Hozzászólások
Elsődleges fülek
Wow, normálisan működő gifek az RW-n! :D
rwurl=http://66.media.tumblr.com/7bbaa49a1a3f83916c50e78cd27a1c52/tumblr_o043s...
brianaspirin írta: nem védeni akarom őket, de mondjuk pewdiepie mivel jobb?
Azóta, amióta ilyen videókat csinál a régi faszság helyett?
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=iyGI1uHyyws
Kb. pont annyival, mint amennyivel több feliratkozója van.
Azért, mert a játék egy közepes fos (vagyis MEDIOCRE!)? :D
Ez a videó mit is bizonyít?
Wut? Tökre nem bizonyít semmit, csak gondoltam szórok már valami fényt a sötétségbe arról, hogy mit kellett volna észrevenni adott esetben a Fury Road "tökéletességével" kapcsolatban. Ugye a film esetében nem arról van szó elsősorban, hogy "itt egy adag egymásra pakolt kép, képzeljünk bele valami mögöttes tartalmat", hanem arról, hogy "itt egy adag egymásra pakolt kép, atyaég milyen szinten lettek egymásra pakolva".
Azért égbekiáltó baromság azt felhozni a film ellen, hogy "90 percnyi autósüldözés, böh, A-ból B-be - B-ből A-ba mennek, höhö", mert ez a film bizony úgy készült, hogy George Miller papa egy napon felkelt, majd megszólalt: "akarok csinálni egy olyan filmet, ami végig egy hatalmas nagy autósüldözés". Amikor másnak ilyen eszébe jut, elhessegeti azzal, hogy "á, mégis hogy a fenébe működhetne ez, ugorjunk", Millernél viszont elkezdett derengeni a megoldás: "ha ilyen egyszerű filmet akarok csinálni, akkor vissza kell mennem a filmművészet abszolút alapjához, és képileg és ritmusban kell úgy megoldanom, hogy nézhető legyen". Ezért aztán a filmesek fogták magukat és időt, energiát és pénzt nem kímélve minden egyes snittet lesztoriboardoztak, mérnöki pontossággal kidolgozták a nézői figyelem vezetését jelenetről jelenetre, hogy a pupákok ne fáradjanak bele az akcióba, a film ritmusát meg úgy lőtték be, mint egy jó metállemezét: akció akció hátán, néha egy kis szusszanással. Orbitális nagy meló volt és épeszű ember nem gondolta volna, hogy ez ilyen formában működhet, de hála Miller gondos, formabontó tervezésének és a koncepcióval szembeni végtelen alázatának valahogy mégis mestermű lett a dologból. Ez a Fury Road: a filmkészítés, a klasszikus szaktudás modern mesterműve, a struktúra ünnepe, a világ egyik legbonyolultabb legegyszerűbb filmje, blablabla, egyéb fennkölt jelzők.
És oké, nyilván nem mindenkinek fog ez leesni meg nincs mindenkiben ott az a háttértudás, ami ahhoz kell, hogy ezt a szintű tervezettséget észrevegye, de szerencsére még az átlagnézők jelentős részében is van egy olyan dolog, amit hívhatunk érzéknek vagy filmérzéknek is akár, így tudat alatt le fog esni, hogy valami különlegesre sikerült beülni. A filmkészítés ugye egyrészt művészet, másrészt meg "matek", szubjektív technikai-mérnöki folyamat... a Fury Road az utóbbi felfogás csúcsa, és szerencsére ez az állítás van annyira objektív, hogy igazságának bizonyításához csak a film figyelmes végignézésére és egy "vonalzóra" legyen szükséged.
Ettől függetlenül lehet nem szeretni, lehet unni is, elvégre mindenkit más mozgat meg és mindenki másra is izgul, csak szeretném, hogy tudd: amikor te univerzális igazságként overratednek nevezed Max negyedik kalandját, a filmművészettel kapcsolatos analfabétizmusodról teszel röhejesen nagy tanúbizonyságot.
Valaki egy melegmémet gyorsan, még a végén kihűl! :D
Mondjuk Yahtzee "kritikáinál" egy guriga WC-papír nézegetésével is jobban jár az ember (legalább azzal tényleg kitörölheted, ha rosszra fordul a helyzet), de a K&L2-t tényleg körbeutálta annak idején mindenki. Az emlékeztetést mindenesetre nem sajnálom, mert nekem az első is kimaradt, azt meg korrektnek tartja a "szakma" is.
Az lehet... szerencsére nem is igyekszem az átlagnéző szemüvegéért.
Egyébként itt egy 5 perces gyorstalpaló a film képi elbeszélésmódjának abszolút alapjaihoz:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=eMhoB3RAuhc
Mellesleg amit itt bemutat a srác a film alapján, az egyáltalán nem a hagyományos "hálivúdi" elbeszélésmód, szóval ezen a téren a Fury Road elég komolyan formabontó. Nem szokták ennyire középen tartani a cselekményt (a középent úgy értsd, hogy felosztod 9 téglalapra a képet, és a középen lévő téglalapot nézed), és igazából nem is nagyon hittek eddig abban, hogy ilyen jól működhet... csak aztán jött a Fury Road és kiderítette, hogy megfelelő típusú filmnél tökéletes.
Egyébként érdekes vélemény ez, mert a Fury Road azt leszámítva, hogy Max 50-50-ben osztja a főkolomposságot Furiosával igazából nagyon szigorúan követi a Mad Max-kliséket:
- Max-szel jól kicsesznek (a második részben széttörik a kocsiját meg őt is, a harmadikban kirabolják, itt elszedik az autóját, belőle meg blood baget csinálnak)
- Max tökre nem akar hős lenni, de akaratán kívül belekeveredik az eseményekbe
- Max nem akar segíteni a tőle segítséget kérőkön, de aztán meggondolja a dolgot (ugye ha Furiosa nem tartja sakkban a war rig indítókódjával, elhúzna a fenébe)
- Max puskája nem működik
- Max egy teljes közösségen segít kívülállóként
- Max a film végén, a győzelmet követően lelép
Egyébként meg az első részt leszámítva Max sosem egyedül nyert, mindig egy csapat része volt, itt csak annyi a különbség, hogy Furiosa ugyanolyan fontos, mint ő... ettől függetlenül nélküle a csajok még mindig a sivatagban motoroznának. :D
A másikhoz meg: egyrészt egyáltalán nem látok bele sokat a filmbe, csak annyit, amennyi benne is van, másrészt meg az oké, hogy az Oscar nem mérvadó, de a 6 oszkár már az. :P
Nem tudom, hogy az, hogy a film egy 90 perces autósüldözés közben teljesen frankó karaktereket és viszonyrendszereket épít fel szinte csak és kizárólag a visual storytelling eszközével, miközben valamennyire megismered egy full társadalom felépítését és működését is melyik dimenzióban nem világbajnok mutatvány. Hidd el, hogy tökre nem véletlenül vágtak hozzá egy szimpla akciófilmhez 6 Oscart, és azóta is azon bosszankodnak sokan, hogy Miller a rendezésért miért nem kapott.
Kb. az az egy másodperces snitt, amiben az akciózás közben Rózi terhes hasára hullanak a töltényhüvelyek többet ér Michael Bay teljes munkásságánál.
Ha azt mondom, hogy szerintem a Fury Road még az ikonikus-legendás Mad Max 2-nél is jobb, megversz? :D
mondjuk sok jobbat en sem tudok felhozni az elmult evek akcio film felhozatalabol- par marvel filmtol eltekintve
Mondd a szemébe!
rwurl=http://madmaxcostumes.com/wp-content/uploads/2015/05/Mad-Max-Fury-Road-C...
Velem egyébként biztosan rossz lehet a Mad Max szarságáról vitatkozni, mert nem tudok fogást találni a Fury Roadon sehogyan sem, legyen szó a rendezésről, a történetvezetésről, a karakterekről, az akcióról vagy a zenéről... vagyis a ZENÉRŐL:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=xllG3fSUAOw
Sőt, akkora Mad Max-fan vagyok, hogy még a Thunderdome első felét is szeretem, a vizet meg igyekszem a lehető legtöbbször akvakólának hívni. :D
A szereplők is sokkal hihetobbek voltak, a gonoszok keményebbek, de hihetobbek.
rwurl=http://magazin.apertura.hu/files/2015/07/3.-Mad-Max-2..jpg
rwurl=http://vignette2.wikia.nocookie.net/roadwarrior/images/a/ab/Lord_Humungu...
A Kiss-jelmez mióta hihető a poszt-apokalipszisben? :D Én értem, hogy a 80-as években menő volt a feminim glam metál-szerelés, és el sem várom a realizmust a Mad Maxtől (érted, benzines csodákkal tolják a nukleáris télben), de come on, ilyet leírni. Még szerencse, hogy Humungusnak tellett a csirkemellre meg a fehérjeporra a sivatagban az izomzat fenntartásához.
Egyébként ha már össze kellene vetni a kettőt, akkor a Fury Roadban inkább hihetőbb a dolog: nyelvjárásuk van, a leomlott civilizációból összefércelt vallásuk meg valamennyire funkcionáló társadalmuk... na persze Rosie Huntington Whitely-k és Rictus Erectusok ott is rohangálnak.
Mellesleg belegondolni is vad, hogy BaS egyszerre teszi baromsággá az Infinite befejezését, röhögi ki egy kicsit az első részt és irtja ki a kánonból a Bioshock 2-t. Ilyesmi faszaságokra még George Lucas sem volt képes a Star Wars prequelekkel, pedig megpróbálta, ó, de még hogyan! :D
Számomra innentől a BaS egyenlő egy alternatív Rapture-rel, hála a jó égnek, hogy a játék megadja ennek az értelmezésnek a lehetőségét. :D
Nekem egyébként az a legnagyobb problémám ezzel a felállással, hogy eleve elég nagy hülyeség az, hogy Columbiában élnek kisebbségek is a fehérek mellett, hiszen a város olyan szinten, karikaturizáltan rasszista, hogy az még a korabeli valósághoz képest is inkább túlzás, mint nem. Amikor belépsz Finktonba, elsőként az fogad, hogy a négerek a hangszóróból jövő ütemre törlik a padlót, majd Fink kifejti nekik, hogy a kedvenc állata a dolgos méh, szóval legyen csak mindenki olyan, mint a méhecske ("Be the bee!" :D) és dolgozzon kussban. Ezt követően a főtéren az is kiderül, hogy még munka sincs, a nyomornegyedben meg az, hogy borzalmas körülmények között élnek, szóval elég gyorsan szöget üt a fejedbe, hogy "akkor mi a szarnak jöttetek ide, ennél sokkal jobb a szárazföldön is". Sajnos a játék letudja ezt annyival, hogy az egyik hangfelvételen elmondják, hogy nem így indult ez, de azt nem mondja el, hogy akkor hogyan, egyébként meg mindenről üvölt, hogy kezdetben is tök így volt minden, Comstock teljes fals politikai narratívája a rasszizmusra és az inkompetens, korrupt amerikai államra van ráhúzva. Én értem, hogy vannak "fekete Trump-szavazók", de ilyen szinten már nincsenek. :D
Columbiában még házinégert sem tartanak, mindenki fehér, aki menő. :D
Ettől függetlenül nekem működik a sztori, de azt csak a vak nem látja, hogy Ken Levine-nak az Infinite egyenlő a "jumping the shark" fogalmával, a Burial at Sea plothole-enciklopádiája meg az alkotói őrülettel. :D Szerencsére utólag már ő is nyíltan beismerte, hogy az Irrational azért lett szélnek eresztve, mert nem bírta a hatalmasra duzzadt stúdió vezetésével járó strapát, szóval valószínűleg lesz ez még így sem, a Bioshockra pedig egy másik stúdió kezében várhat fényes jövő.
Igen, tényleg erősen árulkodó tény, hogy a HL2 Ep2-n dolgozó csapat azóta semmit sem fejlesztett.
Ugh, what a mess. Egyébként az itteni leírásod remekül szemlélteti, hogy a Bioshock Infinite miért nem hagyott mély nyomot bennem: a néhány érdekes humán kérdéskör szinte teljesen odaveszett a nyakatekert sci-fantasy maszlagban.
A végtelen dimenziós elmélet tényleg nyakatekert (az időutazással kombinálva meg hülyeség is, de whatever, it's video games), de ott még a titkolózás ellenére is két végigjátszás simán elég ahhoz, hogy teljesen összerakd, égbekiáltó plothole-t meg biztosan nem fogsz találni, ezért is annyira meglepő, hogy 50 000 sebből vérzik a DLC, de annyira, hogy igazából még a Bioshock 1-et is kevésbé fogod szeretni miatta. Azt pl. már az első részből lehet tudni, hogy véletlenül sikerült a big daddy-ket összekötni a little sisterekkel, de azt nem, hogy mikor, így amikor a BaS-ben látod, hogy a polgárháború idején, egy évvel az első rész kezdete előtt, máris elkezded vakarni a fejedet azzal kapcsolatban, hogy akkor mégis hogyan lehetséges, hogy a big daddy-k és little sisterek teljes ökoszisztémája működik a Bioshock 1-ben. Az már csak hab a tortán, hogy egyedül Elizabeth látja, hogyan lehet megoldani a bonding processt. :D
Maga a több dimenzió szerintem tök jó ötlet mellesleg: Levine egyrészt összeköti vele a két játékot (az már más kérdés, hogy ennek az összekötésnek annyinál kellett volna megmaradnia, amennyi az alapjáték végén van), másrészt meg bebiztosítja, hogy a jövőben azt lehessen csinálni a Bioshockkal, amit csak akar az éppen aktuális fejlesztő. Ezzel együtt kinyírja Columbiát is, mint settinget, ahogyan a Bioshock 2-ben meg a Minerva's Den zárja le Rapture-t, szóval innentől az új fejlesztőknek új ötletekre is szükségük lesz majd.
A humán kérdéskörök terén meg tudom, hogy nem értünk egyet a vox populi démonizálása miatt, de én valahogy előnynek érzem, hogy fel lehet állni rasszistaként is az Infinite elől. :D Az első felében elég jól bemutatja a játék a rasszizmus és a populizmus problémakörét (és negatív irányból, vagyis Columbia lakóinak szemszögéből, ami megint csak érdekesebb a szokásos papolásnál), csak ugye Booker és Elizabeth kapcsolata miatt ez háttérbe szorul... szerintem jó helyen van, mert egyébként ugyanaz lenne a játék, mint az első rész, csak pepitában, a szélsőséges kapitalizmus helyett a rasszizmust körüljárva.
A második felével leginkább az a gond, hogy Elizabeth túltengetése miatt a játék nem tudja jól érzékelhetően és időben bemutatni Booker személyiségét, emiatt meg csúnyán félre lehet érteni a kisebbség lázadását. Ha nem figyelsz, akkor összezavarnak a párhuzamos dimenziókkal és azt fogod érezni, hogy a játék hirtelen átment rasszistába, hogy a kisebbség elvadult, véres lázadását bemutathassa, pedig valójában Booker a dolog kulcsa. Az a rész már egy olyan világban játszódik, ahol Bookernek nem sikerült eljutnia Elizabeth kiszabadításáig, így a nyomornegyedben élőkkel szimpatizálva beállt a vox populihoz, segített őket felfegyverezni, majd meghalt egy csatában, a lázadás ikonikus hősévé válva ezzel. A játékból eléggé kikristályosodik, hogy Booker nem valami jó ember: részeges, elvtelen gyilkos, aki bármilyen melót elvállal (ugye ő az, aki a Pinkertonoknak dolgozott, előtte meg lemészárolt egy teljes indián falut)... onnantól, hogy megtalálod Daisy Fitzroy hangfelvételét arról, hogy "Booker showed us the way" már elég könnyű kitalálni, hogy miért olyan véres az a lázadás, és a felületen lévő üzenet is inkább az, hogy a gyűlölet erőszakot szül.
Az pedig, hogy szinte kizárólag a lövöldözés mechanikáján keresztül lehetett érintkezni a játékvilággal, csak mindezt tetézte.
A választ lásd előbb (Booker lélektelen gyilkos, tehát lövöldözöl), de egyébként a BaS második része elég jól körüljárja ezt a témát: az már egy lopakodós játék a Thief mintájára, ahol Elizabethet irányítod, szóval végig lehet vinni úgy (sőt, úgy könnyebb is), hogy senkit sem ölsz meg, és az elején szépen el is magyarázza Elizabeth, hogy nem akar olyan lenni, mint amilyen az apja volt, ergo gyilkos.
Szerk.: Btw. ez a cikk kurva jó. :D
The concerned citizens of a suburban community become increasingly convinced their neighbor is a communist, alien, or possibly an alien communist. Despite his desperate pleas that he's normal and capitalist just like the rest of them, he's brutally murdered. However, it turns out he really was an alien (a capitalist one) so it was probably justified maybe.
Teljesen reális és racionális választás, egyszerűen az utóbbi 6 év terméséből nem jut eszembe olyan akciófilm, ami a közelében lenne. Sokan vannak ezzel így egyébként, pedig az a poén, hogy Miller csak nagyfokú szakértelmet és egy csipetnyi jelentéstartalmat vitt bele a melóba, elcsesznie meg semmit sem sikerült. Sokat elmond ez arról, mekkora szarban van a modern akciófilm, pedig 30 éve még röpködtek a Terminátorok, a Mad Max 2-k, a Predatorok meg az Aliensek... egyedül a Fury Roadot merem melléjük tenni ebből az évtizedből.
Pöllö itt ez a lista:
http://www.indiewire.com/2015/07/the-25-best-action-movies-of-the-21st-century-so-far-261296/5/
Milyen filmek már azok ott a végén? Az eleje felé már kezd felfelé csúszni a színvonal, és a poén az, hogy a 2001-2010 közötti időszakből én is a Kill Bill-t koronáznám. 15 év terméséből nem lehetett 25 normális filmet összeszedni? Nem igazán.
Ha akciófilmről van szó, akkor inkább az évtized filmje egyébként, de én a Terminátor 2 óta nem igazán láttam olyan jó akciómozit, mint a Mad Max 4.
Egyébként az Alien története is annyi, hogy ott egy szörny a hajón, öljük meg... a karaktereken sokkal több múlik, mint a szinopszison, sőt, ezekben a műfajokban nem is előnyös a komplex sztorivonal. A Rogue One sem feltétlenül a sztorin bukik el, hanem a nemlétező karaktereken, de ezt már megbeszéltük máshol.
Beléptél a légkörbe.
Egyébként pont azért a Mad Max-szel vetem össze, mert az egy olyasmi generic action man szerep lenne Hardy nélkül, mint amilyen Courtney-é a Terminátorban... utóbbi nem is tudná hozni Maxet.
A Fury Roadban az egy remek alakítás Hardytól: visszafogott, mimikával és tekintetekkel operáló, végig erős jelenlétű. Nemcsak a csillagok lejátszásához kell tehetség, hanem tudni kell azt is, hogyan kell a keveset emlékezetessé tenni. Ugye az ilyesmi gifek létezése nem véletlen:
rwurl=http://37.media.tumblr.com/94ae4a275092d5d8b2003e6db5ef15ab/tumblr_n9dwe...
Baromi kúl az egész, persze az Oscart nem ilyenekért adják (na nem mintha ez bármit is számítana).
Bioshock Infinite: Burial at Sea 1 meg 2
Ez is mostanában volt meg, szóval ha már az összes többi Bioshockról írtam, akkor ne maradjon ki ez sem.
Egy valamit már az elején érdemes leszögezni: bármennyire is jó DLC-k ezek, a történetük sajnos borzalmas, közvetlenül az első két rész után játszva az Infinite-et és ezt pedig csupanagybetűsen BORZALMAS. Biztos, hogy van valami fan teória, ami hipotetikusan megmagyarázza a cselekményt, de attól még magának a játékban talált cselekménynek abszolút semmi értelme nincs.
Eleve hatalmas probléma az, hogy el kell fogadjam: ez ugyanaz a Rapture, mint ami az első részben van (Ken Levine mondta, nem én). Teljes lehetetlenség, viszont a játék akkora bizonyítványmagyarázgatással igyekszik meggyőzni arról, hogy mégis így van, hogy a végére már csak röhögni tudsz az egészen. Mit keresnek itt az iható plazmidok... izé, vigorök a vénába szúrandók helyett? Hát az úgy volt, hogy Suchong szerint az iható plazmid sokkal jobban eladható, mint a vénás-szuris verzió, így ellopta a receptet Columbiából. Akkor miért vannak a játékban mégis beszúrandó plazmidok? Hát az úgy volt, hogy Fontaine lebaszta Suchongot a 10x több ADAMet igénylő iható plazmidok gyártásáért, így az első játék elejére már megint a régi formájukba kerülnek a plazmidok. Miért van a bouncer big daddy-nek kilőhető fúrója? Hát az úgy volt, hogy a korábbi modellek kaptak még ilyen fúrót, de aztán Suchong rájött, hogy a hidraulikában lévő gázok képesek megvadítani őket, így kivették. Miért hívják ugyanúgy a plazmidokat, mint Columbiában a vigoröket? Electro bolt helyett miért shock jockey-t eregetek? Hát az úgy volt, hogy... hát, izé... erről nincs semmi a játékban. Miért van bucking bronco plazmidom / vigoröm telekinézis helyett? Hát mert csak! Miért van ott egy poszter a hypnotize big daddy plazmidról "coming next year!" felirattal, amikor 1958. december 31-én játszódik a játék, a Bioshock 2 ugyanekkor játszódó intrójában pedig pont azzal a plazmiddal nyírják ki Subject Deltát? Ne kérdezősködj már annyit, foglalkozz a saját dolgoddal!
Ez a szedett-vedettség érezhető a fő sztorivonalon is. A Bioshock Infinite végén a létező összes Comstock meghal a keresztelés pillanatában... akkor mit keres egy Comstock Rapture-ben? A fő kampányban még arról volt szó, hogy az idő igazából nem számít és valójában minden egyszerre történik meg velünk, mindössze az emberi érzékelés felelős azért, hogy ezt nem így éljük meg. Ha ez igaz, akkor minden egyes Comstocknak ott kellett lennie a keresztelésnél, hiszen keresztelés nélkül Comstock nem létezik, a már megtörtént múltja elől pedig nem tud megszökni. Nem magyarázza meg a játék, hogyan áll ez össze, mindössze abba az élméletbe lehet kapaszkodni, hogy átlépett egy másik dimenzióba, így megszökött a sorsa elől... de a keresztelésnél akkor is ott kellett lennie, hiszen most mondtuk el, hogy keresztelés nélkül nincsen Comstock, FUUUUUCK.
Miért megy Elizabeth Rapture-be a személyes bosszú által vezérelve? A Rapture-ben éldegélő Comstock egyszerűen nem Comstock, csak az volt valamikor, hiszen amikor az ő világában meghalt Elizabeth, otthagyta a prófétai szerepkört és egész Columbiát, hogy egyértelmű vezeklésül Rapture-be menjen. Feladta a kényelmes életét, a részeges, szerencsejátékfüggő Booker lett belőle, aki nem tud szabadulni saját bűneitől = ő bizony Booker, nem Comstock, Booker pedig nem érdemli meg a halált. Elizabeth, vagyis ebben a formájában a valaha élt összes Elizabeth tudatát egyesítő és mindentudó Elizabeth ezt képtelen volt felismerni, az Infinite befejezésében látott érzelemmentes karakterből pedig hirtelen egy bosszúszomjas démonná vált? Miért? Hogyan? Sehogyan sem fér össze a karakterrel, a Part 1 befejezése pedig nevetséges a kislányt megmenteni próbáló, az emlékezéstől összeroskadó Comstock legyilkolásával.
És egyébként miért van ott az a harc a kislányt védő big daddy-vel, amikor a DLC második részében órák mennek el azzal, hogy elmagyarázzák: a big daddy-ket a little sisterekhez láncoló eljárás sikertelen, és csak a történet legvégén, egy teljes véletlen folytán válik sikeressé? A part 1 végén a little sistert védő big daddy-nek a második rész alapján nem igazán szabadna léteznie, és csak a kilőhető fúrót működtető gáz miatt férhet bele a vele való harc... még így is fájdalmas hülyeség. Daisy Fitzroy személyiségének retconja ehhez képest már szinte bele is férne, ha nem lenne őrületesen erőltetett és egyértelműen a vox populi-val kapcsolatos rajongói backlashre reagáló húzás.
Még Atlast / Fontaine-t is sikerült elcseszni egy kicsit azzal, hogy Atlas Fontaine börtönéből, a várostól elzárt bevásárlóközpontból kezdi meg polgárháborúját. Rapture-be nem lehet csak úgy bejutni, hiszen elég sok időt elveszteget arra a DLC, hogy elmondja: ide bizony meghívással meg szerződéskötéssel lehet csak bekerülni, teljes titoktartás van, a várost pedig csak halál fejében lehet elhagyni ("We're all buried at sea", ahogyan Booker találóan meg is jegyzi). Na most, ha ez így van, akkor nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy Andrew Ryanként kitaláld: Fontaine mégsem halt meg, a számodra teljesen ismeretlen, azonban Fontaine halálának helyszínéről kiszabaduló, a városba való bebocsátásáról semmilyen nyommal nem rendelkező Atlas pedig egyenlő Fontaine-nel. Az egyetlen jó húzás vele kapcsolatban, hogy a játék remekül bemutatja, mennyire félelmetes és gonosz ember, vagyis pótolja azt a karakterizációt, ami a Bioshock 1 utollsó harmadából kimaradt.
Szerencsére maga a játékmenet mindkét részben remek, de ez a történet, OMG ez a történet. Én azt hittem, hogy Ken Levine kompetens író.
...na meg az is biztos, hogy nem kellene sokáig állást keresniük. Szvsz valamin biztosan serénykednek a Valve-nél.
Mad Max.
Egyébként meg Alfie Solomons, nuff said:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=o1-KhODAwQs
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=9FoSGScp-5I
Szvsz CG Arnold jobb CG Tarkinnál például, de nem tudok technikai okkal szolgálni arra, hogy miért csapódott le így. Amíg nem mozdul meg, addig tökéletesen autentikusnak tűnik, de aztán, amikor már animálják nagyon élettelennek tűnt a tekintete, és a mimika és a haj mozgása is furcsa volt. Azért nem zavart a dolog, mert keveset szerepel, na meg egyébként is robot. :)
Szerk: Ja, egyébként nekem ilyesmi téren az jött be nagyon, ahogyan a 80-as évekbeli jelenetkhez "középkorúsították" Arnoldot, szvsz ott egyáltalán nem lógott ki a lóláb.
Bandido: Szvsz Courtney a Suicide Squadban teljesen jó volt, mondjuk az sem volt egy óriási szerep. Nála szerintem inkább azzal a van a gond, hogy a szerepei sem valami jók: itt ugye Kyle Reese-szel eléggé nem tudnak mit kezdeni amiatt, hogy a sztori alaposan lenullázza a funkcióját, a Die Hard 5 meg annyira borzalmas lett, hogy abból egy Tom Hardy sem tudott volba többet kihozni. A generic action man inkább azoknak szokott jól állni, akik a saját személyiségükkel tudják azt eladni, ugye Arnoldot sem azért bírjuk, mert jó színész.
Én leginkább azt a népszerú véleményt nem értem, hogy egyrészt azért nincs HL3, mert a Valve fél attól, hogy ártana a Steam-brandnek azzal, ha nem tökéletes a játék, másrészt meg hogy innováció nélkül nem akarnak folytatást csinálni.
Az elsőt szvsz ki lehet zárni, mert egy játék gyenge minősége jelenlegi méretében már nem tudja befolyásolni se a Steamet, se a Valve-et nemhogy nem érdemben, de semennyire sem. A másik tekintetben, vagyis a Valve vélt innováció-császárságát nézve meg csak azt tudom javasolni, hogy nézzük már meg az utóbbi idők Valve játékait:
- Portal 2: egyszerű iteratív, nagyobb szabású folytatása az első résznek.
- DOTA 2: megintcsak iteratív folytatás innováció helyett, a moba-trendnek engedelmeskedve csináltak egy teljes játékot a népszerű modból.
- CSGO: Az eredeti Counter-Strike iteratív folytatása mikrotranzakciókkal meg noob barát játékmódokkal.
- Left 4 Dead 1-2: Kő egyszerű co-op zombilövöldék, és a második rész itt is mindössze az első áramvonalasított verziója.
A lényeg: lehet, hogy a Half-Life 2 a megjelenés idején egy innovatív játék volt, de se a Valve-nek, se a Half-Life brandnek nincs szüksége az innovációra egy minden igényt kielégítő, sikeres folytatáshoz, és szerintem ezt tudják a Valve-nél is. Egy harmadik résztől senki sem várja el, hogy találja fel a spanyolviaszt, egyszerűen csak rá kéne néznie a HL2-re egy adag dizájnernek, alaposan kielemezni, hogy mi működik benne ma is, hogy mi az, ami elöregedett, az utóbbi elemek ügyes iterációjával pedig már meg is lehetne oldani a folytatást. Lassan a HL2 Ep2 óta is eltelik 10 év, az ottani cliffhanger miatt pedig sokkal többen kíváncsiak a sztori lezárására, mint világrengető újításokra, minőségi single player FPS-ből meg egyáltalán nem lehet Dunát rekeszteni.
A baj szerintem ott lehet, hogy a cég struktúrája sehogyan sem illik bele abba, amire manapság egy fejlesztőstúdiónak szüksége van, ha 20 órás, modern egyjátékos FPS-t akar fejleszteni. Hierarchikus szervezettség, több száz fős csapat és hosszú évek kitartó munkája kell egy ilyen projecthez manapság, a Valve-nek pedig ehhez se affinitása, se kedve nincs. Sokkal egyszerűbb meló összerakni egy betonbiztos mechanikai maggal rendelkező, jól megvalósított online játékot, amit aztán egy évtizeden át lehet bővítgetni, és a Steamet is ez viszi előrébb.
Terminátor Gyeniszis
Lehet, hogy csak azért van ez, mert a Terminátor 3 óta abszolút semmit nem várok el egy Terminátor-filmtől, de egészen bejött ez a rész, szvsz jobb az előző kettőnél egy-két fokkal. Arnold elviszi a hátán az egészet, a sztori egy fun baromság (szerintem ha úgy állsz hozzá, hogy "vá, elcseszi az első két film sztoriját", akkor hibát követsz el), a cselekményvezetés és az akció is kellemesen pörgős. Erzésem szerint kicsivel jobb forgatókönyvvel és egy jó rendezővel akár még egy igazán frankó filmet is lehetett volna ebből csinálni, de főleg az utóbbira lett volna szükség, mert hihetetlenül jellegtelen képi világa van az egésznek, a jelenetekről meg süt a közepesség. Egy átgondoltabb casting sem ártott volna: Emilia Clarke-ot a Game of Thronesban nagyon bírom, de itt borzalmas, Jai Courtney alakításáról meg kb. annyit tudok mondani, hogy izé, létezik.
Teljesen nézhető, de a világot nem váltja meg.
Bioshock 2: Minerva's Den Remastered
Egyértelműen az egyik legjobb DLC evör, de a Bioshockból is simán kiemelkedik, mint topminőségű tartalom. Az első rész mellett ez a 4-5 órás szösszenet jelenti a széria egyértelmű csúcspontját.
Ismét egy big daddy-t alakítunk, ezúttal azonban Subject Sigma néven, feladatunk pedig a Rapture automatizált berendezéseit vezérlő szuperszámítógép, a The Thinker szárazföldre menekítése lesz. Ebből a baromi egyszerű premisszából szépen-lassan tökéletesen adagolt, minden eddiginél személyesebb történet kerekedik ki, a végére pedig egy olyan csavart sikerült kitalálniuk a fejlesztőknek, ami az első rész hasonló húzásának erejével vetekszik, tálalásával és váratlanságával pedig köröket ver az Infinite-ben látott megoldásra. Érzelmes, tiszteletteljes búcsú ez Rapture-től, igazi írói bravúr. Egyáltalán nem meglepő, hogy a történetet és a "lead design-t" elkövető Steve Gaynor a 2K Marintől először az Irrationalhez ugrott át Infinite-et pofozni, majd végül a The Fullbright Company-t - két másik Minerva's Den-fejlesztővel együtt - megalapítva csinált egy Gone Home-ot is.
Szerencsére a játékmenetbe került annyi újítás, hogy egyediségével a Minerva ezen a téren is ki tudjon bújni az alapjáték árnyékából. Papíron viszonylag kevés változatással sikerült ezt elérni: a Bioshock 2 arzenálja egy új fegyverrel (Ion Laser) és egy extra plazmiddal (Gravity Well) bővül, két új ellenféllel nézhetünk farkasszemet (tűzzel felszerelt brute splicer, lancer big daddy), a security botok és turretek pedig jelentős tuningon estek át. Utóbbi elem az, ami alaposan felforgatja a megszokott játékmenetet: a Rapture biztonságáért - na meg az emberi élet kioltásáért - felelős biztonsági berendezések sokkal veszélyesebb formában térnek vissza, mint bármelyik másik Bioshockban, a plazmidok közül meg szinte elsőként a security command-ot kapjuk meg, így harc közben hamar a repkedő botok és turretek splicerek ellen fordítására helyeződik a hangsúly. Rapture őrült lakóit is jelentős mennyiségben kísérgetik security botok, szóval összességében egy nagyon érdekes és okos metajátékmenetet kap az ember, ami remekül passzol a helyszínhez és a történethez is. A fejlesztők azt a hibát sem követik el, amit az Irrationalnek sajnos sikerült a Burial at Sea-ben: nem az utolsó 20 percben kapod meg az új csodafegyvert, hanem már az elejétől kezdve oszthatod az áldást a badass ionlézerrel.
A pacing is 10/10-es annak köszönhetően, hogy nem tököl a játék: ismered a Bioshock 2-t, valószínűleg végig is játszottad már, mire sorra keríted a DLC-t, így az első perctől kapod az arcodba az áldást, és az alapjáték élvezeti faktorának egyik sarokkövét, a drill dash képességet is korán hozzád vágják. A fejlődést a nulláról kezded, research kamerád meg végig nem lesz, szóval hardon érdemes felkötni a gatyát.
A megjelenés idején kb. ketten játszottak ezzel a DLC-vel, szóval tessék pótolni, ha már itt a rimászter. Érzésem szerint az Infinte Burial at Sea-je egyértelműen azért is készült, mert Levine-ék toppolni szerették volna a Minervát... hatványozottan több pénzt költöttek rá és az ambíció is nagyobb volt, mégsem sikerült, pedig hatványozottan kiemelkedő DLC az is.
The Thinker knows...
rwurl=http://i.imgur.com/BHZzYM0.jpg
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=qqF2wut2G7U
Biztos, hogy valamennyire fun lett volna lézerkardszerű izékkel felvértezett Bobákat aprítani MOL-lal, de inkább Michael Scottal értek egyet:
rwurl=http://i0.kym-cdn.com/photos/images/newsfeed/000/865/302/3d5.gif
Én azért "harapok" (egy kicsit az érvelésre is, de inkább a játékra), mert nekem elég nagy csalódás volt a játék: nagyon olcsón szereztem be, de annyira untam, hogy végigvinni se volt erőm, így még azt sem mondanám, hogy megérte.
dulakh: Nightcrawleré az érdem. :D