Hozzászólások

war machine.
nem rosz, csak nem is jo. ezt a ricser sracot inkabb valami conanos/gladiatoros kardosbaszos partraszallos filmbe kene rakni, ahol kijon, hogy akkora mint egy traktor. az hogy egy tank meretu alien transzformer robot kergeti a hegyek kozott nem a neki valo szerep szvsz.
ilyen igazi netflixes asitozos film, csak ha tul sok idotok van, mint nekem.

Belement az utolso upgrade az AM4 lapomba innentol már csak új gép vásárlás lottó után :D

CPU: 3600=>5700X | GPU: 5700XT 8GB=> 5060 Ti 16GB

Mostmár talán felmerem rakni a Cyberpunkot :)

Szerintem itt arra van lehetőség, hogy shortold a válaszodat.

ugye, o szerintem is nevetseges lofaszjoka. a ket csaj egyenkent is megenne reggelire.

mindkettő jól néz ki. Csak Jake Paul nem kéne oda.

Egyelőre a nagyobb terveimet félretettem, mert úgy látom, azért jóval több idő lenne ebbe az egészbe belemélyedni, úgyhogy most egy sokkal egyszerűbb dolgot valósítottam meg.

A lényeg, hogy van egy Google Drive-os táblázatom, amit a munkám megkönnyítésére kezdtem el csinálni kábé 2 éve. Hát ez meglehetősen kinőtte magát, körülbelül 25+ füllel és több ezer sorral. Időközben más kollégák is igényt tartottak rá, hogy használnák ezt a táblázatot, mert nekik is hasznos. Szóval igazából ennek szerettem volna egy frontendet csinálni, ami megkönnyíti a táblázatban történő keresést, magát a táblázatot tulajdonképpen adatbázis jelleggel használva. Ennek fontos része, hogy ahogy elkezdesz gépelni, már adja is kifelé realtime a találatokat.

A Gemini 3 Pro-val álltam neki. Azt javasolta, a Google Drive beépített App Scriptjét használjuk. Leírtam neki, mit szeretnék, és pöccre megírta a kódot, a backendet és a frontendet is. Azonnal működött, kifejezetten elégedett vagyok az eredménnyel. Azóta még a kis AI barátommal bővítgetjük funkciókkal :))

Tbh, lehet hogy ezt fénykoromban még én is meg tudtam volna írni manuálisan, de így igazából... minek egyáltalán manuálisan bármit kódolni innentől kezdve?

[quote Vajk]Akkor ez no deal. Ha nincs péló, nincs mozi!
/quote]

rwurl=https://d31dirmi1wlwvc.cloudfront.net/2012/11/torrente.jpg
Én megnézem, de semmi buzulás! Buzulás az nuku!

God of War: Chains of Olympus

A fejembe vettem, hogy kronológiai sorrendben "először és újrajátszom" a klasszikus God of War szériát (kivéve az Ascensiont, mert az szar). Először, mert a Chains of Olympus és a Ghost of Sparta még nem volt meg, újra, mert a többin már többször is végigrongyoltam.

A Chains of Olympussal kezdtem és összességében egész jó volt, de biztos vagyok abban, hogy PSP-n ez sokkal nagyobbat ütött pusztán azért, mert egy majdnem teljes értékű GoW-játék volt marokkonzolon. Ezzel szemben ha 4K-ban futtatod a PS3-ra készült Origins Collection részeként RPCS3 emulátoron, na akkor csúnyán kilóg a lóláb. Ugyanakkor maga a remaster sokkal alaposabb, mint a PS3-mas GoW 1-2 esetében, tehát itt tényleg feljebb lettek húzva a textúrák meg az átvezetők.

Magával a játékkal leginkább az a gond, hogy kb. a rossz prequelek összes hibája megvan benne. Nagyon hajazni akar az első részre, szóval ismétli annak sok elemét, néhol még pályákban is, ami elég gáz, mert kisebbíti az eredeti történet jelentőségét. Kratos már meghalt egyszer és Hádészba is eljutott az első rész előtt? Akkor az első részben visszatérni a túlvilágból már nem is olyan nagy cucc. Az eredeti játék 90%-a arra megy el, hogy találd meg Pandóra Szelencéjét, mert hogy abban van a szükséges hatalom egy isten elpusztításához? Hááát, itt néhány évvel korábban Kratos megöl egy másik istent, Perszephonét... wtf? Persze megmagyarázza a játék, hogy ez hogyan lehetséges, de erőltetett.

Sokkal érdekesebb lehetett volna valami rendes előtörténet Kratos háborús éveiből akár minimális mitológiai tartalommal, és az első pályát érdekes mintha még ez is inspirálta volna. Ott perzsák ellen kell harcolni, maradhattak volna annál inkább.

A játékmenet menti a dolgokat, mert plays like God of War, ugyanakkor kicsit szimplább kivitelben. Maga a harcrendszer hozza a GoW 1 szintjét, de kevesebb az ellenfél és az ellenféltípus, a mágia pedig nem túl hasznos, kb. csak az ifritet használtam. A pályadizájn szórakoztató, de sajnos nem közelíti meg az első részt, bár ez azt is jelenti, hogy az ottani Hádészhoz fogható baklövések sincsenek benne = szolid minőség nagy meglepetések nélkül.

Mivel Sony-játékról van szó, ezért kötelező körként le kell írnom, hogy a Metacritic-es 91-es értékelés még PSP-s kontextusban is érthetetlen, a Chains of Olympus egy szórakoztató, de erősen közepes, 5 órás játék, ami GoW-rajongóknak tetszeni fog.

God of War

Végigrongyoltam az első részen is, és ha már láttam, hogy manapság tök jó textúracsomagok vannak hozzá, kipróbáltam a PCSX2 emulátoros "remastert". Hát, meglepődtem azon, hogy látványban csak a textúrákat érintő felújítással mennyire működik még ez a játék, pl. a műfaj miatt gyakran használt totálképek iszonyú hangulatosak tudnak lenni egy nagyobbacska tévén.

A GoW 1 egyébként tipikusan az a program, ami minden egyes újabb végigjátszással egy kicsit jobb lesz. Annak idején elsőre kicsit túl hosszúnak éreztem a Pandóra templomát, de annyira jó a map design benne végig és olyan menő fejtörőket rak eléd meg olyan szépen eszkalálódik a végére, hogy nem lehet nem szeretni. Oké, a minotaur bossfight szar és unalmas (egyéb boss meg nincs, ami baj), egy-két platformozós rész bekaphatja, de ennyi. Az athéni bevezető pályákat szintén imádom, nyilván a hajós első pályát is és tök jó, hogy mindig találok új rejtett chesteket, szóval az én ízlésemnek ez mondhatni tökéletes level design, 10/10 stb.

Kettő negatívum van csak. Egyfelől ott van a Hádész pálya (nem a challenge of Hades, hanem az alvilág), ami szerintem nagyon csúnya dolog. Többedik végigjátszásra csak kb. fél órányi szenvedést jelent, de akkor sem értem, hogy mi értelme volt Árész előtti utolsó kihívásként egy adag hardcore platformozásnak egy olyan játékban, amiben szar a platformozás. A szar platforming alapvetően szériaszintű probléma, szóval nem teljesen véletlen azért, hogy a modern játékokban a vén Kratos már ugrani sem tud (persze innoválhattak is volna fasza platforminggal, de olyat csak az Astro Botban csinál a Sony)... de az első rész, jaj.

A GoW 1 úgy szar platformingban, hogy nem tudja azt magáról, mmint a probléma a későbbi részekben is ott van, csak azokban az ugrabugra sosincs fókuszban meg akad egy-két apróbb mechanikai finomítás a jobb kezelhetőség érdekében. GoW 1? Jó sok platforming van szar kamerával, sőt, Hádészban ott a dedikált ugrálós pálya. A gerendákon egyensúlyozós részek különösen borzasztóak, főleg úgy, hogy a legtöbb helyen sikerült azt leprogramozni, hogy Kratos megkapaszkodik és felhúzza magát egy leesés után, máshol viszont nem. Ennek a legikonikusabb példája mindjárt az első pályán van, imádom. A platformozás pozitívuma, hogy meg lehet szokni, de hogy a Sony-játék esetében kötelező kört is letudjam, én nem értem a 94-es metacritic pontszámot kb. két évvel a Prince of Persia Sands of Time után (szegény SoT-nak csak 92-re futotta), ahol még jó gerendán egyensúlyozás is volt.

Az Árész elleni bossfight a másik dolog, amit sosem vett be a gyomrom. Három fázisa van és egyik sem zseniális, de az első még oké: párbaj egy nagyon erős ellenfél ellen, aki ellen a játék során megszerzett minden képességedet használhatod. Good stuff, a játékos végső tesztje, ami jutalmazza a kreativitást annyiban, hogy a megfelelő varázslatok használatával meg lehet úszni Árész szarabb támadásait és fel lehet pörgetni a harcot. Aztán jön egy sztori szempontjából remek, de játékmenetileg gázos rész, ahol Kratos családját kell megmenteni fél millió idegesítő Kratos-klóntól. Van rá egy jó kombó, azt kell spammelni, elég szar, köszönjük mehetünk tovább.

És aztán jön a phase 3, ahol minden képességedet elveszíted, de kapsz egy új fegyvert, egy teljesen új HP rendszert és tök más támadásokat Árésztól... have fun és tanulj tök új dolgokat a játék utolsó 10 percében ahelyett, hogy azt a tudást használnád, amit a megelőző 10 órában tanultál és fejlesztettél. Borzasztó nagy baromság, nagy szerencséje a játéknak, hogy a boss utáni befejezés remek és lemossa a rossz szájízt amiatt, hogy sajnos rossz az a nagy összecsapás, ami a történet katarzisát adja.

Ettől függetlenül persze nagy klasszikus a God of War és meg merem kockáztatni azt, hogy ez a Sony legjobb játéka a hibái ellenére is.

Készült pár felvétel. Biztos ami tuti, egyiken sem vagyok rajta :D

https://www.instagram.com/stories/nightdrivehungary/3847113532009641306?...

Aztán bekapcsolod a Path Tracinget, és minden a szokásos "kásás" lesz.
De elmondja a lényegét a tag is, hogy nem a poligon, nem a textúra ami a lenyeg. Igen, azok szépek, faszák. De emellett a képminőség olyan, mintha vazelinnel lenne bekenve a monitor (a régi, TAA mentes játékokhoz képest). Emiatt mondom, hogy marhára varom a HL:x-et a maga pseudo-GI-ával, TAA mentessegevel: ha a CS2-ből indulok ki, akkor tűéles lesz a képminőség (akár fullhd-ban is). Alyx is tűéles és gyönyörű. Kell PT? Abszolút nem, ha olyan programozók vannak, akik tudják hogy kell készíteni olyan bevilágítást trükkökkel, ami optimalizált, és egyébként gyönyörű.

Biztonsági szempontok miatt szükséges annektálni.

Szerintem itt az ideje, hogy Norvégiába is importálják a demokráciát.

Autómánia.

Ez nagyon jól összefoglalja a dolog valós pszichológiai gyökerét a mostani jelenségeknek.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=V9MySp86Ygg

Nem emlékszem, mennyire volt ez annak idején játékiparbaszó jellemfejlődésnek előadva, nekem talán még ezzel volt a legkevesebb bajom. Megnéztem a werkfilmet a játékról, ahol a Cory Barlog arról mesél, hogy akkor született meg a kisfia, és ez az egész élmény annyira átformálta a világlátását, hogy ezt bele akarta önteni a játékba. Nincs ezzel gond, bár lehet nem God of War-játékot kellett volna akkor csinálnia.

Bingó, de egyébként nekem még csak nem is ezzel van a bajom, hanem azzal, hogy tényleg az igazán izgalmas rész hiányzik a jellemfejlődésből, vagyis az a GoW 3 és 2018 közötti idő, amikor Kratosba visszatér a humánum és újból családot alapít. :D

És erre szokták azt mondani a megvezetett emberek, hogy de hát tök mindegy, mert a régi játékoknak úgyis szar történetük volt, ami semmilyen szempontból sem igaz, sőt, simán verték a két modern epizódot sztoriban is. Csak nem az volt a fókuszban a játékmenet helyett, az írók nem szopták le magukat minden párbeszéd után, hanem abból a kevés térből dolgoztak nagyon effektíven és mélyen, amit a spectacle fighter keretek megengedtek.

Oldalakat lehetne írni arról, hogy a valóban zseniális első God of War szériában Kratos mennyire jól kidolgozott karakter és hogy legalább a 3 mainline játék mennyire koherensen kezeli az antihősből fokozatosan főgonosszá váló főhősét. Ettől megkímélném a fórumot, de pl. a GoW 3 befejezése kb. tökéletes: Kratos leszúrja magát, távozik a testéből a remény, Athena otthagyja elvérezni, aztán a stáblista utáni jelenetben Kratos helyett már csak egy vérfoltot látsz, ami elvezet a közeli szakadék széléig. Nincs a szádba rágva, hogy mi történt, de elég egyértelmű a visszautalás az első játék elejére, ahol Kratos áll egy szakadék szélén, elmondja, hogy "the gods of Olympus have abandoned me, now there is NO HOPE" és leveti magát. Értsd: megölte az isteneket, már senki sem tudja elvenni a rossz emlékeket, csak az öngyilkosság hozhat megnyugvást.

A modern széria ezt úgy értelmezni át, hogy "há' de nem volt ott a teste há' életbe maradt há' átuszta az óceánt és kikötött az északi mitológiában GÁDOFVÓRMEGINT." Tényleg kurva nagy előrelépés baszd meg. És egyébként én leszarom, hogy Cory Barlognak hány gyereke van, tényleg kurvára nem érdekel és irritál, ha erre a bulvárra húznak fel egy dokufilmet a játék helyett.

Ma már ott tartok, hogy annyira a játékmenet érdekel, hogy idegbajt kapok, ha egy játék kezdetekor nem kapom meg az irányítást azonnal és nem kezdhetek el kaszabolni vagy lőni. Meg akkor is agybajt kapok, ha menet közben elveszi tőlem az irányítást hogy sztorit meséljen. Régen ezeket a részeket lenyűgözve néztem. Ma a halálom.

Ma sem lenne a halálod, ha a GoW 2018-ban nem lenne borzalmas a pacing. :D Ott nemcsak az a probléma, hogy túl sokat van megakasztva a játék sztorizós részekkel, pl. a kezdés is gáz a favágással meg a sétálgatással. Ahhoz képest az első rész odarakta eléd a hajós pályát, hagyta, hogy játssz és csak az athéni kikötőben kezdi el kifejteni a cselekményét. Nem úgy áll hozzá, hogy téged ez érdekel és gyönyörködni akarsz a dramaturgiában, hanem egy baszott jó pályával meggyőz arról, hogy téged ez érdekel.