Hozzászólások

Ha elolvasod a cikket látni fogod, hogy van olyan szülő, aki rendes büntetésnek tartja a 21 évet.

Teljesen más kultúra van ott.

A megölt gyerekek szülei sztem megvárják kicsivel a kapun túl ha szabadul, nem számít hány tíz év múlva.

Azért 77 ember leölése után hogy lehet azt mondani, hogy "alkalmas társadalmi életre". 21 évet - csak hogy klasszikust idézzek - leüli a wécén. Beszarás, még ha persze a valóságban ennek 0 esélye is van.

Hát az a norvégia kb. mintha nem is ez a bolygó lenne.. (Börtönstúdió.. :D ) (Ott 20% a visszaeső, akkor az a 33% nem is olyan rossz... USA-ban 76%, az szép..)

CD Projekt Red: Thieves Stole Cyberpunk 2077 Documents, Asked For Ransom

Na de nem akarom elrabolni a topikot, úgyhogy Revelation Online:

Karbantartás után felengedett a szerverre. Szerettem volna, hogy tetszen a játék, mert amúgy is kedvem lenne valami új MMO-t keresni. Nem pakoltam bele túl sok órát, úgyhogy szigorúan csak ez az idő alatt megszerzett tapasztalataimat leírva (1-2 óra amíg eldönti az ember, hogy tetszik e vagy sem a játék):

Muszáj leszögeznem, hogy már betárcsázós netről is huzamosabb ideig Lineage-eztem, tehát a látványvilág nem új nekem, de az újabbak közül pl. a TERA-t is játszottam, de mégis már a class kiválasztásánál is annyira homokos hímnemű(?) karakterek fogadtak, hogy majdnem már itt kiléptem. Ha azt hiszitek, hogy túlzok, akkor idézném azt a youtube videóst, akinél előtte lecsekkoltam a játékot: bocsánatot kért a második videójában, mert azt mondta, hogy "gender locked" az xy class, holott valójában nem, csak a férfi karaktert is nőnek nézte... Yaoi-kat megszégyenítő, de komolyan, leírhatatlan. 20-30 perc tökölés után - az egyébként valóban részletes karakterkreálóban - csináltam egy kopasz hőst (hosszú haj, songoku haj 100 féle variációja nem nyerte el a tetszésem). Tökéletesen csillogó, kissé buzisan kihúzott szemét leszámítva egy kvázi normális fehér embert sikerült összerakni, mondjuk hájat nem tudtam ráhúzni sehogy, pedig valami puskás class-t kezdtem, nem valami tündérlényt.

Közepesen elégedetten a karakteremmel elkezdtem a játékot. Az baromi nagy ötlet, hogy stamina-val lehet futni, ugrálni, repkedni stb. Tényleg gördülékenyebbé teszi az egész játékot. Irányítás kiválasztásánál TERA-hoz szokott embereknek eleve felajánlja a célkeresztet, a camera lock-ot stb., ez is tetszett. Pár kezdő küldetést csináltam meg, ahol elég sok átvezetőt benyom, kissé valóban olyan, mintha anime-t nézne az ember (valamelyik review-ban tértek ki rá). Szinkronolva nincsenek a küldetések, így gyorsan át is lapoztam mind, ami hang egyébként van az kínai.

A skillek elnyomkodása szokásos 1,2,3,4,5,6... gombokról megy, bár itt is legalább a jobbkattra ki lehet pakolni valami sűrűbben használtat. NA DE a harcrendszer. Csapkodni, varázsolni stb. csak kiválasztott célpontra lehet, ezer éves point and click megoldás. Valóban tudsz ide-oda ugrabugrálni, de annyira mindegy hogy merre célzol, hogy 90 fokba elfordulva is ellövögeti az NPC-ket, úgy hogy a képernyődön nem is látszanak. Lásd TERA, ahol bárhol szabadon csapkodhatsz és bár persze ott is csak annyira van megoldva, hogy ~20 fokban előtted kell lennie a célpontnak, de legalább elhiteti veled, hogy "célzol" stb. Ezen kicsit javít, hogy a terület/több célpontot sebző skilleket szépen eltolja a nem kiválasztott célpontokra is, de ez kevés már mapanság szvsz. Ha mindenképpen játaszana valaki, akkor szerintem valami területvarázslós (control) class-al érdemes lecsekkolni a játékot.

Végszó: 5-10 éve nem húztam volna le ennyire a játékot, de az őskori harcrendszer nem győzött meg. Látszik, hogy igényes a játék, grafikailag is teljesen helyén van és a küldetéseket is próbálták feldobni, de összességében nem. Vannak ennél jobban kivitelezett, modernebb MMO játékok.

Akinek van My.com hozzáférése (Allods, skyforge, Warface, Armored warfare stb.), annak regisztráció nélkül nem nagy kaland kipróbálni, repkedés stb. miatt még akár sokaknak tetszhet is.

Nokedli: szerintem is, de valamihez kötni kell :P Harcrendszer miatt eleve más feeling.

rwurl=https://images-cdn.9gag.com/photo/agqAOW1_700b_v1.jpg

Jah, olvastam ezt, nekem azért érdekes mert egyre magasabbra kerülök a ranking meccsek után (annak ellenére, hogy most extra pocsék, 7 vesztett és 3 nyert volt), aztán utána meg csak vesztek, úgyhogy gyakorlatilag abba is hagyom a competitivet a tizenpár meccs után.

Szóval annak ellenére, hogy a rankem 200-al magasabb kellene, hogy legyen annál amit látok, csak olyan csapatokat kapok, amikkel vesztek.

50-50 hogy mennyire érdemes, már 1-2 éve is temették a játékot, de mégis megmaradt a játékosbázis és patchek is jönnek szépen. Magyar klán népes és tolják, ha ez számít neked (kezdésnek legalább lespanolni, amíg eligazodsz). Van kitéve raid napi szinten az oldalukon . Játékban az oldalválasztás sokat nem számít, de amúgy a kékkekel vannak javarészt a magyarok (alapsztori más, illetve a kezdő küldetések, de minden más össze van vonva). Steam charts csalóka, mert sokan még az eredeti launcherrel tolják, amit ugyebár nem mér.

PVE-t végigtolni 1:1-be Wow. Küldetések, látványvilág stb. minden nagyon hasonló. Megmaradt bennem az a küldi, hogy szafarin kell vadászni mindenféle jószágot, aztán kapsz hozzá TNT-t, járművet stb. -> szórakoztatóan elborult és semmi ilyen ölj meg 40 disznót grindelős baromság nincs benne, tehát már csak ezért is megéri.

PVP érdekes, legutóbb volt rá patch, ami sok embert berántott, bár az igazán nagy battleground-okra nincs elég ember legutolsó információim szerint.

Az egyedi harcrendszere miatt szerintem mindenképp nézd meg, kicsit megosztja az embereket hogy jó vagy se ez a megoldás, de szerintem baromi jó ez a kötetlen hack n slash darálás. Azt se tudom van e gomb az NPC-k kijelölésére -> sokat elárul :P

Nokedli +1: Stalkert élveztem a leginkább én is. (Wow rogue-nak képzeld el)

Jól beleszartatok a másik 3 filmbe amit írtam :D Át is ment másik oldalra.

Talán ide...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=WSKi8HfcxEk
(mondjuk már évek óta mondjuk sokan...)

Rohadt blizzard! Előző seasonben 2499 pont volt a highestem, pont nem csúsztam át diamondba :D Aztán ha beindul a szopóroller, onnan nagyon nehéz visszakapaszkodni, mert egyre gyökerebbekkel rak össze.

http://www.pcgamer.com/overwatch-ranking-meddles-with-your-skill-rating-and-your-mind

thx. es azt meg nem ismeseltem, hogy pl idotakarekossagbol elofordul, hogy siman levagjak a film utolso ket-ot percet. nem tom mit sikerult megtakaritani vele, de pl a minionsbol csak a filmvegi lenyeg maradt igy le-mint utolag megtudtam letoltve es ujranezve.:D

Ott lehettem félreérthető, hogy nem etalonokat vagy egy homogén, szám ízének megfelelő megközelítés képviselőit írtam (bár ez nyilván egyértelmű), hanem azokat, melyek számomra akkor és ott a legjobban hozták a filmes élményt, és a játék sem okozott csalódást.

Az Uncharted és a 3D platformerek között abban a van a különbség, hogy a "komolytalanabb" stílus mellett a karakterek sem esnek ki a szerepükből. Az első Jak & Daxter még annyiban csak-csak, amennyire ennek érezhető egy hagyományos színes-szagos 3D platformer, konkrétan egy Banko-Kazooie-klón. De itt alig okoz megbontrákozást, hogy ugrabugra közben harc is van. A Jak II-től pedig ezt még jobban lereagálja a játék, hiszen a főhős átmegy agresszív kismalacba, aki mindenkinek (Dark Jak) neki akar menni. A harmadikban pedig már van Dark és Light Jak is. (A PoP-ok szinte lekövették mindezt.) Tehát jó a játék, a filmek egyre szórakoztatóbbak közte, narratív ellentmondás nuku, és még a mechanikát sem vizezték fel miatta. Erre értettem, hogy nem sérült, az más kérdés, hogy játékmenet-orientáltabbnak is tartom ezeket az Unchartedoknál. (A Ratchet & Clank dettó, hiszen az idolunk egy szuperhős, és ha vonakodva is, de a sztori szerint is seggeket megyünk szétrúgni, és az egész széria az erőszakon és az elképesztő arzenálon/arzenállal viccelődik, erősen megidézve az MDK-t.)

A Max Payne és az Uncharted viszonylatában leírtad azt, hogy miért működik mégis a disszonancia az előbbiben. Pontosan, ha annak szerepe van, jöhet az is! Az Unchartedben viszont egyszerűen külön életet élt a film és a játék. Ami nyilván minél modernebb, minél kevésbé rajzfilmesebb valami, annál inkább elavult megoldásnak tűnik. De mivel élveztem külön a filmet és a játékot is, ráadásul technikailag nagyon folyékonyan tudták őket váltogatni, mégis itt van a helye a listámon, minden kritikám ellenére.

Mármint az átvezetők fokozták a belassításokkal teli játékmenetet? Vagy egy kölcsönös viszonyra utalnál az összekötés szóval?

Sok mindenre, többek között az elhangzottakra is. Elsősorban azonban a nyilvánvalóra: a belassulva akciózás akkor, amikor a Mátrix volt a filmes közbeszéd része, a filmszerű játékosság csimborasszójának számított, mégpedig úgy, hogy közben tényleg kőkeményen játszottuk. Erre jöttek a váltások, hagyományos, de a kor szintjén mindig igen komoly szinten filmes átvezetőkkel, vagy a lövöldözés helyett "pszichedelikusabb", pszichológiaibb küldetésekkel. Lásd az első rész vércsíkon mászkálását, a rossz bőrben lévő Max agóniáját, vagy a második rész sokat másolt tüzes pályáját. De akár a célpontokba becsapódó golyókat vagy a 3 "függő játszmáit" (persze belassítós akcióba ez is belefér). És ugye az első két részben még további médiumnak ott voltak a kiváló képregények, vagy a médium a médiumbanként maguk a tévéadások.

Az mondjuk engem mindig kicsit zavart, hogy mindent túlélve jöttünk mindig megállíthatatlanul, de mivel az egész játék jól megidézte az akciófilmes zsánert is, ezekre a játékmenet és a képregények/átvezetők végül is meglepően következetesen reagáltak, és az egész "painhez" ment is.

Szóval ebben mindig is zseniális volt a széria, sőt az önmagában szórakoztató játékmeneten túl (amitől az említettek miatt lehetetlen is elválasztani, ismét csak szemben az Uncharteddel) emiatt is volt az, nem azért, mert a szinopszist elolvasva szárazon az tökéletes lett volna - de az egy másik médium, ez nem is reális elvárás. A harmadik részben viszont túl hosszúak és laposak voltak nekem az átvezetők ahhoz, hogy annyira működjön nálam így is, mint az elődjei. Persze ettől még marha jó játék, csak túl sok ponton éreztem azt, hogy jobban is elsülhetett volna. De nem a narratíva irányával van problémább. Nyilvánvalóan az sem tett jót neki, hogy az MP2 szinte tökéletes élményként maradt fenn bennem, és a film és játék összekapcsolását - most elsősorban technikai értelemben értve - organikusabban összekapcsoltnak éltem meg például a Remedy Alan Wake-jében is. (Melyben a végeredmény ennek ellenére nekem sokkal kevésbé tetszett, annak a játéknak a felét kihajítottam volna a vágószobában, bár azt jól visszaadta, hogy elgyötört engem is annyira, mint magát a főhőst.)

A hosszú, elnyomhatatlan átvezetők

Amúgy nekem következetlennek tűnt az elnyomhatóságuk lehetősége, emiatt inkább bugként éltem meg.