Hozzászólások
Elsődleges fülek
Volt valaki 10-15 éve, aki folyamatosan itt kötött ki javaslatként, ha egy tag feltette, hogy projektort venne. Egy vicces színfolt volt, megjegyeztem :)
Anno csináltunk pl projektort egy monitor kijelző+írásvetítő kombinációjábó
Akkor te voltál, aki folyton erre pörgött :D
Az UHU ragasztós néni ismét támad :D
Ezek nagyon szórakoztatóak. Amikor kisipari módszerekkel összeollózza az újságból a kis cikkeket, és felragasztja a villamos üvegére.
Most, kaja közben jöttem rá.
Lorenz Keel valójában...
rwurl=https://www.anime-planet.com/images/characters/keel-lorentz-42320.jpg?t=...
...Soros Gyuri!
Ha a cigó osztja az asszonyát, fix, hogy nem mész oda, mert a következő pillanatban téged fog mindkettő osztani.
Semmit nem teszek, ha látom, hogy mindkét fél hülye. Ott már közbeléptek, amikor az egyik védekezésre képtelenné vált. Az ilyen szitukta mondták a régi viccben: Én már csak egy kávét kérek!
Mármint mire gondolsz?
- Pelenkázzá te, én megyek kocsmába!
Na, ez az, még büdösek is!
Neked is voltak írós terveid. Mi lett velük?
Nálunk csak űrkikötő van.
Milyen szerencse, hogy kb nem megyünk sehova, bár kisebb esélyt látok rá, hogy röffentsünk valamit jan 1. előtt-után pár nappal
Nem mondanám, hogy volt előttem egy értelmes családmodell, mert nem volt, tehát nincs sok viszonyításom.
De először az együttélésről: Én már rájöttem, hogy nem vagyok az a rettentően monogám típus, azonban mégis úgy látszik, hogy egy fiatalon házasodott ember életét élem (gyerek nélkül), tekintve, hogy az asszonnyal 24 éves korom óta, tehát 13 éve együtt vagyok. Ennyi idő után statisztikailag már válni szoktak a népek. Nem tudom, hogy merjek-e erre ráépíteni egy gyereket, amikor én is változom. Már messze nem ugyanaz az ember vagyok, mint a kapcsolatunk kezdetén.
Elindulhatok a gyerek felé, meg elindulhatnék a másik irányba is. Nehéz kérdés, és pont a nehézsége okán semmit nem változtatunk, ami végső soron senkinek sem jó.
Ez a kötet valahogy kimaradt. Ha belegondolok, igazi body horror a javából :D
Sajnos a végén ez az összevisszaság elvett számomra minden feszültséget a történésekből, amely korábban még jobbára jelen tudott lenni.
Valamennyire reagálva az előző témára:
Milyen életutat kövessek vajon a család témájában?
Talán a társadalmi megszokás hatalma, de egyre többször ötlik ez eszembe. Ha mást akarok, mint a többség, az leginkább azért van, mert önző vagyok, vagy mert soha nem mozgattak a társadalmi konvenciók?
Nem látom a win szitut az egész házasság intézményében.
Hozzá lehet állni a dologból a béta szemszögből, hogy megpróbálom lockolni magamnak a nőt. Ez sehova sem vezet. Az ilyen pasik arra ítéltetnek, hogy megcsalják és elhagyják őket.
Mivel nem akarok lockolni abból a poolból, ahonnan nagy eséllyel nőket választanék, ezt megérzik rajtam, így nincs is szükség az elkötelezettség kikényszerítésére, szentesítésére. (persze, vannak a 9-10 wonder womanek, de ilyenek felé nem nyitnék komoly reményekkel, because egy nő sem ér annyit, hogy a hátamra vegyem az egóját és tényleg tartanom kelljen attól egy elkötelezett kapcsolatban, hogy lelép)
Szóval, nem igazán érzem a házasság szükségét.
Ott van a gyerek kérdése:
PRO: Szerintem cool dolog, ha van az embernek egy fia (a lány is lehet jó, csak kockázatosabb). Felnevelhetem, utat mutathatok neki.
Van bennem egy ilyen kép, hogy szomorú ember az, akinek nincs utódja.
KONTRA: Kicsiként jellemzően kibaszott idegesítőek és gyakran gusztustalanok is. Szerintem megőrjítenének. Legalábbis az a műsor, amit kapok belőlük látogatásokkor pár órára, több, mint elég belőlük.
Másrészről, ami talán a legfontosabb: Egyszerűen nem érzem a belső igényt rá, hogy apa legyek. em álmodozom olyan dolgokról, hogy egyszer majd a karomban tarthatom a csöppséget. Igazság szerint valahol messze a sor végén van az egész téma a gondolataim között olyanok mögött, mint az intellektuális siker, cool kocsik, jó életszínvonal.
Nem tudom, el kellene indulnom valamilyen tervvel egy irányban, vagy majd hozza az élet.
Szerintem alap női psziché témában elég érdekes és találó meglátásokat tesz, amelyek igazságtartalmát - számomra - nem nehéz belátni. A mostani videó kicsit erős, ezért is gondoltam, hogy megosztom. Szerintem érdekes gondolatkísérlet.
Ez nem így megy. Szépen lefoglalod a szállást pár napra, és 2*6 órát utazol ;)
Axel nem öregszik.
Négy éves kortól lehet menni családilag síelni! Ott van hó!
Ne aggódj, pokolra kerül. Az már régen rossz, ha a krampusz is rászólt.
Ejj, kísűn szósz, testvír! Tavaly ilyenkor még jól jött volna kis burkolóanyag okosba!
What kind of telep?
Sőt, olyan szinten nem érzem át a privilidzs drámát, hogy az sem izgat, hogy itt is utazol a magas labdáimra :)
Majd az idő eldönti, mi merre kopik, de ez a része legalább holt mind1
Viszont nincs évszázados családi gazdagság. Mindenkinek van és volt esélye megannyiszor, hogy felemelkedjen. Igen, a cigóknak is.
Miért lényeges számunkra, hogy milyen white priviledzs van Usában?
Boss Level
Ismét Graundhog Day, csak ezúttal budget akciófilm. Őszintén szólva jobban jártam volna, ha helyette újranézem pár hete látott Palm Sprignset.
Először is; akciófilmnek gyenge. Legalább lehetne vicces, de ez is az a film, amin azért mosolyogsz, mert nagyon akarsz. Lehetne még jó a történet, de a hosszabb párbeszédek totál bealvósak, hiába mondja éppen Mel Gibson.
Az egész úgy indul, hogy a csávót midig megölik, és már feladta. Ezzel az a baj, hogy habár karakter szempontból magyarázható is lenne, de mégis hiányzik annak a nyoma, hogy legalább egyszer megpróbálta volna összerakni, miért is történik vele mindez.
A másik pont a karakter: Ahogy beleszarik az egészbe, úgy téged sem von be a kalandba, nem vagy ott vele. Nem hiszem, hogy csak azért, mert túl kicsi a TV :D
A kétharmada felé kezd kicsit jó lenni, de ennyi.