Hozzászólások

@sandalar
a revenant az ilyen agyuval oscarra film volt. hardy bacsi bemutatta, hogy tiz ev lemaradassal is arrol beszelnek az emberek, hogy abban a filmben jobb volt mint caprio(ami igaz sztem)-aki amugy qrvara megerdemelte az oscart mar vagy tizszer, de nem ezert a szerepert. ha jot akarsz es kivancsi vagy nezd meg ezeket:
rocknrolla, brosnson, inception, warrior. sztem eleg jol lejon ebben a sorrendben mekkora josag a srac. tomeny tehetseg, csak az utobbi idobe bezarta halivud -ahogy fentebb is irtam- a misztikus acelfaszu szamuraj figura karakterebe. ami nem feltetlenul baj, csak tudjon vele elni.

@Zaxx
sztem felejtsuk man el az oscart mint mervadot. a film jo, de (ne haragudj) sztem megint tul sokat latsz bele mint a promcsinal.:DDD

nah, most nekiindulok es elbornolok egy misit a kovetkezo felev lakhatasara a zsebpenzunkbol. nem mintha sok lenne, vagy nem mi valasztottuk volna a lakast de akkor is. tok szar erzes ennyi zset kiadni, amikor jatekra vagy piara is kolthetnem ( a harmadik opciot szandekosan nem emlitem).:-/

Én csodálom, hogy ennyi embernek bejön a Fury Road. Nekem semmi nem maradt meg belőle, de betudom annak, hogy az ilyen non-stop akciófilmek nem kötnek le. Lehet ezért is gondolom azt, hogy Hardy alakítása a filmben meglehetősen jellegtelen és felejthető volt.
Egyébként én sem tartom olyan marhanagy színésznek, de ha már róla van szó, a Revenant-ban ezerszer jobb volt.

+100

Jah, hát ennyi erővel Man of Steel megeszi reggelire Fury roadot meg bármely Marvel filmet, ha ezeket mind egy kalap alá véve akciofilmnek vesszük... De én amúgy nem akarok szembe menni Zaxxal ebben az esetben, nekem baromira nem jött be FR, mint film így ebből következik, h számomra kizart, h evtized akciofilmje legyen, szerinte az, én ezt elfogadom, csak ez lehetetlenné teszi, h bármilyen értelmes vitát folytassunk a filmről. Alapból Tom Hardy szerepe volt a kérdés amúgy is. Vagyis igazából Jai Courtney meg a Die hard 5, és erre a két dologra egy betűt is kár pazarolni :D

Szerk: mondjuk az hihetetlen milyen elfogult tud lenni Zaxx a filmekkel kapcsolatban. FR-ba nem tudni belekotni, és még a tortenetvezetest is kiemelni :D

rwurl=https://scontent.fhfa1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/15698030_101552565958368...

mondjuk sok jobbat en sem tudok felhozni az elmult evek akcio film felhozatalabol- par marvel filmtol eltekintve

Mondd a szemébe!
rwurl=http://madmaxcostumes.com/wp-content/uploads/2015/05/Mad-Max-Fury-Road-C...
Velem egyébként biztosan rossz lehet a Mad Max szarságáról vitatkozni, mert nem tudok fogást találni a Fury Roadon sehogyan sem, legyen szó a rendezésről, a történetvezetésről, a karakterekről, az akcióról vagy a zenéről... vagyis a ZENÉRŐL:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=xllG3fSUAOw
Sőt, akkora Mad Max-fan vagyok, hogy még a Thunderdome első felét is szeretem, a vizet meg igyekszem a lehető legtöbbször akvakólának hívni. :D

A szereplők is sokkal hihetobbek voltak, a gonoszok keményebbek, de hihetobbek.

rwurl=http://magazin.apertura.hu/files/2015/07/3.-Mad-Max-2..jpg
rwurl=http://vignette2.wikia.nocookie.net/roadwarrior/images/a/ab/Lord_Humungu...
A Kiss-jelmez mióta hihető a poszt-apokalipszisben? :D Én értem, hogy a 80-as években menő volt a feminim glam metál-szerelés, és el sem várom a realizmust a Mad Maxtől (érted, benzines csodákkal tolják a nukleáris télben), de come on, ilyet leírni. Még szerencse, hogy Humungusnak tellett a csirkemellre meg a fehérjeporra a sivatagban az izomzat fenntartásához.

Egyébként ha már össze kellene vetni a kettőt, akkor a Fury Roadban inkább hihetőbb a dolog: nyelvjárásuk van, a leomlott civilizációból összefércelt vallásuk meg valamennyire funkcionáló társadalmuk... na persze Rosie Huntington Whitely-k és Rictus Erectusok ott is rohangálnak.

Mellesleg belegondolni is vad, hogy BaS egyszerre teszi baromsággá az Infinite befejezését, röhögi ki egy kicsit az első részt és irtja ki a kánonból a Bioshock 2-t. Ilyesmi faszaságokra még George Lucas sem volt képes a Star Wars prequelekkel, pedig megpróbálta, ó, de még hogyan! :D

Számomra innentől a BaS egyenlő egy alternatív Rapture-rel, hála a jó égnek, hogy a játék megadja ennek az értelmezésnek a lehetőségét. :D

Nekem egyébként az a legnagyobb problémám ezzel a felállással, hogy eleve elég nagy hülyeség az, hogy Columbiában élnek kisebbségek is a fehérek mellett, hiszen a város olyan szinten, karikaturizáltan rasszista, hogy az még a korabeli valósághoz képest is inkább túlzás, mint nem. Amikor belépsz Finktonba, elsőként az fogad, hogy a négerek a hangszóróból jövő ütemre törlik a padlót, majd Fink kifejti nekik, hogy a kedvenc állata a dolgos méh, szóval legyen csak mindenki olyan, mint a méhecske ("Be the bee!" :D) és dolgozzon kussban. Ezt követően a főtéren az is kiderül, hogy még munka sincs, a nyomornegyedben meg az, hogy borzalmas körülmények között élnek, szóval elég gyorsan szöget üt a fejedbe, hogy "akkor mi a szarnak jöttetek ide, ennél sokkal jobb a szárazföldön is". Sajnos a játék letudja ezt annyival, hogy az egyik hangfelvételen elmondják, hogy nem így indult ez, de azt nem mondja el, hogy akkor hogyan, egyébként meg mindenről üvölt, hogy kezdetben is tök így volt minden, Comstock teljes fals politikai narratívája a rasszizmusra és az inkompetens, korrupt amerikai államra van ráhúzva. Én értem, hogy vannak "fekete Trump-szavazók", de ilyen szinten már nincsenek. :D

Columbiában még házinégert sem tartanak, mindenki fehér, aki menő. :D

Ettől függetlenül nekem működik a sztori, de azt csak a vak nem látja, hogy Ken Levine-nak az Infinite egyenlő a "jumping the shark" fogalmával, a Burial at Sea plothole-enciklopádiája meg az alkotói őrülettel. :D Szerencsére utólag már ő is nyíltan beismerte, hogy az Irrational azért lett szélnek eresztve, mert nem bírta a hatalmasra duzzadt stúdió vezetésével járó strapát, szóval valószínűleg lesz ez még így sem, a Bioshockra pedig egy másik stúdió kezében várhat fényes jövő.

Ja, nálam a két fél azonos színben való feltüntetése rendesen rontott az egyébként nem rossz megközelítésen. Ez elsősorban a játékmeneten keresztül csapódott le, hiszen ugyanúgy érintkezel az elnyomókkal, mint a felszabadult elnyomottakkal: halomra lövöd őket, sőt, emlékeim szerint szinte azonos mód megkoreografált csatatereken. Ez Booker karakterívén és az erőszakról szóló kommentáron nem ront, de az interakciónkon keresztül azt sugallja, hogy a rabszolgatartók és a felemelkedett rabszolgák is ugyanúgy hibásak. Az előbbi csoport azonban egy hatalmi pozícióból hozott egy önálló döntést mások rabszolgasorba döntéséről. A Vox populi pont ennek a csoportnak hatására került alárendelt szerepkörbe, de a legfontosabb különbség, hogy az elnyomott pozíció már alapból előír bizonyos viselkedésnormákat, amiért nem lehet azonos felelősségről beszélni.

Ugh, what a mess. Egyébként az itteni leírásod remekül szemlélteti, hogy a Bioshock Infinite miért nem hagyott mély nyomot bennem: a néhány érdekes humán kérdéskör szinte teljesen odaveszett a nyakatekert sci-fantasy maszlagban.

A végtelen dimenziós elmélet tényleg nyakatekert (az időutazással kombinálva meg hülyeség is, de whatever, it's video games), de ott még a titkolózás ellenére is két végigjátszás simán elég ahhoz, hogy teljesen összerakd, égbekiáltó plothole-t meg biztosan nem fogsz találni, ezért is annyira meglepő, hogy 50 000 sebből vérzik a DLC, de annyira, hogy igazából még a Bioshock 1-et is kevésbé fogod szeretni miatta. Azt pl. már az első részből lehet tudni, hogy véletlenül sikerült a big daddy-ket összekötni a little sisterekkel, de azt nem, hogy mikor, így amikor a BaS-ben látod, hogy a polgárháború idején, egy évvel az első rész kezdete előtt, máris elkezded vakarni a fejedet azzal kapcsolatban, hogy akkor mégis hogyan lehetséges, hogy a big daddy-k és little sisterek teljes ökoszisztémája működik a Bioshock 1-ben. Az már csak hab a tortán, hogy egyedül Elizabeth látja, hogyan lehet megoldani a bonding processt. :D

Maga a több dimenzió szerintem tök jó ötlet mellesleg: Levine egyrészt összeköti vele a két játékot (az már más kérdés, hogy ennek az összekötésnek annyinál kellett volna megmaradnia, amennyi az alapjáték végén van), másrészt meg bebiztosítja, hogy a jövőben azt lehessen csinálni a Bioshockkal, amit csak akar az éppen aktuális fejlesztő. Ezzel együtt kinyírja Columbiát is, mint settinget, ahogyan a Bioshock 2-ben meg a Minerva's Den zárja le Rapture-t, szóval innentől az új fejlesztőknek új ötletekre is szükségük lesz majd.

A humán kérdéskörök terén meg tudom, hogy nem értünk egyet a vox populi démonizálása miatt, de én valahogy előnynek érzem, hogy fel lehet állni rasszistaként is az Infinite elől. :D Az első felében elég jól bemutatja a játék a rasszizmus és a populizmus problémakörét (és negatív irányból, vagyis Columbia lakóinak szemszögéből, ami megint csak érdekesebb a szokásos papolásnál), csak ugye Booker és Elizabeth kapcsolata miatt ez háttérbe szorul... szerintem jó helyen van, mert egyébként ugyanaz lenne a játék, mint az első rész, csak pepitában, a szélsőséges kapitalizmus helyett a rasszizmust körüljárva.

A második felével leginkább az a gond, hogy Elizabeth túltengetése miatt a játék nem tudja jól érzékelhetően és időben bemutatni Booker személyiségét, emiatt meg csúnyán félre lehet érteni a kisebbség lázadását. Ha nem figyelsz, akkor összezavarnak a párhuzamos dimenziókkal és azt fogod érezni, hogy a játék hirtelen átment rasszistába, hogy a kisebbség elvadult, véres lázadását bemutathassa, pedig valójában Booker a dolog kulcsa. Az a rész már egy olyan világban játszódik, ahol Bookernek nem sikerült eljutnia Elizabeth kiszabadításáig, így a nyomornegyedben élőkkel szimpatizálva beállt a vox populihoz, segített őket felfegyverezni, majd meghalt egy csatában, a lázadás ikonikus hősévé válva ezzel. A játékból eléggé kikristályosodik, hogy Booker nem valami jó ember: részeges, elvtelen gyilkos, aki bármilyen melót elvállal (ugye ő az, aki a Pinkertonoknak dolgozott, előtte meg lemészárolt egy teljes indián falut)... onnantól, hogy megtalálod Daisy Fitzroy hangfelvételét arról, hogy "Booker showed us the way" már elég könnyű kitalálni, hogy miért olyan véres az a lázadás, és a felületen lévő üzenet is inkább az, hogy a gyűlölet erőszakot szül.

Az pedig, hogy szinte kizárólag a lövöldözés mechanikáján keresztül lehetett érintkezni a játékvilággal, csak mindezt tetézte.

A választ lásd előbb (Booker lélektelen gyilkos, tehát lövöldözöl), de egyébként a BaS második része elég jól körüljárja ezt a témát: az már egy lopakodós játék a Thief mintájára, ahol Elizabethet irányítod, szóval végig lehet vinni úgy (sőt, úgy könnyebb is), hogy senkit sem ölsz meg, és az elején szépen el is magyarázza Elizabeth, hogy nem akar olyan lenni, mint amilyen az apja volt, ergo gyilkos.

Szerk.: Btw. ez a cikk kurva jó. :D

The concerned citizens of a suburban community become increasingly convinced their neighbor is a communist, alien, or possibly an alien communist. Despite his desperate pleas that he's normal and capitalist just like the rest of them, he's brutally murdered. However, it turns out he really was an alien (a capitalist one) so it was probably justified maybe.

Mivel a színtiszta akciofilmek műfaja kvázi kihaloban lévő faj így nem meglepő h nincsen sok választás. Én hatalmas Mad Max fankent ültem be a moziba és majdnem kijöttem a felénél, pedig olyat meg sose csináltam. Mondom ez egy kaszkadőr orgia, de történet nulla, két érdekesnek tűnő (nekem nem nagyon voltak azok) karakter van a filmben, a rákos srác és Theron, ezen kívül látványos okorkodes megy 1,5 órában. Nekem meg a John Wick is élvezetesebb volt ennél, de tudom h sokaknak bejött.

Ugh, what a mess. Egyébként az itteni leírásod remekül szemlélteti, hogy a Bioshock Infinite miért nem hagyott mély nyomot bennem: a néhány érdekes humán kérdéskör szinte teljesen odaveszett a nyakatekert sci-fantasy maszlagban. Az pedig, hogy szinte kizárólag a lövöldözés mechanikáján keresztül lehetett érintkezni a játékvilággal, csak mindezt tetézte.

A Kane & Lynch szériát, de főleg a 2-t emiatt előszeretettel szoktam ajánlani, mert kevés játékok egyike, mely érdemben körbejárja az erőszak kérdéskörét. A sztori két zsoldos történetét követi, akik egy elkefélt megbízás miatt kénytelenek menekülőre fogni magukat. A sarokba szorított helyzet egyiküknek sem az előnyös oldalát hozza ki, sőt, egyből egymást kezdik okolni, ahogy a folyamatosan kibontakozó hátterük hamar felfedi, hogy két önző, velejéig romlott fazon társaságában vagyunk. Már az alapfelállás is idegen a műfajra jellemző hősszerepkörtől, de a kamerahasználattól kezdve a ludonarratív elemeken át a játék minden eleme azért dolgozik, hogy visszataszítónak mutassa az erőszakot: az összecsapások Tókió koszos, szűk utcái megalapozzák a nyomasztó hangulatot, amit a nagy szórással rendelkező fegyverek csak fokoznak, hiszen a borzasztó kényelmetlen helyzeteket még jobban kihúzzák.

Nem akarom minden csínját-bínját lelőni a játéknak, de a vizuális effektek és játékelemek használata mellett a narratíva teljesen videójáték-idegen visszafogottsággal operál. A játék teljesen mellőzi a hasonló üzenettel bíró, de olcsó, moralizáló módszerekkel operáló Spec Ops: The Line eszközeit. Az erőszakot palástolatlanul annak tálalja ami: visszataszító.

A Bioshockra még egy rövid időre visszatérve: tudom ajánlani az alábbi, Ken Levine stílusát kifigurázó cikket.

10 Classic Twilight Zone Episodes as Reimagined by Ken Levine