Hozzászólások
Elsődleges fülek
Én imádom az Inland Empire-t. Ellentétben a TP gyengébb részeivel, az IE-ön egyszer sem ásítottam és az abszurditás sem zökkentett ki, szal én szeretem az elborult Lynch-et.
A TP új évada viszont sokszor volt dögunalmas, érdektelen és lassú.
Ennek ellenére remegve várom a zárást.
Ja, szerintem is benne van ez súlyosan. Lynch már jó ideje nem barátja a mai amcsi filmgyártásnak, a kompromisszumnak meg sosem volt az, a mai filmgyártás meg mindennél jobban a kompromisszumokról szól (ezért mentek át a minőségi műfajok tévére).
Az öncélúságot meg a túlzott kísérleti jelleget viszont én nem érzem. Az új TP azért messze sem Inland Empire, az öncélú, kísérleti Lynch meg úgy néz ki, mint az Inland Empire. Azt a filmet pl. egyértelműen magának csinálta, részben azért, hogy kipróbálja a digitális kamerát. :D
Nekem is csalódás volt egy jó darabig a sorozat, míg végül rá nem jöttem a valós teljesítményre. Ez nem a Twin Peaks folytatása mint inkább egy kísérlet arra hogy Lynch 26 évvel később ismét megpróbáljon olyat mutatni amit még nem láttunk a televízióban. Régen ezt, sajátos műfaj hibid krimivel csinálta: a Twin Peaks maga volt az újszerűség a karaktereivel és érzelmi hullámvasútjaival, nem csak popkult jelenség lett de életérzés is.
Ma már ő is változott, a közönség is idősödött, és a tv se a régi. Nem akart igényeket figyelembe venni, helyette inkább (sokszor) túlságosan öncélú performance maraton lett a vége . Tarr Bélát is zavarba ejtően kitartott eseménytelenség, szürreális színész vezetés, pszeudo értelem és néhol tragikusan működő komédia.
De itt állok a 16-os rész után és csak arra tudok gondolni hogy működött. Bár nem fogom újra nézni ezt az évadot de el kell ismernem hogy vissza nézve szinte minden fel volt benne építve és nem csak művészkedésből baszták elénk.
Ez a kísérlet szerintem sikeres lett, tekintve h ugyanolyan zavart tanácstalanság uralkodott a nézőkön mint annó, azzal a különbséggel hogy ez az évad a pillanatnak szól, a mai filmgyártásnak int be, nem kicsit.
Szinte megdöbbentő az önmagát felspanoló, ill. végtelen labirintusokba kergető, hallucináló, mindent kiegészítő, kifordító, a SEMMIBŐL VIZET FACSARNI PRÓBÁLÓ, "örjöngő" átlagos TP fan.
Tény, hogy van, amikor túlzásokba esnek a fanok a sok elméletgyártással, de azért emlékeztetnélek arra, hogy rengetegszer sikerült logikusan felépített érvelésekkel eltalálniuk azt, hogy mi fog történni a későbbiekben. Diane doppelganger? Bejött. Audrey őrült, egy 90-es évekbeli szappanopera-álomvilágba képzeli magát, Charlie, a "férje" meg valójában a kezelőorvosa? Félig már bejött. Richard Audrey és Bad Coop gyereke, aki úgy lett, hogy Bad Coop megerőszakolta a kómában kórházban fekvő Audrey-t? Kb. 5 résszel a sorozat előtt kitalálták. Stb, stb, hosszan lehetne még sorolni.
Egyébként meg számomra az a megdöbbentő, hogy mennyire fel tud cseszni az embereket az, amikor egy művész szabad kezet kap és azt csinál, amit akar, holott erről szól a filmművészet (sőt, biztos vagyok benne, hogy már a művészet szó hallatán is feljebb ment benned a pumpa :D). Habzó szájjal üvöltöd, hogy elvesz 18 órát az életedből, jobban felhúzod magadat rajta, mint Hitleren, és ezt próbálod egyfajta objektív, univerzális igazságként tálalni, hogyaszongya:
Annyiban tévedsz csak, hogy nem csapódott be semmi sehová.
Semmilyen felépült anticipation nem volt.
Ennek következtében pedig payoff sem lehetett.
Érted, azzal nyitod a dolgot, hogy eleve lesöpröd azoknak az embereknek a véleményét, akiknek tetszik az új TP. Hogy az tévedés. Hogy amit én éreztem a mostani rész közben, azt valójában nem is éreztem, hanem csak odaképzelem meg erőltetem, mert annyira, de annyira akarom, hogy jó legyen a "Twin Peaks márka".
Én tényleg nem tudok mást mondani az ilyen véleményekre, csak azt, hogy tessék normális filmeket nézni a tömeggyártott, fókusztesztelt cuccok tömkelege helyett. Megfelelő mennyiség után le fog esni, hogy ezeket a filmeket nem a te ízlésednek meg elvárásaidnak megfelelően gyártják, hanem pont azért, hogy megváltoztassák azokat, hogy valami újat mutassanak, hogy értéket közvetítsenek. Meg kell tanulni befogadni ezeket a dolgokat, és akkor nem fogsz tányérokat falhoz csapni minden alkalommal, amikor "szürrealizmus" meg művészet van a vásznon.
Zaxx írta: Lynch inkább megdolgozott azért, hogy a pillanat végül 50x-es dózissal csapódjon bele az ember retinájába. Anticipation ---> payoff, remek menet volt!.
Annyiban tévedsz csak, hogy nem csapódott be semmi sehová.
Semmilyen felépült anticipation nem volt.
Ennek következtében pedig payoff sem lehetett.
A sorozat bevezető dupla epizódja remek volt, úgy nézett ki, h. tágult a perspektíva, nőtt a misztikum, áthatotta a feszültség, és elültette az érdeklődést.
Nem véletlenül kapta azt az álló ovációt Cannes-ban.
Ez az utolsó rész jó volt, ezen kívül talán még egy értékelhető óra jött össze a 16-ból.
Ergo 12 órányi szart öntött idáig a nyakunkba Lynch.
Semmilyen cselekmény nem volt.
Vicces volt, amikor pár résznél jöttek a "kár volt ezt a semmire ellőni" kommentek, miközben VÉGIG csak a semmit pofozgatta Lynch.
A szürrealizmus remek dolog tud lenni, de csak akkor, ha van legalább egy hajszálnyi értelme. A Mulholland Drive jó példa erre. De itt, amit csinált, az kb. felháborító volt.
Kínszenvedés volt minden rész, belső lelki hullaként kellett az egészet végigsínylődni, és a fanokon kívül a világon emberek tízmilliói csak azért ülték végig velem együtt, mert robotként vitte őket magukkal a Twin Peaks márka. Volt egy kezdeti impulzus (+a nosztalgia faktor), és ha már rajta vagy a vonaton, akkor minek leszállni.
A régi sorozatból semmi nem maradt, csak a végnélküli sehová sem mutató értelmetlen szürrealitás, az egymásra dobált sok-sok kupac szar, véletlenszerűen feldobott odanemillő jelenetek végeláthatatlan sora.
Én kb. a 4. résznél azt sejtettem, hogy a 17. részig fog felfelé "épülni" a sorozat. Mit is jelent ez: minden részben újabb és újabb semmitérő szürreális karakterek jelennek meg, egyiket sem jegyzem meg, sehonnan jöttek, sehová tartanak, nincs csipetnyi realitásuk sem, így egyetlen rezdülésükkel sem lehet együttérezni, vagy elgondolkodni, h. miként fognak cselekedni, semmilyen motivációjuk, keretük sincs, lebegnek, eltűnnek. És arra számítottam ott a 4. résznél, h. ezután a "felépülés" után a 18. rész majd fehér zaj lesz. 57 percnyi hangyás képernyő. Még megtörténhet.
Így semmin sem lehetett meglepődni, semminek nem volt hatása. Nem alakulhatott ki semmilyen feszültség sem, semmilyen izgalom.
Nem volt hangulat.
Volt itt-ott pár groteszk erőszakos pillanat, mit értek?
Pici társadalomkiritika, jajjdejó.
Volt pár helyzetkomikum, mi még? Csak az üresség. A részek végén minden alkalommal 5-10 percnyi elrabolt idő a Roadhouse-ban. A Dougey-s szál tetszett? Szinte fizikailag volt fájdalmas minden pillanata. Rossz volt.
A Mitchum tesók egyéként tényleg faszák voltak, őértük jár egy gyenge piros pont.
Inkább néztem volna egy Coopert esetleg a rossz felével összetűzni, nyomozni, valami kézzelfogható alapszálat, amire néha rá van aggatva némi groteszk és szürreális, de ez a csoszogó nyomorék karakter nagyon kellemetlen volt. És érdektelen. 16 részen át csoszog és dünnyög picit, és ezzel épül az anticipation? Nálam inkább az undor és a gyűlölet épült, de kinek mi :D.
Visszatért Coop?? KATARTIKUS! Nem.
Lynch odavet majd valami MINIMÁLIS koloncot az utolsó dupla részben, de az semmilyen módon nem tud majd visszamenőleg értéket adni ennek a mosléknak. A részek közben átélt belső mély apátiám nem tűnik el. Vmikor a 4. rész tájékán mondta talán Gordon Tamarának, h. nem érti mi folyik itt. Tisztán egyértelműsítette akkor rendezőnk, h. minden így is fog maradni végig, nem lesz cselekmény, csak maszturbáció, és a nézők módszeres kizsigerelése.
Természetesen nem is lepődtem meg ezen, de ettől függetlenül sajnálom, hogy nem lehetett valami olyat letenni az asztalra, ami JÓ: elgondolkodtat, járatja a fantáziát, érzelmeket generál, tartalma van, izgalmas, érdekfeszítő. Emellett lehetne tőlem hiperstilizált, meg őrült, meg egyedi, de ezt az egymásra dobált szeméthalmazt büntetni kellene.
A topikban megemlített néhány apróság, amik zsenialitás címkét kaptak, semmit nem érnek. Apró ujjgyakorlatok, a trágyatengerben értéktelenül lebegő pici szardarabkák.
1x ránéztem egy TP reddit feedre.
Szinte megdöbbentő az önmagát felspanoló, ill. végtelen labirintusokba kergető, hallucináló, mindent kiegészítő, kifordító, a SEMMIBŐL VIZET FACSARNI PRÓBÁLÓ, "örjöngő" átlagos TP fan.
Eközben persze gondolkodik és jár a fantáziája, tehát végül mégiscsak JÓ a sorozat, ugye? Nem. A Pi értékét is lehet próbálni minél hosszabban memorizálni, de minek?
Emberi életekből vesznek el súlyos tízórák!
2/10.
Legyünk őszinték, a Lena Headey-Cersei, kb. olyan telitalálat, mint Anthony Hopkins-Hannibal Lecter, vagy Harrison Ford-Han Solo, Carrie Fischer-Leia stb..
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD BASSZUS TÉNYLEG :D Most esett le, hogy minek kellett a Bronn elviszi Podrickot inni jelenet :DDD
Én ezt betudtam Bessoni bájnak vagy nem is tudom hogy fogalmazzak. :D Nagyon érződött rajta a francia hatás ami nekem inkább volt pozitívum mint negatív. Persze komolytalan és elég súlytalan a dolog, de bejött. Delevingne meg klasszisokkal jobb volt ami számomra is meglepő volt. :D A film elején felröhögtünk mikor taglalták mekkora hódító a srác, hagyjuk már... :D Ha mások kapták volna a főszerepeket szvsz teljesen okés nyári film lett volna. Kár érte na.
mindig vicces azért látni hogy Bronnt egyből leküldték a színről ahogy Cersei közeledett :)
Moken írta: Én inkább Lena színészi kvalitásait emelném ki.
Sztem a Cersei - Tyrion beszélgetésben nem volt ott a feszültség, valahogy érezni lehetett, hogy úgyse öli meg. Én inkább Lena színészi kvalitásait emelném ki.
Azért Peter Dinklage egy isten még mindig. Zseniális volt a Cersei és a beszélgetésük. Rendesen izgultam.
Egyezzünk ki Aejon-ban. Egyesek szerint a gif-et is jif-nek kell ejteni, szóval kiejtésben majdhogynem mindegy :p
:(( The saw is family!
Először Romero, most meg ő, fuck.
Kicsit laggol, kicsit darabos, de ennél warhammerebb dolgot rég láttam. És kiknek köszönhető? A modder communitynek. Nem a millió dollár büdzsés barmoknak.
rwurl=https://youtu.be/uewFKFEd7H8
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=7NbqcEwzwEI
Joda írta: itt viszont a 6. kék nadrág után már inkább utálod az egészet. :D
Innen egy lépés a színezőpaszta amit 5 rúpiáért meg tudsz venni, így tetszőleges színűre festheted a nadrágot. És mindenki boldog :D
Azt egyszer talán megemlítette, hogy már nem ugyanaz a személy, mint előtte volt. Kicsit a dolgok fölött áll már.
Erre kíváncsi voltam múlt héten, de lusta voltam jobban összevetni a két jelenetet, viszont valaki egymás mellé vágta őket frankón:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=-ZJ__doruW4
Mégis mi a fene történik a Roadhouse-ban? :D
Ja. De valamiért a csávókám csak azokat a dolgokat látja tisztán, amiket a sorozat írói is fontosnak tartanak. Egyéb esetekben csak szilánkokat, töredékeket és homályos célzásokat. :P
Yup, elég rövid. A strike jópofa, végigmentünk rajta 2szer. PvP-t is kipróbáltuk, de az nekem annyira nem jön be. Nagyrészt fasza port, viszont az MSAA megöli a teljesítményt teljesen és valami érthetetlen okból kifolyólag vagy 60 vagy 30fps-en hajlandó futni úgyhogy az MSAA-t bekapcsolva folyamatosan ugrált a kettő között... :D SMAA-n viszont hibátlanul fut. A FoV is egy megváltás az első rész után és tud baromi jól kinézni. Ezek után mostmár nyugodtan várom az októberi startot.
Mégsem pusztult meg az órám!
Lellei RW-s kiruccanás első pancsolásakor beázott, eddig kellett szárítani. Mondjuk most már kurvára nem cseppálló se, mert ki kellett nyitnom. (Konkrétan két nap után is úszott belül. De így néhány nap után bekapcsolt jól.)
Fuckyeah, már nézegettem, melyik ebay-es felrakott órát vegyem meg, mert típust a beázás ellenére nagyon nem akarnék cserélni.
Valerian-nál nekem (amellett, hogy a két főszereplő csapnivaló választás volt) a túlzottan gyerekes forgatókönyv volt a legnagyobb lehúzó tényező. Valóban sok egyedi és kreatív ötlet van a sci-fi és egyéb dolgok megvalósításában, csak egyszerűen annyi förtelmet adott Besson a karakterek szájába, annyira banális, súlytalan az egész történet, hogy szinte semmi hatást nem gyakorolt rám. Amin viszont meg is lepődtem, hogy Cara Delevigne majdhogynem simán le is játszotta Dane DeHaan-t :D Cara jobban passzolt abba a karakterbe amit Besson be akart mutatni, de Dane szinte abszolút az antitézise annak amit a film magáról Valerian-ról próbál lefesteni, egy percig nem tudtam elhinni, hogy itt az univerzum legjobb szuperügynökét látom akcióban..
Apróság, zenével kapcsolatosan, azért frankó lett volna ha Besson újra Eric Serra-t bízza meg a score-al, akivel majdnem minden filmjén együtt dolgozott, az Ötödik Elem fantasztikus zenéje után ez is egy kihagyott ziccer.
Szeretem mikor Lynch kissé gagyi effecteket használ, mert működnek.
Igen, egy érdekes elem a sorozatban. Talán a legrosszabb eddig az a bábu volt, amit Mr. Todd halálakor használtak a fejlövésnél. :D
A mostani részben meg, amikor Diane teste remeg a megsemmisülése előtt, lehet látni, hogy a remegést valami rohadtul egyszerű trükkel állították elő (kivágtak a vállaiból két négyzetet és azok rezegnek). :D Olyan igazi old school practical effektek, vágási trükkök (a tárgyak "glitchelése" pl. egy sima technikai hiba, ami egyébként is elő szokott fordulni a vágószobában), fuck CGI. :D
Akkor képzeld el 18 órában. :D
Szerintem csak egyszer jött össze mindhárom elem: amikor direkt csinálták. A lassúságot meg nem érzem negatívumnak egyáltalán egyrészt azért, mert én nagyon szeretem a lassú filmeket. A lassúság a régi, "veretes" filmkészítésre emlékeztet, ahol szerettek kurva jól megkomponálni egy-egy beállítást, hogy aztán jó sokáig otthagyják benne a nézőt.
Másrészt meg azért itt most Lynch néhol nagyon visszanyúlt még a korai zsengéihez is, és azok a filmek nem feszes, agyafúrt rejtvények voltak, mint pl. a Mulholland Drive, hanem lazulós, humoros, de egyben sokkoló társadalomkritikák. Ahhoz, hogy ezt lenyeld meg hogy tudd értelmezni a látottakat, laza tempót kell felvenni, mert egyébként egy katyvasz lesz az egész.
Harmadrészt meg ebben is ott a "bemutatás" a mai filmeknek, és ez abban a részben van tök jól kibontva, amikor tényleg semmi sem történik egy órán keresztül. Gordon ráteszi Albert vállára a kezét (aki ugye az "ideges" karakter a sorozatban), és azt mondja: "Albert, néha aggódom érted", aztán meg a nagy nyomozás helyett megy vissza borozni. Egy jó kis kiszólás ez a nézőnek, hogy "srácok, lazuljatok már egy kicsit, az életet élvezni kell, nem végigrohanni rajta". A mai mainstream hollywoodi cuccok rohannak, mint az ökör, és emiatt is kong az ürességtől a hatalmas többségük.