Hozzászólások
Elsődleges fülek
Értem én, hogy jó, csak nagy kijelzőhöz szokottként még a telefonnal sem tudtam megbarátkozni. Régen sokkal jobban elviseltem, mert kis kijelzőkhöz voltam szokva, és mégiscsak kvarcjátékok voltak az első saját hardvereim, illetve Tetris. Meg telefonon is játszottam régen. De előbb a tévére kötött PS3, aztán a 27"-os monitor, végül a tévére kötött minden után már nem tudok visszaváltani. (C64 és NES ment Junoszty tévén is nagyobbacskák mellett, sőt Mega Drive is, de akkoriban muszáj volt kompromisszumot kötni.)
Értem én a hordozhatóság előnyeit, csak egyszerűen nem tudom már értékelni. Ezért kérdezem, hogy az ittniek közül, többé-kevésbé hasonló életkor és játékospálya alapján ezt más érzi-e. Inkább viszek könyvet egy útra (már ha nincs társaság, akkor a nyelvemet viszem, esetleg azt még sörrel megtámogatva), mintsem játsszak. Kicsit olyan nekem a handheld (mint egyeseknek útikényszer), mintha két városban tartott két nő között ingáznék, és útközben a buszon zsebhoki lenne a program, mert addig valódibb formában nincsenek kéznél. (Nem más szokásait minősítem, hanem a saját preferenciámat fejtem ki ezzel.)
Szerk.: De ja, én is dokkolnám, mint ti, csak jó lenne, ha az is nagyobb hangsúlyt kapna. Meg normálisabb retrókínálat sem ártana.
Nem trollkodásból, de senkit nem azavr a kijelzőméret most növelnek rajra egy kicsit, tudom)? Nem használja itt senki szívesebben dokkolva?
Hiába van hasonló méretű telefonom, melyen fogyasztom a tartalmakat, elképesztően rossz érzés számomra a méret arcba húzva is. Érdekelnének a Nintendo játékai, de a handheldorientáltságuk nem nekem szól.
Nem követem túlságosan, de addigra már csaknem 6 éves lesz a Switch, öregem, mint amikor leváltotta a kevésbé sikeres WiiU-t. Inkább új generációra mehet el már az a pénz, bármit is jelentsen az a Nintendónál.
A vágyott DLSS jól jött volna, remélem, az új vasaikban lesz majd, így a nyers erőbeli lemaradás kompenzálható lesz tévére kötve. A konzolból a marokba való olyan számomra, mint sörből az alkoholmentes.
Ezért fogyott el a pisztácia! A csokoládésat viszont nem értem, az nem is volt.
A stadionban szar, mert ott csak alkoholmentes van, a városban jó. Ott is vannak bevált nagy márkák (Baltika), de szerencsére meglepően sok hely mentes az egyensöröktől, mindenhol van választék, a reptéri Burger Kingekben is egységáron kapni háromféle csapolt sört (a legolcsóbb a baltika 7 volt, azt hiszem, 235 rubelért). A pétervári szállásunk mellett volt egy éjjel-nappali gyorskajáda-szerűség, abban is volt kétféle csapolt sör (100 és 120 rubelért). Nyilván vannak kraftsörösebb helyek is, de tényleg van mit végiginni a nagyobb városokban szinte bárhol, és kellemes az átlagszínvonal, ár-érték arányban is jó magyar pénztárcával (tőlünk nyugatra legfeljebb Szlovéniában vagy Csehországban nincsenek elszállva az árak, de az előbbiben a kínálat nem is az igazi).
Magyarországon az kibárándító, hogy éttermekben az esetek túlnyomó többségében le vannak ragadva a megszokott hulladékoknál, és még azok közül se nagyon lehet válogatni. Oroszországban tudtam válogatni bőven az ebédhez is a sörből, bárhová betértem. Egyébként van valami csapházfrencsájz is ott - vagyis abba Rosztov-na-Donuban - botlottam bele lépten-nyomon, az is volt este 10-ig.
Szerintem még Párizsban is nyomasztóbb a Carlsberg-uralom (övék a Kronenbourg és a Grimbergen), túl sok helyen vannak az ő söreik, de inkább az, mint a Dreher.
Egyszóval: Oroszországban piával meccsre hangolódni van lehetőség elég.
Ja, a DS3 és a DS4 között nagy ugrás volt. Ezzel együtt az utóbbinál a shoulder button (környéke) nekem mindig becsípte, irritálta a bal gyűrűsujjamat, az Xbox One-kontroller ezért nálam lenyomta. Érdekes, hogy egyetlen másodpercig se tűnt furának aszimmetrikus analógokra váltani.
Szentpétervár amúgy is kiváló úticél, bár nem hiszem, hogy most el fog jutni az Ermitázsba.
Én kanapéról/ágyról nézem a tévét, minden arra kötve, bal kéznél billentyűzet, jobbnál egér. Az irodában régen mindig szétrohadt a derekam, így nem szokott soha fájni (persze rendszeresen sportolok is, illetve munka közben is tartok egészségügyi szüneteket), remélem, hosszú távon is rendben lesz.
Egyszerűen nem volt kedvem újabb székvadászathoz, ha van olcsóbb és tutibb megoldás. Jó, így most a nappali nem túl csajozós (a PC azért lehet, hogy kap saját dolgozószobát, de a setup hasonló lenne), de eddig nem fintorogtak miatta a hölgyek se.
Én próbálom poénnak venni Gabija ez utóbbi hozzászólását. Egyúttal jelzem, ennyi kibuggyanás böven elég volt.
Ez egy ezeréves vita, hogy valaki azt keresi egy játékban, ami az életben totálisan lehetetlen vagy legalábbis nagyon extrém, vagy azt, ami a való élethez közelebb áll, de kisebb a tétje. Azért venni egy farmot és gépeket hozzá még mindig drágább, mint akár évente megvenni az újabb Farming Simulatort. Még a Simsre azt mondanám, hogy abban alapértelmezettebb a marhulás.
De engem se érdekelt soha, se a kamionosok.
Van Xbox One-, Xbox Series-kontrolletem és DuslShock 4-em is, ezen aligha fog elvérezni.
Majd pont most veszem, amikor bejelentették Game Passbe :)
A Sunset Overdrive-ban is a platforming, vagy mondjuk így: traversing volt jó a fegyvereken kívül, ami nem meglepö a Ratchet & Clank alkotóitól. Ahol sokat kell mászkálni és löni ez nagy kincs, föleg mert a legtöbb játék ezekben elvérzik nálam. Mindenesetre ha lesz folytatás, az jelen állás szerint PS-re jöhet. Bírtam nagyon, de nem folytatásra vágyom elsösorban.
Kivéve, ha Psychonautsról van szó, küllemre nem egy Ratchet, de jól fest eddig, nosztalgiavonatnak ígéretesebbnekbtünik, mint a Broken Age volt. És remélem, több is lesz annál.
Én is inkább ezzel a véleménnyel találkoztam általános percepcióként. Szerintem is karakterek húzták le, az art direction sem tetszett, de a "bevilágításnak" is köszönhetöen a környezetet is élettelennek találtam. Érzékeltem, hogy nagy, és technikailag tud jó dolgokat, de a szemeimet nem kényeztette. Nem véletlenül említettem a G3-at: abban a táj mindent agyonvert, de ha jött egy karakter, elsírtad magad, ami egy RPG-ben nem elöny. Külön vicces volt, hogy az engine-re hivatkozva vesztette el a föhös a lófarkát, és egyes hajad karakterek be is mutatták az engine-t, amikor a hajuk mellettük lebegett.
Nekem mindkét játék felemás és összességében csalódás volt látványban is.
Az RPG müfaj egyébként nem teszi kötelezövé a szinthez igazítást, de azt is meg lehet oldani annál árnyaltabban (lásd goblin warlord vagy daedric cuccokban mászkáló tolvajok), mint az Oblivionban sikerült, voltak emészthetöbb példák böven.
Szerk.: Az Oblivion már újabb generációs, így ha uncanny valley-röl nehéz is lenne beszélni, a papíron jobb grafika is nagyobb disszonanciát hozott elö. Volt, akit ez már akkor megütött, volt, akinél az újdonság, a grafikai fejlödés, a játékélmény ezt elnyomta. És nyilván lehetne találni még nézöpontokat.
Nyugi, a Gothic 3 is az volt. Mondjuk, abban a táj még sokáig ütősen tudott kinézni.
Ha már máshol említettem, hogy a HZD miatti rajongás nem jött át soha, a Returnal most hasonló. Illetve ott értem, hogy a gunplay valószínűleg össze van rakva, csak amit láttam belőle, nem kapott el, a roguelike meg nálam a pestises kifejezés eufemisztikusan megfogalmazva. De bevallom, a Hades ugyanakkor nagyon is vonz.
A Ratchettel is csak annyi a bajom, hogy négy PS2-es és két PS3-as felvonás kimaxolása után a széria iránti rajongásom ellenére sem vagyok kiéhezve, sőt, még így is van kimaradt rész, ezért sem vetném rá magam. Kifejezetten üdítő volt az Insomniac részéről az üzletileg sajnos nem túl sikeres Sunset Overdrive-féle kitérő, pedig nagyon messzire nem tértek el a formulától. Valószínűleg rá kéne már szánni magam a Crack in Time-ból a teljesre, de a Tools of Destruction nálam egy minőségi lejtmenet volt, a Quest for Booty pedig egy érdekes, de rövidke és nem igazán ütős kísérlet. A spin-offokat, mint a tower defense-es darab, meg hagyjuk is. PS4-re viszont ugye csak remake/reboot jött.
(A Forza Horizonnal vagyok némileg hasonlóképp: a 4-be annyi időt tettem, hogy kiégtem eléggé ahhoz, hogy nem tudjam, mire kellene nekem az 5.)
Én aztán nem ismerem, de videók alapján sosem jött át, hogy a grafikán és az exkluzivitáson túl miért kellett annak idején is ámuldozni, amikor szinte minden játék nyílt világú nézdahátam lazán csapkorászós valami akar lenni fejlesztgetésekkel (és ezért némelyiket leerpégézik). Nyilván a Killzone 1-3 alapján sem tudtam magas elvárásokat támasztani a Guerillával szemben. A robotdínós téma nekem például alapból vállvonogatós. A sztorit szokták dicsérni, csak nehéz elhinnem, hogy sokáig elviszi a hátán, ha 3-4 óra után megunom a játékmenetet. Szóval kivárok a GOG-os vásárlással.
@kismalacka
Az Oblivion szerintem is randa volt már megjelenéskor is, de amit a többi TES-ből láttam, az se hagyott bennem mély nyomot. Mondjuk, a Wizardry 8 sem a külleme miatt az egyik kedvenc RPG-m.
De játszogattam én is az elmúlt hetekben.
Mortal Kombat
Az Arcade Collection-féle első rész, ami pénznyelős változat, tehát szemetebb, mint a DOS-os, ami végigment korábban. Johnny Cage-dzsel eljutottam az endurance meccsekig (a bossok előtt ezeknél egy HP-csíkből kell lverni két ellenfelet), itt a sokadjára majdnem meglett az első (Baraka vs Sonya), de végül nem. Meguntam, a mechanika úgyis fapad, de sose volt nagy szám.
Street Fighter
Ez a 30. születésnapos gyűjteményes verzió, szintén az arcade verzió. Ez annyiból jó, hogy régen C64-en ment Junoszty tévén, így szebb, mint az emlékeim. Egyébként C64-en is egy utálatra méltó pontatlan irányítású szadista szemétláda volt, ez is az. Abban az ételemben nem is hagyományos bunyós játék, hogy te mész az egy szem Ryuval (a player 2 lehet Ken), ha megütöd a gyakran hústorony ellenfeleket, nekik lemegy egy milliméter HP-jük, ők meg egy mozdulattal leszedik a HP-d kétharmadát. És persze szinte átugorhatatlanul nagyok. Be lehet tanulni nyilván itt is a lagra időzítés meg várni a mázlira meg nálam ügyesebbnek lenni, de inkább szétszévsztételtem ezt a mocskot, mert nem érdemli meg a szenvedést. Inkább nindzsa típusú ellenfelek ellen lehetett normálisabb harcokat vívni. Nyilván régi, elavult és egyszerű a játékmenet.
Street Fighter II: World Warrior
Ugyanaz a pakk. Save state nélkül végigment, de a könnyű C64-eshez és DOS-oshoz képest össze kellett kapnom magamat. Egy-két helyen azért becsaptam a játékot: amikor Hondánál és Guile-nál elbuktam párszor, poénból az ismétlésre beválasztottam őket, így az ő pályájukon a megzavarodott gép benyomta az előző karakteremet, Dhalsimot, akivel béna az AI. Persze ez bossoknál nem működik, de azokat Chun Lível mind levertem, valahogy most csak vele tudtam kompetens lenni. (A SNES-es Hyper Fighting Hondával ment végig szefós spammel, a Turbóval viszont annak idején bírtam PC-n.) Egyébként fényévekkel jobbnak tűnik a mechanikája nemcsak az SF1-nél, de az inkább a belezése és a karakterek miatt menőnek számító MK1-nél is, játszani itt volt a legmotiválóbb. (Bár eddig is ez volt az álláspontom.) Következik majd az arcade Hyper Fightning, attól azért tartok, ha nehezebb, mint a SNES-es.
Ion Fury
Hát ezt 1997-ben imádtam volna! Igazi Build engine-es FPS, és ez még mindig jó, a látvány nekem bőven jó, csak na, ma már nem tud annyit adni, mint akkor, mert a 3D Realms és a Monolith szinte mindent elsütött.
Jók a fegyverek, használhatók is, jól is néznek ki, de hiányoznak azok a pillanatok, mint a shrinkernél vagy a Bloodban szinte az összes fegyvernél (az a játék számomra minden akciójátékok közül a legjobb arzenállal rendelkező, iszonyú FUN és menő és horroros, a Monolith volt a régi Insomniac!). És a gránátokat dobálni ezzel a fizikával még mindig nem csúcs élmény. Az AI meg hát... szintén oldschool. Az első négy pálya mindenesetre fasza volt, józan paraszti ésszel igenis meg lehet oldani mindent a továbbjutáshoz, nem volt semmi extra kitalálhatatlan ökörség, szervesen jött minden, marhára nem cső, de átlátható mégis a helyszín. A sok titok felfedezése már sokkal nehezebb, pedig a cuccok bizony nagyon jól jönnek. Szerencsére a pályák végéről eddig mindig vissza lehet jutni valahogy (általában viszonylag gyorsan, idővel nyitunk le rövidítéseket) bárhová, pálya végén szól, hány titok maradt felfedetlen, szóval ez a része felhasználóbarát. Érdekes, mennyire fel se tűnik itt a backtrack ahhioz képest, ahogy a Halók túltolják.
A legnehezebb szint alatt kezdtem eggyel ágyból egerészve kontrolleerzés helyett - hát, nem könnyű, checkpoint iszonyú kevés van, a gránátvetősök gyorsan szétszednek, le is lehet esni néhány helyen. Szóval save/load ízléssel azért muszáj. A régi FPS-eket, leginkább konkrétan Thy Flesh Consumedot (az Ultimate Doom új epizódja, kinn is van több helyen egy hasonló plakát a pályákon) idézi az is, hogy az első pályák tűnnek a legnehezebbnek, mert ajánlott majdnem minden találatnak ülnie is, vagy nagyon hatékonyan meleezni.
Igazi oldschool anticső, anélkül, hogy konfettifosás vagy egyéb newschool gyermegbetegsége lenne. Nem egy modern csirke, akármilyen kemény is.
The Medium
Attila már írt róla. Mivel nagyjából egyetértek vele, de - többek között - azt hangsúlyoznám, hogy ez alapvetően egy walking sim, melyben a lopakodós részeknél meg lehet halni, és vannak feladványok, de menetből, szinte gondolkodás nélkül megoldható mind, egy Duke Nukem 3D több szürkeállománmyt igényel, az Uncharted is határeset. Nekem annyiból kevésbé jött be, hogy műfajilag mindenevőként a "másodvonal" és a játékmenet háttérbe szorítása is csak akkor jön be, ha valami különlegeset tud. Ez a film nem rossz, de nagyon messze van a kihagyhatatlantól. Inkább az atmoszféra jó, mint a pszichologizálni próbáló történet.
Valahogy a Stasisszel tudnék párhuzamot vonni, bár az más stílus, "rendes", csak viszonylag könnyű (sci-fi horror) kalandjáték: az audiovizualitás és általában a hangulatteremtés ott van, a többiben többet vártam. Értem én, hogy szörnyű dolgokra jöttünk rá, és csavar is volt a végén, de bocs, nem lepődtem meg, nagyon mély meg nem volt. Ha ezt a játékmenet mellé tesszük, akkor érthető, hogy miért nem sikerült sem feszültségben tartania, sem megijesztenie.
A Stasis mint játék ezért is erősebb szerintem, pedig az is csak erős közepes. A Silent Hillekhez vagy az Evil Withinhez is ugyanezért nehéz hasonlítani: azok sokkal több játékot tartalmaznak, ezért is hoztam fel egy kalandjátékot. (Ha meg akciómentesebb kalandjáték, a Sanitariumot vagy az I Have No Mouth and I Must Screamet többre tartom mindkettőnél.)
Nekem 13+ óra volt, nyilván néha ettem vagy telefonáltam közben, illetve alapos voltam, csak egy levelet vagy valamit hagytam ott összesen.
Marvel vs. Capcom: Infinite
Végigpüföltem a sztorimódot, hiszen rövid volt, de ezen kívül nem tudom, hogy minek. Az etalon MK9-től fényévekre van, de az Injustice sincs lőtávolban (az MK10-11-re és az Injustice 2-re még nem kerítettem sort).
Gears of War 2
Sokkal jobb, mint az első rész. Egyedül még továbbra is az Uncharted nyerne a körítés és a lövöldeorgiából való kitekintgetés miatt, ráadásul még mindig túl szürkésbarna ez nekem (szemben a 4-5-tel), de kooperatívban végigdúlni még most is szórakoztató darálás. Kellenek kooperatívban igazi lövöldék is a Borderlandsek súlytalansága mellé. Splitscreenben azért az "ultrawide" nagyon zavaró tud lenni, nemcsak azért, mert a "másik képernyő" elcsábíthatja a figyelmet, de nehezítő tényezőt jelent az információvesztés is. Az utolsó két felvonást már online ejtettük meg.
A Way Out
Online co-opban már régen sor került rá, de most couch co-opban is előkerült. Még mindig példásan működik közös mókának is, és itt a splitscreen ugyanaz, mint az online, hiszen akkor is pontosan ugyanennyire "osztottak" az események.
Én sörözve néztem társasággal a meccset, ürügynek fasza volt.
Nem is tudtam, hogy van ilyen. A Pantera fasza volt.
De ha erröl nem spoilerezel magadnak, nem tudod, ha meg belekezdesz, rövid mind(kettö). Nyilván a maxolósok számra elronthataylanabb a helyzet. Zaeed volt amúgy az elsö loyalty missionöm, Kasumi az utolsó, hiszen végigjátszás után jelent meg.
Élethü szimulációnak hangzik.
A ME2 bossfightja se volt nagy szám szerintem soha. Söt, annak idején is kapta a fikát. Maga a suicide mission a linearitása elkenére jól müködött annak idején a müfajban.
És akinek a bicikli nem jó?
Egyszer? Vagyis nem retúrjegyet vennél?
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=IMW1Rzf0Vrg
Az eredeti - most éppen akciós - Chaos Gate-et minden bénázása nagyon zabáltam, azt majd meglátjuk, mire jut ez az eddig mobiljátékos csapat.
Ha még itthon amsteleztél, az elég régen volt, ki tudja, mennyire hasonlít rá, amit Hollandiában adnak. De ott kb. az a Borsodi. És azért Belgiumban van csilliárdnyi sör, nem igazán értelmezhető, hogy nem jönnek be. Nem mindhez kell sznobnak lenni, létezik lagerjük, pilsnerjük is. Az ottani piacot mennyiségileg a Jupiler és a Stella Artois uralja, nem pedig a trappista sörök, ahogy nálunk se a kisüzemiek.
Nem a teljesítmény miatt mondom, hanem mert régebben rinyáltak miatta, hogy Pascalon még nem jó.
A kép szép, de még nem mertem leszedni a védöfóliát :D
GTX 1060-nal nem lesz itt sok PC-s HDR+VRR szerintem :D Vagy konzollal is PC-input kell?
A 4K és a HDR tök jó dolog, de most már elmondhatom, hogy nekem ezek miatt nem érte volna meg az LG OLED a Hisense helyett. Szép, de annyira nekem nem fontos. A régi olcsó olcsó - LG IPS - monitorom szánalmas mellette, de a másik tévém egész okés, és azért még egy tűrhető Eizo CRT-m is van elfekvőben otthon.
Biztos jó a 4K marokban is, de mivel akkora a telefonom kijelzője is, mintha nem is létezne, így kevésbé izgat, hogy mennyire szép bélyegnek :)
@InGen
Én PSP-re csak játékokat vettem. A PPSSPP nevű emulátor viszi is őket szépen, csak fáj, hogy a hardverlimitáció betesz az irányításnak, illetve 30 az fps. A Daxter az, amit végig is játszottam. Jó volt, de nagygépes játékként jobb lehetett volna. Mert tényleg olyan, mint egy nagy játék, csak kényszerűen kisebb.