Hozzászólások

Remélem Rocksteady új játékát vagy egy Shadow of Mordor 2-t mutatnak be.

rwurl=https://pbs.twimg.com/media/C3gdja7WMAIYK96.jpg

A választ lásd itt. ;)

A rekurzió megértéséhez előbb meg kell értened a rekurziót.

Avellone kommentjei

Az én mai reggelem:
Gyereket felöltöztetem, nagy nehezen elindulunk villamossal-gyalog az oviba. Persze az éjjel esett hóra reggel óta az eső esik, szóval minden nagyon hepi. Főleg a gyerek, aki útközben minden nagyobb hófelületnél elengedni a kezem, körbesétál, majd megcsodálja a lábnyomokat, amiket hagyott. Jobb esetben nem kér meg engem is, hogy hagyjak pár nyomot, de jobb eset ma nem nagyon volt. Az eső közben folyamatosan esik ránk.
A hó és a járdán random helyeken felbukkanó alattomos jég mellett 20-30 centis latyak vár ránk minden átkelésnél az úttesten. A latyakbordák közötti teret gusztusosan hömpölygő koszos hólé tölti ki, szóval minden átkelés egy-egy újabb kaland.
Félúton már vékonyodik a cérna, egyre hangosabb "menjünk már" felszólításokkal buzdítom a minden hóbuckánál lehajoló és hogolyót gyúrni akaró gyereket. Persze neki az egyujjas kesztyűben nem megy túl jól, így a felmarkolt havat átadva engem kér meg, hogy gyúrjam meg neki. Egy idő után eljutok, az "oké, akkor én megyek, te maradj nyugodtan" szintig.
Rekord lassúsággal jutunk el az óvodához. Pontosan velünk együtt érkezik egy barnaszínű patak is az úttesten. Mondom "fasza". Gyorsan elészaladunk, és átvágunk előtte, de mivel a keresztutcába is befolyt, ezt még gyorsabban megismételjük ott is. Végre bejutunk az oviba.
Ott a gyerek megáll, és megigézve nézi, ahogy a csoporttársa hisztizik, mert otthon maradt valami. Hiába ugatom neki, hogy vetkőzz, mintha átcsúszott volna egy másik dimenzióba, meg se hallja. Leszedem róla a ruhákat, mindent elrakok a helyére, mondom "király, ezzel is megvagyunk".
Mire végzek, el is felejtem, hogy mi van odakint. Felnézve látom, hogy kisebb pánik uralkodik már nem csak az érkező, de a távozni készülő szülők körében is. Egy óvónő megjegyzi, hogy biztos csőtőrés, és tutira megint elzárják majd miatta a vizet. Bedobom a gyereket a csoportba, és indulok melóba.
Kilépve látom, hogy az ovi előtt már a járdán is bokáig ér a víz, egy csávó a kerítésen kapaszkodva oldalaz végig előttem, hogy ne legyen vizes. Már csak az oldalsó bejáraton van esélyem evakuálni, és ott szerencsére két szökkenéssel túljutok a vízen. Persze az új cipőmet vettem reggel, szóval nem tudom, mennyire bírja a vizet.
Felülök egy buszra, ami persze lépésben döcög. Nem baj, van időm tájékoztatni a Facebook-csoportban a többi szülőt, hogy ne kapkodjanak az óvodába menéssel. Egy sorstárs pár perc múlva írja rá, hogy a víz már beöntött az ovi udvarára, a szülőket a kerítésen át menekítik. Megfordul a fejemben, hogy talán nem kellett volna otthagyni a gyereket. Leszállok a következő megállónál, és mivel az közelebb van, hazamegyek az asszonyhoz.
Összeül a válságstáb. Felhívjuk az ovit, hogy mi van. Azt mondják, víz az nincs. Kérdezzük, hogy akkor a gyereket vigyük-e inkább haza. Az tőlünk függ, ahogy mi gondoljuk. Nyilván nem mondhatják azt, hogy vigyük el a gyereket, de ilyenkor kicsit több segítőkészség jól esne. Beszervezzük a nagymamát, hogy vigyázzon a kisebbik gyerekre, amíg mi mentőexpedíciót szervezünk az óvodához a nagyobbért.
Jégkaparóval és hólapáttal közelítjük meg a tegnap előrelátóan a lejtő alján elhelyezett autót. Laza 20 percet eltöltünk a kocsi letakarításával és kiásásával. Közben az eső folyamatosan esik. 2-3 próbálkozás után már nem pörög ki a kerék a jégen, így el tudunk indulni. Mivel nem tudjuk, mi vár ránk az ovinál, inkább távolabb parkolunk, de szerencsére addigra elzárták a vizet és csatornák felnyitásával épp akkor engedik le, ami addig az utcára kifolyt. Lazán bejutunk az oviba, ahol mosolyogva közlik, hogy már van víz. Itt már azon a szinten vagyok, hogy már nevetni sem akarok rajta. Ha már végigszenvedtük ezt, most már hazavisszük a kölyköt, majd onnan indulok melóba tetemes késéssel. Közben azért kiderül az is, hogy az óvónéni azért mosolyog, mert a csoportokat a kis létszám miatt összevonják, szóval ő hazamehet.
Indulás haza. A kocsiban veszem észre, hogy a kabátom az esőtől eddigre teljesen átázott a karjainál. Konkrétan pólóig. De hé, a cipő végig bírta, szóval jó vétel volt. :)

Most már túl vagyok az ebéden. Ma nem megyek melózni, csinálom, amit itthonról tudok. Rohadt időjárás! Rohadt csőtőrés! Rohadt óvoda! Rohadt február elseje!

És még a vízkövet sem viszi le.

Én mondjuk pont teszek a színészre, meg a filmre is, de gondolni kell Jodára is.

Mókás lesz, ha netán kijön a kieg és ismét gear progress reset lesz, effektíven lenullázva egyesek több éves grindjét.

:D
amint vege a tet-nek mar megyek is.:)

Amikor megegyezik a neved amerika egyik uj "ordogevel"
http://imgur.com/gallery/EIC3T

Ezt nem értem, hogy hogy ugyanúgy? Ha lesz egy másik build másik öltözettel, skillekkel, akkor ott marad a ládádban a tárgy, és helyet foglal? Nem mint ami elsődlegesen rajtad van.
Az, meg, hogy a torment szintek grifthez vannak kötve kevesebb lícsert fog eredményezni. 60as solo kell majd a t13hoz.

Az viszont rá is van írva, legalábbis amelyiket én szoktam venni, hogy krómozott felületen ne használja.

nagyon cuki vagy, meg Ms. Watson is, de ettől nem lesz kevésbé redundáns a film.

de az armory ugyanúgy a stashből veszi el a helyet, csak az átöltözést gyorsítja meg.
úgy lett volna az igazi, ha ott le is lehet tárolni szépen a cuccokat
a mat-raktár viszont örvendetes
ezek a primal itemek, meg hááát,
nem azt mondom hogy nem örülök mert az mindig jó ha még tovább lehet tápolni, de ez megint azoknak kedvez akik 24/7 nyomják, még nagyobb lesz a gap a hc és casual playerek között

Emma Watson a hozzáadott érték :D