Hozzászólások
Elsődleges fülek
Szerintem pont én vagyok az utolsó létforma, akire itt bárki kíváncsi lehet. :D Bár lehet, hogy inkább a stílusom és a felfogásom miatt, de ha a külső rájátszik, még jobb!
Mindenesetre az nálam is feltűnt, hogy sokaknál él ez a testkép zavar. Nézelődtem Pinteresten még régebben, akkor ugye megnyitogattam ezeket a fogyókúrás képeket - eleve nem tudom ki az aki azt hiszi, hogy pont azon részről fog zsírt leadni, amelyiket épp megtornáztatja - és brutális volt látni, hogy a test arányaival tisztában nem lévő PS mesterek milyen szánalmas szintekig karcsúsítottak ilyen-olyan nőcikéket és némely kép átvezetést nyújtott más Webre, a kommentek alapján pedig ott be is kajálták azt, amit láttak.
Ezt nem akartam viszont látni.
Komolyan? Ez meglepett. Akkor annyira sok már nem is igen lehet hátra.
Ó, egyébként. A Saul fiát láttátok már? El akartak vinni még szakközépbe szakmai vetítésre, de nem volt kedvem rossz időben mozizni mászkálni.
Mi a véleményetek róla? Kinek hogy tetszett, mit adott át? Gondolkodom azon hogy megnézem, de egyelőre nincs támpontom.
Saving Private Ryan meglepő mód elég sűrűn előfordul, hogy lejátszásra kerül nálam. Nem tudom miért, nagyon tetszik az egész film úgy ahogy van. Valami megfogott benne, már eleve az atmoszférája és én oda vagyok a harci jelenetekért is. Az eleje különösen tetszett mikor általános iskolás koromba mutatták.
Lehet, hogy itt az ideje normális minőségben letölteni.
A Band of Brothers ha jól tudom sorozat. Abból talán csak pár részt láttam, utána valami oknál fogva elfelejtődött, pedig tetszett. Még a töri tanárom ajánlotta annak idején. Sorozatba amúgy is veszélyes üzlet nekem belekezdeni.
Viszont a többit valóban rég, van amelyiket meg szégyenszemre még sose láttam. Szóval felbiggyesztem a listára.
A háborús filmekre asszociálva valamiért most beugrott a The Pianist és a The Boy in the Striped Pyjamas.
Mindkettő régebbi alkotás, de talán A Zongoristára még bőven emlékszek. A másik film viszont azt hiszem egész tragikusan végződött.
- el se hiszem, milyen vehemenciával mentek az ilyen kaliberű filmek alatt a propaganda harcok -
A Sólyom Végveszélyben újranézve.
Már nagyon ideje volt, régebben is minden percét imádtam. Most viszont annyi idő után kicsit másképp hatott, mint akkor. Lehet, hogy ehhez hasonló remekműveket is fel kéne elevenítenem, a kérdés csak az, mivel s hol kezdjem.
Festménynek hívják és szerintem nagyon szépen kidolgozta fokozatosan. Biztos lehetsz benne, hogy egy a torz ízlésemnek megfelelő, realisztikusan ábrázolt Warhammer karaktert - a kedvenceim közül - szívesebben látnék így (is).
Viszont erős a gyanúm, hogy még férfiakról készült képeket se sűrűn fogok az oldalon látni, mert fura mód senki nem homoszexuális az ittlévők között.
Semmi, de végre lejött a filmem úgyhogy mehetek kicsit kikapcsolni.
Rossz helyre írtál, kedves Ozzy.
Egy pillanatra nem tudtam, mi van. Most már mindent értek.
https://www.facebook.com/RTnews/videos/10155458451824411/
Mondjuk ebben momentán már semmi meglepő nincs.
Nyugodtan. Azért nyitottam.
Rá lehet nyomni az unalmast. Én is hűen használom. Ne szakadj bele.
....De tulajdonképpen mi az én bűnöm a te szemedben? Mivel tudnám röviden jellemezni magam?
- Igyekszek nem érzelmek által élni. Tudok szeretni, boldog vagyok, nyilván vannak mélyebb pontjaim, de semmiképp sem olyan nagy hullámvasút formájában mint a legtöbb embernél, akiknél látom (nyilván vannak kivételek). Engem is nagyon mélyen tudnak érinteni dolgok, képes vagyok együtt érezni, de más formában, amit még én se tudok igazán megmagyarázni. Amivel viszont dolgom van azt igyekszem tisztán végezni, hogy észnél legyek mikor cselekszek. Hogy ne rontsak el semmit, és ne ártsak se másnak az ingatagság és érzelem viharában küszködve.
- Gondolkodok, elemzek, tanulok. Minden tett tett. Mindenből ki lehet hozni valamit, mindent lehet használni valamire. Igyekszek megismerni mindent és mindenkit ahogy csak lehet. Hogy tudjam, mit tudok kihozni belőlük és hogy a legtöbb később felmerülő helyzetet megoldhassam a legbékésebb, vagy leghatékonyabb módon. Ha valaki elítél engem, tegye bátran. Nyilván elfogadom és megértem, hogy ő egyszerűen valami oknál fogva - ami gyökerezhet a múltjában, és persze saját felelősségére a gondolataiban, érzéseiben is - úgy vélekedik rólam ahogy. Ez utal arra is, hogy valamit még rendeznie kell magában, de csak remélni tudom hogy képes lesz rá. Nincs negatív átkom rá, amit szórnom kéne, vagy úgy érzem, hogy megtenném. Ha idegesítene, akkor elég sok fölös problémát csinálnék magamnak is. De, hát azt meg minek? Nehezítsem a dolgom, ezáltal akár másét is - akár komolyabb kárt okozva?
- Vannak gondjaim, de az mindenkinek van. Mindenkinek más gondja van, mindenkire másképp hatnak. És ez ok arra, hogy másnak ne segítsek? Több hónapot fordítottam mások segítésére és azt mondom megérte. És nem, nem pénzért, vagy akármiért. Még az igazán kritikus helyzetekben is erőt gyűjtöttem ahhoz hogy lehajoljak hozzájuk és felemeljem őket. Mert nem ahhoz kell erő, hogy belerúgj valakibe ha bajba van.
- Nem célom a halmozás. Én megelégszek annyival is, amim van. Ha valakinek valami kell, adok. Mert miért legyek önző? Nem az a lényeg, hogy halmozd a képzelt örömeid tárgyakban, akkor haladsz igazán jó úton ha képes vagy boldogan élni annyival, amire szükséged van, s nem többel. Minden más hiúság és arrogancia, no meg lelki szegénység és még sorolhatnám.
Én nem tartom magam rossz embernek. Lehet, hogy megosztó vélemények születnek rólam, de nem igazán érdekelnek, mert a lelkiismeretem tiszta - mindig megtettem amit tudtam, amikor pedig nem, nos megpróbáltam megérteni, miért és hogy min változtassak ahhoz hogy olyat még egyszer már semmilyen formában ne. Hibázni mindenki hibázik (ez is fejben létező dolog egyébiránt), de nem mindegy hogy azt tanulásra használod vagy arra, hogy összetörj miattuk. Ócsárolhatsz tovább, vádolhatsz tovább vakon, és persze nyugodtan leírhatod a véleményed, elvégre ez a Fórum azért van. De, ez nem változtat semmin, remélem tudod. Te már eldöntötted, én milyen vagyok a fejedben és ez a lényeg.
Lehet. Ebben az esetben csúnyán félreértelmeztem, ahogy folyamatosan próbálod mindenhol kifejteni, mennyire is különbözöl a többiektől és mennyivel másabb vagy.
Igen, talán pont te érzed úgy, hogy én másabb vagyok, ezért mondogatod folyton, hogy én azt is hiszem és ezzel kérkedek. Csúnya öngól.
Hol olvastad, hogy én azt olvastam, hogy te azt írtad? Idézem magamat (holott ezt már te is megtetted, csak nem figyeltél eléggé :) )
Ha kicsit is a dolgok mögé látsz talán ezt is megértetted volna. De, úgy látom ismét sikertelen. Talán legközelebb.
Amúgy erről beszéltem fentebb. Amíg nem alakul ki a kritikus gondolkodás, addig ilyen érzelem / indulat / érzék vezérelt vitatkozasokban lesz csak részed.
Ha erre célzol - ez mióta az? És miből gondolod, hogy nem voltak ennél magasabb szintű eszmecseréim, - illetve, fogalmazhatnék úgy, ahogy te | " érzék vezérelt" | viszont úgy tűnik ez felőled sugárzik, mert én aligha érzek bármit, miközben ezeket a sorokat pötyögöm - ? Dehogynem. Több is, mint hinnéd. Mint látod - nem veled.
Coelhot egy picit hagyjuk otthon, ilyen mélységekbe nem merülnék alá :) Még egy "amíg nem jártál a cipőmben, addig ne ítélkezz" igazgyöngy hiányzott belőle azért :) Őszintén szólva fogalmam nincs, mit akartál ezzel az egész bekezdéssel mondani, és hogy ez mennyiben is perdöntő reakció arra a felvetésemre, hogy szinte minden retardált tud boldogulni az életben, és emiatt okafogyott az egész vita erről a "sikerességem bizonyítja, hogy a felfogasom rendben van" frázisról.
- Újabb jel arra, hogy van még mit tanulnod akkor, ha ebben se sikerült megtalálnod a lényeget. A Coelho féle neveket meg hanyagold. Soha nem olvastam semmiféle okosságot, amit ezek alapján te úgy tűnik rendszeresen, s jól is ismersz. Ez valahogy nem lep meg. :)
Feltűnt, hogy mennyi mindent elárulsz magadról pusztán azzal, hogy kifigurázni próbálsz? Hihetetlenek az emberek.
Ideje lenne utánaolvasnod, mennyire könnyen csapja be magát az ember nap mint nap. Ezernyi példát lehetne felhozni kísérletekre, helyzetekre, ahol az emberek kiválóan felidéztek olyan dolgokat, amik meg se történtek velük. Amikor emberek tömegei mesélnék arról, mennyire szerették azt a reklámot gyerekkorukból, amit nem sokkal előtte mutattak nekik, életükben először. Persze ők simán létrehoztak "emlékeket" róla, mert úgy vezették fel, hogy régen ez ment a tvben. Vagy nézzük, meg, hogy miért a szemtanúk vallomasai a legkevésbé komolyan vehető bizonyítékok. Hogy hány bizonyított eset van, ahol x évet ült az illető börtönben, mert a szemtanú meg volt róla győződve, hogy ő látta, amit látott, miközben semmi köze nem volt annak a valósághoz.
Olyan szinten kúrnak át az érzékszerveid és az agyad, hogy azt öröm nézni. Ha pedig bonuszban ilyen beállítottsággal párosul, akkor sajnos még érthető is, ha elhiszed, hogy te tényleg láttál valamit.
Ajánlom, hogy kutakodj a témában (ha végre nem telóról leszek, próbálok küldeni linkeket), és még egyszer mondom, sokkal több élettapasztalat kell neked, hogy egyáltalán megfontold, vagy felfogd annak a lehetőséget, hogy elképzelhető, hogy nincs igazad ebben a dologban. Mert jelen esetben, ahogy nezem, erre esély sincs, mert rögtön kizárod még a felvetést is.
Na ez az a téma, amibe nem fogok belemenni olyan kaliberbe, hogy talán képes legyél megérteni. Engem meg lehet győzni, sokat olvastam azokat is, akik hasonló véleményen vannak mint te. Csak tudod mi a büdös nagy probléma?
Egyik se cáfolta a tapasztalataim. És így, nem fogok hinni annak, akinek lövése sincs arról, kit próbál kioktatni vakon a témában köszönöm. Nem fogom meghallgatni egy színvak véleményét a színekről. Illetve de, meghallgatom, de ha nem tud meg győzni, akkor így járt.
Ami megtörtént megtörtént. Ezen a tudatlan, szemellenzős sablon"tudomány" se változtat. És épp ez az, ami széppé teszi ezt az egészet. Kiradírozhatod ilyen illúziókkal ami valóságos - és hát a maga módján minden az - de, attól még nem fogsz életeket megváltoztatni, és múltat. Aki elég gyenge, azt meg tudod győzni ilyesmikkel, és el tudod hitetni vele hogy hülye.
Ez a tömeg manipulációjának egy igen randa eszköze. De, működik.
Én meg nem kérek belőle, mert egyszerűen megalázó sorba állni akkor, ha már meggyőződtem az ellenkezőjéről.
Különben meg, ha olyan szinten kúr át az agyam és az érzékszerveim, mi a francból gondolod, hogy pont TÉGED nem kúr át? Azt hiszed, oda nem működik, csak vissza? Ne nevettesd ki magad, kérlek. Pont ebbe hasal el az olyan, aki úgy vélekedik, mint te. Mintha rád nem vonatkozna ugyanaz az illúzió, amit az egód által vetítesz magad elé.
Dehogynem. Nem vagy te több. Se kivétel.
- És még is azt hiszed, a társaiddal együtt -
Ha kínosnak látod magad utólag, akkor pont hogy beláttad, mennyivel butábban gondolkodtál. Viszont ha visszanézel a régi önmagadra és nem érzed kellemetlennek a dolgot, akkor vagy nem fejlődtél semmit, vagy nem vallod be magadnak/másoknak, hogy mennyire is voltál akkor facepalm gyanús. Egyik opció se hangzik jól :)
Lássuk csak? Térjünk el attól, hogy apa nélkül, semmi anyai törődéssel nőttem fel komolyabb élelem mellett, éveken át ugyanabban a ruhában, négy fal között, félig mindig az utca veszélyétől félve, illetve arra szenteltem az időm hogy megpróbáljak talpra állni és megérteni mindazt ami körülöttem forog. Úgy változni, hogy alkalmazkodhassak a környezetemhez, de közben lássak is. Bár volt, mikor legszívesebben végeztem volna magammal.
És mit látok ott? Gyenge voltam, gyenge és felelőtlen. NEM KERESEK KIFOGÁST! Gyerek? Igen, lehet. De, gondolkodni mindenki tud. Felelős voltam minden gondolatomért, és azért is, amit éreztem.
És akkor most mi a herét csináljak? Törjek össze és pityeregjek, hogy milyen rossz volt nekem? Süllyedjek el, hogy milyen gáz, hogy gyenge voltam? Milyen gyenge dolog ez!? Érezzem kínosnak a múltat? Mert te ennyire vajlelkű kisfiú vagy, hogy képtelen vagy egyenes gerinccel vállalni amit tettél?
Bőgd ki magad anyuci szoknyáján. Nyugodtan. Ez is egy módszer arra, hogy a balfaszságot kiheverd. Én inkább tudatosítom magamban, hogy az voltam, és igyekszem másképp cselekedni.
Ha te ennyire képtelen vagy kontrollálni az érzelmeid, és nem tudsz normálisan, higgadtan végiggondolni valamit, akkor ne is várj mást, mint azt, hogy életed végéig a vörös fejjel égsz.
Nekem nem tetszik ez a megoldás. Vállalom a felelősséget. Ha hibázok vállalom, és azon leszek, hogy legközelebb ne tegyem. Tanulok a multból éppúgy mint minden egyes nap. És mindezt úgy, hogy NEM BEFOLYÁSOL az érzelem - ami sokszor amúgy is olyan dolgokba vezeti az embert, amit később megbán.
Na, ez a különbség kettőnk között.
Nem hiszem, hogy felnőtt fetreng abban a kádban. Ha viszont igazam van, akkor inkább jobb, ha meg se szólalsz. :D
Valahogy így nézhet ki amikor utólag kapcsolsz, hogy valaki kameráz téged, amikor nem kéne.
rwurl=https://68.media.tumblr.com/d139d8a7028b0a4bbd2d0431ca3a82de/tumblr_omsu...
Ilyen ez a sztár élet.
Miket nem találok a gépemen.
[center]rwurl=http://kepkezelo.com/images/15jm3p81i1kej2wlu0ti.jpg[/center]
Szerintem Nokedli hamarosan összeszedi a lelki erejét, miután kiheverte a sokkot és elmagyarázza. :D
Ellenben mindenáron szeretnéd elérni, hogy az legyél.
Ez csak a te illúziód, amit magadnak vetítesz ki, isten tudja mi okból. Nyomozd ki, fontos hogy tisztába légy önmagaddal meg azzal, mit miért mondasz. Minden bizonnyal sokkal kellemesebb neked abban a hitben élned, hogy erről van szó - és nem is rúgom fel az álomvilágod. Ez a te döntésed.
Ezen kívül túlságosan fekete-fehéren látod a világot. Aki nem te, és nem "szenvedte át a fél életét", az nagy valószínűséggel elkényeztetett iphone picsa. Lófaszt.
Még egy sablonduma, amit sorozatosan elkövet mindenki aki azt hiszi, hogy aki nem fél kiírni a múltját, az különlegesnek gondolja magát. Ki mondta neked ezt? Mi kattant az agyadban, hogy te ezt gondolod? Hol olvastad te, hogy én írtam, hogy mindenki olyan, aki nem én? Komolyan, gondolkozz már, mielőtt okoskodsz és ilyesmiket szájalsz. Most arról papolsz, amit te akarsz olvasni és ahogyan te ismerni akarsz engem! És te így akarsz látni. Legyen! Nem gátollak benne. Ha ez kielégít, akkor elégítsen.
az életképességedre hivatkozva próbálod validálni a felfogásod és a világképed
Akkor úgy tűnik halvány fogalmad nincs arról, hogy a felfogásod lényegében mindent befolyásol ami veled kapcsolatos! Az, hogy te hogy gondolkozol, mit érzel befolyásolja a tetteidet is. Ha ilyen egyszerű, alapvető dolgot se vagy képes felfogni, milyen alapon próbálsz te engem kioktatni úgy, hogy még ilyet se értesz meg, nem hogy engem?
Az emberek 95%-a szintén megél (a könnyebbség kedvéért most szorítkozzun csak a fejlettebb orszagokra).
Bocs, de ez általánosítás. Minden ember más körülmények között él. Nem létezik két egyforma ember. Nem létezik két egyforma élet, körülmény. A te tapasztalatodból, a te életedből nincs kettő! Egészen biztos vagyok abban hogy van, akinek nem kell annyit küzdenie a pénzért, mert egy anyagilag sokkal könnyebb családba született bele - más ismerősökkel, más tapasztalattal, más szülőkkel, más gondolkodással és érzelem világgal. Ezzel nincs is baj, de ez nem jelenti azt, hogy az én felfogásom hibás lenne. Én azon alapján cselekszek, amit én éltem meg, és megnyugodhatsz teszek rá, hogy te milyen élettel és tapasztalattal fröcskölődsz most nekem ilyeneket.
Nem tudom milyen életed volt, és azt se, hogy mi húzott téged oda, hogy te felháborodj azon, hogy valaki őszinte. Ha ennyire fáj, akkor valóban keress valakit aki kezel, mert hidd el, könnyebb lesz úgy az életed, ha inkább a megértésre törekednél, és nem arra, hogy álló farokkal csipkelődj a vak semmibe.
Az a baj, hogy gondolkodást tekintve csomó mindenben megtagadtál egy nagyjából 10-12 éves szinten. Én akkor tartottam ott, hogy sorra vettem ki a könyvtárból az ufos könyveket, és kegyetlenül szerettem volna elhinni, hogy azok mind igazak legyenek.
Én viszont egy deka ilyen könyvet nem olvastam. Nem néztem ilyen dok.filmeket és filmeket se és a büdös életbe nem volt bennem az, hogy én hinni akarok. Hittem, mert én láttam olyat, amit te csak akartál.
Mi bajod van ezzel? Fáj, hogy kisgyerek korodban te akartál, és még felnőtt ként sincs ilyen élményed? Na és akkor mi van? Ettől más rossz ember lesz, hogy ilyesmi összejött? Mindenki azzal találkozik és foglalkozik az életben amivel dolga van.
Fogadd el, hogy nem vagyunk egyformák. Ahogy se az életünk se a tapasztalataink sem. Nem tudod én mit miért vélek úgy ahogy, mit miért teszek úgy ahogy és lövésed sincs arról én hogy jutottam ide. Ez fordítva is igaz. NEM TUDSZ SEMMIT az összképről, ahogy én se tudom, hogy te tulajdonképpen ki a fene vagy. És akkor mi van? Ettől te más leszel? Jobb? Több? ~ Semmivel sem. Te te vagy. Én én. X pedig X. Ennyiről szól a történet! Miért kell vergődni ezen?
aki a múltba visszanézve nem bánja vagy nem szégyenli, amit régen írt, vagy gondolt, az semmit se fejlődött azalatt az idő alatt.
Ez nem jelent mást mint azt, hogy képtelen vagy felelősséget vállalni - és hogy nem tudod elfogadni, hogy a múltban is te voltál a felelős mindenért. :) És ez piszkosul bőg a kommentedből. Nehezen tudsz szenbe nézni önmagaddal, mi?
Remélem felnősz, és képes vagy majd tanulni. Felelősséget. Kontrollt. És megértést - hogy kicsit közelebb kerülj önmagadhoz is. Mert ez a kulcs mindenhez, te vagy a világ közepe, mert itt te vagy a prizma, ami a nagy egész fényét megtöri és értelmezi a saját nyelvére. Hidd el, könnyebb lesz az életed, ha nem ütközöl saját magad által állított falakba, és leteszel az öntörvényűségről és talán az olyanokat is megérted majd, akiket most még képtelen vagy.
Légy nyitott és figyelj oda mindenre és mindenkire a környezetedben. Élj értelmesen, tanulj és fejlődj. Bízom benne, hogy neked is sikerül!
Én is ilyesmi jellemzést kaptam róluk (és úgy őszintén - én mindig hasonló játékstílusban teljesedtem ki bárhol ahol játszottam, szóval ha ehhez van érzéked, biztosan előny), de örülök, hogy ez legalább nem változott azóta.
Találtam amúgy nagyon szép Daemonette figurákat is, és pár Keeper of Secrets-et. Most mondja valaki azt, hogy nem gyönyörű!
[center]rwurl=http://kepkezelo.com/images/xt0nuh7jko4nhlemwnck.jpg[/center]
[center]rwurl=http://kepkezelo.com/images/9fgsm1654cxvillknttx.jpg[/center]
[center]rwurl=http://kepkezelo.com/images/nbw4qsacvzdtotsidjbz.jpg[/center]
[center]rwurl=http://kepkezelo.com/images/v463vhk4pqzyf4dsoyf6.jpg[/center]
Én meg voltam győződve róla, hogy annyira a DE-k se csapnivalók. De, nem okoskodok a terepasztal részbe, mert ahhoz sajnos annyira - még - nem értek.
Inkább más szemszögből próbálok a WH-hoz közelíteni, az viszont inkább könyveket és quick readeket jelent elsősorban. Itt meg már nem lehet arra fogni, hogy azért nem kedvelik őket, mert gyengék. Főleg úgy, hogy amúgy nagyon is erősek és komoly problémát tudnak okozni (ne feledjük, ez most nem a terepasztal).
Amúgy szerintem az Ian Watson Űrgárdistájában megjelenő három főhős között jóval több a homoszexuális felhang, mint mondjuk Batman és Robin kapcsolatában. :D
Ijesztő megerősítés, hogy a Batman és Robin említésére a gyomrom mindig kicsit undorral telt görcsbe rándult, most viszont valahogy I.W. Űrgárdistái mellett mintha, ott se lennének. :D
Egyébként nyilván nem mindenki vélekedik így, előfordulhat, hogy egyszerűen csak olyan mentalitású közegbe kerültem - sajnos - ahol a DE-k ilyen véleményben részesülnek. Nos, engem mondjuk a könyv jobban leköt, mint a Játék. Pedig a DoW III. engem is érdekel noha úgy tudom, hogy alapból nincs benne Káosz - és ez bosszant. Bár azt hiszem nem első példa, hogy max. a kiegbe jelenik meg. Erhm... vagy azok a Eldák/D.Eldák? Nem tudom, már nem emlékszek.
Hasonlíts össze egy ork alkatot egy Sötét Elda férfiéval vagy még rosszabbal, egy Eldar külsejével.
Mintha nem minden második pasinak az lenne a szava, hogy buzisak. :)
Örülök, hogy most is vagyok annyira komoly és bírom annyira minden erőlködésem, küzdelmem nyomását úgy, miközben teljesen leszarják mindazt, hogy ilyen felfogással mint a mostani mégis elértem (és elég előrelátó voltam ehhez), hogy 19-20 évesen megakadályozzam hogy az utcára kerüljünk a csonka családdal, és 0 lelki támogatással a múltból (miközben ekkor még a legtöbb tini kölyök a suliba ül, és ez a legnagyobb gondja, vagy végig nem is volt több problémája - mondjuk nem irigylem őket, elég sok mindent elértem ezzel a felfogással, és ha nem lett volna olyan múltam amilyen, talán én is egy kinyalt seggű rinyapicsa lennék, aki már biztos eret vágott volna, mert nem a legdivatosabb cuccokba jár) az életben nem omlottam össze végleg, mint a mai tinik döntő többsége már akkor is, ha mondjuk nem kapják meg az iPhonejukat, vagy mert a kézfogós pajtijuk lelépett. Vagy mert 10 ezer forintos cipővel nem állhat az osztálytársak előtt, mert mindenki 30 ezressel mászkál, és az mennyire ciki.
Ez egy nagyon fantasztikus dolog. Hogy ilyen jól ismersz a semmiből - milyen kezelés van erre a betegségre? Hogy lehet, hogy még nem fogott be valami titkos szervezet, hogy eme szuper képességed hasznosítsd? De, biztos lehetsz benne, hogy nem bánok meg semmit, amit teszek. És az, aki visszanézve a múltba valamit kifogásol, vagy szégyell, az akkor-ott nem cselekedett őszintén.
Ebbe sajnos semmi újdonság nincs. Nyilván való, hogy a legtöbb Warhammerért csöpögő kandúr a nagy páncélokra bukik, és a legtöbb férfi alapvetően - ha harcról van szó és nem dugásról - elhatárolódik a Xenoktól.
Az eldákra és Sötét Eldákra lényegében ezért nincs vevő. Meg azért, mert a legtöbb pasasnak ők buzisak, mindamellett, hogy hogy viszonyulnak a féltve őrzött - általában - embertársaikhoz a WH síkján.
Az ilyen összevonogatásoktól meg akkor is rosszul leszek. Feladni a sztorihűséget ilyen hülyeségekért - lényegében felér annyival, hogy eladják magukat. És a legbosszantóbb hogy ez az összevonás valamennyi sztoriban vagy úgy eleve leírásban as sztori látszani fog. Hát bekaphatják az összes f*szom.
Dr. Peppert én pár nappal ezelőtt kóstoltam először, ha jól tudom. Vagy nem... talán még "kicsivel" több fél évvel ezelőtt, mikor nyáron valamiért elsétáltunk (szerintem anya szülinapi édességét akartuk megsütni, és ahhoz kellett alapanyag) és vettünk egyet. Az volt az első. De, még mindig nem tudom leírni, milyen íze van. Sose olvastam komolyabban a palackot.
Különben most loptam be magamnak egy kis szelet paradicsomot. Megkoronázta a déli kajaturkálásom.
Remek! Kivételesen hagyom, hogy fuss. ;)
Miért kell mindenben a rosszat látni? :D
Próbálom keresni az összefüggést, de lehet hogy csak az egom szórakozik velem.