Topikok

Két hét, pár nap intenzív demózás és kicsit kevésbé intenzív tesztelgetés (na nem mintha nem szeretnék benne lenni egész nap, de hát még mindig van valódi valóság telis-tele valódi kötelezettségekkel, mint például lemenni kocsmába esténként) után eljött a beszámoló ideje:
rwurl=http://i.imgur.com/lgVRJ9u.jpg

HTC VIVE,
avagy szőrmadárkalickát viseltem a fejemen, miközben szőrmadár voltam kalickában.

A virtuális valóság kipróbálásától csak egy dolog érdekesebb: másokat nézni, miközben kipróbálják. Ehhez az axiómához tartva magam kb. mindenkit és mindenki anyukáját meghívtam szerény lakásomba VR-t próbálni, remek szórakozást biztosítva azoknak, akik éppen nem odaát voltak a bitcsillagok között. Előre bocsátom, hogy kísérleti szőrmadaraimon ellenvélemény nélkül működött a valóság illúziója és meggyőződve beszéltek a tapasztaltakról. A lenyűgöződés foka jómadártól jómadárig különbözött, de az egyébként szkeptikus barátaim is megszűntek úgy beszélni róla, hogy ez egy buta játék, és hogy kidobtam a semmire a pénzemet.

Két vendégem nem akarta kipróbálni, az egyiknek közben kiderült, hogy van mentsége, mert gyereket vár és mindennel óvatos, a másik szerint meg buta játék, és kidobtam a semmire a pénzemet (és gondolom fél, hogy ha netán felpróbálná, akkor a valódi virtuális valóság rácáfolna erre a hitére). Eddig kb. 25-en léptek be a mátrixba nálam.

Jah, és nekem is tetszik. Most is nagy a kísértés, hogy a Racket NX-ben püföljem a fénygolyót az opálkristály ütőmmel a felvillanó hatszögekbe. Amolyan squash-szerű játék, hogy valósághoz közelibb leírással éljek.

A dolog beállítása kicsit tovább tartott, mint a használati utasításban tippelt egy óra. A kézikönyv egyébként teljesen számítógépes, a dobozban mindössze egy alkatrészlista van és egy cím a felszólítással, hogy menjünk fel a HTC holnapjára és kövessük az utasításokat. A szöszölés tárgya az volt, hogy a lightboxoknak – vagyis a két, kb. 10 cm élű kockának, ami a mozgás térbeli lekövetéshez kell – állványt is készítettem lécekből és deszkákból. Egyébként a falra kell őket fölfúrni, de mivel vinni fogom demóztatni máshova is, ezért rögtön úgy építettem föl, hogy valamilyen szinten hordozható legyen. A nappaliban 3x4 méternyi helyet sikerült fölszabadítani a VR játszótérnek, ebből, miután két átlósan átellenes sarokba elhelyeztem a lightboxokat, és egy kis ráhagyással megrajzoltam a szoftvernek a játéktér határait, 2,7x2,7 méternyi nettó mozgástér maradt a virtuális valóságban. Ez bőven elég volt eddig minden alkalmazás szabályos működéséhez, ugyanakkor odabent azért kicsit szűkösnek érződik. Egy helyen már levertem a vakolatot – a Racket NX egy veszélyes játék. Szerencsére a kontroller erősebb, mint a fal.

Végül is elég jól adaptálódik az ember a rendelkezésre álló mozgástérhez, és a szoftver rögtön kijelzi a virtuális térben megrajzolt szőrmadárkalickát, amint közeledünk hozzá a kontrollereinkkel vagy a fejünkkel. Amit nem rajzol meg, azok a barátaink és a kicsinyeink. Akciójáték közben nagyon-nagyon csúnyán fejbe lehet valakit vágni, úgyhogy tessék okulni a Wii fail videókból, és nem odamenni vakon hadonászó felebarátunkhoz. Gyereket, állatot meg pórázra kell kötni, ha el akarunk veszni a zölden felvillanó hatszögek vadászatában. Nagy bánatomra nálam ilyen veszély nem áll fönn, de hát így jártam, olyan nőnek udvarolok, aki szerint buta játékokra dobom ki a pénzemet.

Az első VR élmény a lehető legegyszerűbbnek tűnő dolog volt, mégis még mindig újra és újra lenyűgöz. Fölhúztam a sisakot (egyébként egy kicsit rosszul, nem hagytam rendesen ráfeküdni az orromra, és ezért nem a lencsék fókuszában volt a pupillám), megjelent egy meglehetősen üres tér, és egy karnyújtásnyira tőlem ott lebegett a két kontroller számítógéppel generált modellje. A valóságban persze az asztalon voltak, de én sem az asztalt, sem a kezem nem láttam. A mai napig mágikus az a momentum, ahogy kinyúlok a semmibe, fölveszem a valódi kontrollert, majd annak virtuális képét pontosan ott látom, ahol a valóságban is van.

A következő tíz perc a betanítóprogrammal már kevésbé volt lenyűgöző. Az Istenért se jöttem rá első nap, hogy miért életlen a cucc, és ez rettentően lehangolt, hirtelen úgy gondoltam, hogy kész, ennyit tud a rendszer. Szerintem a közönségem (két lakótársam és az egyik barátnője) érezhették is rajtam a csalódást, de mást is észrevettem. Az egyik, hogy hiába van 1,3 megapixel szemenként, itt még bizony látszódnak a pixelek. Na nem borzasztó, de nem is lehet nem észrevenni. A másik gond, hogy nincs tökéletes sötét, pedig OLED kijelzőkről van szó, amiktől ez elvárható. A sűrű frissítés és rövid válaszidő miatt – gondolom én – a pixelek sose kapcsolnak ki teljesen, és még csak nem is uniform szürke a „fekete”, hanem homokszerű textúrája van, vagyis egy statikus zaj jelenik meg (nem hangyás, nem vibrálnak a pixelek). Ennek utánanéztem, minden Vive-nak és Riftnek megvan ez a „jellemzője”.

Kihangsúlyozom, hogy egyik probléma sem bontja meg az illúziót. Tökéletesen sötét helyszínek nagyon ritkák a programokban/játékokban, és amint van valami tartalom a kijelzőn, már szűkül a pupilla és láthatatlanná válik a textúra. Amint rájöttem, hogyan kell szabályosan ráilleszteni a szemekre a kijelzőt, megnyugodtam. Minden várakozásomat teljesítette a feji egység, és ami a mozgás lekövetését illeti, túl is teljesítette, mert lehet vele nagyon gyors mozgásokat rögzíteni, pl. az emlegetett squash, valamint az asztalitenisz is tökéletesen játszható benne.

Ami a tartalmat illeti, az ingyenes demók nagyon jó minőségűek. A Valve The Labje és az Nvidia VR Funhouse programja a közönség választott belépője a virtuális valóságba: viccesek, kapcsolódnak az igazi valósághoz (nem absztraktak), mégis jól bemutatják a VR lehetőségeit. Lehet bennük úgy rosszalkodni, ahogy a valóságban nem igazán (legalábbis nem jelentős károk okozása nélkül), és ez rögtön elnyeri a bent levők tetszését.

A kedvencem, a Racket NX is ingyenes demó, a teljes, fizetős játék még nincs kész. Instant buy kategória, remélem, nem kell sokat várni rá. Ez már absztrakt akciójáték: hatszögek, energiabogyó meg area-of-effekt ütések, de az az alap, hogy teniszütő-szerűséggel ütünk gömbszerű izét, az mindenkinek megvan.

A Tilt Brush 3D rajzolóprogram is megérdemel egy kiemelést, ingyenes és jó. Be lehet kapcsolni, hogy zenére izéljenek a rajzolt figuráink, az eredmény azonnali pszichedélia, szóval begombázni már nem is kell. „Partijátékként” is működik, pl. Activity-vel kombózva.

Ezeken kívül játszottam még Hover Junkers multi lövöldözést, Zombie Training Simulator kartonfigura-lövöldét, The Gallery – Call of the Starseed kalandjátékot, és persze a Budget Cuts demóját, ami egy mókás késdobáló ninjaszimulátor / stealth game. Minden játék hozza a kötelezőt, ideig-óráig el lehet velük lenni. Olyat nem is töltök le, ami gyanús. A Steam review rendszere meglepően jó útmutatókkal szolgál a VR játékokat illetően, az emberek gyorsan beírják, ha fundamentális hibája van egy programnak. VR esetén a tájékozódás kiemelten fontos, mert ha pl. egy játék önkényesen irányítja a nézőpontot, az a legtöbb emberben szédülést okoz. Az instant, felhasználóvezérelt teleportálgatás a jó megoldás a mozgásra, ez van, és ezért muszáj „gamifikálni” a VR-t egyelőre.

Érdekes kísérlet még a Realities. Ez, és az ehhez hasonló projektek mutatják meg a VR potenciálját a játékokon túl. Fotogrammetriával bedigitalizált helyszíneket látogathatunk meg, ötletesen megoldva az úti cél kiválasztását: diktátorosan földgömbbel labdázunk, majd rábökünk (az egyelőre kevés) opció egyikére. Így sikerült az egyik vendégemnek Alcatraz egy cellájában megcsodálni a szaros WC kagylót... remek első benyomást kapott a VR-ról. Tanulság: lehetőleg próbáld ki a programokat magadban, mielőtt másoknak demonstrálnád a működését...

Egyelőre több programot nem próbáltam ki érdemlegesen. Van még Lightblade VR-em, ami fénykardozós-blastervisszaütős játék, a lakótársaimnak nagyon bejön, és mókás nézni, ahogy újrajátsszák a Star Wars kidet élőben. A várakozólistámon van még horror játék, mindenféle kalandjáték és egy RPG is, szépen lassan elkezdem most feldolgozni a fizetős játékokat és élményeket. Be kellene próbálni valamit, de a sztereoszkopikus, 360 fokos (kvázi VR) filmek pocsékak, legalábbis azok – a határozottan nem erotikus, pornográf tartalmak –, amikhez eddig szerencsém volt, kiábrándítóan gagyik voltak. Ilyen GearVR-os/Google Cardboard-os arcoknak még érdekes lehet, de sehol sincsenek a jól lemodellezett, full 3D helyszínekhez képest. Életlenek, és persze ha mozog a kamera, akkor fennáll a szédelgésveszély is.

Az elégedettségem ellenére nem tudom ajánlani mindenkinek ezeket az első generációs VR rendszereket (sem ezt, sem az Oculust). A zavaró, de amúgy menedzselhető kábel a feji eszközhöz, valamint a mozgáskövetés szerelős megoldása azt jelenti, hogy ez még bizony nem tömegcikk. Kb. 7 év múlva viszont könyörtelenül az lesz. Működik, az embereknek már most bejön. Amint a teljesen mobil megoldások ki tudnak préselni magukból 3-4 megapixelt szemenként, hozzáférhetővé fog válni e technológia a nagyközönségnek is. A tartalom mennyiségével szerencsére nincs gond, több dolgot tudnék csinálni benne, mint amire reálisan időm van, szóval látom előre, hogy ugyanúgy fogom hizlalni a VR backlogomat, mint a hagyományos steames (és egyéb) játékok „majdvégigjátszom” listáját…

Neked ajánlom-e a VR-t? Ha van lehetőséged, akkor mindenképpen próbáld ki. Ha van pénzed rá, szereted az újdonságokat, vagy csak szeretnéd látni a jövőt egy kicsit előbb, mint az emberiség nagyobbik része, akkor vedd meg. Én ez utóbbi vagyok. Világosan látom, hogy a VR/AR rendszerek alapvetők, és így vagy úgy mindenki számára elérhetőek lesznek egyszer, de még sok mérnöki fejlesztésre van szükség, hogy oda jusson a technológia. Addig is, egy kicsit a jövőben érzem magam.

Az eredeti komment hivatkozasa: http://www.rewired.hu/comment/80202#comment-80202

Három dózisnyi gameplay videót adott ki a 2K Games a Bioshock: The Collectionhöz, nem véletlenül: az első, a második és harmadik rész felújított verziójába is belenézhetünk.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=4ChVVtIuUqsrwurl=https://www.youtube.com...

Már húsz éve is megvan annak, hogy a Massive Development nevű német fejlesztőstúdió kiadta első önálló játékát, az Arcimedean Dynastyt. Meglehetősen egyedi program volt a maga idejében: a játék világában az emberiség kénytelen volt az óceánok mélyére menekülni, főhősünk, Emerald "Deadeye" Flint pedig egy zsoldos volt, aki különféle fő és mellékküldetések teljesítése végett, illetve az azokból befolyó pénzek által testreszabott hajójában rótta az óceán mélyét. Tette mindezt egy pofás, grafikus kártyák által gyorsított engine alatt.

A játék két folytatást is megélt, melyek AquaNox és AquaNox 2: Revelation néven futottak (elérhetőek Steamen és Gogon egyaránt). Ezek már kevésbé taktikus, kifejezetten arcade shooterek voltak, ám a maga idejében kiemelkedő grafika, illetve az egyedi setting így is kiemelte őket a tömegből. Sajnos Németországon kívül nem értek el akkora sikereket, mint kellett volna, az eredeti fejlesztőcsapatot már több, mint egy évtizede szélnek eresztették.

Viszont azóta történt pár dolog, a Nordic Games megkaparintotta a licencet, bele is vágtak egy új játék (mely nem folytatás, hanem újragondolás, 'reimagining') fejlesztésébe, lefolytattak egy sikeres Kickstarter kampányt (igényfelmérés céljából, ~100k dollárt összekalapozva), és most ott tart a dolog, hogy érkezett egy meglehetősen összeszedett pre-alfa játékmenet videó - a Gamescom alkalmából, de csak nemrég került fel YT-ra. Ebben a fejlesztő szépen elmagyarázza a főbb dolgokat, pl. lesz itt is testreszabható hajó, max. 4 fős coop mód, klasszikus multiplayer módok, Unreal Engine 4, összes platformra megjelenés jövő év tavaszán. Meglehetősen impresszív; ha teljesülnek az ígéretek, jövő tavasszal szó szerint el fogunk merülni a játék élvezetében :)

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=ct-NOJZGnEU

A Gearbox Software fellőtt egy csinos kis tízeroldalt, ami a Duke Nukem 3D megjelenésének 20. évfordulóját hivatott megünnepelni. Hogy a bulit mégis milyen formában képzelik el Randy Pitchfordék, az csak egy hét múlva derül ki biztosan, de nekem már most is van egy remek tippem.
 
Néhány hónapja ugyanis érdekes fordulatot vett Duke haverunk kalandos élete: a Duke Nukem 3D Megaton Edition egyik napról a másikra eltűnt a Steam áruházából. A játékot istápoló Devolver Digital licencszerződése sajnos lejárt, így a Megaton megszűnt létezni, a jogok pedig újfent a Gearboxra szálltak vissza. Ebből már nem nehéz kitalálni, hogy jövő héten minden valószínűség szerint a klasszikus FPS legújabb verziójáról lebbentik fel a fátylat az Aliens: Colonial Marines antikrisztusai.

A szőrmadarak azt csiripelik, hogy kapunk egy friss epizódot is a meglévőek mellé, sőt, állítólag még Duke szinkronhangjának is akadt tennivalója a fejlesztés során...

ÁPDÉT: A világ legrosszabban tartott titkáról egy rejtélyes Reddit-júzer az eddigieknél jóval konkrétabb infókkal szolgált: a játék a Duke Nukem 3D: 20th Anniversary World Tour címet kapta a keresztségben, és a Duke 3D egyfajta remixelt-rimékelt változata lesz sok új tartalommal. A fejlesztés tekintetében a Doom 3: Resurrection of Evilt és a Doom 2 No Rest for the Living című epizódját tető alá hozó Nerve Software ül a volánnál; reméljük, ezúttal is jó munkák végeznek.
 
Meglepő lenne, ha a Gearbox még így is egy hétig takargatná a dolgot. Trélert, Randy!

Thx, Nightcrawler & NightBagoly!