A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #13 A Birodalmi Orgyilkosok

– Khm. Szervokoponya, kód unum quinque duo sanctus. Felvétel. Visszajátszás, öhm… kizárólag superioris ordinis és felfelé. 
Khm-ehüm. Jelenlévők: Moreno novícia és Nimas inkvizítor az ordo… khm… különben akár itt is kezdhetné, novícia.
– Igen, Inkvizítor. 
Rendünk, az Ordo Sicarius azért jött létre, hogy felvigyázza az Officio Assasinorum, a Birodalmi Orgyilkosok templomait. Jóváhagyásunk nélkül nem indul útjára az Officio egyetlen ügynöke sem. Felügyeljük és részt veszünk a templomok újoncozásában, melynek során a Scola Progenium általában tiszteket, komisszárokat, vezetőket képző iskoláiból birodalomszerte kiválaszttatnak azon kevesek, akikben látszik szemernyi esély, hogy a Galaxis legveszélyesebb vadászaivá váljanak. Figyelemmel kísérjük, amint ezeket az újoncokat útnak indítják Terra felé, hogy már a hosszú úton megkezdjék a lehető legszigorúbb kiképzésüket. Testben és lélekben a legvéksőkig próbára tétetnek, és csak töredékük éri el élve a Terra szektort. Itt teljes titokban, a Birodalom legmodernebb álcázó technológiájának leple alatt jutnak el a szent bolygó felszíne alatt rejtőző templomokba, ahol kezdetét veszi az igazi átváltozásuk.
– Khm… A bolygófelszín alatt?
– Kivéve a Culexus templomot, ami…
– Ehüm. Így helyes. Ráér a maga idejében kifejteni.

– Köszönöm, Inkvizítor. Tehát elkezdődik az egész Birodalom által ismert legkeményebb kiképzés, melynek során korunk legfejlettebb technológiájával alakítják át az Istencsászár bosszújának megtestesüléseivé azon keveseket, akikkel a képzés vagy a folyamat nem végez. A túlélők szervezete kevésbé hasonlít az átlagemberére még az Űrgárdistákénál is, bár az övékétől, sőt más templomok orgyilkosaiétól is sokban különbözik. Az így születő Orgyilkosok száma elenyészően csekély az újoncokhoz, még inkább a Birodalom végtelen lakosságához és számolatlan ellenségéhez képest. Templomonként változó képességeik és az Impérium leghalálosabb technológiájának csúcsát jelentő felszerelésük azonban a megfelelő helyen és időben veszélyesebbé teszik őket egy teljes hadosztálynál.
Valamennyien rendelkeznek minden olyan információval, ami a Birodalom birtokába jutott a potenciális emberi és xeno célpontok fiziológiájáról és technológiájáról, szokásairól, erősségeiről és gyengéiről. Mindőjük kiemelkedő az összes emberi harcművészetben, és néhány olyanban is, ami az emberi fizikum számára lehetetlenség. Valamennyiük rendelkezésére áll a szintbőr, ez az univerzális, alakváltó fekete bevonatpáncél. Ez megvédi őket a fizikai behatásokon túl az extrém hőhatásoktól, az űr vákuumjától, segít harci stimulánsokat vagy akár tápanyagot adagolni a szervezetükbe, és még számos opcionális funkcióval rendelkezik, amiket az egyes templomok különböző módokon hasznosítanak, a rájuk jellemző egyéb technológia kíséretében.

A Vindicare templom ügynökei a Galaxis leghalálosabb mesterlövészei. Gyakorlatuk és szellemiségük lehetővé teszi, hogy mindig a tökéletes rejtekhelyet válasszák ki, ahol a célpontra várnak. Fiziológiájuk úgy módosult, hogy akár hónapokig képesek mozdulatlanul meditálni, az áldozat érkezésekor azonban azonnal hiperszenzitívvé válnak az érzékeik. Maszkjukkal képesek bármilyen fedezékben, tömegben, álcában észlelni nem csupán a célszemélyt, de annak apró részleteit is. Különleges puskájuk és pisztolyuk fejlett gépszelleme interfészen át kapcsolódik a Vindicare ügynökhöz, aki saját testének meghosszabbításaként irányítja azt. Lövedékeik a technológia csodái: van amelyik a legfejlettebb pajzsokon és pszionikus védelmeken hatol akadálytalanul keresztül, mások szinte végtelen vastagságú páncélzaton át is elérik a célpontot, megint mások pedig a galaxis legellenállóbb szörnyetegeit is úgy pusztítják el egyetlen lövéssel, hogy minden sejtje, spórája, mikronnyi darabkája hamuvá lesz. Olyan célpontok esetén esik rájuk leggyakrabban a választás, amelyek halálával példát kell statuálni: a lázító vezér követői körében, az ork hadúr nobjai láttára pusztulhat el a távolról érkező halál csapásától.

A Callidus templom orgyilkosai tanulmányozzák legjobban leendő áldozatuk és környezete viselkedését és szokásait. Kiváló színészek, az átváltozás mesterei, és ezt a képességüket tökéletessé teszik beültetéseik. Ezekkel képesek valóban alakot váltani, csontjaik megnyúlnak vagy összemennek, bőrük megváltozik, férfiból nővé vagy fiatalból öreggé válnak alig egy-két perc alatt. Egyes orgyilkosaikat olyan beültetésekkel is ellátják, amik még más fajok mimikrijét is lehetővé teszik: elda, ork, sőt génorzó-hibrid álcát öltve. Ügynöknőik – valamiért a polimorfin-technológia beültetését, és a kaméleonképzést szinte kizárólag női orgyilkosok élik túl – küldetése legtöbbször túlmutat a célpont egyszerű likvidálásán. Képességeik lehetővé teszik, hogy intim közelségbe férkőzzenek a célponthoz, ahol levágják minden védelmen áthatoló fáziskardjukkal, vagy kiégetik az idegdrendszerét neuronpisztolyukkal – de ha az álcájuk nem tenné lehetővé fegyvereik magukkal hozását, puszta kézzel is száz és száz módját ismerik az ölésnek. Ezután legtöbbször átveszik a helyét. A vezetője nevében kiadott parancsokkal tönkreteszik a renegát szervezetet, netán éppen visszaterelik a helyes útra – olykor pedig a Császár más ellenségei ellen fordítják őket. Rendünk különös figyelemmel kíséri ezeket az alakváltókat, mert valóban bárki képében mutatkozhatnak, és renegáttá válva mérhetetlen károkat lennének képesek okozni.

– Khm. Okfejtése szerint… ehüm… akár én is egy lehetnék közülük?
– Ehüm. Vagy… khm… az én alakom is álca lehetne, amiből… khm… egy Callidus orgyilkos, miután öhm… kiismerte az ön… habitusát, átvenni készül az ööö… ön helyét, Inkvizítor.
– Khm… hohoho… ravasz, novícia, ravasz. Folytassa!

– Az Eversor ügynökök a legvérszomjasabbak valamennyi templom orgyilkosai közül. A jelöltek testét szinte teljesen átalakítják, amíg emberfeletti fizikumra tesznek szert, melyet folyamatosan pattanásig feszít túlvezérelt idegrendszerük. Kettőzött, megnövelt szíveik sebesen pumpálják adrenalinnal telített vérüket, beültetésekkel teli agyuk hihetetlen mennyiségű taktikai információt dolgoz fel a pillanat töredéke alatt, miközben tudatukat csak a célpont halálát kívánó örjöngés tölti ki. A templom tradícionális, koponyát mintázó sisakját viselő orgyilkosai osztagokkal, sőt, egész századokkal is képesek végezni közel- és középtávú harcban. Szemmel követhetetlen sebességükön és emberfeletti erejükön felül leggyakrabban neurokarmokat és méreg- vagy robbanólövedékeket ontó pisztolyt használnak. A szervezetükben tomboló vegyi folyamatokat emberfeletti, mesterséges immunrendszer tartja kordában, amely azonnal leáll az orgyilkos halála esetén: az ekkor bekövetkező katasztrófa majdnem olyan halálos, mint az ügynök maga. Ezek az őrjöngő gyilkológépek annyira veszélyesek, hogy két bevetés között sztázistartályban tartják őket, az űrben nem kockáztatják meg, hogy egy impulzus beindítsa tömeggyilkolási ösztönüket. Ez az oka, hogy rendünk egyedül ezeket az orgyilkosokat nem vizsgálja felül és kérdezi ki küldetéseik után. Bevetésük mellett többnyire akkor döntenek, ha egy egész csoportot, szektát, vezérkart kell kivégezni – ha a terület „célpontban gazdag”.

Az officio assasinorum negyedik teploma, a Culexus, mint rámutatott, Inkvizítor, egy teljesen kihalt holdon helyezkedik el. Nem is lehetne Terrán, mert a lakosság nem lenne képes elviselni a közelségét. A Culexus orgyilkosok ugyanis nem hogy egyáltalán nem vetnek árnyékot az Immatériumba, de egyenesen kioltják azokat maguk körül. Misztikusabban fogalmazva, a lelkük helyén feneketlen, sötét lyuk tátong. Az ilyen mutáció rettentően ritka, miliárd és miliárd emberből egy ha születik. Az Inkvizíció felkutatja az ilyen gyermekeket, és hasonló eszközt indít értük, mint a psykereket begyűjtó fekete hajók – ezeken azonban a rakományt körülvevő védelem nem bent tartani hivatott az esetleges pszionikus manifesztációkat, hanem kint, pontosabban a helyén a legénység pszichéjét. Az ilyen Üresek, Nullások, Páriák – a jelenség amilyen ritka, annyi neve van – még a nem pszionikusan aktív emberekben is viszolygást, félelmet, paranoiát keltenek. A psykerek számára pedig elviselhetetlen, sőt életveszélyes a közelségük. Ezt a tulajdonságukat erősíti fel mérhetetlenül a Culexus templom átalakítási folyamata, és ezt tanulják meg fegyverként használni ezek a szó legszorosabb értelmében rettenetes gyilkosok. Speciális szintbőrük, de leginkább pszionikus nemlétük csaknem észlelhetetlenné teszi őket az élők számára. Bevetésen az Animus speculum, egy idomtalan fegyversisak árnyékolja le, vagy éppen erősíti fel az ügynök „lélek-fekete lyuk” sajátosságát. Képesek vele görcsös rettegést okozni nagy területen maguk körül, és közepes távolságból, irányított mezőben kioltani bármilyen élőlény pszichéjét, különösképpen ha psykerekről, vagy más, pszionikusan hiperaktív lényekről, például démonokról van szó. Közelharcban pedig a Culexus orgyilkos puszta érintése kiszívja az életet bármiből, aminek lelke van.

– Khm… nos ööö… szép munka, novícia. Felesleges sallangok nélkül, ugyanakkor… ehüm… tartalmasan összegezte a négy legnagyobb templom lényegét. 
– Ha nem indiszkrét a kérdésem, Inkvizítor, átmentem a vizsgán? Illetve… jól értettem, legnagyobb templom?
– Khm-hmm. Nos. A megfigyelőképessége továbbra is ööö… jól szolgálja, novícia, és ez nem ööö… vizsga volt. A kiképzése khm… következő fázisába lép, és mint ilyen, magasabb ööö… besorolást kap. Nemsokára alkalma nyílik hozzáférni a mérgek használatának… khm… mesterei, a Venenum templom adataihoz, akik ööö… időzített, vagy akár áldozatról áldozatra… ehüm… terjedő mérgekkel operálnak, de… hmm-khmm... nem példátlan a célpont élete végéig ható szer használata sem, melyre bármikor… úgymond… megvonhatják a titokban adagolt ellenszert. 
És ööö… mintegy… stilszerű, hogy az információhoz való… ööö… megnövekedett hozzáférése kapcsán hozom szóba a Vanus templomot, ami hát ehüm… pontosan az információ manipulálásával dolgozik. Mint így ön is meglátja majd, senki sem képes olyan rejtett titkokat megtudni, ööö… szövetségeseket úgy egymás ellen fordítani, mint a Vanus. Ahogyan ők fogalmaznak, a gyilkosság legtisztább… khm… formája az, amikor valaki más öli meg helyettünk a célpontot, és még csak ööö… nem is sejti, hogy ez nem a… ehüm… saját ötlete volt.

És hát ööö… vannak más, kevésbé jelentős templomok is, amik jobbára… ezeket szolgálják ki, de az a megfigyelésem, hogy ön… kvázi… hatékonyabb, ha maga dolgozza fel az adatokat, így inkább hagynám ööö… autodidakta módon tanulni. Khm, igen, és… lesz egy ööö… komplexebb elméleti feladata is, egy problémás kormányzó kiiktatásának megtervezésével ööö… kapcsolatosan. Merőben elméleti kérdés, persze… egy Birodalmi Orgyilkos bevetése csak Terra urainak kétharmados egyetértésével lehetséges, éppen ööö… veszélyességük és hát… khm… értékük miatt… de ezt ön már nagyon jól tudja, novícia. Azaz, ööö, mától Sicarius iuvenis. És most menjen, nem tartom fel tovább, holnapig ööö… épp elég dolga lesz.

Moreno távozása után Nimas inkvizítor elszöszmötölt a szervokoponyával, majd szórakozottan oldalra nyújtotta a bal kezét, amelyben megcsillant valami. Enyhe vibrálás támadt a levegőben, és egy férfi jelent meg ott, Nimas balja pontosan a torkának tartotta a kést, míg jobbjával továbbra is nyomkodta a gombokat játékszerén.

– Túl hangosan veszed a levegőt, barátom.
– Te pedig elárulod magad, Nimas. Ez az egész habogó vénember – játék odalesz, ha valaki látja, hogyan ragadod torkon az orgyilkos-inkvizítor novíciusok egy kiképzőtisztjét.
– Attól tartok, barátom, ez okafogyottá vált, az elmúlt percekben már átláttak rajtam. A fiatal hölgy egyébként rendkívül szellemes pimaszkodása aligha volt véletlen, amikor a sajátos beszédstílusomat parodizálta. Igazat kell adjak neked, valóban tehetséges.
– Az arénában is. Nem ő a legerősebb vagy a legrugalmasabb, de észreveszi és kihasználja azokat a lehetőségeket is, amiket a többség nem. Nem szokása veszíteni… és a stratégai szimulációkban sem.
– Szükségtelen tovább dícsérned, barátom. Adok a véleményedre. Ezért is léptettem elő az imént.
– Észrevettem! Jobban is mint gondolta. Egy kormányzó? Kétharmados többség a lordok között ugyebár csak a templomok ügynökeinek bevetéséhez kell. Egy Sicarius orgyilkos-inkvizítort viszont egy szenior inkvizítor is útnak indíthat.
– Ha mégoly iuvenist is. De ez már tényleg merőben elméleti beszélgetés. Khm, ehüm. Szervokoponya, kód unum quinque duo sanctus. Jogosultság superior. Törölni az egész felvételt.

Mivel az iménti szösszenet formátumába nem illik, ezért itt külön említem meg, hogy a Birodalmi Orgyilkosok a 40K világában és a terepasztalokon is rendkívül ritkák. (Ne keverjük össze őket a szintén birodalmi Halálszekták orgyilkosaival, ezek sokkal többen vannak, de még lelkes amatőrnek sem nevezhetők emezekhez képest.) Ahogy egy Űrgárdistára egész hadosztálynyi egyszerű katona jut az Impériumban, úgy egy Orgyilkosra csaknem egy egész rendnyi Gárdista. Részint azért van így, mert még a Birodalom szinte végtelen emberanyaga is aránylag kevés olyan embert termel ki, aki nem csak alkalmas rá hogy Orgyilkost képezzenek belőle, de túl is éli az átalakulást. Részben azért, mert a hihetetlen technológia, ami az ügynökök testét formálja, illetve ami a felszerelésüket nyújta, hihetetlen erőforrásokat igényel. Részben pedig azért, mert az emberiség vezetői nem csak az ellenségre tartják veszélyesnek a halál e megtestesüléseit, és nem engedélyezik több kiképzését, mint amennyit elméletben biztosan szemmel tudnak tartani. Nem alaptalan az aggodalmuk, a harminchatodik évezred folyamán előfordult már egyszer, hogy egy magas rangú Callidus orgyilkos puccsot szervezett a templomokban. Megpróbálta megölni az Officio akkori vezetőjét, és átvenni a helyét. A vezető helyett azonban egy másik, az ő alakját felvett Callidus ügynökkel sikerült végeznie, és az életben maradt potentát az összegyűjtött hűséges orgyilkosokkal háborút indított ellene. Hogy a két részre szakadt Templomok összecsapása mekkora károkat okozott, azt hiszem, el tudjuk képzelni. Az incidens után hozták létre az Ordo Sicariust, és az Inkvizíció azóta nem veszít szem elől egyetlen orgyilkost sem hosszabb időre, mint ami a bevetésükhöz feltétlenül szükséges - onnan visszatérve pedig a legtüzetesebben kikérdezik, és többnyire újra kondícionálják a Császár iránti hűségre.

A terepasztalokon az orgyilkosokat kiváló statisztika, és kiemelkedően költséges pontérték jellemzi. Csak a legnagyobb csatákban engedhet meg magának egy játékos egynél több ügynököt, az összes nagy templom emberét tartalmazó négy fős különítmény pedig, ha egyáltalán pályára kerül, minimális fedezettel vagy teljesen anélkül szokott hatalmas pontértékű seregekkel szembenézni. Egy tapasztalt játékos kezében pedig többnyire győznek is... ugyanakkor egy ilyen kis számú modellből álló "sereg" sorsát akár két-három rossz kockadobás is megpecsételheti.