Hozzászólások

Egyszerűen csak röhejes volt a vége. Az nem zavart volna, hogy ha legalább logika lett volna abba, hogy milyen idegenek császkálnak a bolygón. Nem, azok is nevetségesek voltak.

A sugárzást meg, döntsd el te. Valamitől a nőci is meghalt kint. Bár ez a földönkívüliek számlájára is írható lehetett volna - sőt, én is inkább rájuk tippelnék, mert a csajt is megtámadták valami zöld szutyokkal.

De, ez még nem változtat a tényen, hogy a vége nem poén volt, hanem kínos.

Adott egy csajszi (Michelle), aki autóbalesetet szenved, de túl sok részletre eleinte nem emlékszik. Kibilincselve egy szobában ébred, ahova aztán betoppan egy hapek és férjeket megszégyenítő módon tesz elé ízlésesen összeválogatott reggelit. Persze a nő rögtön rosszat sejt, és ez a gyanú újra és újra elő-előbújik belőle.

Howard (a megmentő, vagy "megmentő"?) elmondása szerint a felszínen komoly csetepaté zajlik, és a sugárveszély miatt nem szabad elhagynia se neki, sem Michellenek a bunkert. Kételkedhet, és kételkedik is, de nem mutathatja jelét, a hős ugyanis igencsak labilis idegrendszerrel van megáldva - amit valószínűleg a háborús múltja is előidézhetett - így nincs más választása a nőcinek. Alig ismeri még a környezetét. Mindamellett pedig tudja jól, hogy ha szökni akar sem tud addig, amíg a Howard nadrágövén fityegő kulcscsomót meg nem szerzi. ( "A kutyám vagy..." )

Kiderül, hogy nem ketten vannak a bunkerben, hanem hárman, ugyanis Emmett - aki elméletileg a rejtekhely felhúzásában segédkezett - is a kicsiny, szívet melengető család része. A családé, mely három, igen eltérő jellemű és gondolkodásmódú emberből áll.

Adott a komoly, elszánt, gyanakvó Michelle, a szófosó, naiv Emmett és a teljesen kattos Howard, aki az egyik pillanatban gondoskodó papi, a másikban pedig egy savval teli tartályba gyömöszöl, miután fejbe lőtt. Hupsz!

Ahogy telik az idő, egyre több dolog derül ki a kinti állapotot illetően. Michelle rájön, hogy valami tényleg nincs rendben odakint - így kénytelen beletörődni sorsába. De, nem sokáig! Elhatározza, hogy hatástalanítják az őket fogva tartó férfit, és valamelyikük egy speciálisan elkészített ruha segítségével a felszínre tör, hogy segítséget hívjon.

Persze a dolgok nem mennek mindig tökéletesen, így Emmett arra a döntésre jut, hogy kicsit oldja a feszültséget ("Hupsz!"). Michelle még elszántabb üzemmódba kapcsol, hogy szökését véghez vigye, ám óvatlanságának köszönhetően mégis lebukik. Szerencsére idő előtt sikerül szétcsesznie mindent a bunkerben, és nagy nehezen megmenekülnie Howard elől - aki nem mellesleg úgy tűnik, mindenben a halott (vagy mondjuk szerencsésnek?) kislányát látja.

És itt jön az a rész, ami engem piszkosul teletömött "Mi a fasz?" -szal.

Kiderül, hogy Idegenek invázióznak a sárgolyónkon. Olyan "űrhajókkal", amik félig biológiai lények, félig meg gépek ( vagy annak tűntek). Eközben idegen lények császkálnak a szömörcésben, amiket meg leginkább valami hernyóval keresztezett Xenomorphoknak tudnék leírni, (legalább) négy "lábbal".

A csajszit végül elkapják - párszor - és egy "űrhajó" próbálja magába invitálni, nem túl szokványos módon. Hús-vér lény csápja húzza fel száját tátva (gondolom arra készült), hogy bekebelezze a kocsival együtt. És akkor jön a váratlan fordulat. A minden képzeletet felülmúló harc más űrből érkező intelligens (?) lények technológiája, és a Molotov-koktél között.

Igen, bazdmeg...

A kis Michelleünk egy francos kis tűzzel elpusztítja a Világűrt átszelő "szuperintelligens" űrrovart(gépet!?), és aztán kibaszottul elindul egy kórházba, hogy segítsen a túlélőkön.

Ja, mert közbe kiderült, hogy annyira komolyan azért még sincs sugárzás. Igen.