Hozzászólások
Elsődleges fülek
Azért remélem, adblockered legalább magad erejéből is van :D
Amikor levették a dislike mutatását, rögtön kerestem plugint. Firefox alatt ez "Return YouTube Dislike" néven fut.
283 like vs 1,8e dislike
Buzik ezek
Schimán, de az a helyzet, hogyha valamit szaporodni akar az ember, ez a leginkább tiszta módja az alapszituáció megteremtésének az utódok érdekében. 14 éve vagyunk együtt, így nincs a dologban sok zsákbamacska. Lényegében semmi nem változik.
Köszönöm mindenkinek!
Amúgy sikerült pár turpissággal viccessé, meglepővé tenni az eseményt, Zsuzsi megkönnyezte - szóval elégedett vagyok. :)
Ősszel tartunk egyszűkkörű polgárit, jövő nyár elején meg lenyomjuk a kötelező aljasodást a hotel éttermében.
Aztán levittem a Zeusba
Eljegyeztem az asszonyt.
A Revelationsről viszont már 10 éve folyamatosan lepattanok
Ugyanez, pedig illett volna befejeznem az Ecio szálat. (Persze, hogy ennek a nevét is biztos rosszul írom, nem baj)
úgy viselkedik, mintha napjaink középosztálybeli mintagyereke lenne.
Ilyenkor az jut eszembe, hogy én is átélhetőbbé akartam tenni a fiatalabb olvasók számára a hősnőm problémáját azzal, hogy egy mai tini hevességével dacol a mostohaapjával, (ahelyett, hogy köszönetet mondana levegővétel jogáért, és elkullogna) ellenben a Alloy tényleg egy kibaszott turista, a játékos megtestesítője oly módon, hogy ő, a játékos, ha az életben OP lenne (de nem az, mert felnőtt létére videojátékokkal bassza el az időt), mit válaszolna az adott helyzetben (mindezt átszűrve egy uniformizáló, politikailag korrekt szűrőn, biztos, ami tuti).
Na, most, ez egy nyilvánvaló írási koncepció volt náluk. A baj az, hogy semmi történeti alapja, tehát sehogy nem néz ki. Még élesebb a kontraszt, amikor NPC-k is a képbe kerülnek, mert ők konkrétan retardáltaknak tűnnek Alloy tudásának árnyékában.
Talán a jó megoldás, ha azt akarják tenni, hogy a kaarkter valóban a mai ember szemével nézhessen a világra, egy a Rage első részéhez hasonlatos protagonista eredettörténet lett volna kívánatos (amely játékban mondjuk pont, hogy nem használták ezt semmire)
Én arra jutottam, hogy teljesen hagyni kell a Sim-cade stílusú cuccokat. Néhány beidegződést rosszul tanul meg belőlük az ember, és ha rászánsz tényleg egy kis időt a valósabb fizikát nyújtó cuccokra, onnantól bántóan egyszerű a vezetési modelljük. Az Assetto Corsával jól elszórakoztam az elmúlt évben, vettem is profi kormányt. (Fanatec)
Szerencse, hogy kb a Source idejében kompetitív FPS-eztem utoljára :)
Szerintem csak én vagyok ezek szerint annyira konzol/TPS szűz, hogy a játékmenet a kitéréssel, nyilazással elvigye a hátán. Van a játéknak egy közepesen erős hangulata, viszont nyugodt lehetsz; igen, a sztori baromság :D
Ami meg csak a vége felé kezdett megfogalmazódni bennem: A hős bizonyos szempontból kevésbé karakter, mint mondjuk Mr. "carboard box" Duke Nukem, hanem egy üres avatár, aki azért nő, hogy a férfijátékosnak tetsszen, viszont mellé totál aszexuális, hogy véletlenül se keltsen diszkomfortot, ráadásul amolyan SC2 Jim Réjnoros betegségen is szenved, mégpedig, hogy mindenre tudja az erkölcsileg és logikailag helyes választ, egy tévedhetetlen lawfull good karakter nulla személyiséghibával. Kb mint Rei az új SW-ban. Micsoda "karakter"...
A "fiatalok" más téma. Az, hogy öregebben ismered az idő fontosságát, egy dolog, de természetes, hogy a fiatalok nem. Én ha visszagondolok magamra, egy csomó időt elcsesztem multira (sokkal kevesebbet, mint mások, de így is egy csomót), és akkor ez életkori sajátosságként elfogadható volt. Egy kényszerű állapot az élet tapasztalásának korábbi szakaszában.
Mondjuk az a nagy különbség az RTS és a klasszikus táblás játékok között, hogy a gyorsaság, a mikroszekundumos reakció és döntések nélkül nem megy, így a sakkban ennek csak a "felére" van szükség.
Ezeket inkább logikai kihívásoknak mondanám. Még a legostobább emberek is rajzani kezdenek a facsés clickbate matekfeladványokon, hogy bizonyítsák, nem megy már a műveleti sorrend.
A dologban amúgy meglepő módon egyetértünk: Én sem vagyok képes indokolni magam számára olyan játékokat, amely nem ad valami készséget (auto szimek), vagy kreatív ihletet (egy jó történet, szituáció). Az viszont, amikor újrajátszok egy Last of Us-t, be kell lássam, hogy csak feel good, mint visszatérni egy jó filmhez. Kicsit mélyebben belelátsz, de ennyi. (Na, jó, ebben is van kivétel; az EVA.ban képes vagyok minden egyes alkalommal új rétegeket felfedezni, zseniális sorozat :D)
Minden más esetben azt érzem csak, hogy a játék nem ad, inkább megrabol - ez esetben az időmtől -, így nem is vagyok képes megérteni azokat, akik felnőtt fejjel is MMO-znak. Már azzal jobban járok ehelyett, ha felpattintok hírszájtokat.
Évekig volt nálam nyár elején sakktábor. Persze nem mondom, voltak már életképtelenebb vendégeim is, mint a mentál sérültek, meg ilyesmi, de lényeg, hogy a sakkhoz nem éppen klasszikus intelligencia dukál, hanem ilyen gyógyegérnek kell lenni, aki hajlandó éveken át kombinációkat bemagolni, hogy a kellő pillanatban elő tudja őket hívni.
Talán a fenti hölgy apukája nyilatkozta anno, hogy abban hisz, bárkiből lehet bajnokot faragni, tehát nem arról van szó, hogy mint abban a mesesorozatban a múltkor, hogy a drogos zseni csajszi feltör a semmiből, hanem volt az ő átlag lánya, aztán tolta bele kiskorától ezeket az infókat.
A legtöbb élőszereplős sport is ezzel az erővel valami kreált furcsaság, amivel nem találkozol a pályán kívül. Pont az a lényege a fantázia kinyitásának, hogy "mi lenne, ha" filozófiai alapon egy másik világba csöppennénk, és ott más készségeket is használunk, pl Dishonored. A világirodalom jelentős része sem létezhetne, ha nem érdekelné különös felvetések vizsgálata az olvasókat.
Kezdek kiégni ezektől az open world címektől.
Anno a GTA 5 elég hamar abbamaradt, pedig még mindig érdekel. A Fallout 4 világát szinte teljesen felfedeztem, de a nulla kihívás miatt pont akkorra csömörlöttem meg, mikor már csak a végjáték volt hátra, és soha nem fejeztem be.
A Zero Dawn világánál üresebb helyet még nem sokat láttam, ellenben a harcrendszer elvitte a hátán. Az egész játékidő alatt pont úgy volt kiszintezve, hogy folyamatosan veszélyben éreztem magam egy-egy csata alatt.
Most a Ghost of Tsushimát tolom. Kész lett az első sziget, majd mielőtt jobban belekezdhettem volna nagyobb területbe, felültem a hajóra, ami a tolvajszigetre visz - mint ez kiderült, a DLC, űbertáp ellenfelekkel.
Na, most az van, hogy a játék harcrendszere elsőre totál üdítően hatott. A kezdeti bénázásaim közt még 2-3 alap mongol is szétszedett hardon... Aztán kezd az ember beletanulni, lehet tolni ezerrel a dobótőrt, meg az egyéb cuccot, amelyek szinte mind gyakorlatilag cheat szinten táposak. Néha kinyírnak, persze, de különben már most walk in te park az egész, holott ennél csak könnyebb lesz, ha visszatérek a nagyobb főszigetre.
A mellék küldik nem kaptafák, ami tetszik, de az elején mintha ebből is több lett volna. Az embernek már az az érzése, hogy minden asettet látott, minden harcot megvívott már 20x, aztán a játékidő fele még hátra van. Úgy érzem, lassan felesleges beletennem időt, hagyom a fenébe.
Lehet, csak a küldikre kellene koncentrálni nem felfedezésre, csak ez a nyavalyás komletista késztetés, hogy nem hagyunk ködöt a térképen megmérgezi a dolgot.
Lehet, jobban járnék ilyen Last of Us típusú dolgokkal. Ott az újrajátszást is imádtam.
Ti hogyan álltok most ezekhez?
Boldog lehet minden Japán mániás. Már minden nap hallani a kabócákat errefelé. Megyünk át szubtrópusiba... :D
Ezek jó tippek, Montenegrót csipázom, mert max 100 ezerből kijön az út kocsival, és akkor ott már nem is kell külön bérelni, a szállások meg egy hétre 150-250e között mozognak. Fél misiből finomra ki lehet hozni habzsi-dőzsivel.
0:40-nél az uram királyom régen ülhetett lovon :D
Basztat, hogy én nem keresek.
Szeptemberben el kellene valahova mennünk chillelni, de őszintén szólva nem akarok egy millát kipengetni két főre. Elég drágák a szállások, és repzajból sem egyszerűbb olcsót fogni.
Olyan hely kellene, ahol van a szállás lábbuszos közelében szép strand, de alkalomadtán esetleg el lehet kirándulni. Elsősorban döglés, pedig én szívesen mennék Szlovéniába, de le lettem szavazva.
Görögöknél Krétán már voltunk nem rég, a többi meg valahogy nem jött ki jó árban utazással. Azért várom a pro tippeket.
Hurgadán rég voltam, de alig ír repzajt szeptemberre
Málta kilőve, pár éve voltunk
Portugáliában, Spanyolban maszkos szabályok nem tetszenek, Majorkán voltunk már, Kanári drágának tűnik.
Szicíliát nézegetem, ott régen voltam, de bármi értelmesre vevő vagyok.
Szardínián voltunk, Korzikáról azt mondják, baromi drága.
Esetleg még Ciprus?
Metál zenekar frontembereként simán el tudnám képzelni.
Nekem se jött be soha ez a vonal. Viszont, ha azt vesszük, eddig minden résznek saját graf stílusa volt.
Az egyetlen nő, aki feltalált valamit, máris azt hitte, három heréje van :D
Már googlizom a szerzetesrendeket, hova lehet elvonulni.
Köszi!