Hozzászólások

Azért írtam, hogy mi nem, mert azokat képről akkor ismertem, és tudtam volna, hogy mivel játszom. De így utólag hipnózis nélkül rekonstruálhatatlan lenne, ha eltalálnád sem tudnám megerősíteni. Annyit tudok, hogy fegyverből lőttem, nem kézből (CyberMage), viszonylag jó grafikájúnak éltem meg, ezért azt hittem, hogy a Quake (de akkoriban fekete-fehérben C64-eztem). Már a három játékot kizártunk! Vagy a te hármaddal lehet, hogy még hármat.

Semmire, de voltak benne sci-fi fegyverek és színek. Ha ennyiből megmondod, akkor már akár meg is halhatok. Ha Doom lett volna vagy Dark Forces, felismerem.

Csak ne írtad volna, hogy objektíve nem volt előrelépés, mert így már éppen az jön le, hogy nagyon is az újítások szubjektív megélésével volt a probléma.

Amikor 1998-ban végre lett PC-m, mert eladtuk a Kispolszkit, az egyetlen kocsit a családban, amit túl drága volt fenntartani, és a biztosító is fizetett balesetem következményei miatt. Addig a sulikönytárban találkoztam csak PC-vel, játszottam egy kis Golden Axe-ot (C64-ről ismertem), illetve kinyírattam magam 10 másodperc alatt egy számomra utólag is beazonosíthatatlan FPS-ben. Néhányan Caesar 2-t és WarCraft 2-t játszottak rendszeresen, de nem sok fogalmam volt ezekről. NES-klón, Mega Drive, C64, ezekhez volt szerencsém. Az Amiga elérhetetlen álom volt, nemhogy a PC.

Szóval 1998-ban egyszerre lett minden. Egy nap került rá az első rendes gépemre (az első bootolás után visszaküldött Cyrixet említettem nemrég) minden: Duke Nukem 3D, Doom 1-2, Blood, Redneck Rampage, Quake, Wolfenstein 3D, Dark Forces, Heretic, Hexen. Így párhuzamosan kóstolhattam őket úgy, hogy addig kb. Die Hard 2, a Duck Hunt vagy a Wild Gunmen volt az "FPS" számomra.

Így értelemszerűen ütött minden, de a Duke Nukem 3D-ben a humorán és a fejlettségén túl éppen az is tetszett, hogy "valóságos" volt. Emberi funkcióval rendelkező épületek, szobák, kamerák (ez azért is fontos volt, mert kőkori platformok és játékok után a csak játékbeli funkcióval rendelkező pályák meghaladása nagy ugrás volt). Minden szempontból odacseszett. A Doom azonban vele együtt is tudott csúszni, mert egyszerűen a pályák és az akció működött kevesebb realitással is. Ehhez képest a Wolf 3D dungeon crawler volt nem random, de egy idő után unalmassá váló labirintusokban (a Doom kb. Portal az wolfos falnyomogatáshoz képest, az más kérdés, hogy még az új Tomb Raidereket is veri feladványokban...), a késen kívül a maradék néhány fegyver csak fokozat volt. Szóval szerettem, de éppen az hiányzott belőle, ami egyáltalán igazán élvezetessé tette számomra a műfajt: a frankó pályák és fegyverek. Ráadásul azt már kifejtettétek, hogy a Wolf nem is volt valójában első, tehát csak annak jött a semmiből, aki azzal kezdte - nem a alábecsülve a jelentőségét.

De a Doom nálam nemcsak az elődjét nyomta le, és tudott helytállni a Build engine-t használó játékok mellett, de a Quake-nél is jobban élveztem. Akkoriban averzióm volt a Quake világa ellen, amit most már nem osztok, de sok más dolog is zavart. Először is a grafika. Hiába láttam, hogy technológiailag mit tud, és voltak is lényegűző momentumai, de összességében egy kivehetetlen barna valami volt. A HUD is. Míg Doomguy reakcióit imádtam, a Quake hősénél a visszajelzéseket se tudtam lekövetni. Nálam meg éppen annak a grafikája hozta el az uncanny valley-t: a hasból kitartott rakétázás egy ennyire fejlett játéktól komolytalannak éreztem, és hogy a Duke Nukemhez képest se tárgyak nincsenek, se rombolás, minden statikus, az is nagy csalódás volt. Ráadásul minden FPS-től elvártam, hogy kitaláljon valami új fegyvert, ahogy a fentebbi listából látszik: mind tudott valami érdekeset benyomni, ehhez képest a Quake kínálata szájhúzást váltott ki belőlem. Legenda volt, forradalom, de az első - röhejesként megélt - boss után soha többé nem nyúltam hozzá, multiban is a Duke Nukem 3D és a Blood volt nálunk LAN-on az ász (kipróbáltuk a Quake-et, de én csak néztem, nem volt kedvem hozzá, átengedtem a saját gépemet).

A Quake II azért jött be valamivel jobban, mert abban például a lassan felpörgő minigun jobban kielégítette az akkor fejlődés jeleként értelmezett "realitás" iránti igényemet, mint a Q1 bogyóköpködő super nailgunja. És annál már a grafikából is kisejlett, hogy mire gondolt a költő, ha művészileg nem is estem hanyatt tőle, nem trutyi volt az egész. (Szoftveres módban játszottam mindkettőt, de mindkettő csak utólag kapta meg patchben az extrákat, day1 egyetlen akkori Joda sem tudta kihasználni a csodakártyáját.) Aztán az is csak az első bossig ment, a Doom 1-2, a Duke Nukem 3D és a Blood érinthetetlen volt számára is. Azóta is azok, hiszen a hozzájuk felérő kedvenceim (Deus Ex, NOLF) hibridek, nem a kiemelkedő harc miatt kerültek a képbe.

Az én szemeim számára először a szintén a Quake 1 engine-jét használó Hexen 2 (1997) volt az (ebben már volt is rombolás, és végre nem csak sprite-csere volt), ami először működött a 3D-sek közül, aztán meg a Half-Life és a SiN. Nekem nem kellett a HL2-ig várnom, mint Zaxxnak. Sőt, azzal máig nem játszottam. De a Build engine legjobbjai minden igényemet bőven kielégítették (és csúnyák nem voltak mellettük, véletlenül sem, sőt jobban öregedtek), és a - túl indusztriális - HL1-et sokkal könnyebben tudtam unni, miután a zseniális megoldásokon és AI-on kihüledeztem magam, hiába stimmelt a grafika, hiába volt akkor a csúcson a hype.

Szerk.: Elment a net, ezért sikerült nehézkesen szerkeszteni, kis híján az egész komment eltűnt az éterben. Most már tényleg szétrúghatná Doomguy a vírus seggét!

közel vak fanatizmusból

Elég furcsa azt követően ilyet olvasni, hogy leanyáztam a kedvenc soundtrackemet. :D Azt hiszem már korábban is megbeszéltük, hogy mit gondolok arról, ahogyan rendszeresen próbálsz beállítani valami elvakult idiótának, aki híján van a kritikai gondolkodásnak, sőt, mintha még helyeseltél is volna arra, hogy ja, egyébként te úgy ezzel így poénkodsz, hiába kurvára nem jön át. Most is valós érveket ütsz el azzal, hogy "hát ő, közel vak fanatizmus" csak azért, mert neked nem jön be a kérdéses játékmód.

Összességében már kb. 10x folytattuk le ezt a párbeszédet CSAK az RW-s karrierünk során, én meg unom már a dolgot, szóval konkrét leszek: soha többet nem fogok veled szóba állni, ha nem ez volt az utolsó ilyen, a továbbiakban meg nem akarok foglalkozni az ilyen tartalmú kommentjeiddel.

Sok mindent elképzeltem volna a közel vak fanatizmusból, de azt, hogy kimagyarázod egy wall-of-text-ben miért jó a battlemode.... Na azt nem. :DD

Btw quick switch????

Na, az ilyen csoda bindoknak nem láttam sosem értelmét, hogy visszavált az előző fegyverre. :D

Ezzel mi történt? :D

Warhammer topicban vótmá', de inkább legyen többször, mint egyszer sem:)
Titáni teljesítmény amúgy.

Alapvetően yep, mondjuk magasabb nehézségen nem lehet csak úgy, mert megcsesz azzal az izével. Viszont ha előtte betolsz neki egy faltert, akkor szétverheted, mondjuk egy kicsit szigorú hozzá az időzítés, szóval a cyber mancubust én fagyasztom blood punch előtt, ha tehetem. Összességében meg részemről ballista - rakétavető quick switch kombó közepes távolról mancubus ellen (vagy lock on burst, na, az osztja őket még :D), csak a cybereket szoktam ütögetni, mert azok kurvára tankok. :D

Eh, igazából kezdem megkedvelni ezt a battlemode-ot úgy, hogy sikerült már valamennyit minden démonnal játszani meg megtanulgatni a pályákat. Kb. arra kellett rájönnöm, hogy ki van ez balanszolgatva igazából, csak sok minden függ a szituációtól meg van, hogy bizonyos taktikáknak abszolút be kéne válniuk, de kurvára nem válnak be, máskor viszont ennek az ellenkezője is igaz. :D

Pl. a mancubushoz a kampányban totálisan nem lehet közel menni és elvileg ez igaz a battlemode balanszra is, mert szétfingat a lángszórókkal, viszont akkora a hitboxa, hogy kurva nagy sebzést visz be neki a super shotgun. A szokásos SSG - ballista kombóval kb. 5 másodperc alatt ki lehet nyírni, szóval olyan "közepesen közelről" kell nekimenni, hogy szét tudd lőni, de el is tudj dashelni a fenébe, ha baj van. Az ilyen apróságokat leszámítva viszont főleg a ballista és a precision bolt a nyerő Doomguyként, amitől picit halósnak érződik a játékmenet, ugyanakkor összességében abszolút Clan Arena flashbackem van... ami jó?

Démonként meg tényleg gondolkodni kell, viszont a különböző loadoutokat nem igazán vágom, mert ránézésre baszottul nincs értelmük. Pl. ha marauderrel nyomulsz, akkor kapsz egy "pressure" és egy "ranged" loadoutot, viszont a pressure-ben ilyenek vannak, hogy lerakod a HP-visszatöltő cuccot és beleállsz... pressure? :D A ranged az, ami valójában jó a taktikázásra, mert rohadtul nagyot lehet sebezni mondjuk egy kis radioaktív köddel. Armort is ad a loadout, ami tökéletes arra, hogy lehessen olykor-olykor "párbajozni" egy kicsit Doomguy-jal = pont azt csinálni, amire a Marauder ki lett találva.

Egyszer előfordult, hogy a társam elhúzott, én meg ottmaradtam a Marauderrel egyedül, és abszolút meg tudtam verni a Slayert úgy is, de rohadt sok csapdát kellett hozzá állítani, mert nyílt harcban semmi se tudsz csinálni a Doomguy DPS ellen, elolvaszt a picsába. És ettől lesz jó a battlemode tulajdonképpen, ha úgy jön össze a meccs, hogy a társad nem megy bele a halálba, de érdekes módon általában nem mennek. Szóval valamit jól csinálhatott ezzel az id Software, mert rohadtul ritkán cseszem fel magamat azon, hogy ökör a csapattárs = jól érezteti a játék az alapvető játéksítlust mindkét szerepkörben.

Slayerként tud idegesítő lenni a játék egy kicsit addig, amíg nem érted meg, hogy mitől tűnik el a HP-d néha... vagy amíg ölre akarsz menni a pain elementallal... vagy amíg nem találod ki, mi a fenét kell a mancubus füstje ellen csinálni stb. Kicsit sok az olyan elem, ami egy arena FPS hívő agyára mehet a műfajban "tiltott mechanikák" (pl. a játékos időleges megvakítása) használata okán. Emiatt sajnos jóval többen játszanak démonnal, mint Doomguy-jal, de ügyes abban a matchmaking, hogy a rematch-hez "belecsalja" a démon maint egy kis slayerkedésbe.

Szóval hát izé... ez elég fasza és mea culpáznom kell végül is. Be is élesítettem az unikorniskertet egy kis MERCILESS EXTERMINATION-höz (több Doom 64 meme-re van szükségünk), I'm a fan now:
rwurl=https://i.imgur.com/RszCVkP.png

Ah, a régi gmod emlékek amiket ez visszahoz :D
rwurl=https://youtu.be/Kdx7_fI_KRc

GLOW 2. évad

Továbbra is nagyon adja. Nagyon jól folytatta a történetet, a karaktereket egyre jobban megismertük, a végére már nagyon hozzánőnek az emberhez. Imádom a zenéket is benne. A csajok is egyre ügyesebbek :)

Jópofa cucc. Mondjuk elég jól rámutat arra, hogy mennyire nem bírtak továbblépni a kubizmus primitív formanyelvén - bő 60 év és egymás mellé lehet rakni a húszas formanyelvet a nyolcvanassal... ami amúgy nem csoda, hisz a diktatúrákban minden lekorlátozódik, beszűkül (részben a verseny hiánya miatt is).

Manual Samuel

A gyerekeknek nagyon tetszett az eleje, de utána már olyan izzasztóan nehéz tudott lenni az irányítása, főleg az utolsó boss fight, hogy rendeset felnyomta az agyvizemet.

A narrátor frenetikus, szerintem mindenkinek megéri az egyszeri végigjátszást.

Coopban csak két controllerrel lehet játszani, de az is érdekes egy buli lehet, egy embert felemásan ketten irányítani összehangoltan:

rwurl=https://media1.tenor.com/images/255a745b4bfe6c957920fe37b204635c/tenor.g...

Nem tudom, hogy van-e köze hozzá, de a legutóbbi SteamLink frissítés óta borzasztó trágya a minősége, kvázi élvezhetetlen. Folyamatosan egy sárga pötty (benne wifire utaló jellel) jelenik meg a kép jobb alsó sarkában, holott ethernettel van összekötve minden, a képi megjelenítés nem csak a játékban, hanem már a menüben is változó, teljesen bepixelesedik, szétesik. Már végigtúrtam a netet, mindent oda-vissza álíltottam, de semmi sem oldotta meg a problémát.
Az is biztos, hogy egy időben most minden szinte egyszerre frissített: win10, nvidia, steamlink.
Ötlet esetleg valakinek? Újra most nem húznám a win10-et, ha netán az lenne a végső megoldás.