Hozzászólások
Elsődleges fülek
Jó, ha, COPD-m lenne, én is jobban be lennék szarva, de én meg pl. egy éve szoktam le a dohányzásról 8 év után, szóval az én tüdőm sem a tüdőgyulladások leküzdésére lett tervezve. :D
Remek, de érted, akkor most pánikoljunk, mert egy makacs új vírus? Nem akarok közhelyeket durrogtatni, csak hát na, nem az van, mint a középkorban pestiskor, hogy meghalt vagy 150 millió ember. A halálozási arányokkal meg szerintem érdemes csínján bánni, mert azt sem tudjuk, mennyi a fertőzött. Vazeg a Széchenyi fürdőben szerinted hány embert fertőztek meg a diákok? Hát a SOTÉs gyerek? :D
Nyilván most hogy tudom, hogy sotés volt az egyik fertőzött, nem fogok az egyetem melletti boltokba járni bevásárolni, pedig mindig ott szoktam. Fertőtleníteni is többet fogok a lakásban, sőt, lehet, hogy hugyozás előtt is kezet fogok mosni, nem csak utána, de ennyi az, amit tehetek.
Amúgy miért van pánik? Egy frankón fertőző vírusról van szó, amit baromi könnyű elkapni, tehát el is fogjuk kapni. Oké, én eleve így állok hozzá, mert ha influenza-járvány van, én általában el szoktam kapni, ráadásul Pesten lakom a belvárosban (olyan 30 méterre a SOTÉ-tól, a László kórháznál szoktam futni :D), szóval koronavírus, here I come... de nem igazán van mitől beszarni, lehetnek durva tüneteid, de ha nem vagy idős vagy mondjuk asztmás, akkor belehalni nem fogsz.
Persze biztos szopás a karantén, ha odajut az ember, de ez van.
Mondjuk rekeszbe mehetett volna inkább
Ugye?
Muszáj ezeket a hülyeségeket ide a hírek köze berakni rendszeresen?
Nagyon egyértelmű, hogy az írók egyike látta ezt a fejlesztést
NOPE és a többi kommented alapján az egyezések egy részét is csak odaképzeled. Abszolút nincs ebben több véletlen egybeesésnél.
A fejlesztő srácot ettől függetlenül egyébként sajnálom, mert látszik, hogy nem nyerészkedni akar, hanem tényleg annyira hülye, hogy hisz a plágiumban.
Eh, szerzői jogot ismerő embernek ez így arcpirítóan nagy faszság, aminek köze nincs se a gonosz ügyvédekhez, se a hiányos szabályozáshoz (btw. a kereset azóta el is lett utasítva, mint annak a rendje).
Vázolom az - egyik - alapproblémát: a Tardigrades máig sem készült el, ami azt jelenti, hogy nem létezik, mint szerzői mű, hanem csak egy ötlet. Az ötletet tudtommal sehol sem védi a szerzői jog, nálunk sem:
Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.
Szóval oké, a csávó fejleszti a játékot, vannak róla képek, blogposztok stb., de ez a helyzet hasonló ahhoz, amikor mondjuk egy fórumon írsz álmaid játékáról, aztán x év múlva valaki megcsinálja. Akkor ellopták az ötletedet és elolvasták? 99,999999%, hogy nem, egyszerűen csak hasonlóak vagyunk és hasonló az érdeklődési körünk, ugyanabban a korban és ugyanabban a társadalomban élünk, így juthatunk akár azonos következtetésekre is.
Másrészt meg ötletopásnak tűnik neked ez? A medveállatkát pl. senkinek sem kellett kitalálnia, mert már eleve létezett, science fiction témában meg elég érdekes élőlény, mert a csótánynál is ellenállóbbak, túlélnek a szabad világűrben is:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Medve%C3%A1llatk%C3%A1k#Medve%C3%A1llatk%C3%A1k_a_sz%C3%A9ls%C5%91s%C3%A9ges_k%C3%B6rnyezetekben
Világűr: 2007 szeptemberében az Európai Űrhivatal a svéd Kristianstadti Egyetem vezetésével Kazahsztánból két fajhoz tartozó medveállatkát, a Richtersius coronifer-t és a Milnesium tardigradum-ot lőtte fel a világűrbe az orosz Foton M3-as űrszondán. A medveállatkák a kriptobiózis állapotában voltak. Az űrszonda 270 km magasan keringett a Föld körül 10 napig. Amikor visszajött, a kutatók vízbe helyezték a medveállatkákat, hogy feléledjenek. 68%-uk túlélte a szabad világűrbe való kibocsátást bármiféle védőfelszerelés nélkül, és utána még szaporodtak is.
Meg most ez, hogy meleg pár meg fekete meg vörös nő van mindkettőben? Húha, hát valaki itt nagyon komolyan feltalálta a spanyolviaszt ezzel a diversity dologgal, nem is tudom, melyik 60-as évekbeli sci-fi sorozatban láttam ilyet annak idején...
Persze ha én ügyvéd lennék és odajönnének hozzám egy ilyennel, biztosan én is megpróbálnék kitalálni cifrákat, mert az a munkád, hogy az ügyfél érdekeit a lehető legjobban képviseld és lennének is erre ötleteim, de igazából nagyon durva jogászkodás lenne és gyakorlatilag érvelhetetlen.
A zombik mindig is lassúak voltak, de ezeknek már bérelt helyük van a rokiparkolóban.
Ez igaz, viszont elmentel az elozo kommentemnel az felett, hogy leteznek nagyon komplex fokuszu korokreosztott jatekok, amelyeknel atgondoltan zsir design van es fokozatosan bontakozik ki a nehezseg es a friss lehetosegek szama ahova nyulhatsz, ahogy haladsz elore es egyszeruen nem tudnanak realtime-ban mukodni. Abban a formaban marmint. Mint emlitett jo peldanak a Civilisation sorozat.
Én meg erre mondtam, hogy ott a Firaxis másik modern klasszikusa, az XCOM, de ott is vannak pocsolyák és a Civben sem élvezetes minden egyes kör (sőt).
Arra is utaltam, hogy ja, minden játékban fontos a rutin és megvan ez a real time cuccokban is, csak azok valahogy még akkor is jobban skálázhatóak, amikor már tényleg tapasztalt vagy. Én például szeretek vissza-visszatérni a kedvenc játékaimhoz, aminek következtében manapság elég kényelmesen végig is tudom vinni őket. A kihívást vagy legalábbis annak az illúzióját viszont szeretem, szóval pl. a Doomban nem szoktam menteni játék közben és ha mondjuk csoda történik és meghalok, akkor pistol start van. Annó gyerekként még időlimit nélkül vittem végig a Prince of Persiát, mert lehetetlenség lett volna egy óra alatt végigvinni, manapság meg azért hagyom bekapcsolva az órát, hogy legyen esélyem veszíteni. Igazából nincs, amióta ezt csinálom, még sosem futottam ki az időből, de tök jó élmény, amikor mondjuk egymás után kétszer rontasz el egy pályát és átfut az agyadon a gondolat, hogy lehet, hogy most fogod elcseszni. :D
És ez a baj a TB harccal: hogy tényleg kevés lehetőséged van hibázni, CRPG-ben meg nem igazán teremtenek neked olyan körülményeket, hogy hibázhass. Az XCOM 2 pl. ezt úgy oldja meg, hogy sürget (sok pályán pl. x köröd van hatástalanítani egy bombát, ha fail, akkor fail), és máris megosztó, pedig ha valamid, akkor IDŐD az bőven van kitalálni a megoldást még úgy is. :D
Ha már poénból felhoztad a sakkot, hát a profiknál ott sem véletlenül használják a sakkórát, mert teljesen megváltoztatja a játék képét. A rutinszerű, "agyatlan" dolgokat rohadt gyorsan csinálják, hogy aztán később legyen idejük gondolkodni, és úgy máris izgalmasabb.
Plusz csomoan direkt azert valasztanak korokre osztott jatekokat, hogy pont ne kelljen allandoan koncentralniuk es figyelniuk.
És ez jól is van így, de erre volnának a nehézségi szintek meg az opciók.
a Doom fps maradjon ne pedig arpg.
Hát, végül is a 2016-os játékban elég direkt fejlődésrendszer van és én remélem, hogy az Eternal több opciót fog adni ebben, szóval... Bizonyos szempontból az, hogy manapság sok a nagyon tradicionális CRPG csak válasz arra, hogy újabban mindenben van egy kis RPG. :)
Amit felsorolsz btw az design implementacio hiba, nem korokreosztasbol adodik.
Amúgy lehet az is, de nem biztos egyáltalán. Pl. oké, nyilván azért is reagálok rosszul a TB harcra a BG-nél, mert belegondolok, hogy atyaúristen mennyit kellett fightolni a régiben és ha nekem azt TB-ben kéne mind lejátszanom, eret vágnék. A valóság ezzel szemben valószínűleg az lesz, hogy ötödannyi harc lesz a BG3-ban, mert az tűnik reálisnak, és az úgy már mindjárt tolerálható jól elosztva.
Tehát ha szimplán jó a dizájn, az nagyon sok problémán segíthet, de én a rutinból végzett műveletek problémáját és az ehhez kapcsolódó unalmat kiirthatatlannak érzem a körökre osztott játékokból. Még az XCOMban is elő tud fordulni a dolog, pedig ott viszonylag minimális az XP grind, a változatos pályák és ellenfelek miatt pedig elég könnyű egyik küldetésről a másikra feldobni a játékmenetet valamivel. Minden jobb játéknak a része az, hogy idővel rutinod lesz és könnyen csinálsz meg bizonyos dolgokat, és igazából kell is az a jó tempóhoz, hogy ne kelljen folyamatosan vért izzadnod. Egy bossfight után nem még egy bossfightra vágysz, hanem egy könnyű, laza szegmensre, olyan játék még sosem volt jó, amiben ne ugrált volna a nehézség a tempó érdekében.
A real time játékmenet viszont akkor is megköveteli a figyelmedet, ha könnyű, ezért tudja eladni az Ubisoft is a Far Cry-okat. :)
Ezert fokuszalok arra a pontra hogy barmennyire feszitenek "realtimeositani" a korokreosztast, nem fog sikerulni nekik mert egymast teljesen kizaro rendszer a ketto.
Ez így van, egyenesen átfordítani egyikből a másikba nem lehet őket és ez probléma, ezért gondolkodom én is hibrid rendszerben.
Én mondjuk gyakran érzem unalmasnak azt, amikor a teljes party-val le kell lépnem a kört, szóval biztosan egy olyan megoldásra szavaznék, ahol csak egy karaktert irányítasz te, a többinek pedig parancsolgatsz harc előtt és közben. Pl. megnéznék egy olyan megoldást, ahol a party-ból "csapatkapitányt" választhatsz, akinek a képességei befolyásolják a party többi tagját is és te csak a csapatkapitányt irányítod. Kemény ellenfelek jönnek? Akkor a harcos lesz a csapatkapitány és őt fogom irányítani, az AI által irányított társaim ilyen buffokat kapnak, az arra teljesen alkalmatlanok pedig igyekeznek távolról segédkezni. Lopakodni kell? Akkor a tolvajt rakom vezető pozícióba és ugyanígy. Mindeközben pl. a spellcastolás varázskönyből történik, aminek a megnyitása automatikusan pause-ba rakja a játékot.
Nem azt mondom, hogy "hú, ez a tuti a BG-hez" meg azt se, hogy ez így tökre működőképes (megnézném azt a fejlesztőstúdiót, amelyik mondjuk 3-4 féle különböző játékmenetet csinál úgy, hogy mindegyik jó és fun), de példa lehet egy modern, real time alapú hibrid rendszerre, ami megőrzi a party jellegű játékmenet fő tulajdonságait is.
Eddig arról volt szó, hogy a TB alapból feszültségmentes az RtWP-hez képest, egy önkényesebb összehasonlítás azért ettől eltér.
Pedig továbbra is erre akarom kihegyezni a dolgot, csak egy kicsit elgondolkodtam a miérten és arra jöttem rá, hogy nálam két dolog miatt veszik ki a feszültség a körökre osztásból:
- az azonnali tétek XCOMos hasonlatnál említett hiánya miatt,
- és a "rutin" miatt, vagyis hogy egy idő után eljutsz arra a szintre, ahol automatizált robotként játszod le a harcok felét.
Utóbbira tipikus példa mondjuk a Heroesokban az, amikor tudod, hogy az auto combat veszteséggel fog lehozni egy olyan harcot, amit te kis trükközéssel meg tudsz oldani veszteség nélkül is. Mondjuk az adott típusú ellent két lépésből leszeded, de közben a gyorsasága miatt egyet léphet ő is, amivel mondjuk kinyír az 1000 trash unitodból 50-et. Ezért trükközöl egy kicsit, megnyomod a waitet, hogy fel tudd támasztani a halottakat, mielőtt megölöd az ellent. Amint megtanulod a játékot, minden gondolkodástól mentesen veszed elő ezeket a húzásokat, és végeredményben nem fun meg lassítják is a játékmenetet, de kellenek, mert úgy optimális, a nagy mennyiségű trash unit meg hatalmas előny tud lenni a late game-ben.
Real time játékmenet esetén ilyen "robotika" nincs szimplán azért, mert van esélyed elrontani a kivitelezést, így egy kicsit jobban kell figyelned is. Azokat játékokat nem tudod effektíven játszani úgy, ha mondjuk az egyik kezeddel a töködet vakarod éppen, a TB játékmenet viszont úgy is 100%-ban meg fog egyezni a kétkezes verzióval. :D
Egyébként nem a BG 1-2 féle RtWP-t védem, szóval nem is azt mondom, hogy a turn based megoldás AHHOZ képes feszültségmentes, inkább az általános innováció mellett és a turn basedhez való ragaszkodás ellen érvelek.
Az egyébként valóban érdekes, hogy a Final Fantasykben mennyit kísérleteznek, de azért a grind ellenére (értsd: a játék nagy része gyakás) sem a harcrendszer szokta elvinni a hátán őket, sőt marha megosztóak vagy lefikázottak szoktak lenni.
Szerintem nem baj az, ha megosztó egy design, sőt, nekem úgy tűnik, hogy rengeteg franchise tudott életben maradni 100 folytatásig pont azért, mert sosem hagyták, hogy belemerevedjen valamibe. És ez nem is csak az FF-re igaz, ott van pl. a Resident Evil is, amiből csak a fősodorbeli részek is megjártak vagy három különböző műfajt, most meg éppen az FPS-t kóstolgatják. A különböző epizódok egy részét imádom, a másikat meg utálom, és ezzel semmi baj nincs, szvsz ez csak az innováció természetes velejárója.
Szerintem te alapból társítasz bizonyos dolgokat az egyes harcrendszerekhez, amik jobban belegondolva nem feltétlenül igazak. Pl. azt mondod, hogy régi Falloutokban a körökre osztott rendszerben átgondolt döntéseket kellett hozni, én meg úgy emlékszem, hogy az esetek többségében csak lövöldöztem az akciópontjaimmal, miközben néha léptem egy kicsit, hogy tartsam a tisztes távolságot. Persze ezt karaktere válogatja, de alapvetően ennyi volt a harc, vagyis pont annyi, mint az, amit a Bethesda játékaiban csinálsz. Nem veszített a mélységéből semmit, sőt, amiatt még mélyült is, hogy rendesen céloznod kell, a VATS-ot meg főleg a critical hit nagyobb esélye miatt veszed elő (tehát a meghagyták a taktikus célzott lövést is a régiekből).
És ha nagyon belegondolsz abba, hogy mire használod a körökre osztott harcrendszereket, hát azt a "taktikai mélységet" real time is ki lehetne bontani mindenféle veszteség nélkül. A real time with pause rendszerek tulajdonképpen ezt ismerték fel azzal, hogy a mindennapi harcot kiveszik a kezedből és inkább a fontosabb dolgokra (spellek, képességek) fókuszálnak.
Ez a nezdahatam "minden mindig robban" stilus a Transformers szeriat idez allandoan.
A JRPG-k látványos csihi-puhijait idézi szerintem abszolút (vagyis azt, amit kell), de nem a látványelemek miatt hoztam fel példaként, hanem a party alapú rendszer egyedi értelmezése miatt.
A feszültséges témát egyébként nagyon nehezen tudom értelmezni.
Akkor mondom máshogyan: melyik harcrendszer tűnik izgalmasabbnak, a BG3-ban látható vagy mondjuk ez:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=77S1wN1zvEA
Nem azt mondom, hogy csináljanak modern JRPG-t a BG-ből, de érdekes, hogy a JRPG-k terén folyamatosan igyekeznek innoválni (nem szeretem az FF-et, de tutira másmilyen harcrendszer van mindegyikben), mert érzik, hogy az arrafelé klasszikus, "cinematikus" körökre osztott rendszer is unalmas. Persze ezek konzoljátékok, szóval szinte magától értetődik az, hogy csinálnak egy "rendes", spectacle fighterre hajazó harcrendszert, ami minimálisan még egy kicsit "skill based" is, de nyugati CRPG téren is lehetne próbálkozni valami izgalmassal.
Azokban a játékokban, ahol nincs kifejezett party ugye szoktak is próbálkozni, így lett pl. a körökre osztott Falloutból is real time first person harc VATS-szal kiegészülve, és az itt-ott erősen gáz megvalósítás ellenére szerintem ezt senki sem bánja.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=MiqElS_RfPw
Directed by Rich Evans
Persze, amúgy értem, hogy a D&D-nek most megint elég erős az "asztali kultusza", a BG meg eleve úgy viszonyul a D&D-hez, hogy abszolút el lehet vinni egy ilyen irányba (és még az is lehet, hogy a Lariannak el is kell, mmint hogy ki van nekik adva az, hogy ennek promóznia kell az asztalit is). Szóval nem fogom azt mondani, hogy "nekem ez nem BG, bezzeg az én időmben!", csak nem értek egyet ezzel az iránnyal.
Amúgy igen, gondolom hangulati elemként vannak ezek a dolgok megindokolva, csak hát közben meg ott van körülötted ez az érezhetően next-gen, gyönyörűen kidolgozott virtuális világ, amit az asztali verzióban csak elképzelni tudsz. Az nem elég hangulatos, helyette meg kell törni az illúziót azzal, hogy felugrik a D&D kocka a képernyő közepére? :)
Kicsit olyan érzésem van ezektől, mint amikor a Force Awakensben feltűnik Han Solo és ugyanaz a ruha van rajta, mint 30 éve, hogy így semmi értelme nincs azon a fanszervízen kívül, hogy "de hát emlékszel, hogy a D&D-ben is hogy dobtunk a kockáva'!" :D
@Zaxx: jatszottal irl dnd-t barmikor is tobb honapon keresztul akar?
Nem, de pont ez az, hogy nem is akarok, mert nem érdekel, viszont egy jól dizájnolt CRPG-vel bármikor szívesen leülök játszani. Az meg ne legyen papírszagú, mert anélkül is vissza lehet adni a D&D feelinget, pl. a BG 1-2-re a szakik rendszeresen azt mondják, hogy olyan, mint egy D&D kampány. Pedig hát ebben a topikban kiderült, hogy nem is, mert "fúj, real time combat with pause!" :)
Persze nem kell, hogy minden játék bejöjjön nekem és ez teljesen jó így, csak nem értem például, hogy egy persuasion skill checkhez mégis mi a fenének kell KOCKÁVAL dobni egy CRPG-ben, amikor 10 mp-es animált kockadobás és skill check animáció nélkül is teljesen egyértelmű, hogy skill check történik. Miért fecsérlik arra az időmet egy sanszosan 100 órás CRPG-ben, hogy kockadobós animációkat nézegessek meg kettővel többet klikkeljek, mint kell?
https://youtu.be/7bRyG5WpIMY?t=3107
Van ennek értelme egy videojátékban? Nincs, és ezt mondom, hogy ami autentikus pen & paper dizájn, annak nem feltétlenül lesz értelme egy olyan környezetben, ahol a számítógép végzi el az asztali "busyworköt".
Szerk: Na, de hogy ne az jöjjön le, hogy istenítem a régi BG-t, ezzel szemben meg negatívan elfogult vagyok: azért vagyok szomorú az értelmetlen vagy annak tűnő dolgoktól, mert pl. a BG1 is általában azokban az elemeiben tud rossz lenni, ahol szolgaian követi a D&D-t. Ugye az első néhány szint megszerzése borzalmas, mert azt a D&D szabályrendszert nem arra találták ki, hogy egy "hideg, embertelen" számítógép algoritmusai vezéreljék a játékmenetet, mert akkor könyörtelenül meghalsz... és a BG1 első 10 órája az, hogy könyörtelenül meghalsz és töltöd vissza a játékot minden rossz "dobás" után. :D Miért? Mert ami jól működik az asztalon, az nem mindig működik jól a CRPG-ben.
A korokreosztott megoldasok sokkal megfontoltabb es taktikusabb harcokat kovetelnek meg. Csomot kell gondolkodnod hogy mi fog tortenni a csatamezon, ki mit fog tenni, ki hogy valtogat poziciot a kor leforgasa alatt.
Ezzel szerintem mindenki egyetért, csak érdekes módon szeret az ember megfeledkezni arról, hogy mit "vesz ki" a játékmenetből a körökre osztás sok esetben: a feszültséget. Én egy kicsit úgy érzem, hogy az XCOM engem elrontott, ami a TB harcot illeti, mert ahhoz képest egyszerűen minden csak szar lehet. Az kb. az egyetlen franchise, ahol a körökre osztott csatából is ömlik a feszültség, mert folyamatosan mérlegelned kell a kockázatot, a rossz taktikai döntések meg megbosszulják magukat.
A legtöbb RPG-ben ez sajnos nincs meg, na meg értelemszerűen a taktikai mélységből is csak egy pocsolya szokott megmaradni, hiszen az XCOMban a fókusz a körökre osztott harcon van, egy RPG-ben meg az RPG-n. Emiatt a helyzet az, hogy olyan nagyon sok taktikai lehetőséged nincs ezekben az RPG-kben, a körökre osztásra tehát nem azért van szükséged, hogy gondosan tudj választani a kismillió opció közül, hanem inkább csak egy kényelmi funkció.
A kényelem az, ami kicsinálja az izgalmat, és ezért látod mostanában ezeket a "fura" rendszereket, amiket itt is: bővítgetik egy kicsit a taktikai repertoárt, ezt-azt átvesznek az XCOMból, amik összességükben nem igazán illenek a klasszikus "fantasy party" feelinghez és meglepő módon általában túl sok hasznuk sem szokott lenni. Itt is egy csomó olyan dolgot látsz, ami baromi jó lenne egy erősebben taktikai játékban, de mivel RPG-ről van szó, így pl. egy hátbatámadásból lesz néhány extra pontnyi damage és nem azonnali szívás az ellennek. Akkor meg minek használni?
Ugye az XCOMban azért legendás az, amikor 99%-os találati esélynél mellélősz, mert az ott élet-halál kérdése volt, hiszen ha találsz, az nagy valószínűséggel ölni is fog. Egy RPG-ben ilyen csak akkor fordul elő, ha több szinttel az ellen fölött vagy, viszont akkor már értelme sincs használni azt a pozíciót, ami a találati esély bónuszát adta és a hibának sem lesz rád nézve negatív következménye. Ettől függetlenül az XCOM óta mégis töretlenül kapjuk ezeket a "light XCOM" harcrendszereket RPG-kben, ahol flankelnek a mágusok, az opcióid 90%-ának meg értelme sincs.
Na meg a H6-ot (amit én egyébként a kurva sok bug ellenére szerettem) azzal sem lehet vádolni, hogy túlbonyolította volna a Heroest, inkább az ellenkezője volt a helyzet. Több - SOKKAL több - polírral simán lehetett volna egy remek játék abból a "streamline-olt" Heroesból, bár a varázslatrendszer pl. borzasztó volt.
A videojátékos epizódot nem utálom, mai szemmel nyilván gáz meg röhejes, de mint nagyon korai próbálkozás a téma feldolgozására, nekem oké. A Crusher doktor kontra szellemmel viszont betaláltál, azt a részt legalább annyira utálom, mint a DS9-ban a Move Along Home-ot. :D
Kevésbé határozottan élnék ellenvéleménnyel, ha itt minöségi példák hangzanának el, illetve az lenne a reálisan várható alternatíva.
Na jó, de ha a mezei CRPG fanon múlna, akkor kb. 20 éve lenne mozdulatlan a műfaj, mi pedig úriasan dobálnánk a kockát a 100. tökugyanolyan játékban. :D Amúgy meg én sem azt mondom, hogy találják fel a spanyolviaszt (arra egyébként is ott vannak a Disco Elysiumhoz hasonló, kísérletibb cuccok), mert meg lehet ezt oldani skillekkel, algoritmusokkal meg egyszerű opciókkal is egyébként.
Ott van pl. a Fallout Tactics, ahol váltogathattál a körökre osztott és a valós idejű harc között: a játék minden hibája ellenére remek megoldás volt, a jobb fegyverek, páncélok és skillek felszedegetése után abszolút érdemes volt real time-ban nyomulni.
falloutos patkányéselés
Te megálltál patkányokat késelni? Get out of the cave, pally!
Az a baj, hogy az a hibrid rendszer felvizezés volt.
Viszont pont ezért működött egy olyan baromi hosszú játékban, mint a BG és lehet, hogy előfordult, amikor időigényesebb volt, de összességében 100%, hogy töredékét töltötted a játéknak lépegetéssel annak, mint itt fogod. Onnantól, hogy néhány szintet magadra szedtél lehetett tempósan pörgetni a harcok 90%-át.
Szóval frankó dolog a körökre osztott harcrendszer, de szvsz egy hosszú, rendszerekben gazdag RPG-ben manapság nagy szükség lenne olyan dolgokra, amik mondjuk levágják a triviális harcokkal töltött időt. Pl. ott van remek példának a Heroes, ahol már az "őskorban" is volt auto combat, a nálad jóval gyengébb ellenfél meg eliszkolt vagy harc helyett felajánlotta, hogy beáll hozzád stb.
Ugyan már, itt a környéken minden reggel mennek a trafikba a rakétáért. :D A magyar melós ad a véralkoholszintjére.
Amikor a legutóbb újranéztem a sorozatot néhány éve, úgy voltam vele, hogy istenigazából az első évad sem szar egyébként, inkább egy kicsit furcsa. Baromi sok jó rész van benne, csak mintha se a színészek, se az írók nem éreznék annyira a karaktereket, a történetek jelentős része meg kopizza a TOS-t.
Ettől még szerintem is a 3-4-5. évad a "peak TNG", de nem mondanám, hogy sok mindent kell "túlélni" az első évadon. A TNG jó, csak aztán még jobb lesz.
Amúgy én javasolnám is azoknak, akik nem látták a korábbi trekeket, hogy a Picard mellett / helyett tessék csak nyugodtan elkezdeni a TNG-t vagy a DS9-t. Mindkét sorozat lassan és döcögősen indul, nyilván szokni is kell a mai szemmel ócska technikai színvonalat, de annyival jobb sztorik vannak ezekben a régiségekben, hogy az már nevetséges.
Tegnap a Picard után meg is lestem a 6x19-es részt a DS9-ból, amiben a Föderáció hazugsággal rántja be a romulánokat a Domínium elleni háborúba és fakkin hell kurva jó volt.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=K-YyL7X4CWw
No Time To Bond