Hozzászólások

Örülök, hogy nem mindenkinek egyforma az alkata, a csontozata. Én soha nem akarok 50 kilós véznaság lenni. Azért az már brutális túlzás. Kövérezni még soha nem kövéreztek férfiak, és örülök, hogy vonzóbbnak talált eddig a többség a kórosan sovány hölgyikéktől.

Most fogyok, de ez szerintem nem dagadékság az, amiben benne vagyok. Ízlések és pofonok. De, egy férfi se a pálcikaságnál kezdődik, meg annál, hogy akkora a lábszára, mint a karom.

Mivel úgy is mindenki panaszkodik, hogy 'alsóneműbe nem, de bikinibe jöhet a kép' találtam egy régebbit meg egy kb. mostanit - bár egyik sem nyílt tömegeknek készült, hanem főleg egy-két ismerősömnek, akivel méregettük 'egymást' és akkoriban még sűrűbben panaszkodtunk arról, milyenek vagyunk.

A lényeg, hogy mindenki más alkat, és azok közül válogat, akik közül szeretne. Nálam a belső fontosabb, mint a külső, amikor ismerkedek valakivel - mert azzal hogy hogy néz ki, nem sokat tudok kezdeni. Így is nehéz eset vagyok, nem lehetek annyira elszállva. Akinek pedig volt komolyabb gondja is az életben a külsőnél, az azt hiszem, nem feltétlenül a kilókon fog fenn akadni, ha nem olyan jelentősek - meg úgy egyébként is.

Egy túlsúlyos, mosolygós párban is legalább annyi szépséget és kedvességet tudok látni - mint bárki másban.

Ez sajnos így igaz. Mivel most már nem feltétlen a fogyókúrával foglalkozok, és nem gondolkodok abban, talán elindultam azon az úton. Csak az ebből következett problémát kell még megoldanom, ami a megfelelő táplálkozás.

Ó, így már minden világos. Azért kíváncsi lennék arra is, hogy ő miképp vélekedik az elmúlt időről, mert az általa elmondottak alapján nem túl sok pozitív élménnyel gazdagodott itt (jó, nyilván én se mindig - de, szerintem én se vagyok egy kellemes színfolt a RW életében, szóval kvittek vagyunk). Az is egy nézőpont.

Amúgy ez az újra regelős dolog mindig magamra emlékeztet. A régebbi elnyomás alatt tartott Fórumon én is mindig töröltettem magam és később visszatértem - bár én mindig tudtam is, hogy azonnal felismerik a stílusom, titkolni se akartam, de az új név és a letisztított, újrakezdett kommentfarm mindig is szimpatikus volt.

És mert az újakban mindig ezer és ezer kérdés merült fel mindig azzal kapcsolatban, ki is vagyok én, akit a nevén szólítanak - de, mégsem.

Igen, azt sajnos tudom. De, az sincs sűrűn terítéken. A kóláról pedig fura, de alapvetően elhagyni nem volt nehéz. Egyszerűen valami azt mondta bennem - nem kell. Undorodok az ízétől, a szagától, és tudom mi van benne, ~egy év elég volt. És kész. Hogy a koffein meg mindennek utóhatása? Nos, az gyötrő volt. De, ma már mintha ilyesmit nem éreznék.

Lesz az még jobb is. Igen, nyilvánvaló. :P

Ugye most elsősorban ha van lehetőségem, naponta többször próbálkozok a plankkal, illetve bizonyos időközönként (és akkor pár napon át és több órát töltök ezekkel - általában hetente) rendszeresen futok, illetve amikor van időm, az Amstaffommal edzek, játszok. Rendkívül energetikus kutya, nem véletlenül nem ajánlják mindenkinek. Meg tud dolgozni.

Akkor megeshet, hogy nemes egyszerűséggel bosszantott egy-két pont a testemen, amivel nem tudtam megbékélni - még a pozitív kritikák ellenére sem (mert aztán család felől jöttek a negatívok, míg végül eljutottam addig a pontig hogy engem is idegesített és talán tényleg 'beleképzeltem' a problémát, ami alapvetően sose volt - noha mindig igyekeztem elvonatkoztatni a "modellalkatoktól", akik kórosan soványak).

Most viszont már nem a fogyásra megy a dolog, hanem arra, hogy nem tudok enni a kialakult állapot miatt. Épp van mellettem kaja, hússal, zöldségekkel és egy kis barna rizzsel, de eddig csak beleturkáltam és pár falatot sikerült lenyelnem - nem többet. Lehet hogy azt csinálom mint régebben, hogy valamennyi falat után iszok, és így több megy le majd (legalább is nálam ez mindig működött).

Viszont sose szerettem görcsösen számolgatni, mi mennyi kalória és hogy mennyit kéne ennem, mert rendkívül megosztó számokat hallottam és így inkább el is fordultam azoktól.

Nem is célom az, hogy komolyabban izmosodjak. Egyszerűen jól esik, hogy van valami terhelés ami a kitartásom is növeli. Egyértelműen érezhető a különbség két hét alatt. Mi sem mutatja ezt jobban minthogy akkor mennyit bírtam, és hogy most mennyit sikerül. És hogy később és még később mi lesz.
Szóval ha valaki azt mondja hogy nem, akkor az csak a saját nevében beszélhet. Engem meg nem ő fog meggyőzni arról, hogy működik-e vagy sem, hanem a saját eredményeim, amit csak én látok.

Igen, sajnos tudom. Most pont azért törekszem/ünk az általad felsorolt ételekhez fordulni, mert eddig ugye káros dolgokra költöttem, amikre utólag meg akkor se voltam túl büszke - és hát az étkezésemre se fordítottam nagy hangsúlyt, ahogy sokáig itthon senki se, mert ugyanaz az olcsó unalmas menü volt, ráadásul tök egészségtelen. Ritka volt amikor volt itthon valóban ehető.

Megpróbálkozok majd több étellel, hogy ne fogyjak le. Ugye 174cm magas vagyok. Jelenleg olyan 65 kiló lehetek nem több, talán már kevesebb, de 50 alatt 100.1% hogy nem. Viszont súlyt se akarok mérni, mert ha edzek nos... én úgy tudom, hogy az izomzatnak nagyobb súlya van mint a zsírnak, tehát könnyebb egyértelműen nem leszek. Viszont homokóra testalkaton kicsit jobban kidomborodnak bizonyos részek - comb felső része, derék, csípő - amik néha irritálhattak.

Tudom, hogy alapvetően nem helyes ez a mennyiségű étel, de igyekszem a kólából és e.italból megspórolt pénzem (ami havi 20-30k) zöldségre, gyümölcsre, halra, egyéb fehérjeforrásra és más hasznos tápanyagra költeni.

A mennyiséggel gond van még, tegnap anya is kétségbeesetten kérdezte, hogy akkor most mennyit főzzön mert így már az étel negyede, kicsit több mint negyede mindig megromlik, hogy nem eszek, ez a megmaradt mennyiség és a rohamos fogyás pedig megijeszti. Mert mint mondtam, beszűkült a gyomrom, nem akarok semmit szedni, gyógyszert meg hasonlót, ezért a dokikat is kerülöm.

Szuper, akkor nem maradtam le egy perccel se. Ennek örülök.

Hosszú-hosszú ülőmunka után kezdtem el betegen a dolgot. De, nem gondoltam volna, hogy 2 hét elég ilyesmihez. Eleinte borzasztónak tűnt, de lassan a szünet nélküli 4-5 perc is meglesz (és tovább). Bár az előírt pihenőnapokat nem szoktam betartani, mert hiányérzetem támad tőlük.

Igazából ez jobban bevált, mint bármi más, amibe eddig belefogtam az izomzat fejlődése terén.
Bár annak kirajzolódásához (mert végül is szerintem pont nem jó az amit majd mindjárt írni fogok) hozzájárulhat a napi össz. ~300 kalória, amit beviszek (még az igen minimális zsírfelesleg döntő százaléka is teljesen eltűnt rólam 14 nap alatt). Na ebből elvileg katasztrófa lesz, ha tovább folytatom.

De, enni már nem bírok. Ha visszaemlékszek, a mai kajám se volt más, mint 2-3 rúd gumicukor szerű izé, ami se vastagabb se sokkal hosszabb nem volt az ujjamnál. Tegnap volt pár falat hús, és egy narancs, de ennél többet képtelen voltam enni.

Valahogy sosem értettem az ilyen csupasz izékhez való vonzódást

Mi bajod a csupasz dolgokkal? Merem fogadni, hogy más téren semmi. Ahogy úgy általában az emberek döntő többségének sem. Vagy ha nem lábközt nézünk, már zavaró?

És ezt így melyik mangából? (nem rosszra gondolni!)