Hozzászólások
Elsődleges fülek
Zoo írta: Az sem baj, ha teljesen mást fejleszt. Kíváncsi leszek, ez a tankos dolog meg így éppen annyira borzasztóan hangzik, mint amennyire érthetetlen volt videókon. Pedig sokan mondják, hogy csak a játék egy része, de ha lecserélték rá a bossfightok tekintélyes részét, az nem jó :(
Pedig sajnos ez van, klasszikus értelemben véve tulajdonképpen egy darab bossfight nincs a játékban. A kiváltásukra két dolog hivatott: egyrészt a tankozás, amiből kétféle van (a már említett lopakodás és a normális lövölde), de istenigazából csak a lopakodósra lehet rámondani azt, hogy fun, de az is csak a két bossfight jellegűeknél (mert akármennyire is utáltam a Deathstroke és az Arkham Knight elleni csatákat, azok legalább érdekesek voltak, a Deathstroke-osban meg sok szívásnak én voltam az okozója amiatt, hogy sokáig nem hallgattam egy elsőre baromságnak tűnő hintre - persze utána is szívtam, de azzal a mindsettel már könnyebben verhető volt).
A másik a dual combat nevű dolog, ami elsőre szuperjónak tűnik, csak aztán rájössz, hogy istenigazából nem kezdenek vele semmi különlegeset. Mindössze annyiról van szó, hogy két karakter között váltogathatsz verekedés közben, ami a változatosságnak jót tesz, mert Catwomannel, Robinnal vagy Nightwinggel eléggé máshogyan kell megoldani bizonyos szituációkat, de az együttműködés terén van egy "dual takedown" nevű cucc a bosszokhoz és az erősebb ellenfelekhez és kész. Igazából a Riddleres dual bunyókban van egy adag ötlet és egyediség, a többi elég sematikus, mondjuk az sokat dob rajta, hogy a harcrendszer alapból is baromi mély lett és tele van olyan apró ötletekkel, amikről nem szól a játék, szóval igazán megéri kísérletezgetni. Ja és erős plusz az is, hogy erre a harcra már poénból sem lehet rásütni az egygombos jelzőt, mert olyan sok típusú ellenfelet dob rád a játék, hogy állandóan gondolkodni kell (főleg hardon, mert ott pillanatok alatt agyonütnek). Félek is a New Game Plustól. :D
Beszart a TeCső.
Na, meggyógyult.
A konvojos küldetés rohadt nagy szívás. Annál már csak az Eldar orgyilkos küldetés nagyobb szopóálarc. Hatszor lépett le az a rohadék, mire végre sikerült kilőnöm. De a data capture küldetés is hasonlóképp agyfaszt okoz, pláne orkok ellen. Már megint a kurva időkorlátos küldetések vágják haza a játékélményt.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy agymunkát vagy bármilyen komolyabb taktikát igényelne a csata. Mármint egyjátékos módról beszélek.
Fél szemmel elkaptam valami kritika-féleséget, miszerint sok a grind a játékban és inkább hajaz holmi MMO-ra (a cooldownos speckó képességekkel), mint egy taktikai űrcsata-szimulátorra. Két nap játék után hajlok arra, hogy egyetértsek ezzel a nézettel, bár eddig még nem untam meg teljesen a játékot. Azt azért nem bánnám, ha hamarosan elengedné az ember kezét a kampány és szabadon lehetne cikázni a világok között, de gyanítom, hogy erre nem lesz lehetőség.
Apropó: milyen "lázadók"?
Szerk.: Időközben Nokedli szebben megírta már jórészt ugyanezt.
ez (annelkul hogy megcsekkeznem) mar volt a rovidfilmek topikban azt hiszem.
Az eldák is elég vadak, az ősi Craftworldök hajói ugyan gyakorlatilag papírból vannak, és nincsenek pajzsaik, viszont van holofield-jük, ami olyan mint egy mozgással növő páncél. És bizony az eldáké messze a leggyorsabb flotta... Ezen kívül a tűzerejük büntet, gyaláz. Glass cannon fajta, bárkit könnyedén megverhetsz vele ha körbeszáguldod és kilyuggatod, de elég egyszer belassulni az ágyúik előtt és Slaneesh lakmározik a lelkeden...
Az orkok pont a skála másik vége, ők nem problémáznak ennyit, mérnorkjaik egy rozsdás fámdobozra ráheggesztenek egy brutális hajtóművet, annyi ágyút amennyi elfér rajta, aztán még egy kicsit, és az elejére egy drabális-indokolatlan méretű döfőorrat, majd elnevezik csatahajónak... Finoman szólva nem a galaxis legjobb céllövői, főleg távolabbra, de a minőséget mennyiséggel pótolják, és ők a legerősebb partraszállók: az átlőtt, átteleportált, átreptetett orkok sokkal nagyobbat ütnek egy ellenséges hajó fedélzetén, mint a többi faj desszantosai. Ezen felül a hajóik első páncélja, és a döfőorr következtében ha egyszerűen nekiszáguldanak az ellenfélnek, akkor azon kívül, hogy remekül szórakoznak, alighanem a másik hajó húzza a rövidebbet.
A többiek átmenet a kettő között: az Istencsászár hívei erős páncélt és pajzsokat kevernek tűrhető sebességgel és jó középtávú ágyúkkal, a Káoszt pedig sérülékenyebb, de gyorsabb, nagy hatótávú hajókkal látja el a warpkovácsok hada és a Négy Rontó Hatalom.
És persze bárkiből bármit heggeszthetsz a módosításokkal, ha elég csatát nyertél egy ork csatahajóval, és persze ha Gork és/vagy Mork is úgy akarja, ma mérnorkok kalapálnak belőle neked száguldó nagy hatótávú bárkát amiről fürtökben lóg a Kustom Mega Kannon...
Plusz van kampány is persze , az Istencsászár nevében kell a Gothic szektort megvédeni Abaddon aktuális osztálykirándulásától, mert mindenki tudja róla és lelkes kis csapatáról hogy ha hagyod, megisszák a sörödet és lenyúlják a nődet.
Mivel okos ember vagyok, tanultam a legutóbbi (Sword Coast Legends) előrendelési hibámból... és pár hónapja előrendeltem a Battlefleet Gothic c. játékot.
Most azonban nem nyúltam mellé! Picit nehéz leírni a játékot annak, aki nem ismeri a világot és legalább alapszinten a terepasztalos változatát. Talán leginkább egy vitorláshajós vagy WW2 csatahajós taktikai játék és a Homeworld keverékeként lehet felfogni.
A játék a terepasztalos verzió kiváló adaptációja, azaz a hajók nem full 3D-ben, hanem egy kivetített síkon mozognak - bevallom, ez jót tett neki, sokkal követhetőbb az egész. És picit vitorláshajós, mert bizony itt is létezik broadside, ugyanakkor torpedókat is lövöldözünk.
A hajók fejleszthetőek, és kell is, mert a küldetések bizony normálon is kőkemények néha (egyiket hatodjára sikerült megoldanom - és ez csak a 3. kampány-küldetés volt!).
A séma a szokásos RTS módi - bal klikk kiválaszt, jobb klikk parancsot ad. Időlassítás is (tehát nem full pause, csak lassít) van single playerben, és néha biza kell is, mert elég sokmindent lehet - és kell is - csinálni a hajókkal. A sima manőverezésen felül lehet éles kitérő manővert tenni, max sebességgel előrerontani, és vészfékezni. A legtöbb nagyobb hajó (könnyű cirkálótól felfelé) tud embereket átküldeni, vagy egy kisebb elitcsapatot teleporttal, vagy gyalogságot assault podokkal. Sőt, a cirkálókon már hangárok is lehetnek, amelyekből vadászok, bombázók, és csapatszállítók indíthatóak.
Aztán ott a 4 általános special order - ezeken 2 perces cooldown van, és bármelyiket használod is, mind a négyet CD-re teszi. A 4 akció a reload (a képességek újratöltését gyorsítja), lock on (pontosságot növeli), brace for impact (védelmet növeli) és running silent (ha nem mégy közel ellenséghez, nem tudnak észlelni és lőni rád).
És persze a képességek, ezekből baromi sok van, és a kapitány szintlépésekor lehet őket megszerezni.
A sok apróságnak köszönhetően a csaták tényleg agymunkát igényelnek. Fontos a felderítés, csak felderített célpontra lőhetsz - csillagközi ködökben pedig el lehet bújni. Aknák vannak néhol a pályákon. Meg lehet célozni egy adott ellenséges hajó rendszereit (pl. hajtómű, pajzsgenerátor). Ha pedig bajban van egy hajód, elugorhatsz vele a warpba (ahol, ha nem fejlesztetted a navigátorod, pár napra elveszhet a hajó). Időnként, ha nagyon szétlövik egy hajódat, a kapitánya fellázad a gyatra képességeid miatt - szerencsére ott van minden hajón egy komisszár, aki kivégezheti a parancsodra.
Eddig a lázadók mellett káosz és ork flottákkal harcoltam, érezhetően eltérő taktikával játszanak, és másként kell hozzájuk állni (esetenként másik, máshogy felszerelt és fejlesztett hajókat küldeni az egyik ellen).
Nálam egy nap játék után csillagos ötös.
Az idő múlását illetően dereng, hogy mintha konkrét utalást is kapott volna, de az biztos, hogy a sürgetettség érzése végig jelen van, legyen szó a főkutató által gyakorolt nyomásról az első részben, vagy az üldözöttség tényéről a folytatásban.
Igen, de a részletek emlékeim szerint nincsenek tisztázva, ez teljesen kidolgozatlan rész, ezért nem tudjuk itt mi sem megfejteni. Mindig is viccesnek találtam amikor sandbox játékokban sürgetnek világba, de azért nyugodtan el lehet menni összegyűjteni a hatszor tíz a huszonharmadikon hódfarkat, adott esetben főküldetés közben is, hiába ketyeg az óra a sztori szerint közben.
elvégre ahogy haladunk a sztoriban előre, azzal arányosan növekszik a szinkronizációs (sztori) csíkunk is.
Mindenhol ez magyaráz mindent, mert Ezio a rendelkezésére álló évek alatt marha sok mindent csinált, Desmondnak más keretek között kell reprodukálni ugyanazokat a "lényegi" eredményeket, hogy tökéletesen megkapja Ezio minden tapasztalatát. Az AC-k (ameddig játszottam velük, én is a Revelationsig jutottam, de annak szinte csak az elejéig) gyengesége, hogy ezek tök lényegtelen csacskaságok, miközben a nyílt világ érdemi és logikus lehetőségeket jóval kevésbé kínál.
Az italok ebbe úgy illeszkednek bele, hogy Ezio világában léteztek, használhatta őket, tehát akkor a szimulált világban nekünk is a rendelkezésünkre állnak. Önmagukban nem növelik a szinkronizációt, csak betöltik a funkciójukat, mint egy fegyver, és ezáltal lehetővé teszik a szinkronizáció biztosítását. Nekem sem hiányozna amúgy a játékból, és nyilván nem is reális (ugye nem fantasyről van szó), de az a hajó már az első szénába ugrással elment.
Az AC1 után évekkel megjelent játékokhoz való hasonlítás már alapból felvetheti, hogy mennyire a tényleges élményedet tükrözi az ajánlásod, másrészt az igencsak soktényezős - ám esetleges merítésű - szempontjaid hasonló megközelítési módot feltételeznek.
Én az AC1-et 20%-ban szerettem, 80-ban nem, de inkább 10-90 az arány (ezt nem kell szó, illetve szám szerint venni). Mármint ha a vele töltött időt nézem, ami nem azt jelenti, hogy a jobb pillanatokért érte meg, vagy elviselhetetlen lett volna a többi, de nem kellett ott és akkor a folytatásokhoz hasonlítanom, hogy így érezzem. Már ha a tényleges élményemet firtatod. (Az más kérdés, hogy más kortárs vagy éppen régebbi akció-kalandok is elverték, és nyilván ha máshoz, jobbhoz szoktam, akkor nehezebben volt megemészthető. Ahogy te sem NES-emulációt vársz az indie-ktől, úgy ha más értelemben is, de én is újat, jobbat, fejlődést várok, nem visszalépést.) Most meg ugye Strato az AC2-vel birkózott, szóval így adta magát, hogy szerintem érdemes-e visszatekinteni.
Intellektuális sci-finek csak alapozást látok az AC1-ben, annak tetszett, de a második résztől ez az ága befuccsolt. Ezért nagyon is releváns a folytatásokat is figyelembe venni, mert azokban teljesedhetett volna ki a prológus után. Most már csak egy majdnem (?) érdekes töredék marad.
csak úgy jött le, hogy úgy tekintesz a játékajánlásra, mintha annak egy minél szélesebb rétegeket megszólító, afféle univerzális útmutatónak kéne lennie.
Lásd fentebb, konkrét személy konkrét helyzetére reagáltam, hogy én nem ajánlanám. Mert ugye a téma feljövetelének ez volt az egyik oka, nem a műkritika. Személy szerint kifejezetten értékelem, ha egy játék nem akar mindenkinek megfelelni, kivéve, ha engem morzsol le :) De ahogy többször írtam, nem tartom annyira erősnek az AC1 "művészi" oldalát, hogy megérdemelje ezt a nagy hangsúlyt, és azóta a széria a elsősorban popcornhabzsolós parkourmúzeumnak élhető meg, ahogy fogalmaztál. De legalább ennek elkezdett működni. Egyszerűen úgy gondolom, hogy erényei ellenére alapvetően populáris játékról van szó, ami nem annyira különleges, hogy 2016-ban megérje hozzá visszatérni. Ugye ha látok egy lapos akciófilmet 1985-ből, arra is mondhatom egymást közt azt, hogy főszabályként kerülendő, mert nincs ok foglalkozni vele. Szóval nem hegyezném ki a kedvelt termékajánló vs műelemzés dichotómiádra.
Szerk.: Este már nem volt időm kellőképpen befejezni az utolsó példámat, de nem is kívánom túlmagyarázni. Mindneestre fontosnak tartom megjegyezni, mert az eddig az én hibámból aligha mehetett át, hogy annak, akit a téma és a széria érdekel nem tartom ajánlhatatlannak az AC1-nek, csak fontosnak tartom kiemelni a problémáit, hogy utána ne álljon bosszút még az unokáimon is. Másrészt ha valaki eleve a második résszel kezdett, és ott nem volt odáig koncepciótól, nem hiszem, hogy az első rész Animus-élményben annyival többet nyújt, hogy ezt áthidalja (ez már kicist ismétlés, de kispórolnék a félreérétsek miatti kört). Nyilván vannak kivételek, mint mondjuk te is.
Mindjárt nézem a Tango & Cash-t, úh. bemelegítésül
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=tLTGs4fqxBk
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=MEJ2EhqLf-A
Featuring narration by actor Oscar Isaac, Time to Choose leaves audiences understanding not only what is wrong, but what can to be done to fix this global threat. Traveling from Appalachian coal country to Nigerian oil fields to Indonesian rain forests to document just how big a toll environmental changes are already exacting, Ferguson explores the comprehensive scope of the climate change crisis and examines the power of solutions already available. Through interviews with world-renowned entrepreneurs, innovators, thought leaders and brave individuals living on the front lines of climate change, Ferguson takes an In-depth look at the remarkable people working to save our planet.
Sírtam.... :D
Na innen tudtam, hogy ne várjak poént. Nem is volt mondjuk. :D
A GNR most úgyis aktuális:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Hdea6xQ1uWM
Kéne bele egy jó kis C-Dogs szintű multi. :D
Az idő múlását illetően dereng, hogy mintha konkrét utalást is kapott volna, de az biztos, hogy a sürgetettség érzése végig jelen van, legyen szó a főkutató által gyakorolt nyomásról az első részben, vagy az üldözöttség tényéről a folytatásban. Amibe egy kicsit belerondíthat a zászlógyűjtögetés, de a második részben található tollakkal szemben - melyeket Ezio az anyjának gyűjt - a zászlókat csakis Desmond látja. Ezért is csillámlanak, továbbá az összegyűjtésükkel szinkronizáltság állapotát növelhetjük, ami a világ belső logikáját követi, hiszen a város ismerete nem független Altair emlékeitől. Ugyanis az "életerőnket" is képező szinkronizációs csík elsősorban Altair emlékinek feltárásával függ össze; elvégre ahogy haladunk a sztoriban előre, azzal arányosan növekszik a szinkronizációs (sztori) csíkunk is.
A második részben ezt a ruházattal kötötték össze, ami nem idegen Ezio exhibicionista jellemétől. De a ruházat viselettől való elhasználódását mivel lehetne megmagyarázni? A harcoktól romlana a kapcsolat Ezio emlékeihez? És a szinkronizációs csíkot azonnal növelő "gyógyitalok" miként felelnének meg a játék belső logikájának? Story, sync potionként?
Ezio jellemét kifejező festményhalmozással is az a gond, hogy opcionális jellegük miatt miért kerültek egyáltalán bele a programba? Elvégre mindkét játékban egy szimulációról van szó, ahol a program egy specifikus cél végett lett megírva. A térben és időben való ugrálás is ezzel magyarázható, ahogy a városok kihaltsága, kialakítása mellett a gravitáció, harcrendszer kapcsán is csak imitációról lehet beszélni, hiszen ezek mind másodlagosak a program célját illetően, amely cél az emlékek feltárását jelenti.
A fő gondom leginkább ebből is fakad, hiszen az AC2 közvetlen folytatásként nem csak az előzményekben lefektetetteknek, hanem a saját szabályainak sem képes megfelelni. És ehhez köthetően marad el a mechanikai elemek és a narratíva összefonodásából fakadó jelentés is, amit az első rész erősségének éreztem.
Csak zárójelben: tavaly játszottam utoljára a négy játékkal (Brotherhooddal, Revelationsszel először), 2-3-4-1 sorrendben, tehát a véleményem viszonylag friss élményen alapszik.
***
Egyébként azért érdeklődtem az egyes tényezők véleményedre gyakorolt hatását illetően, mivel a szempontjaid nem csak, hogy nem követik a széria időrendiségét, hanem a vélt készítői szándéktól kezdve számtalan tetszőleges tényezőn alapszanak. Az AC1 után évekkel megjelent játékokhoz való hasonlítás már alapból felvetheti, hogy mennyire a tényleges élményedet tükrözi az ajánlásod, másrészt az igencsak soktényezős - ám esetleges merítésű - szempontjaid hasonló megközelítési módot feltételeznek.
Ezzel nem a véleményünk egymással szembe helyezésére kívánok visszatérni, mivel az elég félreértéshez vezetett, csak úgy jött le, hogy úgy tekintesz a játékajánlásra, mintha annak egy minél szélesebb rétegeket megszólító, afféle univerzális útmutatónak kéne lennie. Vagy legalábbis, hogy a széria csakis/elsősorban popcornhabzsolós parkour-múzeumnak élhető meg.
Sírtam.... :D
rwurl=http://i.imgur.com/jz1XbgC.gifv
Nagyon adja.
Őket meg indítanám feldolgozás témában
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=rlmRjqBt_mE
Az énekes kiscsaj gyorsan felnő, de még mindig kurva jól tolja a Tool-t. :)
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=ctt87B6hU1M
/és ilyenkor mindig elmorzsolok egy könnycseppet, hogy már 10 éve nincs új Tool anyag. :'(/
Hat, ez finoman fogalmazva is b*szott jonak tunik
rwurl=https://youtu.be/8FhjOx92W_Y
rwurl=https://youtu.be/_Tr8KRqyGJk
▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬
!!! Aztán nehogy elaludjatok reggel !!!
▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬
Penny Dreadful S2
Hát nem lett jobb az összkép az elöző beszámoló óta. S3-at max majd azért nézem mert az asszonynak persze még így is tetszett...
Ha tudtad, hogy nem kell poént várni akkor egyáltalán minek foglalkoztál vele? Miért reagáltál rá?
Nem azt mondom vicces ismételten azon csámcsogni, hogy ami szerintem vicces az mások szerint nem, csak már kicsit unalmas.