Hozzászólások

„A negyvenegyedik évezred. Tízezer éve ül az Istencsászár mozdulatlanul Arany trónusán. Ő az emberiség ura isteni jogán, és milliónyi világé hatalmas seregeién. Rothadó tetem ő, akit elfeledett technológia tart életben. A Birodalom élőholt ura ő, akinek ezrével áldoznak lelkeket naponta, hogy soha ne haljon meg igazán.

De még tetszhalottként is őrködik birodalma felett. Hatalmas hadiflották szelik át a Warp démonlakta miazmáját, a távoli csillagokat összekötő egyetlen utat, útjukat az Asztronomikon fénye mutatja, a Császár akaratának megtestesülése. Irdatlan seregek harcolnak számolatlan világon az Ő nevében. Legnagyobb harcosai az Adeptus Astartes, az Űrgárdisták, génmódosított szuperkatonák. Bajtársaik száma végtelen: a birodalmi sereg, a miriádnyi bolygóvédelmi alakulat, az örökké éber Inkvizíció, és az Adeptus Mechanicus techpapjai csak néhány közülük. De legyenek bár számolatlanul, így is alig elegendőek, hogy visszatartsák az idegenek, eretnekek, mutánsok, és még rosszabbak szakadatlan támadását.

Aki ebben a korban él, jelentéktelen porszem végtelen milliárdok között. A valaha létezett legkegyetlenebb és legvéresebb rezsim alattvalója. Ezek a történetek erről a korról szólnak. Felejtsd el a technológia és tudomány fényét, az már a feledés homályába vész. Felejtsd el a fejlődést, az együttérzést, az értelem fényét, mert a jövő zord sötétjében csak háborút találsz. A csillagok között nem lelsz békét, csak örökké tartó küzdelmet, mészárlást és vérszomjas istenek kacaját.”