Hozzászólások

Abban egyetértek hogy Moken elég gyakran szól be célzottan személyeknek vagy csak úgy a világ azon részének akikkel nem ért egyet. Ez akkor zavar ha személyeskedésbe fordul, ami egyre gyakoribb. Én bírom hogy ilyen sokféle ember jár ide, de fent kéne tartani egy alapvető tiszteletet egymás felé.

Én Logitech F310-el nyomom, foleg az analóg karral.
Kb 2 kataktert tanultam meg jatszani, de online még mindig sokszor elvernek.
Az MK-kat mindig a tempó és dinamika miatt preferáltam, nameg mert a mozifilm óta teljesen fanja lettem az egésznek. (Még a rettenetes rajzfilm sorozat is megvolt valamint a tv sorozat.)
A negyedik és a 9. resz kozotti erat a haveromnal nyuztam mert akkor meg nem volt konzolom. Oszinten szolva mindegyik reszt kedveltem a maga idejeben. (Kiveve a SubZero, SpecialForces duo).
A kilencedik rész story modjat meg nem tudtak uberelni, de ettol fuggetlen egy piszkos jo fighting game lett az X.

Miért baj hogy az erő érzékenység már bárhonnan eredhet? A régi időkben (Old Republic) sem volt minden Jedi mester egy szappanopera kaliberű beltenyészet része. Ez túlságosan predesztináltá tenné a karakterek útját akik így belennének árnyékolva a vérvonalukkal. Így legalább ott van a szabad akarat hogy mit kezd magával. Bár Rey is sokáig nem tudott arról mire képes, mígnem az erő "felébredt" benne, amit úgy is lehet értelmezni hogy az erő mint valami felsőbb hatalom szólította őt, mert eljött az idő.
Ben-ben pedig ott lüktet a Skywalker vér Leia miatt. De amennyire Kylo vágyott arra hosszú ideig hogy a múlt árnyékain túlnőjön, úgy ebben a filmben teljesen elengedte őket. Innentől kezdve már nem szerepet keres hanem utat az életében.

Jah, így van. Van akinek bejött, van akinek nem. Én 3szor néztem meg és még mindig kurvára tetszik.

Nincs értelme, oda is bejönne verni magát.

A világ változik és mi is. Nem létezik objektivitás, de persze megélheted annak a szubjektivitásodat ha kellően nagy a hátszeled (sok hasonló vélemény). Pedig ez csak annyit jelent hogy bele tartozol egy álltalános ízlésbe/megélésbe. Ezért lehet illúziód arról hogy létezik objektív szemlélet és te rendelkezel is vele.

Majd egyszer rájössz hogy sok igazság létezik, és nem csak a tiéd, valamint hogy egyszerre is létezhetnek annak ellenére hogy eltérnek egymástól.

Tartós elmebetegségben szenvedek, másodjára is kurvára tetszett a film. Jobban mint bármelyik prequel rész vagy a 7 , esetleg a Rugó1.
Sőt. Fertőző kór lehet, mert akik velem jöttek azoknak is nagyon tetszett.

Jó lenne ha elővennék Barker-t. Oda lennék egy Undying filmért is.

Ebben egyetértek, fantasztikus karakterek voltak benne nagyon jó castinggal. King mindig is szeretett őszinte gyermek barátságokról írni idióta tini-horroros szarságok helyett. Szeretem ahogy a gyermeki tisztaságot ütközteti a gonosszal.
Remélem a felnőtt színészek is el lesznek ennyire kapva.

Azzal hogy ketté szedték az AZ-t, nem igazán jött át sokaknak a könyv lényege, hogy mennyire máshogy viszonyulunk a félelmeinkhez, mennyire máshogy kezeljük őket gyerek illetve felnőttkorban. Így is egy nagyon igényes film lett, de avatatlan szemeknek sablonos lehet:
Gyerekek akik találkoznak egy gonosz démonnal ami bohóc formát ölt, aki személyre szabottan terrorizálja őket ami miatt mégjobban elszigetelődnek a többi embertől (felnőttek) és rájönnek hogy csak egymásra számíthatnak. Úgyhogy összefognak, és a bajtársiasság segítségével leküzdik a félelmeiket ezzel kifingatva a bohócot.
Viszont ha a második rész tartja a színvonalat akkor együtt nézve simán a legjobb King adaptációk közé kerülhet.

Érdekes dolog ez a rajongás. Emlékszem mikor anno ültem a moziban közel a hiperventilláláshoz és vártam hogy meghalljam azokat a bizonyos taktusokat majd a sárga betűket. A Baljós árnyak premierje volt, egy nagyon meghatározó élménye gyerekkoromnak.
Az első SW film amit életemben láttam kb. 5 évesen az a Birodalom visszavág volt, évekkel később volt szerencsém látni kölcsön kazin a Jedi-t. Majd amikor a 90-es években újra moziba került a felújított trilógia akkor láttam végre a New Hope-ot is és oda voltam érte meg vissza.
Érdekes hogy az előzmény trilógia mennyire más volt mint amire számítottam mégis mennyire oda voltam azért is. A régi részek hangulata és humora már nyomokban sem volt meg. De mégis voltak saját erényei: gyönyörű világok, kultúrák, építészet, lények....iszonyat mennyiségű kreativ munka, megtámogatva három olyan OST-vel amiknek majdnem minden egyes száma óriási dallamokkal operáló mestermunka volt Williams-től.
Az ébredő erő a reklámok alapján viszont nem hozta nekem a várt hatást, végül mégis kellemes meglepetés volt moziban. Bár azt azért hozzá tenném hogy J.J. sztem jobb munkát végzett a Star Trek első részével anno.
A Zsivány egyes volt az egyetlen SW film amit nem élveztem, hiába volt egy nagyon hangulatos és igényes film. Én ott éreztem becsapva magam ahogy kaptam a legnyílvánvalóbb fanservice-t, ami szinte már sértő volt. Utáltam hogy egyik karaktert sem kedveltem és hogy nem kapott benne szerepet egy fénykard sem. Persze megértettem azokat is akik szerették.
Valami oknál fogva én most vissza kaptam azt amit nagyon szerettem a SW-ban az új résszel, és ez most nem azért van mert régi húrokat pendít, hanem azért mert nagyon az ízlésemnek való lett a film.

Ez mind csak azért ugrott be mert kerestem valamit a cuccaim között és a kezembe akadt egy csomó régi cuccom. Vader, Solo, Jango és Obi van bábu, matricás füzet, egy kis cirkáló modell, 3 poster és még egy rakat kacat. Annyira már sosem leszek elvarázsolva mint akkor amikor ezeket gyűjtöttem, és ennek nem csak az az oka hogy a filmek változnak hanem sajnos az hogy én is.

Figyelj Moken, az igaz hogy te már láttad a filmet és véleményed is van róla amit le is írtál részletesen, de azóta csak azért jársz ide vissza hogy keresd az önigazoló kommenteket amik megerősítenek abban hogy igazad van és jogosan kötsz bele mindenkibe akinek téritő szándék nélkül más a véleménye.
Te vagy az aki borasztóan sokat kötekszik itt és nem tudom megérteni mi felé irányul ez a rengeteg indulat benned.

Még mindig nagyon egyszerűen gondolkodsz erről. Nekem nem kell téged meggyőzni, és neked nem kell magadat legyőzve érezni ahhoz hogy eljussunk arra a pontra hogy nem lesz konszenzus de ettől még tiszteljük egymás véleményét.
Az én stílusom azért idegesít téged mert teljesen máshogy gondolkodom erről mint te? Nem ez az idegesítő stílus Moken, hanem az amikor valaki agresszívan támadja a véleményed minimális tisztelet nélkül, magyarázza hogy miért gondolsz hülyeségeket majd megfejeli azzal hogy reménytelen eset, mert nem is tudja mi az a SW(sőt nem is szereti!) ha így gondolkodik. Ez a fajta arrogancia az ami idegesítő.

Igen, értelek téged is. Nem mondom hogy az én megközelítésem az abszolút igazság. Én is szeretem a SW szériát a toposzaival és minden elemével együtt. De nagyon nagyon vágytam már valami rendhagyó és új megközelítésre, valamint nagyon szeretem a rendező munkásságát és én arra vágytam hogy ez inkább az ő filmje legyen, mintsem egy hagyományos SW film.
Amik téged zavartak azok nekem imponáltak. De ez nem azért van mert igénytelen vagyok, vagy mert nem tisztelem a sorozatot, hanem mert mind az eredeti trilógiában mind a preguel trilogiában megtaláltam azokat a dolgokat amiket szerettem. De amióta a Disney átvette, nekem nem adott semmit amiért rajongani tudtam volna többszöri megnézés után is. Most éreztem végre azt hogy megint van létjogosultsága egy újabb trilógiának azzal hogy ad valami újat nekem, ami tetszik.
Mint írtam korábban, a SW valahol mindenkinek mást jelent. Ez a film sokszor táncolt vékony jégen, de számomra semmi olyan nem történt benne ami blaszfémia lenne. Én nagyon éreztem benne azt az érzést amit nekem a SW jelent. De tökéletesen megértem hogy számodra pedig más volt a szájíz a film végén.
Nem kérek senkit hogy azonosuljon az én meglátásaimmal-megélésemmel, csak tartsa tiszteletben hogy létezik más vélemény is, és nem alávaló meg inkompetens feltétlen. (ez nem neked szól)