Hozzászólások

Tehát akkor (és ne tessék nekem ugrani, nem láttam a filmet még, csak van egy ilyen fura érzésem :D) a Force Awakensszel az volt a baj, hogy New Hope remake, ezzel meg az, hogy tök új. Got it. :D

Ez a film mindennek a vége. Vége a mesének, vége a felnőttkorról alkotott illúzióinknak, vége a gyerekkorunknak. Nem azt meséli el, milyen volt Luke, vagy milyen volt a galaxis, amikor még heroizmussal átitatott hősök fénykardokkal rohangálva álltak helyt a gonosz ellen. Nem ad nekünk vissza semmit abból a Luke-ból, akit annyira szerettünk idealizálni.

Fúúú, nagyon nagyon egyetértünk! Ugyanezt éreztem amikor jöttem kifelé a moziból. Arra gondoltam: lehet, hogy ez volt az utolsó SW amit moziban néztem, és nem azért mert rossz lett volna, hanem azért mert úgy érzem a többi már nem nekem fog szólni.

Kevésbé zavaró, ha mondjuk valaki gyorsan elolvas egy SMS-t, de amikor az ilyen dísz3,14csák látványosan unatkozni kezdenek és 30 percen keresztül Facebook chatelni támad kedvük, az már több, mint illetlen viselkedés. Ránézésre a hapsi sem volt százas, de amit a csaj művelt. Miután szóltam nekik és tényleg vagy 30 perc folyamatos telefonbasztatás után szóltam csak, a csaj cipőstül feltette a lábát az előtte lévő székre. Ha a telefonért jogosan szól az ember, a láb szemközti székre való felpolcolésáért alapból jár a szívlapát. Egyszer egy büdös tahó - aki történetese a hátam mögött ült a Corvin moziban - közvetlenül a fejem mellé tette fel a lábát! Olyan düh öntötte el, ami szó szerint megbénított. Képtelen voltam reagálni a szituációra, mert a hapsi egyszerűen átlépte a thin red linet. Nem tudom, hogy ezek a gyökerek (férfiak és nők vegyesen) honnan, milyen sötét vermekből másztak elő. Én 35 éves vagyok, de ilyenkor azt érzem, mintha a XIX. századból csöppentem volna Pusztulyka falva rettentően primitív lakói közé. Az a pár év, ami egy korombéli és egy átlag huszonéves között van, sokszor áthidalhatatlan kulturális szakadékot jelent. És az a legszomorúbb, hogy még csak nem is a fiúk, hanem tapasztalataim szerint a fiatal lányok a legnagyobb tahók. Vége az off topiknak. Elnézést kérek!

Nézzétek meg a filmet! :)

Igen, így jogos.

Sok inkonzisztencia abból ered, hogy a 40K-t ezer helyről foltozták össze, és a legtöbb lore-t úgy tapasztgatták rá, hogy valahogy megálljon az egész, aztán persze nem passzolnak egymáshoz :-)

Én a fantasy Warhammerrel kezdtem (illetve anno még a Fighting fantasyvel :-) ), és ott úgy volt, hogy minden démont le lehet csapni ha elég nagy pofont kap, csak hát nem könnyű. Illetve ott ugye alul-felül lyukas volt a világ és szelelt át bele a warp, így érthető volt hogy honnan jönnek a démonok :-)

Ami még vicces 40K lore (ez se teljesen állja meg a helyét), hogy valamikor régen a Warp se volt ilyen rusnya, csak aztán erősebbek lettek benne az úgymond negatív érzelmek, és csináltak belőle egy jó kis poklot. Pl. a Mennyek háborúja kapcsán írják ezt. Más elméletek szerint (ezekkel is lehet vitatkozni) meg a Káosz már többször "győzött", vérbe borította a galaxist, jól kiirtotta a lakóit, aztán ment a levesbe mert intelligens élet nélkül "éhenhalt", aztán pármilliárd év múlva lett megint fejlett elméjű élet...

Tudom jól mi a warp, már a Watson-féle Inkvizitornak is a valhallás kiadását olvastam :)
De ha idejönnek ezek a lények, hozzánk az anyagi univerzumba, baromság hogy kb. semmi nem érvényes rájuk, és hozzák magukkal az ottani képességüket és viszonyaikat. Ha csak érzelmek, gondolatok, hiedelmek, álmok stb. táplálják őket, akkor nem lehetnének testet öltve sem ilyen roppant hatalmasak az ANYAGI univerzumban. A warpban igen, de nem itt. Na mindegy, igy találták ki a forgatókönyvírók, ezért igy van :). Bár konzekvensebbek lehetnének, az egy képzelt világnak sem árt ...

A császár meg sok minden egyéb baromságot is csinált, a paranoiás titkolozása nélkül még be is válhatott volna a terve (mivel az ellenörzött kontroll hatásosabb, mondjuk elmondja a veszélyt legalább a primarcháinak, és egy inkviziciószerű szervezetet létrehoz hamarabb, és esetleg kicsit keménykezűbb a "fiacskáival"). Bár azt hozzátenném, a káoszistenek és az egyéb warp lények mind-mind léteztek az ember nélkül és előtt is, azaz hiába zabolázta volna meg az egész emberiséget, attól nem szüntek volna meg létezni, max gyengülnek mert a galaxis akkor legnépesebb faja kevésbé táplálja érzelmeivel, gondolataival, hiedelmeivel.

Mortarion esetével arra akartam utalni, az ő idejükben volt még tudomány, használni is tudták mert voltak valódi orvosaik, nem sarlatánok és kuruzslók, nem hittek a demonokban stb., mégsem mentek semmire Nurgle kórságaival. Szóval kicsit érdekes hogy az ahhoz képest orvosilag sehol nem lévő W40K babonás jelenidejében pont Mortarion spec. démon-ragálygépeivel terjesztett nyavalyák ellen ezek szerint ilyen sikeresen küzdöttek, még ha ezek a felvilágosultabbak közé tartozó Ultramaron voltak és a feltámadt G. vezette őket.

Kőhalmi Zoltán VS Star Trek :-)
rwurl=https://streamable.com/c6xq2

A Warpról beszélni meleg pite mert minden csak nem egzakt dolog, de azért én megpróbálom.

A Warp lényeinek az anyagi világ értelmes lényei adnak életet a gondolataikkal, érzelmeikkel. Ahogy az anyagi világban a tények a lényeg, idő, tér, gravitáció, anyámtyúkja, úgy odaát az érzelmek, vágyak, satöbbi. Az Immatérium lényeire nem érvényesek az itteni szabályok, nagy ívben tesz rá hogy a víz alatt nem lehetne lélegezni, és fordítva is igaz, egy tank nem fog felfordulni azért mert nem hisznek benne...

A Négyeket (is) az alapjukul szolgáló érzelmek táplálják. Nurglet például a beletörődés, kétségbeesés, és a kétségbeesésükben a lelküket is eladó, minden tiltott dologba, babonába is beletörődő hozzáállás. Amikor a haldokló eladja a lelkét hogy tovább élhessen. Mortarion is pontosan így lett Nurgle-é. Ahol viszont túlnyomó többségükben elvetik ezeket az értelmes lények, ott Nurgle is gyengébb, így a befolyása, tehát a ragályai is.

Ezért akarta a Császár tűzzel-vassal a Galaxisra erőltetni az Impérium Igazságát, a felvilágosult, ész és értelem uralta világképet, amiben nincs helye a vallásnak pl. Mert hogy ha az egész Galaxis így gondolkozik, a Káosz kábé tökönszúrhatja magát. Csak az volt a bibi, hogy nem magyarázhatta el, és így szimpla zsarnokságnak jött át. Ha viszont elmagyarázza, oda az egész értelme, gondolj bele mi történik ha azt mondod egy rakás embernek: Semmiképpen NE gondoljatok démonokra...!

A Ragályháborúknál amúgy nem említik ezt a metafizikai szembenállást, csak leírják mit tett az egyik fél és mit a másik. A Halálgárda rontást hozó démongépekkel ragályt terjeszt, Ultramar meg felállít egy rendszernyi karantént ahol elkülönítve kezelnek minden beteget, katalogizálva a kórságaikat, így ha már egyet meg sikerül gyógyítani, lehet is alkalmazni a módszert a többin. A módszerek között amúgy az antibiotikumoktól a szentesített démonűzésig minden van, tudják ők is hogy nem minden egyszerű nátha ami errefelé terjed :-)

Első generációs SW rajongóként ültem ma be a filmre, hiszen a JEdi visszatért 84-es magyarországi premierje óta várok Luke Skywalker visszatérésére. Tudom, hogy egy akármilyen Star Wars kritika szempontjából vízválasztó az emberek hozzáállása a PT részekhez. Én azon SW rajongókat képviselem, akik szerint Lucas írói tehetségét megfelelő rendezői segédlettel megtoldva lehetett volna a csúcsra járatni. Lucas nagyszerű, ha éppen világokat kell építeni, csodálatos a fantáziája és abszolút eredeti ötletekkel képes előállni. Az általa teremtett világok színesek és egyediek, a PT története pedig kellőképpen összetett ahhoz, hogy most ne vitázzunk róla. Az új trilógia semmit nem képes felvonultatni Lucas egyedi vizuális világából és összetett történetvezetéséből. A TFA tisztes iparosmunka, aminek vannak erényei - ilyen például a fizikai effektek használata, vagy a szerintem működő kémia a szereplők között - ugyanakkor vannak negatívumai is (sablonos történet). A TLJ a vágyak tengerében vérzik el, miközben abszolút élvezhető film. A TLJ Luke Skywalkere egy olyan Marty McFly, aki nyuszi, aki nem akar a jövőbe utazni, aki nem húz be Biff Tannen sokadik leszármazottjának. Ez a film mindennek a vége. Vége a mesének, vége a felnőttkorról alkotott illúzióinknak, vége a gyerekkorunknak. Nem azt meséli el, milyen volt Luke, vagy milyen volt a galaxis, amikor még heroizmussal átitatott hősök fénykardokkal rohangálva álltak helyt a gonosz ellen. Nem ad nekünk vissza semmit abból a Luke-ból, akit annyira szerettünk idealizálni. A történeti környezet is végtelenül szürke. Nem kínál kiutat, hanem a kudarcainkkal, a pocsék munkánkkal, a csalfa "barátokkal" szembesít minket. Ez a történet nem sötét, szimplán csak szürke. Kiölték belőle azokat az ideákat, amiért is annyira nagyon szerettük ezt a galaxist. Ideák nélkül pedig nincs Luke Skywalker. Ideák nélkül nem születnek hősök, csak genderbajnokok, kötelező kínaiak, kötelező négerek, kötelező és fárasztó klisék és starbucks social justice warriorok. A TLJ viszont egyáltalán nem klisés film és a TFA-t tekintve nyugodtan nevezhető formabontónak is. A megfáradt hős útja érthető és átérezhető. Teljesen logikus, hogy még egy olyan nagy hős, mint Luke Skywalker is csalódhat akkorát, ami tévútra viszi, ami boldogtalan érzelmi melankóliába kényszeríti. A TLJ története logikus és érthető bukások sorozatának az összessége. Csak ez a logika most a mese kárára ment. Kiölte a filmből az ideákat, azokat az érzelmi húrokat, amiket Luke karakterén keresztül kötöttünk a Star Wars galaxisához. Értem én, hogy Rey lenne az új reménysugár, de Rey karaktere sajnos nincs annyira megírva, hogy a Luke elvesztése felett érzett fájdalmunkat kárpótolja. Képzeljétek el, mintha Frodo a GYűrűk Ura végén elpusztítaná ugyan a hatalom gyűrűjét, de közben kiderülne, hogy Aragorn leitta magát, elment kurvákat hajtani Breebe és nem akar király lenni. Így a kontraszt nem áthidalható. Rey nem elég ahhoz, hogy kipótolja mindazt, amit Luke karakterén keresztül az egész galaxis és vele a nőzőközönség elveszített. Nyertünk ugyan egy árnyaltabb Luke-ot, de elvesztettünk egy csodálatos és felemelő ideát.

A film egyáltalán nem rossz, bizonyos jeleneteinél minden gond nélkül fel lehet ülni egy érzelmi hullámvasútra. Snoke tróntermi jelenetei kifejezetten tetszettek. Fapados főgonosz, közelébe sem ér a császárnak, akit a PT nagyszerűen felépített és akinek már a JEdiben hegyméretű karizmája volt, mégis....Snoke jelenetei egyáltalán nem rosszak. Tetszik, hogy egy öntelt és végtelenül arrogáns barom, akit annak rendje és módja szerint tesznek helyre a filmben. Nagyon tetszik Rey és Kylo kapcsolata, ezen a vonalon a záróakkord még nagyszerű érzelmi húrokat pendíthet majd meg bennünk.

Hux és Poe film elején zajló igen kínos párbeszéde - jobb szó nincs rá - gyalázatos. Egyszerűen épeszű, normális (értsd; egészséges) szociális értékítélettel bíró ember olyan párbeszédet nem ír bele egy Star Wars filmbe, ami történetesen Hux és Poe között lezajlik. Mi az, hogy az anyukád keres? Mert ez így elhangzik a filmben! Annyira gyalázatos párbeszéd, hogy itt már megkérdőjelezem a szövegíró felnőttekre jellemző érzelmi képességeit. Még csak poénnak sem nevezném, inkább valami belső lelki sérülés filmes karakterekre történő kivetítéséről lehet szó.

Van még negatívum! A film túl hosszú, ami miatt töredezett. A GYűrűk ura úgy hosszú, hogy végig koherens érzetet biztosít. A TLJ úgy hosszú, hogy nyers érzetet ad. Editálás nélküli film érzetét kelti, ami miatt a zene sem tud szervesülni a jelenetekkel. Pár napja néztem meg a Hookot és ledöbbentem, hogy milyen dinamikus a film vágása és a zenéje. Johnny Williams nagyszerű zenéket képes írni, ha a jelenet éppen engedi. Itt voltak olyan részek - főleg a kaszinóváros - amik kínosan terjengősre sikeredtek és ezt a zene tingli tangli - hallható vagyok, de mégsem - jellege még nyomatékosította is. Számomra a film mélypontja a kaszinóváros, ami sajnos nagyon SW idegenre sikeredett. Nagyon szépen van elkészítve, de összehasonlítva mondjuk Jabba palotájával, vagy akár Felhőváros csodálatos atmoszférájával, vagy akár a PT részek bármelyik hasonló helyszínével, elvérzik azok érzelmi lüktetése mellett.

A film mindezen negatívumok mellett is képes volt lüktetésre bírni a ketyegőmet. Nem egy jelenetnél dobbant nagyot a szívem, mert fel tudtam kapaszkodni az érzelmi hullámvasútra. A TLJ mérföldekkel eredetibb, mint volt a TFA, de ez már nem az a mesefilm, ami miatt beleszerettünk a Csillagok Háborúja univerzumába. Még sokszor meg fogom nézni a filmet, hagyom leülepedni, hagyom érni a jeleneteket. A Zsivány Egyes is második nézésre fogott meg igazán, azóta is odáig vagyok érte. Lehetséges, hogy sokadik nézésre majd újabb rétegeit mutatja meg magából az Utolsó Jedi. Nem tudom pontozni, mert annyira inkoherens a film, annyira sok benne a nagyszerű és borzalmas jelenet/dialógus, hogy képtelen lennék rá racionális pontszámot adni. Az biztos, hogy egy átgondoltabb vágással, kevésbé oda nem illő dialógusokkal jóval koherensebb képet sugározna. A film tetszett, de nem ezt vártam.

ui.: angolul néztem, miközben egy (elnézést kérek, jobb szó tényleg nincs rá) kigyúrt, büdös tahó és a feslett ringyója előttem 30 percen keresztül facebookoztak. Szólnom kellett nekik, hogy nem a csaj FB chatelésére váltottam jegyet. Kérlek, erre ti is figyeljetek...elemi udvariasság, hogy kikapcsoljuk a mobilunkat és nem zavarjuk a fényével a mellettünk, mögöttünk ülőket. Béke!

Hogy kellenek-e a 40K-nak az Ősatyák, az egy dolog, a világegyensúly miatt viszont igen, engem baromira idegesitett a hipertér (a káosz) lényeinek indokolatlan ereje. Sosem értettem azt, hogy miért ilyen tápos bármi, ami átjut onnan a normál univerzumba. Idekerül bármelyik alsegédtanonc lény a hipertérből, minimum jól képzett és pszihasználó inkvizitor kell a likvidálásához, egy komolyabb démonról már ne is beszéljünk, a fentebb ecsetelt elit elitjét, a démnoűző neveket viselő, és börük alatt beültetett ezüst hexagramma hálót viselő ultraszuper Szürke Lovagokból több tucatot jobblétre szenderit. Ez teljesen röhejes eleve (ilyen erőviszonyok mellett már rég győzniük kellett volna, még ha nem is könnyű átjutniuk ide)), azt meg hagyjuk is h. alapvetően minden lény a saját fizikai környezetében a legerősebb, teljesen más közegben és életfeltételek között eleve jó ha életbenmarad, nem hogy terminátorrá válik.
Egy krokodil elég sikeres konstrukció, de ha kikerülne mondjuk a Pamirba, hamarabb megfagyna mint éhen döglene. Vagy egy oroszlán bedobunk az óceánba, hát nem cápákat és kardszárnyú delfineket fog vacsorázni, hanem ő lesz a vacsorájuk- ha nem fullad meg mig rátalálnak.

A Nurgles sztorihoz is lenne kérdésem, mert ahogy olvastam, tetszett neked.
"A Ragályháborúknál majd látjuk, hogy Nurglenek mennyit árt hogy az ellenfél higgadt és bizakodó, és tudományosan áll a betegségek kérdéséhez, a kétségbeesett és halálra szánt helyett, aki babonákhoz fordul - ez volna ugyanis az ő lételeme. Szinte nagyobb csapás ez az erőire mint a hadsereg ami ellene harcol..."
Egy normál ragály ellen ez igy lenne, semmi kétség. De Nurgle kórságai már akkor gyógyithatatlanok és leküzdhetetlenek voltak a tudomáyn számára, amikor az még jelentett valamit és virult - lásd pont Mortarionék sorsát. Meg tudta irni a szerző ezek szerint a sztorit úgy, hogy ezt valamiképp (nagyjából elfogadhatóan) megmagyarázta? Vagy maga a sztori és a hangulat olyan jó, hogy elviszi az ilyen jól megszokott (?) inkonzisztenciákat? :)

Mert a mostani fiataloknak nem mond semmit az a név, hogy Cate Blanchett meg Sandra Bullock. Így kellett bele egy olyan név is amit ők is ismernek és aki miatt esetleg elmennek a filmre.

Na megnéztem én is.

rwurl=https://youtu.be/LSaf0ziSC_Y
rwurl=https://youtu.be/QxzqnetYSbk

Általában akkor készül egy témáról két film egyszerre viszonylag kis időn belül, ha a studio executive-oknál személycserék történnek.
Pl. amikor a Disney kirakta Katzenberget és ők Spielberggel megcsinálták a DreamWorksöt, valahogy egyszerre lett egy Bug's Life meg egy Ant Movie, de az Armageddon és a Deep Impact is emiatt lehet hasonló (Buena Vista a Disney része)

Az is bejátszik még sokszor, hogy a forgatókönyvírók a scripteket sok stúdiónak küldik el egyszerre, és azért Hollywoodban kb. 1-2 nap alatt mindenki megtudja, ha vmelyik stúdió nagyobb pénzt dob egy ilyenért. Ilyenkor akár még kényszer is lehet, hogy valami konkurens filmet indítsanak ellene.

Nameg időről időra vannak hirtelen "divatossá" váló témák, szóval olyankor még az is megeshet hogy a két produkció sokáig nem is tud egymásról.

Egyébként ugyanígy itthon is asszem a színfalak mögötti ellenségeskedések miatt készült kábé egyszerre egy Padlás meg egy Dr. Herz.

A dátum 1988. január 29-e valószínűleg a Padlás musical rajongóinak mond a legtöbbet. Ezen a napon volt Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter által alkotott musical bemutatója a Vígszínházban, Marton László rendezésében. A darab megírása is rögtön egy botránnyal kezdődött. Az alkotói folyamat elején még Müller Péter is együtt dolgozott a többi szerzővel, azonban idővel kivált, és belekezdett saját mesemusicaljébe a Madách Színház berkein belül. Ez lett Tolcsvay László és Bródy János Doctor Herz című műve. Sztevanovity Dusán, „ötleteinek és szinopszisának jogosulatlan újrahasznosítása” okán plágiumpert indított Müller Péter ellen. Az ügy peren kívüli megegyezéssel zárult, bár a musicalbeli zsémbes házmester (Témüller úr) nevét Müller Péternek köszönheti, mint a rossz megtestesítője.[forrás: Wikipedia] A Doctor Herz bemutatójára egy héttel A padlásé után került sor