Hozzászólások

Én is tényleg tegnap futottam bele először ezekbe a bandákba, így aztán meg is lepődtem, hogy mennyi jó zenét tolt az arcomba a YT.

A Krypts esetében gyanítom én is, hogy szándékos a vokál elnyomása (hiszen maga a produkció pöpec), de ritka szar döntés volt.

Hát nem beütött a krach, miután ezerszer mondtuk, hogy b+, NE, de azért is csak mindig de akkor is lett a végén?

On the other hand, nem lennék annak a helyében, akinek ki kell bogoznia a fő toolom működését... :D

Megható :.-)

rwurl=http://66.media.tumblr.com/63feaed28421791d9208a3aa784e60e9/tumblr_ocn7d...

The accent is strong within this one.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=vnq8jZejw-s

Fasza cuccok, bár soha nem hallottam róluk. :D
A finn-cuccnál az ének valóban lehetne erőteljesebb, de lehet szándékosan van ennyire visszafogva és túlreverbezve, hogy háttérben maradjon.

Egy Barshasketh-project.
https://bronmusic.bandcamp.com/album/nrach

Tök jó, hogy ezt így kifejtetted, akkor én már nem is erőlködök, csak +1!
Teljesen faszán szórakoztam rajta, kíváncsian várom a bővített verziót, elvileg lesz majd belőle!

Nahát, ki gondolta volna, hogy bizony problémás a fejlesztés..

http://www.kotaku.co.uk/2016/09/23/inside-the-troubled-development-of-star-citizen

Zaxx írta: Egyrészt manapság már realisztikusnak sem érzed, másrészt meg iszonyúan lassítja a játékot, szerintem sandboxban egyértelműen zsákutca az az út.

Én már akkortájt sem éreztem realisztikusnak (legfeljebb a kortárs GTA-val szemben), játéklassító tényezőnek viszont annál inkább.

nekem tokre bejovos. csak ne olyan nyulfarknyi legyen a sztorija mint a kettonek.

Látatlanban én sem, de egyrészt az eredeti fejlesztők elhagyták a projektet, másrészt láthatóan bizonytalanság jellemzi az egészet, ami valószínűleg az új gárda eltérő hozzáállása miatt lehet (menet közben New Orleansről New Bordeux-ra átkeresztelni a várost elég kapkodós tempónak tűnik nekem). Az árkádosítás lehet szórakoztató, de akkor ne hívjuk Mafiának, mert abban a címben épp a realitáshoz közelítés volt a vonzó, itt meg a trailerben több embert mészárolnak le, mint az első részben összesen. A koccanástól robbanó autókat már nem is említem, egyszerűen nevetséges, de a főhős mozgása is kritikán aluli szerintem, darabos, életszerűtlen, rég elavult.

Azért ránézek majd, persze, de sanszos, hogy a gépem nem fogja elvinni, ezért meg nem fejlesztek.

Ezek szimplán csak retardáltak akik nem tudnak írni.

Pistorius mennyi jogdíjat kapott?

Ghostbusters (2016)
A legnagyobb félelmem vált valóra ezzel a filmmel: Paul Feig a külső nyomásnak engedve - vagy a stúdió, aki rengeteg hibát elkövetett amúgy - megcsinálta az életműve legkevésbé "Feiges" filmjét, próbált biztosra menni, aminek az lett az eredménye, hogy sem, mint az ő sztorija nem áll meg a teljesen lábán, sem, mint egy nagyvonalú blockbuster.

Félreértés ne essék, azokon a pontokon, amikor elszabadul Feig humora - vagyis hagyja, hogy a komikái működjenek együtt - tulajdonképpen fantasztikusan megy, feltéve, ha vevő vagy erre a műfajra, körülbelül ötször-hatszor sikerült olyan ordenáré módon, és felszabadultan röhögnöm, amire mostanság nem nagyon volt példa. A kémia a csapat között legalább olyan jól működik, mint a réginél, a karakterek jópofák, sőt, a mitológia újszerű megközelítésével mondhatjuk, hogy sikerült jobb filmet csinálni, mint a második volt, ami ugyan blaszfémiának tűnik, de valójában "sajnos" megállja a helyét. Hősnőink (és hősünk, Kevin, akit a megformáló Chris Hemsworth ránézésre legalább annyira élvez eljátszani, mint ahogyan a Kém epizódszerepét imádta Statham, csak nem kapott akkora területet az improvizálásra) nagyon elemükben vannak, McCarthy önmagához képest visszafogott (vágószoba?).

Amúgy blockbusterként sem veszélyes, a látvány elsőrangú szerintem - bár a végén túljárt a CGI művészek keze -, a sztori olyan, amilyen, de legalább kerek, a poénok, amikor vannak, jók, a gond az, hogy a film nagy részében sem a látványra nem gyúrnak rá, sem a poénokra, csak úgy hömpölyög előre, néha komoly logikai hézagokkal maga mögött. Nem tetszik, hogy túl statikus a világ (a végén levő őrület ellenére mintha semmi sem történt volna a várossal), hogy a szereplőink tetteinek nincs súlya (nem érződik, hogy bárkit zavarna egy beszóláson kívül, hogy károkat okoznak, nincs tárolójuk, gyakorlatilag nem irtanak szellemet, azon az egyen kívül, akit hazacipelnek, hogy pontot tegyen Murrayra). Ettől függetlenül simán egy szórakoztató darab, olyan, amire egy-két év múlva már csak a Feig-rajongók emlékeznének vissza - nem túl jó szájízzel - de aztán jött a pánikoló Sony.

Hogy mennyire rossz ötlet volt ráülni az internetes negatív visszhangokra, és komplett reklámkampányt (vagy... affélét) rittyenteni köré, azt nagyjából a hetvenmilliós bukás után is láthatjuk: semennyire. A filmnek semmi köze a nők felemelkedéséhez, vagy a férfiak alárendelésének, egyszerű humor, politikailag nem feltétlenül korrekt, de hát a fenét se érdekelte volna (sőt, azzal, hogy a csajok gyakorlatilag nem verik a mellkasukat végig, hogy ők nők, mégis megcsinálják ezt a melót, még mondhatjuk, hogy korrektebben kezeli ezt a témát, mint néhány polgárjogi aktivista), azzal viszont, hogy a Sony a hastegeléstől kezdve mindenhol ráfeküdt arra, hogy ha a filmet valaki nem szereti, akkor soviniszta, gyakorlatilag kinyírták a filmet nem csak azok szemében, akik mondjuk simán elmentek volna rá, ha nem hallanak róla mást, csak azt, hogy McCarty, meg Feig, de így "nem akartak állást foglalni".

Az egészből azt akarom kihozni, hogy amennyiben az ember eltekint a hisztitől körülötte, amúgy ez egy meglepően szórakoztató film volt, pár ütős - Feig mércével mérve - poénnal, jól adagolt látvánnyal. Én jól szórakoztam, pedig kívülről fújom az eredeti filmek szinkronjait, annyiszor láttam őket. Csak tudni kell a helyén kezelni.