Capcom

A Capcom játékaiban mindig volt egy kis egészséges pózörködés: a picit ciki, de mindig hibátlan hajjal – na meg a valósághű maximumnál is tökéletesebb mellekkel és fenekekkel – megáldott menőzés átitatja a kiadó teljes életművét, és én biztos vagyok venne, hogy sokan kifejezetten emiatt kedvelik a Street Fightert, a Resident Evilt vagy jelen dropunk tárgyát, a Devil May Cry-t. Van abban valami sajátos, ahogyan a Capcom japán szemüvegen keresztül akar reflektálni a nyugati popkultúra szemfényvesztésére, de pont a szemüveg miatt mindig túltolja a dolgot, és valahogy így lesz a végeredmény mégis jellegzetesen „japános”.
 
A tévhittel ellentétben nemcsak a grafikáról van itt szó, hanem a játékaik zenéjéről, hangeffektjeiről is: a Street Fighter harmadik és negyedik része nem lenne ugyanaz a technós dallamvilág nélkül, ahogyan a Resident Evilt is más érzés lenne elindítani úgy, hogy a Start gomb lenyomásakor nem olvassa fel egy keménykedős hang az aktuális epizód címét (most egy kicsit süsd lesz a szemedet, Resident Evil 7). A Devil May Cry még ezeken is túllő azzal, hogy az egyedfejlődésben utolsó franchise-ként egyesíti az előbbi fogásokat, zeneként meg valami egészen sokkoló műfajhibridet hoz be az egyenletbe, ahol akár egy számon belül is megférhet egymással a metál, a technó és a lebegős j-pop.

A 2013-as reboot, a DmC: Devil May Cry ezt egy kicsit tompítani és modernizálni szerette volna, így a szokásos őrület helyett műfajban a drum n' basst, a dubstepet és az aggrotechet, zeneszerzőnek pedig Noisiát és Combichristot választotta. A végeredmény elég badass lett (elég csak a Pull the Pin vagy a Devil's Dalliance című számokba belehallgatni), az egyedi íz viszont elveszett... ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, fel lett áldozva a hallgathatóság oltárán.

A rajongóknak nem jött be dolog, ráadásul a DmC eladásai sem verdesték az égi kapukat, így a Devil May Cry 5-tel a Capcomnál ismét szippantottak egy csík kokaint, belenéztek a tükörbe, kihámozták, mit látnak benne a nyugati kultúrából... és valahogyan ötvözték a metálhangzást a német Brooklyn Bounce-szal. Beköszöntött a Devil Trigger, hölgyeim és uraim, sőt, még egy elég vad klip is készült hozzá:

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=8k6GC5NtuAg
Érdekes módon a szám alkotóiként két amerikait, Casey Edwardsot (Wolfenstein: The Old Blood, The Division) és Ali Edwardsot (Killer Instinct 2013) üdvözölhetünk, a végeredmény mégis annyira capcomos, hogy tökéletesen sikerül visszahoznia a régi DMC-feelinget. Simán ott van a The Time Has Come vagy a Devil's Never Cry szintjén.

Természetesen ez már a fanok tetszését is elnyerte, szóval máris meg lehet belőle hallgatni Little V Mills zúzós kis metál remixét:

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=pZJqWFXCDEg
Jó látni, hogy a Resident Evil 7 után a Capcom a DMC-vel is igyekszik visszanyerni saját identitását. Talán rájöttek arra, hogy egy japán cég a nemzetközi piacon is azzal tud sikeres lenni, ha „japános” dolgokat csinál?

Az E3 Playstation Live rendezvényén a Capcom bemutatta a Resident Evil 2 igazi lényegét, vagyis a játékmenetet. A 10 perc alatt egyértelműen kiderül, hogy az új kameranézet ellenére nem az ötödik és a hatodik rész arcpirító akciózása köszön vissza a remake-ben: survival horror ez dögivel.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=DFykxpS7xVE
A váll fölötti prezentáció persze a fejlesztők szerint is sokat változtat a játékon mechanikailag, a cél azonban láthatóan az volt, hogy az újdonság ne menjen az eredeti elképzelés rovására. Leon jóval kevesebb lőszert kapott, mint az előzmény / folytatás (a megfelelő aláhúzandó) RE4-ben, a zombik pedig nehezebben adják meg magukat, így jó sokat kell majd menekülnünk, az akció helyett meg fejtörőznünk. Visszatér minden túlélő kedvence, a klasszikus kés is, de ezúttal nemcsak a földön fekvő zombik vagdosására fogjuk használni: a RE1 remake-jéhez hasonlóan limitált eszköz lesz, amivel a nyakunkba ugró előholtakat tudjuk majd elhessegetni. A Resi 1 remake csodálatosan nyomasztó crimson head zombijairól nincs hír, de ilyen változtatások mellett nem lennék meglepődve a visszatérésükön.

A játék a történetet illetően sem hagyományos újrázás, mivel bár a sztori alapvető váza és az emlékezetes helyszínek megmaradtak, nagyon sok új elemmel is kiegészültek. Az elmondottak alapján valószínűleg Leon kampánya lesz az, ami többé-kevésbé hűen követi majd a régi Resident Evil 2 eseményeit, de már ő is sok újdonsággal találkozhat, és több időt fog eltölteni Raccon City pályáin is. Claire-rel már más lesz a helyzet, ugyanis a karakterek A és B szcenárióit kidobták, hogy így Redfield kisasszony is kaphasson magának egy teljesen egyedi kampányt (persze sanszos, hogy vele játszhatjuk majd végig a B szcenáriók néhány helyszínét is).  Jól hangzik, nem?

Őszintén szólva én az eddigi infók hallatán olyan masszív nyálelválasztással várom a játékot, mint egy rendőrre éhes licker.... jaj, de messze van még a január 25-ei megjelenés!

A széria első három részének felújított változatát tartalmazó Devil May Cry HD Collection ugyan csak március 13-án érkezik (PC-re, PS4-re és Xbox One-ra), de az Amazon és a Twitch Prime előfizetői számára már elérhető az első epizód PC verziója... csak elég bugosan.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=sXL70O_Sbpg
A programhibák közül a legviccesebb hardkór rajongók számára akár még új fícsörként is felfogható: ha 60hz-nél magasabb képrfrissítéssel rendelkező monitoron futtatjuk a játékot, Dante hirtelen a szokottnál jóval gyorsabban kezdi el felfedezni a terepet:

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=zgVUySy2Iro
A DMC mindig is szélsebes játékmenettel rendelkezett, de azért ez már egy kicsit túlzás. Aki nem érzi magát elég tökösnek a turbó módhoz, az szerencsére egy kis rajongói segítséggel (na meg a RivaTunerrel) megoldhatja a problémát.

Akadnak a programban egyéb nyalánkságok is, de azok már inkább apróbb technikai fájdalmak, illetve pöttömnyi eltérések az eredeti PS2-es változattól. Hiányzó grafikai effektek, felgyorsított és rosszul ismétlődő hang- és zenei elemek késztethetik fogcsirkogatásra a DMC-fanokat:

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=_1GnqgRU3vI
A Capcom eddig híres volt a minőségi portolásokról és újrakiadásokról, így remélem, mindez csak apró homok az egyébként jól működő gépezetben. Egy hét még hátravan a hivatalos premierig, a hibák pedig nem tűnnek nehezen kiirthatóknak, szóval bőven van esély a javulásra. Lehet, hogy el van átkozva egy kicsit ez a HD Collection elnevezés, elvégre már a Konaminak sem jött össze a Silent Hillel.

A rövid verzió: Bedőltem a marketingnek, de kicsit sem bántam meg!

Kifejtés: Van valami ezekben a típusú játékokban, ami erősen vonz, megmagyarázhatatlanul. Óriás szörnyek, látványos fegyverek, beindul a nyálelválasztásom, ha ilyet látok. Nézegettem a MHW béta videókat, és nagyon tetszett, amit láttam. Aztán elkezdtek befutni az értékelések, és mindenki szerette: a kritikusok és a játékosok is. Pont eladtam pár társast, gondoltam egye fene, megveszem az Xbox One verziót. Ez volt a megjelenés napját követően, azaz úgy másfél hete. Azóta beletettem a játék szerint 79 órát, és még csak a 16. küldetésnél vagyok a 25 lépéses story questben.
​
Rögtön kezdem a negatívummal: Sima Xbox One S-en nem fut szépen a játék. Eleve nem is full HD, hanem valamivel kisebb felbontás (850p körüli, szerencsére nem 720p), és valami adaptív technikának „hála”, mozgás közben a játék grafikája erősen elmosódott, néhol majdnem szemet bántó. Viszont ennek köszönhetően a 25+ FPS stabilan megvan, szóval valamit valamiért, de azért ez kicsit csalódás volt. Nagyon nem olyan a kinézet, mint az újabb generációs konzolokon. Persze önmagában azért szép, meg 2 perc után megszokja az ember szeme, de azért mégis szomorkodtam miatta. 

A játék maga viszont bőven kárpótolt. Röviden arról van szó, hogy a rendlekezésre álló 5-6 terület valamelyikére bemész, megkeresed az épp aktuálisan vadászott szörnyet, majd agyonvered egyedül, vagy 3 másik játékossal egyetemben. És ennyi. Nincs túlspilázva, nincs mindenféle nyakatekert indoklás, csak egy egyszerű kérés: „Tábort vernénk a dzsungelben, de ott ólálkodik ez a rohadék, verd má' le!”. 

Viszont a felkészülés a vadászatra, na az megér egy misét. Először is, ott vannak a fegyverek. Az a helyzet, hogy a játékban 14 különböző fegyverfajta van, és mind a 14 teljesen másmilyen játékstílust igényel. És itt most nem arra gondolok, hogy pl. ott a négy lőfegyver, és mind a négy kb. ugyanazt csinálja, csak más animációval, meg az egyik AOE, a másik meg single target... Teljesen más animációk, kombók, gombok tartoznak az egyes fegyverekhez. A gunlance melee távban hatásos, lehet vele ütni is, és kitérés helyett pajzzsal blokkolsz. Az íj középtávú fegyver, rohangálsz a szörnytől pár méterre, ugrálsz előle, míg a két blowgun közül a heavy a nyers sebzést adja, a light pedig mindenféle státusz effektet. Ha ez nem lenne elég, a lőfegyvereknél mindenféle elemű és spec hatású lőszert használhatsz – és nyilván a fegyvereket fejleszteni is kell. Többféle fa áll rendelkezésre a fejlesztéshez... oké, hogy hosszúkard, de acél vagy csont? A csont többet sebez, de hamarabb életlenedik (fontos szerepe van a játékban az élességnek, rendszeresen fenni kell a fegyvert), az acél jobban bírja. És mindkettőnek számtalan fejlesztési ága van, elemi sebzések (tűz, víz, villám), kritikus sebzés, státusz effektek (mérgezés, fárasztás, stun); rengeteg a lehetőség. És akkor ott a számtalan páncél szett, minden darabon egy vagy több speciális skill, amit csak páncéllal/nyaklánccal lehet megszerezni...

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=DW2SAnxOBCMAztán ott vannak a mindenféle craftolható segédletek. Százféle ital, csapdák, kenőcsök, távcső. Sőt, van egy karra szerelhető csúzli; na ahhoz is ezer féle lövedéket lehet készíteni. És persze gyűjteni, a gyűjtögetés fontos! Persze indulás előtt még nem árt enni sem a kantinban, ahol a macskák (igen, japán játék, a szakácsok macskák, és szólóban van egy palico, azaz macska társad, akinek szintén gyártatod a felszerelést, cserébe segít a harcokban) a számtalan ételfajta közül elkészítik azt, ami éppen szükséges (sokféle buffot adnak).

Aztán elindulsz, és tátod a szád néha, olyan dolgok történnek a játékban. Az adott térképen általában 3-4-féle főboss van, de mellette számtalan kisebb hecsedli is – ezeket nem kötelező ütlegelni, simán elkerülhetők többségében. Szaladgálsz körbe, kutatod a nyomokat – minden megtalált nyomért pontokat kapsz, ha elég sokat elérsz, akkor az adott szörny ismerete bővül, ennek 3 szintje van. A jegyzeteid között ilyenkor meg tudod nézni az adott szörny adatait: általános viselkedése és taktikája, gyenge pontjai, illetve hogy mely elemekre érzékeny és immunis.

Ha kellően magas a szörnyismereted, akkor a térképre belépve az első nyom megtalálása után jelzi a játék a legrövidebb útvonalat a szörnyhöz. Odaérsz, és kezdődik a móka. Kifejezetten változatos, és sokszor nagyon nehéz ellenfelek vannak – nem annyira bonyolultak, mint egy Dark Souls boss, de azért nagyon nem áll messze. Remek képességekkel és animációkkal rendelkeznek, komolyan, élmény minden harc. Fontos szerepe van, hogy kiismerd a jeleket a nagyobb támadásai előtt, főleg, ha lassabb fegyverrel játszol. Nem árt a környezetre is figyelni, vannak használható elemek: magasról ugorva a szörny hátán találhatod magad, vagy éppen gyorsan kilőve egy békát elkábul az ellen – sok-sok ilyen van. Plusz – az előbb említetteknek megfelelően – vannak a szörnyeknek gyenge pontjai: van, amelyiknek a feje, másiknak a szárnya, lába, hasa... Sőt, némelyiket (farok, szárny) le is lehet metszeni, ezzel pl. a wyverneknél az egyik legkellemetlenebb mérgező támadását ki lehet zárni a küzdelemből. Gyakran bizonyos mennyiségű bevitt sebzés után megfutamodnak a szörnyek, és elmennek pihengetni – ilyenkor, ha nem követed elég gyorsan, biza lassan visszaregenerálja magát. Ja, és a legtöbb küldetésnek 50 perces időlimitje is van...

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=lmwxyM3sPwcAmi viszont óriási fun (elsőre): turf war! Nincs annál királyabb látvány, amikor épp egy lapítós gyíkot ölsz, és egyszerre csak beront egy hatalmas dínó, felkapja, megrázza és odébb hajítja – aztán persze futás, mert te leszel a következő célpont! Ugyanis az a helyzet, hogy a szörnyek nem statikusak, hanem mászkálnak a térképen. És simán előfordul, hogy amíg az egyik főellenelet gyepálod, megjelenik a pálya másik főellenfele, és a két szörny egymásnak esik (persze túl egyszerű lenne, ha kivárnád, így random téged is megtámadnak, sőt olyan is, hogy ketten egyszerre, ami nem egy vidám történés). Egészen elképesztő, az összes ilyen párosításnak saját animációi vannak, hihetetlen látvány tud lenni egy-egy küzdelem.

Igazából ennyi maga a játék. Questet elfogadod, felkészülsz, vadászol, legyőzöd, begyűjtöd a jutalmat, fejlesztesz, és mehet újra az unalomig ismert körforgás. Viszont valahogy sikerült olyan elegyet gyúrniuk, hogy egyáltalán nem lesz unalmas, még nekem sem, pedig én aztán nagyon nem bírom az ilyen farmolós játékokat. 79 óra, és még csak 5 fegyverrel játszottam a sokból, jelenlegi 32 főellenfélből eddig 13-ra vadásztam, és ez a 13 is csak az alap, gyengébb verzió volt. Sok-sok órányi játékot látok még ebben.

Részemről 5/7!

Az eredeti komment hivatkozása: http://www.rewired.hu/comment/157194#comment-157194

Hát, ez a Chris Redfield mindig kompenzálni akar valamit! Emberünk már a kezdetektől jeles tagja a Resident Evil-szériának, de azt valahogyan sosem sikerült feldolgoznia, hogy annak idején majd' minden játékos a jóval „inspirálóbb” külsővel megáldott Jill Valentine-t választotta hősének helyette. Valljuk be, ennek nemcsak vizuális oka volt: az első részben Chris jelentősen butább Jillnél, gránátvetővel sem tudjuk felszerelni, ráadásul Valentine kisasszony mesterségének címerébe a zárfeltörés is beletartozik, míg Chrisszel kulcsokért rohangálhatunk minden egyes zárt ajtó kinyításához. Előnyére írható, hogy a zombik a férfiembert nehezebben emésztik meg, de a Spencer-házban tett kirándulás alkalmával ez abszolút senkit sem érdekelt.
 
Redfield koma a számozott epizódokat tekintve eztán egészen az ötödik részig nem tűnt fel, ottani fizimiskája alapján a köztes időt pedig kemény gyúrással töltötte. Az afrikai etap ideig-óráig kétségtelenül szórakoztató volt, de akcióközpontúságának súlyát végül Chris széles vállai sem bírták el. A BSAA berkeiben megizmosodott katona hiába takarta ki a fél képernyőt tekintélyt parancsoló tricepszével, hiába küldött Pokolra puszta öklével hatalmas sziklákat, sajnos a karizom mellé karizmát már nem kapott a Capcomtól. Azon a játékon az sem segített volna, ha szegény egykori S.T.A.R.S.-tagunk teste Edward Cullenként csillog a fényben. Ami pedig a hatodik részt illeti, arról inkább ne is beszéljünk, Las Vegashoz hasonlóan ugyanis ami a Resident Evil 6-ban történik, az a Resident Evil 6-ban is marad.

Ha valamit elmondhatunk Chris Redfieldről tehát, akkor az az, hogy a kolléga bizony nem hős… amit a Resident Evil 7 Not a Hero címre hallgató kiegészítője már a címében el is árul. Ebből érkezett most egy adag játékmenet, amiből kiderül, hogy Chris az izmait ugyan hátrahagyta (a sok kardió, amivel a rajongók haragja előli menekülés jár, ugye...), fegyvereit és akcióra való hajlamát azonban nem:

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=nNTZLygUUzc
Lehet, hogy sokakat felbőszít majd az, hogy a Capcom az igazi túlélőhorrorhoz való visszatérés után még egy egész játékot sem bírt ki akció nélkül, de ezt leszámítva egyáltalán nem tűnik rossz mókának a dolog. Dinamikailag mintha a Resident Evil 4 játékmenete éledne fel, a kicsit unalmas bánya ellenére a hangulat is rendben van, és persze az sem baj, ha egy kiegészítő változatosságra törekszik az eredeti kampány ismétlése helyett.

A Not a Hero története az alapjáték utolsó másodpercétől veszi fel a fonalat, megjelenésére pedig december 12-én, a Resident Evil 7 Gold Edition érkezésekor lehet számítani. Nem része a szezonjegynek, szóval minden RE7-tulajdonos ingyenesen ráteheti a mancsát.

Talán nem botorság kijelenteni, hogy az Ōkami annak idején egy egész generációt inspirált egyedi, cel-shadingen alapuló látványvilágával: komolyan merített belőle a Prince of Persia 2008-as iterációja, de a modern Street Fighter-címek és a Borderlands is magukon viselik a Clover Studio mesterművének nyomait. Sajnos az eladások tekintetében már nem ilyen szép a történet, ugyanis a 2006-ban, a PS2 végső hattyúdalának idején kiadott eredeti játék és a 2008-as a Wii verzió sem kavarta fel a játékosok pénztárcáit. A "siker" bizonyos szempontból azért nem maradt el: a program 2010-ben bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, de a csak félig hízelgő "least commercially successful winner of a game of the year award" ("az anyagilag legkevésbé sikeres GOTY-nyertes játék") kategóriában.
 
A PS3-exkluzív Ōkami HD néhány évvel ezelőtt már megpróbálta kiköszörülni a csorbát, de rétegjátékok esetében az exkluzivitás nehezen járható út, szóval a Capcom jelenti: még idén visszatér az Ōkami HD, de ezúttal már 4K-ban, PS4, Xbox One és igen, PC platformokon. A bejelentésnek helyt adó Weekly Famitsu információi szerint az új verzió a 4K-támogatás mellett visszahozza a Wii- és PS3 verziókból kivágott minijátékokat, a puritánok pedig akár az eredeti 4:3-as képarányban is élvezhetik a mókát.

A japán megjelenés PS4-re és Xbox One-ra december 21-én, PC-re december 13-án esedékes, az ottani PS4-tulajok pedig normál és limitált dobozos kiadásban is beszerezhetik a portékát (megint lesz mit importálniuk a gyűjtőknek).

Forrás: Gematsu

ÁPDÉT: A Capcom elárulta a nyugati megjelenési dátumot: december 12. minden platformra. Pottyant egy kövér előzetes is:

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=vekiiMbA-Zw

A jelengenerációs Marvel vs. Capcom-folytatásról a minap ugyan már írtunk, de érdemes visszatérni a szériára és kiadójára egy másik aktualitás kapcsán is: jön a remasterelt Ultimate Marvel vs. Capcom 3, nagy meglepetésre pedig a konzolok mellett a PC platform sem marad ki a szórásból.
 
Vajon van értelme öt évvel az eredeti megjelenés után kiadni a játékot PC-re? Látszólag nem sok, azonban a Capcom még így is nagy tapsot érdemel: a japán kiadónál valahogyan mindig látták a lehetőséget a számítógépes piacban, és még akkor sem adták fel a dolgot, amikor 2009-ben arról cikkezett a sajtó, hogy a Street Fighter IV eladásai ugyan nem valami fényesek, a torrentoldalakon viszont az év slágere a játék. Teltek-múltak az évek, a Street Fighter X Tekkennel még újabb luftot is sikerült ütniük, és igen, kimaradt a Street Fighter IV egyik újraszerelt változata is, a steames SFIV Arcade Edition megjelenése idején viszont történt valami: megérkeztek a vásárlók. Lehet, hogy néhány évvel korábban az éppen Games for Windows Life-sokkban szenvedő játékosok inkább a kalózverzió mellett döntöttek, de azt nem felejtették el, hogy a Capcom még azokban az ínséges időkben sem hagyta őket cserben, amikor más cégek sikítva menekültek a platformról.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=_KctMDsHVF8Mindennek tetejébe a portok általában minőségiek - még szép, hiszen többségüket a Mortal Kombat X-et is végül gatyába rázó QLOC fejleszti -, de a kiadó nem rest visszatérni korábbi hibáik kijavítására sem. Az elsőre borzalmas Resident Evil 4-ből bizony néhány évig PC-exkluzív volt a finomhangolt HD-verzió, a túlélőhorror széria ötödik részénél pedig a hiányzó konzolos DLC-ket pótolták hosszú idő múltával (igazából puszta jófejségből, hiszen egy régen kifutott játék korántsem friss steames változatához készült az ápgréd). Idén a Dragon's Dogma: Dark Arisen és a Dead Rising első fejezete bukkant fel az idő homályából a Valve rendszerében, holott igazából senki sem számított rájuk.

Hogy miért csinálják? Természetesen azért, mert az esetek többségében megéri nekik: a Steamspy adatai alapján a Resident Evil 5-ből több mint 800 000 példány talált gazdára, ami egy eredetileg Games for Windows Live-rendszerre kiadott játéktól remek teljesítmény, a Dragon's Dogma pedig 560 000-es mutatójával egyértelműen az év egyik RPG-slágerének tekinthető. Gyanús, hogy a Capcomnál rájöttek arra, hogy ha nem hagyod sorozatosan cserben a vásárlóidat - miközben ügyelsz a termékeid minőségére is -, akkor a bizalom anyagilag is viszonzásra kerül. Nem bonyolult egyenlet, mégis túl kevesen alkalmazzák.

Vajon megjelenik valaha a Devil May Cry első része Steam-en? Nem tudom, de a Capcomból bármikor kinézem.

A PlayStation Experience-en a Capcom bejelentette a Marvel vs. Capcom széria legújabb tagját, az Infinite alcímre hallgató epizódot. Legutóbb még arról szóltak a hírek, hogy a Marvel nem szívesen adná ismét a japán cég kezébe a moziverzum okán hatalmas népszerűségnek örvendő karaktereit, de szerencsére úgy tűnik, sikerült a megállapodás, így mégsem kell lemondanunk Mega Man és Iron Man current-gen összecsapásáról.

A Marvel vs. Capcom: Ifinite máris kapott egy CGI-tízert és egy játékmenet videót is, 2017-ben pedig már el is érkezik közénk PS4, Xbox One és PC platformokra.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=aAOgJ9y0Ots
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=S1hTW2VFpJ4Ugye lesz Nolan North-szinkronos Deadpool is, Capcom?

Csak a minap jelent meg a Dead Rising első része hosszú évek zombiböjtje alig tudatosult várakozása után PC-re, de már dübörög tovább az élőholtexpressz. A negyedik rész december 6-án érkezik, csizmák és bakancsok helyett Xbox One-ra és, bizony, Windows Store-ba. Reméljük a Capcom lesz oly kedves a játékosokkal és a pénztárcájukkal, hogy idővel megszökteti a Steamre a játékot, mint a Remedy Quantum Breaket.

rwurl=https://youtu.be/dfiC_Jya514

A Resident Evil frencsájz egy időre pihenteti a zombikat, hetedik epizódjában pedig egészen Louisianáig megy inspirációért. A legújabb trélerben friss levegő, dúsan burjánzó aljnövényzet és egy kis kannibalizmus szolgáltatja a hamisítatlan déli hangulatot.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=v8m2YJaidbcMegjelenés 2017. január 24-én PC, PS4 és Xbox One platformokra.