Hozzászólások

én is ráizgultam a trailerek alapján

A kritikák alapján ez még az otthon megnézős kategóriából is kiesik.

Testing:
rwurl=https://pbs.twimg.com/profile_images/691295680795676672/iHYGOBFV.jpg

Original Sin 2 Game Master Mode részletek

rwurl=http://imgur.com/z9fMKLZ

https://444.hu/2017/05/10/meghalt-robert-miles
D:

#67, #68
rwurl=http://images-cdn.9gag.com/images/thumbnail-facebook/10092085_1397095911...

De ja, ahogy eddig sikerult kivennem, a DCn jobbak a szinek, a FCn jobb a felbontas (es van 1 vagy 2 shot mint pl a linkelt a galambos ahol jobb a CGI). Miert nem lehetett ezt FDC-t csinalni ahol jo a felbontas is meg a szin is? :)

És valóban. Közben én is megnéztem a comparison cikket, és ott is látszik néhány képen a különbség:
http://www.movie-censorship.com/report.php?ID=4589
Ez azért milyen durva már:

FC:
rwurl=http://www.schnittberichte.com//www/SBs/4589/24.jpg

DC:
rwurl=http://www.schnittberichte.com//www/SBs/4589/25.jpg

Baromi jól felújították Ridley-ék összességében, kéken is. :D

atirtam az Imgur beagyazas kodot, most mas modszerrel szedi ki az adatokat a kepbol, ujabban az API-jukat banyaszom inkabb a megfelelo adatokert mintsem csak a linkbol kibanyaszott kep ID-re hivatkoznek. Igy ha kulonbseg is van a randomizalt kulcs kozott, ott ki fog derulni es kezelve lesz.

Szerintem gyorsabb is a beagyazas elbiralasanak folyamata igy, na meg kevesebb hiba kuszhat be a mesebe szerintem. Mostantol megint jo kellene legyen az imgur beagyazas, barmifele megadott linkes formaban lenne a media tagok kozott.

Basszus. Nekem nagyon tetszett a King Arthur trailere...

Legalabb a duplajara :D

De amugy egy nezheto filmre, vasarnap delutan, komasan, kaja melle, stb. Ez meg gondolom valami szornyszulott lett, amire rossz ranezni is

Vótmá! De ettől még jó, Garfieldet meg az amcsi bagázst kivéve.

Ez már legalább egy hetes álmom, de most volt időm lekaparni. Kérésre (FB Csoport), de ide pont befér. Ja és... ez nem novella, csak egy álom leírás! Irodalom és nyelvtantanárok; ne kövezzetek! (na jó, bátran, már van kifogásom :D)

[center]rwurl=http://kephost.com/images/2017/05/10/bendy_by_cloneg-db7rczb.jpg[/center]

Szép lassan kinyitom szemeim. Egy lassú pillantás, majd két gyorsabb. Kitisztul előttem a Világ.

Különös fényviszony uralkodik ezen az idegen helyen. Gondolom magamban előbb, mintsem hogy az a kérdés merüljön fel bennem, hol is vagyok éppen. Nem, semmiképp sem járhattam itt ezelőtt.

Felkászálódok a földről, s lassan elindulok a homályba burkolózott folyosón. Különös, a padló és a fal is fával van burkolva. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy teljesen vadidegen helyre kerültem. A falakon különféle plakátok díszelegnek, és szerte-szétszórt papírosok hevernek mindenütt a földön.

Próbálom összeszedni a gondolataim. Ahogy utat török magamnak a lomok között, újabb s újabb termekre bukkanok. Idegennek érzek mindent, de a különös asztalokat és műhelyrészlegeket látván, amelyeket az én szakmai gyakorlataimkor láttam s dolgoztam is rajtuk, bennük - egyre biztosabb vagyok abban, hogy valami Animációs stúdióba kerülhettem.

Egy pillanatra elmosolyodok, ahogy közelebb lépek az egyik sarokban heverő, karaktertervekkel ellepett alkalmatossághoz. Aranyos kis figurán dolgozhattak az itteni fickók. Bizonyára annak a karakternek a tervei lehetnek, akit kint láttam, még a posztereken. Ahogy fordulok kifelé, váratlanul előttem terem egy kivágott kép. Egy pillanatra lefagyok az ijedtségtől, de végül összeszedem magam és rövid szemrevételezés után egyértelművé válik, hogy ez pontosan az előbb említett szereplőt ábrázolja.

- Egészen biztos vagyok abban, hogy te még nem voltál itt az előbb - állapítom meg a kép előtt gyanakvóan, abban reménykedve, hogy aki ide helyezte, minden bizonnyal a közelben lehet így hallhatja, amit mondok.

Szaporán elsuhanok a kivágás mellett, és óvatosan körülnézek, hallgatózok. Csak az öreg padlók néhai recsegését hallani, és a már belépéskor is jól megszokott háttérzajt, amit valószínűleg pár gép okozhat.

Miután meggyőződtem róla, hogy a közelben senki nincs; mint a megijesztett róka az odújából, úgy osonok ki mindenre gyanakvóan a szobába utat nyitó ajtón át az épület ismeretlen, folyosókkal teli sűrűjébe.

Nem telik el kis idő, melyet a nesztelen lépkedéssel és a terep felderítésével töltök, mire megpillantok egy különös kis polcot a folyosó falán. Valami fekete dolog pihen rajta, fogalmam sincs, mi az. Nem szólal meg vészharang a fejemben, tétovázás nélkül közelebb lépek s lábujjhegyre állva lekapom a legmagasabban nyugvó falapról a Plüssöcskét, ami egészen idáig magányosan ült a poros felületen.

Mosolyra húzom szám, miután alaposabban szemrevételezem.
- Kinek kell fizetnem azért, hogy velem jöhess? - teszem fel a kérdést magamnak gondolatban.
Akárhogy is, de ezt az ennivaló Babát mindenképp haza fogom vinni. Nem is teszem hát vissza a helyére, indulnék is tovább, ám amint tekintetem magam elé terelem, az valami egészen másba ütközik. Eleinte csak egy nagy, fekete árnyat látok kirajzolódni velem szemben. Végül mégiscsak gyorsan kitisztul a kép s amit látok, az kezd inkább kínossá válni.

- Már megint te? - teszem fel kérdésem eleinte rosszallóan, majd kisvártatva megrázom fejem és hangnemet váltok - Látom te se kötötted le magad hosszabb ideig abban a levert tervezőszobában - vonogatom vállam - Ezt azért meg tudom érteni.

Levetem pillantásaim a mozgóképről, melynek derűs mosolya kissé hátborzongatóvá teszi azt, bár be kell ismernem magamnak - valóban jól megtervezték, még ha nem is volt tervben az, hogy ő például; életre fog kelni. Mellé kerülve próbálom kivenni, milyen utak állnak előttem, amiket még bejárhatok. Nem tűnnek túl barátságosnak a velem szembe feltárulkozó lehetőségek, de ahonnan elindultam az biztos, hogy nem a kijárat.

- Na jó - szólalok meg ismét - Én leléptem, Bendy. Jó szórakozást.
Gyors búcsúm légből kapott, s csak remélni tudom, hogy nem egy idegen pakolgatja folyton-folyvást elém őt. Inkább legyen dühös szellemek, démonok által megszállt kartonpapír, mintsem egy hús-vér lény műve.

Különös logika lehet, de számomra ez hangzik barátságosabbnak. Mi van akkor, ha valóban ez a helyzet? Ha valóban valami más entitás mozgatja azt a táblát? Amennyiben így van, kell lennie valami oknak is, az pedig nem lepne meg - az eddig látottak alapján - ha történt volna itt valami a múltban, ami ezt eredményezte végezetül.

[ . . . ]

Egy újabb folyosóelágazáshoz érek. Az elmúlt percekben egyre több lépés visszhangját hallottam magam körül és biztos vagyok abban is, hogy egy férfi ment el előttem, aki csak azért nem vett észre, mert az, amit a földön húzott hangja valószínűleg a lépteimtől reccsenő padlók zaját elnyomta.

Percről-percre jobban idegesít a mélyről jövő érzés, miszerint egy patkány vagyok, ami egyre inkább elvész a labirintusban melybe dobták s fokozatosan távolabb kerül a kijárattól.

A következő fordulat csak egy irányba vezethet, mégpedig jobbra. Fura fények pislákolnak a folyosó végéről. Biztos vagyok benne, hogy egy vetítőgép lehet ott, mert hallom a film hangját is, amit éppen lejátszik.
Amint közelebb érek, a sarkon egy fej bukkan elő, mely rám kukucskál. Ledermedek. Az pedig, amilyen lendülettel előmutatkozott, olyan lendülettel bújt is vissza.

- Te már ilyet is tudsz? - túrok hajamba hátulról, megragadva a tarkóm s kis szorítást mérve rá miközben a nyakam elfordítom, ellazítva ezzel az izmaim, és megnyugtatva magam valamelyest.

Csak remélni tudom, hogy ezt a látványos mozzanatot is ő csinálta, és nem a közelben ólálkodó idegen. Óvatosan közelítek a kritikus kanyar felé, és amint sebes mozzanattal kifordulok látom, hogy a mozgókép valóban ott áll.

- Ugyanaz a vigyor - rázom fejem - Ugyanaz a kibaszott vigyor - grimaszom végül gyermeteg mosolyba folyik át a megkönnyebbüléstől - Te sose adod fel, igaz?

Elhaladok előtte, hogy belépjek a közvetlen mellettünk lévő szobába, amely valóban egy vetítőszoba volt. Tele székekkel, egy nagy, letisztult fallal, és egy projektorral mindenek mögött.

Minden elsötétült.

Nem emlékszem arra, mi történt velem egészen pontosan. Egy székhez kötöztek, s egy pentagram van alám festve. Nem hallottam a vetítőteremben, hogy közeledett volna felém bárki is. De, élek, szóval biztos, hogy a most még ismeretlen tettes előbb vagy utóbb mutatkozni fog előttem. Mert be kell jönnie értem. Én azonban ezt nem fogom megvárni.

Hiába próbálom feszegetni a kötelet, az egyre erősebben súrolja a bőröm, lazulni azonban egyáltalán nem akar. Pár perces mocorgás és ficánkolás után halk sóhajjal megadva magam feladom ezt a tervet. De, elkeseredést nem mutatva máris kémlelem az üres szobát, hátha a javamra tudok használni valamit. Lelkesen kezdek neki, hamar rájövök, hogy talán korai az öröm.

Négy fal.

Négy kibaszott fal, semmi több.

Csodás!

Amint visszapillantok az ajtó irányába, egy már jól ismert alak jelenik meg előttem. Jól ismert alak egy jól ismert vigyorral.

- Bendy? - kacagok fel halkan - De, ez...

Nem tudom, mit kezdhetnék a szituációval, míg végül hagyom, hogy az érzelmeim vezessenek, és a magány csillapításának vágya.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kerül sor arra hogy kimondjam, de most az egyszer örülök, hogy látlak - tekintek rá mosolyogva, ő pedig ugyanolyan mereven és változatlanul áll előttem, mint a számtalan tucatnyi alkalommal, amikor váratlanul megjelent.
- Mi szél hozott ebbe a barátságos kis szobába? - nem szól semmit, de kis szünet múlva legbelül úgy érzem, mintha választ kaptam volna
- A magány? Biztos régóta itt lehetsz már, nem csoda hát, ha így ragaszkodsz hozzám - újabb néma pillanatok köszöntenek ránk, amire kisvártatva ismét válaszolok.
- Az emberek előítéletesek és gyakran csak a saját érdekeiket nézik. Ezért nem szabad keseregned, ha magadra maradsz. Inkább szokj hozzá. Akkor talán könnyebb lesz elviselned azt és nagyobb örömödre szolgál a társaság.
- Hm... erre nem is gondoltam. De, biztos van valami mód arra, hogy emlékeztesd őket a tetteikre, amelyekkel ártottak. A legnehezebb magaddal szembe nézni. Ez bizonyára rájuk is igaz.
- Szenvedés? - arcomra komorság ül, és egy pillanat alatt úgy érzem, mintha akarva-akaratlan is könnyek akarnának kicsordulni a szememből, de végül erőt veszek magamon.
- Gondold át, kedves... mi van akkor, ha ez az egész sikerül? - újabb, hosszadalmas néma csönd ülepszik a szobára.

[ . . . ]

A különös beszélgetés (?) még perceken át zajlott. Míg végül az érzelmi hullámvasutazás után meguntam a helyzetet.

- Na jó, eleget ültünk itt - kezdek mocorogni ismét - Nincs kedvem megvárni, amíg feláldoznak - fújom el szemembe lógó hosszú, barna, hullámos hajtincsem - Ha olyan kis ügyeske vagy, mint amilyennek eddig látszottál, akkor mutasd, mit tudsz még - pillantok rá kérdően - Hozz egy kést, egy kulcsot, vagy bármit, amivel kiszabadíthatom magam, csak tűnjünk innen.

A kérésemre nem érkezik válasz, se gondolatban felbuggyanó szavak, sem pedig bármiféle mozgás.

- Végül is - kezdek hozzá csalódottan kis sértődöttséget mutatva Bendy papírkivágása felé, félrevont ajkakkal - Együtt is megvárhatjuk, amíg ez az őrült visszatér - dőlök hátra kényelmesen, majd lehunyom szemem, hogy relaxálni próbáljak.

[ . . . ]

Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, de amikor kinyitom a szemem, pár sebes pillantás után a körém ülő homályt éles képpé varázsolom s várható látvány tárul elém - a nagy semmi. Bendy eltűnt, én pedig ismét itt vagyok egyedül.

- Hát ez remek... - morgom orrom alatt duzzogva, majd felemelem kezem, hogy a már jól megszokott hajba túrással megnyugtassam magam - Ki kell találnom valami mást, minél előbb.

Várjunk csak...
A kezem? Újra mozog?
Nincsenek kötelek? Mi?

Amint előre hajolok és tekintetem a kezemre irányítom, megpillantok valamit a hátam mögött.

- Bendy!? - teszem fel meglepődésemből fakadó kérdésem - Te... te voltál az? - pillantok magamra, majd ismét rá - Te engedtél el engem? Én... - lehajtom fejem, hogy egy pillanatra átgondoljam a szituációt, ám ez épp elég volt ahhoz hogy szembe tűnjön, az ajtóban egy kulcs díszeleg.

Ismét rápillantottam, ő pedig ugyanúgy mosolygott, mint eddig. Mint ezelőtt mindig.

- Köszönöm - mosolyodok el amint lerázom magamról a köteleket, hálásan megérintem a kicsi bábú arcát - Nagyon hálás vagyok ezért neked! - az ajtó felé tekintek - Tudod mit? Nem kell tartanod a jövőtől, nélküled talán pár óra múlva már halott lennék. Úgyhogy segítek neked és kiderítem azt is, mi ez az egész - indulok el fürgén s nesztelenül az ajtó felé, de mielőtt kilépnék, visszapillantok rá - Ja, és... le ne maradj!

És úgy eleve a témához mikor vagy fáradt?

Jézusom mondjátok már ki amire gondoltok. Fáradt vagyok​ most ehhez a virág nyelvhez