Hozzászólások
Elsődleges fülek
Ha már máshol említettem, hogy a HZD miatti rajongás nem jött át soha, a Returnal most hasonló. Illetve ott értem, hogy a gunplay valószínűleg össze van rakva, csak amit láttam belőle, nem kapott el, a roguelike meg nálam a pestises kifejezés eufemisztikusan megfogalmazva. De bevallom, a Hades ugyanakkor nagyon is vonz.
A Ratchettel is csak annyi a bajom, hogy négy PS2-es és két PS3-as felvonás kimaxolása után a széria iránti rajongásom ellenére sem vagyok kiéhezve, sőt, még így is van kimaradt rész, ezért sem vetném rá magam. Kifejezetten üdítő volt az Insomniac részéről az üzletileg sajnos nem túl sikeres Sunset Overdrive-féle kitérő, pedig nagyon messzire nem tértek el a formulától. Valószínűleg rá kéne már szánni magam a Crack in Time-ból a teljesre, de a Tools of Destruction nálam egy minőségi lejtmenet volt, a Quest for Booty pedig egy érdekes, de rövidke és nem igazán ütős kísérlet. A spin-offokat, mint a tower defense-es darab, meg hagyjuk is. PS4-re viszont ugye csak remake/reboot jött.
(A Forza Horizonnal vagyok némileg hasonlóképp: a 4-be annyi időt tettem, hogy kiégtem eléggé ahhoz, hogy nem tudjam, mire kellene nekem az 5.)
Én aztán nem ismerem, de videók alapján sosem jött át, hogy a grafikán és az exkluzivitáson túl miért kellett annak idején is ámuldozni, amikor szinte minden játék nyílt világú nézdahátam lazán csapkorászós valami akar lenni fejlesztgetésekkel (és ezért némelyiket leerpégézik). Nyilván a Killzone 1-3 alapján sem tudtam magas elvárásokat támasztani a Guerillával szemben. A robotdínós téma nekem például alapból vállvonogatós. A sztorit szokták dicsérni, csak nehéz elhinnem, hogy sokáig elviszi a hátán, ha 3-4 óra után megunom a játékmenetet. Szóval kivárok a GOG-os vásárlással.
@kismalacka
Az Oblivion szerintem is randa volt már megjelenéskor is, de amit a többi TES-ből láttam, az se hagyott bennem mély nyomot. Mondjuk, a Wizardry 8 sem a külleme miatt az egyik kedvenc RPG-m.
De játszogattam én is az elmúlt hetekben.
Mortal Kombat
Az Arcade Collection-féle első rész, ami pénznyelős változat, tehát szemetebb, mint a DOS-os, ami végigment korábban. Johnny Cage-dzsel eljutottam az endurance meccsekig (a bossok előtt ezeknél egy HP-csíkből kell lverni két ellenfelet), itt a sokadjára majdnem meglett az első (Baraka vs Sonya), de végül nem. Meguntam, a mechanika úgyis fapad, de sose volt nagy szám.
Street Fighter
Ez a 30. születésnapos gyűjteményes verzió, szintén az arcade verzió. Ez annyiból jó, hogy régen C64-en ment Junoszty tévén, így szebb, mint az emlékeim. Egyébként C64-en is egy utálatra méltó pontatlan irányítású szadista szemétláda volt, ez is az. Abban az ételemben nem is hagyományos bunyós játék, hogy te mész az egy szem Ryuval (a player 2 lehet Ken), ha megütöd a gyakran hústorony ellenfeleket, nekik lemegy egy milliméter HP-jük, ők meg egy mozdulattal leszedik a HP-d kétharmadát. És persze szinte átugorhatatlanul nagyok. Be lehet tanulni nyilván itt is a lagra időzítés meg várni a mázlira meg nálam ügyesebbnek lenni, de inkább szétszévsztételtem ezt a mocskot, mert nem érdemli meg a szenvedést. Inkább nindzsa típusú ellenfelek ellen lehetett normálisabb harcokat vívni. Nyilván régi, elavult és egyszerű a játékmenet.
Street Fighter II: World Warrior
Ugyanaz a pakk. Save state nélkül végigment, de a könnyű C64-eshez és DOS-oshoz képest össze kellett kapnom magamat. Egy-két helyen azért becsaptam a játékot: amikor Hondánál és Guile-nál elbuktam párszor, poénból az ismétlésre beválasztottam őket, így az ő pályájukon a megzavarodott gép benyomta az előző karakteremet, Dhalsimot, akivel béna az AI. Persze ez bossoknál nem működik, de azokat Chun Lível mind levertem, valahogy most csak vele tudtam kompetens lenni. (A SNES-es Hyper Fighting Hondával ment végig szefós spammel, a Turbóval viszont annak idején bírtam PC-n.) Egyébként fényévekkel jobbnak tűnik a mechanikája nemcsak az SF1-nél, de az inkább a belezése és a karakterek miatt menőnek számító MK1-nél is, játszani itt volt a legmotiválóbb. (Bár eddig is ez volt az álláspontom.) Következik majd az arcade Hyper Fightning, attól azért tartok, ha nehezebb, mint a SNES-es.
Ion Fury
Hát ezt 1997-ben imádtam volna! Igazi Build engine-es FPS, és ez még mindig jó, a látvány nekem bőven jó, csak na, ma már nem tud annyit adni, mint akkor, mert a 3D Realms és a Monolith szinte mindent elsütött.
Jók a fegyverek, használhatók is, jól is néznek ki, de hiányoznak azok a pillanatok, mint a shrinkernél vagy a Bloodban szinte az összes fegyvernél (az a játék számomra minden akciójátékok közül a legjobb arzenállal rendelkező, iszonyú FUN és menő és horroros, a Monolith volt a régi Insomniac!). És a gránátokat dobálni ezzel a fizikával még mindig nem csúcs élmény. Az AI meg hát... szintén oldschool. Az első négy pálya mindenesetre fasza volt, józan paraszti ésszel igenis meg lehet oldani mindent a továbbjutáshoz, nem volt semmi extra kitalálhatatlan ökörség, szervesen jött minden, marhára nem cső, de átlátható mégis a helyszín. A sok titok felfedezése már sokkal nehezebb, pedig a cuccok bizony nagyon jól jönnek. Szerencsére a pályák végéről eddig mindig vissza lehet jutni valahogy (általában viszonylag gyorsan, idővel nyitunk le rövidítéseket) bárhová, pálya végén szól, hány titok maradt felfedetlen, szóval ez a része felhasználóbarát. Érdekes, mennyire fel se tűnik itt a backtrack ahhioz képest, ahogy a Halók túltolják.
A legnehezebb szint alatt kezdtem eggyel ágyból egerészve kontrolleerzés helyett - hát, nem könnyű, checkpoint iszonyú kevés van, a gránátvetősök gyorsan szétszednek, le is lehet esni néhány helyen. Szóval save/load ízléssel azért muszáj. A régi FPS-eket, leginkább konkrétan Thy Flesh Consumedot (az Ultimate Doom új epizódja, kinn is van több helyen egy hasonló plakát a pályákon) idézi az is, hogy az első pályák tűnnek a legnehezebbnek, mert ajánlott majdnem minden találatnak ülnie is, vagy nagyon hatékonyan meleezni.
Igazi oldschool anticső, anélkül, hogy konfettifosás vagy egyéb newschool gyermegbetegsége lenne. Nem egy modern csirke, akármilyen kemény is.
The Medium
Attila már írt róla. Mivel nagyjából egyetértek vele, de - többek között - azt hangsúlyoznám, hogy ez alapvetően egy walking sim, melyben a lopakodós részeknél meg lehet halni, és vannak feladványok, de menetből, szinte gondolkodás nélkül megoldható mind, egy Duke Nukem 3D több szürkeállománmyt igényel, az Uncharted is határeset. Nekem annyiból kevésbé jött be, hogy műfajilag mindenevőként a "másodvonal" és a játékmenet háttérbe szorítása is csak akkor jön be, ha valami különlegeset tud. Ez a film nem rossz, de nagyon messze van a kihagyhatatlantól. Inkább az atmoszféra jó, mint a pszichologizálni próbáló történet.
Valahogy a Stasisszel tudnék párhuzamot vonni, bár az más stílus, "rendes", csak viszonylag könnyű (sci-fi horror) kalandjáték: az audiovizualitás és általában a hangulatteremtés ott van, a többiben többet vártam. Értem én, hogy szörnyű dolgokra jöttünk rá, és csavar is volt a végén, de bocs, nem lepődtem meg, nagyon mély meg nem volt. Ha ezt a játékmenet mellé tesszük, akkor érthető, hogy miért nem sikerült sem feszültségben tartania, sem megijesztenie.
A Stasis mint játék ezért is erősebb szerintem, pedig az is csak erős közepes. A Silent Hillekhez vagy az Evil Withinhez is ugyanezért nehéz hasonlítani: azok sokkal több játékot tartalmaznak, ezért is hoztam fel egy kalandjátékot. (Ha meg akciómentesebb kalandjáték, a Sanitariumot vagy az I Have No Mouth and I Must Screamet többre tartom mindkettőnél.)
Nekem 13+ óra volt, nyilván néha ettem vagy telefonáltam közben, illetve alapos voltam, csak egy levelet vagy valamit hagytam ott összesen.
Marvel vs. Capcom: Infinite
Végigpüföltem a sztorimódot, hiszen rövid volt, de ezen kívül nem tudom, hogy minek. Az etalon MK9-től fényévekre van, de az Injustice sincs lőtávolban (az MK10-11-re és az Injustice 2-re még nem kerítettem sort).
Gears of War 2
Sokkal jobb, mint az első rész. Egyedül még továbbra is az Uncharted nyerne a körítés és a lövöldeorgiából való kitekintgetés miatt, ráadásul még mindig túl szürkésbarna ez nekem (szemben a 4-5-tel), de kooperatívban végigdúlni még most is szórakoztató darálás. Kellenek kooperatívban igazi lövöldék is a Borderlandsek súlytalansága mellé. Splitscreenben azért az "ultrawide" nagyon zavaró tud lenni, nemcsak azért, mert a "másik képernyő" elcsábíthatja a figyelmet, de nehezítő tényezőt jelent az információvesztés is. Az utolsó két felvonást már online ejtettük meg.
A Way Out
Online co-opban már régen sor került rá, de most couch co-opban is előkerült. Még mindig példásan működik közös mókának is, és itt a splitscreen ugyanaz, mint az online, hiszen akkor is pontosan ugyanennyire "osztottak" az események.
Én sörözve néztem társasággal a meccset, ürügynek fasza volt.
Nem is tudtam, hogy van ilyen. A Pantera fasza volt.
De ha erröl nem spoilerezel magadnak, nem tudod, ha meg belekezdesz, rövid mind(kettö). Nyilván a maxolósok számra elronthataylanabb a helyzet. Zaeed volt amúgy az elsö loyalty missionöm, Kasumi az utolsó, hiszen végigjátszás után jelent meg.
Élethü szimulációnak hangzik.
A ME2 bossfightja se volt nagy szám szerintem soha. Söt, annak idején is kapta a fikát. Maga a suicide mission a linearitása elkenére jól müködött annak idején a müfajban.
És akinek a bicikli nem jó?
Egyszer? Vagyis nem retúrjegyet vennél?
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=IMW1Rzf0Vrg
Az eredeti - most éppen akciós - Chaos Gate-et minden bénázása nagyon zabáltam, azt majd meglátjuk, mire jut ez az eddig mobiljátékos csapat.
Ha még itthon amsteleztél, az elég régen volt, ki tudja, mennyire hasonlít rá, amit Hollandiában adnak. De ott kb. az a Borsodi. És azért Belgiumban van csilliárdnyi sör, nem igazán értelmezhető, hogy nem jönnek be. Nem mindhez kell sznobnak lenni, létezik lagerjük, pilsnerjük is. Az ottani piacot mennyiségileg a Jupiler és a Stella Artois uralja, nem pedig a trappista sörök, ahogy nálunk se a kisüzemiek.
Nem a teljesítmény miatt mondom, hanem mert régebben rinyáltak miatta, hogy Pascalon még nem jó.
A kép szép, de még nem mertem leszedni a védöfóliát :D
GTX 1060-nal nem lesz itt sok PC-s HDR+VRR szerintem :D Vagy konzollal is PC-input kell?
Lassan jöhetnek a CX legtutibb beégés elleni és képminőség melletti tippei. Az internetnyi szakirodalom kissé rágós hozzá. RE@L még nem küldte a személyes garanciajegyét :(
Engem csak az zavar, hogy vastagabban fog az MM ceruzája is, ezt nem bátorítom, ha van más lehetöség. Itt csak 3%, máskor merészebbek ennél. De mindegy, ez téged nem érdekel, én csak szóltam, hogy tudj a gyakorlatukról.
És mivel 4k-t megmentettem volna neked (söt 189k-t), ezt a jövetkezö lellei idötöltésem árából le is vonhatod, elvégre nem számít neked!
Nem, de szerintem igazán nagyon neked sem kell. Ahogy nekem se az XSX, mégis költekezünk vígan. Ez sem baj persze. Csak már többször szembesültem ezzel az igazán kelles érveléssel, gyakran degradálóan (nem rád gondolok).
Nem játszom én se a pizsamás höst, nem tolok ki magammal bigottságból, egyszerüen csak kerülöm, ilyenkor a bátorításukat. Tulajdonképpenn rosszabb érzés is úgy vásárolni, ha valami nincs rendben, és így már úgy élem meg, kevésbé is kell a cucc. Lásd a PS3 nem kellett nekem magyar PSN-ig.
Nekem 3060 Ti kéne, talán megérted, hogy miért nem veszek, hiába tudnék az iPontól. Egyébként meg miért lenne baj az, hogy valami nem kell nagyon? Semmi nem kell "tényleg", ami a videojáték. Nem vagyok se rajongó, se függö.
Egyébként XSX-et rendeltem, éppen a VRR - és az olcsójánoskodó - Game Pass miatt, mert az elöbbi számomra "fontos", új VGA-t is azért akartam. Majd PS5 Pro vagy PS6 jöhet. Meg a PC-s UC4.
Ez nem spúrság kérdése, nem tetszik, hogy az MM túláraz a készlethiány miatt (a 185k a hivatalos ár). Vicces, hogy az XSX-et többel, 15k-val. Onnan veszem, aki listaáron adja. Ha nem lennél kicsot se spúr, vennéd a sokszorosára árazott VGA-t az iPonnál. Én meg inkább kerülöm öket, ha nem kényszerülök rájuk, vagy nem lesz tulajdonosváltás.
Nyilván annyiért jelenleg marha jó ajánlat, amennyiért veszed. De én nem veszek PS5-öt, amíg a Sony cseszik a VRR-ra.
Az még türhetö, bár fájt volna kifizetni ezt a minimális scalperfelárat is.
Próbâlni jó dolog, de ha hónapokat üldögélsz a boltban a széken, azért szólnak. Minden más csak demó, valljuk be.
És mennyit kellett utalnod? Xbox SX-et is 200k-ért adják 185k helyett, pedig nem látok hozzá se játékot, se második kontrollert.
Persze helytállónak a tűnik, csak az említettnél érzem úgy, hogy egy hibahatár közeli eltérés van a személyes élményem és a számaim között, mintha a gyakorlatban egy kicsivel többet érne a méretnövekedés nálam.
Ha meglesz a tévém, majd kitezstelem. A bolt és futárcég nemigen fogja elkapkodni, én meg nem érek rájuk minden egyes nap, vár egy bajnokavatósra tervezett meccsnap és egy bográcsolás is. Azok fontosabbak, mint az aktuális Junoszty.
Biztos van tudományos alapja, de nem érzem kisebbnek az 55"-t 3 méterröl, mint a 42"-t 2-röl.
Nemrég jöttek ki új modellek, a régiek árán nem látszik, az újak egyszerüen drágábbak. De ha nem most lett volna tévé, vártam volna. Viszont én nem értek hozzá, meg nyilván az is kérdés, mit vennél.
Annyira nem nagy a nappali. Az 55"-os pont messze lesz, de ha közelebb viszem a bútorzatot, se elötte, se mögötte nem lesz sok hely. Valahogy majd kilogisztikázom, de a 65" már valószínüleg okés lett volna, csak negyedmillás felár nem ízlett. Meg azt költöztetöcég nélkül már nehéz szállítani tovább.
Ja, én csak a képet néztem, azt hittem, hogy ez mind műbőr ennyiért és ott. Azzal se lenne bajom, ha tartós lenne.
Ja, az 65-öshöz pont jónak hangzik, de 55-öshöz már sok. Plusz negyedmilliót nem akartam beletolni az eggyel nagyobb méretért. Az ideális nappalifelállásban így is lenne az 4-4,5 méter is, és akkor a 65 is kicsi (próbáltam QLED-del másnál), afölött meg már végképp elszálltak az árak. Lehet rátolni a bútort a tévére, esetleg a bélyegképet nézni.
Az 55" olcsóbb és nagyobb. Igazság szerint félek, hogy kicsi lesz.
Nyugi, a Gothic 3 is az volt. Mondjuk, abban a táj még sokáig ütősen tudott kinézni.