A leszállóegység rázkódása felerősödött, ahogy begyulladtak a fékezőrakéták. Az utasaira nehezedő nyomás összezúzta volna egy átlagos ember belső szerveit, azonban nem egyszerű emberek tartózkodtak a járműben. Roppant páncélokat szállított, mindegyikük karja keresztben a mellvérten, a páncélkesztyűk markában rezzenéstelenül várakozó fegyverek. A kék vértek akár üresek is lehettek volna, ahogyan a pántok szorításában pihentek, a sisakok belsejében viszont feszült figyelemmel kísérték viselőik a vezér vox-torzította hangját.
– Aetius osztag, eligazítás, ismétlés. A leszállóegység gépszelleme lokális délkeleti irányba helyezi le az osztagot a célponttól. A becsapódás szándékosan közeli, a leszállást azonnali támadás követi. Parancsunk Primus: a xenókat megsemmisíteni; Secundus: egyesíteni erőinket Caius kapitányéival a találkozási ponton. A xenók nem szereztek tudomást a megérkezésünkről, és ez így is fog maradni. Egyetlen ork sem távozhat élve, hogy figyelmeztesse a többit. Becsapódás temporis mínusz harminc secundum. Macragge-ért és az ötszáz világért!
– Macragge-ért és az ötszáz világért!
Az automata rendszer a becsapódás után egyszerre csapta fel a páncélos alakokat rögzítő pántokat, és robbantotta le a járműről minden irányba a nyíló kijáratok fedőburkolatát. A bolygófelszínbe ékelődés után két másodperc sem telt el, és a szabaddá vált nyílásokon folyamatosan tüzelő Ultragárdisták nyomultak ki.
Két játékos játssza ezt a Warhammer 40000 mérkőzést. Magukkal hozták kifestett műanyag figuráikat, egy-két sablont, egy mérőszalagot, és egy marék dobókockát. Olyan helyen találkoztak, ahol van egy terepasztal, vagy ennek hiányában egy megközelítőleg egy-másfél négyzetméteres szabad felület egy asztalon. Miután megegyeztek benne, hogy hány pontban játszanak, seregük szabályai szerint ekkora pontértékű csapatot állítottak össze figuráikból. A csata kezdete előtt kockadobással döntötték el, melyikük kezdi az első kört. Aetius osztagé lett a kezdeményezés. Elsőként az Ultragárdisták modelljeit helyezte a játéktér egyik oldalára a játékosuk, majd az orkok kerültek fel velük szemben. (A leszállóegységekre valójában más szabályok vonatkoznak, de itt most ettől eltekintettek.)
A kör három fázisból áll: a gárdisták játékosa először mozoghat figuráival, majd lőhet, végül közelharcba bocsátkozhat.
– Aetius osztag, folyamatos tűz! Taktikai doktrína!
A gárdisták pupillája kitágult sisakjuk mögött, érzékeik kiélesedtek. Az ezerszer begyakorolt, hipno-imprintinggel megerősített doktrína eluralkodott elméjük felett, célzásuk tökéletessé vált. A robbanólövedékek szörnyű rendet vágtak az orkok soraiban.
A Gárdista játékos a köre elején bejelenti, hogy az Ultragárdisták különleges képességei, a Doktrinák egyikét fogja használni. A Taktikai doktrína lehetővé teszi majd számára, hogy a lövési fázisban minden sikertelen célzó dobást újradobjon.
Az osztag gyalogosokból áll, így a mozgási fázisban lehetősége van maximum hat hüvelyk (6 inch, kb. 15 centi) mozgásra. Stratégiai okokból most nem él ezzel a lehetőséggel (az orkok tudniillik erősek közelharcban, és ő egyelőre nem akar veszélyes közelségbe kerülni).
A lövési fázisban lehetősége van tüzelés helyett annyi hüvelyket futni, amennyit egy kockával dob, de neki most nem ez a szándéka. A másik lehetősége ugyanis, hogy tüzet nyit. Ekkor annyi kockával dob célzást, amennyi lövést a csapata általa kiválasztott fajta fegyverei leadhatnak. A tíz fős osztagból nyolcan bolterrel tüzelnek, a szent fegyver pedig – ha a célpont elég közel van – kétszer tüzelhet. Tizenhat lövés dördül el.
A Gárdisták célzása eleve igen jó, mindössze akkor hibáznának, ha egyet vagy kettőt dobnak, és most még ezeket is újradobhatják. A találatok száma számottevő lett.
Mivel a bolter támadóereje és az orkok szívóssága egyaránt négyes, a találatok ötven százalék eséllyel okoznak sebesülést: ha négyet, vagy többet (a továbbiakban 4+) dob. (Ha ötös erővel támadna négyes szívósságot, már 3+ elég lenne, ha kettes erővel, csak 6+…) Még ezután is megmenthetné az orkokat valamilyen mentődobás: páncél, vagy fedezék. Minden páncélzatnak van egy értéke: Bolgrot Bandájának orkjai nyamvadt 6+ értékű bőrvértet viselnek, így csak hatos dobások menthetnék meg őket a boltertűztől. Van azonban néhány fegyvernek, köztük a bolternek egy páncéltörés értéke is: ha ez egyenlő, vagy alacsonyabb, mint a célpont páncélja, nem dobható ellene mentődobás. Márpedig a bolter ezen értéke ötös: a hatos ork zekéken úgy megy át, mint forró kés a vajon!
Az orkok első sorait elsöpörte a sortűz. Társaik halála láttán a közorkok között eluralkodott a pánik, de mielőtt menekülőre fogták volna a dolgot, a saját Nobjuk támadt nekik, és a szó legszorosabb értelmében igyekezett lelket verni beléjük: ütlegeitől csak úgy döngött legényei koponyája.
Ha egy osztag elveszít egy közelharci fázist, vagy egy lövési fázis során elveszíti tagjainak negyedét, dobnia kell morálra. Két kockával kell az ide vonatkozó értékkel egyenlőt, vagy kevesebbet dobni. Az orkok nem a fegyelmükről híresek, és játékosuk nem is dobta meg az alacsony, mindössze hetes értéket. Egyik különlegességük viszont, hogy ilyen esetben, ha van a közelben egy Nob, mint most Bolgrot, bizonyos eséllyel néhány pofon árán sikeresnek tekinthetik a dobást.
A lövés után a közelharci fázis következne, de a gárdista játékos nem szándékozik rohamozni, így a köre véget ér.
A nob ordítása, és ütlegei megtették a hatásukat. A banda összeszedte magát, és a kék páncélos óriásokra rontott. Jókora, tákolt pisztolyaik tüze lepergett a szent keramitvértekről, az ordítva támadó orkok azonban már egészen közel értek a gárdistákhoz.
– Osztag, hátrálj! Fedezőtűz! Decimus testvér, csak a jelemre tüzelj!
Aetius őrmester hátrálás közben átkapcsolta kombifegyverét boltlövedékről. Amikor már alig néhány méterre voltak, lángoló prométheum felhőjébe borította a kettőjük közti teret, két xenót azonnal élő fáklyává változtatva. Decimus testvér a csapat másik szárnyát fedezte lángszórójával, hasonló eredménnyel. Az ork roham megtört.
Az ork játékos köre is ugyanezekből a fázisokból áll: mozgás, melyben hat hüvelyket mozgott a gárdisták felé. Lövés, melyben szívesen futott volna – de aki futott, nem rohamozhat, márpedig ő nagyon is szeretne. Ezért lőtt, bár kevés sikerrel: az orkok nem a célzás bajnokai, mindössze öt-hatra találnak, és a gárdisták 3+ értékű páncélja valamennyiüket megvédte. Végül minden ork játékos kedvenc fázisa, a közelharc következik.
Aki közelharcba szeretne kerülni, annak rohamoznia kell: két kockával dob, és ha az eredmény nagyobb vagy egyenlő mint a célpont távolsága a támadótól, sikerrel járt. Az ellenfél azonban jogosult fedezőtűz leadására. Ez általában nem túl hatékony, mivel csak hatos dobásra talál. A gárdisták azonban két lángszóróval is rendelkeztek, amely eszközök pedig különösen halálosak fedezőtűzként is. Lángszórónként egy-három automatikus találatot érnek, ami megint csak figyelmen kívül hagyja az orkok nevetséges mentődobását. Mivel az áldozatokat mindíg a támadó csapat elejéről kell levenni, ezért ha a támadók közül akár egy is elhullik a fedezőtűzben, lehetséges, hogy a rohamhoz dobott érték immár nem elegendő az ellenség eléréséhez. Márpedig most négyen is így jártak. Ilyenkor, mint most is, a roham nem jön létre.
Az őrmester tudta, hogy az ork közkatonák akkor a legveszélyesebbek, ha ők rohanhatják le az ellenfelet. Nem hátrált tovább: hagyta, hogy kombifegyvere aláhulljon szíján, és előrántotta hüvelyéből az Ultramar techpapjai által megáldott gladiust.
– Aetius osztag, fegyvert ránts! Támadó doktrína! Az istencsászár nevében, roham!
Testvérein erőt vett a közelharci kiképzés. Jól olajozott gépezetként támadtak együtt, gondosan szétnyílva Decimus testvér előtt, aki lassabban nyomult előre, folyamatosan permetezve a tüzes halált. Az orkok fedezőtüze, ahol egyáltalán talált, fel se tűnt a keramitvértes harcosoknak. Ahogy a hordának csapódtak, lendületük megtántorította a zöld tömeget. Több ork azonnal elhullt a csapások alatt, Aetius pedig széles rendet vágott maga körül delejes fényben felizzó kardjával. A zöldbőrűek azonban nem hiába álltak félelmetes közelharcosok hírében. Primitív bárdjaikkal borzasztó csapásokat osztottak. A keramitpáncélok a legtöbbet felfogták, de ahol az illesztékekhez fértek, sűrű vörös is keveredett az iszamos földön folyó zöld vérbe. Bolgrot pedig felbőszült medveként ordítva szórta szét maga körül az ellenséget. Rozsdás szélű páncéllemezekből ráklopfolt vértje ellenállt a rohamkések és páncélos öklök támadásának, erő-karma mint hatalmas konzervnyitó szaggatott keramitot, génmanipulált izmot egyaránt. A többi gárdistát félrelökve vágott utat az őrmester felé.
Az Ultragárdisták mozgásfázisukban megtették annak a távolságnak a jó részét, amit az orkok az imént nem tudtak áthidalni, és rohamozni készültek. A játékos több okból döntött így. Részint a rohamozó fél minden figurája a közelharc első körében plusz egy támadást kap. Részint pedig a közorkok egyik különlegessége (ha rohamoznak, eggyel nagyobbnak számít az erejük) így nem érvényesül. Két előnyt is megtagadhat tehát tőlük, míg ő maga az egyiket megszerezheti. A támadó doktrína pedig lehetővé teszi, hogy ebben a körben újradobja a támadásait, ha egyest dobna.
A lövési fázisban nem használta azokat a fegyvereit, amelyekkel ha lőtt volna, nem rohamozhatott volna. Annál inkább a lángszórót. Egy csepp alakú sablont helyezett a csatatérre úgy, mintha az a lángszórós figurából indulna ki. Valamennyi figura, amelyet a sablon érintett, találatot szenvedett el.
Sikerrel megdobta a rohamhoz szükséges immár alacsony értéket, és áldozatok nélkül került közelharcba.
A közelharcban mindig a legmagasabb kezdeményezésű figurák támadnak először. A Gárdisták négyes kezdeményezésükkel, előbb ütöttek, mégpedig alapból annyit, ahány támadásuk van a statisztikáik szerint: egyet. Plusz egyet a roham miatt (így már kettő), plusz még egyet lehetett volna, ha két fegyverrel harcolnak. A találat, a sebzés, és a mentődobások majdnem ugyanúgy működnek, mint a lövési fázisban, persze nem a célzó, hanem a közelharci készséggel. Ez után következtek kettes kezdeményezéssel a közorkok. Erejük így, hogy nem ők rohamoztak, alacsonyabb eggyel a gárdistákénál, ám ugyanolyan jó a közelharci készségük, és két alap támadásuk mellé még egy bónuszt kapnak két fegyverük miatt. A két vezér kivételével nincs azonban egyik félnek sem páncéltörő közelharci fegyvere, és ez a páncélozott harcosok irányába billentette a mérleget. Utolsóként a nob támadott: az erő-karom miatt a kezdeményezése egyes, ereje viszont ezzel a fegyverrel nyolc, és minden páncélt figyelmen kívül hagy. Ennek megfelelően három támadása máris két halállal járt.
Ezt a közelharcot, mivel veszteségeik nagyobbak, az orkok vesztették el. Morált dobnak, ráadásul annyi negatív módosítóval, amennyivel több sebesülést szenvedtek el. Az ork játékos dobása azonban ezúttal szerencsés. Elkezdődhet az ő köre.
Mivel a közelharcban álló csapatok nem mozoghatnak és lőhetnek, egyenesen a közelharci fázis jön újra.
Az őrmestert hajszál híján kettévágta a hatalmas ork fémkarma, a gyilkos csapás azonban az utolsó pillanatban elcsúszott. Bolgrot dühödten felbömbölt, és megrázta magát. Az egyik Ultragárdista ugyanis rést talált a nob tákolt vértezetének hátán, és mélyen belemártotta rohamkését. A főork egyszerűen lerázta magáról a harcost.
Aetius kihasználta a lehetőséget, és alacsonyan cselezett. Ahogy a nob hárította volna, megcsavarta a pengét, és magasra vágott. Bolgrot páncélos baljával védett. A gladius erőtere felizzott, és egyszerűen átvágta a roppant zöld izmokat a páncéllal együtt. Az ork főnök inkább dühös, mint fájdalmas ordítása félbeszakadt, ahogyan az őrmester kardja ívet húzva a levegőben, leválasztotta a fejét.
Vezérük halálával az orkok megfutamodtak. Aetiusnak nem kellett újabb parancsot adnia, az osztag tudta, mi a dolga. Lerohanták és az utolsó szálig levágták a menekülőket.
A gárdisták ebben a körben már nem rendelkeznek a rohamból eredő plusz támadással, de a támadó doktrina még érvényesül. Szerencséjükre alig maradt már ork, és az ő kezdeményezésük magasabb a zöldbőrűekénél. Az ork nob statisztikáiból eredően nem egy, de két „halálos” sebet kell elszenvedjen ahoz, hogy elpusztuljon. Több sikeres támadást is intéznek ellene a gárdisták, de az ő páncélja (4+) jobb mint a közorkoké, és a többségüktől megvédi. Egy sebet azonban elszenved tőlük, az őrmester 3-as páncéltörésű kardja pedig pontot tesz a pályafutása végére. Aetiusnak nagy előnyére vált hogy jobb volt a kezdeményezése: ha az ork támad előbb, nagy valószínűséggel megöli.
Az orkok moráldobása ezúttal totális kudarc. Ilyen esetben a játékosok egy-egy kockával dobnak, és hozzáadják a kezdeményezésüket: ha a vesztes eredménye nagyobb, a túlélők elmenekülnek, és a következő körükben esélyük van rendezni soraikat. Ezúttal azonban a gárdisták nyerték a dobást (ami sűrűn előfordul, ha négyes kezdemény dob kettes ellen…). A maradék orkok odavesztek menekülés közben.
Aetius megtörölte és hüvelyébe dugta a pengéjét. Körbesétált a csatamezőn, és számbavette a veszteségeiket.
– Aetius osztag Caius kapitánynak. A küldetést végrehajtottuk. Három testvérünk halott, egy sebesült. Elindulunk a találkozási pontra. Az apotekárius testvér ott átveheti a bajtársak génmagjait.
– Osztag! A halott bajtársaknak tisztelegj! Macragge-ért harcoltak, és nem ismertek félelmet!
– Macragge-ért harcoltak, és nem ismertek félelmet!
– Lucius testvér, vedd át az elesett Decimus testvér lángszóróját! Többiek, emeljétek fel az elesetteket és a sebesültet! Irány a találkozási pont!
A játék az Ultragárdisták győzelmével végződött. A háború azonban még csak most kezdődik…
A korábbi cikkek:
Tartalomjegyzék 
