A Beamdog műhelyében kiegészítő készül a Baldur’s Gate: Enhanced Editionhöz. A Siege of Dragonspear 25 órásra ígért története közvetlenül az alapjáték után kezdődik. Sarevok holtteste még szinte ki sem hűlt, amikor a rejtélyes múltú és nevű Shining Lady felbukkan, és seregével rabigába hajtja Sword Coast lakóit.
Az értelemszerűen nem saját tulajdonú licenccímek közötti hányódás bizony nem egy stabil életpályamodell, ezt jól mutatja az Obsidian története is. A Star Wars: Knight of the Old Republic és a Neverwinter Nights második része esetén a „celeb” BioWare levetett gönceit kellett folytatniuk, majd a Segával bútoroztak össze felemás sikerrel. A 2010-es Alpha Protocol ugyanis nem robbantott bankot, és maga a franchise is elhalni látszik azóta is a Sega kezében, míg az Aliens RPG-t Feargus Urquhart stúdióvezér szerint egyenesen késztermékként lőtték le – ha ez utóbbi az Obsidian sajátos „early access” állapotban megjelenő játékait tekintve túlzásnak is hat. Nem jöttek ki a legjobban a szépen teljesítő Fallout: New Vegas fejlesztéséből sem: egyetlen ponttal csúsztak le a szerződés szerint prémiumot érő Metascore-ról 2011-ben. A következő év azonban vízválasztó lett, ekkor ugyanis nem egy konzolgyártóként elbukott egykori titán, hanem a nagyon is virgonc Microsoft kukázta az akkor még nextgen nyitócímnek szánt játékukat, mely Stormlands néven futott. (Jellemző, hogy az említettek mellett is olyan licenccímeken dolgoztak, mint a Dungeon Siege III vagy a South Park: Stick or Truth, és az utóbbi alól konkrétan kidőlt a THQ, úgy markolta fel a „hagyatéki aukción” a UbiSoft.)
2012-ben tehát fordulópont jött el. Josh Sawyer (az Icewind Dale 2, a New Vegas és azóta a Pillars of Eternity lead designere) magasabb szinten jobbára legyintéssel elintézett kickstarteres ötletét, valamint kilépési fenyegetőzését kénytelen lett mindenki komolyan venni. A Microsoft márciusi nyisszantó aktusa mellett – pontosabban előtt –, 2012. február-márciusban még egy jeles esemény segítette az új csapásirány kijelölését, mely az egész független piacra óriási hatással bírt. Februárban Tim Schafer szinte pillanatok összeszedte a nem éppen a fősodratú műfajok közé sorolható point 'n click kalandjához a kért pénzt, a kasszazáráskor, március 14-én pedig már 3,3 milliónál járt a számláló. Ez egyértelmű üzenet volt az addig 100 ezer dollár begyűjtését is nagy falatnak tartó tamáskodóknak, így belevághattak a Sawyer-tervbe, és míg Urquhart kiadókra vadászott, Adam Brennecke előkészíthette a kampányt.
Az átütő siker már történelem; 27 óra alatt elérve az eredetileg kért 1,1 millió dolláros büdzsét, majd a videojátékok közötti akkori új rekordot elérve, végül kis híján 4 milliónál álltak meg, illetve PayPallel együtt fölötte. A játék maga szintén jól sült el az Obsidian számára: a saját szellemi tulajdonuk nemcsak kritikai sikert hozott, de üzletileg is sikeresnek bizonyult. Itt le is záródik a történet, de csendben azért megjegyezhetjük, hogy a túlzott aggodalom mai – vagy akár akkori külső – szemmel már-már fura, hogy minderre saját bevallásuk szerint az utolsó pillanatig nem számítottak. Pedig az ősz eseményeiről van szó, és a tavasszal Tim Schafer után Brian Fargo is meghódította a KS-t a Wasteland 2-vel, de például a Harebrained Schemes is szinte a semmiből hozott össze komoly tőkét a Shadowrun Returnshöz. Mindenesetre a magyarázat ezzel megvan ahhoz, hogy miért kellett (?) mindenáron egyszerre Baldur's Gate-et, Icewind Dale-t és Planescape: Tormentet ígérni, a korábban sokkal bevállalósabb csapatnak. Így vagy úgy, az utóbbi kultklasszikus szellemi utódja a Tides of Numenera képes volt az Obsidian rekordját gyorsan átadni a múltnak.
Sawyer tehát határozottan maradt az Obsidian kötelékében, az RPG-pápaként név szerint leginkább azonosított Chris Avellone (Planescape: Torment és a KotOR II esetében volt megkérdőjelezhetetlenül a legfőbb designer) viszont a közelmúltban elhagyta a fedélzetet. Pedig a kampány egyik húzónevének számított, de az általa tervezett tartalmak végül nagy csonkításon, kivágáson estek át, ő maga pedig szinte többször kerül említésre az inXile játékai kapcsán, mint az Obsidian sajátjainál. Érdekes helyzet az biztos, bárhol is, de jó lenne már azt látni, hogy a designgyeplőt valahol ténylegesen a kezébe is adják, és nem csupán kampányarcként vagy ún. stretch goalként sütögetik el, mint teszik most a Bard's Tale IV-nél is.