Hozzászólások
Elsődleges fülek
RIP. Az egyik kedvenc szinkronhangom, az övénél talán csak Juhász Jácint orgánuma jellegzetesebben kellemes, sajnos már rég nem él ö se.
Alapvetöen az eredeti nyelvet preferálom (manapság nem csoda), de a régi nagyokat hallgatni bizony élményszámba ment.
Plusos játékokkal akkor játszhatsz, ha van aktív elöfizetésed, és beszerezted öket, amikor a csomagban voltak. Cserébe számodra már nem fognak kikerülni belöle, mint Netflixen vagy Game Passnél.
Tehát ja, azt kell nézned, hogy érdekelnek-e majd az aktuális benne találhatók, hogy megérje az árát az elöfizetés. Multiplatformra nyilván ott lehet a PC is, ha vsn VGA-d, és bármire játszhat a használtpiac vagy az akciók.
És persze az is kérdés, hogy a jövöben mennyire kívánod fenntartani az elöfizetést, hogy arra alapozz. Ha az OpenRA jrlentené a multit, akkor gyakorlatilag a majdani játékokra kell alapoznod (persze jó a felhömentés is, pláne hogy még pendrive-ra se másolhatók nélküle a mentések, de nem létkérdés; extra kedvezményeket is lehet kapni vele a store-ban), illetve az érdeklödési körödre. Nem úgy tünt, hogy mostanában orrba-szájba mindennel játszol, de a bövülgetö PS Plus Collection csomag most egy új belépönek kitart pótláshoz egy darabig. Ha az tetszik, az jó jel. Én föleg miatta fizetnék elö, de egy részük akár még jöhet is beláthadó idön belül PC-re. Némelyik talán elöbb, mint egy PS5 és sxinte biztos elöbb, mint egy kurrens VGA.
Én VGA-t már csak akkor hiszek el, ha a gépemben látom.
Bőcsi lóhúgy mindkettő, de ízben van különbség.
Válasz Ingen kommentjére.
Értelek, nekem inkább maga a "Heineken / Staro / Pilsner vonal" csípi a szemem, mert nem jók. A Staróz is Bőcsön gyártják a hazait, a Pilsner Csehországból jön, de nem a cseh/nyugati minőségben. Félreértés ne essék, szerintem a szlovák Staro (tudom, hogy cseh, de én a szlovák dobozokhoz jutottam hozzá) vagy a cseh Kozel (felénk Arany Ászok-árban csapolják) sem nagy ász, de sokkal jobb, mint a hazai (igaz, az új magyar Kozelt még nem próbáltam, mert nem volt rá okom). Más cseh söröket szoktam inni.
Szeretem az IPA-kat, bár ritkán innám azokat egész nap (a Soproni IPA eléggé IPA light, szerencsére árban is). Keverni szoktam összevissza, ha egy kocsmában 4-5-féle sör van, akkor gyakran 4-5 sörre maradok ;) De szívesen iszogatok egész nap lágert vagy pilsenit is, főleg szűretlent (azt nem mindenki bírja), és jobb híján megiszom a Dreher Goldot is, csak egyszerűen elég alja. Kevés korrekt alapsör kerül ki itthon a nagy gyárakból.
Szerk.: A többieknek és szeretteiknek pedig jobbulást!
Heineken? Inkább a csapolt SARS-CoV-2!
Akkor legyen Az ifjú Werther szenvedései, a Lolita, a Közöny, az Apák és fiúk vagy a Bűn és bűnhődés.
Megértem, ha valakinek más jön be (mondjuk, Werthertől én is a falra másztam, mármint a művet sem élveztem, a többi így volt jó), de bizonyos történetek elmeséléséhez nem feltétlen kedvelhető karakterek kellenek. A D9-ben sem volt azzal bajom, hogy a főszereplő nem a mások által elvárt volt, ha már én nem vártam el, hogy ilyen vagy olyan legyen.
Szerk.: Hogy legyen echte film is: Amerikai szépség.
Én bírtam, a folytatásról viszont már a demónál lepattantam.
Ezt teljesen elfogadom, csak az eredeti állítást lehetett kategorikusként is értelmezni. A D9 nem volt rossz, de a hype-tól függetlenítve néztem, és kedvenc ennek ellenére sem lett.
(Amúgy nekem a D9-cel is volt bajom: a főszereplő egy antipatikus gyökér volt, semmi esély az azonosulásra...)
Mit mondjon a Citizen Kane vagy a III. Richárd?
Reméltem, legalább életnagyságú. Akkor belépett volna.
És egy kutyáért annyi ember nem is halt meg a John Wickig.
Az utóbbi MS-játékoknál legalább az Ultimate-be beszoktak kerülni. Ezeknél túl nagyot nem fognának a spúrsággal már.
Az EndWarra gondolsz. Sose próbáltam, kimaradt, mint a Game Commander.
Ha egy sört bontasz, mert kívánod vagy a társalgás megkívánja, az azért csak elfogy. (Ha meg iszol tízet, akkor pont nem az utolsó fél lesz a lényeg. Ha meg többen vagytrok rá, akkor marhára elaprózva is szét lehet osztani a maradékot.) Nem arról van szó, hogy főztél egy teli bográcsnyi gulyásleveset. Nem nagyon volt még olyan, hogy csak azért ittam meg sört, mert nem lehet eltenni.
Egyébként műanyag üvegben kis ideig eltehetők a sörök, és most nem elsősorban a strapapalackos Borsodira gondolok, de ott vannak a csapházak is, illetve az elvitelre is dolgozó igényesebb kocsmák. Az átlag mondjuk olyan söröket iszik, hogy a másnapos sör nem is akkora minőségi érvágás már. Persze az Aro párizsin is lehet aggódni, hogy már biztos nem az igazi, mert két nap múlva lejár a szavatossága, de a bajok nem itt kezdődnek.
Az a baj, hogy ha normálisan étkezel, akkor abból kérdéses értelme van mennyiségileg visszavenni azért, hogy egészségtelen dolgokat ehess és ihass. Szerencsére a kefír és tsai-n, valamint a zöldségeken kívül vannak vállalhatóbb magvak vagy egy kis sovány sajt is beférhet. Én mindent is szeretek, de most tényleg spórolok még a joghurton is. A bélflórámnak ott a sok zöldség, savanyúság.
Ha egyszer elérem a versenysúlyomat (még egy tízes mínuszba), nem tudom, hogy mennyire merek édességet enni. Szerintem ünnepekre, megvendégelésekre, különlegességekkel megkínálasok elfogadására leszek kénytelen leszorítani, az tarthatatlannak tűnik, hogy magamnak csak úgy vegyek valamit. De ja néhány szem lencsecsipsz vagy ilyesmi olykor beleférhet.
A bolti ice tea néven árult akármik nekem egyszer undorítóan édesek. Egy jó krémes sosem okozna gondot, talán egy lúdláb sem, de legutóbb meginni alig tudtam a cukros löttyöt, amit csak azért vettem, hogy ne sört vagy "üres" vizet vegyek. Most már azt mondom, hogy inkább veszek ugyanannyiért csapvizet, vagy inkább bevállalok egy kis szeszt.
De ha az a kalória fehérje lenne benne mind, akkor Vajk egész nap inna.
December elejéig csak kis mértékben csökkent a fogyasztásom, addig is lement már egy tízes. Azóta valamivel többet eszem inkább, mert nem biztos, hogy sörben kell bevinni a tápanyagot. Illetve nyilván kezdetben jobban ugranak le a kilók. Nehét megítélni, de a párnapos ivászatok meg szoktak látszódni kilókban, ha nem is eszem akkor többet, és nekem úgy tűnik, vissza is vetik egy héttel a fogyási terveket, ha nem járnak együtt mozgással (pl. vízparti nyaralás vagy sok tempós sétával, cipekedéssel járó turistáskodás a piálás ellenére sem szokott visszaesést okozni).
Az italban mindenesetre van szénhidrát bőven, már az is sokat jelentett pár éve, amikor letettem a tea ízesítéséről, mert nem napi 2-4 liter benyakalása mellett nagyon nem volt mindegy. Azelőtt nem tudta meginni keserűen, most már édesen fura, de kevésbé szeretek már teázni, sokkal több vizet iszom inkább. Néha egy kis gyümölcslével bűnözöm, de gyümölcsöt enni nem állok neki estére, és egyébként is inkább zöldség megy. Szerencsére egyébként is zöldségpárti vagyok, illetve szeretem a natúr kefírt, joghurtot és aludttejet legalább annyira, mint az ízesítettet, így ez nem nagy lemondás.
Az a legérdekesebb, hogy egy éve vagy kétszer-háromszor ennyit ettem, talán még desszert nélkül is, mégism ritkábban vagyok éhes. Szinte már bármennyi ételtől jól tudok lakni. Hiába esne jól többet enni, amikor abbahagyom, eltelve érzem magam, és ez így marad szinte következő étkezésig. Viszont amit elkezdenék kicsit nassolni, visszaesnék, mint annak a rendje. Mint amikor az orvos mondta, hogy lehet enni nyugodtan csokit, napi egy kockát. Annak kb. annyi értelme van, mint naponta lenyalni egy pikoló sör habját vagy minden reggel felszopatni magad befejezés nélkül.
Inkább többet, mert így több idő van rá. Viszont ahhoz, hogy össze is jöjjön, délelőtt kell, az intermittent fasting miatt éhgyomorra (amíg fogyok, fejlődök és jól érzem magam, addig ez valószínűleg nem is gond), mert ha belemerülök bármibe, akkor már úgyis megcsúszom, és nem fér bele.
Most viszont félig-meddig pihenőn vagyok, mert volt a kertben konfliktusom egy diófatörzzsel, jobb nem nagyon megerőltetni. Majd vacsora előtt azért tekerek egy keveset.
Mivel uszodába csak jobb időben jártam korábban is, egyébként itthon sportolok, a járvány nem korlátozza a testmozgásomat, legfeljebb az elsősorban nem sportcélú sétát.
Szeptember-október óta lement 20 kiló, hiszen alig piálok (társasági ivó lévén idén csak két napon fogyasztottam alkoholt), és az étrendemet is átszabtam egy kicsit (a fő változás mennyiségi, illetve a desszert/nasi drasztikus elhagyása, de egyébként is kalibráltam rajta).
A Spartan Assault twin-stick shooternek inkább elmegy (kb. a kétharmadánál járok jelenleg), mint a két HW az élvonalbeli RTS-ek között. Olyan szintű játszhatósági problémáik vannak, hogy el sem hiszem. Viszont az SA és az SS esetében a co-op mostohán kezelése elég érthetetlen.
Már csak azért is, mert a HW-k erénye a kooperatív kampány (nem azért mert annyira jó, hanem mert van, és funkcionál), illetve egy tradicionálisan PC-s műfaj aktuális konzolosítása, ha nem is nóvum, de próbálkozás. Ugyanakkor ha más skinnel, más néven megjelennek PC-re, szerintem a süllyesztőbe kerültek volna. Jó, látszik, hogy nem kétfilléresek, főleg a HW2 átvezetőin, a Halo CE Anniversary óta azokat elég jó szinten nyomják.
Ja, én éppen a Game Pass miatt írtam. Arra pont jó, hogy 300 Ft-ért letudjam az egyszer letudósokat, de amivel komolyabb terveim vannak, annál pont nem megyek sokra a csomagba kerüléssel. Szinte biztos vagyok benne, hogy a Forza Horizon 4 steames verziója is problémamentesebb lesz, mint az eddigi volt. Ha tudom, hogy jön, akkor kivártam volna a vásárlással ezt a bő két évet :)
Megjegyzem, third-party tűzfalat is azért nem használok, mert a Windows Store-os játékoknak voltak velük problémáik. A Comodóval se az FH3, se az FH4 demóját nem tudtam működésre bírni, és nem egy pár napig fennálló vagy jogosultságok adasával megoldható probléma volt. Szerencsére már nem is muszáj. Valójában néhány őskövület játékomba is belekötött (pl. Baldur's Gate, Blade Runner, Imperialism), inkább azért töröltem, de azokat még mindig működésre bírtam szenvedni, ha akartam, az új MS-játékokat meg nem.
A régi AC-k még rövidebbek voltak, de az általam végigjátszott 1, 2, B is hozta a túlnyújtott érzetet. Ha csak a főszálra megyek, az biztos segített volna, de rossz szokásom, hogy azokat a nyílt világú játékokat tartom valóban jónak, melyek akkor is lekötnek, ha kihasználom a nyílt világot és a "mellékes" tartalmat.
Howard nem rossz, de az a baj, hogy alapvetően ritkán kötött le igazán a szövege, pedig nem bonyolította túl. (Sőt elmondhatom, Dosztojevszkij, Dickens vagy akár Jókai jobban tudja magát olvastatni velem, tehát magamból kiindulva biztos nem adnám fel kötelezőnek :) A karakterek felszínesebbek voltak, a leírt birodalmak, országai társadalmainak kidolgozása még inkább. Conan mindig mindenkit lenyomott, mert ő mindig mindnekinél erősebb, gyorsabb és rátermetebb, törvényenkívüli (ha király, akkor kevésbé), aki senkire nincs tekintettel, de valójában mégis, és persze minden nő a karjaiba veti magát, akikkel korrekten bánik. Martin Kay-utánérzet, na.
Ami rendkívül tetszett, hogy úgy tartotta low szinten a fantasyt, hogy a mágusok mégis komoly fenyegetést jelentettek, és nem nyeszlett, piszkavasat felemelni sem tudó köpönyeges kockák voltak. Kár, hogy bossokban mérsékelten volt ötletes, túl sok volt a visszatérő óriásmajom és kígyó, és alapvetően sokszor kerül újra ugyanaz a kaptafa. A jobban megírt varázslókon túl persze voltak jól működő részek is, a barátra, Lovecraftra emlékeztető környezetű novellák is érdekesek voltak. (Mondom ezt úgy, hogy Az őrület hegyei számomra fárasztó volt kissé, de próbálom ezt arra fogni, hogy nem papíralapon talákoztam vele, ami nagy hátrány. Még azóta sem barátkoztunk össze igazán.)
Nyilván ezek egy részét nem illik felróni egy műfajteremtőnek, és bár A Mars hercegnőjében Burroughs szerintem sokkal folyékonyabban ír, annál 2021-es szemmel is jóval érdekesebbnek mondanám a világát. Szóval jó a Conan és fontos darabja a fantasyirodalomnak, csak ma már alapvetés meghaladni. Ez persze sok mindenre igaz lehet, csak ez esetben nagyon . Értsd: akármennyire is köti a kora Wellst is, időállóbb, ahogy Mary Shelley Frankensteinje vagy Poe is, ha ősi sci-fire/fantasyre/horrorra/krimire gondolok.
Megleplek: van egy pár játék (ami több, mint a Flight Sim, az egyetlen darab), melynél van probléma feléjük. Eközben a Fallout 3-ból és a New Vegasból GOG-ra kerültek fel az "ajánlott" verziók, nem Steamre. Tényleg nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen formában kerülnek fel a saját platformra.
A kooperatív társaim a Halo: Master Chief Collectionnél azt nem tudták megoldani, hogy ne kelljen egy játékért mind a hatot a store-ból. És egyébként játékfüggő, hogy melyik játéknál milyen ökörséget találtak ki, mert kreatívak. Használom én is, nálam nem mindennel van szívás , de aggasztóan vegyes a kép.
Nincs kétségem afelől, hogy lehet majd moddolni az új TES-t, de a kínálatba rövidesen bekerülő korábbi játékaiknál való hozzáállás még kérdéses. És az is, hogy a következő résznél biztos, hogy a legsajátabb verziójuk lesz a legbiztosabb megoldás.
TES-moddoláshoz el sem tudom képzelni alkalmasabb platformot az övékénél.
Én csak a zseniális A bárányok hallgatnak miatt érzem magam célközönségnek, a többi négy film nem fér bele a motiváló kategóriába. Illetve az ötödiket, a Risingot nem láttam, hátha majd az! :D
Kár hogy CA azóta továbbra is csak Total Warokat tol ki... :(
Ez nem igaz, egyik kedvenc univerzumodba is beszálltak még utána egy Halo Wars 2-vel, melynek ugyanaz az Alistair Hope lett az atyja, mint az Alien: Isolationnek.
Bár nem éltem volna meg csapásként, ha kimarad ez a fejezet a játéktörténelemből, az első részhez hasonlóan nagyon konzolbiztos RTS lesz, de legalább már nem a WarCraft: Orcs & Humans útvonalkeresését majmolták, mint az Ensemble elődben.
A Hellblade pedig tényleg über pszichózisbomba fülessel.
A könyvekben a világ földrajza magyarázta, hogy miért nem volt nagy rasszkavalkád: a megismert világ marhára nem a trópusokra esett. Néhány egzotikusabb vidékről odakerült feketét azért mutogattak. (Ha nem is volt mindenkinek kifejtve a bőrszíne, illetve nem mindenki volt hófehér, ez inkább a főszereplőknél volt egyértelmű.) A rassztémára alapvetően ott voltak a nem emberi fajok. (Cserébe volt nem erőltetett, véletlenül sem kvótaízű leszbikus szál.)
A szláv nyakonn öntés pedig erősen érződik a végeredményen, de vannak bőven egyértelműen germán, kelta, görög, ázsiai, műmesei, tolkieni elemek. Egy az egyben Lengyelországnak megfeleltni bármely országot egyértelműen szerintem nem lehet, és Toussaint, Kovir, Skellige vagy Nilfgaard nagyon egyértelműen nem az. Lengyelországből észlelt Európaként már inkább felfogható.
Az Howard volt, aki azt is levezette, hogy a hyboriai kor népeiből konkrétan mely maiak lettek, sok ázsiai és fekete szereplővel, Sapkowskinál ilyen nincs. (Itt jegyzem meg, hogy bírom a Conan világát, Howard fontos alapokat tett le, de sokkal gyengébben írt, mint Sapkowski.)
A folytatás átkerült az Együttélési mizériába, innen kezdődnek.