Hozzászólások
Elsődleges fülek
Így, hogy jelenleg drága a PC, még jobb ajánlat bármely konzol. Az Xbox már csak azért is, mert az új játékaik jönnek Steamre is. Engem speciel a Psychonauts 2 jobban érdekel, mint a Ratchet, talán a Mariónál is, de ez én vagyok, és az még nem is lesz exkluzív, se system seller vagy Ratchet-féle techcsoda.
A többi más kérdés, az MS-nél a multi, a co-opot is beleéryve mindig hangsúlyosabb volt a Sonynál, ha valakinek ez kell, az egy komoly pont lehet mellettük. Nálam kifejezetten co-op player, és így a Gears máris másképp fest az UC melllett, a Halo meg olysn, amilyen, de nem sok exkluzív FPS-sel kell viaskodnia. A Forza Horizonnak szerintem nincs exkluzív párja egyik riválisnál sem, de a 4-be beleölt bö 300 órám után kiégtem belöle. Az AoE4 meg majd kiderül, kicsit a 2 remake-jébek tünik, konzolra be sincs jelentve, de még lehet jó. Stratégia is inkább náluk van, de abban nem ök jelentik a csúcsot, hanem az általában multiplatform third-party. A nyulas Mariót pedig még nem tudom összevetni a Gears Tacticsszel.
A Hellblade 2 tünik kézzelfoghatóbb ígéretnek, az 1 tetszett nagyon, de hogy mit tudnak hozzátenni, az jó kérdés.
Mindenesetre a Bethesda a csatolt részeivel akkor is nagy fogás, ha az Obsidian, az InXile, a Double Fine és a Ninja Theory is betlizik.
Reálisan nézve meg minden gépen kisebbségben vannak az exkluzívok, ebben inkább a Nintendo lóg ki (nominálisan ök se, de azért más a pozíciójuk), a Sonynál sincs akkora böség, amekkora a hype.
Nem kockáztatást hiányolom, hanem mindazt, amit korábban említettem. Mint felhasználót, tényleg óceán választ el attól, ahogy kezelnek.
Az öskövületekre van, másra nincs. Ehhez képest retrózni Wii-n és WiiU-n is jobb volt a Virtual Console, így a legerösebb retrókínálatú platformtulaj tesx rá a legjobban. Mindenesetre a NES és SNES Mini siker volt, de nem biztos, hogy éjjel-nappal pörög rajtuk a nosztalgia, egy éve szerintem én se kapcsoltam be egyiket sem. Jó kis masinák, de egy kompakt gépen elöbb indítom el a régmúltat.
Persze nálam az is betesz, hogy nem akarok save state-ekkrl csalni, de mindig is rühelltem az életlimitet. Imádtam a DKC-t SNES Minin, végig is ment, de a játékidöm harmada életgrind volt.
Nyilván. De valami pofon már nagyon kéne a két elkényelmesedett japán cégnek, az MS a korábbi kiérdemelt pofára esése után elönyére változott. És nem csak arra gondolok, hogy a felhasználói bázis mentése miatt szinte fizetnek, hogy játsszál a játékaikkal.
@Tibre
Ja, a Rare már nem sokáig húzta a korábbi szinten, pedig elötte SNES-en és N64-en "nem voltak rosszak".
Ezt úgy mondod, mintha Rare-nek nem jött volna be a váltás :)
Szerintem egyébként azóta sok minden változott, az utóbbi évek felvásárolt cégeinek a sorsa lesz érdekes leányként. Mindenesetre szoftverbe a Nintendo, hardveres és felhasználóbarát élmény szempontjából a Nintendo tesz bele a legtöbbet. Ennyiböl logikus is lenne, de persze hagymázas gondolat, és a kétszereplösre szükült piac sem lenne jó. De exkluzivitásellenesként és Nintendo-gépekkel/-ökoszisztémával inkompatibilisként nem sok könnyet hullajtanék már a függetlenségük után.
Hátha akkor nem röhögik ki a következö MS-féle felvásárlási kísérletet, és mehet az összes MarioZelda Game Passba. Azt nevezném áresésnek.
Vasárnap megyek elvileg le, elöbb kétséges, hogy le tudok-e, meg akkor vinné kocsi a cuccomat, bár azt közvetítökkel meg tudom oldani, volt már rá példa, hogy külön programom is volt.
Szerk.: Mondjuk hétköznap beleférhetne is akár egy, hétfön terveztem leugrani Siófokra meccsre.
Az összeröffös topikban kifundálhatubk valamit.
Pedig összejöhetne már valami biciklis buziskodás helyett/mellett. Vajk meg kinn hülyéskedik a tó melletti tanyán, ahova basznak kimenni az RW-s csírák.
Amúgy egy hét múlva megyek baráti társasággal Lellére, a most hétvége másik vízpart lesz.
Lesz sajnos, de ez szándék kérdése is. Különben nem lennének jól futó játékok, márpedig vannak bőven. XSX-en még nem is jártam szerintem 30 fps alatt, de majdnem minden 60 volt eddig, van, ami 120. Meg VRR kisimítani, ha a mégis baj van. A PS3 egy igazi undorító élmény volt ehhez képest, de azon is voltak 60 fps-es játékok. Ma már sok játékban direkt van performance mode, sokat léptek előre a konzolok.
A 15 fps az már tényleg menthetetlen. De azon nálam az art design sem segít. Rendben van, hogy a hardver nem erős, de ők próbálnak továbbnyújtózkodni annál, mint a takaró ér. Persze a célközönség nagyját nem zavarja, csak ettől én nem vagyok beljebb.
A hardverizmolás nélkül megvagyok, de a BotW is produkál olyan akadásokat, stutteringet videók és a játékosvélemények alapján, hogy VRR-támogatás nem ártana. A Bayonetta 2 is elég kínosan tudott futni WiiU-n. A grafbuzulás hiánya nem, de az ehhez hasonló dolgok riasztóak és emulátorok felé terelőek.
De amikor temporálisan nem tud "felmenni", ez még segíthet, vagy adhat ráadást, nem? Ott a The Medium, melyben a "dynamic 4K" duálvilágozásnál XSX-en 900p, XSS-en 625p, ha jól rémlik.
Van még pár év a generációból, nincs olyan, hogy végig elég lesz a GPU mindenre.
Nincs bannolva, nem tudom, hogy miért nem lépett be a napokban. Nem lehet, hogy nyaralni ment?
De az csak akkor megy, amikor bírja a GPU. Ha kevés az erőforrás, akkor más trükk igenis jó lehet.
A 4K és a HDR tök jó dolog, de most már elmondhatom, hogy nekem ezek miatt nem érte volna meg az LG OLED a Hisense helyett. Szép, de annyira nekem nem fontos. A régi olcsó olcsó - LG IPS - monitorom szánalmas mellette, de a másik tévém egész okés, és azért még egy tűrhető Eizo CRT-m is van elfekvőben otthon.
Biztos jó a 4K marokban is, de mivel akkora a telefonom kijelzője is, mintha nem is létezne, így kevésbé izgat, hogy mennyire szép bélyegnek :)
@InGen
Én PSP-re csak játékokat vettem. A PPSSPP nevű emulátor viszi is őket szépen, csak fáj, hogy a hardverlimitáció betesz az irányításnak, illetve 30 az fps. A Daxter az, amit végig is játszottam. Jó volt, de nagygépes játékként jobb lehetett volna. Mert tényleg olyan, mint egy nagy játék, csak kényszerűen kisebb.
Értem én, hogy jó, csak nagy kijelzőhöz szokottként még a telefonnal sem tudtam megbarátkozni. Régen sokkal jobban elviseltem, mert kis kijelzőkhöz voltam szokva, és mégiscsak kvarcjátékok voltak az első saját hardvereim, illetve Tetris. Meg telefonon is játszottam régen. De előbb a tévére kötött PS3, aztán a 27"-os monitor, végül a tévére kötött minden után már nem tudok visszaváltani. (C64 és NES ment Junoszty tévén is nagyobbacskák mellett, sőt Mega Drive is, de akkoriban muszáj volt kompromisszumot kötni.)
Értem én a hordozhatóság előnyeit, csak egyszerűen nem tudom már értékelni. Ezért kérdezem, hogy az ittniek közül, többé-kevésbé hasonló életkor és játékospálya alapján ezt más érzi-e. Inkább viszek könyvet egy útra (már ha nincs társaság, akkor a nyelvemet viszem, esetleg azt még sörrel megtámogatva), mintsem játsszak. Kicsit olyan nekem a handheld (mint egyeseknek útikényszer), mintha két városban tartott két nő között ingáznék, és útközben a buszon zsebhoki lenne a program, mert addig valódibb formában nincsenek kéznél. (Nem más szokásait minősítem, hanem a saját preferenciámat fejtem ki ezzel.)
Szerk.: De ja, én is dokkolnám, mint ti, csak jó lenne, ha az is nagyobb hangsúlyt kapna. Meg normálisabb retrókínálat sem ártana.
Nem trollkodásból, de senkit nem azavr a kijelzőméret most növelnek rajra egy kicsit, tudom)? Nem használja itt senki szívesebben dokkolva?
Hiába van hasonló méretű telefonom, melyen fogyasztom a tartalmakat, elképesztően rossz érzés számomra a méret arcba húzva is. Érdekelnének a Nintendo játékai, de a handheldorientáltságuk nem nekem szól.
Nem követem túlságosan, de addigra már csaknem 6 éves lesz a Switch, öregem, mint amikor leváltotta a kevésbé sikeres WiiU-t. Inkább új generációra mehet el már az a pénz, bármit is jelentsen az a Nintendónál.
A vágyott DLSS jól jött volna, remélem, az új vasaikban lesz majd, így a nyers erőbeli lemaradás kompenzálható lesz tévére kötve. A konzolból a marokba való olyan számomra, mint sörből az alkoholmentes.
Ezért fogyott el a pisztácia! A csokoládésat viszont nem értem, az nem is volt.
A stadionban szar, mert ott csak alkoholmentes van, a városban jó. Ott is vannak bevált nagy márkák (Baltika), de szerencsére meglepően sok hely mentes az egyensöröktől, mindenhol van választék, a reptéri Burger Kingekben is egységáron kapni háromféle csapolt sört (a legolcsóbb a baltika 7 volt, azt hiszem, 235 rubelért). A pétervári szállásunk mellett volt egy éjjel-nappali gyorskajáda-szerűség, abban is volt kétféle csapolt sör (100 és 120 rubelért). Nyilván vannak kraftsörösebb helyek is, de tényleg van mit végiginni a nagyobb városokban szinte bárhol, és kellemes az átlagszínvonal, ár-érték arányban is jó magyar pénztárcával (tőlünk nyugatra legfeljebb Szlovéniában vagy Csehországban nincsenek elszállva az árak, de az előbbiben a kínálat nem is az igazi).
Magyarországon az kibárándító, hogy éttermekben az esetek túlnyomó többségében le vannak ragadva a megszokott hulladékoknál, és még azok közül se nagyon lehet válogatni. Oroszországban tudtam válogatni bőven az ebédhez is a sörből, bárhová betértem. Egyébként van valami csapházfrencsájz is ott - vagyis abba Rosztov-na-Donuban - botlottam bele lépten-nyomon, az is volt este 10-ig.
Szerintem még Párizsban is nyomasztóbb a Carlsberg-uralom (övék a Kronenbourg és a Grimbergen), túl sok helyen vannak az ő söreik, de inkább az, mint a Dreher.
Egyszóval: Oroszországban piával meccsre hangolódni van lehetőség elég.
Ja, a DS3 és a DS4 között nagy ugrás volt. Ezzel együtt az utóbbinál a shoulder button (környéke) nekem mindig becsípte, irritálta a bal gyűrűsujjamat, az Xbox One-kontroller ezért nálam lenyomta. Érdekes, hogy egyetlen másodpercig se tűnt furának aszimmetrikus analógokra váltani.
Szentpétervár amúgy is kiváló úticél, bár nem hiszem, hogy most el fog jutni az Ermitázsba.
Én kanapéról/ágyról nézem a tévét, minden arra kötve, bal kéznél billentyűzet, jobbnál egér. Az irodában régen mindig szétrohadt a derekam, így nem szokott soha fájni (persze rendszeresen sportolok is, illetve munka közben is tartok egészségügyi szüneteket), remélem, hosszú távon is rendben lesz.
Egyszerűen nem volt kedvem újabb székvadászathoz, ha van olcsóbb és tutibb megoldás. Jó, így most a nappali nem túl csajozós (a PC azért lehet, hogy kap saját dolgozószobát, de a setup hasonló lenne), de eddig nem fintorogtak miatta a hölgyek se.
Én próbálom poénnak venni Gabija ez utóbbi hozzászólását. Egyúttal jelzem, ennyi kibuggyanás böven elég volt.
Ez egy ezeréves vita, hogy valaki azt keresi egy játékban, ami az életben totálisan lehetetlen vagy legalábbis nagyon extrém, vagy azt, ami a való élethez közelebb áll, de kisebb a tétje. Azért venni egy farmot és gépeket hozzá még mindig drágább, mint akár évente megvenni az újabb Farming Simulatort. Még a Simsre azt mondanám, hogy abban alapértelmezettebb a marhulás.
De engem se érdekelt soha, se a kamionosok.
Van Xbox One-, Xbox Series-kontrolletem és DuslShock 4-em is, ezen aligha fog elvérezni.
Majd pont most veszem, amikor bejelentették Game Passbe :)
A Sunset Overdrive-ban is a platforming, vagy mondjuk így: traversing volt jó a fegyvereken kívül, ami nem meglepö a Ratchet & Clank alkotóitól. Ahol sokat kell mászkálni és löni ez nagy kincs, föleg mert a legtöbb játék ezekben elvérzik nálam. Mindenesetre ha lesz folytatás, az jelen állás szerint PS-re jöhet. Bírtam nagyon, de nem folytatásra vágyom elsösorban.
Kivéve, ha Psychonautsról van szó, küllemre nem egy Ratchet, de jól fest eddig, nosztalgiavonatnak ígéretesebbnekbtünik, mint a Broken Age volt. És remélem, több is lesz annál.
Én is inkább ezzel a véleménnyel találkoztam általános percepcióként. Szerintem is karakterek húzták le, az art direction sem tetszett, de a "bevilágításnak" is köszönhetöen a környezetet is élettelennek találtam. Érzékeltem, hogy nagy, és technikailag tud jó dolgokat, de a szemeimet nem kényeztette. Nem véletlenül említettem a G3-at: abban a táj mindent agyonvert, de ha jött egy karakter, elsírtad magad, ami egy RPG-ben nem elöny. Külön vicces volt, hogy az engine-re hivatkozva vesztette el a föhös a lófarkát, és egyes hajad karakterek be is mutatták az engine-t, amikor a hajuk mellettük lebegett.
Nekem mindkét játék felemás és összességében csalódás volt látványban is.
Az RPG müfaj egyébként nem teszi kötelezövé a szinthez igazítást, de azt is meg lehet oldani annál árnyaltabban (lásd goblin warlord vagy daedric cuccokban mászkáló tolvajok), mint az Oblivionban sikerült, voltak emészthetöbb példák böven.
Szerk.: Az Oblivion már újabb generációs, így ha uncanny valley-röl nehéz is lenne beszélni, a papíron jobb grafika is nagyobb disszonanciát hozott elö. Volt, akit ez már akkor megütött, volt, akinél az újdonság, a grafikai fejlödés, a játékélmény ezt elnyomta. És nyilván lehetne találni még nézöpontokat.
A Super Mario Worldben meg elakadtam, pedig elég fasza volt. Azóta már tudom, mit néztem el, folytatni kéne. Mechanikailag érdekesebb volt a DKC-nél, de valahogy az jobban elkapott. Ez az olasz vízveyeték-szerelös téma mindig sok volt nekem, hiába volt meghatározó élmény az SMB. Az A Link to the Past volt a harmadik, amitöl odáig voltam meg vissza.
Nálam tud menni még a retró., végigment az elmúlt bö évben a Blade Runner, a Heroes of Might and Magic, a Diablo, a Blade Runner, illetve a Street Fighter 1-2, az SF1-en kívül élveztem mindet, az meg már gyerekként is förmedvény volt :D De a Lost Vikings, a Mega Man 1, a Prince of Persia és ax Another World is nagy élmény volt az utóbbi években, és a Castlevania és a Contra is le tud kötni. A frankó Doom 64 ezekhez képest aktuális finomság. (Valljuk be, jobban öregedett, mint a GoldenEye.)
De azért vagyok annyira technofil, hogy érdekeljenek az újdonságok, a folyékony élmény pedig fontos legyen. Ebben a minikonzolok még elég jók is, de a DOS-os PoP már soknak tünne a 17-es fps-es élményével. A boxos FF7-tel vagyok most úgy, hogy az elején a játékmenet egyszerüsége a zavaró.