Hozzászólások

A minap valamelyik szeretőmmel töltöttem az éjszakát, majd egy finom mívű Cellini-sótartót a fejéhez vágva örökre elhallgattattam partneremet. Tettem pedig ezt nem csupán ama szigorú erkölcsi neveltetés okán, melyben apró gyermekkorom óta részesültem, s melynek értelmében az olyan asszony, aki érzéki örömöknek engedi át magát, nem méltó a szánalomra, hanem esztétikai megfontolásból, a tökéletes bűntény borzongató öröme kedvéért is.
Feltettem egy angol barokk vizizenéket tartalmazó kompaktlemezt, megvártam amíg a hulla kihűl, és a vér megalvad, majd villanyfűrésszel nekiláttam a tetem feldarabolásának, de csak óvatosan, hogy az anatómia alapelveit ne sértsem, ezzel is adózva a kultúrának, mely nélkül nincs nemes érzemény és társadalmi szerződés. A darabokat ezután két kacsacsőrűemlős-bőr kofferbe csomagoltam, szürke öltönyt vettem fel, és felszálltam egy párizsi hálókocsiba.
Útlevelemet és a magammal vitt néhány százezer frankról kiállított őszinte vámáru-nyilatkozatomat átadtam a kalauznak, és nemsokára az igazak álmát aludtam, mert semmi sem tesz jobbat a pihenésnek, mint a jól végzett munka öröme. A vámosok sem merészeltek zargatni egy olyan utast, aki első osztályú különfülkére jegyet váltva ipso facto kinyilvánította, hogy a vezető osztályhoz tartozik, és mint ilyen, minden gyanú felett áll. Annál is örvendetesebb volt ez a helyzet, mivel az esetleges elvonási tünetek elkerülése végett szerényebb mennyiségű morfium, nyolcvan-kilencven deka kokain, és egy Tiziano-festmény is volt nálam.
Hadd ne meséljem el, hogy Párizsban mi módon szabadultam meg a földi maradványoktól. Ezt az önök képzeletére bízom, Elegendő, ha az ember elmegy a Beaubourg-ba, és a bőröndöket valamelyik mozgólépcsőre rakja: hosszú évekig nem fogja észrevenni senki. Vagy a Gare de Lyonon egy megfelelő méretű csomagmegőrző fülképe helyezi. A fülkék jelszóra működő nyitószerkezete annyira bonyolult, hogy a beléjük zárt sok ezer csomag ellenőrzésével senki még csak meg sem próbálkozik. De az is jó, ha csak odaülünk a Deux Magots egyik asztalához, és a bőröndöket a La Joie de Lire könyvesbolt kirakata előtt hagyjuk. Egy-két perc alatt lábuk kél, aztán már főjön tőlük a tolvaj feje. Mindazonáltal okozott bennem némi feszültséget a történet: no persze az is igaz hogy a művészileg bonyolult és tökéletes feladatok véghezvitele mindig feszültséggel jár.
Olaszországba visszatérve egy kicsit ideges voltam, így hát elhatároztam, hogy átruccanok Lcarnóba pihenni. Valami megmagyarázhatatlan bűntudat, a felismeréstől való leheletnyi félelem okán úgy döntöttem, farmerban és trikóban, másodosztályon utazom.
A határon buzgó vámtisztviselők vetették rám magukat, a poggyászomat végigvizsgálták, el egészen a legintimebb ruhadarabokig, és a fejemre olvasták, hogy illegálisan Svájcba akarta exportálni egy doboz füstszűrős MS cigarettát. Kiderítették továbbá, hogy az útlevelemben a pecsét két hete lejárt. Végül azt is fel vélték fedezni, hogy a záróizmomban egy bizonytalan eredetű svájci ötvenfrankost rejtegetek, és ezen összegről nem áll módomban szabályos pénzintézeti dokumentumot felmutatni.
Ezerwattos lámpa fényénél vallattak, vizes törülközővel vertek, majd előzetes letartóztatást foganatosítva magánzárkába vetettek, és az ágyhoz kötöztek.
Szerencsére eszembe jutott, hogy bevalljam, miszerint megalakulása óta tagja voltam a P2 páholynak, továbbá hogy ideológiai okokból bombákat helyeztem el néhány gyorsvonaton, valamint hogy politikai fogolynak tekintem magamat.
Egyágyas szobát kaptam a Grand Hotel des Iles Boromées Üdülőközpontjában. Egy dietológus azt javasolta, hagyjak ki néhány étkezést, hogy visszaszerezzem az ideális súlyomat, a pszichiáterem pedig kezdeményezte, hogy anorexia miatt helyezzenek át háziőrizetbe. Én mindeközben írtam egypár névtelen levelet a járási bíróságoknak, azt sugallva, hogy a bírók névtelen leveleket írogatnak egymásnak, és feljelentettem a kalkuttai Teréz anyát, amiért tevőleges kapcsolatban áll terrorista sejtekkel.
Ha minden jól megy, egy héten belül otthon vagyok.