Megszavazta a nép: Monster Hunter: World betekintő
Fórum:
A rövid verzió: Bedőltem a marketingnek, de kicsit sem bántam meg!
Kifejtés: Van valami ezekben a típusú játékokban, ami erősen vonz, megmagyarázhatatlanul. Óriás szörnyek, látványos fegyverek, beindul a nyálelválasztásom, ha ilyet látok. Nézegettem a MHW béta videókat, és nagyon tetszett, amit láttam. Aztán elkezdtek befutni az értékelések, és mindenki szerette: a kritikusok és a játékosok is. Pont eladtam pár társast, gondoltam egye fene, megveszem az Xbox One verziót. Ez volt a megjelenés napját követően, azaz úgy másfél hete. Azóta beletettem a játék szerint 79 órát, és még csak a 16. küldetésnél vagyok a 25 lépéses story questben.
Rögtön kezdem a negatívummal: Sima Xbox One S-en nem fut szépen a játék. Eleve nem is full HD, hanem valamivel kisebb felbontás (850p körüli, szerencsére nem 720p), és valami adaptív technikának „hála”, mozgás közben a játék grafikája erősen elmosódott, néhol majdnem szemet bántó. Viszont ennek köszönhetően a 25+ FPS stabilan megvan, szóval valamit valamiért, de azért ez kicsit csalódás volt. Nagyon nem olyan a kinézet, mint az újabb generációs konzolokon. Persze önmagában azért szép, meg 2 perc után megszokja az ember szeme, de azért mégis szomorkodtam miatta.
A játék maga viszont bőven kárpótolt. Röviden arról van szó, hogy a rendlekezésre álló 5-6 terület valamelyikére bemész, megkeresed az épp aktuálisan vadászott szörnyet, majd agyonvered egyedül, vagy 3 másik játékossal egyetemben. És ennyi. Nincs túlspilázva, nincs mindenféle nyakatekert indoklás, csak egy egyszerű kérés: „Tábort vernénk a dzsungelben, de ott ólálkodik ez a rohadék, verd má' le!”.
Viszont a felkészülés a vadászatra, na az megér egy misét. Először is, ott vannak a fegyverek. Az a helyzet, hogy a játékban 14 különböző fegyverfajta van, és mind a 14 teljesen másmilyen játékstílust igényel. És itt most nem arra gondolok, hogy pl. ott a négy lőfegyver, és mind a négy kb. ugyanazt csinálja, csak más animációval, meg az egyik AOE, a másik meg single target... Teljesen más animációk, kombók, gombok tartoznak az egyes fegyverekhez. A gunlance melee távban hatásos, lehet vele ütni is, és kitérés helyett pajzzsal blokkolsz. Az íj középtávú fegyver, rohangálsz a szörnytől pár méterre, ugrálsz előle, míg a két blowgun közül a heavy a nyers sebzést adja, a light pedig mindenféle státusz effektet. Ha ez nem lenne elég, a lőfegyvereknél mindenféle elemű és spec hatású lőszert használhatsz – és nyilván a fegyvereket fejleszteni is kell. Többféle fa áll rendelkezésre a fejlesztéshez... oké, hogy hosszúkard, de acél vagy csont? A csont többet sebez, de hamarabb életlenedik (fontos szerepe van a játékban az élességnek, rendszeresen fenni kell a fegyvert), az acél jobban bírja. És mindkettőnek számtalan fejlesztési ága van, elemi sebzések (tűz, víz, villám), kritikus sebzés, státusz effektek (mérgezés, fárasztás, stun); rengeteg a lehetőség. És akkor ott a számtalan páncél szett, minden darabon egy vagy több speciális skill, amit csak páncéllal/nyaklánccal lehet megszerezni...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=DW2SAnxOBCMAztán ott vannak a mindenféle craftolható segédletek. Százféle ital, csapdák, kenőcsök, távcső. Sőt, van egy karra szerelhető csúzli; na ahhoz is ezer féle lövedéket lehet készíteni. És persze gyűjteni, a gyűjtögetés fontos! Persze indulás előtt még nem árt enni sem a kantinban, ahol a macskák (igen, japán játék, a szakácsok macskák, és szólóban van egy palico, azaz macska társad, akinek szintén gyártatod a felszerelést, cserébe segít a harcokban) a számtalan ételfajta közül elkészítik azt, ami éppen szükséges (sokféle buffot adnak).
Aztán elindulsz, és tátod a szád néha, olyan dolgok történnek a játékban. Az adott térképen általában 3-4-féle főboss van, de mellette számtalan kisebb hecsedli is – ezeket nem kötelező ütlegelni, simán elkerülhetők többségében. Szaladgálsz körbe, kutatod a nyomokat – minden megtalált nyomért pontokat kapsz, ha elég sokat elérsz, akkor az adott szörny ismerete bővül, ennek 3 szintje van. A jegyzeteid között ilyenkor meg tudod nézni az adott szörny adatait: általános viselkedése és taktikája, gyenge pontjai, illetve hogy mely elemekre érzékeny és immunis.
Ha kellően magas a szörnyismereted, akkor a térképre belépve az első nyom megtalálása után jelzi a játék a legrövidebb útvonalat a szörnyhöz. Odaérsz, és kezdődik a móka. Kifejezetten változatos, és sokszor nagyon nehéz ellenfelek vannak – nem annyira bonyolultak, mint egy Dark Souls boss, de azért nagyon nem áll messze. Remek képességekkel és animációkkal rendelkeznek, komolyan, élmény minden harc. Fontos szerepe van, hogy kiismerd a jeleket a nagyobb támadásai előtt, főleg, ha lassabb fegyverrel játszol. Nem árt a környezetre is figyelni, vannak használható elemek: magasról ugorva a szörny hátán találhatod magad, vagy éppen gyorsan kilőve egy békát elkábul az ellen – sok-sok ilyen van. Plusz – az előbb említetteknek megfelelően – vannak a szörnyeknek gyenge pontjai: van, amelyiknek a feje, másiknak a szárnya, lába, hasa... Sőt, némelyiket (farok, szárny) le is lehet metszeni, ezzel pl. a wyverneknél az egyik legkellemetlenebb mérgező támadását ki lehet zárni a küzdelemből. Gyakran bizonyos mennyiségű bevitt sebzés után megfutamodnak a szörnyek, és elmennek pihengetni – ilyenkor, ha nem követed elég gyorsan, biza lassan visszaregenerálja magát. Ja, és a legtöbb küldetésnek 50 perces időlimitje is van...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=lmwxyM3sPwcAmi viszont óriási fun (elsőre): turf war! Nincs annál királyabb látvány, amikor épp egy lapítós gyíkot ölsz, és egyszerre csak beront egy hatalmas dínó, felkapja, megrázza és odébb hajítja – aztán persze futás, mert te leszel a következő célpont! Ugyanis az a helyzet, hogy a szörnyek nem statikusak, hanem mászkálnak a térképen. És simán előfordul, hogy amíg az egyik főellenelet gyepálod, megjelenik a pálya másik főellenfele, és a két szörny egymásnak esik (persze túl egyszerű lenne, ha kivárnád, így random téged is megtámadnak, sőt olyan is, hogy ketten egyszerre, ami nem egy vidám történés). Egészen elképesztő, az összes ilyen párosításnak saját animációi vannak, hihetetlen látvány tud lenni egy-egy küzdelem.
Igazából ennyi maga a játék. Questet elfogadod, felkészülsz, vadászol, legyőzöd, begyűjtöd a jutalmat, fejlesztesz, és mehet újra az unalomig ismert körforgás. Viszont valahogy sikerült olyan elegyet gyúrniuk, hogy egyáltalán nem lesz unalmas, még nekem sem, pedig én aztán nagyon nem bírom az ilyen farmolós játékokat. 79 óra, és még csak 5 fegyverrel játszottam a sokból, jelenlegi 32 főellenfélből eddig 13-ra vadásztam, és ez a 13 is csak az alap, gyengébb verzió volt. Sok-sok órányi játékot látok még ebben.
Részemről 5/7!
Az eredeti komment hivatkozása: http://www.rewired.hu/comment/157194#comment-157194
Kifejtés: Van valami ezekben a típusú játékokban, ami erősen vonz, megmagyarázhatatlanul. Óriás szörnyek, látványos fegyverek, beindul a nyálelválasztásom, ha ilyet látok. Nézegettem a MHW béta videókat, és nagyon tetszett, amit láttam. Aztán elkezdtek befutni az értékelések, és mindenki szerette: a kritikusok és a játékosok is. Pont eladtam pár társast, gondoltam egye fene, megveszem az Xbox One verziót. Ez volt a megjelenés napját követően, azaz úgy másfél hete. Azóta beletettem a játék szerint 79 órát, és még csak a 16. küldetésnél vagyok a 25 lépéses story questben.
Rögtön kezdem a negatívummal: Sima Xbox One S-en nem fut szépen a játék. Eleve nem is full HD, hanem valamivel kisebb felbontás (850p körüli, szerencsére nem 720p), és valami adaptív technikának „hála”, mozgás közben a játék grafikája erősen elmosódott, néhol majdnem szemet bántó. Viszont ennek köszönhetően a 25+ FPS stabilan megvan, szóval valamit valamiért, de azért ez kicsit csalódás volt. Nagyon nem olyan a kinézet, mint az újabb generációs konzolokon. Persze önmagában azért szép, meg 2 perc után megszokja az ember szeme, de azért mégis szomorkodtam miatta.
A játék maga viszont bőven kárpótolt. Röviden arról van szó, hogy a rendlekezésre álló 5-6 terület valamelyikére bemész, megkeresed az épp aktuálisan vadászott szörnyet, majd agyonvered egyedül, vagy 3 másik játékossal egyetemben. És ennyi. Nincs túlspilázva, nincs mindenféle nyakatekert indoklás, csak egy egyszerű kérés: „Tábort vernénk a dzsungelben, de ott ólálkodik ez a rohadék, verd má' le!”.
Viszont a felkészülés a vadászatra, na az megér egy misét. Először is, ott vannak a fegyverek. Az a helyzet, hogy a játékban 14 különböző fegyverfajta van, és mind a 14 teljesen másmilyen játékstílust igényel. És itt most nem arra gondolok, hogy pl. ott a négy lőfegyver, és mind a négy kb. ugyanazt csinálja, csak más animációval, meg az egyik AOE, a másik meg single target... Teljesen más animációk, kombók, gombok tartoznak az egyes fegyverekhez. A gunlance melee távban hatásos, lehet vele ütni is, és kitérés helyett pajzzsal blokkolsz. Az íj középtávú fegyver, rohangálsz a szörnytől pár méterre, ugrálsz előle, míg a két blowgun közül a heavy a nyers sebzést adja, a light pedig mindenféle státusz effektet. Ha ez nem lenne elég, a lőfegyvereknél mindenféle elemű és spec hatású lőszert használhatsz – és nyilván a fegyvereket fejleszteni is kell. Többféle fa áll rendelkezésre a fejlesztéshez... oké, hogy hosszúkard, de acél vagy csont? A csont többet sebez, de hamarabb életlenedik (fontos szerepe van a játékban az élességnek, rendszeresen fenni kell a fegyvert), az acél jobban bírja. És mindkettőnek számtalan fejlesztési ága van, elemi sebzések (tűz, víz, villám), kritikus sebzés, státusz effektek (mérgezés, fárasztás, stun); rengeteg a lehetőség. És akkor ott a számtalan páncél szett, minden darabon egy vagy több speciális skill, amit csak páncéllal/nyaklánccal lehet megszerezni...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=DW2SAnxOBCMAztán ott vannak a mindenféle craftolható segédletek. Százféle ital, csapdák, kenőcsök, távcső. Sőt, van egy karra szerelhető csúzli; na ahhoz is ezer féle lövedéket lehet készíteni. És persze gyűjteni, a gyűjtögetés fontos! Persze indulás előtt még nem árt enni sem a kantinban, ahol a macskák (igen, japán játék, a szakácsok macskák, és szólóban van egy palico, azaz macska társad, akinek szintén gyártatod a felszerelést, cserébe segít a harcokban) a számtalan ételfajta közül elkészítik azt, ami éppen szükséges (sokféle buffot adnak).
Aztán elindulsz, és tátod a szád néha, olyan dolgok történnek a játékban. Az adott térképen általában 3-4-féle főboss van, de mellette számtalan kisebb hecsedli is – ezeket nem kötelező ütlegelni, simán elkerülhetők többségében. Szaladgálsz körbe, kutatod a nyomokat – minden megtalált nyomért pontokat kapsz, ha elég sokat elérsz, akkor az adott szörny ismerete bővül, ennek 3 szintje van. A jegyzeteid között ilyenkor meg tudod nézni az adott szörny adatait: általános viselkedése és taktikája, gyenge pontjai, illetve hogy mely elemekre érzékeny és immunis.
Ha kellően magas a szörnyismereted, akkor a térképre belépve az első nyom megtalálása után jelzi a játék a legrövidebb útvonalat a szörnyhöz. Odaérsz, és kezdődik a móka. Kifejezetten változatos, és sokszor nagyon nehéz ellenfelek vannak – nem annyira bonyolultak, mint egy Dark Souls boss, de azért nagyon nem áll messze. Remek képességekkel és animációkkal rendelkeznek, komolyan, élmény minden harc. Fontos szerepe van, hogy kiismerd a jeleket a nagyobb támadásai előtt, főleg, ha lassabb fegyverrel játszol. Nem árt a környezetre is figyelni, vannak használható elemek: magasról ugorva a szörny hátán találhatod magad, vagy éppen gyorsan kilőve egy békát elkábul az ellen – sok-sok ilyen van. Plusz – az előbb említetteknek megfelelően – vannak a szörnyeknek gyenge pontjai: van, amelyiknek a feje, másiknak a szárnya, lába, hasa... Sőt, némelyiket (farok, szárny) le is lehet metszeni, ezzel pl. a wyverneknél az egyik legkellemetlenebb mérgező támadását ki lehet zárni a küzdelemből. Gyakran bizonyos mennyiségű bevitt sebzés után megfutamodnak a szörnyek, és elmennek pihengetni – ilyenkor, ha nem követed elég gyorsan, biza lassan visszaregenerálja magát. Ja, és a legtöbb küldetésnek 50 perces időlimitje is van...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=lmwxyM3sPwcAmi viszont óriási fun (elsőre): turf war! Nincs annál királyabb látvány, amikor épp egy lapítós gyíkot ölsz, és egyszerre csak beront egy hatalmas dínó, felkapja, megrázza és odébb hajítja – aztán persze futás, mert te leszel a következő célpont! Ugyanis az a helyzet, hogy a szörnyek nem statikusak, hanem mászkálnak a térképen. És simán előfordul, hogy amíg az egyik főellenelet gyepálod, megjelenik a pálya másik főellenfele, és a két szörny egymásnak esik (persze túl egyszerű lenne, ha kivárnád, így random téged is megtámadnak, sőt olyan is, hogy ketten egyszerre, ami nem egy vidám történés). Egészen elképesztő, az összes ilyen párosításnak saját animációi vannak, hihetetlen látvány tud lenni egy-egy küzdelem.
Igazából ennyi maga a játék. Questet elfogadod, felkészülsz, vadászol, legyőzöd, begyűjtöd a jutalmat, fejlesztesz, és mehet újra az unalomig ismert körforgás. Viszont valahogy sikerült olyan elegyet gyúrniuk, hogy egyáltalán nem lesz unalmas, még nekem sem, pedig én aztán nagyon nem bírom az ilyen farmolós játékokat. 79 óra, és még csak 5 fegyverrel játszottam a sokból, jelenlegi 32 főellenfélből eddig 13-ra vadásztam, és ez a 13 is csak az alap, gyengébb verzió volt. Sok-sok órányi játékot látok még ebben.
Részemről 5/7!
Az eredeti komment hivatkozása: http://www.rewired.hu/comment/157194#comment-157194
