Hozzászólások
Elsődleges fülek
a csaj broblemai -a Vajk leirasa alapjan- nem a lombik temabol jonnek (nyilvan ad a feszkohoz, de nem az a magja)
inkabb a lombikozos buliban menjenek szet mint terhesen/kisgyerekkel.
ez nem az uj pina szagrol szol teso. a hosszutavu kapcsolatot soha nem az hatarozza meg. a kozos erdeklodes, beallitottsag hianya, a problemak nem ki es megbeszelese -helyette a masikra mutogatas es a masik hibaztatasa az, ami totalisan ala tud asni egy kapcsolatot.
Néha próbálok leülni megbeszélni témákat, de az a tapasztalatom, hogy két mondat után jön részéről egy visszatámadás (mármint nem gondolnám, hogy bárkinek támadnia kellene bárkit), hogy "pedig nekem kellene változtatnom dolgokon", mert ez is azért van, mert én bla-bla - Ezért hát innentől úgy látom, hogy nincs értelme tovább gyúrni a szargolyót, és inkább én hagyom faképnél.
Ha ez a dolog fordítva, van, tehát ő kezdeményez beszélgetést, az nem úgy van felvezetve, hogy mindkettőnknek így és így kéne viselkednie, hanem "jó lenne, ha ezen túl nem tennéd azt, hogy ilyen meg olyan vagy" - Erre meg én reagálok úgy, hogy "persze, csak szokásosan mindig velem van a gond"
Arányait tekintve én pár hetente próbálkozok ilyesmivel. Igyekszem felvezetni a témát, de alig kezdek bele, úgy is a fenti dolog valósul meg. Az ő részéről a hibás vagyok dolgokban téma napi szintű, ilyen háttérzajként értékeli már a tudatom. Nem nagy dolgok ezek. Én elvagyok, mint a befőtt, a férfiak nem keresik maguktól, hogy éppen mi a hiba - vagy az is lehet, hogy persze valóban én folyamatosan hibás vagyok, de akkor meg már olyan szintű velem a rendszerszintű probléma, hogy kár a gőzért, másrészt meg pont emiatt nem hiszem, hogy valós lenne a hibáztatása - tehát elvagyok, mint a befőtt, aztán meg hibás vagyok, alapjáraton, lételememként. És leszarom, ez számomra a leginkább kíméletes reakció.
sztem minel elobb ugrassz ki egy kinlodo kapcsolatbol annal jobb mindenkinek.
egy ilyen lombikozos buli a legeslegjobb kapcsolatot is probara teszi. nem gondolnam hogy kulonosebb gond van naluk, 15 ev utan minden kapcsolat kicsit szurkul, tulsagosan ismered mar a masikat. alapvetoen minden no bolond, az uj pinya frissessege is elmulik, megszokotta valik, tul sok ertelme nincs not cserelni, ha mar a jelenlegit mexoktad :) uj faszsagok tobb stressz :)
Itt meg a melóban? Jellemzően nagy a fáradtság, ha meg mennénk valahova, a lehetőségek végesek. Tegnap bármit felsoroltam, nem volt lelkesedés az ötletek iránt. Érthető.
eleg ha kiultok a partra es dumcsizol vele.
a gyerek tenyleg lefoglalna egy 15 evre :)
Amikor még kisebb lakásban laktunk, valóban volt ilyen gondja, hogy nem tudta magát elfoglalni. Azt javasoltam neki, hogy jó a díszkészítésben, foglalkozzon azzal. Az új házban a teljes tetőteret berendeztük erre. Reméltem, hogy a biznic legalább kitermeli magát, de olyan jól nem áll a téma. Szerintem további értékesítési csatornákat kellene keresni, mert szépek a munkák, csak az ismertség hiányzik. Hiába mutogatja nekem, hogy mekkora szarokat árulnak drágábban.
No, de amióta nagyobb a ház, több is vele a dolog, így annyira nincs szükség az egész hobbizásra az időelbaszás szempontjából, kevesebbet is foglalkozik vele. Ha jönne a gyerek, szerintem abszolút háttérbe kerülne a tevékenység.
Itt meg a melóban? Jellemzően nagy a fáradtság, ha meg mennénk valahova, a lehetőségek végesek. Tegnap bármit felsoroltam, nem volt lelkesedés az ötletek iránt. Érthető.
most dobbantani iszonyat kitolas lenne a kislannyal...
sztem minel elobb ugrassz ki egy kinlodo kapcsolatbol annal jobb mindenkinek.
nem ertek veled egyet.
hala az egnek! Vajknak sztem arra van inkabb szuksege, hogy minel tobb nezopontbol lathassa a dolgokat. egy kapcsolatba soha senki nem lat bele igazan, mint kulso szemlelo es akik benne elnek azok is elfogultak a maguk iranyaban es nam erzik at teljesen a masik "nyomorat". az, hogy az ember el tudjon vonatkoztatni a sajat nezopontjatol egy kapcsolatban es huvos fejjel, kivulrol tudja megvizsgalni, hogy valoban mi nem mukodik es mit lehet esetleg valtoztatni/megtenni hogy fixaljak a dolgokat-az baromi nehez.
en azert nem banom az elso hazassagomat es nem latom "elpazarolt idonek" mert rengeteget tanultam belole.
Kedves feleségednek van hobbija? Mivel szokta magát a munkán kívül elfoglalni?
mert nem gondoltam magam elég... (nem tudom, mi a jó szó erre) önzetlen embernek ahhoz, hogy megfelelő minőségben felneveljek egy gyermeket. Itt ezt arra értem, hogy legyen türelmem vele megértő szülőként végigvinni az egészet, nem felnőtt szinten lebaszni, ha hülye.
felismerted a problemat, tudatosan tudsz rajta valtoztatni. megvan benned ehhez az akaratero (lsd 8% testzsir), meg tudod csinalni. de ha idonkent felnottkent lebaszod, az sem baj, a gyerekek rettento toleransak, csak szeresd, es legyel jelen az eleteben. foglalkozz vele minel tobbet, kb. ennyi kell. es lehet kislanyod lesz, es az ujja kore csavar :)
Egyrészt ott van, hogy mindig amikor reflexből rosszul válaszolunk egymásnak, arra gondolok, hogy ezt a gyerek látni fogja, és ez lesz a minta, és el fogjuk rontani őt. Olyan embert teremtünk a példánkon át, aki majd rekreálja felnőttként ezt az egész szituációt. Erre számos példa van, pl apakomplexusnál a rosszfiú, lelépett fatert is ugyanolyan rosszfiúval próbáljuk helyettesíteni, stb...
nyilvan lesznek rossz szuloi mintak amiket atviszel, hiaba probalsz tudatosan valtoztatni, biztos lesz attol meg ilyen. es?
nem kell hibatlannak lenni, egy szulo sem az.
szeresd a kolkot es tolts vele idot, kb. ennyi a nagy titok.
persze kamaszkent majd szetcincalja az osszes hibad, faszsagod, de hat ez van, ezt erdemeljuk :)
közben látom még Angry Joe is beállt a sorba és eladta a lelkét az ördögnek. RIP cinema, jó hogy voltál nekünk. Ostoba töketlen új generáció meg nézze akkor ezt a sok szennyt.
Egyrészt ott van, hogy mindig amikor reflexből rosszul válaszolunk egymásnak, arra gondolok, hogy ezt a gyerek látni fogja, és ez lesz a minta, és el fogjuk rontani őt. Olyan embert teremtünk a példánkon át, aki majd rekreálja felnőttként ezt az egész szituációt. Erre számos példa van, pl apakomplexusnál a rosszfiú, lelépett fatert is ugyanolyan rosszfiúval próbáljuk helyettesíteni, stb...
Gondolom ezt így kb. szó szerint, nyugodtan leülve már elmondtad Neki is, nem? Illetve ugyebben a beszélgetésben megoldást is keretetek rá, higy higyan legyen, mire figyeljetek majd nagyon oda?
Vajk írta:
Most, hogy így verbalizáltam a fentieket, próbálok jobb arc lenni, és betudni a folyamatos hisztit a feleségem lombikos frusztrációjának. Tehát megértőbb leszek, meg kitalálom, éppen hol segíthetnék, aztán meglátom, meddig bírom, mielőtt magamra kezdenék áldozatként tekinteni, vagy esetleg javul a helyzet.
Nah, még a végén rámcáfolsz :)) drukkolok, hogy így legyen.
https://port.hu/adatlap/film/mozi/superman-superman/movie-259657#comments
10ből 1 embernek tetszett eddig XD Sztem az az 1 is tudjuk ki volt.
Köszönöm a válaszokat. Segít tudatosítani dolgokat, amiket amúgy tudok, de érdemes a szemem elé helyezni, mielőtt még kitalálom, hogy én vagyok az áldozat.
Szóval az a helyzet, hogy a csapdahelyzetet magam teremtettem anno a hezitálásommal, mert nem gondoltam magam elég... (nem tudom, mi a jó szó erre) önzetlen embernek ahhoz, hogy megfelelő minőségben felneveljek egy gyermeket. Itt ezt arra értem, hogy legyen türelmem vele megértő szülőként végigvinni az egészet, nem felnőtt szinten lebaszni, ha hülye.
Szóval ja, előbb kellett volna, de nem voltam biztos benne, hogy ez így jó lesz.
Aztán most sem vagyok biztos benne ugyanúgy, de az idő fogy - legalábbis nem nekem, hanem inkább a párom számára. A lombik is azért van, mert amúgy ment volna magától, de behúztunk egy rossz dolgot, amiről nem szeretnék itt beszélni.
Pont ez a két dolog harcol bennem, amit levezettetek. Egyrészt ott van, hogy mindig amikor reflexből rosszul válaszolunk egymásnak, arra gondolok, hogy ezt a gyerek látni fogja, és ez lesz a minta, és el fogjuk rontani őt. Olyan embert teremtünk a példánkon át, aki majd rekreálja felnőttként ezt az egész szituációt. Erre számos példa van, pl apakomplexusnál a rosszfiú, lelépett fatert is ugyanolyan rosszfiúval próbáljuk helyettesíteni, stb...
A másik felén a serpenyőnek meg ott van, ha én tolok egy kiszállót az habár számomra kurva nehéz lenne sok szempontból, de a páromnak lenne igazán rossz, mert jelentős mértékben csökkenteném vele az esélyét, hogy valaha gyereke szülessen. Ez meg úgy gondolom, ősbűn bárkivel szemben. (ősbűn magaddal szemben is, ha szándékosan nem szaporodsz)
Néha elfog a depi, hogy rossz döntés volt benne maradni ebben: Ha nem váltunk volna ennyire különbözővé, vagy egy másik ember mellett boldogabb lennék (Ebben én az időhúzás miatt vagyok bűnös, ő pedig azzal, hogy valójában a dolgok 90%-áról régebben is máshogy vélekedett, de akkor még nem mondta el, mert a nők a kapcsolat elején, első éveiben még maszkolnak dolgokat), aztán azzal nyugtatom magam, hogy egy új kapcsolatban is, ha ránk nehezülne a nyomás, talán hasonló folyamatok játszódnának le, és ugyanott lennénk, akkor meg minek ugrálni? Persze az ember mégis reméli, hogy nem így lenne. Találkoztam az évek során olyan személlyel, akivel egyértelműen úgy tűnt, jobban megértjük egymást, de hát foglalt vagyok...
Konzerv elvtárstól meg bocs. Kb ennyire tellett egy italozás után - ami jól esett - inkább írnám neki most azt, hogy talán figyelmesebben olvasson, de persze mindenki azt gondol, amit akar, ha egyszer ez a véleménye.
Sajnos ezt az egész dolgot most nem hol kibeszélni. A társaságbeli barátokkal nem akarom megosztani, hogy aztán megtárgyalódjon a hátunk mögött, szélesebb körben.
Átmozgatni meg fogalmam sincs, hogyan lehet a hozzászólásokat. Ezt sose tanultam meg :)
Most, hogy így verbalizáltam a fentieket, próbálok jobb arc lenni, és betudni a folyamatos hisztit a feleségem lombikos frusztrációjának. Tehát megértőbb leszek, meg kitalálom, éppen hol segíthetnék, aztán meglátom, meddig bírom, mielőtt magamra kezdenék áldozatként tekinteni, vagy esetleg javul a helyzet.
nem ertek veled egyet. most dobbantani iszonyat kitolas lenne a kislannyal...
szerk: ja, szerintem erdemes lenne atmozgatni oda.
meg nem figyelek egyébként is "semmire", nem tudom, hogy a két hónappal ezelőtti ugyanilyen orvosi vizsgálaton (lombik) is úgy volt, mint most, és engem nem érdekel az egész, mert nem emlékszem, hogy ez a faszom vérvétel hogyan volt, és mit kellett benne nézni, pedig tudnom kéne. (gyakran nem kapok választ a kérdéseimre, mert tudnom kéne őket)
lombikoztok? sikertelen?
ezert frusztralt az asszony, probalj vele beszelgetni a temarol, hogy erez, mi a gond. omleni fog belole a szo, te meg csak bologass, es oleld meg.
ez van, vidd el vacsizni, telefont nemisd, ne azt nyomogasd, beszelgess vele barmirol.
a mostani fogyit egyertelmuen tulzasba viszed (valoszinuleg korabban a gyurast is)
ebben igaza van az asszonynak, szerintem nem erti, hogy nekunk ferfiaknak KELL a hatarainkat feszegetni, ettol vagyunk akik vagyunk. plusz ha valamit csinalunk, azt teljes beleelessel, koncentracioval, odafigyelessel kell vegeznunk. akar gyuras, akar regenyiras, akar eszetlen fogyokura :)
de alapvetoen valoszinuleg fo gond a gyerek (en nem is ertem igazan miert vartatok eddig, mikor en ott voltam a kolkokkel (az hany eve volt, 7?) mar kellett volna inditani a prodzsektet.), az sajnos lehet szetcincalja a hazassagod.
sok sikert, drukkolok.
van valahol valami tarskapcsolatokrol szolo siros topikunk, fura hogy nem oda sirtad el a banatod.
mindenesetre megosztom a gondolataimat veled, mint hosszu idelye kapcsolatban elo helyi egyed.
amit fentebb leirtal, engem kisertetiesen emlekeztet az elso hazassagomra.
-hogy a te, macsoisztikus, noket fakockara leegyszerusito gondolkodas mododhoz alkalmazkodva fogalmazzak-ha egy csaj ennyire elegedetlen akapcsolattal es ilyen hosszu tavon, akkor az mar javulni nem fog. a lombikolast most polcoljatok mint otletet, mert a kozos gyerek csak meg katasztrofalisabba teszi majd a dolgokat -a csajon megnagyobb nyomas, szules utani depi, elhanyagoltsag erzet amik egyenesen vezetnek a martir szindromahoz. ez avval jar, hogy mindig is mindenben is te leszel a hibas - attol tok fuggetlenul, hogy mit es hogyan csinalsz.
amit most muveltek az az osszeszokottsag kenyelmes kozos unalma -amig at nem fordul utalatba.
szvsz nem erdemes kivarni.
ha csak nem erzed ugy, hogy valamifele szikraval ujra tudod lobbantani az egymas iranti erdeklodeseteket akkor sztem inkabb lepj ki a dologbol, mielott teljesen felorol mindkettotoket.
konzervvel ellentetben sztem total irrelevans hogy mifele szemelyiseg/ember vagy. 15 ev kapcsolat baromi hosszu. egymas mellett megvaltozni es eltavolodni altalaban akkor sikerul igy amikor tul fiatalon jonnek ossze parok.
I wonder, te milyen nevesített típus vagy az állatkertünkből, ha nincs értelmes kapcsolatod már fene tudja mióta.
Üdvözlettel: egy narcisztikus náci
Igen, te egy nárcisztikus szociopata vagy. Ez a hsz-ed is tulajdonképpen tankönyvi példaként szerepelhetne a vonatkozó szakirodalomban. Igen, az ilyen figurák elsőre vonzók egy bizonyos típusú nőnek. Igen, aztán rájön, hogy az emberek nem változnak, és aki nárcisztikus szociopata volt, az utána is az marad. A nők nagy klasszikus katasztrófája, hogy azt hiszik, testre tudják szabni a férfit, majd idővel, úgyis, de ez sosem sikerül. Aztán elégedetlenek amikor a nárcisztikus szociopata tényleg nárcisztikus szociopataként viselkedik. További sok sikert :D
Sziasztok! Végetért a 10 napos kiruccanásunk Szöulban.
Néhány infó, aki esetleg ki akarna menni:
-Nem kell semmilyen védőoltás, meg előzetes papírozás. A repülőn osztogatott belépő kis papírt bőven elég ott kitölteni és leadni az officereknek belépésnél.
-T-money kártyával, meg készpénzzel lehet csak tömegközlekedéssel utazni. Ilyen kártyát lehet online is venni és a reptéren átvenni LG+ pultnál. Sim kártyával együtt érdemes és tapasztalatom szerint elég a 4G-s 3GB-os kártya is. Bőségesen lehet vele videó hívást indítani, meg sima voice callt is, nameg a navigáció és a keresések.
A nap végén reseteli a 3GB-os keretet, ha esetleg mégis túllépnétek, akkor kb. csordogáló üzemmódba vált. Nem számláznak ki semmit utólag és nem is szünetelteti be a netet, ha betelik a keret aznapra.
-T-money kártyára kizárólag kp-vel lehet egyenleget feltölteni. Ezt meg lehet tenni a legtöbb közértben, de minden metrómegállóban is. Egyenleget is le lehet olvasni ugyanott. Ezek a kiosk-terminál cuccok mindegyike rendelkezik angol nyelvű menüvel is.
T-money kártyával busz-metró-reptéri limozin busz, egyes taxik és még akár bolti vásárlásra is alkalmas.
A kártyára nem lehet egyedi összeget feltölteni, mondjuk tudod, hogy 17000 won egy felnőtt jegy a reptéri busszal, akkor sem tudsz rá egyszerre 17000-ret rátölteni, csak 10-et, 5-öt, majd 2x 1000-et. =) Ráadásként 50.000-es címlettel sem enged 20-at, csak 50-enet. Szóval váltani kell a kp-t kisebb címletekre.
-Kp-t lehet felvenni több ATM-ből is Revolut kártyával, meg vannak pénzváltók is. Mi a reptéren váltottunk 100 EUR-t és nagyjából több kpre nem is volt szükségünk a 10 nap alatt. Egyszerűen 90%-ban elfogadták a revolut kártyát, sőt a Lotte world parkban még a sima Erste hitelkártyát is.
Bár itt megjegyzem 20%-al volt olcsóbb hitelkártyával fizetni, mint kp-vel, vagy revoluttal. Viszont a HUF-EUR EUR-WON váltás miatt szépen el is ment a levesbe, pont annyit fizettem pár száz won difivel mintha rögvest revoluttal fizettem volna 20% discount nélkül.
A legutolsó boltos és ebédlős is elfogadta a kártyát még a kutyaszaros sikátoros Hanok faluban is.
-A reptéri limuzin busz 6002-es bevisz 1.5 óra alatt a Hongik university metró megálló mellé (3-4. megállója). 17000 won 12 év fölött, 12000 won 12 éves alatt.
Mennyi pénzt érdemes feltölteni a T-money kártyára? Hát attól függ mennyit akartok tömegközlekedni. Mi minden nap utaztunk 1-3 órát tömegközlekedve. Nagyjából 1-2 átszállás oda, és ugyanennyi vissza. Szóval 4-6 járatnál többet nem használtunk egy nap. Feltöltöttem a kártyákra 15000 wont és éppen elegek is voltak. Közel 0-ra leutaztuk. Csak a reptéri útra kellett a 17000 wonokat feltöltenem.
Fontos még, hogy minden utazónak kell egy sajtát t-money kártya. Nem lehet egy kártyával utaztatni egy családot, hiába van rajta mondjuk 4x annyi feltöltve.
-Google maps-kakao maps. Érdemes a kettőt egyszerre is használni akár. A Google maps korrekten terveze tömegközlekedéssel, de gyalogosan nem tud, csak légvonalban. Cserében minden utcát-helyet angol névvel jelenít meg. A kakao maps jobban tervez gyalogosan, meg látni hol jár a járatunk, mennyi idő múlva érkezik meg stb, de mindent koreaiul ír ki a számoktól eltekintve.
Végül is nem gáz a navigáció, mert azt látni, hogy busszal, vagy metróval kell menni. A metrók számozottak is, meg különböző színűek is. Emelett fel van tüntetve mindig az adott irányban a következő fontosabb megálló és a végállomás neve is. Szóval innen nézve nem lehet így eltévedni. A kakao mapson látod, hogy 15 megálló múlva kell leszállni, vagy számolod a megállókat, vagy nézed az appon, mikor értek be, vagy figyeled a megálló nevét angolul a mapson, meg koreaiul a kakao mapson és figyeled mikor szúrod ki.
-Kaja. Nagyjából BP árak x0.8 érzésre. Egy drágább étteremben 4 főre vettem levest, gombócokat, rákot stb. Az egész asztal teli volt kajával és rengeteget hagytunk is meg. 100.000 won, 25.000 Ft volt.
De átlag 2500-3500 Ft-nak megfelelő wonból egy bőséges ebédet lehet enni. Péksütemények 5-700 Ft. Nyilván lehet takarékosan is enni, egy instant leveses doboz nagyjából 700 Ft lehetett. Abból bevág az ember 1-et vacsorára az is elég lehet.
A legkevésbé bizalomgerjesztő utcai árustól is ha veszel valamit, nem kell gyomorrontásra számítani. Max. ha nem bírod a csípőst, figyelembe kell venni, hogy amire ki van írva, hogy csípős, az marha csípős. Amire nincs kiírva, hogy csípős, az 50-50%-ban csípős, mint az erőspista.
-Ellentétben azzal, amit itt sokaktól olvastam nekem az volt a tapasztalatom, hogy a többség nem tud angolul még Szöulban sem. Makognak pár szót, kézzel-lábbal mutogatva el lehet boldogulni velük, de a 12 és 20-at rendszeresen összekeverik pölö, meg nem érti, hogy mit akarsz, max. ő el tudja makogni hogy ő szerinte mit akarsz és mi rá a válasza. Te meg bogarászd ki. 10 megszólítottból 2 meg sem mukkant angolul, 6 makog, 2 meg tisztességel beszélt. Ez belvárosi boltosok, éttermesek, utca emberei, buszsofőrök vegyesen.
Pont az beszélt kiválóan angolul, akitől nem számítottam volna, egy háborús veterán félszemű 70 év körüli férfi a metróban tökéletesen elmondta hova kell mennünk és hol kell átszállni stb.
Első nap pihentünk egy kis környék nézéssel.
Második nap elmentünk a Seoul Grand Park Zoo-ba. Nem számottevő a belépő, egész napos móka, de csak ha szerettek túrázni. Ugyanis inkább grand park, mint zoo. Egy iszonyat nagy park, ahol minimum 3-4 km-t kell sétálni, ha minden állatot meg akartok nézni. Nagyok is a kifutók, meg jó messze is vannak egymástól. Az állatok nem betegesek, viszonylag nagy helyük van. 50-100m-enként van WC, gyakori az ivóvíz töltési lehetőség. Megjegyzem a csapvíz iható mindenhol, az íze változó minőségű, de ezek az újratöltési pontok jó vizet adnak.
A grand park körül el lehet még menni egy múzeumba, meg egy vidámparkba is, nekünk aznapra már nem fért bele.
Harmadik nap meglátogattuk a Lotte Worldot és a környékét. Érdemes felmenni a szomszédban a Lotte torony tetejére is.
A Lotte World olyasmi mint egy alternatív mini Disneyland. Rengeteg csodaszép kis házikó, hinták, szellemvasút, szellem kastély, sok sorbanállás és még több sorbanállás. Rengeteg kajálda, a Churros valami eszméletlen populáris, rengeteg helyen lehet venni. Kisebb-nagyobb gyerekekkel is érdemes meglátogatni a helyet-
Negyedik nap elmentünk a Koreai nemzeti múzeumba. A fele ingyenes volt, a másik felében szezonális speciális kiállítások voltak, oda valami nevetségesen alacsony összegért be lehetett menni. Akit érdekelnek a múzeumok, 4-5 órás programra számoljon, hatalmas, több szintes, több épület szárnyas, rengeteg a látnivaló.
Ötödik nap megnéztük a kpop roadot, meg felkerestünk pár kpop boltot a lányom miatt. Egy kpop album kb. a fele kint, mint itthon. Be is vásároltunk a lányommal vagy 6-8 albumot. Aztán általános pláza, AK pláza, Lotte Pláza stb.
Náluk inkább ez a klasszikus értelemben vett pláza van, hogy akár 8-10 emelet magas is, de egy szint maga a Westend emeletének mondjuk max. a fele-se. Nagyjából tematikusak az emeleteken a látnivalók, mozgólépcsővel kell menni szédülésig. =)
Hatodik nap Kjongbokkung palota nézés, Hanok falu, vásárolgatás.
Ha bármelyik palotát megnézitek, a többit kvázi felesleges meglátogatni, mert nagyjából egyezni fog a látvány, max az alaprajza nem ugyanaz. Lehet Hanbokot is kölcsönözni a közelben, nagyjából 7500 Won 3 órára a prémium Hanbok. Ha valaki nem akar egész nap abban lenni, csak a palotában, akkor a 3 óra bőségesen elegendő, talán olcsóbban jönne ki 1 órára és kifizetni az esetleges késedelmi díjjat. De érezzük, hogy most nagyjából 2000 Ft-os tétel a 3 órás bérlés is.
A palotai belépő gombokért van, de Hanbokban ingyenes.
A Hanok falu inkább egy klasszikus ázsiai baársor, sokkal szűkebb sikátor jellegű utcácskák, minden olcsóbb és közvetlenebb. Mintha csak a kínai piacra mennétek ki. Ajándék hűtőmágnes, meg mindenféle bazári bizbaszt itt érdemes venni. A reptéri áraknak a negyede, a városi plázás áraknak a fele minden túrista szirszar.
Hetedik nap Lángosozás és Szöul torony. A toronyba felvisz libegő is, közepesen drágán. Ha van libegő jegyetek, akkor a toronyba a belépő 20%-al olcsóbb. A torony belépő sem túl olcsó. Mi úgy értünk fel, hogy a teljes város ködben-szmogban úszott. Nem érte volna meg a torony tetejére felmenni, hogy ugyanúgy csak a ködöt nézzük meg.
A lángosos alap íze teljesen olyan mint itthon. A pár akik csinálják iszonyat cukik és barátságosak. Maguk az adagok kicsik, de teli vannak tömve. A gulyás levesük egészen jó, egyes éttermekben is hasonlókat alkotnak. A Lángosok extrém ízesítésűek, finomak, de távol állnak az itthoni klasszikus végletegig egyszerű és pénzlehúzó két ecsetelés fokhagyma, egy kis tejföl és egy kis reszelt sajttól. Szerintem érdemes kipróbálni.
Nyolcadik nap, Hwagyesa buddhista templom nézés, és túra a Bukhansan nemzeti parkban.
Mivel a lehető legmelegebb nap volt aznap iszonyat páratartalommal, nem folytattam a túrát a családdal. A szintkülönbség is kezdett sok lenni a gyerekeknek, de a nagy meleg-pára gyilkos volt. Félbehagytuk, kicsit inkább pihentünk, filmet néztünk. Eddig minden nap mentünk reggel 8-tól este 7-9-ig megállás nélkül. Szerintem átlag napi 6-8 km-t sétáltunk a pusztulat melegben.
Kilencedik nap, Koreai háborús emlék múzeum. Nem viccelek, 5-6 órán át mentem a fiammal és még a középkori részen már csak átrohantunk, mert nagyon sok volt. Megjegyzem ingyenes a belépés. Akiket érdekel a haditechnika, must have meglátogatni. A Huey UH-1-es helikopter ajtaját nem zárták le rendesen. A bal oldali pilóta ajtót határozott nyitással ki lehet nyitni. Gyerekekkel fotózkodni, megnézni a sok bizgentyűt.
Tizedik nap, csomagolás, spuri a reptérre.
Akik nem utaztak még messzire, a Jetlag elleni egyszerű tanácsom. Számoljátok ki, mennyi lesz a helyi idő, amikor megérkeztek. Ha a helyiek alszanak, nektek is aludni kell, még ha nem is vagytok fáradtak. Ha a helyiek ébren vannak, nektek is ébren kell lenni, mégha leragad a szemetek is.
Ha a repülőn nem tudtok aludni, kérjetek füldugót, vegyetek be valami altató segítő cuccot, de úgy érkezzetek meg, hogy azonnal a helyi lokális időnek megfelelően tudjatok érkezni. Az első éjszaka lesz borzasztó, mert otthoni idő szerint pattan majd fel a szemetek, de erőltetni kell egy kicsit az alvást. Aztán másnap akkor feküdni le, amikor a helyiek és beáll a biológiai óra.
Képek itt a legalján:
https://www.facebook.com/media/set/?vanity=sandor.vicha&set=a.3313684972031158
Minden relatív.
Elöljáróban: Nem gondolom, hogy itt fogok megoldást találni a gondolataimra, mert a maradék közösség egy részének még nem volt része igazán tartós kapcsolatban, vagy úgy vélem, talán nem követtem volna el az ő hibáikat (elkövetem viszont a sajátjaimat)
Szóval relatív az, hogy milyen körülmények között élsz, milyen nehéz a lét és milyen boldog vagy boldogtalan az életed.
Amikor a feleségemmel 15+ éve összejöttünk, nagyon boldogok voltunk. Mindketten diákokoskodtunk, nem volt munkánk, nem volt sok tulajdonunk. Aztán persze az egész kezdett megszürkülni, de hát mit várjon az ember sok év együttlét után, amikor már a tenyereként ismeri a másikat, és nem tudtok újat mutatni egymásnak... Annyiban minden esetre egészen biztos vagyok, hogy valamilyen szinten másfelé nőttünk fel egymás mellett, máshogy változott az értékrendünk, vagy az elvárásaink, vagy tudom is én. Teszem azt, amikor elkezdtem egészségtudatosabb lenni az edzéssel, már pár hónap után megkaptam, hogy meddig akarom ezt még csinálni, mikor lesz túlzás? Na, most gondolhatjátok, ez az egész semmit nem oldódott, soha nem lettem megdicsérve a témában. Akkor tudom, hogy sikerült javítanom a formán, ha megint előkerül ugyanaz a lemez, hogy hova csinálom éjjn eztet? (Olyan szörnyen nehéz lenne egyszer megdicsérni?)
Ha írom a könyvet, és megy, akkor abba vagyok beletemetkezve, és "minden másnál fontosabb, nem tudsz mértéket tartani", ha nem írom "írod még egyáltalán?"
Másképp nőttünk, de az én nézőpontomból olybá tűnik, mintha ő még mindig azt az embert akarná, aki 15 éve voltam. Egy olyan embert, aki a szememben már elég értéktelen, és magamat úgy látom, hogy már nem csak vágyakozom, de teszek is a céljaimért, kifejlődtek a vágyaim mentén az értékeim.
Házasodni is végül azért akartam, mert az idő csak megy, és nem várhat az ember a gyerekkel. Különben mi értelme lenne a házasságnak? Faszság.
És persze ettől még semmiben nem lett más a kapcsolatunk. Úgy vélem, ha feltenném az ismerős feleségeknek, kellene-e az az életvezetés, ami nálunk megy -> nyáron nyomni, télen csak a háztartást kell vinni - nem is volt soha takarítónk - akkor lennének, akik cserélnének.
Persze tudom, nem mindenki tenne így, egy csomóan a második gyerekkel már full háztartásbeliként tolják és még takker, meg sintér is jár hozzájuk, but still...
Szóval az van, hogy látom ezt a folyamatos búval baszottságot, aminek "egyértelműen én" vagyok az oka. Ez majd' minden nap verbalizálva van, ha esetleg kérdezném. Mert nem segítek semmiben magamtól, nem jut eszembe porszívózni magamtól, csak ha megkérnek, meg nem figyelek egyébként is "semmire", nem tudom, hogy a két hónappal ezelőtti ugyanilyen orvosi vizsgálaton (lombik) is úgy volt, mint most, és engem nem érdekel az egész, mert nem emlékszem, hogy ez a faszom vérvétel hogyan volt, és mit kellett benne nézni, pedig tudnom kéne. (gyakran nem kapok választ a kérdéseimre, mert tudnom kéne őket) És azt mondom, amit nem kéne mások előtt, és nekem mindig más a fontosabb, és túl sok gyümölcsöt vágtam, pedig nem kért annyit, és... És folyamatosan hibás vagyok. Minden nap.
Én pedig nem vagyok boldog.
Vajon full mindegy, mit kivel hogyan csinál az ember, a vége kb mindig úgy is ez lesz?
p.s.: Baromira nem vagyok hibátlan, otthon csak a pincét tartom én rendben, meg a kocsikat. Tényleg kérni kell, hogy csináljak dolgokat, tényleg amőgy nagy a tisztaság nálunk, jó kajákat kapok. Én bizonyára nem vagyok elég figyelmes, meg fasztudja még mi. Csak úgy látom, hogy már alapbeállítás, hogy úgy néznek rám, hogy valami gond van, és ez nem tudom, hogyan tudna változni, mert úgy sem fogom kitalálni előre, hogy éppen mi a gond, vagy mi lesz a gond. Mert hát másmilyen vagyok. Másmilyen vagyok, mint amilyennek "lennem kéne"
"420,5 millió forintért túladni rajta."
Ez a szenvedés annyira gáz már:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=CW-9VZLb8Kw
Microsoft az 1000 stúdiójával képtelen összehozni egy rendes Fallout címet 5 év alatt... well, egyszer majd talán akkor.
Taktikai Konzerv írta: Nekem az a teóriám, hogy az első három azoknak nem tetszett annyira, akik már felnőttek voltak, mikor megjelentek a filmek.
Nekem az tizenéves gyerekként pont annyira elvarázsoló és epic volt, mint az alap trilógia, és ennek okán örökre így is fog maradni bennem.
Szerintem ez úgy igaz, hogy annak jöttek be azok a filmek feltétel nélkül, akik az egyedfejlődésben még nem jutottak el odáig, hogy felismerjék a szarul összerakott jeleneteket meg cselekményt. Pl. én 8 évesen láttam moziban a Batman és Robint és akkor még teljesen bejött, aztán amikor néhány évvel később leadta a tévé már nem értettem, hogy ez hogyan lehet ugyanaz a film, mint amiről nekem kellemes emlékeim voltak.
A Phantom Manace 99-ben, 11 évesen még bejött moziban, az Ep2-t már utáltam, a Revenge of the Sithből meg bejött az anakinos drámázás meg Vader, a többin cringe-eltem.
Moken írta: Ergo nektek a haverok, a sorozes, a kidumalas a lenyeg, ez jelenti szamodra a mozielmenyt. Nekem meg a jo filmelmeny jelenti a mozielmenyt, haverokkal, csajjal, szolokkel, akarkivel, de a lenyeg h a film elvarazsoljon, kikapcsoljon 2 oran keresztul. Nem pedig kinomban a szekben feszkelodve a szegyentol es az ostobasagtol... Ennel a filmnel a Superman Returns 1000x jobb volt minden tekintetben.
Ha a "kidumálás" lenne a lényeg, akkor csak sörözni mennénk, szóval y u being dumb again?
Amúgy szerintem itt a baj:
Nem pedig kinomban a szekben feszkelodve a szegyentol es az ostobasagtol...
Nálad visszatérő motívum az, hogy olyan buta filmeket akarsz látni, amik sötét színvilággal meg fontoskodással fedik el azt, hogy buták. Ahhoz képest ez a film teljesen őszintén buta és annyit akar elmondani a világról, hogy Supermannek van egy rohadt engedetlen kutyája (ami ráadásul makes sense, mert a film végén kiderül, hogy nem is Supermané) és ez vicces meg hogy Guy Gardner egy seggfej és ez vicces. Pluszban ráadásul még annyira "szerzői" film is, hogy nem DC-s vagy marveles humora van, hanem érezhetően egy James Gunn film James Gunn humorral.
Szóval na, ha van olyan film, amit nem a te ízlésvilágodhoz gyártottak, akkor ez az, fasznak kellett egyáltalán megnézned, amikor az első tízer alapján gondolhattad volna. Én se megyek pl. Thunderboltsot nézni, mert tudom, hogy nem jönne be, ráadásul ha Superman, akkor tök egyértelmű, hogy neked a Snyder féle tetszett és csak a Snyder féle (a Returnst azt most nem hoznám fel, azzal te is vicceltél volna, ha lenne humorérzéked, ami mondjuk ehhez a filmhez is jól jött volna).
Amúgy a Man of Steel szerintem is teljesen jó volt és túl van utálva, de ez inkább az Animated Seriesre, az All-Star Supermanre meg mondjuk a Tom Holland féle Pókemberre hajaz. Cavill egy "primalabb", alfább, ösztönösebb Superman volt, aki lerombolja a fél várost és eltöri Zod nyakát ha kell, ebben a filmben meg egy jólelkű srác van, aki még a nagydarab szörnyet is úgy akarja eltakarítani a városból, hogy ne ölje meg és ne dőljön rá semmire.
Taktikai Konzerv írta: Ezek szerint létezik olyan ember, aki szerint a Last Jedi jó film volt? :o
Kontextusában nézve szerintem egy tök jó film, de hangsúlyozom: kontextusában értelmezve.
Én eleve úgy állok hozzá a Star Warshoz, hogy sajnálom, hogy nem rendes sci-fi, hanem csak egy szar mese, amit nem lehet komolyan venni. Ehhez képest a Last Jedi tele van érdekes jelenetekkel, amik abba az irányba mutatnak, hogy végre akar mondani is valamit az SW meg egyébként egy csomó olyan koncepciót előrevetít, amiből érdekes dolgok lehettek volna, ha továbbviszik őket. Csak aztán jött a következő film, a hulladékok hulladéka, a Palpatine returned.
Ugyanakkor nyilván a gyerekes hülyeségei meg azok a történetszálak, amiket látványosan utált az internet nekem se jöttek be, csak én úgy vagyok vele, hogy annó tiniként az előzménytrilógiában láttam már sokkal rosszabbat is, szóval whateverr.
Warfare (2025)
Jó volt,sztori az mondjuk nem volt de legalabb kellemesen feszültségben tartott végig :D
Nekem az a teóriám, hogy az első három azoknak nem tetszett annyira, akik már felnőttek voltak, mikor megjelentek a filmek.
Nekem az tizenéves gyerekként pont annyira elvarázsoló és epic volt, mint az alap trilógia, és ennek okán örökre így is fog maradni bennem.
like. a 6-9 resz utan jottem ra, hogy nem is olyan rossz az elso harom sw...
ez szerintem sima shit teszt, noi zsortolodes/elegedetlenkedes. nem is ferfi, aki nem kap ilyet :)
szerintem ne hagyd fakepnel (menekulj el)(az bukas a teszten), valami viccessel reagalj, vagy siman hagyd figyelmen kivul.
mindenesetre a folyamatos basztatas az nem tul jo jel.
lehet tenyleg mikkanak van igaza.