Hozzászólások
Elsődleges fülek
https://mashable.com/2018/02/18/lego-kessel-run-millennium-falcon-solo-m...
Megvan hogy mi az a plusz elem a hajó orrában - valszleg az a mentőkabin!
Ugye mindenki emlékszik hogy a New Hope-ban a birodalmi tiszt jelentette Vadernek hogy a Falcon mentőkabinja(i) hiányoznak, ez így utólag jó poén lehet akkor...
Szent Szarvas meggyilkolásáról én már írtam pár hete. Fenntartom az akkoriakat - rendkívül kellemetlen élmény végignézni, bár kétségtelenül nagyon hatásos és emlékezetes film is egyben. Összességében azért én inkább kihagyhatónak tartom.
Oscaros filmek közül megvolt a Molly's Game is.
Erről szerintem az Index kiritkája egy nagyon pontos és alapos írás: Sorkin továbbra is jó szövegeket ír, amik már önmagukban fenntartják az érdeklődést több mint két órán keresztül, és most rendezőként is megállta a helyét. A színészek is jók, maga a történet is érdekes - de azért nem olyan kiemelkedő az eredmény, mint a Social Network volt.
Ebben amúgy benne van az is, hogy a film egy kicsit Molly Bloom védőbeszédének tűnik: sok mindent beismer, de érezni hogy inkább csak azt amit tényleg muszáj volt. Eközben viszont kicsit felületesen (vagy egyáltalán nem) foglalkozik mondjuk az ügy és a hősnő cselekedeteinek morális oldalával. A függő emberek kihasználását például megemlíti gyorsan, de arról már nincs sok szó hogy Molly-t ugyanúgy játszották ki, ahogy előtte ő játszotta ki a korábbi főnökét, szóval miért is kéne sajnálnunk? És aztán van az a pont, amikor
De azért ajánlott a film, főleg a Sorkin / Chastain rajongóknak ;)
Nem értem a rinyálást, pont hogy az első részben hangzanak el olyan szövegek hogy mekkora gáz a középszerűség ünneplése meg ilyenek. Inkább az a várható, hogy ez a film is be fog szólogatni a PCn-ek
Nekem teccett
A csillagromboló a felhőben egyértelműen azt jelenti, hogy
tehát szar lesz / jó lesz
Mostanában kéne jönnie rendes trailernek, nem?
IGN szerint új film, de elégszar
Olyan sok a melo hogy mar nem birok minden film minden karakterere odafigyelni egy jo ideje. Szoval szepen atszervezodtunk es mar kb nyar ota ketten visszuk a korabbi feladatkoreimet.
Vagyis nem leptem ki vagy ilyesmi ;)
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=3Eu7NzzHC84
Első nagyobb projekt, amin már semmit sem dolgoztam - szóval nyugodt szívvel gratulálok a csapatnak :)
Ezzel megint tökre egyetértek, és ezért nem is értettem a lelkendezést hogy végre SWVII-től kezdve bárki lehet Jedi. Mit???
Az alap NiN szám márpedig elégjó, csak itt telerakták hülye BWAAAAM effektekkel
Erről inkább a Totalcaron érdemes olvasgatni Zách Dániel cikkeit.
Amennyire én értem, nincs automatikus fél éves szavatosság, jó hogy nem 5 év vagy élettartam garanciát emleget az az ügyvéd... Ha az eladó tudatosan eltitkolt vmi kritikus problémát, és ez bizonyítható is, azzal lehet jönni maximum. Meg nyilván a szerződés tartalma is számít. Már ha jól rémlenek a dolgok.
Ez így nekem teljesen érthetetlen.
Elemzés szinten kb jól látja, hogy miket csinált az új film.
A mögötte lévő elmélet értelmezhetetlen.
Egyrészt én ezzel valóban nem nagyon értek egyet általában (suszter -> kaptafa); másrészt meg a film részéről aztán még inkább erős következtetés, az előtte másfél órában bemutatott történet után :P
Amúgy tény, hogy a Room is kultfilm lett, de csak a maga módján; másrészt meg elfogadom, hogy ezt a sok éves folyamatot nem lehet jól megmutatni 2-3 percben, de valahogy mégis bele akarták erőltetni, és ebből a szándékból lett ez a konkrét befejezés... ami akkor is hamis....
The Disaster Artist
Volt még egy ilyen is, ami nagyon érdekelt még úgy is hogy a Room című filmet képtelen lennék végignézni (asszem secondary shame a kifejezés rá, nemtom magyarul van-e ilyen? szóval, amikor nekem kellemetlen nézni valaki más megszégyenülését)
Ha valaki esetleg még nem lenne képben: ez minden idők egyik legrosszabb filmje szinte minden létező szempontból nézve, ami nagyrészt az iró-főszereplő-rendező és egyben kizárólagos finanszírozó(!) érdeme. Ugyanakkor már a bemutató és bukás után nem sokkal egyfajta kultfilm lett belőle, amit a rajongók beöltözős-bekiabálós éjszakai vetítéseken nézegetnek és ez az elmúlt évek alatt végül már nyereségesbe fordította a jó 5-6 millió dolláros filmet...
Egy kicsit tudathasadásos lett az eredmény, amiben biztosan komoly szerepe van annak hogy a film Tommy Wiseau áldásával és több-kevesebb közreműködésével készült, ráadásul Francoék is jóban vannak az ürgével.
Sok szempontból bevállalós a film, elég alaposan belemegy Tommy és Greg "barátságának" furcsaságaiba, a figura külső-belső ellentmondásaiba, és a forgatás körüli kaotikus viszonyokat és túlkapásokat sem spórolja ki. Ha valaki semmit sem olvasott a Roomról, annak ez elég megrázó élmény lehet ;)
Ráadásul (ahogy azt a stáblista alatti összehasonlító képsorokkal tovább hangsúlyozzák) néha szinte dokumentumfilm-szintű hűséggel igyekeztek reprodukálni a helyszínektől kezdve a szereplők megjelenésén át magáig a Room című filmig szinte mindent.
Maga Franco is szinte teljesen eltűnik Tommy karakterében, bár néha lehet egy olyan érzése a nézőnek hogy ezt feladja egy adag egészséges önirónia érdekében - elvégre itt meg ő a rendező és sztár főszereplő egy személyben.
Viszont másfelől meg a film meg is áll ezeknél a felszínes dolgoknál, és látszólag egyáltalán nem érdekli, hogy ki is ez az ember és miért költött el milliókat lényegében a saját egójának a fényezésére, meg miért is maradt ebben partnere a "legjobb barát" Greg - akinek a könyvéből egyébként ez az egész film is dolgozott. Ráadásul jó pár, a film szerint máig megválaszolatlan kérdésnek bőven utánajárt már az internet népe.
Engem speciel mégsem ez ábrándított ki egy kicsit végül a filmből, hanem a befejezés, ami megpróbálja az egész történetet nem is annyira újraértelmezni, mint inkább félresöpörni. Valami olyasmit akarhat mondani, hogy ha a művészi önkifejezés vágya elég mély és őszinte, akkor igazából nincs is jelentőssége az alkotás minőségének, mert már mindenképpen értéket hordoz. Hát még ha kivált a közönségből bármiféle reakciót, tök mindegy hogy az milyen. Lehet hogy ez megint valami önirónia akar lenni, de akkor nekem nem működik; vagy talán így akarja a film jóvá tenni, hogy a - tényleg végletesen elborult - főhősét előtte alaposan körberöhögte. Mindenesetre egy elég jó és egész alapos összefoglaló lett, csak ennél többet nemigen tud mutatni.
Lady Bird + Three billboards outside Ebbing, Missouri
Még a díjátadók előtt láttuk ezeket is; abba nem nagyon mennék bele hogy vajon a két Golden Globe-nak mennyi köze van a zaklatásos botrányhoz, meg aztán maguk a filmek is még jóval annak kirobbanása előtt kábé készen voltak már.
Közös bennük, de nekem egyiknél sem tetszett, hogy a hagyományos történetmesélési értelemben egyiknek sincs vége; egyszerűen csak abbamaradnak egy ponton. Persze értem én, hogy a szereplők jellemfejlődése szempontjából lezárult egy szakasz, így a további események bemutatása az addigi változásokhoz már nem tenne hozzá... Csak szerintem igazából mindkét film nagyjából ettől a ponttól kezdve lenne igazán érdekes :P
Christine egy teljesen hétköznapi kamaszlány, aki éppen a negyedik és egyben utolsó évét kezdi a katolikus lánygimiben, és mivel ő is érzi életének és környezetének hétköznapiságát, ezért Lady Birdnek hívatja magát és szeretne bekerülni a keleti part egyik egyetemére, hogy végre otthagyhassa a szintén elég hétköznapi Sacramentót. Közben szerelmes lesz és csalódik, új barátokat szerez és konfliktusba kerül a régiekkel, meg állandó feszkó van a szüleivel, akikkel azért szeretik is egymást; szóval klasszikus felnőtté válós élményei vannak.
Szóval kábé ez a film lényege és fő erénye is - egy tök hétköznapi történetet mutat be mindenféle komolyabb dráma vagy katarzis nélkül, elég hitelesen... és ennyi.
Mildred Hayesnek kicsit több a dráma az életében, több mint fél éve már hogy megölték és megerőszakolták a lányát, és a kisváros rendőrei nem sokat haladtak a nyomozással. Ezért kibérel három hirdetőtáblát egy mellékútnál és jól beszól rajta nekik.
Nem igazán spoiler, hogy a nyomozás később sem lesz igazán fontos (az ilyen ügyeket, ahogy a film is rámutat, inkább csak a véletlen szerencse segíthet megoldani), hanem a kis közösség reakciói erre a provokációra. Van is pár érdekes karakter, de sajnos a legtöbbjük nagyon kevés időt kap és nem sok vizet zavar (pl. Dinklage vagy a pap)...
Frances McDormand nyakas redneck családanyája kellően más, mint amit tőle megszoktunk; de pechjére Mildred igazából elég ellenszenves is, szóval ez nem az ő filmje. Helyette Sam Rockwellé ez a film, a szintén redneck és elsőre szintén ellenszenves vidéki rendőr figurája elég érdekes utat jár be, és nagyrészt a színészi alakítás viszi el a hátán ezeket a fordulatokat.
Az viszont elég szomorú a film szempontjából, hogy érdemi katarzist a hozzájuk képest eléggé mellékszereplő Woody Harrelson sztorija tud csak felmutatni...
Mindezekkel együtt - vagy ezek ellenére - érdemes megnézni a filmeket, egyszerűen csak egyik sem volt olyan élmény, mint a tavalyi díjszezon felhozatala.
Iszonyat nagy a kavarodás a fejedben, egy kalap alá veszel teljesen különböző dolgokat, értelmetlen az egész...
Sorry de időhiány miatt viszont ennél többet nem fogok már ezzel foglalkozni :P
Jajj, ne haragudj de sztem inkább ne szakérts CG témában, ez totál zavaros értelmetlen...
a 2005-ös CG-Tarkint
Aki valójában egy sima ember volt make-upban, semmi CG
Mondom, az első hat rész szinte tökéletes. Csak a vége lett volna jobb...
Godless
Nagyon hangulatos, nagyon szép, jók a színészek, tetszik a zene. Érdekes a történet (főleg eleinte), összetettek a karakterek, tényleg baromi jó az egész.
Aztán sajnos jön a befejező rész, ami meg komoly csalódás :(
Nem is értem az egészet, hogy mégis hogy gondolták ezt. Mint ha két teljesen különböző szerző és rendező csinálta volna az epizódot.
Ezzel együtt az első 5-6 rész olyan erős, hogy sztem mindenképpen érdemes megnézni.
The killing of a sacred deer
Huhh. WTF did I just see??
Szóval, a filmnek biztos hogy saját jogán is vannak érdemei, bár ezek nagy részéhez valszleg nem vagyok elég fogékony.
Ami érdekes benne, hogy ez alapvetően művészfilm, nagyon szerzői is, de közben a megvalósítása minden elemében hollywood-i - gyönyörű a fényképezés, a bevilágítás, és Farrell meg Kidman a főszereplők (meg a fekete hajú csúnyácska gyerek a Dunkirkből, aki egyébként simán megállja a helyét a két másik színész mellett! érdemes lehet majd figyelni rá). Nem tudom hogy Oscar-nyomulás miatt van-e vagy valami más trendbe illeszkedik.
Egyébként kifejezetten kellemetlen élmény megnézni, nagyon nyomasztó az egész, amolyan "értem én a tréfát csak nem szeretem" kategória.
I, Tonya
Ez viszont alapvetően tetszett, még ha ugyanúgy Oscar-grab akar is lenni.
Bőven tizenéves voltam már a 94-es téli olimpia alatt, amikor ez a botrány zajlott, mégsem emlékszem semmire ;)
Egy redneck (!) műkorcsolyázó lány felemelkedéséről és bukásáról szól, és talán az a legérdekesebb benne, hogy meg sem próbál igazságot nyilvánítani, hanem helyette megpróbálja több érintett szempontjából is elmesélni a történetet, néha a negyedik fal áttörésével is. Plusz ugyanígy egyensúlyoz a dráma és a tragikomédia között is, talán a megszokottnál egyedibb arányokkal. A filmet nézve azt hihetné az ember, hogy a szereplők nagy részéből karikatúrát csináltak, de az a durva, hogy ezek tényleg szinte teljesen ilyenek voltak...
Margot Robbie meg tényleg nem rossz a szerepben, de díjat szerintem nem fog kapni - ahhoz kellett volna egy erősebb külső átváltozás is, nem csak (néha tényleg durván) ízléstelen ruhák és parókák.
Counterpart - episode 7
Ez még mindig nagyon jó. Inkább lassan építkező, nagyon erős atmoszférájú, de azért van benne időről időre akció is; plusz a történet is kellően érdekes.
Az lenne talán egy jó hasonlat, hogy ez a Fringe párhuzamos univerzumos szálának egy kevésbé harsány változata, ami a scifi helyett a kémfilmes elemekre fókuszál.
A színészek pedig mind jók, Simmons meg nyilván még azon felül is emlékezetes. De a többiek is gyorsan jönnek fel mellé.
Egyedül az zavar már most egy kicsit, hogy ezzel a tempóval az első évad egész biztosan nagyon sok mindent függőben fog hagyni...