Hozzászólások

Az alap NiN szám márpedig elégjó, csak itt telerakták hülye BWAAAAM effektekkel

Ez így nekem teljesen érthetetlen.

Egyrészt én ezzel valóban nem nagyon értek egyet általában (suszter -> kaptafa); másrészt meg a film részéről aztán még inkább erős következtetés, az előtte másfél órában bemutatott történet után :P

Amúgy tény, hogy a Room is kultfilm lett, de csak a maga módján; másrészt meg elfogadom, hogy ezt a sok éves folyamatot nem lehet jól megmutatni 2-3 percben, de valahogy mégis bele akarták erőltetni, és ebből a szándékból lett ez a konkrét befejezés... ami akkor is hamis....

Lady Bird + Three billboards outside Ebbing, Missouri

Még a díjátadók előtt láttuk ezeket is; abba nem nagyon mennék bele hogy vajon a két Golden Globe-nak mennyi köze van a zaklatásos botrányhoz, meg aztán maguk a filmek is még jóval annak kirobbanása előtt kábé készen voltak már.

Közös bennük, de nekem egyiknél sem tetszett, hogy a hagyományos történetmesélési értelemben egyiknek sincs vége; egyszerűen csak abbamaradnak egy ponton. Persze értem én, hogy a szereplők jellemfejlődése szempontjából lezárult egy szakasz, így a további események bemutatása az addigi változásokhoz már nem tenne hozzá... Csak szerintem igazából mindkét film nagyjából ettől a ponttól kezdve lenne igazán érdekes :P

Christine egy teljesen hétköznapi kamaszlány, aki éppen a negyedik és egyben utolsó évét kezdi a katolikus lánygimiben, és mivel ő is érzi életének és környezetének hétköznapiságát, ezért Lady Birdnek hívatja magát és szeretne bekerülni a keleti part egyik egyetemére, hogy végre otthagyhassa a szintén elég hétköznapi Sacramentót. Közben szerelmes lesz és csalódik, új barátokat szerez és konfliktusba kerül a régiekkel, meg állandó feszkó van a szüleivel, akikkel azért szeretik is egymást; szóval klasszikus felnőtté válós élményei vannak.
Szóval kábé ez a film lényege és fő erénye is - egy tök hétköznapi történetet mutat be mindenféle komolyabb dráma vagy katarzis nélkül, elég hitelesen... és ennyi.

Mildred Hayesnek kicsit több a dráma az életében, több mint fél éve már hogy megölték és megerőszakolták a lányát, és a kisváros rendőrei nem sokat haladtak a nyomozással. Ezért kibérel három hirdetőtáblát egy mellékútnál és jól beszól rajta nekik.
Nem igazán spoiler, hogy a nyomozás később sem lesz igazán fontos (az ilyen ügyeket, ahogy a film is rámutat, inkább csak a véletlen szerencse segíthet megoldani), hanem a kis közösség reakciói erre a provokációra. Van is pár érdekes karakter, de sajnos a legtöbbjük nagyon kevés időt kap és nem sok vizet zavar (pl. Dinklage vagy a pap)...
Frances McDormand nyakas redneck családanyája kellően más, mint amit tőle megszoktunk; de pechjére Mildred igazából elég ellenszenves is, szóval ez nem az ő filmje. Helyette Sam Rockwellé ez a film, a szintén redneck és elsőre szintén ellenszenves vidéki rendőr figurája elég érdekes utat jár be, és nagyrészt a színészi alakítás viszi el a hátán ezeket a fordulatokat.
Az viszont elég szomorú a film szempontjából, hogy érdemi katarzist a hozzájuk képest eléggé mellékszereplő Woody Harrelson sztorija tud csak felmutatni...

Mindezekkel együtt - vagy ezek ellenére - érdemes megnézni a filmeket, egyszerűen csak egyik sem volt olyan élmény, mint a tavalyi díjszezon felhozatala.

Jajj, ne haragudj de sztem inkább ne szakérts CG témában, ez totál zavaros értelmetlen...

Mondom, az első hat rész szinte tökéletes. Csak a vége lett volna jobb...

The killing of a sacred deer

Huhh. WTF did I just see??

Szóval, a filmnek biztos hogy saját jogán is vannak érdemei, bár ezek nagy részéhez valszleg nem vagyok elég fogékony.

Ami érdekes benne, hogy ez alapvetően művészfilm, nagyon szerzői is, de közben a megvalósítása minden elemében hollywood-i - gyönyörű a fényképezés, a bevilágítás, és Farrell meg Kidman a főszereplők (meg a fekete hajú csúnyácska gyerek a Dunkirkből, aki egyébként simán megállja a helyét a két másik színész mellett! érdemes lehet majd figyelni rá). Nem tudom hogy Oscar-nyomulás miatt van-e vagy valami más trendbe illeszkedik.

Egyébként kifejezetten kellemetlen élmény megnézni, nagyon nyomasztó az egész, amolyan "értem én a tréfát csak nem szeretem" kategória.

I, Tonya

Ez viszont alapvetően tetszett, még ha ugyanúgy Oscar-grab akar is lenni.
Bőven tizenéves voltam már a 94-es téli olimpia alatt, amikor ez a botrány zajlott, mégsem emlékszem semmire ;)
Egy redneck (!) műkorcsolyázó lány felemelkedéséről és bukásáról szól, és talán az a legérdekesebb benne, hogy meg sem próbál igazságot nyilvánítani, hanem helyette megpróbálja több érintett szempontjából is elmesélni a történetet, néha a negyedik fal áttörésével is. Plusz ugyanígy egyensúlyoz a dráma és a tragikomédia között is, talán a megszokottnál egyedibb arányokkal. A filmet nézve azt hihetné az ember, hogy a szereplők nagy részéből karikatúrát csináltak, de az a durva, hogy ezek tényleg szinte teljesen ilyenek voltak...
Margot Robbie meg tényleg nem rossz a szerepben, de díjat szerintem nem fog kapni - ahhoz kellett volna egy erősebb külső átváltozás is, nem csak (néha tényleg durván) ízléstelen ruhák és parókák.

Ahh, tehát pigmentátültetésed volt?

Járatom az agyam én is a filmen, és többek között arra volt ez jó, hogy egy még nagyobb ordas hülyeségre bukkanjak...

Ez most csak így kikívánkozott belőlem, mert eddig sehol sem láttam; de egyébként még mindig próbálom rendezgetni a gondolataimat...

Joda és Moken(!) kritikája kb mindent elmondott.
:(

Én úgy tudtam hogy az pont kimaradt

Ebben tökre nagyon igazad van, és kár hogy sok embernek ez nem jön át

Dark S01

Szóval ezt a Stranger Things hasonlatot mindenki benézte, ha már mindenképpen párhuzamokat kell vonni, akkor ez inkább egy Donnie Darko és - sajnos - Lost keverék. Sőt, sok mindenben a Star Trek - The Next Generation záróepizódja, az "All good things..." is visszaköszön.

Ennyiből már egész jól össze lehet rakni, hogy milyen is a sorozat; egy fiatal szerzőpáros szépen összegyúrta a kedvenc scifi meg mystery dolgait, sajnos nem túl sok saját vagy eredeti ötlettel. Cserébe viszont sikerült hozni az ihletforrások mindenféle gyengeségeit is.

Különösen fájnak olyan elemek, hogy például bizonyos rejtélyeket és - ha van egyáltalán - megoldásaikat kizárólag az a logika vezérelhette, hogy félrevezessék a nézőt...

Ehhez hasonlóan zavaró az, hogy a scifis és/vagy misztikus elemekhez a sorozat saját logikát igyekszik építeni, amiben egy jó darabig erősen építkeznek a már említett elődökre - aztán hirtelen csavarnak még egyet rajta, és onnantól teljesen érthetetlen lesz az egész.

Ráadásnak pedig olyan viszonylag általános és alapvető elvekkel se tud mit kezdeni a sorozat, hogy mondjuk a szereplők jelleme motiválja őket a döntéseikben, és ezek a döntések formálják a cselekményt. Ez persze részben azért van így, mert rengeteg karaktert mozgat a sorozat, és így csak felületesen (bár egész jól) sikerül bemutatni őket.
De sajnos akkor is sokszor csak azért csinál valaki valamit, hogy léphessen egyet a sztori előre.

Ezek után nyilván fura lesz, de összességében mégis nagyon tetszett a sorozat :)
A megvalósítása ugyanis még a mai erős mezőnyben is kiemelkedő, borzasztóan erős és magával ragadó az atmoszférája, nagyon szép a fényképezés és minden más látványelem, és a zene is jó (bár nem is ritkán azért igencsak tolakodó).
A történetvezetés is nagyon nagyon jól építkezik és (az esetenként olcsó trükkök ellenére) teljesen magába tud szívni, egészen az utolsó 1-2 epizódig, ahol már botladozni kezd - de addigra
már muszáj befejezni :) És persze az is egész érdekes, ahogy a szereplők életének profán, de mégis megkapó összefonódásait bemutatja.
A színészek sem rosszak (pár kivétellel), de leginkább az tetszik a gárdában, hogy nagyon más karakterű emberek, mint amit az amerikai sorozatdömpingben megszokhattunk.

Szóval azért alapvetően tudom ajánlani, még ha kicsit nagyobb is a füstje, mint a lángja, mert elég egyedi és érdekes élmény...

Miért, most beszélek?