Hozzászólások
Elsődleges fülek
Ha megoldják, akkor elképzelhető, hogy fog. A konzolos teljesítményt sok játéknál nem a proci fogja meg, hanem inkább a GPU (kivételből persze akad bőven, nyilván nem az Assassin's Creed vagy a GTA kaliberű sandbox prociszaggatókra gondolok), szóval sanszos, hogy ha ráfekszenek, akkor a Scorpión 1080p-ben már inkább a 60 fps-t nézheti a júzer... persze egyelőre a MS is csak downsamplinget ígér 1080p-be, szóval a fene tudja.
(Azert ne tegyunk mar ugy mintha nem lennenek 60 fps-es konzol jatekok.)
Ha mutatsz nekem egy másik natív 4K-s és 60 fps-en gurgulázó konzoljátékot, akkor nem teszek úgy (ugye így szólt az eredeti örömködésem).
Én leginkább annak örülök, hogy végre van egy, ami biztosan. :D Meg egyébként is kíváncsi vagyok a Scorpióra, elvégre ilyen típusú, "high end" konzol még nem volt, szóval érdekes kérdés, hogy mire mennek majd vele a piacon. A PS4 Pro-nál elvileg kb. 40-50%-kal gyorsabb lesz, szóval gondolom, hasonló aránnyal drágább is.
Project Scorpio specifikációk:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=RE2hNrq1Zxs
Natív 4K és 60 fps? Oké, belendült végre a Microsoft. :D
Sok a komment, pubi? :D
Én ezt a topikot jobban bírom, mint a "milyen vidyát nyomtál"-t, mert ezt nem olvassa senki sem. :D
Auto-reload
A Max Payne 2-re visszaugorva asszem ez az elem volt az, amit a legtöbben utáltak benne. :D Fura volt a "super bullet time" is valamennyire, szinte már egy szuperhősjátékot játszottál.
Az első részben ott volt, hogy megostromolhattad a bázisokat, támadhattál bármilyen irányból (járművekkel akár), tiéd volt a játszótér. Emellett volt tankcsata és repülőgépes pálya. A folytatás ehhez képest egy cső lett, ahol a legtöbb esetben ha be is ülhettél egy járműbe, akkor vagy a sztoriban kellett railshooterkedned vele, vagy néhány méter után zsákutcába jutottál. Ha ennek az ellenkezőjét élvezted az elődben, akkor ez fájdalmas volt.
Igen, az első rész sok szempontból változatosabb volt, de nekem a pacing annyira nem feküdt, mint a másodikban. A C2 erősebb linearitása miatt nem volt annyira hangsúlyos az, hogy felderítgess-megmászdadzsungelt, hanem szépen sorban kaptad a feladatokat, és nem igazán volt közöttük "menj A-ból B-be, közben lesz néhány tucat katona, whatever, fight" típusú átvezető részek, hanem csak a feszes akció.
Én a nyíltsággal sokszor vagyok úgy, hogy unalmasnak találom, ha nincs teletömve a világ érdekes dolgokkal. Lehet, hogy ezért van az, hogy pl. a Max Payne 3-ban sem zavart a csövesség, meg hogy máig nagyon szívesen ülök le bármelyik Half-Life epizód elé. Szvsz a linearitás kifejezetten előny lehet, ha kidolgozottsággal párosul.
Viszont lehetett tetőkre mászni és valahogy nekem a képességek is jobban ütöttek a városban (pl. az őserdőben annyira azért nem volt látványos a sprintelés meg az "erőugrás", épületek között cikázni meg földszintes épületek tetejére felhuppanni nagyobb poén volt. A pályatervezés is kellemesebb volt nekem, mert oké, hogy zártabb megoldás még az első rész tág csöveinél is, de legalább voltak alternatív útvonalak (pl. az utcán mész-e vagy a csatornában, melyik irányból veszed be a military checkpointot stb.), amitől egy kicsit magától értetődőbb volt a taktikázás.
Ha össze kéne hasonlítanom a két játékot, akkor azt mondanám, hogy az első is nagyon jó volt meg viszonylag sok szabadságot adott, viszont ott én még éreztem a tech demó szagot, a második részben viszont már egyáltalán nem. Azt is nagyon szerettem benne, hogy lehetett taktikusan előrehaladni-settenkedni benne, viszont sokkal jobban lehetett kezelni klasszikus FPS-ként is a képességek megfelelő használatával, míg az elsőben általában leszedtek, ha rambózni próbáltam a legnehezebb fokozaton.
A harmadikat én sem, de nekem a második valamiért jobban bejött, mint az első. Tetszett a városi helyszín, szépen sztrímlájnolták a játékmenetet, így alapvetően több lehetőséged volt, csak a Predator-hangulatot hiányoltam az első részből.
Lehet, hogy feltelepítem a Crysist megnézem mi a helyzet így 2017-ben
Én tavaly ezt megtettem, azóta is rémálmaim vannak. Persze még most is vannak pillanatai azért, de régen ugye a Crysis volt a 30 fps-es motion blurbe áztatott istenkirályság grafikailag. Ma már nem szeretjük annyira a motion blurt (főleg nem azt a kezdetleges megvalósítást, ami a Crysisben van), meg a 30 fps-t sem. :D
Youtube a barátod:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=fKDayRrQ0Gs
A Midway egyik utolsó szuperprodukciója (értsd: bukása :D) volt, és alapvetően egy nagyon fun játék. Mellesleg a John Woo féle Hard Boiled folytatása.
És van gép, ami ma viszi 60 fps-sel a Crysist very high-on?
Nincs, de egyébként csak azért nincs, mert öreg szar az engine, és megfogja a teljesítményt a proci. Maga a videokártya vinné. Mellesleg meg diavetítésre (20-30 fps) lett optimalizálva akkoriban is, szóval igazából így 10 év után nem jogos elvárás. Jól jönne neki egy remaster.
Egy asztal mögül megvetődhetsz rá a falra, onnan lőni, mert az asztal mellett nem lehet.
Mondjuk érdekes kérdés, hogy miért vetődnél rá a falra. :D Szűk folyosót torlaszol az asztal? Nem látod, hogy ott a fal? Why?
A blindshot sem annyira hatékony másban, mint hiszed, mindenhol csak elvétve van értelme hazsnálni, pláne olyan szinteken, ahol fejlövésen kívül nem érdemes pazarolni a lőszert*.
Azt nem tudom, hogy másban mennyire hatékony, de az UC2-ben shotgunnal és gépfegyverrel 5-10 méterekről is kurva jól lehetett használni, ami teljes nonszensz (nem tudom, hogy a crushing ezt módosítja-e, de én a Tomb Raider 2013 óta nem lőttem kontrollerrel, szóval mindegy is), bizonyos régebbi játékokban meg még ennél is hasznosabb volt (pl. a GTA 4-ben emlékeim szerint majdnem olyan volt, mintha céloznál :D).
És el is éri, még nehézségi szint is van rá. Fölösleges direkt bénává tenni ebbe Maxet.
Az azért erős túlzás, hogy Max béna lenne fedezékben vagy blindshotolásnál, csak a játék nem a kazuár "fedezékben vagyok - puty-puty - fedezékben vagyok - puty-puty" dologra megy rá, hanem az aktívabb akciózásra. Az Uncharted egy fedezéklövölde, a Max Payne 3 meg egy lövölde, amiben van fedezék is. Itt a fedezék annyira jó, hogy mondjuk egy vetődés közben belekalkulálod érkezésnél, fekvő pozícióban megnyomod a fedezék gombot, Max pedig szépen mögé mászik, aztán onnan esetleg leszedsz néhány csávót meg megtervezed, hogy merre akarsz vonulni-vetődni. Nekem ennél körmönfontabb módokon ingerem sem volt fedezéket használni a játékban... egy olyan játékban, amiben még földön fekve is egy terminátor vagy a fasza kis 360 fokos célzásnak köszönhetően.
Szóval erősen nem értek egyet, a blindshot terén sem. Attól, hogy egy másik játékban hasznosabb a blindshot, még simán lehet rosszabb mechanika: elvégre blindshot, vagyis logikus, hogy kurvára RNG, hogy eltalálsz-e valakit, és értelme sincs akciójátékban egy olyan elemnek, aminél kockázatvállalás nélkül érhetsz el pozitív eredményt. Ha baromi sok lőszered van, painkillerből meg zéró, akkor megérheti egy egész tárat kilőni egy veszélyes ellen eltávolítására-kizökkentésére, egyébként alap, hogy nem használod (egy pisztollyal meg egyébként is minek használnád, amikor esélyed nincs vakon célba találni vele... egy puskával vagy egy uzival már érdemes próbálkozni néha).
Másrészt meg a MP3 egy "antitaktikus" játék: amíg logikusan nézve a legjobb opció az lenne, hogy fedezékből tüzelsz, addig a MP koncepcionálisan csak és kizárólag arra épít, hogy egy állat vagy, aki a lehető leglehetetlenebb helyzeteket és a legrosszabb taktikai döntésekt ússza meg úgy, hogy közben még ki is nyír mindenkit. A MP3 erre még azzal is ráerősít, hogy Max a sztori jó részében erősen meg akar halni, és azon szomorkodik, hogy a fenéért sem tudja kinyírni senki sem. Mondhatni a MP3 a John Wick nulladik része ebből a szempontból (Egyébként jelentős részben sztoriban is, mert itt is ironikusan kifordítják neked az "eksön man" klisét azzal, hogy Maxnek igazából köze nincs az eseményekhez, de valami hülye kőfejűségből mégis inkább kinyír mindenkit... persze valójában főleg azért, mert ezt mondja az "eksön man" nagykönyv. Wicknél ezt a kutyával fogják meg, itt ezzel.).
A favelás hangulat ott volt, de nekem mondjuk előtte megvolt már a Cidade de Deus, az meg jobb :)
Nem valami logikus felhozni az Isten városát egy akciójátéknál :)... de egyébként ahhoz képest is nyújt annyi egyénit a MP3, hogy nem csak a legalsót, hanem az összes szintet látod, amiből jó esetben lehet érzékelni azt is, hogy miért létezik a legalsó szint.
A Strangleholdot meg én is szerettem, de azért nem az a minőség és sok szempontból nem is az a felfogás, mint a Max Payne.
Ja, egyébként nagyon sokan úgy vannak a második résszel, hogy "meh, whatever" (asszem bukott is jó nagyot, kb. a kutyát nem érdekelte, amikor kijött), amit én őszintén szólva nagyon nem értek, mert szvsz nem igazán van olyan eleme, ami ne lenne erősebb az elsőnél. Biztos túlságosan iteratív volt, a különbség meg első ránézésre tényleg nem volt nagy a két játék között, csak a modell. :D
nálam MP1 < MP2 < MP3... persze tudom én is, hogy az MP3-mat nem szabad szeretni, mert "nemnoiros", de nem én tehetek arról, hogy a Rockstar kitalált valamit a noir feeling mellé / helyett, ami sokkal érdekesebb annál. :D
Egyébként ha rajtam múlna a Max Payne-remaster, tutira hajítanám ki Sam Lake arcát a fenébe az első részből. A Remedy sem úgy akarta megcsinálni, csak nem vót pénz, ezért néz ki máshogyan a folytatásokban.
Vidd csak végig azt a harmadik részt, mert még ha annyira adott esetben be sem jön, Max sztoriját szépen lezárja (mondjuk a végén egy kis ízléses szimbolizmus keretében nem a naplementébe gyalogol bele, hanem azzel pont ellentétes irányba, szóval talán egyszer lesz 4 :D).
Még mindig az eredeti a legjobb:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=uhB0jSTlSfw
"Há'boru!"
Ez a rohadt szuggesztív tripes intro meg másztörpísz:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=T0SU0hap_JA
It's like Tony Scott, only better. :D
a béna sztori, az érdektelen karakterek a brutális mennyiségű átvezetővel legalább annyit rontott rajta (még ha Max kommentárjai többnyire rendben is voltak), mint ezek ízlésesebb adagolása az Uncharteden javított.
Én imádom a történetét, szerintem iszonyú jól van megírva és tálalva is. Az elején persze kicsit fura tud lenni, mert egyrészt érzed a stíluson, hogy a Rockstar írta, meg mindjárt az elején elég komolyan bele is öntenek az "alkesz-vizuálba", de én leborulok a trip-feeling előtt, szerintem zseniális lett, és tele van emlékezetes dumával is a játék ("Akkor sem látnám a különbséget jó és rossz között, ha az egyik segítené a szegényeket, a másik meg dugná a nővéremet.") Szerintem filmként is simán megállná a helyét az akció műfaján belül, még úgy is, hogy elég sokszor lehet rajta érezni, hogy Houserék nagyon szeretik a Cranket. A mellékszereplők meg oké, hogy gyengébbek, de Mona Saxból csak egy van, a szerepüket meg tökéletesen betöltik annyiban, hogy csak eszközök, a történet pedig nagyon exkluzívan csak Maxről szól.
Ami meg az egészre rátesz egy lapáttal az a világ: Sao Paolo összes társadalmi csoportját bemutatják neked az összes kis piszkos dologgal együtt, és over-the-top akciójáték ellenére félelemetesen realisztikusan. Nekem a MP3 keltette fel az érdeklődésemet a favela-világgal kapcsolatban, és utánaolvasva elég durva volt látni, hogy mindent a valóságról mintáztak, és az egyes elemek szinte csak egy átnevezésen estek át, mielőtt a játékba kerültek volna (a Comando Vermelhót pl. csak átkeresztelték Comando Sombrára, a logójukból meg a két AK-47-est lecserélték két pisztolyra, egyébként pont azt csinálják és pont úgy, mint a játékban). Emiatt nem is tudnám összevetni egy olyan könnyed kalandsztorival, mint az Uncharted, elvégre az csak egy vicces fantasy, a MP3 meg egy ember alkoholmámorba fojtott, vérgőzös szenvedéséről szól, közben meg érintőleges bemutatja a korrupció egy nagyon is valós formáját. A kommentedben említett Spec Ops: The Line-hoz már jóval könnyebben lehetne hasonlítgatni.
Összességében nekem a tálalás és a téma miatt legalább annyira niche játék az AAA-k között, mint az LA Noire, és ez nekem ér annyit, hogy bőven az UC fölé rakjam... nem is hallani készülő folytatásról. :DD
- a blindshot használhatatlanságát tekinthetjük koncepciónak, de más TPS-ben sem az volt a megoldás attól, hogy nem volt olyan embertelen szar, mint itt
Szerintem tekintsük koncepciónak, elvégre azért blindshot. Szvsz itt inkább csak hangulati elem, mint valós lehetőség, de azért van, amikor jól lehet használni (ha nagyon az utolsó paraszthajszálon múlik valami és már szinte testközelben van az ellen).
az egy vicc volt, hogy éppen egy bullet time-ozó játékban lehetett a leginkább antifolyékonyan fedezék fedezékbe elvergődni;
Ezt sem mondanám kifejezetten hibának, elvégre még 600 másik módon azt szeretné elérni a játék, hogy ne legyél fedezékben.
- eközben oldalt sem lehetett kilőni;
Szörnyű. :D
- ahogy már említettem, néha nem működött a célzás, vagy a tarkóm takarta ki a célpontot, vagy vakon lövöldöztem
Velem is előfordult, hogy max pont a crosshairben állt. Bosszantó volt, de asszem, hogy csak egy pálya lehet ludas ebben, legalábbis velem 4 végigjátszás alatt mindig ugyanazon a pályán fordult elő.
- lézeres célzás értelmezhetetlen volt számomra, egyszerűen nem lehetett úgy célba találni, annyira csálé volt, ha egy fegyver lézeres volt, már dobtam el, hogy normálisat vegyek fel
Igen, ez tényleg rossz volt, mondjuk emlékeim szerint a legtöbb játékban ilyen szokott lenni a lasersight.
- gyenge bossfightok (okés, ez a szériához hozzátartozik, és ezekre már annyira nem emlékszem, hogy csak az rémlik, nem tetszettek)
Nekem az utolsó kifejezetten tetszett, de ja, nem ez az MP3 erőssége.
- idegesítő az automata shoulder switching;
Ez sosem tűnt fel.
- jó, nem kimondottan játékmenet, de borzasztó cső volt, mögöttünk idegesítően leomló fallal (vagy mással, érted), nemhogy a CoD4 vagy bármely UC, de még a Max Payne 1-2 is sandboxnak tűnt, Gears of War-szint talán megvolt.
Engem is zavart, hogy nagyon kevésszer nyílik ki a pálya, de legalább az utolsó nagy lövöldözés ezt pótolta valamennyire, meg azért lehetett érezni, hogy koncepcionális kérdés volt. Ez egyrészt abban jött elő, hogy nagyon komolyan ki voltak dolgozva az "arénák", szóval jó változatosak voltak, másrészt meg rohadtul kidolgozták az egyes részleteket, annyira, hogy már szinte előnynek érzed a csövességet. Pl. emlékszem, hogy van egy rész, amikor focizó gyerekeket látsz, én meg ottmaradtam nézni, meddig tart az animáció: rohadt sokáig tartott, és asszem, hogy még csak nem is ismétlődött, hanem a srácok egy idő után fogták magukat és elhúztak. Négyszer vittem végig, de szerintem nem láttam mindent. :D
Ha könnyűnek érzed, akkor egyébként erősen ajánlom a New York Minute módot. :D
Egyébként meg nekem nagyon tetszett a multi is, egy jó 30 órát biztosan lövöldöztem benne, és azért az érdemek között az sem elhanyagolandó, hogy a Rockstar nemcsak hogy hozta a szintet végre először PC-n, hanem kiválóan is futott a játék, grafikában meg egy generációval fölötte volt a konzolosnak. :D
Tudom, hogy már kint van pár napja, de még a végén elfelejtődik:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=gESZ95d5pkU
"This is my last chance... and I'm gonna blow it." :D
De mikor jön a morphin' time... vagy a morphine time? :D
A Max Payne 3 nekem egy érdekes állatfaj: első ránézésre, az előzményekre nosztalgikusan emlékezve tényleg nem érzel hatalmas váltást, de ami a finomságokat illeti, ég és föld a második és a harmadik rész. A MP3 sokkal inkább olyan, mint a tökéletesen megvalósított "hátulnézetes FPS": az egeres célzást egyáltalán nem akadályozza a TPS-lét (sőt, a nagyobb látótér miatt még hozzá is ad az egészhez), a crosshair mozgását tökéletesen követik le az animációk, maguk a lövöldözős részek meg valami észvesztően interaktívak (tulajdonképpen mindent szét tudsz lőni), és ebben hatalmas előrelépés az előzményekhez képest. Ha modern TPS, akkor nekem valamiért az a kedvenc... csak jó lett volna egy kicsit többet lövöldözni és kevesebb átvezetőt nézni. :D
Szerk: Ja, és egyébként az AI is baromi jó benne, mert nem igazán lehet fedezéklövöldözni, hanem mindig ki akarnak szedni onnan, így tényleg a taktika szerint kell használnod a fedezékeket.
Az első gameplay tréler meg máig úgy él az emlékezetemben, mint "végre egy promóanyag, amiben nem hazudtak" :D :
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=rqjOXR9QnMo
A "hülye mechanikai bullshitot" én valószínűleg szélesebb értelemben nézem, mert engem pl. a Telltale Batmanjében is idegesítettek az olyan részek, amikor megy az "átvezető animáció", neked meg gombokat kell nyomogatnod ahhoz, hogy Brúszi lőjön egyet a batclaw-val. Én ezzel úgy vagyok, hogy ha nincs egy játéknak harcrendszere, akkor vegyék ki belőle a QTE részeket, vagyis ne is csináljon úgy, mintha lenne harcrendszere. Talán azért pakolják tele ezeket ilyen baromságokkal, mert úgy vannak vele, hogy "rossz a grafikánk ahhoz, hogy beleélje magát a nép, szóval pakoljuk tele immersziót szolgáló elemmel"... de nem működik, mert nincs nálad a batclaw, hanem csak egy darab műanyagon nyomogatod a gombokat meg csavarod a joystickot.
Akkor lenne ennek értelme, ha befolyásolná a cselekményt. Legyen valami következménye annak, hogy Brúszi előveszi-e a batclaw-t vagy sem, és akkor oké, de ez még olyan fomában sem jelenik meg, ami egyértelmű lenne. Pl. a Mortal Kombat X-ben ha elcseszed az összes QTE-t és összevernek az átvezetőben, akkor sem kezded kevesebb health-tel a bunyót, pedig tökre logikus lenne, hogy legalább annyi következménye van a hülye nyomogatásnak.
...vagy mondjuk David Cage legyen merész, rakjon bele a Heavy Rainbe egy 20 perces zuhanyzós jelenetet, és közben írja ki a képernyőre, hogy az immerszió érdekében menj el zuhanyozni. :DD
Planescape: Torment? De lehetne még sorolni RPG-ket és kalandjátékokat. Közöttük olyanokat is, melyek szerintem is rosszul öregedtek, de sokan mégis legendásnak értékelik a körítésüket :) Műfajtól is függ, hogy mi számít. És mondjuk a Silent Hill 2-t sem elsősorban a mechanika miatt szokás máig emlegetni, sőt annak idején sem amiatt borultak le a leginkább elé.
A Tormentet felhozni elég érdekes, mert arra leginkább az "interaktív könyv" jelzőt merném ráaggatni, viszont mégis ott van alatta a szokásos D&D RPG-rendszer, amit a párbeszédekkel sokkal jobban tudsz befolyásolni, mint az ellen agyoncsapásával, szóval van ott játékmenet rendesen, és a párbeszédrendszer is mélyebb, mint, aminek elsőre látszik, csak nem mechanikailag. Egy klasszikus kalandjátékra sem mondanád, hogy nincs játékmenete, csak ott ez fejtörők formájában képződik le, nem a konkrét mechanikákban (hülyén fogalmazva nem a kattintgatás jelenti a játékmenetet, hanem az, hogy gondolkodsz).
Az SH2-vel meg az a helyzet, hogy igen, alapból is elismerésre méltó a történet és az atmoszféra, de azt nem igazán tudod, hogy a játékmenet nélkül ez hogyan jönne át. Kurva erős benne a szimbolizmus, józan paraszti ésszel semmi értelme nincs a történetnek, szóval szerintem a játékmenet nagyon sok eleme kell ahhoz, hogy mégis leessen... vagy hogy ne essen le, mégis élvezd. :D Talán a kettő közötti erős kapcsolatot jól érzékelteti az, hogy nem a döntéseiden, hanem a játékmenet során tanúsított magatartásodon múlik az is, hogy milyen befejezést kapsz (ha pl. a játék egy helyszínén leszarod az éppen betegeskedő Mariát, akkor ne is álmodj a Maria endingről, pedig egyszer sem szól arról a játék, hogy nézzél már rá, és a cselekményt tekintve nulla következménye van annak, hogy hányszor mész be a szobájába).
Másrészt meg a Silent Hill azért elég erősen két lovat ül meg egyszerre, mert nemcsak survival horrorként, de kalandjátékként is teljes értékű (nem úgy, mint mondjuk a Resident Evil, ami kalandjátéknak gyenge lenne a survival horror nélkül, és attól lesz zseniális, hogy maga a Spencer Mansion túlélése a baromi nagy fejtörő).
A platformingot meg el kell felejteni. Sokan akció-kalandozzák a játékot, a Wikipedia még platformernek is nevezi, de ezzel nem értek egyet, amikor 90%-ban TPS, és roppant meglepő módon a multi is erről szól.
Ez gondolom ott dől el, hogy kinek képzeled Nathan Drake-et. Én elsősorban tökös kalandornak, aki az eszével és ez ügyességével hódít, szóval autentikusabbnak éreznék egy olyan játékot, ahol fejtörőket kell megoldanod és bonyolult platformer részeken kell átverekedned magadat gyilkolászás helyett. Azért fura ez nekem, mert pl. a UC4 játékpisztolyos jelenetét elnézve mintha a Naughty Dognak is a kalandor jellem lenne a kívánatos, viszont a játékmenet alapján meg leginkább az jön le a játékpisztolyos céllövöldéről, hogy "hú, ez a Nate aztán tényleg élvezi a gyilkolást". :D
Az arányok alapján persze valóban egy TPS-ről van szó, de úgy nézve rá sem mondanám azt, hogy értem a rajongást, elvégre elég szimpla az a harcrendszer. Régebben a Max Payne-re mondtuk azt, hogy TPS, manapság meg olyan érzése van az embernek, hogy csak egy hülye blender-műfaj lett belőle, amit olyan fejlesztők használnak, akik nem tudják eldönteni, hogy milyen játékot akarnak csinálni, vagy simán csak leszarják, hogy milyen játékot csinálnak, és inkább a történetre fekszenek rá. Érted, ha az Uncharted TPS, akkor hol helyezkedik el mondjuk egy olyan listán, amire fel akarod pakolni a Max Payne-t, a Vanquist, a Gears of Wart vagy akár a Resident Evil 4-et... nem hiszem, hogy túl magasan.
Az interaktív film pedig önmagában nem új találmány, feltételezem, legalább Dragon's Lair címe ismerős, de számos ebbe a kategóriába átlógó játék készült az évek alatt. A Fahrenheit a maga módján szintlépés és újszerűnek ható volt (gondolom, ezért nevezed új műfajnak), és tény, hogy azóta, főleg a Heavy Rain után el is terjedt a modern változata.
Én a Dragon's Lairrel bajban vagyok: a modern képviselőknél a legerősebb múfaji elem a "choose your own adventure", a DL-ben olyan viszont egyáltalán nincs. Ott egy lineáris történetet kell végigvinned a trial and error és a reflexeid segítségével, ami persze interaktív, érdekes viszont maximum csak akkor, ha 30 évet visszaszámolsz az egyedfejlődésben.
Interaktív filmnek... ami egyébként nem érzem, hogy hol sértés, elvégre tökre új műfaj, csak a Telltale jobban csinálja, mint a Quantic Dream.
Edit: Mellesleg szerintem akkor lennének jobbak ezek a játékok, ha nem is akarnának játékok lenni, mert a tökömnek sem kell az, hogy az analóg joystickkal zuhanyoztassam a habtestemet, amikor a történet az egyetlen dolog, ami miatt a cucc előtt ülök. A hátrány mondjuk az, hogy ha a QD teljes életművét filmként kezded el értékelni, akkor önkéntelenül is elég rosszak lesznek, mert David Cage-nek érzéke nincs a rendezéshez.
Hát mert én voltam végig, ha lehet hinni az RW-nek. :D Nekem mondjuk tökre szórakoztatóak ezek az összeesküvés-elméletek, mert általában csak egy olyan véleményt kell megfogalmaznom, ami nem egyezik a többségével, aztán máris megint jönnek. Így belegondolva pl. tök jó, hogy 3 hétig vagy meddig voltam bannolva, de a szellemem addig is itt volt. Egyesek szerint én vágyom a figyelemre... pedig már vágynom sem kell rá, sőt, itt sem kell lennem hozzá, valaki majd úgyis lesz helyettem én. :D
Egyébként kb. a második rész óta utálom az Unchartedot, és ennek elég sokszor hangot is adtam már (asszem elég hosszúakat írtam arról is, hogy jó dolog a Heavy Rain, csak videojátéknak még félalomban sem nevezném), szóval kicsit meglepő a tömegreakció... + ugye nélkülem is elég nagy bázisa van az UC-nek, így nem hiszem, hogy baromi sokat számítana, hogy utálom, de ti érzitek. Általánosságban is elég sok véleményemből az szokott tükrözödni, hogy ahol nincs játékmenet, ott happy Zaxx sincs, szóval tényleg túlzó ez a nagy sokkolda.
Szvsz ne foglalkozzatok velem, hanem valaki már tényleg emeljen egy oltárt annak a Naughty Dog-nak... csak rimászterelni ne felejtsétek el 5 évente, nehogy lyukat üssön rajta az idő vasfoga. :D
Köszi, hogy kihagytad az összes olyan utalást, ahol egyértelműen leírtam, hogy a véleményemről van szó, ez így valóban NER-érvelés. :D
És nem a Beyond Two Souls vagy a Fahrenheit miatt? Nem is tudom miért, pedig David Cage alapból is zseniális, a Detroitban meg vagy 4x zseniálisabb lesz, mint a Heavy Rainben volt.
Viccet félretéve a Detroit egy érdekes és jó koncepció, ami talán ezúttal tényleg képes lesz egy választásokkal tarkított interaktív filmet összehozni, ahol tényleg rajtad múlik minden, de Cage-nek ez istenigazából még egyszer sem sikerült... a befejezés meg úgyis egy komolyan vehetetlen, gyerekes faszság lesz megint. :D
Biztosíték nyilván nincs, ez csak egy vélemény, de szvsz ha végignézünk az igazán időtálló játékokon, akkor csak olyan címeket találsz, ahol a játékmenet állt a fókuszban. A prezentáció sajnos megkopik.
Szvsz ha megfognál egy adag FPS-rajongót, és megkérdeznéd őket arról, hogy a Doommal vagy a Crysisszal játszanának egy órát, a többség a Doomot választaná.
rwurl=https://media1.britannica.com/eb-media/31/129131-004-DF9CB2A9.jpg
:D