Hozzászólások
Elsődleges fülek
Na, ez az előzetes sokkal jobb lett, mint a tízer volt, elő is lépett a legjobban várt filmmé nálam. :D
Shadow Warrior: Wanton Destruction
Fura egy története van a Sunstorm Interactive-nak. A Duke 3D-hez készült kiegészítőjük (Duke it out in DC) nagy volt, de sok helyen túl bonyolult ahhoz, hogy élvezni lehessen. A Bloodhoz gyártott mappackjük (Cryptic Passage) egy fokkal jobb, frankók a pályák, de az alapjátéktól azért elmarad.
Ehhez képest a Wanton Destruction, vagyis a Shadow Warriorhoz összerakott csomag magasan a legjobb cucc, amit valaha csináltak, totálisan az a minőség, mint ami az eredeti játékban is ott van, sőt, néhol még überelték is. A poén? Sok-sok évvel a Sunstorm csődje után, 2005-ben vagy 2006-ban adta ki a neten a 3D Realms, tök ingyen. :D
Valami befejezetlen, polírmentes cuccra számítana az ember ilyen múlttal, de nem, ez egy teljesen befejezett, fasza játék 12 (illetve inkább 11, de erről majd mindjárt) brutáljó pályával. Mindezt úgy, hogy igazából a sunstormos bonyolultság megmaradt, csak valahogy mindig sikerül úgy irányítani a játékmenetet, hogy megtaláld azokat a hülyén eldugott kapcsolókat. Poénosak az emberi sprite-okra lecserélt ellenfelek is, a sztorija meg nem irreleváns mellékzönge, hanem egy igazi folytatás, aminek a végén Wang kinyírja Zillát a fenébe.
A járművezetősdit kispórolták, de ez nem is baj, mert bár az eredeti játékban poén elütögetni, agyonlőni meg szétrobbantgatni egy nagy adag ellent a járműves részeknél, az irányítás és a célzás nehézkes, gagyi volt. A pályák is feszesebbek lettek így.
Egyszer bicsaklik csak meg a minőség, de akkor sem komolyan: a repülőgépen játszódó pálya epic, de elég idegesítő is. Jó szar, amikor úgy lőnek rád egy függöny mögül 4-5-en, hogy nem is látod, bemenni a függöny mögé meg nem tudsz, mert kilyuggatnak, ha megpróbálod... és akkor ezt eljátssza a pálya még háromszor, te meg vaktában lövöldözöl a shotgunnal. :D Az is jó, amikor a repülőgép szárnyain kell rohangászni úgy, hogy folyamatosan le akar fújni a szél. Ja és persze, hogy itt sikerül eljátszani azt a klasszikusan sunstormos húzást is, hogy az egyik kulcs egy random budiban van elrejtve, hozzájutni meg úgy tudsz, hogy lehúzod a benne lévő szart, majd feljön egy kulcs. Logikus! :D
A szar mondjuk valahogyan egyébként is visszatérő motívum, gondolom csak azért, hogy meglegyen a Build-játékoktól megszokott kifinomult ízlés:
rwurl=https://i.imgur.com/EUfEFgZ.jpg
Régen láttam a filmet, és nem is egy esszé rögtönzését kívánom, csak nekem az maradt meg, hogy míg utalás szinten több témával is kacérkodott a BvS, összefüggés szinten nem éreztem koherensnek. Ettől független szívesen elolvasnám a főoldalas értelmezésedet.
Haha, olyan nem lesz, mert abban egyetértek, hogy nincs meg a koherencia... viszont a bővített változat pont annyit tol a hangsúlyokon, hogy megkapd a lényeget, még ha picit zavarosan is.
Ez pl. fontos:
Másrészről a filmbeli átlagemberek is így tekintenének Superman-re?
Az egy nagyon jó elem a filmben, hogy az, amit Batman és Superman gondolnak egymásról, nem fedi azt a képet, ahogyan a film végeredményben bemutatja őket.
Batman szemszögéből Superman a mindenértelmű idegen veszély, akit csak úgy lehet semlegesíteni, ha megelőző csapásként elpusztítjuk. Ehhez képest a film úgy mutatja be Supermant, mint egy hibáit és bűneit megvalló szent embert. Az emberiség számára ellentmondásos csávó: az egyik fele tüntet ellene, a másik Istenként imádja.
Superman szemszögéből Batman egy öntörvényű őrült, aki nem igazságot, hanem erőszakot oszt, és gazdag gyerekként unalmában veri a szegényeket (thank God a bővített verzióban azért a szálért, amiben Clark Batman tevékenysége után nyomoz, mert a mozisból ez sosem derült volna ki :D). Ehhez képest Batman egy tragikus hős, aki a 20 éves harca alatt annyira nem ért el semmit, hogy magából is veszített egy jókora darabot. A bűnözés nem csökkent, Robin meghalt, a szent szabályokból gyakorlatias "leszarom, ha meghalsz lett", a Wayne Manor romokban, Bruce-nak meg se kutyája, se macskája. Ezt leginkább az a jelenet veri beléd, amelyikben azt ecseteli Alfrednek, hogy most annyi idős, mint az apja volt a halálakor, viszont az apjával ellentétben ő nem ért el semmit.
Szóval a két karakter konfliktusa abból következik, hogy félreértik egymást, és anélkül kezdenek el utálkozni is, hogy valaha is leültek volna egymással beszélgetni. A félreértés meg abból fakad, hogy Luthor duruzsolja a fülükbe a "fake news-t" féligazságok meg teljes hazugságok formájában.
Végeredményben tehát tényleg arról szól a film, hogy ne gyűlöld azokat, akiket nem is ismersz, a nagy Batman vs. Superman ütközet konklúziója meg az, hogy bár Batman az, aki fizikailag leverhetné Supermant (szóval Superman nem elpusztíthatatlan isten, elvégre ott a kriptonit), eszmeileg mégis ő az, aki veszít. Superman megbánta a maga bűneit és baromi gyorsan be is látja, hogy Luthor mozgatja a szálakat, miközben Batman még mindig nagyon agyonverné, aminek hatására Batman akkorát koppan a film végére, hogy fel kell adnia addigi nézeteit, és meg kell változnia.
Az még viszonylag enyhe váltás, hogy nem lehet már gépfegyverrel nyomulni a Batmobilon, meg embereket billogozni, az viszont már nem, hogy a teljes elmélete ("Superman csak a rosszat hozza magával, vagyis a többi gonosz űrlényt") tévesnek bizonyul. Nem Superman jelenléte miatt jön Steppenwolf, hanem a hiányában, és amikor erre rájön, akkor kezdi el összerakni a Justice League-et.
Azért szomorú film a BvS egyébként, mert egy így mind nagyon jó, sőt, még mélynek is lehetne mondani (egy Marvel-filmhez képest mindenképpen), csak ugye nem sikerült ellentmondások nélkül, igazán koherensen és főleg szórakoztatóan elmesélni. Ha ez így mind összejött volna, akkor most zseniként tisztelhetnénk Snydert, a BvS meg a legjobb képregényfilm lenne a Dark Knight óta.
Batman szempontjából Superman egy veszélyes űrlény, aki csak pusztítást hozott magával, amióta része az emberiségnek (lásd: a Man of Steel vége). Ez a bizalmatlanság már ott van a Man of Steel végén is egyébként: a hadsereg ráállít Supermanre egy kémműholdat, Superman természetesen megsemmisíti, majd odaáll a tábornok elé és közli vele, hogy tőle nem kell félni, ugyanannyira amerikai, mint bárki más.
Szóval alapból Superman a Dr. Manhattan 2 Snydernél, de hogy pontosan milyen fenyegetést ért alatta Batman, az ebben a jelenetben van:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=M10iKpORvKA
Szvsz az, hogy Supermannek magán terroristaszervezete van meg hogy szimbolikusan lefejezi Batmant, elég árulkodó arra nézve, hogy mit azonosít vele a film (khm, iszlám).
Tomb Raider 2 fan remake demó
Még egy ilyen keserédes játékot. :D Baromi jó a prezentáció, tökéletes klasszikus Tomb Raider hangulat, szép grafika, a TR Anniversary-ból átemelt irányítási séma, kontrollertámogatás meg amit akarsz.
És hogy játékként milyen? Borzalmas. :D Egyértelmű, hogy a srác, aki csinálja teljesen segghülye ahhoz, hogy egy ilyen játékban hogyan kell vezetni a játékost, mert abszolút inkompetencia jellemzi a pályadesignt. Ha hússzor nem haltam meg, mire ezen a fránya demón sikerült átverekednem magamat, akkor egyszer sem, mert néhány helyen abszolút fogalmam nem volt arról, hogy melyik kiszögellésre tudok ráugrani és hogy mi vezet a biztos halálba. Néha simán csak az van, hogy leereszkedsz valahova, keresed a kiutat, aztán amikor rájössz, hogy zsákutcába kerültél, már nem tudsz visszajutni oda, ahonnan elindultál, szóval csak az öngyilkosság segít. Olyan is előfordult, hogy egy bug miatt elsőre Lara nem kapta el a platformot, aztán amikor végigpróbáltam a másik hármat (és meghaltam a fenébe háromszor) és végső kétségbeesésemben még egyszer megpróbáltam az elsőt, hirtelen elkapta. :D
A fényeffektek vezetnének a helyes irányba? Nope, sikerült szakadékokat is bevilágítani, a játék meg még felcsavart brightnessel is olyan sötét néhol (gondolom valami HDR effektet sikerült túltolni), hogy ne lásd a mélyben lévő tüskéket, a sziklán lévő takonyfilter viszont fénylik annyira, hogy párkánynak hidd. :D Kamera? Hát az sajnos nem valami jó, mert sok helyen nem tudod 360 fokban körbeforgatni, alternatív nézet, ami mondjuk az ilyen helyzetekben mutatná, mi van mögötted, nincs.
Persze ez csak egy demó, a teljes verzió pedig még nagyon messze van, szóval remélem, hogy csatlakozik majd a csapathoz egy level designer, vagy esetleg feedbackben megkapja a fejlesztő a visszajelzést ahhoz, hogy magától is fejlődjön a dologban. Ez alapján egyelőre inkább az eredeti TR2.
Na, Pitchford végre megszólalt a Duke Collection meg a DNF 2001 ügyében (64 perctől):
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=VFKBbr3xcFs&t=64m33s
Sikerült a Take 2-tól kikunyerálniuk egy licencet a DNF újrakiadásához, szóval lesz Collection, és úgy tűnik, hogy nem csak a DNF-fel, hanem egyéb jóságokkal is (Megaton) + a DNF minfenféle befejezetlen változatával, többek között a DNF 2001-gyel is.
Viszont kurvára nem ért egyet Shreiber véleményével a 90%-ban kész játékról, szerinte nincs ott játék, és inkább 9 az a 90.
Egy biztos: ha a Collection a DNF új konzolos kiadása is lesz valami "limitált" PC-s cucc mellett, akkor nem irigylem azokat, akiknek portolniuk kell azt a katyvaszt PS4-re meg boxra. :DD Egy DNF remastert mondjuk már poénból is megvennék ELSŐ NAP. :D
"I think now would be a good time to launch a sequel, there is new interest in 2D games, platform games in particular, the public would be ready and open to discover a new Prince of Persia game if it is turned not to nostalgia, but to something unusual, innovative and beautiful. "
Mondotta Jordan Mechner a Prince of Persiáról itten, ha a kicsit szabad fordítás stimmel:
https://www.huffingtonpost.fr/jean-samuel-kriegk/ce-que-souhaite-le-createur-de-prince-of-persia_a_23378307/
Egyetértek, csak kezdjenek már vele valamit.
Szerk: Ja és egyébként kicsit köntörfalazva, de a Prince of Persia HÁROMRÓL beszél, a Shadow and the Flame folytatásáról (aminek a sztoriját koncepció szintjén már a 90-es években összerakta). Ha azt megcsinálná, mennék is oltárt emelni.
Én is próbálkoztam a karddal, de azzal valahogy nem mindig jött össze (lehet, hogy a port nem szereti annyira az egeres célzást, ha hit detectionről van szó, vagy csak én vagyok béna, nem tom), az ütögetés viszont mindig bejött. Kár, mert a kard sokkal poénosabb egyébként, de egy idő után már le tudtam vágni őket vele repülés közben, szóval az kárpótolt. :D
Egy biztos: ezt a szinkront sosem fogom megunni:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=phitdexy3YI
Everybody dead... I like that. :D Röhej belegondolni, hogy ez egy amerikai csávó, aki atomból előhúzta a full rasszista "ilyen szarul tudnak angolul az ázsiaiak" klisét. :DD
SZUKÁBLIJÁTY!
Ilyen ordenáré baromságot meg, amit itt Zaxx írt, hogy a forgatókönyvíró egy kávé mellett el tudná magyarázni a dolgok miértjét, a büdös életben nem hallottam.
Szövegértés: karó. Nem is tudom, min lepődöm meg igazából.
Szerk: Mankónak: írhattam volna akár a rendezőt is.
Yay, IM DF Retro:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=MHQv4mSG7_I
Imádom a pókiszonyos játékosokat:
rwurl=https://i.imgur.com/p5hkXt7.gif
:D
Ofkorsz! Pl. ez akkor nem te voltál:
Az ugye világos, hogy egy Star Trek az nem úgy nem a valóság, mint egy Annihilation? Teleportálnak, időutaznak, transzformálódnak, satöbbi, a saját valóságukon belül kell megfelelniük a saját szabályaiknak.
Vagyis láttad az új filmeket és slussz, de máris kioktatsz arról, hogyan érvényesülnek az ST szabályai és hogy hogyan kéne az ST belső logikáját értelmezni (érted, a belső logikáját, amiről maximum közelítőleg lehetne fogalmad). Nem lehetséges esetleg, hogy nem én vagyok a hülye meg a részeg, hanem általánosságban te vonsz le mindenről arrogáns következtetéseket? Csak ennyit szerettem volna.
A múltkor mintha olvastam volna egy kommentben, hogy a Last Jedit is megveszi valami csilivili BR-en, pedig hónapok óta fikázza, szóval gondolom nem fogja rongyosra nézni. Nem érted te még consumer Jodát. :)
Szerintem teljesen érthető a gondolatmenet, elvégre most beszéltük meg, hogy neked a Star Trek azért működik, mert a tudomány világában való tájékozatlanságod okán te aztán az ST-ben mindent elfogadsz, mert neked az fantasy. El tudod fogadni az alakváltó karaktert, mert hülye vagy a témához, és nem tudsz különbséget tenni egy valós tudományos elméleteken nyugvó elképzelés és egy adag random hülyeség között, hiszen neked az egész ST random hülyeség.
Miért olyan nehéz elképzelni, hogy korlátoltságod más filmekre is kiterjed? Nincs ezzel progléma, más is így van vele, csak a legtöbb ember el tud vonatkoztatni a saját hülyeségeitől egy film nézése közben.
Ja, és csak hogy magamra reagáljak, mert miért ne: azért tartom jó példának a Star Treket, mert tökéletesen bemutatja azt, hogy miből következik a sok netes komment ilyen meg olyan filmek logikátlanságairól. A hülyeségből.
Sokan ugye alapból elvetik a transzportációt meg az időutazást, mert irreális hülyeségnek gondolják őket amiatt, hogy nincsenek tisztában az elméleti alapokkal, és így már mindjárt nem fog feltűnni Odo sem, hiszen "az egész Star Trek hülyeség, kis olcsó szar sci-fi, hát nem? Hát de!"
Szóval kedves Holden: le merem fogadni, hogy ha odaállnál az Annihilation forgatókönyírója elé a fenntartásaiddal, akkor elmagyarázná neked, hogy így meg úgy vagy hülye, mert amit te gondolsz, az így meg úgy logikátlan hülyeség. Hatalmas tévhit az, hogy ezeket a filmeket csak úgy összehordják mindenféle komoly kutatómunka nélkül, szóval majd ha te elvégezted ugyanazt, és az alapján is logikai tévedéseket látsz ott, na, akkor majd lehet vitatkozni, addig viszont csak egy okoskodó néző vagy, aki úgyis téved.
És tényleg ez a legszebb az egészben: hogy te előállsz a saját baromságaiddal, majd széttárod a karodat a veled vitatkozónak, hogy "tessék, cáfold meg a baromságaimat", miközben ugye neked kéne azokat alaposan, pontról pontra alátámasztanod. De nem, a munkát azt végezze el más, te csak zseni vagy, így születtél, tutira igazad van.
Az ugye világos, hogy egy Star Trek az nem úgy nem a valóság, mint egy Annihilation? Teleportálnak, időutaznak, transzformálódnak, satöbbi, a saját valóságukon belül kell megfelelniük a saját szabályaiknak
De pont ez az, hogy nem felel meg.
Teleportáció? Olyan nincs a Star Trekben, transzportáció van. Hogyan működik egy transzporter? A szerkezet a tested integritását megőrízve atomjaidra bont, ezt adatként eltárolja, majd a megadott ponton újraalkotja azt. A valóságban nem lehetséges, de az elméleti alapok vannak annyira reálisak, hogy vadabb képzelőerővel el tudod azt hinni, hogy félezer év múlva lehetséges lesz.
Időutazás? Ma is tudjuk, hogy lehetséges (a relativitáselmélet alapján csak a fénysebességet kell elérned hozzá :D), az ST csak ezt fordítja át a saját realitásába.
Odo alakváltása? Na, ott már gondok vannak, mivel alapvető fizikai ismeretekkel is megérthető, hogy egy pohár súlya nem lehet egyenlő egy 90 kilós masszáéval. Nem működik a sorozat saját valóságán belül (hiszen most magyaráztuk el, hogy a sorozat valósága a mi valóságunk elméletein nyugszik), a sorozat készítői is csak hülyeségekkel próbálták megindokolni, de sosem sikerült, hiába dolgozott az ST-n a kezdetektől fogva egy adag mindenféle tudós is a teljes hülyeségek szanálása érdekében.
Mondok neked ilyet más filmekből: az Érkezésben amikor megérted, ahogy az idegenek az időt kezelik, és ahogy ez leképződik a nyelvükben.
Ez csodálatos, de van olyan haverom, aki azért utálja az Arrivalt, mert a vége szájbarágós, szóval szerinte ettől csőbuta az egész film, pedig tudjuk, hogy nem az.
A Prometheust hivatkoztam meg egyébként, de tőlem értheted a Covenantra is (végül is utóbbira jobban illik a példa, mert a Promcsiban leveszik a szerkót, miután lementek benne, de a nézői benyomások alapján ez teljesen mindegy).
A nem vagy normálishoz meg annyit, hogy szerintem ti nem vagytok teljesen normálisak, amikor a logikai bakikat felnagyítjátok vagy a mondanivaló egy részével nem értetek egyet, aztán leszarozzátok miattuk a teljes filmet. Pl. annak idején a Star Trekben miért nem zavart senkit sem az, hogy rendszeresen védőfelszerelés nélkül sugároznak le a srácok az M típusú (mit M típusú, az összesre :D) bolygókra? Mert nem ront semmit az intellektuális élményen, azért. Mostanában a TNG-t és a DS9-t nézegetem, és bizony tele van faszsággal mindkettő (pl. Odo alakváltása a DS9-ban szinte részről részre máshogyan működik, és fogalmam sincs, hogyan tud az egyik részben pohárrá, a másikban meg óriási szörnnyé átváltozni), csak tökre mindegy, mert nem az a lényeg.
Szóval szvsz érdemes lenne már megbékélni azzal, hogy egy film nem a valóság.
Szerk: A legjobb eddig a 2 és fél évadnyi DS9-ban, amit végigültem az volt egyébként, amikor a Chief utazik az időben és mindig összefut a jövőben saját magával, a jövőbeli énje (akivel ugye meg kellett történnie az időutazásnak a múltban) meg látszólag sosem emlékszik arra, hogy mi van. A rész végére kezdesz egyre jobban belezavarodni, ami valószínűleg már a forgatókönyvíróknak is feltűnhetett, mert egyszercsak Chief megkérdezi future Chieftől, hogy ez hogy van, mire future Chief megszólal: "sosem értettem az időéletmélethez". :D És ettől még egy zseniális rész az egész.
Egyébként egész jól összefoglaltad, hogy miért haldoklanak a mozik: a néző az intelligensebb filmeknél kitalálja, hogy ő úgyis okosabb a készítőknél, ezért beleköt az élő fába is, a buta filmeknél viszont az van, hogy "háhá, te nem érted, hogy ez direkt ilyen buta, just go with the flow".
Ugye ez azért bajos, mert az okosabb filmeket Jani, aki otthon tuningolja a 100 éves Honda Civicet eleve nem fogja megnéznim, vagy ha meg is nézi, akkor sem fogja érteni, mi volt az az unalmas szar, amit látott. Közben meg te Janival együtt viháncolsz a F&F-on, mert "jaj de buta, hát mennyire meta már", tömöd az arcodba a popcornt és pirospozsgás arccal röhögsz azon, amikor Vin Diesel hatvanadjára is meghajlítja a teret egy bevehetetlen kanyar közben... aztán meg megnézel egy értelmesebb sci-fit és lefikázod, mert nem vették fel a szkafandert, amikor leszálltak a bolygóra. A különbség meg ugye annyi, hogy a F&F eleve egy értéktelen okádék, a sci-fi meg mondott neked tök jó dolgokat és értékes volt, de hát istenem, nem vették fel a szkafandert, szóval akkor szar.
Kösz, hogy megölöd a filmeket, asszem.
CJ írta: Tanuld már meg helyén kezelni a képregényfilmeket....
Oké, de akkor mondd meg Alan Moore-nak is, hogy tanulja már meg helyén kezelni ezeket az egyszerű, szórakoztatásra való képregényeket. :D
Ha megnézed a legjobb, leginkább istenített képregényeket, akkor azért eléggé szembetűnő az, hogy már régóta nem csak a látványos csihipuhi az, amit nyújtani tudnak ezek a történetek. Nekem az igazán jó képregényfilm az valahol ott kezdődik, mint a Burton féle első Batman: egy egyszerű, klasszikus sztori a jó meg a rossz küzdelméről, de több rétege van és baromi érdekes dolgokkal foglalkozik. Ahogyan Joker, a tök egyértelmű gonosz karakter manipulálja a népet a könnyű szórakozás lehetőségével, a pénzzel és a médiával, a vicces lufikban meg ott a halálos gáz, az valami hátborzongatóan jó társadalomkritika. :D
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=aMQbQYL8IGI
Egy képregényhős tökéletesen alkalmas arra, hogy szimbólumként használják, és a legjobb képregényfilmekben és képregényekben ez is történik. A Marvelre persze ez képregényben sem annyira jellemző, de Frank Miller és Burton előtt a DC-re sem volt az, és ha a kettő közül el akarod dönteni, hogy végül is ki az, aki új irányt adott a DC-nek, akkor tulajdonképpen Burton a befutó. Burton olvasta a Year One-t meg a Killing Joke-t, aztán arra használta inspirációként, hogy kitöltse tartalommal Batman világát, a film sikere után meg már gyorsan jöttek az olyan sztorik, mint a Dark Knight Returns, a fősodorbeli Batmanből egy mély karakter lett, az olyan érdekes spinoffok, mint a Killing Joke meg a Year One meg alapművek lettek. A Batman-karaktereket ma már nem is tudod máshogyan értelmezni, mint szimbolómukként és metaforákként.
És érdekes egyébként, hogy próbálkozik a Marvel mostanában, ami a képregényeket illeti, csak általában rajongói utálkozás lesz a vége, mert gagyin csinálják amiatt, hogy nincsen meg az az új értelmezési közeg, amit Moore, Miller meg Burton lerakott a DC-nél. Aztán csodálkoznak, hogy a béka segge alatt vannak a képregényeladások.
Akár a "Martha" is jobban vizsgázik az Avinál, nemcsak a Prometheus. :D Pl. igen, szórakoztatóipari szempontból a mozis BvS egy élvezhetetlen, unalmas katyvasz elharapott és kidolgozatlan gondolatokkal... de legalább van miből katyvasznak lennie, legalább ott vannak azok a gondolatok. A BvS az idegengyűlöletről és annak ellenszeréről a szól: hogy lehet, hogy nagyon különböző hátterű emberek verődnek össze a mai multikulti társadalmakban, de a kulturális különbségek és az eltérő meggyőződések ellenére mégis mindenkiben van valami közös, ami a BvS-ben kurva bután és erőltetetten Martha.
Batman meg még a Nolan-verziónál is reálisabb, hihetőbb karakter, mert már 20 éve tolja az ipart, rájött arra, hogy egy fecske nem csinálhat nyarat, a karakter fennkölt szabályait így felváltotta a praktikusság. Tudja, hogy a kőkemény bűnözők úgysem javulnak meg, szóval az összes csontjukat eltöri, hogy legalább rokkantként ne tegyenek több rossz fát a tűzre, megölni meg nem öl meg, de tökre nem érdekli, ha a cselekedeteid következményeként meghalsz a picsába. Nem ő döntött úgy, hogy gránáttal vagy lángszóróval fegyverezd fel magadat, szóval igazán nem haragudhatsz rá, ha visszadobja a bombádat vagy szétlövi a hátadon a gáztartályt. :D
Ettől még rossz film? Persze, hogy az, de ez kurva szomorú, mert a Justice League felvizezett, Avengersszé alakított DCEU-jához képest (ami sajnos még úgy is jobb film) egyébként kurva okos tud lenni. Batfleck lehetett volna a legjobb Batman evör, a DCEU meg a legokosabb közönségfilmeket gyárthatta volna, ha Snyder nem kúrja szét a saját agyszüleményét. Érted, Nolan Batmanje 3 film alatt megváltoztatja a társadalmat meg szobrot kell neki emelni, közben meg egész karrierje alatt néhány tucat terroristát kapott el.
Utálom a BvS-t, de nem röhögöm ki, hanem inkább gyászolom, mert miközben nézed, látod, ahogyan a kulturális tartalom az utolsókat rúgja a poszt-modern közönségfilmben. Néha így előkerül és ott van, de aztán beleütik a sárba egy Marthával. Annak a filmnek a végén nem Supermant temetik el, hanem a rendezői autoritás és a nézői intelligencia utolsó foszlányait.
Nekem bejön így is eléggé az MCU, de ja, ezeket a "basszunk mindenkit egybe, éljen a marketing!" kaliberű filmeket annyira nem tudom értékelni, kb. csak abból a szempontból, hogy bár történet meg dramaturgia az nincs, legalább egyik sem esett össze a sok szereplő alatt. A szólófilmeket még megnézem és általában szeretem is, de az Avengers nekem már Transformers... és érdekes módon a bemutatót követően általában a közönség hardcore-abb részének is.
Szerk: Másrészt meg amit nem csípek (és ezért visszás nekem a Star Wars is), az az, amikor a marketing fanatizálja a közönséget, ami aztán végül kiszar magából ilyen retardáltakat, akik anyazás nélkül képtelenek elviselni egy fősodorral ellentétes véleményt:
http://www.rewired.hu/comment/161326#comment-161326
Nem szabad viccelni meg leírni egy plakátról, hogy szerinted szar, mert az MCU meg a Star Wars az már nem csak egy adag film, amin az egész család elszórakozik, hanem VALLÁS. Ha nem "hiszel" benne, akkor minimum hülye és ízléstelen, maximum pedig elpusztítandó troll vagy. A normális filmszerető ember, aki ezekben a filmekben a nagy büdzsén kívül semmi extrát nem talál meg csak néz ki a fejéből és nem érti, hogy mi történik meg hogy miért kerül Netflixre az Annihilation.
De ez egy Marvel filmben nem működik: a széria sarokpontja az, hogy vígjáték az összes, a komolyabb dolgok meg mindig csak mellékesen vannak odatéve "tudnánk ám komolyabb filmet is csinálni, csak nem akarunk" alapon. Néhány szereplőt kiírnak, aztán annyi, pl. Downey Jr. elég öreg, szóval valószínűleg szögre akasztja Iron Mant, Amcsi kapitány meg tökre kifulladt, szóval mehet ő is, de ennyi.
Nem fogják kinyírni a fél univerzumot, hogy utána, amikor újranézed a többi vicces filmet ott röhögjél azon, hogy "háhá, most még poénkodsz, de meghalsz még ám!"... oké, mondjuk az is igaz, hogy ezeknek a filmeknek a 95%-át senki sem fogja megnézni kétszer. Ezért röhögök mindig a hype-on is, mert hihetetlen, hogy milyen gyorsan kimossák, aztán meg átmossák az emberek agyát ezekkel a műanyag szarokkal: napokkal a premier előtt már gondolni sem tudsz másra, csak arra, hogy jön az Infinity War, rá két napra meg már azt sem tudod, hogy mit láttál, de nagyon jó volt, mert Marvel volt, közben meg a közönség 80%-a Carthoz hasonlóan már le sem vágja, hogy melyik faszi kicsoda.
Most fejeztem be a 2013-as Shadow warriort.
Háhá, én meg a 97-eset. :D Nagyon régen játszottam vele utoljára, szóval kijárt már neki az ismétlés, és igazából mostanra sikerült megértenem, hogy miért nagy klasszikus ez a játék sokaknak. Nekem sosem állt kézre igazán, a Duke 3D meg a Blood valahogyan egyértelműbb és plasztikusabb, annó emiatt alacsonyabb nehézségen is vittem végig.
Most viszont fel mertem rakni Who Wants Wangre, és egy kis szenvedés után belejöttem és nem bántam meg. Az a "baj" a Shadow Warriorral, hogy igazából nem skillből, hanem kő-papír-ollóból és felszerelésből kell megnyerni a csatákat, mert célozhatsz te bármilyen jól, egy shadow ninja akkor is összecsomagol, ha nem pusztítod el robbanószerrel olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet (nem sikerült rájönnöm az egész kampány alatt arra, hogyan lehet hatékonyan dodge-olni a lövését).
Az óriás darazsakat konkrétan az esetek 70-80%-ában nem lehet eltalálni, szóval ha megtámad egy raj, akkor vagy ledobod nekik a gázbombát, vagy meghalsz / hatalmas életerőveszteséggel éled túl a dolgot. A coolie ghostokkal is kergetőzhetsz rengeteget és pazarolhatod rájuk a lőszert, hogy aztán később ne legyen, ha nem jössz rá arra, hogy ninjaütésekkel gyorsan kinyírhatod őket, amíg kikelnek a kamikazékból. Emiatt elsőre kurva nehéznek hat a játék, és csak akkor lehet jókat darálni, ha kitapasztaltál sok dolgot és jó vagy a secretek megtalálásában is.
Ha ez megvan, akkor elkezd ütni a játék és egy badass, letehetetlen adrenalinlöket lesz az egészből. Majdnem minden fegyver és tárgy tökéletesen használható abban a szituációban, amire kitalálták őket, csak tudj gyorsan váltogatni a különböző cuccok között meg találj beléjük lőszert. A level design kurva jó, Wangen szétröhögöd magadat, pályából meg pont elég van.
A Classic Redux verzióért viszont kár, mert egyrészt bugos (tud crashelni, quicksave-elésnél néha csavargatja a brightnesst, ilyen jóságok), másrészt egy kicsit igénytelen. Pl. nem értem, hogy HD hudra miért volt idő, normális skyboxokra meg miért nem, amikor a source port teljesen 3D-s, tehát az eredeti 2D-s skyboxok nem fogják kitölteni az eget. A célzás sem okés, a railgunnal pl. baromira nem tudsz rendesen célozni a szar függőleges célzás miatt, ráadásul még félre is hord (ha messzire célzol, akkor a crosshairtől egy kicsit balra kell vele lőni). A probléma gyökerét persze gyorsan megtalálja ez ember, ha belekukkant a creditsbe:
rwurl=https://i.imgur.com/lYOjYK9.jpg
Vagyis egy ősrégi, valamint egy régi és befejezetlen source portból és az EDuke32-ből gyúrták össze, így nem csoda, hogy vannak hiányosságok. Mindegy, a lényeg, hogy az esetek többségében jó vele játszani, a gondok meg szokhatóak.
Szerk: Poénból végigverekedtem magamat a shareware epizódon a legnehezebb fokozaton is. Nem sokkal keményebb, mint a Who Wants Wang, de összességében több az ellenfél és beleraktak néhány wtf részt, amitől kurva nehéz tud lenni (pl. mindjárt az első pályán 3 shadow ninja ugrik neked... egyszerre). Bleh, ez a fokozat legyen a fanatikusoké, inkább ugrom a Wanton Destructionre meg a Twin Dragonra.
Mellesleg röhej, hogy a 3D Realms annak idején ingyenesen adta ki a megkésett kiegészítőket a játékhoz (összesen 25 új pálya, ami 3-mal több, mint ami az alapjátékban van), manapság a Gearbox meg elkér 20 eurót 8 pályányi új Duke 3D-ért.
Thor a félszemű, rövid hajú csávó, Amcsi kapitány viszont a hosszú hajú, szakállas csávó, aki a végén elkapja a lila csávó kezét és ráüvölt az ujjaira. Komoly karakterfejlődés van itt, vagy négyen is máshogyan néznek ki, mint eddig.
Én meg nem értem a wow-ózásokat. Szerintem botrányosan vásári gagyi "bhutáknak", de az összes Avengersszel így voltam, szóval ki vagyok én, hogy elrontsam az örömködést.
Az volt, megváltoztatták a címet valamiért.