Hozzászólások

rwurl=https://i.redd.it/o6vxrsxtm0n61.jpg

Ez a kép felvet bennem néhány érdekes kérdést. :D Természetesen Russia.

Szintén zenész, 3090 megy vele. Igaz csak a TUF-van ami nem 3x8pin PCIE csak kettő :). Focus+ Gold 850W teljesen megbízható 0/24-re is. Utóbbi időben ment nem egyszer állandóan.

Van az akar simán 140W is 9700K-nal :) Amúgy én is hasonlóan vagyok hogy jobb ha van headroom akár power spike-ok miatt, akár PSU hatékonyság miatt is. (gyártói ajánlások is úgy vannak megadva) rwurl=https://tpucdn.com/review/intel-core-i9-10900/images/power-multithread.png

Jay pont most kezdett bele beginner's guide-ba a témában:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=bUh2EZzJZRU

Inkább folytassák az alig pár éves játékokat ahelyett, hogy remasterelnék őket, könyörgöm. :D

Divat tippek és pózok alteros, képzőművészetis, elvont csajoknak a 21-22-es szezonra. :D

rwurl=https://youtu.be/CpO4w3nb7zI

300-350-es tápot javasolnak ahhoz a GPU-hoz. Tipikusan 75W-ot eszik (+25% max). Bőven elég az 500 :D
Sztem a többi alkatrészed se eszik többet 100-125-nél. Konkrétan még egy 3070-est is simán tudnál üzemeltetni tápcsere nélkül.

Így, igen. Azt egyelőre megspórolom. Jogos viszont, hogy ha lesz majd új vidikártya, akkor kell majd nagyobb táp (1050Tivel saccra nem szükséges).

rwurl=https://youtu.be/ZrdQSAX2kyw

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=swOj0wvuCO8

Veralafutas írta: Az a bajom az ilyen online/kártyás jattolással, hogy itthon semmi garanciát nem látok abban, hogy az adott kiszállító kapná meg....

Amerikában voltak is ilyen esetek egyébként, nem is kis kiszállító cégekkel. Nem emlékszek rá, melyik volt az, vagy az uber vagy a deliveroo asszem.

Csodanő 84

Megkértek egy 13 éves lányt, hogy írjon egy történetet.
Szerintem így született meg a film forgatókönyve.

imdbs 5.4 et inkább kerekíteném 5 re.

Igen, ilyen gyanúm nekem is volt, aztán az egyik rendeléskor mikor KP-ban adtam át a srácnak megkérdeztem, és megnyugtatott, hogy azt megkapják fixen, nyugodtan adjam online a jattot.
Csak nem beszélt volna maga ellen...

szerk: mondjuk arra már nem emlékszem, hogy Wolt, vagy Netpincéres rendelés volt.

Az a bajom az ilyen online/kártyás jattolással, hogy itthon semmi garanciát nem látok abban, hogy az adott kiszállító kapná meg....

Thomas Harris - Hannibal ébredése (Spoilerekkel)
Miután a Hannibal keserű csalódás volt, és halványan emlékeztem a filmre is, így igen csak óvakodva mertem belevágni Harris negyedik regényébe - amely kronológiailag az első helyet foglalja el - a karakterről. Ahogyan fentebb is írtam: nem igazán érdekelt a karakter születése, úgy éreztem (és érzem most is), hogy annak a sátáni gonoszságnak, ami belőle árad az első két regényben - és amelyet alaposan túltol a Hannibalban - nem is lehet normális múltat adni. Ha pedig Harris tökös lett volna, akkor úgy próbálja meg, hogy alapból "nem indul hendikeppel" - szinte beleborzongok, milyen izgalmas is lett volna Lecter, ha nem azért születik meg, mert traumákat él át, hanem egy unatkozó pszicho, vagy szociopata egy gazdag családban kiemelkedő intellektussal és állatkínzási hóborttal. Nem mondom, hogy jó regényt lehetett volna kanyarítani köré, de gyanítom, hogy sokkal inkább elgondolkodtatóbb, hátborzongatóbb lett volna a tény, hogy az antihős valójában "normális", vagy annál jobb helyzetből indult neki az életnek.

Na, ettől mindenesetre nem kell félni az ébredésében, amelybe az író igyekszik mindent belezsúfolni, amit csak amerikaiként olvashatott a keleti frontról, a fasizmusról, a ruszki elnyomásról és hasonlókról. Hannibal Lecter, a "furcsa és zseniális fiú", aki szereti a húgát a második világháború poklában elveszíti a lányt leszámítva az összes hozzátartozóját, majd egy gátlástalan rablóbandával egy kegyetlen télre egy fedél alá kerül. Étel nincs, vagy ha van, nem lakatja túl jól a gyilkosokból, rablókból és semmitől vissza nem riadó, velejéig gonosz alakokat - akikkel Harris meg sem próbál emberibb oldalt megvillantani, gondolom, ezzel kívánja elérni, hogy a sajátságos módszerei ellenére Hannibalt hősnek tudjuk tekinteni - majd jön egy filmszakadás, és történetünk sötét hőse már egyedüli túlélőként botorkál a fronton.

A regény eleinte két szálon fut: egyrészt láthatjuk, ahogy Hannibalt először apja testvére, majd pedig annak felesége, egy japán hölgy pártfogásába veszi, másrészt pedig tanúi lehetünk annak, ahogy a kiemelkedő intellektussal rendelkező, elképesztően tehetséges művész és mindenes fiatalon az orvosi pályára lép, miközben megpróbál visszaemlékezni arra, mi is történt azon a végzetes télen. Őszintén szólva a regény ezen része - azt leszámítva, hogy Harris érezhetően ezt a művét írta meg a legjobban, a szöveg gördülékeny, az események kellően gyorsan és izgalmasan követik egymást - kicsit feleslegesnek érződik. Hannibal felépítgeti elmepalotáját, de megszállottja annak, hogy visszaemlékezzen az eseményekre. Amikor ez - részben sikerül - akkor indul el a harmadik szál, amely jóval több akciót, viszont jóval kevesebb valódi Hannibalt mutat be. Lecter ugyanis rájön, hogy kik voltak vele annak idején a vadászházban, ezért a lehető legamatőrebb módszerekkel a nyomukba ered. Nyoma sincs meg a zsenijének, szinte ösztönszerűen próbál végigmenni a listán, miközben persze jó néhányszor hibázik is, ezek a hibák pedig mindig a szerencsének köszönhetően nem kerülnek az életébe. Beutazási engedélyt kap abba az országba, ahol a családi kastélya állt - és jelenleg kőkemény szovjet elnyomás alatt áll - de senki még csak meg sem próbálja követni (egy valakit leszámítva), sehol egy rettegett "helyi ÁVÓS", meggyilkol valakit, majd hazatér. Otthon aztán valóságos mészárlásba kezd, míg a végére - ez talán nem meglepő - nem csak azt tudja meg, mi lett a kis Mishával (a húgával) de elégtételt vesz a sérelmeiért, ezzel pedig - no meg egy sötét felfedezéssel a vállán - immáron megszabadulva a rémálmoktól nyugodtan kóborolhat. Egy - meglehetősen ügyetlenül elkövetett - gyilkosságot sem varnak a nyakába, konkrétan priusza sincs, így aztán nyugodtan léphet le Franciaországból Amerikába, hogy új életet kezdjen - egy olyat, amely aztán először A vörös sárkányban, aztán pedig az A bárányok hallgatnakban folytatódik és a Hannibal-ban végződik (?).

Bár a szöveg gördülékenyebb, a cselekmény gyorsabb, mint ahogyan azt eddig megszokhattuk, Harris egy komoly hibát követett el szerintem. Hannibal itt nem kap maga ellen egy érdekes "riválist" - a francia nyomozó, aki a tesze-tosza módon próbálkozik a meggyőzésével, minden, csak nem méltó ellenfél, és hát a "vadászház lakói" között sincs igazán senki, aki akár intellektusában, akár bármilyen más módon felvehetné a versenyt vele. Hannibal Unleashed lenne hű cím emiatt.

Ami viszont kifejezetten tetszett, az az, ahogy Hannibal, ahogy egyre több dolgot fedez fel a múltjából, egyre inkább veti le emberi mivoltát. Ráadásul mindezt nem a Hannibal-kötetre jellemző, szájbarágós módon vezetik fel, hanem apróságokban. Elmaradnak az apró versek, a kötelező körök, míg végül, amikor feltárja a húsbamarkoló igazságot, egyszersmind végez mindenkivel, aki a céltábláján volt, már az a nő sem érdekli, akibe eleinte szerelmes, akiért eleinte még gyilkolni is képes. Hannibal, az árva némagyerek, aki beleszeret (?) apja testvérének egykori feleségébe, a végén már nem érez emberi vonzalmat iránta - azzal, hogy a küldetését teljesítette, megszűnik emberi lénynek lenni, valami mássá válik, méghozzá - ahogyan azt a regényben ki is mondatják az elvileg ellenfélfigurának szánt nyomozóval - "egy szörnyeteggé". Körülbelül azzá, akit aztán később - jóval később, ki tudja, miféle borzalmak elkövetése után - mi magunk is megismerhetünk.

A Hannibal Ébredése nem rossz regény, ha úgy vesszük, a tetralógia közel sem a leggyengébb darabja - az a Hannibal - marad, de akár csak az, kicsit felesleges. De ha már így sikerült, hát legalább izgalmasan sikerült megfogalmazni, papírra vetni.