Ezt nem tudom hova tenni... Nem lenne rossz, de még a mai napig annyira bugos... Szavak nincsenek rá. Talán a Mass Effect veri. Grafikailag se ájultam el. A küldetések annyira egyhangúak, hogy rémisztő. Semmi köze a Mafia-hoz. Egy feka vagy aki bosszút akar állni. Ennyi... Nem csodálom a negatív kritikákat.
Tökéletes kispoén játék, ami sokszor újrajátszva is élvezetes marad. Ugyanannak a Subset games-nek a keze munkáját dícséri akiét a F.T.L. is. Ahoz hasonlóan ezt is ízléses pixelgrafika és midi zene jellemzi, de ez körökre osztott.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=tnURf37cXdQ
Logikai játék. Adott három mech, mindegyik más eszközökkel felszerelve, ezekkel kell a bogárszerű idegenek (Vek) támadásától megvédeni a városokat, és ha lehet, kiirtani őket. A Vekek is sokfélék, sokféle képességgel, ők lépnek először, majd támadni készülnek - hogy hogyan és hova, látni fogjuk a játéktéren. Most a mechjeink lépnek: igyekezhetünk elhárítani vagy elterelni a várost érő csapásokat, illetve irtani vagy éppen egymás megsebzésére rábírni az ellent. Alaposan át kell gondolni minden lépést, gyakran csak nagyon kacifántos megoldással érhető el hogy ne szenvedjen visszafordíthatatlan sérülést a város, és mi magunk sem - olykor pedig csak csökkenteni tudjuk a kárt. Ha nagyon muszáj, visszaugorhatunk az időben a körünk elejére - de csatánként csak egyszer.
Elsősorban a háztömbökre kell vigyáznunk, mert ha ezek sérülnek, pusztul a lakosság (ez a pontszámunkat érinti), de főleg csökken a Power Grid ereje, márpedig ha ez nullára esik, a játéknak vége. Ha magas, az azért is jó, mert nő a százalékos valószínűsége annak is, hogy néha lerázzák magukról a támadást az épületek, meg hát a végjátékra sem ártana bőven tartogatnunk belőle... Másodsorban a mechjeinket féltjük: ha elfogy az életerejük, az adott csata hátralévő részében döglöttek, és meghal a pilótájuk. Pedig ők igen hasznos skilleket kapnak a játék folyamán (már egy első szintű emberünk elvesztése sem öröm, hát még egy teljesen kiképzetté).
Ezen felül minden csattatéren van valami plusz feladat is, ami megnehezíti az életünket, de új lehetőségeket, és ha sikerül megoldani, jutalmakat jelent. Ilyen például egy lerombolandó gát, ami ha átszakad, a víz elsodorja a közelépen lévő Vekeket, vagy egy erőmű, ami nehezen védhető pozícióban állandó céltáblája a bogaraknak, de ha megvédjük, növeli a Power Grid értékét...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=oaiFvuWsfy8
A csatatérre olykor időkapszulák hullanak, amiket megmentve értékes fejlesztéseket szerezhetünk a mechekhez. Ha egy egész szigetet megtisztítunk, szintén ilyeneket vásárolhatunk a csaták során felhalmozott pontjainkból. A mechek fejlesztett reaktort kaphatnak, amivel új rendszereket üzemelhetnek be, vagy a meglevők plusz képességeit nyithatják meg. A maradék pontokból pedig valamelyest kijavítgathatjuk a Vekek tépázta Power Gridet.
Aztán nekiveselkedhetünk a következő szigetnek - ahol számottevően erősebb bogarak várnak ránk. Legalább két sziget kipucolása után megpróbálkozhatunk a végső küldetéssel - minél több szigeten fejlődtünk, annál hatékonyabban vehetjük fel itt a harcot, de annál ádázabbak a bogarak is.
Akár győzünk itt, akár elbukunk a háború bármelyik pontján, egy pilótánkat visszaküldhetjük az időben, így egy pici előnnyel kezdhetünk a következő játékba. Ezen felül különböző achievementek teljesítésével újabb mech csapatokat nyithatunk meg, akik teljesen másképpen harcolnak, mint a többi - ezzel is növelve az újrajátszás élményét.
Megint egyszerű de nagyszerű kis játék született a Subset Gamestől, örülök neki, és várom a következőt!
Annyi a gond vele hogy még nem jottem ra miért nem ugyanazt a pilotamat kuldenem mindig vissza
Talán ha tobb van unlockolva akkor nagyobb eséllyel kapsz time podban pilotat meg gondolom vannak még más képességuek is de nehéz lemondani arrol aki +1 move, +2 Hpval kezd és nem hat rá se a füst se a web :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Nekem is volt kedvencem, de a kezdeti pilóták sztem nem olyan jók mint némelyik aki podból jön, így érdemes váltani. Ez akit te mondasz nekem nem került elő, pedig jól hangzik. Én azt szerettem aki +3 mov első kör +1 mov mindíg stb. De az is érdekes aki csupa grid res bónuszt hoz, lehetne rá építeni...
Kb. 30 órám van benne, szóval nem csak afféle első benyomás.
Ez egy konzol port, szóval ilyenkor nem sok jóra számít az ember. Ehhez képest eléggé jól sikerült a dolog. Meglepő mennyiségű videóbeállítási opció van, és a 980Ti kártyámon simán megvan a 60 FPS még elég vad beállításokkal is (1080p-ben). Egy kisebb probléma volt még, hogy rosszul kezelte a full screen módot, de a konfigba beírt 0-val ez is megoldódott.
A 30 óra alatt 1 fagyásom volt csak, de mivel elég sűrűn van automatikus mentés, nem okozott problémát. Kicsit lyukas a memóriája (memory leak), mert egy idő után (2-3 óra játék) elkezd durván akadozni a játék. Ilyenkor újra kell indítani és megint jó. Van egy jópofa debug kiírási lehetőség is, amivel figyelni lehet az FPS-t és a memóriák telítettségét.
Az irányításnál egy-egy cselekvéshez 3 gombot is rendelhetsz (2 bill, 1 egér), szóval ezt sem spórolták ki. Mondjuk én X-Box kontrollerrel tolom, szóval nem tudom mennyire jó vagy rossz bill+egérrel. A kontrollerhez is 3 séma van, viszont ezek fixek, nem tudod átkonfigolni.
A sztori
A sztori úgy kezdődik, hogy a Király apu elküld téged, a Herceget és kíséreted a szomszéd országba, hogy feleségül vedd az ottani hercegnőt. Ehhez a Regalia nevű kabriót adja még. A "kíséreted" valójában 3 jó haverod, akik egyben a partit is jelentik. A hercegi küldöttség leginkább úgy néz ki, mintha 4 punk elidulna a Szigetre.
Nyilván nagyon hamar történik valami, ami felrúg mindent, de ezt nem akarom elspoilerezni.
Parti
Mindenkinek van valamiféle speciális képessége, amit bizonyos körülmények között lehet használni. Noctis (ez vagy te) pecázni tud (minigame), amivel kajákhoz tud nyersanyagot szerezni. Az egyik csávó főzni tud, kempingezés során készít valamiféle kaját a rendelkezésre álló nyersanyagokból. Ez azért fontos, mert másnap a kajától függő bónuszokkal megy a csapat (pl. nagyobb támadó érték, több HP, stb). Szóval ez hasznos. A harmadik fickó ahhoz ért, hogy hasznos cuccokat találjon a vadregényben, a negyedik meg fotózni tud, ami a játékban annyit jelent (eddig legalábbis), hogy táborozásnál kiválogathatsz a napi 10 random lőtt fotóból (screenshot) párat, amit megtarthatsz.
A partiban ez a 4 srác van tehát. Számomra kicsit meglepő volt, hogy nincs egy nő sem, és valószínűleg nem is lesz, mert a képzettségfákon csak ennek a 4 karakternek vannak fejlesztenivalói.
Világ
A játék nyílt világú akar lenni, de valahogy nem az igazi.
Autóval zéró a vezetési élmény, csak a gázt nyomod és megy automatikusan. Elágazásoknál kell csak jelezned, hogy merre akarsz tovább menni, illetve parkolásnál, de ott sem te irányítod a manővert. Ja és persze csak az utakon lehet az autóval menni.
Gyalog sokkal jobb a szitu, így más valóban elmehetsz bárhova, elég szép a világ. Nem túl nagy, de nagynak érzed, mert gyalog lassan haladsz. Ezen lehet szerencsére javítani egy kicsit előrehaladva a sztoriban, amikor hozzáférhetővé válnak a Chocobók (óriáscsirkék, amiken csirkegolni lehet).
A világban fix pontokon születnek fix ellenfelek, fix pontokon találni nyersanyagokat. Szóval ha valami kell, tudod, hogy hol keresd. Szerencsére van néhány randomabb spawn is, főleg éjszaka.
A világ sajátossága, hogy északa démonok mászkálnak mindenfelé. Ezek a világ faunájához hasonlóan nagyon extrém kinézetű lények, és általában elég erősek. Simán taálkozni már első szinten is 30. szintű Iron Giant-tel, ilyenkor jobb elszaladni. Éjszaka tehát jobb megszállni egy hotelben vagy kempingezni (a kempinghelyek is fixek és mágiák védik őket a démonoktól).
Harcrendszer
Ez elég jó lett, viszonylag gyors és kaotikus. Noctis-nak van egy speciális képessége, egy teleportszerű támadás, amivel egészen messzi ellenfelekhez is oda tud pillanatok alatt jutni és még nagyot is sebez rajtuk. Ezt okosan használva erős ellenfeleket is le lehet győzni.
A többieknek is vannak saját speciális támadásai/akciói, amiket érdemes használni, mert sok előnyhöz lehet jutni általuk. Pl. az egyik karakter éjszaka erős fényt tud gyújtani, ami zavarja a démonokat. Sok kombótámadásos képesség is van.
Alapból ötféle fegyvertípus van, a kard, a nagy kard, dárda, két tőr és pisztoly. Van továbbá mágia is, alapból Tűz, Fagy és Villám. Minden ellefélnél megvan, hogy mi ellen mennyire védett. Ezt a harc közbeni megfigyeléssel lehet kideríteni.
Noctis bármilyen fegyvert és mágiát tud használni, a többiek csak 2 félét.
A játék nem fogja a kezed, simán bead sokkal magasabb szintű ellenfeleket is. Pl. az egyik szokásos 16-18. szintű spawnpontnál megjelent egy 76. szintű lépegető. El is huzintottunk onnan gyorsan. :) Ugyanakkor jó csapatmunkával magasabb szintű ellenfeleket is le lehet győzni.
Ha valakinek elfogy a HP-ja, akkor csak harcképtelenné válik és még egyszer ekezd fogyni a max HP csík. Viszont az így elvesztett HP már nem gyógyul vissza harc után azonnal, hanem csak nagyon lassan, pár másodpercenként egy. Harcképetelenné vált karakterhez oda kell menni és egy gomb megnyomásával felszedni. Ha nem sikerül odaérni időben, akkor az kiesik a csatából, és csak méregdrága újraélesztő tárggyal lehet magához téríteni, ha még abban a csatában számítani akarsz rá. Egyébként a nyertes csata végén az "elesettek" feltámadnak, de csak 25% HP-juk van a maxhoz képest. Ha a főhős hal meg, akkor game over.
Szóval a harc nagyon jó, jól variálja a sebességet és taktikát.
Világtérkép
Ennek azért szentelek külön fejezetet, mert ez messze a legrosszabb része a játéknak. Pl. nincs olyan nézete, hogy egyszerre lásd a küldetéseid. Mindig csak az egyiket mutatja, és rád bízza, hogy ez most közel van hozzád vagy sem. Tök jó lenne, ha mindig látnám, hogy mi van a közelben, mert így sokszor megyek el párszáz méterre egy küldetés mellett.
Az is rossz, hogy autovezetés közben egy másik világtérképet mutat, aminek más funkció vannak. Ennek az lenne a szerepe, hogy kiválaszd hová akarsz utazni (lehet megkérni az egyik havert, hogy ő vezessen). Ezt is sikerült baromi nehézkesen megoldani, ahelyett, hogy rákattintanál a célpontra smondanád, hogy menjünk ide, először a célválasztó módot kell kiválasztani (küldetés, Parkoló vagy szabad). Ekkor a térkép automatikusan a kocsihoz ugrik, bárhol is voltál. Ezután kell keresgélni, hogy hova is akarsz menni.
Számomra tök egyértelmű lenne, hogy kiválasztok bármit a térképen és azt mondom, hogy menjünk, és automatikusan odamegy (vagy legalábbis olyan közel, ahova az autó el tud jutni).
Le lehet tenni egy jelzést a téképre, ami aztán mutatja a játéko közben, hogy merre van és milyen messze. Ez tök jó, viszont ezt sem lehet használni az autós világtérképen.
Verdikt
Pro
- Jól fut, szép (75.5 GB)
- Kiráy harcrendszer
- Open world
Contra
- Világtérkép
- Nincs női karakter
- Nagyon kevés randomitás
Most nyomtuk fél órát a lányommal.
A Styx játékokra emlékeztet. Szerintem nagyon szép lett és megkapó mesebeli hangulata van, a karakterdizájn eszméletlenül jó. Eddig harcolni nem kellett nem tudom, hogy az lesz e benne később. Egy kóterben ébredünk nem tudjuk, hol az asszony meg úgy kb semmit. Belebotlunk egy kalózbékába aki kicsit zakkant és piát kell neki csenni, cserébe válaszol néhány kérdésünkre amivel nem nagyon lettünk előrébb. Az irányítás kontrollerrel szerintem szmút. Eddig kb ennyi.
rwurl=https://youtu.be/kzN4jF4wAyg
Most fejeztem be a 2013-as Shadow warriort. Nekem nagyon bejött, bár az elején egyes nagy arénáknál vért izzadtam, mire rájöttem a taktikákra. És a legvégén is, mert ott már annyira sokan jönnek, hogy az elején a bossokból mondjuk egyszerre 6, meg az aprónép. =D
De addigra a jó öreg Wang már ultra tápos, csak a tetkóit meg a karma pontokat ésszel kell szétosztani, mert mindenre nem fog jutni egy végigjátszással.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Háhá, én meg a 97-eset. :D Nagyon régen játszottam vele utoljára, szóval kijárt már neki az ismétlés, és igazából mostanra sikerült megértenem, hogy miért nagy klasszikus ez a játék sokaknak. Nekem sosem állt kézre igazán, a Duke 3D meg a Blood valahogyan egyértelműbb és plasztikusabb, annó emiatt alacsonyabb nehézségen is vittem végig.
Most viszont fel mertem rakni Who Wants Wangre, és egy kis szenvedés után belejöttem és nem bántam meg. Az a "baj" a Shadow Warriorral, hogy igazából nem skillből, hanem kő-papír-ollóból és felszerelésből kell megnyerni a csatákat, mert célozhatsz te bármilyen jól, egy shadow ninja akkor is összecsomagol, ha nem pusztítod el robbanószerrel olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet (nem sikerült rájönnöm az egész kampány alatt arra, hogyan lehet hatékonyan dodge-olni a lövését).
Az óriás darazsakat konkrétan az esetek 70-80%-ában nem lehet eltalálni, szóval ha megtámad egy raj, akkor vagy ledobod nekik a gázbombát, vagy meghalsz / hatalmas életerőveszteséggel éled túl a dolgot. A coolie ghostokkal is kergetőzhetsz rengeteget és pazarolhatod rájuk a lőszert, hogy aztán később ne legyen, ha nem jössz rá arra, hogy ninjaütésekkel gyorsan kinyírhatod őket, amíg kikelnek a kamikazékból. Emiatt elsőre kurva nehéznek hat a játék, és csak akkor lehet jókat darálni, ha kitapasztaltál sok dolgot és jó vagy a secretek megtalálásában is.
Ha ez megvan, akkor elkezd ütni a játék és egy badass, letehetetlen adrenalinlöket lesz az egészből. Majdnem minden fegyver és tárgy tökéletesen használható abban a szituációban, amire kitalálták őket, csak tudj gyorsan váltogatni a különböző cuccok között meg találj beléjük lőszert. A level design kurva jó, Wangen szétröhögöd magadat, pályából meg pont elég van.
A Classic Redux verzióért viszont kár, mert egyrészt bugos (tud crashelni, quicksave-elésnél néha csavargatja a brightnesst, ilyen jóságok), másrészt egy kicsit igénytelen. Pl. nem értem, hogy HD hudra miért volt idő, normális skyboxokra meg miért nem, amikor a source port teljesen 3D-s, tehát az eredeti 2D-s skyboxok nem fogják kitölteni az eget. A célzás sem okés, a railgunnal pl. baromira nem tudsz rendesen célozni a szar függőleges célzás miatt, ráadásul még félre is hord (ha messzire célzol, akkor a crosshairtől egy kicsit balra kell vele lőni). A probléma gyökerét persze gyorsan megtalálja ez ember, ha belekukkant a creditsbe:
rwurl=https://i.imgur.com/lYOjYK9.jpg
Vagyis egy ősrégi, valamint egy régi és befejezetlen source portból és az EDuke32-ből gyúrták össze, így nem csoda, hogy vannak hiányosságok. Mindegy, a lényeg, hogy az esetek többségében jó vele játszani, a gondok meg szokhatóak.
Szerk: Poénból végigverekedtem magamat a shareware epizódon a legnehezebb fokozaton is. Nem sokkal keményebb, mint a Who Wants Wang, de összességében több az ellenfél és beleraktak néhány wtf részt, amitől kurva nehéz tud lenni (pl. mindjárt az első pályán 3 shadow ninja ugrik neked... egyszerre). Bleh, ez a fokozat legyen a fanatikusoké, inkább ugrom a Wanton Destructionre meg a Twin Dragonra.
Mellesleg röhej, hogy a 3D Realms annak idején ingyenesen adta ki a megkésett kiegészítőket a játékhoz (összesen 25 új pálya, ami 3-mal több, mint ami az alapjátékban van), manapság a Gearbox meg elkér 20 eurót 8 pályányi új Duke 3D-ért.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Termékeny hosszú hétvége volt. Befejeztem a Spec Ops The Line-t is.
Egy kellemes cső tps, fedezék lövölde játék, itt-ott baromi hangulatos és szép, néhol kicsit öregecske.
Az alap sztori szerintem elég eredeti. Dubai környékén egy durva, szűnni nem akaró homokvihar van, a globális időjárás változás miatt. A szűnni nem akarót értsd körbekerítette egy örökös homokvihar, ami néha be is tör a városba. A város egyes részeinél a homokdűnék konkrétan a felhőkarcolók feléig érnek. A városban rekedteket légi úton ugyanezen okok miatt nem lehet evakuálni, az élelem és víz fogy (más kérdés, hogy miért nem lehet őket mondjuk a tenger felől elvinni).
A játék mechanikájához tartozik, hogy ha kirakatüvegek, vagy bármi átlőhető fal mögött sok homok van, azt jelöli a játék. És ha kilőjük, akkor beömlik egy nagy rakás homok, ami általában meg is öli az összes környékén lévő ellenfelet. Ráadásul időnként jön a homokvihar, amikor szart sem látni, imbolyogva lehet csak közlekedni, szarul lehet célozni és szinte nem hallanak semmit az ellenfelek sem.
A játék története nagyon eldurvul a végére, konkrétan 4 befejezését sikerült felfedeznem, de nem vagyok benne biztos, hogy az a kb. 2 extra döntés amit a játék közepe felé lehet hozni változtat-e bármit ezeken felül. Nem akarok spoilerezni, de elég durva lesz a helyzet és a végén már mi sem leszünk benne biztosak, hogy mi is a küldetésünk igazi célja.
Aki bírja a csőlövöldéket, jó sztorival, tegyen vele egy próbát.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
OMG! Még most is felbasz, hogy milyen flash a játék sztorija! =D Kicsit utána olvastam, mert nem volt minden tiszta. Super Spoiler alert, csak akkor nézzétek meg, ha nem akartok vele játszani, vagy már végig vittétek:
Igen, a Line kiváló játék. Én nem szeretem a military FPS-eket, de a sok éltető felhasználói rivjú miatt (folyton előkerült random cikkekben, kommentekben anno), beadtam a derekam, megvettem egy akcióban, és nem is csalódtam. Azon játékok szűk körét erősíti, amit játék preferenciától függetlenül mindenkinek érdemes egyszer végigtolni (ráadásul nem is hosszú, én anno 6 óra alatt végigvittem).
Én is próbálkoztam a karddal, de azzal valahogy nem mindig jött össze (lehet, hogy a port nem szereti annyira az egeres célzást, ha hit detectionről van szó, vagy csak én vagyok béna, nem tom), az ütögetés viszont mindig bejött. Kár, mert a kard sokkal poénosabb egyébként, de egy idő után már le tudtam vágni őket vele repülés közben, szóval az kárpótolt. :D
Egy biztos: ezt a szinkront sosem fogom megunni:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=phitdexy3YI
Everybody dead... I like that. :D Röhej belegondolni, hogy ez egy amerikai csávó, aki atomból előhúzta a full rasszista "ilyen szarul tudnak angolul az ázsiaiak" klisét. :DD
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
27 óra alatt lement az alapjáték sztorija. Pont a végére kimaxoltam mindhárom fegyvert is, és talán csak egy skill maradt ki, amit nem tudtam még megvásárolni. Kellemes volt, főleg a második helyszín (Nurn), meg az, hogy a magam oldalára is állíthatom az orkokat. Ez adta meg a Nemesis System igazi ízét.
Ennek ellenére a legjobban talán a graug vadászós küldetés tetszett. A törpe karaktere zseniális, maga a vadászat meg epic. Folytatom is a vadászós DLC-vel a mordori pályafutásomat.
Még egy ilyen keserédes játékot. :D Baromi jó a prezentáció, tökéletes klasszikus Tomb Raider hangulat, szép grafika, a TR Anniversary-ból átemelt irányítási séma, kontrollertámogatás meg amit akarsz.
És hogy játékként milyen? Borzalmas. :D Egyértelmű, hogy a srác, aki csinálja teljesen segghülye ahhoz, hogy egy ilyen játékban hogyan kell vezetni a játékost, mert abszolút inkompetencia jellemzi a pályadesignt. Ha hússzor nem haltam meg, mire ezen a fránya demón sikerült átverekednem magamat, akkor egyszer sem, mert néhány helyen abszolút fogalmam nem volt arról, hogy melyik kiszögellésre tudok ráugrani és hogy mi vezet a biztos halálba. Néha simán csak az van, hogy leereszkedsz valahova, keresed a kiutat, aztán amikor rájössz, hogy zsákutcába kerültél, már nem tudsz visszajutni oda, ahonnan elindultál, szóval csak az öngyilkosság segít. Olyan is előfordult, hogy egy bug miatt elsőre Lara nem kapta el a platformot, aztán amikor végigpróbáltam a másik hármat (és meghaltam a fenébe háromszor) és végső kétségbeesésemben még egyszer megpróbáltam az elsőt, hirtelen elkapta. :D
A fényeffektek vezetnének a helyes irányba? Nope, sikerült szakadékokat is bevilágítani, a játék meg még felcsavart brightnessel is olyan sötét néhol (gondolom valami HDR effektet sikerült túltolni), hogy ne lásd a mélyben lévő tüskéket, a sziklán lévő takonyfilter viszont fénylik annyira, hogy párkánynak hidd. :D Kamera? Hát az sajnos nem valami jó, mert sok helyen nem tudod 360 fokban körbeforgatni, alternatív nézet, ami mondjuk az ilyen helyzetekben mutatná, mi van mögötted, nincs.
Persze ez csak egy demó, a teljes verzió pedig még nagyon messze van, szóval remélem, hogy csatlakozik majd a csapathoz egy level designer, vagy esetleg feedbackben megkapja a fejlesztő a visszajelzést ahhoz, hogy magától is fejlődjön a dologban. Ez alapján egyelőre inkább az eredeti TR2.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Fura egy története van a Sunstorm Interactive-nak. A Duke 3D-hez készült kiegészítőjük (Duke it out in DC) nagy volt, de sok helyen túl bonyolult ahhoz, hogy élvezni lehessen. A Bloodhoz gyártott mappackjük (Cryptic Passage) egy fokkal jobb, frankók a pályák, de az alapjátéktól azért elmarad.
Ehhez képest a Wanton Destruction, vagyis a Shadow Warriorhoz összerakott csomag magasan a legjobb cucc, amit valaha csináltak, totálisan az a minőség, mint ami az eredeti játékban is ott van, sőt, néhol még überelték is. A poén? Sok-sok évvel a Sunstorm csődje után, 2005-ben vagy 2006-ban adta ki a neten a 3D Realms, tök ingyen. :D
Valami befejezetlen, polírmentes cuccra számítana az ember ilyen múlttal, de nem, ez egy teljesen befejezett, fasza játék 12 (illetve inkább 11, de erről majd mindjárt) brutáljó pályával. Mindezt úgy, hogy igazából a sunstormos bonyolultság megmaradt, csak valahogy mindig sikerül úgy irányítani a játékmenetet, hogy megtaláld azokat a hülyén eldugott kapcsolókat. Poénosak az emberi sprite-okra lecserélt ellenfelek is, a sztorija meg nem irreleváns mellékzönge, hanem egy igazi folytatás, aminek a végén Wang kinyírja Zillát a fenébe.
A járművezetősdit kispórolták, de ez nem is baj, mert bár az eredeti játékban poén elütögetni, agyonlőni meg szétrobbantgatni egy nagy adag ellent a járműves részeknél, az irányítás és a célzás nehézkes, gagyi volt. A pályák is feszesebbek lettek így.
Egyszer bicsaklik csak meg a minőség, de akkor sem komolyan: a repülőgépen játszódó pálya epic, de elég idegesítő is. Jó szar, amikor úgy lőnek rád egy függöny mögül 4-5-en, hogy nem is látod, bemenni a függöny mögé meg nem tudsz, mert kilyuggatnak, ha megpróbálod... és akkor ezt eljátssza a pálya még háromszor, te meg vaktában lövöldözöl a shotgunnal. :D Az is jó, amikor a repülőgép szárnyain kell rohangászni úgy, hogy folyamatosan le akar fújni a szél. Ja és persze, hogy itt sikerül eljátszani azt a klasszikusan sunstormos húzást is, hogy az egyik kulcs egy random budiban van elrejtve, hozzájutni meg úgy tudsz, hogy lehúzod a benne lévő szart, majd feljön egy kulcs. Logikus! :D
A szar mondjuk valahogyan egyébként is visszatérő motívum, gondolom csak azért, hogy meglegyen a Build-játékoktól megszokott kifinomult ízlés:
rwurl=https://i.imgur.com/EUfEFgZ.jpg
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Final Fantasy XV
Talán a legrövidebb FF amivel eddig játszottam. Közel 40 óra volt úgy, hogy kurva sok mellékküldetést és huntot csináltam, meg sok időt elbasztam bóklászással. Ebből a fő sztori max 15-16 óra volt, talán. Inkább annyi se. Ami elég masszív WTF?! Sokat elmond, hogy van pár ismerősöm steamen akiknek sikerült kevesebb mint 20 óra alatt eljutnia chapter 13-ig a 14ből. O.o (rád is nézek Nightcrawler... :D Gondolom itt akadtak meg páran amikor rájukbassza a játék a lvl40+os mobokat akiket meg se tudnak karcolni, ohwell) A sztori is elég hullámvasutas. Vannak tök jó pillanatai amit képes fél pillanat alatt a béka segge alá küldeni majd újra ragyog egy kicsit amit utána olyan stílusosan csap szét, hogy arra példát nem tudok most hirtelen mondani. Volt egy rész a vége felé amikor már konkrétan azért drukkoltam, hogy hagyják abba a sztori magyarázást, mert minden mondattal egyre nagyobb faszság volt az egész. :D Összességében kurva nagy csalódás a sztori teljes valójában. Nem tudom ki szülte ki magából, de holyfck. Nem méltó a névre.
A játék maga viszont tetszett. A harcok jók, a boyband se zavart. Sőt, bejött amit akartak csinálni velük. A kapcsolat amit a 4 srác felépít nagyon szépen fejlődik és az egyetlen értékelhető pontjai voltak a végjátéknak. Meg úgy az egész sztorinak igazából csak a 4 karakter közti interrakció volt ami végig nagyon erős volt. A single MMO érzés is bejött a questeléssel meg huntokkal. Dungeonök is jópofák lettek. Szóval van pozitív része is a játéknak bőven, szerintem még gond nélkül végig fogom játszani a DLC-ket és a világban is van még mit tenni (végjáték után vissza lehet menni csinálni ami kimaradt). Egyszerűen csak a fő sztori olyan keserű szájízt hagy az emberben ami megmérgezi az egészről kialakított véleményét az embernek.
A portról is röviden: nem jó. Olyan ingadozó a teljesítmény, hogy az már-már példaértékű. Néhol érthetetlen módon lezuhan az fps, kurva sok bug van, néha beragadnak a mobok és hiába fogy el a hpja nem hal meg, néha csak átváltott feketére a kép és ha menübe akartam menni akkor csak a pause jött fel szóval alt+f4. Meg még csomó apró idegesítő hülyeség van amiből egyszerűen ordít, hogy lazy port. Szépnek szép azért.
Aki szereti a szériát és nem retten el a fiúcsapattól annak tudom ajánlani, mert mint játék jó. A sztorit le kell nyelni és élvezni azt a kevés kurva jó pillanatát ami van út közben. Teljes áron felejtős, féláron már jó vétel lesz.
elleni harcnál éreztem, hogy valami nem stimmel. Utána meg rendesen izzadtam, míg az első mentésig eljutottam és vissza tudtam utazni az időben. Most neki kezdtem a huntoknak, mellékküldetéseknek és a repülő kocsi összerakásának.
Én sose voltam nagy Final Fantasy játékos. De hasonlóak a tapasztalataim. Néha eszméletlen hangulatú, néha meg "meh" és szenvedés a szereplőktől. A harc elég pörgős tud lenni és wait mód néha kaotikus.
A port tényleg eléggé gyenge. Hasonlókat tapasztaltam plusz néha a hang elkezd nálam recsegni és csak egy hang minőség állítás után működik normálisan a következő újraindításig.
The Legend of Zelda: Breath of the Wild
Mint játék közel hibátlan. Egyszerűen feldolgozni nehéz mennyi ötlet és eredeti dolog került a játékba. Teljesen más szinten játszik mint bármi más. "kids game" ugye. :D A puzzleök, a harcok, a világ maga, a lehetőségek tárháza egyszerűen lenyűgöző. Open world játékok között egyszerűen etalon lesz. Meg még ömlenghetnék 3000+ karakteren keresztül miért érdemelt meg minden game of the year díjat. Tényleg elképesztő, ráadásul a teljes játékidőm alatt egy darab bugot se láttam ami a mai világban már-már hihetetlennek tűnhet. Node, csak hogy ne legyen tökéletes a kép igazából a sztori az egy a5ös lapon kétszer elfér. Ennél basicebb sztori szerintem már nem is létezhetne. Ami persze úgy ahogy oké, lenyeli az ember, mert annyira kiemelkedő a játék minden egyéb pontja, hogy igazából ez el is tereli róla a figyelmet. A mellékküldetések is többnyire habár ötletesek, de nagyon sablon. Persze értem én, hogy nem a hatalmas drámai sztori miatt játsza az ember a Zeldát, de jó lett volna egy kicsit jobban megerőltetni magukat. Ettől eltekintve baromira élveztem azt a 60+ órát amit eltöltöttem vele. Meg még valószínű fogok is, mert a shrineok felét csináltam csak meg és maradt pár mellékküldetés is. Igazából kicsit skyrim szindróma, lehetetlen teljesen befejezni, mindig lesz valami új amit talál az ember. Szóval ja, igazi jó system seller cím ami miatt már önmagában megéri a switch maradéktalanul.
Bayonetta
12 óra pure rage fun. A sztori szintén elég puritán, de a h&s játékok csúcsán áll. Jól ki lett balanceolva, hogy igazából a hozzám hasonló béna idióták is végig tudnak menni normal fokozaton néhol szenvedve combokat féligmeddig összerakva, de aki több időt szán rá és ügyesebb az olyanokat tud benne csinálni, hogy az ember haja égnek áll. Hard fokozaton pedig ez már így alapkövetelmény. Főleg ha nem végig stone szobrokat akar kapni a fejezet végén. A pályák is tök változatosak voltak, ellenfelek is. Nagyon tetszett, hogy folyamatosan változtatni kellett kivel hogy harcol az ember. Bossharcok is faszán össze lettek rakva és a stílusuk is bejött. Mondjuk az egész játék olyan szinten over the top minden téren, hogy nehéz nem megmosolyogni akár a bossokat akár a szituációkat akár az akciót. :) Ez mondjuk valószínűleg sokakat taszít inkább mint vonz. Emlékszem mikor kijött ps3ra engem is taszított aztán mikor elkezdtem vele játszani beleszerettem, csak közel játszhatatlan volt azon úgyhogy rá is hagytam inkább. Most switchen habár nem tökéletes, de nagyon jó portot kapott úgyhogy boldogság.
Oké, miután befejeztem a játékot nemrég, azt kell mondjam, hogy az Evil Within 2 rendelkezik az utóbbi évek egyik legjobb pure single player játék lezárási szekvenciájával. Ami nekem fel is ért egy meglepetéssel a kötelező horror sallangokkal (ámbár igényesebb és az előző részhez képest jócskán javított gameplay mechanikákkal) megáldott játékidő után.
A legtöbb singleplayer kampányra fókuszáló játékban mindig azt éreztem az esetek többségében, hogy a fejlesztők csak úgy elvágják az egész felépítést bármiféle hatásosabb lezárás, érzelmi jutalom nélkül: "Túlvan már a nagy részén a játékos, ehh, fuckit, csapjuk össze így, minek törődjünk vele".
Az Evil Within 2 zárása nem kifejezetten maga a történet miatt működik és nem is ezért emelem ki (ha nagyon lecsupaszítjuk, a plot ugyanolyan klisés mint akár bármelyik Resident Evil), hanem azért AHOGYAN bontakozik és zárul az utolsó 2 fejezetben. Egyszerre érzelemdús és pörgős jelenetsorok követik egymást fantasztikus zenével, hatásos módon pontot téve a két részen keresztül felépített karakterekre/sztorira, és (ha egy kicsit is átérezzük Sebastian helyzetét) finom katarzissal. Mindebből pedig látszik, hogy a Tango Gameworks-ös fejlesztők valóban törődtek és adtak arra hogy az eddig kialakított történetüket igényes módon zárják le és tegyék kerekké, hogy a játékost közel 20 óra gameplay után is megragadja valami. Igen, lehet rá mondani hogy hatásvadász, meg cheesy, de a Resident Evil / Evil Within játékok kontextusában tökéletesen működik.
Nem azt mondom, hogy "az év sztorija" vagy a "legjobb sztori EVÖR!!4".. de ha már egy feljesztő veszi a fáradtságot játéka lezárására, akkor minimum ÍGY kell ezt csinálni. Bravó!
Azt hiszem, hogy a Zelda és Bayonetta 2-3 óriási érv a Switch mellett. A többi konzolról nem is jut eszembe hasonlóan mozgósító sajnos. (Nagyon szeretem a Ratcheteket, de azért a reboot nem system seller nálam.)
Hard fokozaton pedig ez már így alapkövetelmény. Főleg ha nem végig stone szobrokat akar kapni a fejezet végén.
Szerintem nem vészesebb hardon, mint egy keményebb GoW, például az amúgy felejtős, szaggatós, bugos Ascension (OK, abban a végső boss szinte egy film, ami a többi részre szerencsére nagyon nem volt igaz). Mármint sokkal mélyebb, de ott még a magamfajta alkalmi hackelő és slashelő is jól elboldogult vele. Ehhez képest a szintén Platinum-játék Transformers: Devastationt a tutorial bossnál feladtam (mondjuk meglett volna, csak nem tudtam, hogy kifogyhat a közelharci fegyver is), és inkább újrakezdtem alacsonyabb szinten, amit később sem bántam meg.
Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Bayonettában annyira jó a harc, élvezettel mentem neki sokszor újra az ellenfeleknek, vagy gyakoroltam sok órát egy Alfheimben (amit megtaláltam, teljesítettem mind). Azért túl sok magas minősítés nem jött össze, de egy idő után már estek platinumok is egy-egy fejezet végén. Viszont sok esetben magasabb értékelést kaptam stílusra, ha alapmozdulatokkal gyaktam, mintha több fodrásztechnikát is bedobtam. Nem is értettem teljesen, hogy mitől függ. A DMC1-nél vagy a Ninja Gaidennél ez nyilvánvalóbb volt (ne sérülj, legyél gyors, üss folyamatosan, de legfőképp csináld meg a secret missiont).
A Way Out
Haverral végigseggeltük 6 óra alatt. Nem volt rossz, de messze nem az a "fucktheoscars" szintű storytelling aminek felhypeolták. Érződik rajta az indie jellege is. Messze nem hibátlan. Baromi sokszor őrült meg a játék, teljesen érthetetlen dolgok történtek, teleportálgattunk ide-oda ésatöbbi ésatöbbi. Persze féláras játéknál őszintén szólva nem is vártam feltétlen sokkal többet. Nade ami igazából a legjobban zavart az a kétmilliárd klisé amivel tele lett tömve a játék. Szörszálhasogatás is lehet, mert igazából okkal klisék a klisék meg a setpiecek közben pl tök jól működnek meg látványos is, de akkor is klisé hegyek. Csomó játékmenetbeli dolgot is láttunk már máshol szóval így elég lidl game feelingje van, de nem mondanám azt, hogy nem érte meg. Jó kis szórakozás ismerőssel, nem is nagy befeketetés (felesben véve meg pláne) csak helyén kell kezelni és nem AAA játékot kell várni tőle.
Mafia 3
Ezt nem tudom hova tenni... Nem lenne rossz, de még a mai napig annyira bugos... Szavak nincsenek rá. Talán a Mass Effect veri. Grafikailag se ájultam el. A küldetések annyira egyhangúak, hogy rémisztő. Semmi köze a Mafia-hoz. Egy feka vagy aki bosszút akar állni. Ennyi... Nem csodálom a negatív kritikákat.
Into the breach
Tökéletes kispoén játék, ami sokszor újrajátszva is élvezetes marad. Ugyanannak a Subset games-nek a keze munkáját dícséri akiét a F.T.L. is. Ahoz hasonlóan ezt is ízléses pixelgrafika és midi zene jellemzi, de ez körökre osztott.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=tnURf37cXdQ
Logikai játék. Adott három mech, mindegyik más eszközökkel felszerelve, ezekkel kell a bogárszerű idegenek (Vek) támadásától megvédeni a városokat, és ha lehet, kiirtani őket. A Vekek is sokfélék, sokféle képességgel, ők lépnek először, majd támadni készülnek - hogy hogyan és hova, látni fogjuk a játéktéren. Most a mechjeink lépnek: igyekezhetünk elhárítani vagy elterelni a várost érő csapásokat, illetve irtani vagy éppen egymás megsebzésére rábírni az ellent. Alaposan át kell gondolni minden lépést, gyakran csak nagyon kacifántos megoldással érhető el hogy ne szenvedjen visszafordíthatatlan sérülést a város, és mi magunk sem - olykor pedig csak csökkenteni tudjuk a kárt. Ha nagyon muszáj, visszaugorhatunk az időben a körünk elejére - de csatánként csak egyszer.
Elsősorban a háztömbökre kell vigyáznunk, mert ha ezek sérülnek, pusztul a lakosság (ez a pontszámunkat érinti), de főleg csökken a Power Grid ereje, márpedig ha ez nullára esik, a játéknak vége. Ha magas, az azért is jó, mert nő a százalékos valószínűsége annak is, hogy néha lerázzák magukról a támadást az épületek, meg hát a végjátékra sem ártana bőven tartogatnunk belőle... Másodsorban a mechjeinket féltjük: ha elfogy az életerejük, az adott csata hátralévő részében döglöttek, és meghal a pilótájuk. Pedig ők igen hasznos skilleket kapnak a játék folyamán (már egy első szintű emberünk elvesztése sem öröm, hát még egy teljesen kiképzetté).
Ezen felül minden csattatéren van valami plusz feladat is, ami megnehezíti az életünket, de új lehetőségeket, és ha sikerül megoldani, jutalmakat jelent. Ilyen például egy lerombolandó gát, ami ha átszakad, a víz elsodorja a közelépen lévő Vekeket, vagy egy erőmű, ami nehezen védhető pozícióban állandó céltáblája a bogaraknak, de ha megvédjük, növeli a Power Grid értékét...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=oaiFvuWsfy8
A csatatérre olykor időkapszulák hullanak, amiket megmentve értékes fejlesztéseket szerezhetünk a mechekhez. Ha egy egész szigetet megtisztítunk, szintén ilyeneket vásárolhatunk a csaták során felhalmozott pontjainkból. A mechek fejlesztett reaktort kaphatnak, amivel új rendszereket üzemelhetnek be, vagy a meglevők plusz képességeit nyithatják meg. A maradék pontokból pedig valamelyest kijavítgathatjuk a Vekek tépázta Power Gridet.
Aztán nekiveselkedhetünk a következő szigetnek - ahol számottevően erősebb bogarak várnak ránk. Legalább két sziget kipucolása után megpróbálkozhatunk a végső küldetéssel - minél több szigeten fejlődtünk, annál hatékonyabban vehetjük fel itt a harcot, de annál ádázabbak a bogarak is.
Akár győzünk itt, akár elbukunk a háború bármelyik pontján, egy pilótánkat visszaküldhetjük az időben, így egy pici előnnyel kezdhetünk a következő játékba. Ezen felül különböző achievementek teljesítésével újabb mech csapatokat nyithatunk meg, akik teljesen másképpen harcolnak, mint a többi - ezzel is növelve az újrajátszás élményét.
Megint egyszerű de nagyszerű kis játék született a Subset Gamestől, örülök neki, és várom a következőt!
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=awHepFu-YBk
Annyi a gond vele hogy még nem jottem ra miért nem ugyanazt a pilotamat kuldenem mindig vissza
Talán ha tobb van unlockolva akkor nagyobb eséllyel kapsz time podban pilotat meg gondolom vannak még más képességuek is de nehéz lemondani arrol aki +1 move, +2 Hpval kezd és nem hat rá se a füst se a web :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Nekem is volt kedvencem, de a kezdeti pilóták sztem nem olyan jók mint némelyik aki podból jön, így érdemes váltani. Ez akit te mondasz nekem nem került elő, pedig jól hangzik. Én azt szerettem aki +3 mov első kör +1 mov mindíg stb. De az is érdekes aki csupa grid res bónuszt hoz, lehetne rá építeni...
https://twitter.com/NotDracon/status/970434153048100870
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
:-DDD
Final Fantasy XV Windows
Kb. 30 órám van benne, szóval nem csak afféle első benyomás.
Ez egy konzol port, szóval ilyenkor nem sok jóra számít az ember. Ehhez képest eléggé jól sikerült a dolog. Meglepő mennyiségű videóbeállítási opció van, és a 980Ti kártyámon simán megvan a 60 FPS még elég vad beállításokkal is (1080p-ben). Egy kisebb probléma volt még, hogy rosszul kezelte a full screen módot, de a konfigba beírt 0-val ez is megoldódott.
A 30 óra alatt 1 fagyásom volt csak, de mivel elég sűrűn van automatikus mentés, nem okozott problémát. Kicsit lyukas a memóriája (memory leak), mert egy idő után (2-3 óra játék) elkezd durván akadozni a játék. Ilyenkor újra kell indítani és megint jó. Van egy jópofa debug kiírási lehetőség is, amivel figyelni lehet az FPS-t és a memóriák telítettségét.
Az irányításnál egy-egy cselekvéshez 3 gombot is rendelhetsz (2 bill, 1 egér), szóval ezt sem spórolták ki. Mondjuk én X-Box kontrollerrel tolom, szóval nem tudom mennyire jó vagy rossz bill+egérrel. A kontrollerhez is 3 séma van, viszont ezek fixek, nem tudod átkonfigolni.
A sztori
A sztori úgy kezdődik, hogy a Király apu elküld téged, a Herceget és kíséreted a szomszéd országba, hogy feleségül vedd az ottani hercegnőt. Ehhez a Regalia nevű kabriót adja még. A "kíséreted" valójában 3 jó haverod, akik egyben a partit is jelentik. A hercegi küldöttség leginkább úgy néz ki, mintha 4 punk elidulna a Szigetre.
Nyilván nagyon hamar történik valami, ami felrúg mindent, de ezt nem akarom elspoilerezni.
Parti
Mindenkinek van valamiféle speciális képessége, amit bizonyos körülmények között lehet használni. Noctis (ez vagy te) pecázni tud (minigame), amivel kajákhoz tud nyersanyagot szerezni. Az egyik csávó főzni tud, kempingezés során készít valamiféle kaját a rendelkezésre álló nyersanyagokból. Ez azért fontos, mert másnap a kajától függő bónuszokkal megy a csapat (pl. nagyobb támadó érték, több HP, stb). Szóval ez hasznos. A harmadik fickó ahhoz ért, hogy hasznos cuccokat találjon a vadregényben, a negyedik meg fotózni tud, ami a játékban annyit jelent (eddig legalábbis), hogy táborozásnál kiválogathatsz a napi 10 random lőtt fotóból (screenshot) párat, amit megtarthatsz.
A partiban ez a 4 srác van tehát. Számomra kicsit meglepő volt, hogy nincs egy nő sem, és valószínűleg nem is lesz, mert a képzettségfákon csak ennek a 4 karakternek vannak fejlesztenivalói.
Világ
A játék nyílt világú akar lenni, de valahogy nem az igazi.
Autóval zéró a vezetési élmény, csak a gázt nyomod és megy automatikusan. Elágazásoknál kell csak jelezned, hogy merre akarsz tovább menni, illetve parkolásnál, de ott sem te irányítod a manővert. Ja és persze csak az utakon lehet az autóval menni.
Gyalog sokkal jobb a szitu, így más valóban elmehetsz bárhova, elég szép a világ. Nem túl nagy, de nagynak érzed, mert gyalog lassan haladsz. Ezen lehet szerencsére javítani egy kicsit előrehaladva a sztoriban, amikor hozzáférhetővé válnak a Chocobók (óriáscsirkék, amiken csirkegolni lehet).
A világban fix pontokon születnek fix ellenfelek, fix pontokon találni nyersanyagokat. Szóval ha valami kell, tudod, hogy hol keresd. Szerencsére van néhány randomabb spawn is, főleg éjszaka.
A világ sajátossága, hogy északa démonok mászkálnak mindenfelé. Ezek a világ faunájához hasonlóan nagyon extrém kinézetű lények, és általában elég erősek. Simán taálkozni már első szinten is 30. szintű Iron Giant-tel, ilyenkor jobb elszaladni. Éjszaka tehát jobb megszállni egy hotelben vagy kempingezni (a kempinghelyek is fixek és mágiák védik őket a démonoktól).
Harcrendszer
Ez elég jó lett, viszonylag gyors és kaotikus. Noctis-nak van egy speciális képessége, egy teleportszerű támadás, amivel egészen messzi ellenfelekhez is oda tud pillanatok alatt jutni és még nagyot is sebez rajtuk. Ezt okosan használva erős ellenfeleket is le lehet győzni.
A többieknek is vannak saját speciális támadásai/akciói, amiket érdemes használni, mert sok előnyhöz lehet jutni általuk. Pl. az egyik karakter éjszaka erős fényt tud gyújtani, ami zavarja a démonokat. Sok kombótámadásos képesség is van.
Alapból ötféle fegyvertípus van, a kard, a nagy kard, dárda, két tőr és pisztoly. Van továbbá mágia is, alapból Tűz, Fagy és Villám. Minden ellefélnél megvan, hogy mi ellen mennyire védett. Ezt a harc közbeni megfigyeléssel lehet kideríteni.
Noctis bármilyen fegyvert és mágiát tud használni, a többiek csak 2 félét.
A játék nem fogja a kezed, simán bead sokkal magasabb szintű ellenfeleket is. Pl. az egyik szokásos 16-18. szintű spawnpontnál megjelent egy 76. szintű lépegető. El is huzintottunk onnan gyorsan. :) Ugyanakkor jó csapatmunkával magasabb szintű ellenfeleket is le lehet győzni.
Ha valakinek elfogy a HP-ja, akkor csak harcképtelenné válik és még egyszer ekezd fogyni a max HP csík. Viszont az így elvesztett HP már nem gyógyul vissza harc után azonnal, hanem csak nagyon lassan, pár másodpercenként egy. Harcképetelenné vált karakterhez oda kell menni és egy gomb megnyomásával felszedni. Ha nem sikerül odaérni időben, akkor az kiesik a csatából, és csak méregdrága újraélesztő tárggyal lehet magához téríteni, ha még abban a csatában számítani akarsz rá. Egyébként a nyertes csata végén az "elesettek" feltámadnak, de csak 25% HP-juk van a maxhoz képest. Ha a főhős hal meg, akkor game over.
Szóval a harc nagyon jó, jól variálja a sebességet és taktikát.
Világtérkép
Ennek azért szentelek külön fejezetet, mert ez messze a legrosszabb része a játéknak. Pl. nincs olyan nézete, hogy egyszerre lásd a küldetéseid. Mindig csak az egyiket mutatja, és rád bízza, hogy ez most közel van hozzád vagy sem. Tök jó lenne, ha mindig látnám, hogy mi van a közelben, mert így sokszor megyek el párszáz méterre egy küldetés mellett.
Az is rossz, hogy autovezetés közben egy másik világtérképet mutat, aminek más funkció vannak. Ennek az lenne a szerepe, hogy kiválaszd hová akarsz utazni (lehet megkérni az egyik havert, hogy ő vezessen). Ezt is sikerült baromi nehézkesen megoldani, ahelyett, hogy rákattintanál a célpontra smondanád, hogy menjünk ide, először a célválasztó módot kell kiválasztani (küldetés, Parkoló vagy szabad). Ekkor a térkép automatikusan a kocsihoz ugrik, bárhol is voltál. Ezután kell keresgélni, hogy hova is akarsz menni.
Számomra tök egyértelmű lenne, hogy kiválasztok bármit a térképen és azt mondom, hogy menjünk, és automatikusan odamegy (vagy legalábbis olyan közel, ahova az autó el tud jutni).
Le lehet tenni egy jelzést a téképre, ami aztán mutatja a játéko közben, hogy merre van és milyen messze. Ez tök jó, viszont ezt sem lehet használni az autós világtérképen.
Verdikt
Pro
- Jól fut, szép (75.5 GB)
- Kiráy harcrendszer
- Open world
Contra
- Világtérkép
- Nincs női karakter
- Nagyon kevés randomitás
5/7
Tango
"Lagging is a lifestyle."
http://store.steampowered.com/app/417290/Ghost_of_a_Tale/
nem próbálta ezt valaki?
Most nyomtuk fél órát a lányommal.
A Styx játékokra emlékeztet. Szerintem nagyon szép lett és megkapó mesebeli hangulata van, a karakterdizájn eszméletlenül jó. Eddig harcolni nem kellett nem tudom, hogy az lesz e benne később. Egy kóterben ébredünk nem tudjuk, hol az asszony meg úgy kb semmit. Belebotlunk egy kalózbékába aki kicsit zakkant és piát kell neki csenni, cserébe válaszol néhány kérdésünkre amivel nem nagyon lettünk előrébb. Az irányítás kontrollerrel szerintem szmút. Eddig kb ennyi.
rwurl=https://youtu.be/kzN4jF4wAyg
Jó lesz az.
Buy now or wait for sale? :)
Igazából szerintem várhatsz vele. De ha nagyon nincs mivel tolni, akkor be is szerezheted.
Jó lesz az.
Most fejeztem be a 2013-as Shadow warriort. Nekem nagyon bejött, bár az elején egyes nagy arénáknál vért izzadtam, mire rájöttem a taktikákra. És a legvégén is, mert ott már annyira sokan jönnek, hogy az elején a bossokból mondjuk egyszerre 6, meg az aprónép. =D
De addigra a jó öreg Wang már ultra tápos, csak a tetkóit meg a karma pontokat ésszel kell szétosztani, mert mindenre nem fog jutni egy végigjátszással.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Háhá, én meg a 97-eset. :D Nagyon régen játszottam vele utoljára, szóval kijárt már neki az ismétlés, és igazából mostanra sikerült megértenem, hogy miért nagy klasszikus ez a játék sokaknak. Nekem sosem állt kézre igazán, a Duke 3D meg a Blood valahogyan egyértelműbb és plasztikusabb, annó emiatt alacsonyabb nehézségen is vittem végig.
Most viszont fel mertem rakni Who Wants Wangre, és egy kis szenvedés után belejöttem és nem bántam meg. Az a "baj" a Shadow Warriorral, hogy igazából nem skillből, hanem kő-papír-ollóból és felszerelésből kell megnyerni a csatákat, mert célozhatsz te bármilyen jól, egy shadow ninja akkor is összecsomagol, ha nem pusztítod el robbanószerrel olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet (nem sikerült rájönnöm az egész kampány alatt arra, hogyan lehet hatékonyan dodge-olni a lövését).
Az óriás darazsakat konkrétan az esetek 70-80%-ában nem lehet eltalálni, szóval ha megtámad egy raj, akkor vagy ledobod nekik a gázbombát, vagy meghalsz / hatalmas életerőveszteséggel éled túl a dolgot. A coolie ghostokkal is kergetőzhetsz rengeteget és pazarolhatod rájuk a lőszert, hogy aztán később ne legyen, ha nem jössz rá arra, hogy ninjaütésekkel gyorsan kinyírhatod őket, amíg kikelnek a kamikazékból. Emiatt elsőre kurva nehéznek hat a játék, és csak akkor lehet jókat darálni, ha kitapasztaltál sok dolgot és jó vagy a secretek megtalálásában is.
Ha ez megvan, akkor elkezd ütni a játék és egy badass, letehetetlen adrenalinlöket lesz az egészből. Majdnem minden fegyver és tárgy tökéletesen használható abban a szituációban, amire kitalálták őket, csak tudj gyorsan váltogatni a különböző cuccok között meg találj beléjük lőszert. A level design kurva jó, Wangen szétröhögöd magadat, pályából meg pont elég van.
A Classic Redux verzióért viszont kár, mert egyrészt bugos (tud crashelni, quicksave-elésnél néha csavargatja a brightnesst, ilyen jóságok), másrészt egy kicsit igénytelen. Pl. nem értem, hogy HD hudra miért volt idő, normális skyboxokra meg miért nem, amikor a source port teljesen 3D-s, tehát az eredeti 2D-s skyboxok nem fogják kitölteni az eget. A célzás sem okés, a railgunnal pl. baromira nem tudsz rendesen célozni a szar függőleges célzás miatt, ráadásul még félre is hord (ha messzire célzol, akkor a crosshairtől egy kicsit balra kell vele lőni). A probléma gyökerét persze gyorsan megtalálja ez ember, ha belekukkant a creditsbe:
rwurl=https://i.imgur.com/lYOjYK9.jpg
Vagyis egy ősrégi, valamint egy régi és befejezetlen source portból és az EDuke32-ből gyúrták össze, így nem csoda, hogy vannak hiányosságok. Mindegy, a lényeg, hogy az esetek többségében jó vele játszani, a gondok meg szokhatóak.
Szerk: Poénból végigverekedtem magamat a shareware epizódon a legnehezebb fokozaton is. Nem sokkal keményebb, mint a Who Wants Wang, de összességében több az ellenfél és beleraktak néhány wtf részt, amitől kurva nehéz tud lenni (pl. mindjárt az első pályán 3 shadow ninja ugrik neked... egyszerre). Bleh, ez a fokozat legyen a fanatikusoké, inkább ugrom a Wanton Destructionre meg a Twin Dragonra.
Mellesleg röhej, hogy a 3D Realms annak idején ingyenesen adta ki a megkésett kiegészítőket a játékhoz (összesen 25 új pálya, ami 3-mal több, mint ami az alapjátékban van), manapság a Gearbox meg elkér 20 eurót 8 pályányi új Duke 3D-ért.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Király!
Akkor majd amíg 1 hétig Bostonban leszek munkán, lesz mivel játszani a hotelszobában a melós laptopon. =D Nameg a Fallout 2-t is a repcsiútra szánom.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Termékeny hosszú hétvége volt. Befejeztem a Spec Ops The Line-t is.
Egy kellemes cső tps, fedezék lövölde játék, itt-ott baromi hangulatos és szép, néhol kicsit öregecske.
Az alap sztori szerintem elég eredeti. Dubai környékén egy durva, szűnni nem akaró homokvihar van, a globális időjárás változás miatt. A szűnni nem akarót értsd körbekerítette egy örökös homokvihar, ami néha be is tör a városba. A város egyes részeinél a homokdűnék konkrétan a felhőkarcolók feléig érnek. A városban rekedteket légi úton ugyanezen okok miatt nem lehet evakuálni, az élelem és víz fogy (más kérdés, hogy miért nem lehet őket mondjuk a tenger felől elvinni).
A játék mechanikájához tartozik, hogy ha kirakatüvegek, vagy bármi átlőhető fal mögött sok homok van, azt jelöli a játék. És ha kilőjük, akkor beömlik egy nagy rakás homok, ami általában meg is öli az összes környékén lévő ellenfelet. Ráadásul időnként jön a homokvihar, amikor szart sem látni, imbolyogva lehet csak közlekedni, szarul lehet célozni és szinte nem hallanak semmit az ellenfelek sem.
A játék története nagyon eldurvul a végére, konkrétan 4 befejezését sikerült felfedeznem, de nem vagyok benne biztos, hogy az a kb. 2 extra döntés amit a játék közepe felé lehet hozni változtat-e bármit ezeken felül. Nem akarok spoilerezni, de elég durva lesz a helyzet és a végén már mi sem leszünk benne biztosak, hogy mi is a küldetésünk igazi célja.
Aki bírja a csőlövöldéket, jó sztorival, tegyen vele egy próbát.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=IuJTbNsCj0o
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
OMG! Még most is felbasz, hogy milyen flash a játék sztorija! =D Kicsit utána olvastam, mert nem volt minden tiszta. Super Spoiler alert, csak akkor nézzétek meg, ha nem akartok vele játszani, vagy már végig vittétek:
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Igen, a Line kiváló játék. Én nem szeretem a military FPS-eket, de a sok éltető felhasználói rivjú miatt (folyton előkerült random cikkekben, kommentekben anno), beadtam a derekam, megvettem egy akcióban, és nem is csalódtam. Azon játékok szűk körét erősíti, amit játék preferenciától függetlenül mindenkinek érdemes egyszer végigtolni (ráadásul nem is hosszú, én anno 6 óra alatt végigvittem).
A kamikazékat amikor meghalnak én mindig odamentem a kardal, és amint ki akart kelni, azonnal "lefejeztem" :)
Mint a harakiri-nél a kisegítő jóbarát, aki ha nem jól öli meg magát, akkor lefejezi... :D
"Fight steel Die honor"
"I eat resistance for breakfast"
Mr. Conan
Én is próbálkoztam a karddal, de azzal valahogy nem mindig jött össze (lehet, hogy a port nem szereti annyira az egeres célzást, ha hit detectionről van szó, vagy csak én vagyok béna, nem tom), az ütögetés viszont mindig bejött. Kár, mert a kard sokkal poénosabb egyébként, de egy idő után már le tudtam vágni őket vele repülés közben, szóval az kárpótolt. :D
Egy biztos: ezt a szinkront sosem fogom megunni:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=phitdexy3YI
Everybody dead... I like that. :D Röhej belegondolni, hogy ez egy amerikai csávó, aki atomból előhúzta a full rasszista "ilyen szarul tudnak angolul az ázsiaiak" klisét. :DD
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Igen, amúgy a szinkron óriási volt benne... Imádtam.. :D
"Fight steel Die honor"
"I eat resistance for breakfast"
Mr. Conan
Shadow of Mordor
27 óra alatt lement az alapjáték sztorija. Pont a végére kimaxoltam mindhárom fegyvert is, és talán csak egy skill maradt ki, amit nem tudtam még megvásárolni. Kellemes volt, főleg a második helyszín (Nurn), meg az, hogy a magam oldalára is állíthatom az orkokat. Ez adta meg a Nemesis System igazi ízét.
Ennek ellenére a legjobban talán a graug vadászós küldetés tetszett. A törpe karaktere zseniális, maga a vadászat meg epic. Folytatom is a vadászós DLC-vel a mordori pályafutásomat.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Tomb Raider 2 fan remake demó
Még egy ilyen keserédes játékot. :D Baromi jó a prezentáció, tökéletes klasszikus Tomb Raider hangulat, szép grafika, a TR Anniversary-ból átemelt irányítási séma, kontrollertámogatás meg amit akarsz.
És hogy játékként milyen? Borzalmas. :D Egyértelmű, hogy a srác, aki csinálja teljesen segghülye ahhoz, hogy egy ilyen játékban hogyan kell vezetni a játékost, mert abszolút inkompetencia jellemzi a pályadesignt. Ha hússzor nem haltam meg, mire ezen a fránya demón sikerült átverekednem magamat, akkor egyszer sem, mert néhány helyen abszolút fogalmam nem volt arról, hogy melyik kiszögellésre tudok ráugrani és hogy mi vezet a biztos halálba. Néha simán csak az van, hogy leereszkedsz valahova, keresed a kiutat, aztán amikor rájössz, hogy zsákutcába kerültél, már nem tudsz visszajutni oda, ahonnan elindultál, szóval csak az öngyilkosság segít. Olyan is előfordult, hogy egy bug miatt elsőre Lara nem kapta el a platformot, aztán amikor végigpróbáltam a másik hármat (és meghaltam a fenébe háromszor) és végső kétségbeesésemben még egyszer megpróbáltam az elsőt, hirtelen elkapta. :D
A fényeffektek vezetnének a helyes irányba? Nope, sikerült szakadékokat is bevilágítani, a játék meg még felcsavart brightnessel is olyan sötét néhol (gondolom valami HDR effektet sikerült túltolni), hogy ne lásd a mélyben lévő tüskéket, a sziklán lévő takonyfilter viszont fénylik annyira, hogy párkánynak hidd. :D Kamera? Hát az sajnos nem valami jó, mert sok helyen nem tudod 360 fokban körbeforgatni, alternatív nézet, ami mondjuk az ilyen helyzetekben mutatná, mi van mögötted, nincs.
Persze ez csak egy demó, a teljes verzió pedig még nagyon messze van, szóval remélem, hogy csatlakozik majd a csapathoz egy level designer, vagy esetleg feedbackben megkapja a fejlesztő a visszajelzést ahhoz, hogy magától is fejlődjön a dologban. Ez alapján egyelőre inkább az eredeti TR2.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Shadow Warrior: Wanton Destruction
Fura egy története van a Sunstorm Interactive-nak. A Duke 3D-hez készült kiegészítőjük (Duke it out in DC) nagy volt, de sok helyen túl bonyolult ahhoz, hogy élvezni lehessen. A Bloodhoz gyártott mappackjük (Cryptic Passage) egy fokkal jobb, frankók a pályák, de az alapjátéktól azért elmarad.
Ehhez képest a Wanton Destruction, vagyis a Shadow Warriorhoz összerakott csomag magasan a legjobb cucc, amit valaha csináltak, totálisan az a minőség, mint ami az eredeti játékban is ott van, sőt, néhol még überelték is. A poén? Sok-sok évvel a Sunstorm csődje után, 2005-ben vagy 2006-ban adta ki a neten a 3D Realms, tök ingyen. :D
Valami befejezetlen, polírmentes cuccra számítana az ember ilyen múlttal, de nem, ez egy teljesen befejezett, fasza játék 12 (illetve inkább 11, de erről majd mindjárt) brutáljó pályával. Mindezt úgy, hogy igazából a sunstormos bonyolultság megmaradt, csak valahogy mindig sikerül úgy irányítani a játékmenetet, hogy megtaláld azokat a hülyén eldugott kapcsolókat. Poénosak az emberi sprite-okra lecserélt ellenfelek is, a sztorija meg nem irreleváns mellékzönge, hanem egy igazi folytatás, aminek a végén Wang kinyírja Zillát a fenébe.
A járművezetősdit kispórolták, de ez nem is baj, mert bár az eredeti játékban poén elütögetni, agyonlőni meg szétrobbantgatni egy nagy adag ellent a járműves részeknél, az irányítás és a célzás nehézkes, gagyi volt. A pályák is feszesebbek lettek így.
Egyszer bicsaklik csak meg a minőség, de akkor sem komolyan: a repülőgépen játszódó pálya epic, de elég idegesítő is. Jó szar, amikor úgy lőnek rád egy függöny mögül 4-5-en, hogy nem is látod, bemenni a függöny mögé meg nem tudsz, mert kilyuggatnak, ha megpróbálod... és akkor ezt eljátssza a pálya még háromszor, te meg vaktában lövöldözöl a shotgunnal. :D Az is jó, amikor a repülőgép szárnyain kell rohangászni úgy, hogy folyamatosan le akar fújni a szél. Ja és persze, hogy itt sikerül eljátszani azt a klasszikusan sunstormos húzást is, hogy az egyik kulcs egy random budiban van elrejtve, hozzájutni meg úgy tudsz, hogy lehúzod a benne lévő szart, majd feljön egy kulcs. Logikus! :D
A szar mondjuk valahogyan egyébként is visszatérő motívum, gondolom csak azért, hogy meglegyen a Build-játékoktól megszokott kifinomult ízlés:
rwurl=https://i.imgur.com/EUfEFgZ.jpg
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Final Fantasy XV
Talán a legrövidebb FF amivel eddig játszottam. Közel 40 óra volt úgy, hogy kurva sok mellékküldetést és huntot csináltam, meg sok időt elbasztam bóklászással. Ebből a fő sztori max 15-16 óra volt, talán. Inkább annyi se. Ami elég masszív WTF?! Sokat elmond, hogy van pár ismerősöm steamen akiknek sikerült kevesebb mint 20 óra alatt eljutnia chapter 13-ig a 14ből. O.o (rád is nézek Nightcrawler... :D Gondolom itt akadtak meg páran amikor rájukbassza a játék a lvl40+os mobokat akiket meg se tudnak karcolni, ohwell) A sztori is elég hullámvasutas. Vannak tök jó pillanatai amit képes fél pillanat alatt a béka segge alá küldeni majd újra ragyog egy kicsit amit utána olyan stílusosan csap szét, hogy arra példát nem tudok most hirtelen mondani. Volt egy rész a vége felé amikor már konkrétan azért drukkoltam, hogy hagyják abba a sztori magyarázást, mert minden mondattal egyre nagyobb faszság volt az egész. :D Összességében kurva nagy csalódás a sztori teljes valójában. Nem tudom ki szülte ki magából, de holyfck. Nem méltó a névre.
A játék maga viszont tetszett. A harcok jók, a boyband se zavart. Sőt, bejött amit akartak csinálni velük. A kapcsolat amit a 4 srác felépít nagyon szépen fejlődik és az egyetlen értékelhető pontjai voltak a végjátéknak. Meg úgy az egész sztorinak igazából csak a 4 karakter közti interrakció volt ami végig nagyon erős volt. A single MMO érzés is bejött a questeléssel meg huntokkal. Dungeonök is jópofák lettek. Szóval van pozitív része is a játéknak bőven, szerintem még gond nélkül végig fogom játszani a DLC-ket és a világban is van még mit tenni (végjáték után vissza lehet menni csinálni ami kimaradt). Egyszerűen csak a fő sztori olyan keserű szájízt hagy az emberben ami megmérgezi az egészről kialakított véleményét az embernek.
A portról is röviden: nem jó. Olyan ingadozó a teljesítmény, hogy az már-már példaértékű. Néhol érthetetlen módon lezuhan az fps, kurva sok bug van, néha beragadnak a mobok és hiába fogy el a hpja nem hal meg, néha csak átváltott feketére a kép és ha menübe akartam menni akkor csak a pause jött fel szóval alt+f4. Meg még csomó apró idegesítő hülyeség van amiből egyszerűen ordít, hogy lazy port. Szépnek szép azért.
Aki szereti a szériát és nem retten el a fiúcsapattól annak tudom ajánlani, mert mint játék jó. A sztorit le kell nyelni és élvezni azt a kevés kurva jó pillanatát ami van út közben. Teljes áron felejtős, féláron már jó vétel lesz.
:DDD Hát igen... Már a
elleni harcnál éreztem, hogy valami nem stimmel. Utána meg rendesen izzadtam, míg az első mentésig eljutottam és vissza tudtam utazni az időben. Most neki kezdtem a huntoknak, mellékküldetéseknek és a repülő kocsi összerakásának.
Én sose voltam nagy Final Fantasy játékos. De hasonlóak a tapasztalataim. Néha eszméletlen hangulatú, néha meg "meh" és szenvedés a szereplőktől. A harc elég pörgős tud lenni és wait mód néha kaotikus.
A port tényleg eléggé gyenge. Hasonlókat tapasztaltam plusz néha a hang elkezd nálam recsegni és csak egy hang minőség állítás után működik normálisan a következő újraindításig.
The Legend of Zelda: Breath of the Wild
Mint játék közel hibátlan. Egyszerűen feldolgozni nehéz mennyi ötlet és eredeti dolog került a játékba. Teljesen más szinten játszik mint bármi más. "kids game" ugye. :D A puzzleök, a harcok, a világ maga, a lehetőségek tárháza egyszerűen lenyűgöző. Open world játékok között egyszerűen etalon lesz. Meg még ömlenghetnék 3000+ karakteren keresztül miért érdemelt meg minden game of the year díjat. Tényleg elképesztő, ráadásul a teljes játékidőm alatt egy darab bugot se láttam ami a mai világban már-már hihetetlennek tűnhet. Node, csak hogy ne legyen tökéletes a kép igazából a sztori az egy a5ös lapon kétszer elfér. Ennél basicebb sztori szerintem már nem is létezhetne. Ami persze úgy ahogy oké, lenyeli az ember, mert annyira kiemelkedő a játék minden egyéb pontja, hogy igazából ez el is tereli róla a figyelmet. A mellékküldetések is többnyire habár ötletesek, de nagyon sablon. Persze értem én, hogy nem a hatalmas drámai sztori miatt játsza az ember a Zeldát, de jó lett volna egy kicsit jobban megerőltetni magukat. Ettől eltekintve baromira élveztem azt a 60+ órát amit eltöltöttem vele. Meg még valószínű fogok is, mert a shrineok felét csináltam csak meg és maradt pár mellékküldetés is. Igazából kicsit skyrim szindróma, lehetetlen teljesen befejezni, mindig lesz valami új amit talál az ember. Szóval ja, igazi jó system seller cím ami miatt már önmagában megéri a switch maradéktalanul.
Bayonetta
12 óra pure rage fun. A sztori szintén elég puritán, de a h&s játékok csúcsán áll. Jól ki lett balanceolva, hogy igazából a hozzám hasonló béna idióták is végig tudnak menni normal fokozaton néhol szenvedve combokat féligmeddig összerakva, de aki több időt szán rá és ügyesebb az olyanokat tud benne csinálni, hogy az ember haja égnek áll. Hard fokozaton pedig ez már így alapkövetelmény. Főleg ha nem végig stone szobrokat akar kapni a fejezet végén. A pályák is tök változatosak voltak, ellenfelek is. Nagyon tetszett, hogy folyamatosan változtatni kellett kivel hogy harcol az ember. Bossharcok is faszán össze lettek rakva és a stílusuk is bejött. Mondjuk az egész játék olyan szinten over the top minden téren, hogy nehéz nem megmosolyogni akár a bossokat akár a szituációkat akár az akciót. :) Ez mondjuk valószínűleg sokakat taszít inkább mint vonz. Emlékszem mikor kijött ps3ra engem is taszított aztán mikor elkezdtem vele játszani beleszerettem, csak közel játszhatatlan volt azon úgyhogy rá is hagytam inkább. Most switchen habár nem tökéletes, de nagyon jó portot kapott úgyhogy boldogság.
The Evil Within 2
Oké, miután befejeztem a játékot nemrég, azt kell mondjam, hogy az Evil Within 2 rendelkezik az utóbbi évek egyik legjobb pure single player játék lezárási szekvenciájával. Ami nekem fel is ért egy meglepetéssel a kötelező horror sallangokkal (ámbár igényesebb és az előző részhez képest jócskán javított gameplay mechanikákkal) megáldott játékidő után.
A legtöbb singleplayer kampányra fókuszáló játékban mindig azt éreztem az esetek többségében, hogy a fejlesztők csak úgy elvágják az egész felépítést bármiféle hatásosabb lezárás, érzelmi jutalom nélkül: "Túlvan már a nagy részén a játékos, ehh, fuckit, csapjuk össze így, minek törődjünk vele".
Az Evil Within 2 zárása nem kifejezetten maga a történet miatt működik és nem is ezért emelem ki (ha nagyon lecsupaszítjuk, a plot ugyanolyan klisés mint akár bármelyik Resident Evil), hanem azért AHOGYAN bontakozik és zárul az utolsó 2 fejezetben. Egyszerre érzelemdús és pörgős jelenetsorok követik egymást fantasztikus zenével, hatásos módon pontot téve a két részen keresztül felépített karakterekre/sztorira, és (ha egy kicsit is átérezzük Sebastian helyzetét) finom katarzissal. Mindebből pedig látszik, hogy a Tango Gameworks-ös fejlesztők valóban törődtek és adtak arra hogy az eddig kialakított történetüket igényes módon zárják le és tegyék kerekké, hogy a játékost közel 20 óra gameplay után is megragadja valami. Igen, lehet rá mondani hogy hatásvadász, meg cheesy, de a Resident Evil / Evil Within játékok kontextusában tökéletesen működik.
Nem azt mondom, hogy "az év sztorija" vagy a "legjobb sztori EVÖR!!4".. de ha már egy feljesztő veszi a fáradtságot játéka lezárására, akkor minimum ÍGY kell ezt csinálni. Bravó!
Azt hiszem, hogy a Zelda és Bayonetta 2-3 óriási érv a Switch mellett. A többi konzolról nem is jut eszembe hasonlóan mozgósító sajnos. (Nagyon szeretem a Ratcheteket, de azért a reboot nem system seller nálam.)
Szerintem nem vészesebb hardon, mint egy keményebb GoW, például az amúgy felejtős, szaggatós, bugos Ascension (OK, abban a végső boss szinte egy film, ami a többi részre szerencsére nagyon nem volt igaz). Mármint sokkal mélyebb, de ott még a magamfajta alkalmi hackelő és slashelő is jól elboldogult vele. Ehhez képest a szintén Platinum-játék Transformers: Devastationt a tutorial bossnál feladtam (mondjuk meglett volna, csak nem tudtam, hogy kifogyhat a közelharci fegyver is), és inkább újrakezdtem alacsonyabb szinten, amit később sem bántam meg.
Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Bayonettában annyira jó a harc, élvezettel mentem neki sokszor újra az ellenfeleknek, vagy gyakoroltam sok órát egy Alfheimben (amit megtaláltam, teljesítettem mind). Azért túl sok magas minősítés nem jött össze, de egy idő után már estek platinumok is egy-egy fejezet végén. Viszont sok esetben magasabb értékelést kaptam stílusra, ha alapmozdulatokkal gyaktam, mintha több fodrásztechnikát is bedobtam. Nem is értettem teljesen, hogy mitől függ. A DMC1-nél vagy a Ninja Gaidennél ez nyilvánvalóbb volt (ne sérülj, legyél gyors, üss folyamatosan, de legfőképp csináld meg a secret missiont).
Sors bona, nihil aliud.
A Way Out
Haverral végigseggeltük 6 óra alatt. Nem volt rossz, de messze nem az a "fucktheoscars" szintű storytelling aminek felhypeolták. Érződik rajta az indie jellege is. Messze nem hibátlan. Baromi sokszor őrült meg a játék, teljesen érthetetlen dolgok történtek, teleportálgattunk ide-oda ésatöbbi ésatöbbi. Persze féláras játéknál őszintén szólva nem is vártam feltétlen sokkal többet. Nade ami igazából a legjobban zavart az a kétmilliárd klisé amivel tele lett tömve a játék. Szörszálhasogatás is lehet, mert igazából okkal klisék a klisék meg a setpiecek közben pl tök jól működnek meg látványos is, de akkor is klisé hegyek. Csomó játékmenetbeli dolgot is láttunk már máshol szóval így elég lidl game feelingje van, de nem mondanám azt, hogy nem érte meg. Jó kis szórakozás ismerőssel, nem is nagy befeketetés (felesben véve meg pláne) csak helyén kell kezelni és nem AAA játékot kell várni tőle.