Hozzászólások
Elsődleges fülek
Hű... ADOM RPG :-D
Mennyit játszottam ezzel, te jó ég :-D
Nagyon várom, nem is feltétlenül azért, mert játszanám, hanem mert borzasztó kíváncsi vagyok a háttérre, a világleírásra, amit mögé raknak. Ez nagyon hiányzik nekem a jelenlegi AoS háttérből, látjuk, hogy mi megy nagyban, de azt nem, hogy igazából hogy élnek ott az emberek, amikor épp nem hadba vonulnak :-D
A d6 dice poolnak meg nagyon örülök, én szeretem azt a mechanikát, ha jól van megcsinálva (lásd pl. a Fria Ligan játékait, Genesist).
Őket ismerve... kizárt :-D Amúgy jó lett a 4. kiadás szerintem.
Ízlések és pofonok, nekem nagy kedvencem lett a sorozat. Persze elfogult vagyok, mert nekem az első ilyen "szuperhősös" képregényem volt a Megtorló, még valami ősrégi magazinban, a Conan mellett, aztán a Pókemberben is megjelent.
De hogy értelmeset is hozzászóljak :-D
Glassfish - alkalmazás-szerver. Igazából nem egy nagy kaland alap szinten megnézegetni. Régebben Netbeanshez járt is a telepítővel, látom, mostanában nem adják mellé, de plugin az van hozzá. Azért szeretik, mert egyrészt ingyenes, másrészt ez a referencia implementációja a Java EE szervereknek. Ez azt jelenti, hogy bármi újdonság bekerül a Java EE szabványba, bármit olvasol a tutorialokban/könyvekben az a Glassfisben működni fog.
Spring - ezzel is érdemes foglalkozni, kb. ipari szabvány lett. Igazából egy keretrendszer, ami segít abban, hogy tényleg moduláris alkalmazásokat tudj írni. Sok-sok kiegészítője van, Spring MVC például webes fejlesztések során nagyon népszerű.
Hibernate - ez a másik, ami ipari szabvánnyá vált. Ha nagyon egyszerűen akarnék fogalmazni, akkor azt csinálja, hogy lehetővé teszi a kódban kiadott SQL utasítások nélküli adatbázis-műveleteket. Azaz ha van például egy "könyv" adattípusod, akkor nem neked kell megírni az SQL utasításokat a könyvek lekérdezésére, adatainak frissítésére, új könyv létrehozására, hanem gyakorlatilag a javában megírt könyv objektum példányod alapján ő ezt automatikusan megteszi. Plusz szintén automatikusan képes a kapcsolatokat kezelni, pl. könyv esetén direkt hivatkozhatsz a szerzőkre, a kiadóra, a Hibernate a háttérben legenerálja a megfelelő SQL utasítást, és feldolgozza a kimenetet, nem kell vele külön törődnöd.
A Spring/Hibernate tényleg nagyon alap manapság, ezeket érdemes megtanulni legalább olyan szinten, hogy utána szükség esetén gyorsan tudd magad továbbképezni melóban.
nagi írta:
-JDBC, JSON,JUnit (ezek tesztcuccok)
rwurl=https://i.kym-cdn.com/photos/images/newsfeed/000/173/576/Wat8.jpg
Ezt már többször jeleztem én is nekik, az a vicc, hogy a központi rendszer fogadja és rögzíti, de ott megakad, és senki nem kap róla értesítést a raktárban, ahol elosztják a cuccot.
Ezzel egyetértek, viszont kurva messze van nekem a posta innét, pláne télidőben, amikor még rollerezni sem igen lehet. Hetente jön valami, hát inkább odaadom azt az évi pár ezer forintot, hogy ne kelljen elmennem oda (fél óra), sorbanállni (2-20 perc), hazajönni (fél óra), rosszabb esetben még cipelni egy csomagot is, ami néha bele sem fér a hátizsákba...
Strato írta: És azóta is kapja az ötszázasokat csomagonként?
Nem, csak amikor utánvétes csomagom jön esetleg, akkor adok borravalót.
Legutóbbi csomagnál, amit véletlen kihoztak (mert egyébként nálunk is a "nem érdekel, hogy otthon vagy-e, el se hoztam a leveled, még a postán kitöltöttem az értesítőt" a divat) adtam egy ötszázast a postásnak. Azóta minden csomagom megjött időben.
Line of Duty S01 és S02
Nagyon nehezen kezdtem bele ebbe a sorozatba, pedig jók az értékelések róla. Pár hónapja elkezdtem nézni, de valamiért annyira idegesített a főszereplő irritáló babaarca, hogy 10 perc után egy legyintéssel otthagytam.
Nagy hiba volt. Hétvégén újra feldobta a Netflix, gondoltam egye fene, újra elkezdtem nézni. Az alap felvetés: terrorelhárításnál dolgozó nyomozó elkúr egy akciót, és áthelyezik a korrupcióellenes egységhez, akiket mindenki utál - nagyjából eddig jutottam el első nézéskor, és igazából ez a történet sem nyűgözött le.
Aztán most, hogy továbbnéztem, rájöttem, hogy ez csak egy keret, hogy igazából egy kiváló, tipikusan angolos nyomozós sorozatot kaptunk. Angolos, mert ahogy pörögnek a részek, sorra derül ki minden szereplőről, hogy ő sem makulátlan, vagy éppen tévedhetetlen.
Ami különösen tetszik: az első két évad teljesen más jellegű történetet tár elénk. Az első 6 részben (ennyi egy évad) szájtátva figyelhetjük, hogy az egyik mellékes apróságnak induló szívességgel hogyan keveri magát egyre nagyobb szarba egy nyomozó; a második pedig klasszikus nyomozás, két egyszerűnek látszó ügy ér össze olyan módon, ami leginkább a The Killingre emlékeztetett. Plusz a pillanat, amikor rájössz, hogy az első és a második évad között van egy kapcsolat a történetben.
Nagy kedvenc lett ez a sorozat, pedig nem vártam tőle sokat.
Harvy666 írta: Nah már meghalt a gyapot ahogy eljött az éjszaka :D
Nem vittek egy négert se a kínaiak, hogy gyorsan leszedje?!
Nekem tavaly év végén volt hasonló, én akkor azt gondoltam, hogy elkapott a depresszió - home office-ban tolom, itthon, nap nagy részében egyedül vagyok, épp a meló sem volt annyira jó, cserében sok volt. Elkezdtem mozogni picit (megszereltem a szobabiciklit, illetve szabad levegőn is heti három-négy alkalommal - közel a Dunapart szerencsére), néhány hétvégén újra elmentem a terepasztalos klubba játszani a haverok közé, elővettem a figuráimat, festeni (=hobbi, nem gép előtti időtöltés), plusz, bármilyen hülyén hangzik is, de Spotifyon csináltam egy ilyen feelgood zenelistát, jobbára olyan zenékből, amikre ifjúkoromban roptuk a táncot az ásotthalmi/bordányi/üllési diszkóban, nem kicsit illuminált állapotban :-D
Ezek így együttesen 2-3 hét alatt visszabillentettek, és bár anyám kórházba kerülésekor volt egy kisebb, pár hetes visszaesés, de egyébként jól alszom újra, kedvem is sokkal jobb, kivéve, ha Mórahalommal kötözködnek, mert az előhozza az állatot!
Iron írta: okéoké magyarázod itt a mundért :D
de te is látod azért, mennyire fölösleges hülyeség volt eleve odabiggyeszteni a szöveg alá. ez a plexi föllevétel csak kényszermegoldás ennek palástolására.
Ezt nagyon bírom, valaki kitalálja, hogy ez így felesleges/szar/hülyeség, és onnantól az emberek egy része meggyőzhetetlen ennek az ellenkezőjéről. Született a fejedben egy kép, hogy mekkora faszok dolgoznak ott, és hiába töltöttem ott én magam másfél évet (mármint az önkormányzatnál, amúgy 23+ évet), nem fogod elhinni nekem az ellenkezőjét, mert... csak.
Két apróság:
- a térkép is dombornyomott rajta, tehát eleve használható az egész
- akkor (10+ éve) még nem csak mint sportcsarnok, hanem mint rendezvény-helyszín is funkcionált, tartottak ott országos találkozókat, sőt, színházi előadást is
Arról már nem is beszélek, hogy egy még 2009-es történet, MSZP kormány idején, nem Fidesz :-D
Iron, az ugye megvan, hogy nincs gyengénlátó gyerek a mórahalmi suliban? :-D Ha meg rendezvény van, leveszik a plexilapot. 600+ gyerek, amelyik mind tapizni akarja a Braille-írást, elég hamar el tud használni egy ilyet... (10 éves amúgy a "sztori", csak jelzem)
Egyik ma reggeli youtube véleményvideóban azon röhögcsélt a szakállas arc, hogy lehet nem is a Blizzardot kebelezi be az Activision, hanem ez utóbbi lesz az enyészeté lassan (lásd Bungie kilépése) :-D
Nightcrawler írta: 10 euro már a játék. :DDD
Azt azért említsük meg, hogy csak a NZ/AUS régióban :-)
Azt nem teljesen értem, hogy tényleg csak a szülés után történt valami? Senkinek nem tűnt fel korábban, menet közben, hogy baszki, infúzión van, azt mégis nő a hasa, lehet mégsem hízás lesz?
Később lesz jelentősége, a kék lap egy súlyosabb piros lap, jelzi, hogy az illetőt a meccs utána fegyelmi bizottság elé idézik, és eltiltásra is számíthat. Egyébként pont a nézők/közvetítés miatt kap külön lapot, hogy ne csak a jegyzőkönybe kerüljön az eset, hanem lássák a nézők, hogy a vétkest utána análisan inzultálni fogják (virtuálisan).
Szerintem az ilyen webbeteg meg hasonló oldalak óriási vívmányok... rákeres az ember a bordaív alatti fájdalomra, elsápad, és inkább elmegy orvoshoz, így nagyobb esélye van rá, hogy a hozzáértő időben diagnosztizál egy komolyabb betegséget.
Sajnos sok az idióta, aki csak legyint az itt/itt felbukkanó mindenféle sajgásokra, hogy biztos csak az időjárás, meg a kor, minek ehhez orvos. Például én is ezt csináltam, aztán a vesekő bejelentkezett, hogy ő pedig másképp gondolja :-D
Releváns tapasztalatom egy van jelenleg: én azon nemnormális egyének közé tartozom, akik a mai napig játszanak a Lord of the Rings Online játékkal, mindenféle okokból, amiket most ne firtassunk :-D
Na, előző év végén ők bevezették a saját classic szerver verziójukat, egészen hasonló elvek mentén, mint a WoW Classic: legfrissebb játék kliens, de csak az alapjáték területei érhetőek el, és számos, azóta törölt küldetést is visszahoztak.
Az a helyzet, hogy nagyon bejött nekik, annyira, hogy a classic szerver indulása után indítaniuk kellett még egyet. Mindez annak fényében döbbenetes, hogy csak előfizetőknek érhetőek el ezek a szerverek!
Én is benéztem, és amióta megtettem, csak ott játszom. Ennek főként két oka van (nyilván a nosztalgia-faktor mellett, ami azért szintén erős).
Az egyik, hogy rengeteg olyan insta van a játékban, amibe a normál szervereken nem lehet bejutni, mert egyszerűen senki nem jár már oda. Persze bemehetsz egyedül, és leszólózhatod, plusz ezek is skálázódnak, de mivel plusz XP-t alig ad, cuccokat is kinövöd, mire felvennéd, íígy értelme nincs, pedig amúgy meglepően érdekesek ám a LOTRO bossfightok, ha megfelelő szinten tolod, csapattal. Legacy szerveren viszont folyamatosan pörögnek, mivel ezek jelentik az aktuális engamet.
A másik, talán még fontosabb, hogy újra van szerver közösség! Az évek során a LOTRO-val is hasonló történt, mint ami a Wow esetében is: szétszéledtek az emberek, mert sorra szűntek meg a szerverek, összevonások, ingyenes transzferek, és a F2P játékosok sem tettek jót, mert jöttek/mentek. Bezzeg régen, amikor minden (is) jobb volt, ismertük a nevesebb PVP játékosokat, gankelőket, sőt, guildeket az ellenfél táborából, de a saját oldalon is voltak ismeretségek, akikkel együtt instáztunk, pvp-ztünk (Hydrasactum, az első hordás high warlord warlock pl. a mi szerverünkön tolta). Ez olyan fajta közösséget teremtett, ami az arra fogékonyaknak nagyon fontos tétel volt. És most, így 2 hónap után LOTRO esetén teljesen visszajött ez a feeling.
Szóval én nem írnám le előre a classic szervereket.
Picit ontopic leszek, remélem elnézitek nekem :-D A Téma a DCS: World lesz.
Volt nekem régebben egy T-Flight HOTAS X joyom, belépő szintnek mondják. Próbáltam vele annak idején a DCS: World aktuális verzióját, az ingyenes Su-25T modullal, de valahogy nem éreztem rá a dologra, szaggatott a játék is, így, bár korábban nagy szimulátor fan voltam, végül hagytam a francba az egészet.
Videókat azért nézegettem folyamatosan, mert szívem csücske a katonai repülés, és láttam, hogy a 2.5-ös verziót eléggé rendbe tették, viszont menet közben az olcsó hús joy egyik gombja bekrepált, úgy 1 hónappal a garancia lejárta után (oké, black friday akcióban vettem annak idején is fillérekért), szóval nem foglalkoztam vele. Aztán kedvem támadt Elite: Dangeroust tolni kicsit megint (megjelenése táján miatta vettem a HOTAS X-et), így hát karácsonyra berendeltem egy Thrustmaster T16000M-et, ami kb. kétszer annyiba fáj, mint amaz.
Leesett az orcám. Ég és föld a különbség a kettő között. Az még hagyján, hogy ezen s botkormányon lévő POV kapcsoló mellett van három másik, plusz egy analóg ministick és egy tekerő... na de maga a botkormány, egy álom az előzőhöz képest, hihetetlenül finom mozdulatokat lehet vele tenni a játékban, és az ellenállása is pont megfelelő.
Szedtem is le izibe' a legfrissebb DCS: World klienset, és kipróbáltam az ingyenes modult. Nem lehet összehasonlítani a kettőt. Neten találtam mappinget hozzá, gyorsan kipróbáltam olyan részeket, amikkel annak idején szívtam, és simán ment (pl. a lézerirányítású bomba célba juttatása, amihez a kis analóg stick elengedhetetlen, így utólag).
Ezen felbuzdulva meg is vettem villámgyorsan a Mirage 2000c modult - részben azért, mert egyik kedvenc repcsim, részben pedig azért, mert nagyon dícsérték mind a modult magát, mind a hozzá adott single player kampányt.
Ha röviden kellene megfogalmaznom: egy élmény az egész.
Kezdődik azzal, hogy a cockpit egy full virtuális környezet, értsd nem csakhogy működik minden kijelző meg villogó, hanem minden létező kapcsoló kapcsolható, minden tekerő tekerhető. Egér kell hozzá, nyilván, de az a helyzet, hogy némi mókolással elérhető, hogy billentyűzet egyáltalán ne kelljen a játékban, ami azért egy szimulátornál durva.
Persze a "némi mókolás" relatív - gyakorlatilag 3 napon keresztül finomítgattam a joystickon a kiosztást, mire elértem tegnap délelőtt az általam is ideálisnak gondolt elrendezésre. Csak hogy értékeltessem, megszámoltam: kereken 60 shortcut lett kiosztva összesen a joystich/throttle kombóra, és ebben nincs benne a nézelődéshez kellő fejforgatás/zoom in/out meg a recenter (nincs még fejmozgás-követőm... még), mint ahogy az alap funkciók: dőlés, kormányzás, gázadás sem.
Aztán folytatódik azzal, hogy itt bizony nem abból áll a felszállás, hogy bekapcsolod a motort, felengeded a féket, rátolod a tolóerőt, felhúzod, és kész. Itt kérem a rendes procedúrát végig kell játszani, különben hallgathatod a sípolásokat végig az égve maradt warning lámpácskától.
Szóval szépen bekapcsolod az aksit, átállítod a navigációs rendszert induló módba, meggyőződsz róla, hogy minden kapcsoló kikapcsolt vagy auto állapotban (ezekből van vagy 40 - szerencsére alapállapotban úgy indul a játék, hogy ezek megvannak), beállítod a rádiót (szerencsére itt is csak be kell kapcsolni, mert a fekvenciák előre rögzítve vannak), bekapcsolod a HUD kijelzőt és a radart, a HSI-t ellenőrzöd, hogy NAV módban legyen, leteszteled a fényeket. Jöhet az indítás, kézifék behúz, üzemanyag-pumpák (fő, bal és jobb) bekapcs, indítógomb fedője felnyit, indítás. 11%-os indító fordulatról 48%-os alapjáratra állást kivárod. Lezárod/visszakapcsolod az indításhoz kellő gombokat, majd rádión megkéred a földi személyzetet, hogy kapcsolják le a külső energiaforrást (ha van).
Beállítod a TACAN paramétereit, hogy könnyebben le tudj majd szállni, a VOR/ILS frekvenciát, az IFF rendszer kódját (ezeket a küldetés vagy reptér paramétereinél találod a játékon belül megnézhető jegyzetfüzetedben). Bekapcsolod a hidraulika pumpáját és a jegesedésgátlót. Leteszteled az autopilot módokat, bekapcsolod a magasságmérőt. Ha nem voltak előre programozva, a küldetés leírásában szereplő waypointokat felviszed a navigációs rendszerbe. Bekapcsolod a fényeket, átállítod a kormányzást guruló módba, engedélyt kérsz a felszállásra rádiót. Ha megkaptad, kiengeded a féket, behúzod a szélvédőt, lezárod, gázt adsz, és kigurulsz a hangárból a megfelelő kifutóra. Kormányzást visszaállítod, gázkart előretolod ütközésig, 140 csomós sebesség körül felemeled a gépet, kerék be, és végre kezdheted a küldetést!
Borzasztó soknak tűnik elsőre, de a kattintható kabin miatt 2-3 alkalommal ha letolod a legelső tutorialt, már menni fog magától, és meglepően gyorsan, szombaton már időgyorsítást kellett használnom, mert 1 perc alatt végigkattingattam mindent, de a radarnak kell 3 perc, hogy bemelegedjen :-D
A játék kinézetére nem vesztegetek szavakat, egyrészt teli a Youtube videókkal, meg lehet lesni, másrészt teljesen a géped teljesítményétől függ, hogy hogyan mutat a játék, nagyon sok beállítás van. Nekem egy i7-es procival, Gtx 970-es kártyával, 16 giga rammal high presettel hibátlanul futott (SSD azért kell neki). És azt kell mondjam, hogy bár közelről azért randák a fák meg épületek, de a repülés érzését nagyon visszaadja a játék még így, egy monitorral, head tracking nélkül is. Nagyon jó. Alapból a Kaukázus térkép aktív a játékban, ami azért remek, mert van benne minden: síkság, dombok, kis és nagyobb hegyek, hegyláncok, kisváros, falu, és persze tengerpart.
Egyelőre a tutorialokat csinálgatom, hogy minden készség szinten menjen. A felszállás már csuklóból megy, a navigációs rendszerrel, radarral, légiharc-rakétákkal és nem irányított bombákkal is elboldogulok - a leszállás még nagyon nem megy sajna, pláne, hogy a tutorial, ami erről szól, rögtön a mélyvízbe dob, és low visibility landinget próbál végrehajtatni veled - más szavakkal, akkora kurva nagy köd van, hogy a látótávolság 100 m alatt van, így a műszerekre hagyatkozva kellene leszállni, amit eddig még nem sikerült kiviteleznem :-D
Az egésznek van egy nagyon jó hangulata egyébként. Nekem annak idején a Tie Fighterben is az volt a kedvenc küldetésem, amikor úgy nyitottál, hogy egy űrállomás mellett kellett őrjáratozni, és scannelni a beérkező hajók rakományát. Itt is megvan ez a feeling, a kampány első küldetésében sima gyakorlórepülést kell végrehajtani, megy a rádiózás a társsal, és minden teljesen hétköznapinak tűnik, amíg...
Szóval ez most beszippantott, de teljesen. Tényleg szépen kikalapálták a DCS: World motorját, és ez a Mirage 2000c modul is teljesen rendben van. Egyrészt örülök, hogy belevágtam újra kicsit a szimulátorozásba... másrészt meg már nézegetem a két új térképet, az Av8B Harrier és F-18 Hornet modult, érkezik az F-14 Tomcat is nemsokára, és persze várólistára írattam magam az EDTracker fejmozgás-követő vásárlásához...
Összegezve: 8/10 (azért ennyi, mert azért közelről tényleg randák a fák - állítólag a Persian Gulf térképen, ami fizetős, már szép minden, meg mert orosz játék, ennek megfelelően az orosz légiharc-rakéták találati aránya érezhetően jobb, mint az amcsi rakétáké :-D)
Erre azért reagálok, mert szerintem meg ez bullshit :-D
1) A HS egész üzleti modellje a paklik árusításából áll, azt én nem keverném ide
2) Ahogy a COD/Destiny 2-t sem, mert most a Blizzard részről van szó
A több meg, amit felsorolsz, elég harmatos. Férne oda még bőven :-D
Érdemes ezt végigfutni azért... főképp azért tettem én is, mert a Közöttünk Járó Isten, Chris Metzen lájkolta :-D
DCS World, Mirage 2000c modullal. Tegnap olyan másfél óra után (manual bújással) fel tudtam szállni. Mai téma: a radar beállításai, olyan 2 órát szánok rá. Ha minden jól megy, jövő héten talán megpróbálkozom egy felszállás - waypointos repülés - leszállás kombóval, és ha megy, készen állok az első kampány küldetésre... :-D
Subterrain, Xbox verzió. Miért nem tudtam erről a játékról én korábban?
Kurvaeget 1: anyámat bevitték a sürgősségire vasárnap este. Mint kiderült, PÉNTEK ÉJJEL szívrohama volt, de mivel reggelre elmúlt a fájdalom, ezért nem szólt apámnak, és baszott kihívni a mentőket is, sőt, szombat délelőtt elment dolgozni. Aztán vasárnap délelőtt megint rosszul lett, most már kihívták az ügyeletest, azonnal vitte rohammentő az invazív kadiológiára Szeegdre, ahol 2 és fél órás műtéttel mentették meg az életét. Persze ez 72 óra után lett biztos, szerdán, addig igazán kellemes karácsonyunk volt.
Kurvaeget 2: amint stabil lett az állapota (tegnap reggel), az Újklinikáról átvitték az I. számú belgyógyáaszati klinikára. Hát kérem szépen, aztakurva! Az újklinikán egészen európai állapotok uralkodtak, ahhoz képest a belklinika mintha valami vietnámi tábori kórház lenne. Ráadásul érkezése után 5 perccel az egyik "nővérke" leordította a fejét, mert nem tudta, melyik ágy az övé. Most megyek be, remélem valakit le tudok fizetni, hogy ne kutyaként bánjanak vele.
DCS World az egyetlen, változó minőségű modulokkal :-) (oké, ott az F16 Falcon fanok által modernizált változata, de az más kategória, az már nem játék :-D)
R. Scott Bakker - Prince of Nothing (egy trilógia első kötete)
Évek óta tologatom ezt a könyvet, ajánlásra vettem, mert azt mondták, nagyon jó. Elkezdtem, de pár oldal után félreraktam, és évekig elő sem vettem. Egyrészt a nevek is kiakasztottak (Anasúrimbor Kellhus, ruler of Kûniüri, meg Nau-Cayûti, the Murswagga), meg nem is tűnt érdekesnek akkor a témája sem, ezért kb. 30-40 oldalig jutottam.
Aztán egy hete újra előkerült, és menet közben annyian ajánlották folyamatosan pl. Redditen, hogy végül nagy sóhajjal továbblapoztam. Nem bántam meg. Figyelmeztettek, hogy a fele táján leül megint az első kötet, de rágjam magam át rajta, mert megéri. Tényleg megérte, most a második kötetet olvasom már.
Nem tudok úgy beszélni róla, hogy ne lőjem le a történetet. Csak címszavakban, van benne egy máshol klisésnek számító ősi nagy gonosz, de itt valahogy nem klisés. Vannak benne karakterek, akik egyike sem hagyományos jófiú - az egyik főhős egy biszex, arrogáns seggfej mágus, a másik egy kurva, a harmadik meg egy végtelenül pökhendi és hiú, de ezzel együtt zseniális hadvezér. Van benne egy, az 1095-ös első keresztes hadjáratra hasonlító (egészen sokban) szent háború, és benne burkoltan egy kurva kemény valláskritika.
Az egész könyv nagyon súlyos olvasmány, nem akciódús sword and sorcery, hanem néha már-már filozófiai magasságokba csapó olvasmány (és ezt most jó értelemben mondom, nem olyan, mint pl. a Drizzt könyvekben lévő álbölcselkedő naplószerű monológok), ami néhol kegyetlen, néhol egészen profán, de összességében nagyon különleges.
Nem mondom azt, hogy ajánlom bárkinek, mert jó szívvel nem tudom ajánlani azoknak, akik a kikapcsolódást, a kalandot keresik egy fantasy könyvben. És ne értsetek félre, ez most kivételesen nem orrfennhordós elitizmus, imádom a sword and sorcery könyveket. De ez nem az. Lassú, körülményes, de nagyon jó könyv(ek).