Sajnos ez lehet öregedési hiba. Gyerekkorban pár darab wcpapír hengerrel is eljátszottunk napokat, most meg a legélethűbb játék is kevés. :(
Amúgy meg, ha egy Planescape Torment nem szippant be 1-2 óra alatt valakit, az teljesen érthető. Nade ha egy újgenerációs Doom ilyen, akkor az ne már a juzer hibája legyen szerintem :D
A (kamu) RTX-ről meg inkább nem is nyilatkozok, én inkább rendes fizikát kértem volna... amit ráadásul pont az NV nyírt ki.
Kollégám nagyon szerette a Doom 2016-ot, de az Eternallal játszani neki pl. azt mondja, hogy konkrétan stresszt okozott - az állandó fegyverváltás, az ammo management, az abilityk, a dash és a nonstop ugrálás meg mozgás, úgy érezte magát, mintha egy kompetitív online FPS-t nyomna single playerben, nem pedig azt a fajta Doom powerfantasy-t amit annyira kedvelt.
Valahol értem ezt az álláspontot, de belőlem ezek pont az ellentétes érzést hozták ki - olyan szinten kikapcsol és flow-élménybe rak, hogy nem emlékszem, tudott-e eddig ilyet játék elérni nálam. Ha igen, akkor elég régen.
És ezzel kapcsolatban merült fel bennem, hogy vajon az Eternal lehet, hogy, tényleg megosztóbb volt, és ezért mennek más irányba a Dark Ageszel, vagy szimplán az id szeret mindig némileg másfajta Doomot csinálni. Ne legyen félreértés, akárhogy is, örülök hogy nem ragadnak le ugyanannak a formulának az újracsomagolásánál.
btw shooterek...
en kiprobaltam a delta force-t, sztem eleg jora sikerult. klasszik battlefield/CoD copy ingyer, ket jatekmoddal egy 64/64-es teruletfoglalos, meg egy ilyen division fele bemesz a negyfos osztaggal-gyujtogetsz es kimenekited a cuccaidat pvppve cuccli, meg hamasoran jon a black hawk down single ami fizetos lesz. negy kaszt (kasztonkent 2-3 karakter, kulonbozo spec kepessegekkel) az alap karaktereket megkapod a tobbi szintlepessel nyilik meg. ugyanigy a fegyok, hulyere kosztumizalhatoak, az alkatreszeket a fegyver fejlodesevel nyitod meg.
az elso kat-harom jatek utan mar hezitaltam, hogy torlom, annyira kiestem az ilyen kompetetiv online fps-ekbol, de aztan rakaptam az izere. most mar a listan utolsonak szereplo uberszar helyett kozepszarra kepeztem magam. szorakoztato es szep is. es ingyenes. :)
esetleg a nehézségi fokozaton is múlhat? Ultra-nightmare-t csak kipróbáltam, de nem élveztem egyáltalán. meg a túl könnyű sem jó. már nem tudom melyik fokozaton vittem végig de úgy rémlik volt egy pont ahol lejjebb vettem.
Lehet, bár nálam nem feltétlenül erről van szó, hiszen mostanában tudatosan több esélyt adok a játékoknak. A 2016-os Doomra pedig a helyi legnagyobb rajongója írta, hogy az ötödik pályától lesz majd jó, nem én :)
Nekem nem jön be eddig eléggé az új irány. Most amúgy az Outlaws szívott be, gyorsan beleszaladt 8 óra, pedig elég elavult, és az 1997-es FPS-mezőnyben sem éppen csúcs, a Dark Forces pedig sokkal innovatívabb volt mint előd (vagy a Jedi Knight mint a másik 1997-es LucasArts-FPS). Vannak ilyen "hibák".
És ezzel kapcsolatban merült fel bennem, hogy vajon az Eternal lehet, hogy, tényleg megosztóbb volt, és ezért mennek más irányba a Dark Ageszel, vagy szimplán az id szeret mindig némileg másfajta Doomot csinálni.
Már az Eternal megjelenése idején magyarázta Hugo Martin, hogy a folytatást másfelé viszik el és nagyon nagy vonalakban ("heavier, slower") leírta a Dark Agest, szóval a második. És amúgy ez a helyes hozzáállás, szerintem nem nagyon tudna újat mutatni egy "Doom Eternal 2", mert jogosan kapja meg az a játék azt, hogy mechanikailag nagyon sűrű. Nem lehet mit hozzáadni, maximum finomítani lehetne itt-ott, de az meg az 5 éves fejlesztési ciklusok világában nem túl értelmes.
Lehet, bár nálam nem feltétlenül erről van szó, hiszen mostanában tudatosan több esélyt adok a játékoknak. A 2016-os Doomra pedig a helyi legnagyobb rajongója írta, hogy az ötödik pályától lesz majd jó, nem én :)
De ez egyébként nekem nem tűnik nagy megmondásnak, mármint egy single player FPS-ről beszélünk, azok meg ritkán kezdenek max fordulatszámon. Pl. a Half-Life 2, ami a világ egyik legjobb játéka sem pont a Water Hazard miatt nyerte el sok ember szeretetét, hanem úgy el kell jutni Ravenholmig, mire tényleg "megérkezik" a játékmenet arra a szintre.
De ha unjátok, akkor lehet kezdeni an Ancient Gods-dzal is, amit asszem külön meg is lehet venni, aztán mélyvíz, max fordulatszám, have fun.
Na, de a pacinget egyébként én mindig nagyon szerettem, pl. mostanában viszem végig a Serious Sam 4-et és abban a játékban konkrétan borzalmas a pacing.
Hát ő, a korai Sam-játékokhoz képest nem mondanám, hogy gyorsan szedi össze magát a játék, kifejezetten óvatosabban ömleszti rád a nagyobb mennyiségű ellent. Ettől függetlenül viszont old school is annyira, hogy néha lenulláz és elveszi az összes fegyveredet, mint a Second Encounterben.
Ott ez még működött, mert kb. a második pályától kaptad az áldást bőven, a 4-ben viszont azt érzed, hogy mire beindulna játék, elveszik a fegyvereidet. És van egy pont, ahol ez annyira nem működik, hogy konkrétan nyomtam egy rage quitet és napokig rá se néztem a játékra.
Ugyanis 16 pálya van, amiből ha jól emlékszem, akkor a 12.-en kapod meg a zöld lézerfegyvert, az ágyúra pedig a 13-as mapig kell várni. Akkor tényleg be is indul a játék, nagyon jó harcok vannak, megy a combat chess ezerrel és hirtelen nagyon fasza lesz az egész végre. Aztán fél órával később jön egy nagyon hosszú és unalmas bossfight, majd lebasznak Szibériában ÉS MEGINT ELVESZIK AZ ÖSSZES FEGYVEREDET a kibaszott 14. pályán.
Na, nekem ez a rossz pacing, amikor egy játék sosem indul be, mert kirántja alólad a szőnyeget. Nem tudom milyen Croteam csinálta ezt a játékot, de bazmeg hogy ezeknek semmi közük nincs az FPS-fejlesztéshez, az is biztos. A Serious Sam 4 egy szégyen egy rakás inkompetens idióta tollából, akiknek ezen a ponton oda kéne adniuk az IP-t egy indie fejleszőnek, aki mondjuk csinálna belőle egy fun retro shootert. És akkor ezt összeveted a Siberian Mayhemmel, a Sam 4 kiegészítőjével, amit tulajdonképpen modderek raktak össze és az már üt, de nagyon.
Te azt írtad, hogy nem jó az eleje, szóval magaddal kell megbeszélni, mire gondoltál, részemről nem a fordulatszámot hiányoltam belőle. Meg hát engem behúzott az utóbbi időben az Outlaws, a F.E.A.R. és a RoboCop is, hogy valami frissebbet is mondjak.
A HL1-nek és a SiN-nek is tetszett annak idején az eleje, később jöttek a bajok. De az, hogy előttük rongyosra játszottam a Duke Nukem 3D-t és a Bloodot, elrontotta az elvárásaimat.
Szerintem teljesen egyértelmű, hogy mire gondoltam, mivel úgy fogalmaztam, hogy a "negyedik pályától indul és az ötödik pályától lesz jó". Az "indul" szót gondolom nem kell magyarázni, ahogyan azt sem, hogy az első tutorialpályák másodjára már valószínűleg nem lesznek túl élvezetesek.
Elsőre viszont kifejezetten azok, sőt, amúgy a 2016 sztoris felütése meg az, ahogyan lassan vezeti be az arénaharcot szerintem kifejezetten zseniális, főleg az FPS-piac akkori állásához viszonyítva.
A HL1-nek és a SiN-nek is tetszett annak idején az eleje, később jöttek a bajok. De az, hogy előttük rongyosra játszottam a Duke Nukem 3D-t és a Bloodot, elrontotta az elvárásaimat.
Szerintem valahol amúgy itt lehet a kutya elásva, hogy léteznek ilyen talán túl specifikus elvárások, holott értelmük sincs ezeknek. A HL1 sosem akart Blood lenni és fordítva, szóval teljesen el kell vonatkoztatni tőlük. Kicsit szerencsésnek érzem magamat, hogy engem gyerekként kb. egyszerre ért a Blood és a HL1 is, a két stílust meg sosem kötöttem össze egymással, szóval én nagyon jól meg tudok lenni az ilyen különbségekkel.
Nem azt vártam, hogy a HL1 olyan legyen, mint a Blood, de megszoktam a változatosabb helyszíneket és a gazdag fegyverrepertoárt, és pályákból sem a lineárist pártoltam. Nagyot szólt a HL, nagyon fontos FPS, de bizonyos szempontból a korabeli CoD vagy Sony: The Game volt a kötöttebb felfogása. Nyilván a kortárs Thief és a 2000-es NOLF és Deus Ex jobban csúcsra járatta a szabadabb elképzelést, de azért System Shock volt már korábban is, a maga archaikusságával együtt. (Nyilván a Blood a folyamatos remek zenével és a sok dumával is ingergazdagabb volt, mint a szándékosan néma Gordon Freeman és az alkalmanként megszólaló, de akkor ütő HL-zenék)
Hiába ismerem el a HL-t, ha százszor jobban élvezem a NOLF-ot. Nem jöhet be minden ugyanannyira, és nem is feltétlen döntés kérdése, hogy mi fog ízleni, ha a hozzáállás számít is.
Alapvetően jó gunplayt, level designt és fegyverválasztékot várok el egy FPS-től, ezekben a Monolith magasra helyezte a lécet, de talán nem ördögtől való igények. Jókora változatosságot, piénokat és atmoszférát is hozva mellé. A F.E.AR., mondjuk, már se változatos se vicces nem volt, és a level design is HL-esebb, mint a NOLF-é, de amúgy nagyon jó FPS. Lényegében az RtCW volt még a NOLF-light, a felvonós rész szinte komplett nyúlás volt.
Most már megértőbb vagyok a "kamaradrámás" FPS-ekkel, de az akkori kakofóniában kevésbé voltak az.
Egyébként a NOLF nekem egy érdekes újrajátszás volt néhány éve. Régen imádtam azt a játékot és kb. a világ legjobb FPS-ének tartottam, de legutóbb egy csomó olyan dolgot találtam benne, amit egyszerűen rossz dizájnnak tartok. Pl. a játék végére már a tököm kivolt azzal, hogy nincs normális "run & gun" a játékban azért, mert a mozgás elcseszi a fegyverek szórását. Ezt egy taktikai shooterben megérteném, de egy árkádos, "ha akarom akkor settenkedős" játékban már nem tudom elfogadni.
Ugyanígy fura a stealth is, mert alapvetően egyszerű, nincs túlbonyolítva, a gadgetek is jók, de nagyon trial and erroros tud lenni itt-ott és az a néhány rész sem túl erős, amikor kötelező settenkedni. A bossok gyengék, cserébe magas nehézségen bullet sponge-ok és még egy tonnányi apróság akad, ami kicsit wtf volt.
Szerintem ha már NOLF, akkor a Wolfenstein: The New Order egy tökéletes szellemi örökös, amivel sokkal szívesebben ülök le játszani. Az RTCW is menő meg a Quake 3 motor miatt alapból jobb benne a lövöldözés, mint a NOLF-ban, de a TNO a "komplettebb" NOLF-játék. :)
A NOLF-nak szerintem sem a gunplay a legnagyobb erőssége, a Blood és a F.E.A.R. a saját kontextusában egyértelműen jobb benne. A bossok inkább a humorfaktort viszik, mint a mechanikait. Az egy más kérdés, hogy a legtöbb korabeli FPS-ben kötelező kör a bossfight, nem az élmény csúcsa, mint a DMC-nek és társainak. De a Max Payne-eket sem a bossfightokért szerettem.
A NOLF az extrém változatos pályákban, helyzetekben (zuhanó repülőn harcolni, majd kugrani valaki után megmenteni; interjút készíteni újságíróként kiadva magunkat), a többféle megoldásban (lehet lopakodni, gadgetekkel trükközni, nem csőpályákon) és arzenálban nagyon erős.
Amúgy superspy szinten játszottam végig, talán superspy értékelésre sikerült is az összes pálya, nyilván nem teljesen mentés nélkül. Lopakodásban nyilván jobb a Thief vagy a Deus Ex, de máig sem hozza mindenki am szintjét.
A TNO valóban szintén hasonló vonal, és a komolytalanabb dolgai miatt NOLF-osabb is, mint az RtCW, talán a lopakodás is jobb, de nekem kevésbé jött be. Jó volt, csak az RtCW nagyobb kedvenc. Jobban tetszett az okkult körítés is, mint hogy
ShowHide spoiler #
a föld alatti zsidó Wakandát lenyúló nácik az így szerzett technológiával hódítanak.
Fú hát a Nolf 2 volt annó a kedvenc játékom. Azok a pályák, meg történet és humor. De a gameplay is nagyon szórakoztató volt. Nekem nagy csalódás volt amikor vártam az újabb részt de csak egy lapos lövölde jött.(Fear)
Plusz NOLF 2 - legalábbis szerintem - tisztábban elmegy a lopakodós / immersive sim vonal felé a skill pontokkal és a miegyébbel. Annak is van néhány hibája (pl. bizonyos részeken a halálba idegesített a folyamatosan respawnoló ellen), de a néhány évvel ezelőtti NOLF-újrázások során megfordult nálam a sorrend és a folytatás jött be jobban.
Az előtt volt más is tőlük, például a rossz hírű NOLF2-előzmény Contract J.A.C.K.
A F.E.A.R. nagyon jó lövöldének (az egyik legjobb a műfajban), a bullet-time-ot is jól hozza, az AI nagyon erős volt akkor, ma is sok játékban rosszabb, az atmoszféra is rendben van, de az egész kislányos horroros téma és a raktáras-irodás pályák visszalépés a Monolith szintjén. Annak idején meg is untam, de tavaly végigment, mostanában pedig éppen az Extraction Pointot szoktam előkapni.
Oh fuck, ez fájt... Kontextus: nagyon szeretem a Serious Samet, zseniálisan egyedi FPS-nek tartom a franchise-t és istenigazából a fősodros FPS-játékokat illetően még nem volt olyan rész, amiben csalódnom kellett volna. A gyűlölt Sam 2-t is tudom élvezni, a sokak által szapult 3-at is, pusztán azért, mert mechanikailag tök jó, kihívást jelentő játékok kortalan ellenfél- és fegyverbalansszal.
A Sam 4-nek így nálam aztán tényleg nem kellett volna hatalmas léceket megugornia, de ez a játék... hát erre sajnos nincsenek szavak, főleg a 2020-as felhozatalhoz képest. Ami pedig különösen irritáló, az az, hogy... nagy sóhaj... mechanikailag és fegyverdizájnban ez az eddigi legjobb Sam-játék. A fegyverek feelingje, az animációk mondhatni tökéletesek és a szabadság, amit a játék ad a használatukban abszolút elsőrangú. Remek:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=KW1gyYeAOTw
A megfelelő skill pontok elköltésével mindegyik fegyverből használható egyszerre kettő is (igen, a cannonból is), a dual wield pedig kombinálható is, szóval lehet pl. egyik kézben puska, a másikban rakétavető. Plusz a repertoár gadgetekkel is kibővült, amik alapvetően arra jók, hogy a használatukkal enyhítsünk a káoszos harcokon. Vannak sima boostoló kütyök (több HP, nagyobb damage és sebesség), de igazán érdekes cuccok is, mint pl. a Serious bombot leváltani hivatott mini nuke, egy fekete lyuk generátor, ami magába szippantja az ellenfeleket, speciális gránát, amitől a monszterek megőrülnek és infightolnak, HoloDuk... akarom mondani Sam alakú HoloDecoy az ellen figyelmének elterelésére (kamikazék ellen nyilván nagyon hasznos), sőt, még fel is támadhatunk a halálból egy speciális táska segítségével.
Még azok is örülhetnek, akik szeretik a nagyon hülye fegyvereket, ugyanis a Samben szokásos, félig-meddig titkos, limitált, de nagyon erős fegyver itt nem más, mint a FLAMING ROCKET-PROPELLED CHAINSAW LAUNCHER. Nevének megfelelően égő-robbanó láncfűrészeket lehet vele kilőni, ami egy ideig fűrészeli a dögöket, majd felrobban. Kiegészítők is vannak másodlagos tüzelési módokhoz, a zöld lézerfegyverre pl. rá lehet rakni a Death Rayt, ami hatalmas lőszerfogyasztás mellett egy rohadtul erős, folyamatos lézerré alakítja át a zöld projectile-okat. Olyan mint a Halálcsillag, csak elfér a kezedben.
Még az ellenfelekkel sincs különösebb probléma, mindenki itt van, akinek egy Sam-játékban benne kell lennie a robbani kamikazéktól a baszottul erős rakétás lépegetőkig és khnumokig. Az újfiúk is érdekesek, bár egyediségben elmaradnak a klasszikusoktól.
Hát akkor meg mi a baj? Az, hogy nem igazán lett játék építve a szuperbiztos mechanikai alapokra. Sőt, ami van, az is igazából a jól megcsinált dolgok ellen dolgozik, pl. nagyon lassacskán indul be a játék és összességében mindössze kb. egy-másfél órát lehet a kezedben a teljes arzenál. A mechanikai szabadságot is tökönrúgja a képességfa, mivel roppantul szűkmarkúan méri a játék skillpontokat és még olyanokra is költeni kell, hogy pl. sprintelés közbeni lövöldözés ls reload. Ülsz egy Ferrariban, de száguldani azt nem tudsz, mert a magyar utak szarok, kivéve néha, amikor szembejön egy kis autópálya és végre nyomhatod neki.
A pályadesign meg néhány kivételtől eltekintve egyszerűen fos, ami azért meghökkentő, mert a Serious Sam egyébként sem a komplex, agytornáztatóan bonyolult pályáiról volt híres. :D Nem kellett volna megugorhatatlanul sok ide: szépen váltakozó nyitott és zárt terek, kisebb, nagyobb és még nagyobb csaták, szivatós és kreatív titkos helyek, Sam-hangulat, változatos helyszínek. Nos, ehhez képest a játékidő jelentős részben sétaszimulátort tartalmaz, amiben egyik harctól a másikig gyalogolunk a nyílt terepen. Alapvető problémának tűnik, hogy a Croteam manapság mintha csak annyit csinálna, hogy valós helyszíneket szkennel be, aztán ezeket megpróbálja megölteni ellenfelekkel. Nem működik.
A borzalom csúcsa a francia pályákon jön elő, ahol is megtalálható pl. a hírhedt Breakfast in France, vagyis egy 125 négyzetkilométeres pálya. Mire használják ezt? Semmire, az objective markerek által kijelölt útvonalat kivéve sehol nincs semmi, nulla harc, csak egy óriási, üres placc a francia vidékkel erdőkkel, mezőkkel, szántóföldekkel. Kapsz egy motort, amivel lehet száguldozni az utakon és ennyi... kivéve, amikor motor vagy más jármú sincs és a játék azt mondja, hogy gyalogolj három km-t egy side mission miatt és nem viccelek. Ha már járművek: én nagyon örültem annak, hogy visszatér a Serious Sam 2 és a Next Encounter ezen fícsőre, de ezt sem sikerült kihasználni. Egyedül a mech lett fun (az mondjuk tényleg), a többiek vagy semmilyenek (motor) vagy lassúak (kombájn, traktor).
A secretek is gázosak, semmi kreatív titkos szoba, humor is csak ritkán fordul elő bennük, a többségükhöz pedig ugrálni kell. Jaj.
Ami a dolgok technikai oldalát illeti, szintén nem rózsás a helyzet. Egyrészt a pályák realisztikus prezentációja nagyon nem segíti az art style-t, mert hát nem feltétlenül ezt szoktuk meg a Serious Samtől. A Sam 3 lehet, hogy fakóbb volt, sőt, lehet, hogy az ottani assetek egyik fele a Croteam törölt Doom 4-éből, a másik meg a törölt military shooterükből került oda, de a látvány még ott is simán jobban össze volt passzintva, mint ebben a játékban. A grafika realisztikus art style-hoz túl ronda, Serious Samhez viszont túl valósághű, ami miatt még a 3-hoz képest feltolt szaturációval sem passzolnak Mental szörnyei ebbe a világba. Ráadásul átgondolatlannak is hat az egész, pl. Nosferatu külsejű vámpírokra lövöldözöl a zöld francia mezőkön a verőfényes napsütésben, ami kurvára igénytelen.
A Serious Engine meg csoda, hogy nem esik össze, annyira elavultnak és befejezetlennek érződik néhol. A távoli tereptárgyaknál nagyon durva a pop-in, a belső terek világítása pedig egyenesen katasztrofális. Ami a világítást illeti, totálisan befejezetlennek tűnik a játék, ami az átvezető animációknál tud előjönni a legbrutálisabban. A félkészség az optimalizáción is érződik, a megjelenéshez képest atomerőművön játszottam végig a játékot és bár azon már jól fut, de csak Vulkan alatt, míg a DX 11-et egy 7800x3D mellett is megfekteti a sok ellenfél. 2020-as címhez képest csak ósdi AA van (FXAA, MSAA), DLSS-ről vagy FSR-ról pedig álmodni sem érdemes, egyedül a FidelityFX sharpening filtere került be meg Vulkan alatt van variable rate shading, amit a részecske effektekre szerintem nagyon érdemes bekapcsolni egy kis plusz fps-ért.
Öröm az ürömben, hogy a játék befejezése után nekiálltam a Siberian Mayhemnek és...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=3N9HKGHyCMc
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=X5RHNFQUpSk
Szóval ha már az alapjáték nem lett jó, akkor két pálya alapján a kiegészítő nagyon is az lett. Persze az endzsingondok és a grafikai stílus maradtak, de utóbbival azért érezhetően igyekeztek kezdeni valamit és a Siberian Mayhemnek legalább atmoszférája van.
A Second Encounter minden volt, ami az elsőből még hiányzott, örök emlék, hogy egy lanpartyn kábé egyhuzamban nyomtuk végig. Nem létezik annál nagyobb fun.
Yep, nálam is az a kedvenc és nem nagyon értem, hogy miért nem tért vissza a franchise mondjuk csak egyszer ahhoz a látványvilághoz például. Bezzeg a modderek:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=o-PoeQBS7hI
Csak én vagyok őrült, hogy a modern lövöldék között ez 60x megkapóbban néz ki, mint a Serious Sam 4. Esküszöm még egy olyan retro shooterre is befizetnék, mint a Serious Sam Fusion alá összerakott Karnak 1996:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=u0kD65K74LE
Sose csináltam ilyet, de preorderrel megvettem a KCD2 goldot (megérdemlik), már játszom vele. A sok ótvar UE5-ös szar után élmény a tűéles kép (1080p-ben is) és 80-90 FPS Ultrán egy 3070-el... Elképesztően jól van optimalizálva, és gyönyörű az egész.
Meséljé mán még :o Az első kimaradt, de ez most nagyon érdekel! Azt olvastam, hogy az elsővel ellentétben most bőven volt idejük finomhangolni, optimalizálni és bugokat irtani, kb bőven 1+ év csak erre a fázisra.
Most végeztem az introval, gyakorlatilag az első rész eseményeit idézi fel, mikozben a "jelenben" játszódik, nagyon okos módja, hogy aki nem-, vagy rég játszott az első résszel, az előzményeket megismerje. Ez 2.5 óra volt :D Rettentő hangulatos az egész, és elképesztő immerziv. Itt egy BG3 típusú fogadtatást tippelek, nagyon egyben van az egész. Bug eddig nem volt. 0.
Menteni lehet, mogyesz snapsz-szal (saviour schnaps), mint az első részben :D. Nem véletlen! Persze úgyis lesz mod, hogy bármikor tudj menteni, mint az első részhez is volt. Amúgy is ment a játék automatikusan, alváskor, kilépéskor. Az intro epizód megtanít mindenre, elméletben és gyakorlatban is (harc, növénytan, alchemy, gyógyítás, öltözés ...stb). Már most látszik, hogy a 0 IQ embereknek nem fog tetszeni, mert kell ügyesség és ész az egyes építőelemekhez.
A harcot egyszerűsítették, de még így is bőven van mélysége, csak annyi, hogy most már lehet érteni a miérteket (ripost, védekezés, irányból támadás stb.).
Most beértem az első faluba, az FPS továbbra is bőven 75 felett. Megnéztem amúgy, és konkrétan én high és ultra beállítások közt nem látok grafban különbséget, de high ad vagy +20 FPS-t. Persze mint mondtam, 1080p-ben nincs rá szükség, így is rohadt jól fut minden DLLS/FSR nélkül (egyébként mindkettő van, ha szükséges). A DLAA viszont SZVSZ élesebb képet ad mozgásban, mint az SMAA 2TX élsimítás, de utóbbi meg álló helyzetben élesebb.
A GI (SVOGI, ugye ez is ray-trace, csak szoftveres-voxeles megoldással) elképesztően jól néz ki, konkrétan ilyet nem láttam máshol, hogy vagy az erdőben, besüt a nap a fák közt, van egy sziklafal ami előtt áll egy karakter, és megvilágítja a környezetről visszaverődő fény, így az árnyéka is vízszintesen/ enyhén felfelé vetül a falra, vagy a faházba beszűrődő közvetett, visszapattanó fény vetíti az árnyékokat benn. Az első részben is jól nézett ki, hasonló volt, de ez next-level.
Az irányítást is javították, nincs meg az a laggy érzés, mint az elsőben volt, sokkal közvetettebb. Egyelőre ezek amik így eszembe jutnak ilyen rövid játék után, de ha igaz, hogy 100-200 órás a játék, akkor elleszek egy darabig vele :D
Amúgy a kedvencem, hogy 120%, hogy a WOKE-ok próbálták lejáratni a játékot, hogy woke lett, csak azért, mert tudják, hogy ez a stúdió iszonyat profivá nőtte ki magát, és hátha sikerül elérniük, hogy elértéktelenedjenek, és fel lehessen vásárolni őket fillérekért.
A rossz hír számukra, hogy ez a játék kurva nagyon fog robbanni, mert egyszerűen minden eleméből süt a profizmus. A hangokról / zenéről nem is beszéltem még, pedig az is megérne egy hosszú irományt, annyira fasza.
Mellékzöngeként jegyezném meg, hogy baszki elképesztő, hogy az utóbbi 10 évben mennyire igénytelen lett az Eurogamer a kultúrharcos hevületben. Tök érdekes a woke-ban az, hogy istenigazából a minőséget sikerült beáldozni vele, ami pont azt az üzenetet közvetíti az egyszerű felhasználónak, hogy itt aztán tényleg csak a kocka fehér férfiak tudnak játékot fejleszteni. :D
A kedvencem mondjuk továbbra is a Kotaku, ahol olyanok ragadtak tollat, mint az Alyssa Mercante nevű világtalan, aki szerintem játszani még életében semmivel sem játszott, csak és kizárólag politikai cikkeket írt a videójátékos oldalra és a jobberek annyira jogosan kurvázzák le, hogy az újságírói karrier előtt konkrétan webcam showkat csinált. És te meg így nézel, hogy oké, hogy csak gyökerek mennek el játékújságírni, de azért mégis honnan faszomból lehet odáig süllyedni, hogy egy kurvával írass cikkeket egy vezető gamer oldalra?
És akkor annó én ilyeneken mérgelődtem, hogy nem tom, csontig benyalnak a nagy kiadóknak és szarok a kritikák. Ma meg nincsen kritika, csak politikai cikk, amit kurvák írnak. :DD Beszántani, felsózni, legyen csöves és haljon éhen az összes.
Sajnos ez lehet öregedési hiba. Gyerekkorban pár darab wcpapír hengerrel is eljátszottunk napokat, most meg a legélethűbb játék is kevés. :(
Amúgy meg, ha egy Planescape Torment nem szippant be 1-2 óra alatt valakit, az teljesen érthető. Nade ha egy újgenerációs Doom ilyen, akkor az ne már a juzer hibája legyen szerintem :D
A (kamu) RTX-ről meg inkább nem is nyilatkozok, én inkább rendes fizikát kértem volna... amit ráadásul pont az NV nyírt ki.
Kollégám nagyon szerette a Doom 2016-ot, de az Eternallal játszani neki pl. azt mondja, hogy konkrétan stresszt okozott - az állandó fegyverváltás, az ammo management, az abilityk, a dash és a nonstop ugrálás meg mozgás, úgy érezte magát, mintha egy kompetitív online FPS-t nyomna single playerben, nem pedig azt a fajta Doom powerfantasy-t amit annyira kedvelt.
Valahol értem ezt az álláspontot, de belőlem ezek pont az ellentétes érzést hozták ki - olyan szinten kikapcsol és flow-élménybe rak, hogy nem emlékszem, tudott-e eddig ilyet játék elérni nálam. Ha igen, akkor elég régen.
És ezzel kapcsolatban merült fel bennem, hogy vajon az Eternal lehet, hogy, tényleg megosztóbb volt, és ezért mennek más irányba a Dark Ageszel, vagy szimplán az id szeret mindig némileg másfajta Doomot csinálni. Ne legyen félreértés, akárhogy is, örülök hogy nem ragadnak le ugyanannak a formulának az újracsomagolásánál.
Chief Exorcist
Eközben én, aki a sok századik órája lövöm a zombikat coopban a WWZ-ben idegenekkel és haverokkal. =D
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
btw shooterek...
en kiprobaltam a delta force-t, sztem eleg jora sikerult. klasszik battlefield/CoD copy ingyer, ket jatekmoddal egy 64/64-es teruletfoglalos, meg egy ilyen division fele bemesz a negyfos osztaggal-gyujtogetsz es kimenekited a cuccaidat pvppve cuccli, meg hamasoran jon a black hawk down single ami fizetos lesz. negy kaszt (kasztonkent 2-3 karakter, kulonbozo spec kepessegekkel) az alap karaktereket megkapod a tobbi szintlepessel nyilik meg. ugyanigy a fegyok, hulyere kosztumizalhatoak, az alkatreszeket a fegyver fejlodesevel nyitod meg.
az elso kat-harom jatek utan mar hezitaltam, hogy torlom, annyira kiestem az ilyen kompetetiv online fps-ekbol, de aztan rakaptam az izere. most mar a listan utolsonak szereplo uberszar helyett kozepszarra kepeztem magam. szorakoztato es szep is. es ingyenes. :)
"okey-dokey!"
esetleg a nehézségi fokozaton is múlhat? Ultra-nightmare-t csak kipróbáltam, de nem élveztem egyáltalán. meg a túl könnyű sem jó. már nem tudom melyik fokozaton vittem végig de úgy rémlik volt egy pont ahol lejjebb vettem.
Lehet, bár nálam nem feltétlenül erről van szó, hiszen mostanában tudatosan több esélyt adok a játékoknak. A 2016-os Doomra pedig a helyi legnagyobb rajongója írta, hogy az ötödik pályától lesz majd jó, nem én :)
Nekem nem jön be eddig eléggé az új irány. Most amúgy az Outlaws szívott be, gyorsan beleszaladt 8 óra, pedig elég elavult, és az 1997-es FPS-mezőnyben sem éppen csúcs, a Dark Forces pedig sokkal innovatívabb volt mint előd (vagy a Jedi Knight mint a másik 1997-es LucasArts-FPS). Vannak ilyen "hibák".
Sors bona, nihil aliud.
Már az Eternal megjelenése idején magyarázta Hugo Martin, hogy a folytatást másfelé viszik el és nagyon nagy vonalakban ("heavier, slower") leírta a Dark Agest, szóval a második. És amúgy ez a helyes hozzáállás, szerintem nem nagyon tudna újat mutatni egy "Doom Eternal 2", mert jogosan kapja meg az a játék azt, hogy mechanikailag nagyon sűrű. Nem lehet mit hozzáadni, maximum finomítani lehetne itt-ott, de az meg az 5 éves fejlesztési ciklusok világában nem túl értelmes.
De ez egyébként nekem nem tűnik nagy megmondásnak, mármint egy single player FPS-ről beszélünk, azok meg ritkán kezdenek max fordulatszámon. Pl. a Half-Life 2, ami a világ egyik legjobb játéka sem pont a Water Hazard miatt nyerte el sok ember szeretetét, hanem úgy el kell jutni Ravenholmig, mire tényleg "megérkezik" a játékmenet arra a szintre.
De ha unjátok, akkor lehet kezdeni an Ancient Gods-dzal is, amit asszem külön meg is lehet venni, aztán mélyvíz, max fordulatszám, have fun.
Na, de a pacinget egyébként én mindig nagyon szerettem, pl. mostanában viszem végig a Serious Sam 4-et és abban a játékban konkrétan borzalmas a pacing.
Hát ő, a korai Sam-játékokhoz képest nem mondanám, hogy gyorsan szedi össze magát a játék, kifejezetten óvatosabban ömleszti rád a nagyobb mennyiségű ellent. Ettől függetlenül viszont old school is annyira, hogy néha lenulláz és elveszi az összes fegyveredet, mint a Second Encounterben.
Ott ez még működött, mert kb. a második pályától kaptad az áldást bőven, a 4-ben viszont azt érzed, hogy mire beindulna játék, elveszik a fegyvereidet. És van egy pont, ahol ez annyira nem működik, hogy konkrétan nyomtam egy rage quitet és napokig rá se néztem a játékra.
Ugyanis 16 pálya van, amiből ha jól emlékszem, akkor a 12.-en kapod meg a zöld lézerfegyvert, az ágyúra pedig a 13-as mapig kell várni. Akkor tényleg be is indul a játék, nagyon jó harcok vannak, megy a combat chess ezerrel és hirtelen nagyon fasza lesz az egész végre. Aztán fél órával később jön egy nagyon hosszú és unalmas bossfight, majd lebasznak Szibériában ÉS MEGINT ELVESZIK AZ ÖSSZES FEGYVEREDET a kibaszott 14. pályán.
Na, nekem ez a rossz pacing, amikor egy játék sosem indul be, mert kirántja alólad a szőnyeget. Nem tudom milyen Croteam csinálta ezt a játékot, de bazmeg hogy ezeknek semmi közük nincs az FPS-fejlesztéshez, az is biztos. A Serious Sam 4 egy szégyen egy rakás inkompetens idióta tollából, akiknek ezen a ponton oda kéne adniuk az IP-t egy indie fejleszőnek, aki mondjuk csinálna belőle egy fun retro shootert. És akkor ezt összeveted a Siberian Mayhemmel, a Sam 4 kiegészítőjével, amit tulajdonképpen modderek raktak össze és az már üt, de nagyon.
Te azt írtad, hogy nem jó az eleje, szóval magaddal kell megbeszélni, mire gondoltál, részemről nem a fordulatszámot hiányoltam belőle. Meg hát engem behúzott az utóbbi időben az Outlaws, a F.E.A.R. és a RoboCop is, hogy valami frissebbet is mondjak.
A HL1-nek és a SiN-nek is tetszett annak idején az eleje, később jöttek a bajok. De az, hogy előttük rongyosra játszottam a Duke Nukem 3D-t és a Bloodot, elrontotta az elvárásaimat.
Sors bona, nihil aliud.
Szerintem teljesen egyértelmű, hogy mire gondoltam, mivel úgy fogalmaztam, hogy a "negyedik pályától indul és az ötödik pályától lesz jó". Az "indul" szót gondolom nem kell magyarázni, ahogyan azt sem, hogy az első tutorialpályák másodjára már valószínűleg nem lesznek túl élvezetesek.
Elsőre viszont kifejezetten azok, sőt, amúgy a 2016 sztoris felütése meg az, ahogyan lassan vezeti be az arénaharcot szerintem kifejezetten zseniális, főleg az FPS-piac akkori állásához viszonyítva.
Szerintem valahol amúgy itt lehet a kutya elásva, hogy léteznek ilyen talán túl specifikus elvárások, holott értelmük sincs ezeknek. A HL1 sosem akart Blood lenni és fordítva, szóval teljesen el kell vonatkoztatni tőlük. Kicsit szerencsésnek érzem magamat, hogy engem gyerekként kb. egyszerre ért a Blood és a HL1 is, a két stílust meg sosem kötöttem össze egymással, szóval én nagyon jól meg tudok lenni az ilyen különbségekkel.
Nem azt vártam, hogy a HL1 olyan legyen, mint a Blood, de megszoktam a változatosabb helyszíneket és a gazdag fegyverrepertoárt, és pályákból sem a lineárist pártoltam. Nagyot szólt a HL, nagyon fontos FPS, de bizonyos szempontból a korabeli CoD vagy Sony: The Game volt a kötöttebb felfogása. Nyilván a kortárs Thief és a 2000-es NOLF és Deus Ex jobban csúcsra járatta a szabadabb elképzelést, de azért System Shock volt már korábban is, a maga archaikusságával együtt. (Nyilván a Blood a folyamatos remek zenével és a sok dumával is ingergazdagabb volt, mint a szándékosan néma Gordon Freeman és az alkalmanként megszólaló, de akkor ütő HL-zenék)
Hiába ismerem el a HL-t, ha százszor jobban élvezem a NOLF-ot. Nem jöhet be minden ugyanannyira, és nem is feltétlen döntés kérdése, hogy mi fog ízleni, ha a hozzáállás számít is.
Sors bona, nihil aliud.
Tehát a NOLF Bloodosabb mint a HL1 (ami mondjuk nem túl meglepő, hiszen same developer), ezért jobban tetszik, értem.
Alapvetően jó gunplayt, level designt és fegyverválasztékot várok el egy FPS-től, ezekben a Monolith magasra helyezte a lécet, de talán nem ördögtől való igények. Jókora változatosságot, piénokat és atmoszférát is hozva mellé. A F.E.AR., mondjuk, már se változatos se vicces nem volt, és a level design is HL-esebb, mint a NOLF-é, de amúgy nagyon jó FPS. Lényegében az RtCW volt még a NOLF-light, a felvonós rész szinte komplett nyúlás volt.
Most már megértőbb vagyok a "kamaradrámás" FPS-ekkel, de az akkori kakofóniában kevésbé voltak az.
Sors bona, nihil aliud.
Egyébként a NOLF nekem egy érdekes újrajátszás volt néhány éve. Régen imádtam azt a játékot és kb. a világ legjobb FPS-ének tartottam, de legutóbb egy csomó olyan dolgot találtam benne, amit egyszerűen rossz dizájnnak tartok. Pl. a játék végére már a tököm kivolt azzal, hogy nincs normális "run & gun" a játékban azért, mert a mozgás elcseszi a fegyverek szórását. Ezt egy taktikai shooterben megérteném, de egy árkádos, "ha akarom akkor settenkedős" játékban már nem tudom elfogadni.
Ugyanígy fura a stealth is, mert alapvetően egyszerű, nincs túlbonyolítva, a gadgetek is jók, de nagyon trial and erroros tud lenni itt-ott és az a néhány rész sem túl erős, amikor kötelező settenkedni. A bossok gyengék, cserébe magas nehézségen bullet sponge-ok és még egy tonnányi apróság akad, ami kicsit wtf volt.
Szerintem ha már NOLF, akkor a Wolfenstein: The New Order egy tökéletes szellemi örökös, amivel sokkal szívesebben ülök le játszani. Az RTCW is menő meg a Quake 3 motor miatt alapból jobb benne a lövöldözés, mint a NOLF-ban, de a TNO a "komplettebb" NOLF-játék. :)
A NOLF-nak szerintem sem a gunplay a legnagyobb erőssége, a Blood és a F.E.A.R. a saját kontextusában egyértelműen jobb benne. A bossok inkább a humorfaktort viszik, mint a mechanikait. Az egy más kérdés, hogy a legtöbb korabeli FPS-ben kötelező kör a bossfight, nem az élmény csúcsa, mint a DMC-nek és társainak. De a Max Payne-eket sem a bossfightokért szerettem.
A NOLF az extrém változatos pályákban, helyzetekben (zuhanó repülőn harcolni, majd kugrani valaki után megmenteni; interjút készíteni újságíróként kiadva magunkat), a többféle megoldásban (lehet lopakodni, gadgetekkel trükközni, nem csőpályákon) és arzenálban nagyon erős.
Amúgy superspy szinten játszottam végig, talán superspy értékelésre sikerült is az összes pálya, nyilván nem teljesen mentés nélkül. Lopakodásban nyilván jobb a Thief vagy a Deus Ex, de máig sem hozza mindenki am szintjét.
A TNO valóban szintén hasonló vonal, és a komolytalanabb dolgai miatt NOLF-osabb is, mint az RtCW, talán a lopakodás is jobb, de nekem kevésbé jött be. Jó volt, csak az RtCW nagyobb kedvenc. Jobban tetszett az okkult körítés is, mint hogy
Sors bona, nihil aliud.
Fú hát a Nolf 2 volt annó a kedvenc játékom. Azok a pályák, meg történet és humor. De a gameplay is nagyon szórakoztató volt. Nekem nagy csalódás volt amikor vártam az újabb részt de csak egy lapos lövölde jött.(Fear)
Plusz NOLF 2 - legalábbis szerintem - tisztábban elmegy a lopakodós / immersive sim vonal felé a skill pontokkal és a miegyébbel. Annak is van néhány hibája (pl. bizonyos részeken a halálba idegesített a folyamatosan respawnoló ellen), de a néhány évvel ezelőtti NOLF-újrázások során megfordult nálam a sorrend és a folytatás jött be jobban.
Na meg hát:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Ny2scpc_N5w
Az előtt volt más is tőlük, például a rossz hírű NOLF2-előzmény Contract J.A.C.K.
A F.E.A.R. nagyon jó lövöldének (az egyik legjobb a műfajban), a bullet-time-ot is jól hozza, az AI nagyon erős volt akkor, ma is sok játékban rosszabb, az atmoszféra is rendben van, de az egész kislányos horroros téma és a raktáras-irodás pályák visszalépés a Monolith szintjén. Annak idején meg is untam, de tavaly végigment, mostanában pedig éppen az Extraction Pointot szoktam előkapni.
Sors bona, nihil aliud.
Serious Sam 4
Oh fuck, ez fájt... Kontextus: nagyon szeretem a Serious Samet, zseniálisan egyedi FPS-nek tartom a franchise-t és istenigazából a fősodros FPS-játékokat illetően még nem volt olyan rész, amiben csalódnom kellett volna. A gyűlölt Sam 2-t is tudom élvezni, a sokak által szapult 3-at is, pusztán azért, mert mechanikailag tök jó, kihívást jelentő játékok kortalan ellenfél- és fegyverbalansszal.
A Sam 4-nek így nálam aztán tényleg nem kellett volna hatalmas léceket megugornia, de ez a játék... hát erre sajnos nincsenek szavak, főleg a 2020-as felhozatalhoz képest. Ami pedig különösen irritáló, az az, hogy... nagy sóhaj... mechanikailag és fegyverdizájnban ez az eddigi legjobb Sam-játék. A fegyverek feelingje, az animációk mondhatni tökéletesek és a szabadság, amit a játék ad a használatukban abszolút elsőrangú. Remek:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=KW1gyYeAOTw
A megfelelő skill pontok elköltésével mindegyik fegyverből használható egyszerre kettő is (igen, a cannonból is), a dual wield pedig kombinálható is, szóval lehet pl. egyik kézben puska, a másikban rakétavető. Plusz a repertoár gadgetekkel is kibővült, amik alapvetően arra jók, hogy a használatukkal enyhítsünk a káoszos harcokon. Vannak sima boostoló kütyök (több HP, nagyobb damage és sebesség), de igazán érdekes cuccok is, mint pl. a Serious bombot leváltani hivatott mini nuke, egy fekete lyuk generátor, ami magába szippantja az ellenfeleket, speciális gránát, amitől a monszterek megőrülnek és infightolnak, HoloDuk... akarom mondani Sam alakú HoloDecoy az ellen figyelmének elterelésére (kamikazék ellen nyilván nagyon hasznos), sőt, még fel is támadhatunk a halálból egy speciális táska segítségével.
Még azok is örülhetnek, akik szeretik a nagyon hülye fegyvereket, ugyanis a Samben szokásos, félig-meddig titkos, limitált, de nagyon erős fegyver itt nem más, mint a FLAMING ROCKET-PROPELLED CHAINSAW LAUNCHER. Nevének megfelelően égő-robbanó láncfűrészeket lehet vele kilőni, ami egy ideig fűrészeli a dögöket, majd felrobban. Kiegészítők is vannak másodlagos tüzelési módokhoz, a zöld lézerfegyverre pl. rá lehet rakni a Death Rayt, ami hatalmas lőszerfogyasztás mellett egy rohadtul erős, folyamatos lézerré alakítja át a zöld projectile-okat. Olyan mint a Halálcsillag, csak elfér a kezedben.
Még az ellenfelekkel sincs különösebb probléma, mindenki itt van, akinek egy Sam-játékban benne kell lennie a robbani kamikazéktól a baszottul erős rakétás lépegetőkig és khnumokig. Az újfiúk is érdekesek, bár egyediségben elmaradnak a klasszikusoktól.
Hát akkor meg mi a baj? Az, hogy nem igazán lett játék építve a szuperbiztos mechanikai alapokra. Sőt, ami van, az is igazából a jól megcsinált dolgok ellen dolgozik, pl. nagyon lassacskán indul be a játék és összességében mindössze kb. egy-másfél órát lehet a kezedben a teljes arzenál. A mechanikai szabadságot is tökönrúgja a képességfa, mivel roppantul szűkmarkúan méri a játék skillpontokat és még olyanokra is költeni kell, hogy pl. sprintelés közbeni lövöldözés ls reload. Ülsz egy Ferrariban, de száguldani azt nem tudsz, mert a magyar utak szarok, kivéve néha, amikor szembejön egy kis autópálya és végre nyomhatod neki.
A pályadesign meg néhány kivételtől eltekintve egyszerűen fos, ami azért meghökkentő, mert a Serious Sam egyébként sem a komplex, agytornáztatóan bonyolult pályáiról volt híres. :D Nem kellett volna megugorhatatlanul sok ide: szépen váltakozó nyitott és zárt terek, kisebb, nagyobb és még nagyobb csaták, szivatós és kreatív titkos helyek, Sam-hangulat, változatos helyszínek. Nos, ehhez képest a játékidő jelentős részben sétaszimulátort tartalmaz, amiben egyik harctól a másikig gyalogolunk a nyílt terepen. Alapvető problémának tűnik, hogy a Croteam manapság mintha csak annyit csinálna, hogy valós helyszíneket szkennel be, aztán ezeket megpróbálja megölteni ellenfelekkel. Nem működik.
A borzalom csúcsa a francia pályákon jön elő, ahol is megtalálható pl. a hírhedt Breakfast in France, vagyis egy 125 négyzetkilométeres pálya. Mire használják ezt? Semmire, az objective markerek által kijelölt útvonalat kivéve sehol nincs semmi, nulla harc, csak egy óriási, üres placc a francia vidékkel erdőkkel, mezőkkel, szántóföldekkel. Kapsz egy motort, amivel lehet száguldozni az utakon és ennyi... kivéve, amikor motor vagy más jármú sincs és a játék azt mondja, hogy gyalogolj három km-t egy side mission miatt és nem viccelek. Ha már járművek: én nagyon örültem annak, hogy visszatér a Serious Sam 2 és a Next Encounter ezen fícsőre, de ezt sem sikerült kihasználni. Egyedül a mech lett fun (az mondjuk tényleg), a többiek vagy semmilyenek (motor) vagy lassúak (kombájn, traktor).
A secretek is gázosak, semmi kreatív titkos szoba, humor is csak ritkán fordul elő bennük, a többségükhöz pedig ugrálni kell. Jaj.
Ami a dolgok technikai oldalát illeti, szintén nem rózsás a helyzet. Egyrészt a pályák realisztikus prezentációja nagyon nem segíti az art style-t, mert hát nem feltétlenül ezt szoktuk meg a Serious Samtől. A Sam 3 lehet, hogy fakóbb volt, sőt, lehet, hogy az ottani assetek egyik fele a Croteam törölt Doom 4-éből, a másik meg a törölt military shooterükből került oda, de a látvány még ott is simán jobban össze volt passzintva, mint ebben a játékban. A grafika realisztikus art style-hoz túl ronda, Serious Samhez viszont túl valósághű, ami miatt még a 3-hoz képest feltolt szaturációval sem passzolnak Mental szörnyei ebbe a világba. Ráadásul átgondolatlannak is hat az egész, pl. Nosferatu külsejű vámpírokra lövöldözöl a zöld francia mezőkön a verőfényes napsütésben, ami kurvára igénytelen.
A Serious Engine meg csoda, hogy nem esik össze, annyira elavultnak és befejezetlennek érződik néhol. A távoli tereptárgyaknál nagyon durva a pop-in, a belső terek világítása pedig egyenesen katasztrofális. Ami a világítást illeti, totálisan befejezetlennek tűnik a játék, ami az átvezető animációknál tud előjönni a legbrutálisabban. A félkészség az optimalizáción is érződik, a megjelenéshez képest atomerőművön játszottam végig a játékot és bár azon már jól fut, de csak Vulkan alatt, míg a DX 11-et egy 7800x3D mellett is megfekteti a sok ellenfél. 2020-as címhez képest csak ósdi AA van (FXAA, MSAA), DLSS-ről vagy FSR-ról pedig álmodni sem érdemes, egyedül a FidelityFX sharpening filtere került be meg Vulkan alatt van variable rate shading, amit a részecske effektekre szerintem nagyon érdemes bekapcsolni egy kis plusz fps-ért.
Öröm az ürömben, hogy a játék befejezése után nekiálltam a Siberian Mayhemnek és...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=3N9HKGHyCMc
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=X5RHNFQUpSk
Szóval ha már az alapjáték nem lett jó, akkor két pálya alapján a kiegészítő nagyon is az lett. Persze az endzsingondok és a grafikai stílus maradtak, de utóbbival azért érezhetően igyekeztek kezdeni valamit és a Siberian Mayhemnek legalább atmoszférája van.
SeriousSam-eket én is csípem. Valamiért a 3as nekem a fav, nagyon ki tud kapcsolni hosszú órákra.
A Second Encounter minden volt, ami az elsőből még hiányzott, örök emlék, hogy egy lanpartyn kábé egyhuzamban nyomtuk végig. Nem létezik annál nagyobb fun.
Chief Exorcist
Yep, nálam is az a kedvenc és nem nagyon értem, hogy miért nem tért vissza a franchise mondjuk csak egyszer ahhoz a látványvilághoz például. Bezzeg a modderek:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=o-PoeQBS7hI
Csak én vagyok őrült, hogy a modern lövöldék között ez 60x megkapóbban néz ki, mint a Serious Sam 4. Esküszöm még egy olyan retro shooterre is befizetnék, mint a Serious Sam Fusion alá összerakott Karnak 1996:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=u0kD65K74LE
Sose csináltam ilyet, de preorderrel megvettem a KCD2 goldot (megérdemlik), már játszom vele. A sok ótvar UE5-ös szar után élmény a tűéles kép (1080p-ben is) és 80-90 FPS Ultrán egy 3070-el... Elképesztően jól van optimalizálva, és gyönyörű az egész.
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Meséljé mán még :o Az első kimaradt, de ez most nagyon érdekel! Azt olvastam, hogy az elsővel ellentétben most bőven volt idejük finomhangolni, optimalizálni és bugokat irtani, kb bőven 1+ év csak erre a fázisra.
Chief Exorcist
Menteni lehet? :D
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Most végeztem az introval, gyakorlatilag az első rész eseményeit idézi fel, mikozben a "jelenben" játszódik, nagyon okos módja, hogy aki nem-, vagy rég játszott az első résszel, az előzményeket megismerje. Ez 2.5 óra volt :D Rettentő hangulatos az egész, és elképesztő immerziv. Itt egy BG3 típusú fogadtatást tippelek, nagyon egyben van az egész. Bug eddig nem volt. 0.
Menteni lehet, mogyesz snapsz-szal (saviour schnaps), mint az első részben :D. Nem véletlen! Persze úgyis lesz mod, hogy bármikor tudj menteni, mint az első részhez is volt. Amúgy is ment a játék automatikusan, alváskor, kilépéskor. Az intro epizód megtanít mindenre, elméletben és gyakorlatban is (harc, növénytan, alchemy, gyógyítás, öltözés ...stb). Már most látszik, hogy a 0 IQ embereknek nem fog tetszeni, mert kell ügyesség és ész az egyes építőelemekhez.
A harcot egyszerűsítették, de még így is bőven van mélysége, csak annyi, hogy most már lehet érteni a miérteket (ripost, védekezés, irányból támadás stb.).
Most beértem az első faluba, az FPS továbbra is bőven 75 felett. Megnéztem amúgy, és konkrétan én high és ultra beállítások közt nem látok grafban különbséget, de high ad vagy +20 FPS-t. Persze mint mondtam, 1080p-ben nincs rá szükség, így is rohadt jól fut minden DLLS/FSR nélkül (egyébként mindkettő van, ha szükséges). A DLAA viszont SZVSZ élesebb képet ad mozgásban, mint az SMAA 2TX élsimítás, de utóbbi meg álló helyzetben élesebb.
A GI (SVOGI, ugye ez is ray-trace, csak szoftveres-voxeles megoldással) elképesztően jól néz ki, konkrétan ilyet nem láttam máshol, hogy vagy az erdőben, besüt a nap a fák közt, van egy sziklafal ami előtt áll egy karakter, és megvilágítja a környezetről visszaverődő fény, így az árnyéka is vízszintesen/ enyhén felfelé vetül a falra, vagy a faházba beszűrődő közvetett, visszapattanó fény vetíti az árnyékokat benn. Az első részben is jól nézett ki, hasonló volt, de ez next-level.
Az irányítást is javították, nincs meg az a laggy érzés, mint az elsőben volt, sokkal közvetettebb. Egyelőre ezek amik így eszembe jutnak ilyen rövid játék után, de ha igaz, hogy 100-200 órás a játék, akkor elleszek egy darabig vele :D
Amúgy a kedvencem, hogy 120%, hogy a WOKE-ok próbálták lejáratni a játékot, hogy woke lett, csak azért, mert tudják, hogy ez a stúdió iszonyat profivá nőtte ki magát, és hátha sikerül elérniük, hogy elértéktelenedjenek, és fel lehessen vásárolni őket fillérekért.
A rossz hír számukra, hogy ez a játék kurva nagyon fog robbanni, mert egyszerűen minden eleméből süt a profizmus. A hangokról / zenéről nem is beszéltem még, pedig az is megérne egy hosszú irományt, annyira fasza.
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Also: Eurogamer 60 pontot adott 100-ból. Ők azok akik 100-at adtak a Veilguardra. Tehát kurva jó lett a KCD2 :D Az tuti, hogy nem woke :D
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Kurva jól hangzik! Köszi! Még többet!
De:
"Már most látszik, hogy a 0 IQ embereknek nem fog tetszeni, mert kell ügyesség és ész az egyes építőelemekhez."
Az egy dolog, hogy agyam nincs ehhez :((((( de sanzosan a türelmem is valahol itt fog el fogyni, ami még az agyamnál is szűkebb keresztmetszet :(((
Mindenestre megpróbálom majd valahogy tudatosan áttolni magam ezen :D
Chief Exorcist
Mellékzöngeként jegyezném meg, hogy baszki elképesztő, hogy az utóbbi 10 évben mennyire igénytelen lett az Eurogamer a kultúrharcos hevületben. Tök érdekes a woke-ban az, hogy istenigazából a minőséget sikerült beáldozni vele, ami pont azt az üzenetet közvetíti az egyszerű felhasználónak, hogy itt aztán tényleg csak a kocka fehér férfiak tudnak játékot fejleszteni. :D
A kedvencem mondjuk továbbra is a Kotaku, ahol olyanok ragadtak tollat, mint az Alyssa Mercante nevű világtalan, aki szerintem játszani még életében semmivel sem játszott, csak és kizárólag politikai cikkeket írt a videójátékos oldalra és a jobberek annyira jogosan kurvázzák le, hogy az újságírói karrier előtt konkrétan webcam showkat csinált. És te meg így nézel, hogy oké, hogy csak gyökerek mennek el játékújságírni, de azért mégis honnan faszomból lehet odáig süllyedni, hogy egy kurvával írass cikkeket egy vezető gamer oldalra?
És akkor annó én ilyeneken mérgelődtem, hogy nem tom, csontig benyalnak a nagy kiadóknak és szarok a kritikák. Ma meg nincsen kritika, csak politikai cikk, amit kurvák írnak. :DD Beszántani, felsózni, legyen csöves és haljon éhen az összes.