Hozzászólások
Elsődleges fülek
Ha ennyire egy helyben toporogsz évek óta és/vagy motiválatlan vagy, akkor lehet érdemes egy pszichológuson elgondolkozni.
Amúgy kissé ismerős az érzés, de bőven nem ennyire konstans, mint amit te leírtál.
szerintem ha valakit semmi se érdekel komolyabban, annak nincs világnézete. és ez bármilyen világnézet lehet. mert ha valaki valami idealista világnézetben hisz (pl vallások), akkor van valamiféle célja, ami értelmet ad mindennek az életében. viszont ha valakinek van egy nihilista világnézete (pl ateizmus), azok között az okosabbak egyszerűen beletörődnek hogy úgymond "semminek sincs semmi értelme", és élvezik az életet, jó értelemben (nem az önpusztító hedonizmusra gondolok, mert az tipikusan a "semmi se érdekli" kategória).
ha valakinek nincs világnézete, akkor semmivel se nézett még szembe az életében. marad a "semmi se érdekel"...
Persze, ez viszont nyilván így van. Itt jön be az hogy hogyan tudod megtalálni azt ami érdekel annyira hogy legyen motivációd belerakni a melót a tanulásba.
Szóval skill az attól van, hogy fejleszti az ember.
Ez így van, de nem mindegy, hogy milyen viszony fűz az adott tevékenységhez. Amikor úgymond "e-sportoló" voltam (kb. akkor kezdett ez az egész kialakulni, szal még a születésem időzítése is rossz volt), akkor képes voltam éjjel-nappal beletolni a gyakorló órákat a Counter-Strike-ba. Ez volt az egyetlen dolog életemben, amiért őszintén tudtam lelkesedni és viszonylag magas szinten tudtam űzni (WCG Hungary 2. hely, pár hazai LAN első hely, válogatottság, top8 clanbase-n a magyar válogatottal + ESL nations cupban is jók voltunk, talán azóta se szerepeltünk ilyen jól), de ez meg fenntarthatatlan volt számomra akkoriban + jött két nagy csalódás (hogy csak 2-ok lettünk WCG selejtezőn pedig vezettünk, + utána CS Source-ban Ancients-be egy balfaszt vettek fel inkább 5-nek helyettem, mert ő KODIAK haverja volt...).
Szal a lényeg, hogy ha valami alapból érdekel és megfog, akkor sokkal könnyebb beletenni a rengeteg munkát, mint egy olyan dologba, ami teljesen hidegen hagy vagy éppen még taszít is. Sztem igazán sikerese valaki csak olyan dologban lehet, amit szeret is csinálni.
Neki nincs kocsmakulcsa.
Mostantól nem a bányászokat hibáztatom, hanem azokat, akik vásárolnak.
Nincs ebben semmi egyéni frusztráció, elsősorban vélemény.
Persze megértem hogy aki ebben benne van és nem egy szociopata érzéketlen valaki, az próbálja magának megmagyarázni meg a lelkiismeretét altatni. De ezek a szervezetek akkor sem építenek semmit, kizárólag azt a célt szolgálják hogy egy bűnszervezet minél tovább hatalmon maradhasson és tovább rabolhasson. És ezt minden tagjuk pontosan tudja is valahol.
Skizofrén topik :D
De még a tanácsok és a reakciók is ugyanazok :DD
Na, ez viszont az, amire tudok példát mondani, mert a CG világban ugye sok baromira ügyes ember van, és volt alkalmam beszélgetni párral. Borzasztóan utálják (főleg a nagyon jók) hogy sokan elintézik őket azzal hogy hát "hú de tehetségesek". Valójában meg ők azért jók, mert iszonyatosan, de tényleg piszok sokat dolgoznak, gyakorolnak. Nekem a művészi dolgok még akkor sem mentek még közel sem annyira jól mint nekik, amikor még nem supervisor voltam hanem ténylegesen is csináltam dolgokat ;)
Szóval skill az attól van, hogy fejleszti az ember.
nem, de nekem siman felirta borgyogyasz szortuszo gyulladasra (aztan plasztikai mutet lett a vege)
nem a gyerek donti el 14 evesen, hogy milyen gyogyszert szed be, es milyet nem.
LY már akkor cikkeket írt 3D modellezésről, amikor én még általánosba jártam és azóta is kitartott mellette és hatalmas sikereket ért el, mert ő erre született.
Hát, ez nálam úgy ment hogy kisebb koromban a legózást bírtam nagyon és úgy 14 éves koromban felmerült bennem hogy talán lehetne a legónál dolgozni... Ez akkoriban persze kb kivitelezhetetlen lett volna, de egyébként tök jó dolog hogy ma már simán lehetséges, EU ország, simán lehet oda jelentkezni gondolom. Sőt van CG-s részleg is már a Legónál is egyébként :P
Na mindegy, szóval a gimiben meg aztán láttam hogy ez a CG dolog amit csak szuperszámítógépeken lehet (a Silicon Graphics cuccai volt akkor a menőség) azt valójában lehet PC-n is 3D studio meg ilyen programokkal, és mivel érdekelt, elkezdtem csinálni, tanulni, egyszerűen mert akartam. Aztán azóta ez a 25 év (tejóég) kb végig úgy ment hogy adta magát az egész, egyik dologból következett a másik... Persze végig kellett tolni a munkát bele, sokszor bőven a napi 8 órán felül.
Nem tudom hogyan lehet egyébként ilyenbe belebotlani... Van egy olyan érzésem hogy én sokáig enyhe Aspergeres lehettem, nemtom, ilyen szempontból engem nem vizsgáltattak ki úgy mint Seldont :P
ez egy fundamentális probléma. Hiába vannak valakinek nagy ambíciói, ha nincs meg hozzá a skill setje. Az a boldog ember szvsz aki összhangban van magával az életben. Nekem ehhez el kéne fogadnom, hogy ez jutott, ezt kell szeretni, de erre sose leszek képes. Persze, mennyivel jobb, mintha lenne valami súlyos betegségem vagy hasonló, ezért hálás is vagyok, nem is akarom ezt kockáztatni pl. egy extrémsportolóval ellentétben. De utóbbiban bele se tudok gondolni micsoda vágy vagy ambíció van, ami miatt kockára meri tenni az egészségét.
Nem tom hogy ez-e a sorsom vagy a nevelésemben ment félre valami, de sajnos nem tudok változtatni, elfogadtam, hogy örök boldogtalanságra lettem kárhoztatva. Harvynak még lehet mondani, hogy ha lesz egy csaja vagy állása, akkor megváltozik a hozzáállása, az élete, nekem semmi sem tudott változtatni.
Nemtom ez mennyire új keletű nálad, de én azt gyanítom hogy ez a járvány miatti depresszió lehet. Majdnem egy éve tart már ez a kilátástalannak tűnő bezártság, de közben olyan mintha állna az idő, minden nap ugyanolyan és még mindig úgy néz ki hogy sokáig a következő nap se lesz más.
De közben mégiscsak eltelt már egy év, idővel vége lesz, és megint jönnek majd jó dolgok is.
én kérek sorryt :))) de mondjuk az tök jó lenne, ha az egyéni frusztrációidat nem vetítenéd ki általános igazságként ;)
Fideszbe és/vagy a Fidelitasba
+
irgalmatlan országos szintű, sikeres fiatalokból álló kapcsolati hálód lesz, akik onnantól kezdve segítik egymást, főleg a tehetséges / szorgalmas / jófej arcokat.
Ez itt valami tévedés lesz...
Értelmes ember már csak azért is irtózik minden ilyesmitől, mert kurvára csak a kapcsolatokról meg benyalásról szól, ráadásul semmi perspektíva nincs benne mert a poziban lévők minden valamire való emberben meglátják a konkurenciát akit azonnal ki kell csinálni.
Plusz erkölcsileg is vállalhatatlan.
Utolsó kommentem ehhez a történethez, mert a többiek alapján úgy tűnik, hogy inkább direkt önsajnáltató energiavámpír vagy (no offense, attól még bírlak amúgy :D) de te tipikusan az a helyzet vagy, aki azt hiszi, hogy nem való ebbe a világba, közben csak _kicsit_ ki kellene mozdulnia a komfortzónájából. Azért mondom ezt szinte biztosan, mert nekem is volt ilyen időszakom.
Két közhelyet tudok erre mondani: "segíts magadon és Isten is megsegít". A másikat pedig anyám szokta mondani a maga elég komoly élettapasztalatával: "Isten mindig nullára játszik".
Ez utóbbi azt jelenti az ő értelmezésében, hogy ugyan most mínuszban vagy, de ha csak egy kicsit mozdulsz és nagyjából _bármit_ csinálsz a komfortzónádon kívül, ami potenciálisan előbbre vihet (akár közvetetten is), akkor ez a negatív hullám vissza fog lengeni pozitívba, egymás után érnek majd az olyan ingerek és lehetőségek, amikre korábban még csak nem is gondoltál.
Tényleg közhelynek és általános faszságnak hangzik, de szerintem logikus, és az én tapasztalatom szerint működik.
Moken írta: nekem valami középkori nemesi családban eltengődés adta volna.
Ahol kb 30 év volt az átlagéletkor? :D Meg ahol egy komolyabb torokgyulladásba bele lehetett halni mert olyan volt az orvostudomány?
Jól hangzik.
Ja, legalabb felevente lemegy ez a kor mar egy ideje. Minden alkalommal megnyugtat, hogy en baromi jol megvagyok a nagy ambiciok nelkul es hiaba nincs semmi a jatekokon es filmeken kivul ami tulsagosan mozgatna, igy is lehet boldog az ember. ¯\_(ツ)_/¯
Ezzel egyetértek, de az egyetemi lét jobb esetben kitágítja annyira a látásmódodat, ad egy szélesebb látókört és kritikus gondolkodásra nevel, hogy fundamentálisan alkalmasabb leszel értelmiségi létre. Persze, ez tökéletesen működik diploma nélkül is adott esetben.
Rohadjak meg ezt a beszélgetést Mokennel már nem először zavarjuk le ugyanazzal a végeredménnyel dezsavűm van
Ez az utsó néhány oldalnyi élet iskolája kontent nagyon erős volt...
Meg ahogy elnézem, néhány emberre ráférne egy egészséges kapcsolat. Vagy ha azt nem lehet bezsebelni, legalább egy olyan viszony, ahol a felek nem egymás vetélytársai, hanem partnerei. Kicsit félelmetes látni, hogy egy épkézláb/értelmes barátnő hiányában mennyire túl lehet gondolni ezt a témát, és milyen ideológiai harctereket lehet felépiteni.
Engem nem érdekelnek a pénzügyek, én nem akarok mókuskodni, nem akarok tőzsdézni se, mert az is egy olyan dolog, amit meg kéne tanulni, de ha lenne egy minimális kereskedői vénám is, akkor valszeg 33 éves koromig már előjött volna. Nem akarok olyat csinálni többé, amiben nem lelem örömömet, de fogalmam sincs milyen tevékenység lehetne az, amit szeretnék csinálni. Pl. most hogy összeszedtem magam az átlaghoz képest tök jól futok, de igazából egyáltalán nem lelkesedek eziránt se, közben ott vannak a 6:30-as tempóval 5-6 km-t futó csajok, akik meg rajongásig szeretik csinálni. Ott vannak a PC-s/konzolos játékok, itt a fórumon egy Nokedli beletett valami 100+ órát a CP2077-be miközben gyereke meg felesége van, én meg egy kis multin kívül már a játékokat is csak kb. "kötelességből" próbálom ki, beleteszek pár órát aztán megy a lomtárba, miközben egy Corey, PunkZoli élvezettel tolják a mai napig.
Nem szeretem ezt a világot, ezt az életet. Volt sok jó pillanat persze, de mit ér a pillanat, ha elrepül. Nem vagyok kompatibilis a mai világ játékszabályaival, nekem valami középkori nemesi családban eltengődés adta volna. Megfáradtam, régen reménykedő, bizakodó voltam, ma már beletörődtem, hogy semmi nem fog megváltozni. Hiába lett munkám egyetem után, hiába van egy tényleg nagyon szerető társam, de ezek nem tudnak az alapvető problémán változtatni, hogy nem születtem semmire, céltalanul tengődök. Neked ott van a gyúrás, a kocsik, csomó minden érdekel, jó is vagy ezekben. Engem minden csak felületesen érdekel, nem tudok elmélyülni semmiben. Egy LY már akkor cikkeket írt 3D modellezésről, amikor én még általánosba jártam és azóta is kitartott mellette és hatalmas sikereket ért el, mert ő erre született.
Nekem olyan érzésem van, hogy az életben is csinálhatok én bármit, úgyse lesz sokkal jobb, de sokkal rosszabb se, így zéró a motivációm. Az a csoda, hogy nem lettem alkoholista/drogos/öngyilkos...
Megjegyezném: Már az említett barátom diplomaosztóján is jót mosolyogtam, amikor az egyik beszédet mondó mókus értelmiségként hivatkozott a diplomásokra.
Attól még, hogy diplomás vagy, még nem jár automatikusan ez a titulus, sőt, nem feltétele a diploma. Az értelmiségi élet egy nagyon tudatos társadalmi szerepvállalás.
Mezőgazdaság és az állattenyésztés nagy biznisz lesz szóval hajrá
Emagon az utolsó ár készlet nélkül is ott szokott maradni ;)
Most én pláne nem akarok okoskodni, de a barátaim köreiben azt látom, hogy a jogász diploma beugró egy csomó minden kurva érdekes dologhoz. Lehet, hogy csak ahhoz kéne használni, hogy bejuss az ajtón?
Az egyik legjobb gyerekkori barátom most egy országos ismertségű alapítványhoz ment el, mint kormányzati kapcsolatokért felelős vezető (29 évesen), és persze, ismerős a főnök, de mégis a jogi diplomája volt a beugró.
Aztán elmondta a főnöknek az interjún, hogy habár tud ő egész nap szerződéseket basztatni ha muszáj, de attól megőrül, és inkább olyan munkakört adjon neki, ahol intézkedni kell, ahol találkozni kell emberekkel, átütni ügyeket, stb.... és így kapta meg ezt a pozíciót.
Persze, ő olyan habitusú is. Nyilván ehhez az egészhez sokkal jobban kéne ismerni egymást, és még akkor se lehetne szeretnem épkézláb tanácsot adni. Igazából csak egy példának akartam hozni, hogy szerintem a jogi alap az kurva sok érdekes pozícióra jó beugró, ahogy én látom.
Szerk.: most olyan dolgokról meg már csak félve beszélek, mint mondjuk hogy feljössz Budapestre, belépsz valamelyik menőbb kerületben a Fideszbe és/vagy a Fidelitasba, tevékeny vagy, mutatod magad, irgalmatlan országos szintű, sikeres fiatalokból álló kapcsolati hálód lesz, akik onnantól kezdve segítik egymást, főleg a tehetséges / szorgalmas / jófej arcokat. Nyilván ehhez kell ehhez az oldalhoz szimpátia meg tenni akarás, de biztos a másik oldalon is vannak ilyenek, csak arról nem tudok nyilatkozni. A közéletben meg eleve kötelessége részt vennie egy értelmiséginek, mert ha nem az értelmiség vesz benne részt, akkor ki? Szóval szerintem ez bónusz és egyébként kimozdít a komfortzónádból is :))
Ha ilyen dolgokra tudsz csak tekinteni, hogy érdekel, az elég rossz. Mármint gyakorlati szempontból.
A foci is sok embernek fun fun fun élmény, ezért is kergetik annyian a labdát, de abban legalább van pénz, ha tényleg jó vagy.
Kérdezem: A mai Magyarországon létezik olyan ember, aki képes megélni abból, hogy e-sport versenyző? Tehát csak ebből, a versenyek díjaiból?
Kötve hiszem.
Ezek a játékok arra lettek teremtve, hogy jó legyen velük az időt eltölteni, de csak akkor érdemes bármilyen karriert remélni belőlük, ha népszerűságük okán megvan az anyagi támogatottságuk. Persze, külföldön van pár arc, aki ebből él, de ott már lehet, te is kevés lennél/lettél volna.
Én hobbiból tolom az írást. Attól függetlenül, hogy a folyamat végén kijön valami kézzelfogható produktum, még csak ebben sincs kifejezett potenciál, hogy karriert építsen az ember.
Sőt, azt sem mondanám, hogy kifejezetten élvezem, amikor már három órája ülök egy dialógus felett. Könnyű beleveszni a monotonitásba.
Tehát, ha azt vesszük, az írás fasorban sincs a CS intenzitásához, akkor meg miért művelem? Ennyire más lenne az ingerküszöbünk?
Csak a hozzáállás a más. Én megtalálom benne, amiért érdemes vele foglalkozni. Ez lehet a jól végzett munka öröme, vagy az olvasói visszajelzések, a tudat, hogy fontos vagyok.
Még a hobbi is áldozattal járhat, a munka meg pláne, de meg kell találni a célt, amiért érdemes küzdeni, és akkor lesz kitartás is.