Hozzászólások

CLYve Jhamma írta:
Szeretem a SW-t, csomó könyvet olvastam, anno az elcseszett főgonosztól és csúcsfegyvertől eltekintve többé-kevésbé tetszett a FA is, remélem, hogy a Disney-nél egyszer valaki észbe kap és kapunk pár igazán jó SW filmet is a jövőben.

Hát nem akarlak letörni, de ezek a filmek egyelőre döngetik a bevételi csúcsokat, nincs ok arra, hogy változtassanak a recepten.

Achievements -> Statistics -> Dungeons and Raids

a gyermek szemében "isten" a szülő

Az a szó, hogy „édesanyám”, ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán.

pl. a sportszerű kerékpározás a egyik legmegerőltetőbb tevékenység ami metabolizmust próbára teszi

és a fenti kacat ebből kiveszi mind a sportszerűséget, mind a kerékpárszerűséget :)

Beszólsz a 444-en egy kommentben arról, hogy mekkora hülyeség az előmoderációs rendszerük a "kiválasztottak listája" mellett ---> hozzáadnak a listához. :D

Engem érdekel.

A régi filmjeiben az akkor még viszonylag friss gótikus látvány mellé komoly művészi tartalom is járult, manapság ilyen nincs a filmjeiben. Ugye annó még volt szimbolikus értelme Edward ollókezeinek, nem csak és kizárólag azért rakta bele a filmbe, mert furcsán nézett ki.

Az Alice in Wonderlandnek és a Dark Shadowsnak is? :D Burton egyediségét sajnos az utóbbi években csúnyán bedarálta a Hollywood-gépezet, szvsz kb. már semmi sem maradt a csávóból.

Egyébként nálam a "Tim Burton kedvelt filmjei" lista így néz ki: Beetlejuice (most fog neki folytatást csinálni: Isten irgalmazzon ártatlan lelkünknek), Batman 1-2, Edward Scissorhands, Ed Wood, Sleepy Hollow, Corpse Bride. A Miss Peregrine-t még nem láttam, de azt mondják, ez most kivételesen nem lett tőle szar.

Egyébként meg:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=bFzLRP8e4vE

Sztem Burton -t és néhány egyéb "nagynak" tartott rendezőt az egyedi stílusa tesz azzá, nem feltétlen a filmek kifogástalan minősége. Nagy dolog Hollywoodban ha kitunsz és egyedi vagy, főleg ha meg csipik is a nézők a stílusod. Azt meg szerintem nem lehet elvitatni, hogy a Burton filmeknek egyedi, csak rá jellemző stílusa és hangulata van.

EP3 Vader nélkül, hogy lett volna?

Nem azt mondtam, hogy Vader nélkül jobb lett volna az Ep3, hanem pont ennek az ellenkezőjét: hogy fél perc helyett sokkal többet kellett volna szerepelnie a filmben (mondjuk a teljesen értelmetlen "4 fénykardos gyilokrobot" helyett). Gondolom Lucas úgy volt vele, hogy ha kosztümbe gyömöszöli Hayden Christensent, akkor nem lehet 30 perces "epic" fénykardpárbajt koreografálni, pedig anélkül is mennyivel jobban jártunk volna. :D

igen. új képesség, új területek, új nehézségi szint.

az meg, hogy vissza lehet menni az összes korábbi megnyitott helyre, inkább előny. Így ha maximalista vagy, akkor nem kell csak azért új játékot indítani, hogy minden cuccot felszedjél, ha esetleg kimaradt volna valami az eredetileg lezárt helyeken.
Ja, és a DE-vel együtt meg fogod kapni az eredeti verziót is, de egyértelműen a DE-vel kell játszani, mert sokkal jobb.

Ed Wood, Támad a Mars!, Big Fish??? Kb. minden filmje klasszikus, de kétség kívül nekem is Edward a kedvencem.

Bioshock 2 Remastered

Ejha, így 500 év után újrajátszva ezt a játékot azt kell mondjam, hogy sokkal jobban szórakoztam, mint gondoltam volna. Játékmenetileg nulla percet öregedett a Bioshock 2 (sőt, igazából az Infinite-től és az első játéktól is tisztes távolságra helyezve csak jobb lett az összkép), Aqua Doomguy kalandjai ugyanannyira pöpecül működnek, mint tették azt a megjelenés idején. A rimászter által felújítgatott dolgok itt annyira nem látványosak, mint az első rész esetében, de összességében nagyon jó az a néhány modern effekt és 90%-ban új textúra. Az idős engine és az alacsony felbontású textúrák miatt már 2010-ben is egy kicsit csúnyának tűnt a játék (persze azért kisebb csoda, amit a 2K Marin kihozott az Unreal Engine 2.5-ből), és ezen a feelingen elég sokat segítenek a jobb minőségű assetek.

A játékmeneti előnyök közvetlenül az első rész után nagyon komolyan érződnek. A level design valamivel komplexebb és jóval töményebb: tényleg minden szobában találni valami hasznosat vagy érdekeset, az emelt vertikalitás miatt pedig összességében nagyobb fun felfedezni itt, mint az Irrational termékében. Baromi alaposan át lettek gondolva ezek a pályák, az utolsó környezeti elem helyzetén is érezni a műgondot, az emeletekről lehuppanni a big daddyvel pedig ugyanolyan vicces, mint régen. :D

A sokat fikázott ADAM-gyűjtögetősdit is csak szeretni tudom, mert kellemes taktikai mélység van benne. A little sisterek kísérgetése és védelme az első részben azért működött egy kicsit gyengén, mert még messziről nézve sem volt jó az a pálya, ahol lehetőség adódott erre, a fegyverek tekintetében pedig nem igazán vették számításba azt a kis szekciót (az aknák egész jók voltak, csapdát állítani viszont csak a nyilakkal tudták, amik olyan húdenagyot nem is sebeztek). Itt érezni, hogy a gyűjtőpontokat, ahol védeni kell a kislányokat alaposan átgondolták, mert szinte kivétel nélkül mindig lehetőséget adnak valamilyen speckó plazmidhasználatra vagy a bejáratok alapos védelmére. A trap rivet, a trap spear, az akna és főleg a telepíthető mini turret remekül használhatóak, öröm velük játszadozni, a splicerek pedig egy kis gondolkodás után hullanak, mint a legyek. Azt meg külön imádom, hogy amikor a hátadon viszel egy little sistert, az nekiáll egysorosokkal reagálni a harcra ("He's dancing, daddy, dancing!"). FUN! :D

A hozzáadott ellenfelek is szépen kiegészítik az első részt, de a történetbe is egész jól lettek integrálva. A big sisterek elsőre komoly fejvakarásra késztetik az embert, de amikor a sztori fele környékén a fejlesztőknek végre eszükbe jut megmagyarázni a jelenlétüket (a little sisterek idősebb korukra az ADAM hatására Rapture lakóihoz hasonlóan megvadulnak, így - a big daddy-k egyre kisebb hatását ellensúlyozandó - elkezdik őket a fiatalabb kislányok védelmére használni), rájössz, hogy teljesen jól illeszkednek Rapture-be. A nagydarab brute-ok frankók (az meg külön poén, hogy az egyikük holttestén lehet találni egy audio logot, amiben elmagyarázzák, hogy az első rész két igazán OP tonikjának, a SportBoostnak és a Wrench Jockey-nak a túladagolása felelős a létezésükért :D), de az alpha szériájú big daddy-k ellen is élmény harcolni (egyben gyengeségükkel és vadságukkal szépen megindokolják, miért volt fail a gyártásuk). Egyedül a Rumbler big daddy-k jelentenek csalódást: van fantázia egy rakétavetős - mini turretes heavy ellenfélben, csak sajnos amint telekinézist használsz ellenük, kb. meg sem tudnak sebezni.

A legjobb játékmeneti változás pedig az, hogy végre lehet egyszerre fegyvert és plazmidot használni. Már az Undyingban is remekül működött a "varázslat és lőfegyver" kombó, a Bioshock 2 meg annyira lenyúl néhány elemet onnan (kétlövető, egykezes shotgun, az új spider splicerek ugró támadása, ami kísértetiesen hasonlít az Undying howlereinek ugyanilyen mozdulatára, az Undying zöld kavicsához hasonlóan plazmidokat erősítő, azonban fegyverileg csak melee-re korlátozó gene tonic, stb.), hogy minden bizonnyal az Undying szellemi örökösével van dolgunk.

A sztoriról is valamiért nagyon sok rosszat lehet hallani, holott valójában remekül megírt cucc. Igen, az alpha series big daddy és Sofia Lamb utólagos történetbe integrálása kicsit bajos (hiába volt a nő börtönben az első Bioshock idején, a mozgalmának túl nagy hatása van ahhoz, hogy megússz egy teljes Rapture-túrát anélkül, hogy hallanád a nevét), de ezeket a furcsaságokat leszámítva egy kivaló karakterekkel megtömött, az első résznél kisebb volumenű, de annál jóval személyesebb és megfelelően mély történetet kapsz.

Gyakran megkapja a játék, hogy Lamb Andrew Ryannél valamivel kevesebbet nyújt, ami igaz is, mert Ryan = Rapture, szóval ő toppolhatatlan, de ettől még imádnivalóan nyakatekert jelleme van a mi Sofiánknak is. Valahogy természetesen logikus, hogy Ryan betegesen szélsőséges kapitalizmusa a kommunizmus még ennél is betegebb vállfajába csapjon át Rapture széthullása után, ennek megtestesítésére pedig egy manipulatív pszichiáternél jobb karaktert ki sem lehetett volna találni. Ryan mindössze egy világnézetének megfelelő világot épített ki Rapture-ben, ami aztán annak szélsőséges szabadsága miatt csúnyán a fejére is hullott, őrült viszont nem volt a csávó... na, Lamb már az, teljesen, és ettől lesz csodálatos (és emiatt hülyeség felróni a játéknak, hogy Lamb gondolatai nem annyira logikusak, mint Ryan eszmefuttatásai - a csaj buggyant, helló!). Ahogyan az első rész Jack Ryanje és "Would you kindly"-ja alapján Sofia eljut a tudattalan, szuperintelligens ember megteremtésének ötletéig, az egy baromi vicces kifigurázása a kommunizmusnak, és egy vitathatalanul okos narratíva.

A felszínen lévő történetet is csak szeretni tudom: az "apa keresi lányát" narratíva remek kibontása annak a kötődésnek, amit egy big daddy érezhet a neki rendelt little sister iránt, és tényleg jóval személyesebb az első rész ideológiai csatározásainál. Gyönyörűen beleillik az is, ahogyan döntéseink befolyásolják a befejezést, hiszen igazán szép végső üzenettel zárul tőle a játék: a gyermek szemében "isten" a szülő. A nagy "Shyamalan-twist" ezúttal elmarad, és Lamb miatt talán a sztori is komplexebb annál, hogy tinédzser fejjel igazán értékelni lehessen, de ez nem igazán von le az értékéből.

Az meg szvsz igazán érdekes plusz, hogy Rapture-on érezni az első rész óta eltelt 8 évet: a város romosabb és mocskosabb, a tengeri flóra és fauna szépen-lassan kezdi magának visszahódítani, a lakók pedig már alig emlékeztetnek emberi lényekre. Igazi poszt-utópia. :D

A Bioshock 2 továbbra is remek.

Soha nem fogom megérteni Burton miért számít "valakinek". Több mint 10 éve semmi értékelhetőt nem csinált, előtte is volt 2, talán 3 olyan filmje ami jónak számítható. Igazából csak az Edward-ot tudnám kiemelni a munkásságából ami tényleg nagyon jó, de attól még nem lesz valaki most mert 26 éve sikerült neki 1 darab kiemelkedő filmet összerakni véletlen.