Hozzászólások

szurkoljunk neki, hogy az idén év végére eltolt megjelenés végre meghozza a magára régóta várató sikert.

Azt kb. borítékolhatjuk, hogy ez nem fog összejönni (nem valami jó a kiadó + elhaladt a kor az Outcast design felett), szóval én csak annak örülök, hogy végigvihetem negyedjére is, ezúttal egy nagy adag újdonsággal.

RIP. :(

Jól látod, hogy az említett filmek stílusjegyei - cinikus főhős, elnagyolt karakterek és a negyedik fal mögül való gyakori kikacsintás - megtalálhatóak a Max Payne-ben is, de azt lehet érdemes megvizsgálni, hogy a műfaj önreflexióra késztető motívumai miként épülnek be a játék sajátos eszköztárába.

Vannak ilyenek? Nekem ez új, én Maxtől még sosem kényszerültem önreflexióra. Talán egy kicsit túl nagy szerepet tulajdonítasz a puszta interaktivitásnak ebből a szempontból. Szvsz személyesebb kapcsolatot a karakterrel nem ez hoz, hanem az olyan játékelemek, amik konkrétan te inputodra kíváncsiak a játék egészére nézve. Pl. ilyen egy rendes RPG-ben a karaktered képességszetje és döntései, de egy sima lineáris akciójátékot még az interaktivitás ellenére is úgy fogsz megélni, mint egy filmet vagy egy sorozatot. A határ szerintem valahol a GTA-hoz hasonló nyíltabb-szabadabb játékoknál lépődik át (azért fogalmaztam meg így a sandbox szó használata helyett, mert szvsz még sandbox sem kell, csak az, hogy valahogy jobban behúzza a játék a döntésekkel kapcsolatos oldaladat).

A Max Payne 1-ben is a bosszú tárgyából származna a humor forrása?

Szerintem tök jól leírtam, hogy mire gondoltam: nem abból származik, hanem a sztori és a stílus közötti ellentétből. A hasonlóságot nem is pont itt látom, hanem abban, ahogyan a sztori és a stílus elválik a szereplők által érzékelhető belső, és a néző által érzékelhető "filmes" világra, így a humor nem a film szereplői, hanem csak és kizárólag a néző számára lesz egyértelmű. A John Wick ezt a kutya banalitásával + az ezzel kontrasztban lévő "nagyon komoly" jelenetekkel érzékelteti. John kőkemény arccal felfegyverkezik, szintén kőkemény arccal kiirtja a fél diszkót, miközben néha egy-egy ember azért kicsit a nézőre kikacsintva megszólal, hogy "dude, it was just a fucking dog". Szvsz azért klasszikus a film, mert valami hibátlan érzékkel és baromi finoman közvetíti ezt a humort (Stahelski és Keanu be is voltak szarva amiatt, hogy esetleg nem fog leesni a nézőknek, és csak értetlenül fog ülni mindenki a moziban, hogy "na de haver, egy kutyáért?" :D).

A Max Payne-ben is ez van, csak ott a történet nyilván sokkal nagyobb komolyságot erőltet magára, és egyedül az a pár kiutalás és a John Woo-s "repülős lövölde" utal arra, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni... meg mondjuk Nicole Horne, akin én mindig csak röhögni tudtam, annyira Bond villain szint már, de lehet, hogy ez csak a személyes betegségem ("hú, most aztán elkaptalak... szóval nem öllek meg, hanem túladagollak droggal és itthagylak, hogy ha esetleg túlélnéd, megölhess úgy, hogy most már láttad a pofámat").

A John Wickkel szerintem nagyon nem áll a párhuzam, hiszen az alapfelütés sokkalta hétköznapibb: Wick nem a családja meggyilkolását, hanem a kutyája és az autója elvesztését bosszulja meg. A humor fő forrása pont a helyzet banalitása és a főhős attitűdje közti éles kontrasztból fakad, mivel Wick véresen komolyan veszi a legtöbb mércével hétköznapinak számító veszteséget.

Igen, de ez neked, mint nézőnek banális, Wicknek viszont egy szimbólum a kutya: az utolsó dolog, ami a világon közvetlenül a halott feleségéhez köthető, szóval nem csak egy kutyát bosszul meg, hanem átvitt értelemben a felesége halála miatt érzett gyászt fordítja át bosszúba. Ez a jelenet tökéletesen rávilágít erre:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=51t2_o_H_Rw
Szóval mi nézőkként röhögünk azon, hogy a csávó egy kutyáért irtja ki a teljes orosz maffiát, de a film belső világában ez teljesen komolan van előadva. Pont ezért annyira kőkemény és vicces egyszerre.

Ez persze inkább rokon a Max Payne 3-mal, ahol néha kicsit kikacsintósan röhejes, hogy már 10 éve annak, hogy meghalt a gyerek meg az asszony, meg is lettek bosszulva vagy kétszer, de még mindig ezen pörög a szerencsétlen, és nem tudja elengedni. Tök ugyanazért akarja megmenteni Fabianát, aztán meg Giovannát, mint amiért Wick meg akarja bosszulni a kutyát: mert ő az action man, az action man meg bosszút áll meg megváltja magát, mert eddig terjed a zsánerben, tök mindegy, miért és hogyan.

A MP1 úgy hozza ezt a hatást, hogy a komolyan vett történetet nevetségesen túltolt akcióval tölti ki kb. úgy, mint ahogyan a régi John Woo filmek használják a melodrámát egyszerre az irreális akcióval. Ettől lesz könnyed a műfaj ugyanis végeredményben.

Mikor a verőfényes napsütésben felcsendült a MP fő zenei témája az szinte fájt. :D

Max félhomályos lakásában csendül fel néhány percre, aztán az életben nem hallod többet, szóval nem tudom, hol láttál ilyet. :D Egyébként oké, ha arra a specifikus atmoszférára vágysz még egyszer, akkor a harmadik rész azt nem hozza, csak ugye felmerül a kérdés, hogy miért akarsz egy folytatással játszani az első kettő helyett akkor, ha nem vágysz új dolgokra. Szvsz az egyik legjobb döntés volt otthagyni az unalomig használt New Yorkot, főleg úgy, hogy nem a Remedy csinálta a harmadik etapot. A Rockstarnak van egy egyedi stílusa, ahogyan a Remedy-nek is, szóval egyik se másolgassa a másikat.

Mellesleg most, hogy a Remedy a multiplatform fejlesztés felé kacsintgat a Quantum Breakkel való befürdés után, simán előfordulhat, hogy lefejlesztenek egy negyedik részt. A saját elmondásuk szerint szeretnének is, a harmadik rész felett is bábáskodtak egy nagyon picit feedbackben, a Rockstar el van foglalva egy csomó más dologgal, a MP3 meg lett akkora siker, hogy jöhessen egy negyedik rész. A sztori szempontjából sem lenne hülyeség, mert igaz ugyan, hogy a 3 végén elég szépen le lett zárva a történet, de attól még Max simán hazamehet New Jersey-be egy utolsó, nagy nosztalgiavonatra. Én benne lennék, mert érdekes lenne látni, hogy a Remedy vajon felül tudná-e múlni a Rockstart, és szerintem a finneknek is jót tenne már egy olyan játék, ahol a klasszikus alapokat kell újraértelmezni az innováció helyett.

A komikumot tetőfokára tekerő Max Payne 2 lényegesen koherensebb élményt adott. De a harmadik rész minden szempontból klasszisokkal magasabb súlycsoportban mozog.

Egyébként igen, nálam pl. a Vice City-vel holtversenyben a Rockstar legjobb játéka (és nagyon úgy néz ki, hogy melléjük fog férni a GTA 5 is) és jobb bárminél, amit az eredeti fejlesztő Remedynek sikerült összehoznia.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy az első két rész rosszul öregedett volna (illetve az első igen, de más szempontból), mert amit számon kérsz rajtuk, az sosem volt a sajátjuk. Az első rész egy John Woo-film játékverziója akart lenni egy noiros sztorival, de még véletlenül sem véresen komolyan véve (a stílus mindenek felett), maga a történet pedig még mindig simán a jobbak közül való. Kicsit a John Wickhez tudnám hasonlítani a dolgot: ott is komoly pofával játssza végig mindenki a sztorit, sőt, a saját világán belül még a főhős haragra / gyásza is valós, és csak kívülről nézve, filmként válik egy baromi vicces over-the-top akciómozivá az egész. A Max Payne-nél már mag a cím, illetve a főhős beszélő neve is erősen megkerülhetetlen, és tényleg elég viccesen hangzik az, hogy "maximum fájdalom". Az olyan dolgok is ezért vannak benne, mint a negyedik fal ledöntése vagy a hülyén eltúlzott Twin Peaks-paródia tévéműsor (persze utóbbi a második részben csúcsosodik ki, itt még csak egy részt nézhetsz meg :D). Az első rész egy ahogy esik, úgy puffan garázsfejlesztés, és eléggé hozzátartozik a vonzerejéhez az, hogy ezt egy percig sem titkolja.

Ami miatt öregedett, az inkább az, hogy az eltelt évek alatt komolytalanná vált a grafikája is, és a 2000-ben a Mátrix miatt menőnek látott lassítások is sokszor inkább röhejesek manapság, mint stílusosak. Emiatt egy kicsit sérült a komoly tálalás és a lappangó humor egyensúlya.

A második rész meg pont azért rosszabb az elsőnél, mert ott a Remedy gyakran már magát a történetet és a világot is komolytalanná silányítja (a roppantul ötletes és kellemesem szimbolikus, de a világ addigi komolyságába egyáltalán nem illő "szellemvasutas" pálya a díszletek között, Vinnie Captain Baseball Bat Boy fanatizmusa, ami aztán úgy csúcsodik ki, hogy egy óriáskosztümben kell terelgetni a szerencsétlent, stb.), a játékmenetet meg szuperképességekkel színesíti, miközben ott van az első rész búval vertsége is. Sehogyan sem áll össze.

A harmadik rész már azért is csúcsteljesítmény, mert ezeket az elemeket újra összhangba hozza, csak simábban és más utakon: a humort elsősorban a rockstaros, Houserékhez méltó írói teljesítmény miatt kapod meg, a negyedik fal csak és kizárólag a tévéműsoroknál dől el, de még akkor is csak kikacsintva, integrálva a cselekménybe (az első részhez hasonlóan Max tesz egy megjegyzést arra, hogy kezd megőrülni, miután Mona hangját hallja a tévéből), a történet belső komolyságán meg egy apró vágást sem ejtenek.

Az átvezető és az akciórészek között pedig szerintem nincs disszonancia, vagy legalábbis én nem ezt a kifejezést használnám rá. Elég konzekvensen végigviszi a játék azt a koncepciót, hogy Max az akcióknál igazából vagy az adrenalin hatására van magánál (és ez vizuálisan meg is törik néha pl. úgy, hogy egy pillanatra elmosódik a kép, amikor painkillert használsz), vagy pedig egyszerűen csak összeszedte magát annyira, hogy felhúzza a gyűrött zakóját, és tetűmásnaposan bemenjen dolgozni.

Másrészt meg a mozgékonyságában sem érzek ellentmondást: szvsz a játékmeneti animációk teljesen jól átadják azt, hogy egy kiégett fószerral mész, aki erőlteti azokat a fájó izületeket (elég lassú, még sprintelésnél is), és a vetődéseknél sem Tequila jön át a Hard Boiledból, hanem csak egy fickó, aki nyögdécselve dobálja magát. A határon tolja sokat megjárt testét.

Mellékzönge: egyébként meg tök bírom a Rockstarban azt, hogy nem múlik el náluk játék hatás nélkül. A GTA 5-ben egyszerre érzem a korábbi GTA-kat a városon, a Red Dead Redemptiont a sivatagon és a Max Payne 3-mat. Utóbbi főleg azért is mókás, mert a játékmeneten és a prezentáción is érezni: egyrészt a kifinomultabb akción látni, hogy sokat tanultak Maxtől, de a rádióban is találni számot a Health-től + a dinamikus soundtrack elég erős áthallásokat tartalmaz a Max Payne 3 soundtrackkel, annyira, hogy a menükben a panamai szám remixe megy. :D

Kurva jó:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Fjy3o2wZATc
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=e0h09RpeMSY

Hát ez felettébb érdekes:
https://444.hu/2017/06/07/az-olasz-hatosagok-folyamatosan-figyeltek-az-egyik-londoni-merenylot
Kb. egyértelmű, hogy a védekezés nyitja továbbra is a jobb nemzetközi együttműködésben van. Egyre több forrásból esik le nekem az a kép, hogy itt még az angol titkosszolgálat leterheltsége ellenére is hibáznia kellett valakiknek ahhoz, hogy megtörténhessen a támadás.

Pedig ha figyeltél volna, akkor leeshetett volna az is, hogy az élethez és emberi méltósághoz való jogon kívül az összes korlátozható a szükségességi-arányossági tesztnek megfelelő mértékben. De persze megint ott tartunk, hogy szerinted az emberi jogok egyenlőek a liberális maszlaggal, szóval nem is próbállak meggyőzni.

Én csak azt nem értem, hogy a felsorolt 3 dologhoz miért kell módosítani az emberi jogokat?

Súlyosabb büntetés a terroristának? Remek, de ezek úgysem kerülnek bíróság elé az esetek többségében, szóval pont leszarom. A terrorista tevékenységgel gyanúsított külföldiek könnyebb visszatoloncolása saját országukba? Well, duh, még szép, csak aztán nehogy úgy toloncolják vissza, hogy otthon lehet készülni a következő akcióra.

A harmadik már kicsit problémásabb, mert ha jól értem, akkor arról van szó, hogy a terroristagyanús emberkéket megalapozott gyanú nélkül is fogva lehetne tartani hosszabb ideig, ami ugye már nagyon csúnya dolog... első ránézésre. Szerintem simán meg lehet indokolni az egészet azzal, hogy a terrorcselekménynek már a legkisebb gyanúja is olyan súlyosan veszélyes a társadalomra, hogy az nyilván erősebb érv, mint a megalapozott gyanú követelménye. Másrészt meg a nyomozáshoz / felderítéshez utcán kell hagyni gyanús embereket, szóval a kettő szépen kiegyensúlyozná egymást.

Kampánybeszédnek tűnik ez May-től: gyorsan mondott valami hangzatosat, miközben istenigazából szó nincs az emberi jogok korlátozásáról.

A GTA Reborn modszéria (ami valójában egy gondosan válogatott és konfigurált modgyűjtemény) elég frankó a klasszikus részekhez: szép HD kezelőfelület, kellemes új effektek és megnövelt draw distance kiegészítve néhány extra effekttel a hiányosságok elfedésére (pl. távoli fényforrások kb. úgy, mint az ötödik részben). Valamikor majd tutira végigviszem vele a Vice City-t sokadjára.
rwurl=http://i.imgur.com/Zi0QbTq.jpg
http://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=706270825
(alul elérhető a többi részhez is)

Moken írta: És most miért nem a politikusokra meg közszereplőkre vadásznak egyébként a merénylők? A múltkor Angliában egy képviselőnőt lazán lelőtt valami idióta a háza előtt, akkor gondolom egy megtervezett IÁ akciónak is sikerrel kellene kecsegtetni.

A terrorizmus alapja a társadalomban való félelemkeltés, szóval mindig civileket ölnek olyan személyek helyett, akik úgyis "had it coming" a közvélekedés szerint. Ahogyan Joker is mondta a Dark Knightban, az része a tervnek és azon senki sem döbben meg, ha hatalmi pozícióban kinyírnak valakit, ha viszont felrobbantanak egy adag civilt munkába menet, az már félelmet kelt, mert egyáltalán nem része a tervnek.

A félelem és az érthetetlen erőszak az, ami miatt a random pupák elkezdi majd gyűlölni a muszlimokat, és pont erre van szüksége az ISISnek.

Nem is fogok spoilerkedni eztán, és egyet is értek azzal, hogy a nagy dolgokat nem érdemes reklámozni évekkel később sem, mert el lehet rontani vele más szórakozását, csak ez tényleg egy olyan dolog, ami jó nagyot szólt annak idején, a fő sztorihoz meg semmiben sem kapcsolódik. Eleve úgy kezeli a GTA 4 szereplőit a játék, hogy néhol feltűnik közülük néhány, de csak amolyan apró érdekességként (és néhány esetben annyira fű alatt, hogy sokaknak még csak le sem fog esni, hogy 1-2 karaktert láthattunk már), vizet meg nem zavarnak.

Szegény Brucie Kibbutznak pedig még csak egy rendes feltűnés sem jutott, csak ez:
rwurl=http://i.imgur.com/kNoUUwr.jpg
Nem értem a Rockstart, én teljesen evidensnek vettem volna a helyükben, hogy a 4 óta minden GTA-nak SZÜKSÉGE van Brúszira. :D

Egyébként tök sok aranyos easter egg van benne, a Grove Street-i küldetésnél pl. elbiciklizik melletted CJ, a tesója meg Big Smoke. :D

Alapszabály. :D