Hozzászólások

A What Remains of Edith Finch szvsz messzemenően kimaxolja a walking sim genre-t egyedi elemek felsózásával és interakciókkal. Egyöntetű vélemények alapján kategóriájának a legjobbja, megérdemelten.

Vanishing of Ethan Carter is erős befutó ebben a kategóriában, elég látványos is és kicsit nyomozós jellege is van.

Ami talán ismeretlenebb ebben a kategóriában, de mindenféleképpen egyedibb élmény, az Event[0]. Remekül összerakott sci-fi walking sim, amiben egy elhagyatott űrállomásra kerülsz bizonyos okokból, és a helyi mesterséges intelligenciával kell billentyűzeten keresztül kommunikálnod folyamatosan hogy az ügy végére járj. Nem előre legyártott kérdések/válaszok közül kell válogatni, hanem szó szerint magadtól kell bevinni mindent amit mondani szeretnél a MI-nak. Nyilván nem tökéletes a kivitelezése, nem fog összetett mondatokra reagálni, de így is elég jól meg van oldva szerintem, és az is számít, hogy milyen hozzáállást tanusítasz felé (jószívű, vagy bunkó). Kicsit jobban megadja annak az illuzióját, hogy nem a fejlesztő vezet téged végig előre legyártott válaszokkal, hanem te magad, a saját gondolataiddal/ötleteiddel.

Ha már Gone Home említésre került, akkor ajánlom a Tacoma-t is (ugyanaz a fejlesztő). Remek sci-fi környezetbe ültetett walking sim ez is, amiben egy állomáson egy kisebb legénység utolsó óráinak történéseit kell felgöngyölíteni hologram-visszajátszásokon keresztül.

Dear Esther-t utólag visszagondolva én nem nagyon szerettem mert elég soványka genre-n belül is, nagyon minimalista és interakciómentes (Rapture-höz nem volt szerencsém).

Jeremy Soule - The Northerner Diaries

Uhh, hogy a viharba mentem én el emellett! Azt hittem sosem adja már ki a projektet végül..
Akinek hiányzik egy kis Skyrim hangulat, vagy imádta a soundtrack-et, ne legyen rest hallgatni :) Fantasztikus!

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=1sdbTdQkvD8

rwurl=https://pbs.twimg.com/media/DRuEEGaUQAAPoP1.jpg

Végre megtekintettem én is, tényleg nem lehet sokmindent hozzáfűzni, teljesen egyben van és bitangmód szórakoztató az egész mint képregényfilm, apróbb hibái ellenére is.

Nálam kedd délelőttre csúszott a megtekintés, akkor viszont ezerrel. Addig minimális nethasználat spoilerkerülés végett :)

Valószínűleg az új CoD is jöhet már ebbe a topikba.

https://www.pcgamer.com/call-of-duty-black-ops-4-may-have-a-battle-royale-mode-instead-of-a-campaign/

Öreg Sam rádöbbent, hogy már csak ő maradt egyedül.
Well played Ubisoft.. Well played :)

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Vlnh0KLVJJ0

rwurl=https://youtu.be/YkQ_PD155PM

Lassan már bocsánatot is akartam kérni hogy véletlenül offtopic voltam.

Még mindig tart a trollface fiesta? Yaaay!..

rwurl=https://i.pinimg.com/originals/f5/08/dd/f508ddd45594a19771bf81c4faaf7376...

Akinek ez kimaradt volna, érdekli a téma és egy minőségi kemény sztori, azonnal zsákolja be és vigye végig. Megéri!!

The Evil Within 2

Oké, miután befejeztem a játékot nemrég, azt kell mondjam, hogy az Evil Within 2 rendelkezik az utóbbi évek egyik legjobb pure single player játék lezárási szekvenciájával. Ami nekem fel is ért egy meglepetéssel a kötelező horror sallangokkal (ámbár igényesebb és az előző részhez képest jócskán javított gameplay mechanikákkal) megáldott játékidő után.
A legtöbb singleplayer kampányra fókuszáló játékban mindig azt éreztem az esetek többségében, hogy a fejlesztők csak úgy elvágják az egész felépítést bármiféle hatásosabb lezárás, érzelmi jutalom nélkül: "Túlvan már a nagy részén a játékos, ehh, fuckit, csapjuk össze így, minek törődjünk vele".

Az Evil Within 2 zárása nem kifejezetten maga a történet miatt működik és nem is ezért emelem ki (ha nagyon lecsupaszítjuk, a plot ugyanolyan klisés mint akár bármelyik Resident Evil), hanem azért AHOGYAN bontakozik és zárul az utolsó 2 fejezetben. Egyszerre érzelemdús és pörgős jelenetsorok követik egymást fantasztikus zenével, hatásos módon pontot téve a két részen keresztül felépített karakterekre/sztorira, és (ha egy kicsit is átérezzük Sebastian helyzetét) finom katarzissal. Mindebből pedig látszik, hogy a Tango Gameworks-ös fejlesztők valóban törődtek és adtak arra hogy az eddig kialakított történetüket igényes módon zárják le és tegyék kerekké, hogy a játékost közel 20 óra gameplay után is megragadja valami. Igen, lehet rá mondani hogy hatásvadász, meg cheesy, de a Resident Evil / Evil Within játékok kontextusában tökéletesen működik.

Nem azt mondom, hogy "az év sztorija" vagy a "legjobb sztori EVÖR!!4".. de ha már egy feljesztő veszi a fáradtságot játéka lezárására, akkor minimum ÍGY kell ezt csinálni. Bravó!

Racionális döntést akkor látnék ebben a SE részéről, hogy ha aktív terveik lennének a klasszikusok újrakiadását illetően...
...Aztán majd csak nézünk amikor a saját remastereiket preorder bónuszként csapják hozzá mondjuk a Shadow of the Tomb Raider-hez, tier csoportokra osztva ahogy azt a DX:MD esetében próbálták :D

Ha már a 2. résznél tartunk, az pont a pályák, maga a level design miatt a kedvenc részem. Igaz mai szemmel nézve elnagyolt minden, és persze nagyon messze állnak például a velencei utcák a valóságtól, de gameplay szempontból remek kihívást nyújtanak a néhol kissé irreális, összezavaró, fejtörős mivoltukkal.

A másik ami miatt ezek a részek közelebb állnak hozzám, az a finom, több helyen nyomasztó creepy faktor. Főleg amikor gyerek tizenévesként először szerencsém volt az 1-2-höz, nem egyszer lett urrá rajtam egyfajta félelem, klausztrofób érzés annak ellenére hogy nem horrorjátékról beszélünk.
A 2 során emlékszem amikor először eljutottam a 40 Fathoms pályára, az elején amikor átadta az irányítást a cutscene után, egyszerűen nem tudtam mit csinálni, ki kellett lépjek a játékból mert szó szerint megijedtem attól ami elém tárult :) (mindig is irtóztam a tengermélyi sötétség látványától) Az egész Maria Doria rész alatt hasonló, félelmetes érzés kísért végig.
De ami igazán beütött anno, az a Floating Islands volt (ha a Temple of Xian nem lett még volna elég félelmetes), ami rögtön az elejétől kezdve a zenével együtt valami iszonyatmód tekeri maximumra a parafaktort. Szó szerint ijesztő volt látni és végigmenni rajta (mondhatni hogy először az a bizonyos is megfagyott bennem), ezek miatt nagyon megmaradt az a roppant hatásos illúziókeltés és atmoszféra ami a régi klasszikus részeket jellemezte. Az újakban ezt hiányoltam kicsit.

Tomb Raider (a Vikanderes)

Rendben van végülis. Nem tudnám kifejezetten jónak mondani (bár mint videojáték film, működik), se nem túlságosan rossznak. Semmi kiemelkedőt ne várjunk, elég egyszerű és felületes az egész, közel 2 óra mindless fun (ha kikapcsoljuk a megfelelő agyi részeket), ami viszont remekül nyúl a 2013-as reboot játékhoz (és a Rise-hoz is), jópár jelenet visszaköszön szép sorjában. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem kötött le, de kissé lélektelen, sótlan popcornmozi ami a felületessége miatt nem lesz maradandó élmény.
Vikander-t viszont csak dícsérni tudom annak ellenére hogy szkeptikus voltam a szereposztásnál, de remekül vitte mind a drámaibb, mind az akciójeleneteket is.

Tomb Raider 1-2-3 remastered incoming

https://www.rockpapershotgun.com/2018/03/10/tomb-raider-games-are-getting-free-remasters-on-steam/