Hozzászólások
Elsődleges fülek
ujabb regi tartozas letudva
The Breakfast Club
qrvajo.
Vannak benne jó dolgok, de össszességében ez a DoW 3 sajnos még mindig nagyon nem az igazi... :/
Az általad küzdelemként leírt folyamat szerintem közel sem ilyen explicit: Altair egy szektás agymosás áldozata, akit a kezdetektől fogva megvezetnek. Az ébredése folyamatában következik be, de nem a tettein keresztül, hiszen ezt a szektás agymosás ellehetetleníti: ezért sem effektív Altair a nyílt kardpárbajokban; egyedül lesből támadásra és önvédelemre tanították meg (amivel játékosként vissza lehet élni). A játék zöme a betanításról szól, de mivel a gyilkolás képességei egy dogmatikus krédó nevében lettek elsajátítva, így az ezek elleni fellázadáshoz nem lehet csak tettekkel válaszolni, hiszen ahhoz előbb dogmákat kell tudni elutasítani. Altair gondolatai pedig tisztán bizonytalanságot fejeznek ki, mind a hitét, az erőszakot és a küldetést illetően. Olvasatomban a játék inkább egy reflektívebb élmény nyújt, amely az erőszak témája mellett a szektások lelki állapotába is belátást ad.
Továbbá a párhuzam mester és tanítvány között az agymosás gondolatával egyetemben afféle meta-kommentárként is értelmezhető, hiszen ugyanilyen viszony áll fenn designer és játékos között: csak azokra a mozdulatokra vagy képes, melyeket megtanítottak neked. A Desmondos szál is inkább ez irányú gondolatokat ébresztett bennem.
***
Az első misszió tanulságát jó lett volna, hogyha játékmechanikán keresztül hangsúlyozzák ki, hogy a játékos a saját bőrén tapasztalja meg az ellenfelek közé fejvesztve rohanó taktika következményeit. És mint minden játékban, egy-két játékelemen lehetett volna még csiszolni. De egyáltalán nem vagyok meggyőzve róla, hogy ezt a játékos halálán keresztül kéne elérni, főleg nem a nehézségi szintek és a kihívás gondolata mentén megfogva.
Például hogyan oldanád meg a klasszikus gamer over képernyő nyújtotta kihívást? Narratíván keresztül más játékot kaptunk volna, de a gyakori elhalálozásból fakadó ütemezési gondok akkor is elkerülhetetlenek. Nehéz az ilyen irányú igényeidet személyes preferenciánál többnek értelmezni, amikor a sokadik üzenet váltása után a legjobb esetben is csak tág, megfoghatatlan fogalmakkal dobállózol, mint "mélység, komplexitás", míg az ezeket mellőző esetekben "lustaságot és inkompetenciát" feltételezel a fejlesztők részéről.
Úgy vagyok vele, hogy ezek a pillekönnyű kuplungok a kocsikban nagyon lelomboznak a Z óta. (hint: valójában ez a fő ok, a többi rizsa) Akkor már inkább legyen ótómata. Nyáron ezer dolgot csinálok vezetés közben, csöng a telefon, eldől az anyóson a csomag, stb. Meg aztán az asszonyt sem kell hallgatni, hogy krrr krrrr, egy dologgal kevesebbre kell figyelnie parkolásnál, meg úgy alapból az életben maradáshoz nőknek ez egy plusz esély...
ha magyarorszagi, akkor a kehitol keredezd le a valos km-t
mindenkepp automatat akartok? az draga tud lenni
5% :D
Arra emlékeztet, mikor nagy bosszankodva kénytelen vagyok Civ IV-ben levenni a a kutatást 90%-ra. :D
Ha jól álltak volna hozzám, meg a kocsi is rendben lett volna, azzal a szándékkal mentem volna haza, hogy kiveszek pízt a bankból, aztán hadd örüljön az asszony. Éppen a csalódás erejét kihasználva sikerült aztán értelmesebb megoldások felé terelnem :)
Jah, amúgy nyitvatartási időben voltunk, végül is a kocsikkal is foglalkoztak, mert láttam, hogy többnek is tőtik az aksiját.
A második persze, hogy szebb, de van is köztük 400ezer különbség. Ha nem basznak át nagyon, akkor ez a különbség nem fog elolvadni rögtön a szerelőnél. Meg persze már eleve nem bízunk ugye a nyugger verzióban. Ha megnézem az olcsóbbikon a bőr kopását, úgy tűnik, hogy annak valós a kilométerállása.
Amúgy azért is gondoltam nyuggernek a 64ezrest, mert valami "tutulós" gazdija lehet azokkal az ajtóél védőkkel, meg szélterelőkkel.
A második jobbnak néz ki csak kérdés, hogy mennyit tekertek vissza.
Kolégám szülei is nyuggerek és évente elautóznak 30-40 ezer km-rt szóval ez semmire sem garancia.
Nagy a gáz, be kell vezetni az ÁFÁ-t :D
Na, látod, hogy nem volt komoly a vevői szándék!
Egyébként nyitvatartási időben nyitva voltak?
Elmentünk tegnap kocsit nézni, stílszerűen a város túlsó végében lévő kereskedésnél. Mondom a csávónak; mit tud mondani a típusról, a konkrét kocsiról?
-Semmi baja.
-...
-A Hondák nagyon megbízhatóak.
Oké, megnézegetem, műszakilag oké, belül kissé lelakott.
-Mehetünk egy teszt kört? (a motor már jár egy ideje)
-Le akarjátok foglalózni a kocsit, vagy megvenni?
-Nem. Csak menni akarok egy kört. Aztán, ha jó, még elhívom egy barátomat is megnézni, és megalkuszunk a kocsira.
-Áááá... Az a tapasztalatom, hogy az ilyen nem komoly vevői szándék. Majd gyere vissza a barátoddal, nem akarok kétszer menni.
-Azt ugye tudod, ha most nem lehet, én bizony nem jövök vissza.
-Deee... gyere csak vissza a barátoddal, aztán majd akkor.
Asszony - Menjünk.
-Jó, akkor menjünk, szevasz.
Amúgy a kereskedésben állt max 10 kocsi, és voltak rá hárman. Addig mind bent neteztek a faházban. Ők tudják.
Kár érte, mert erősen vonzott egy ennyire "szerzői" Batman-film koncepciója, de ha nem Snydert hozzák ezzel pozícióba, akkor még így is csak nyerhetünk. :D
De ha veled elsősorban a karakter legyilkolásán keresztül lehet kommunikálni
Nincs erről szó, simán csak egy egyszerű, hatásos eszköznek tartom a főhős küzdésének bemutatására, Altair pedig küzd: önmagával, az előítéleteivel, a hitével, a saját környezetében betöltött pozíciójával. A játékmenet ebből semmit sem tud átadni, mert maga a design felületes, elnagyolt, így hiába jó, sőt, remek önmagában a tálalt sztorivonal, nem igazán tud berántani.
Mellesleg filmekben sem jó az, ha nincs tétje a cselekménynek. Ott van pl. a Matrix Reloaded, ahol azért - sem - érdekel, hogy mi történik a szereplőkkel, mert Neo szuperhősként irtja végig az egész filmet.
Képzeld el, milyen lett volna a hosszú verzió. :D
Röviden
ez a mocsok játék megint beszippantott
Teljesen korrekt :-D
Gaunt szellemeit ismerem, a Sabbat mártírt még igen, onnantól már nem olvastam. Igazából ez vitt rá a wh40k-ra. No meg régebben amikor kisebb voltam bátyám játszott a DoW-al, de akkor egyáltalán nem kötött le a stratégiai irányzat...igaz most se annyira, pusztán a hangulatáért meg a sztoriért játszom velük.
A DS-nek játszottam már az elejével és tetszett, szóval ott ilyesmire nincs esély.
Elhamarkodottnak meg annyira azér nem érzem a dolgot jelen esetben sem, mert az Isolation rettenetes egyébként, csak legalább van értelme annak, hogy az. :D Röviden:
- Amikor az orvosi részlegen 4x végigküld a játék ugyanazon a két folyosón az objective-ek miatt (és ebből egy az, hogy odaküld az egyik végére, kiírja, hogy "hú bazmeg, mégsem ez a kijárat, menj át a másik végére"), az szörnyű, és máshol is megcsinálja veled még vagy négyszer, mire már majdnem hajat tépsz.
- Amennyire remeknek érzed az Alien AI-ját (damn, ha észrevesz és gyorsan rászegezed a lángszórót, van, hogy nem mer neked rontani, hanem csak lassan, a fejét néha eltakarva, sziszegve közelít feléd: zseniális), annyira nevetségesen gagyi agyat kaptak az emberi ellenfelek.
- A cselekményvezetés vérzik pár sebből, a játék 2/3-a-vége felé konkrétan csak néztem néha, hogy mi a fene történik éppen, miközben a játék átment egy valamennyire fun, de baromira céltalan FPS-be.
- Egyszerűen túl hosszú és túl sokszor ül le a sztori. A Steam statisztikái alapján mindössze a játékosok 17%-a vitte végig az Isolationt, ez pedig több, mint elgondolkodtató.
- A space jockey-s rész baromira olcsó fanszervíz, viszont a fejlesztők legalább odaképzeltek egy plothole-t a két film közé, hogy aztán jól bezárhassák azt, kvázi úgy téve ezzel, mintha nem csak a fanszervíz kedvéért került volna oda az a jelenet (pedig rohadtul :D). LEKAPCSOLTÁK A VÉSZJELZÉST, ÚJRA VAN ÉRTELME AZ ALIENNEK ÉS AZ ALIENSNEK, MINDENKI ÜNNEPELJE A CREATIVE ASSEMBLY-T!!!! :DDD
- A metroidvaniás rész már annyira "hardcore", hogy tulajdonképpen a szerencsédtől függően büntetni tud a felfedezésért a játék. Pl.: a legelső pályán van egy ajtó, amit nem tudsz kinyitni, viszont valami érdekesen világító van mögötte (egy Nostromo log). Ki is írja a játék, hogy ide bizony torch kell. Haladsz a sztorival, begyűjtesz kétféle torchot, aztán egy ponton visszadobnak az első pályára. "Ó, hát én az elejéről emlékszem, hogy ha az objective-vel ellentétes irányba bandukolok most, akkor kinyithatom azt a torchos ajtót" - backtrackelsz 10 percet a pályán, odaérsz, a játék meg kiírja, hogy "bocs, haver, de ide bizony hármas szintű torch kell, ezt az ajtót nem lehet csak úgy kinyitni". Aztán ugyanezt megcsinálja veled az orvosi részlegen is, ha a kelleténél korábban akarod kinyitni az access tunerrel a neked segítő doki szobáját. A Steam statisztikái alapján mindössze a játékosok alig több, mint 1%-a vette a fáradtságot az egyébként tényleg érdekes Nostromo logok összegyűjtésére, pedig csak 10 db van belőlük... már megint erősen elgondolkodtató.
- Néha imádja felrúgni a játék a saját szabályait egy kis feszültségkeltés érdekében. Pl. remekül ki tudsz kísérletezni rengeteg módszert az androidok hatástalanítására... aztán a játék utolsó harmadában kapsz egy erősebb verziót belőlük, amire még az EMP sem hat. Külsőre csak a ruhájuk más, nincs megindokolva, hogy miért keményebbek.
Ezt a sokat csak és kizárólag azért lehet megbocsátani az Isolationnek, mert egy "magasztosabb cél" érdekében csinálja, ami röviden a feszültség változó szintű, de folyamatos fenntartása, meg a Sevastopol realista tálalása. Ha nem bírod neki lenyelni a csacskaságokat, akkor utálni fogod, ha igen, akkor viszont a végére megtalál az immerszió.
Ja az éppenséggel egy tök jó ötlet.
Meg járműveket is szemétkupacokból építenek akár csatatéren is.
Jól látom, úgy fejlesztik a gyalogságot, hogy kukáznak az ócskavas-kupacból? Tökéletes :-D
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=e3Nl_TCQXuw