Hozzászólások
Elsődleges fülek
@ http://www.rewired.hu/comment/25622#comment-25622
Zoo írta: Én bírom a QD/TTG-féle interaktív filmes irányt, de csak módjával, elég baj lenne, ha még több kalandjáték járná ezt az utat. Már a Sam & Max Save the World is könnyedebb és töredezettebb élmény volt, mint a Hit the Road, ha jóféle és vicces is, pedig az még klasszikusabb vonalat képviseli. Újításokra szükség van, de a játékmenet és az immerzió szembeállításának nem feltétlen örülök, pedig a hagyományos és az új irány szerinti szétválás erről szól. (Perszen régen is voltak interaktív filmek, de nem kívánom bonyolítani, másrészt a Telltale példáján látszik a váltás.)
.
RPG-knél is bízom benne, hogy egy hagyományosabb, keményvonalasabb, "valódi" játékmenetet tartalmazó úton is lehet továbbfejlődni. Egyszerűen a modernebb próbálkozások között alig találni valóban jónak nevezhető harcrendszert és karakterfejlesztést. Olybá tűnik, az ebből a szempontból a maga egyszerű, de nagyszerű útját hajdan megkezdő Piranha Bytes sem tud ezekkel már évek óta mit kezdeni. Az időtényező persze nem mellékes, de jó az, ha nem (csak) butításokkal jár.
A Telltale kétségtelenül más iskolát képvisel az epizodikus kalandjátékaival, ami a klasszikus - logikát középpontba helyező - társaival egyetemben ugyanúgy egysíkúvá tud válni, de a dinamikus párbeszédeivel szerintem egy érdekesebb irányt céloz meg. Gondolom jobb szó híján használtad a "játékmenetet", ami a point 'n click interakcióját tekintve nem sokban különbözik a modernebb társaitól, már ami a beviteli eszközt illeti. Elvégre mindkét (al)műfajnál az egérrel mutogatsz és klikkelsz, de maximum ennek gyakoriságában, számában van eltérés, funkciójukat és a klikkelés általá kiváltott érzést tekintve nincsen különbség. Inkább a játék belső logikáján keresztüli fejtörőket állítanám szembe a párbeszédeken keresztül felépített karakterekkel és a játékos hozzájuk fűződő érzelmeivel.
Az itteni különbségeket még valamennyire le lehet vezetni preferncia kérdéskörére, de a két szélsőséges alműfaj közötti játékok, mint a Wadjet Eye által felkarolt kalandok, vagy több független klikkelde is inkább a logikai fejtörőkből nyesett vissza, a történet vagy a célul kitűzött érzés elérésének érdekében. Legyen szó a Gemini Rue karaktereinek a történetéről, köztes viszonyáról, vagy a The Last Door lúdbőröztető hangulatáról.
Ellenben a cRPG-kkel, ahol a karakterek távolról szemlélése, vagy a fejtörőként funkcionáló harcok jóval távolabb állnak a szerepjátszástól. Hasonló gondolat mentén a karakterek képességeinek számszerűsítése is inkább a szerepjáték ellen dolgozik, hiszen itt is gyakran egy szemlélő pozíciót veszel fel, és a logika erejével próbálod felépíteni a karaktered, hogy melyik a legoptimálisabb, ami gyakran a megtestesített karakter személyiségével ellentétes, vagy legalábbis az ilyen irányú elmélyedés ritkán veszi figyelembe a szerepjátszással járó érzéseket. Ezért az előre legyártott karakterek/szerepkörök erősebb élményt szoktak nyújtani - hiszen könnyebben kivitelezhetők -, ahogy a dialógusokon keresztüli karakterformálás is "természesebbnek" szokott hatni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a kívülről szemlélő, logika erején és egyéb absztrakciókon keresztül kommunikáló módszerek nem tudnak erős hatást elérni (Jagged Alliance), de a szerepjáték jellegéből fakadóan a külső nézet és a számszerűsített megoldások gyakran a kívánt érzés ellen dolgoznak. És a Jagged Alliance-ben ugyan a kitűzött célt szolgálják a játékelemek - azaz, hogy egy zsoldosvezért testesítesz meg -, a többek között bázis és erőforrásmendzsmentben megnyílvánuló játékelemek már vitatható, hogy mennyire esnek egybe a szerepjtátékkal asszociálható érzésekkel. Ugye ezért is választják gyakran a belső nézetet, hiszen lényegesen könnyebb azonosulni az adott nézőponton keresztül. Ennek ellenére a Piranha Bytes bénázásából meg nem feltétlen vonnék hosszútávú következtetésket, hiszen a New Vegasban és az Alpha Protocolban is a tematikával passzoló harc és fejlődésrendszert választottak, és akkor az itt is többekből merevedést kiváltó Dark Soulsról nem is beszéltünk. Persze a kívánt érzés függvényében lehet beszélni ezek milyenségéről, és hogy miként viszonyulnak a korábbi, szintén belső, vagy váll mögötti nézettel operáló megoldásokhoz, de az izometrikus elődökkel való összevetést nem tartom túl szerencsésnek, tekintve hogy eszköztárukban és céljaikban is eléggé eltérnek.
Inkább átvittem a témát az elmélkedős topikba, főleg hogy egyben vissza is kanyarodtam az egyik korábbi beszélgetésünkre. :)
Kevésbé rossz, mint ha nem írna.
Jó az nekünk, ha a Bethesda dialógusokat ír?
Érdekes, ezek szerint a liveleak hotlink prot csak egy bizonyos idő után él.
Bent direkt megnéztem egy vmwares böngészőmben is, hogy bejön-e a kép, elküldtem egy kollégának, amikor reagált, hogy látta, akkor toltam ide.
Nem mondom, hogy nem számít, de azokról azért le lehet maradni, ha nincs az ember gépközelben, nekem is sikerült már. Emellett hízik a steames felhasználóbázis, és ha éppen a korábbi ingyenessége vagy olcsósága miatt rákaptak a haverok, az egy jó ok a beugrásra.
Fejlődött az OSVR, az új 1.3-as verzió 120Hz-es OLED kijelzővel és új optikával októbertől megvehető. Csak szép lassan igen messze van a régi 200 dolláros árától. :)
Viszont ha így megy tovább, akkor az ominózus 2016Q1 időszakig simán lehet a Rezernek egy 1.4-es HMD-je, ami eléri vagy meghaladja a Rift és Vive tudását és lehet, hogy a Hydra helyett is fejlesztenek valami jobbat.
http://www.roadtovr.com/osvr-hdk-v1-3-120hz-oled-pricing-release-date/
Cossacks 3 videokrém
https://www.youtube.com/watch?v=PuBqg9fDhKU
Noigen, főleg úgy, hogy ugye volt egy nap, amikor ingyen hozzáadhattad a könyvtáradhoz :D
hotlink prot.
Nem semmi, de szinte nehéz elhinni, hogy mondjuk az L4D2 még ma is képes lehet 1,5 millió dollárnyi bevételt hozni egy hónap alatt. Talán a Valve nem szorul rá, hogy Kickstarteren kalapozzon a Half-Life 3-ra.
Én bírom a QD/TTG-féle interaktív filmes irányt, de csak módjával, elég baj lenne, ha még több kalandjáték járná ezt az utat. Már a Sam & Max Save the World is könnyedebb és töredezettebb élmény volt, mint a Hit the Road, ha jóféle és vicces is, pedig az még klasszikusabb vonalat képviseli. Újításokra szükség van, de a játékmenet és az immerzió szembeállításának nem feltétlen örülök, pedig a hagyományos és az új irány szerinti szétválás erről szól. (Perszen régen is voltak interaktív filmek, de nem kívánom bonyolítani, másrészt a Telltale példáján látszik a váltás.)
RPG-knél is bízom benne, hogy egy hagyományosabb, keményvonalasabb, "valódi" játékmenetet tartalmazó úton is lehet továbbfejlődni. Egyszerűen a modernebb próbálkozások között alig találni valóban jónak nevezhető harcrendszert és karakterfejlesztést. Olybá tűnik, az ebből a szempontból a maga egyszerű, de nagyszerű útját hajdan megkezdő Piranha Bytes sem tud ezekkel már évek óta mit kezdeni. Az időtényező persze nem mellékes, de jó az, ha nem (csak) butításokkal jár.
A Lords of Xulimára felkaptam a fejemet, de csak egy pillanat erejéig, mivel a látottak, olvasottak alapján a klasszikusok harc, fejlődési rendszerét vitték tovább, anélkül hogy érdemben hozzáadjanak. A cRPG fanatikusok körében látszólag pozitív fogadtatást kapott, de személy szerint nem hoznak lázba a múltat (szinte) egy az egyben rekreáló sorozatok (Eschaloon Book, Avadon). Ráadásul az ilyen és ehhez hasonló független próbálkozások rendre el-el szoktak maradozni a klasszikusokhoz mérten, hiszen lényegesen kisebb költségvetésből kell gazdálkodniuk.
Az idő függvénye legalábbis nálam ilyenképp szokott megmutatkozni, azaz alaposan megválogatom, hogy az ismert műfajon belül melyik játékba fogok bele, ami az RPG-k átlagos hosszuk miatt hatványozottan igaz. Például az előzetes fenntartásaim ellenére belefogtam az Inquisitorba, mert az alapfelállás túlságosan is izgatta a fantáziámat, de a végeredmény borzasztó csapongó lett: rosszul balanszolt harcok, amikből ráadásul sok is volt, gyengén megírt dialógusok... Az összkép inkább középszerű volt, mintsem "rossz", de kb. 20 óra játék után nem láttam értelmét folytatni.
A régivágású RPG-knél talán csak a point 'n clickkel operáló kalandjátékok műfaja rosszabb, amik közül szerintem az ész nélkül megvásárolt klasszikusokra sem fogok reális időn belül - értsd: soha - sort keríteni. Szerencsére David Cage, vagy még inkább a Telltale hatására egyre több érdekes műfajmegközelítés történik.
Mondjuk a legütősebb változást az XCOM: Enemy Unknown hozta, ami szellemiségben maximálisan idézte az elődöket, de átlátható GUI-n és kevesebb változón keresztül, ezzel rendesen meggyorsítva a harcokat. A Shadowrun Returns is hiába hordozta magán a budget-RPG-k sajátosságait, teljesen másképp éltem meg, amiért tiszteletben tartotta az időmet.
Dettó, de most belehúztam a fősztoriba. Utána, majd szórakozok az apróságokkal. Egyébként mocskos addiktív a cucc. Elvileg 17 órát öltem a játékba és valami 13% teljesítettségnél tartok. Imádom menedzselni a kis seregemet és még a multi része meg se jelent igaz?
Én inkább azt mondanám, hogy mivel a sandbox akció-kaland az új FPS, azok értelemszerűen nem párórás élmények, hiszen már csak a verseny miatt is telenyomják - nem ritkánt persze repetitív - tartalommal a szép létszámmal rendelkező csapatok.
Ennek ellenére egy Wizardry 8 szerintem játékidőre erősen más kategória, mint mondjuk egy Assassin's Creed vagy inFamous (mert az általad említetteket nem ismerem még, de ugye te is többéves trendről beszélsz). Az FPS, TPS, nem sandbox akció-kaland, platformer, kalandjáték műfajok pedig továbbra is 7-15 óra körül mozognak főszabályként, az indie próbálkozásokat leszámítva. Egyébként ezeket a százalékokat mindig fenntartásokkal kezelem, hiszen éppen a nagyobb nyílt játékokban általában minden vacak unalmas összegyűjtése kellene a 100%-hoz. (Az meg egy más kérdés, hogy a sok kaszt és a döntések miatt egy RPG-nek hány végigjátszás kellene hozzá, anélkül, hogy erőltetten maxolná az ember.) Nekem még nem sikeróült egyikkel sem 100 órákat eltöltenem, pedig alapos szoktam lenni, az inFamous 1-2-nél sem álltam a meg a platináig és a kényszeres kétszeres végigjátszásig.
A régebbi vágású játékokkal sokaknak az is gondja lehet mai gyomorral, hogy a kevés a duma és a cselekmény a rengeteg, túlságosan is hasonló és/vagy lassú harchoz képest. Na nem mintha a nagy modern műfajok feltétlenül fantasztikus változatossággal rendelkeznének. Ráadásul egy RPG-nél mindig úgy érzem, hogy idő kell neki, kevésbé alkalmas egyórás etapokban való teljesítésre.
Van igazság abban, amit írsz, de én azért még látom teljesen érvénytelennek ezeket az aggodalmakat. Persze nem szabad miattuk hihagyni a jó RPG-ket, ez egyértelmű.
Úgy ám! "Finucci!" :D
Mivel nem tudok 24/7 jatszani ezert meg csak a 7. Kuldetes el tartok ami meg boven afganisztan. :( Tul sok idot vesznek el a side opsok meg csak a boklaszas. :(
Joda te mit csináltál, amikor a karavánt kell elfoglalni Afrikában és megjelennek
Már annyira kezd idegesíteni, hogy lebombázom az egészet a francba. :D
Akkor Fegyvernepper,
Kirk Douglas féle Spartacus
Austin Powers 1-2
Wayne világa
Sunyi írta: Nekem ciril betűs feliratok tűntek fel mindenhol. Szóval nope.
Srácok, látom nem esett le mire céloztam... :D
lefty írta: IRL nem merném, mert betöröd az orrszőrömet, de úgysem jössz talira, és tudjuk, hogy a sok hajszárítós égetés mit tett veled.
Bőgök, made my day :DDD
Hmm, lehet rápróbálok, mert nekem is lagzik néha és az elején nem tapasztaltam ilyet...szintén SSD...
Ez jópofa cucc! Kérdés, hogy mennyi idő után unnám meg. Mert a gyrocoptert is nagyon hamar meguntam...
Jatekmenet szempontjabol van valami jelentosege a kuldetes rankingnek vagy csak epénisz?