Hozzászólások
Elsődleges fülek
Szerencse, hogy kb a Source idejében kompetitív FPS-eztem utoljára :)
Szerintem csak én vagyok ezek szerint annyira konzol/TPS szűz, hogy a játékmenet a kitéréssel, nyilazással elvigye a hátán. Van a játéknak egy közepesen erős hangulata, viszont nyugodt lehetsz; igen, a sztori baromság :D
Ami meg csak a vége felé kezdett megfogalmazódni bennem: A hős bizonyos szempontból kevésbé karakter, mint mondjuk Mr. "carboard box" Duke Nukem, hanem egy üres avatár, aki azért nő, hogy a férfijátékosnak tetsszen, viszont mellé totál aszexuális, hogy véletlenül se keltsen diszkomfortot, ráadásul amolyan SC2 Jim Réjnoros betegségen is szenved, mégpedig, hogy mindenre tudja az erkölcsileg és logikailag helyes választ, egy tévedhetetlen lawfull good karakter nulla személyiséghibával. Kb mint Rei az új SW-ban. Micsoda "karakter"...
Nekem a Forza Horizonnal is az az egyik bajom, hogy csapatod vele, aztán percekig pörgetheted a szerencsekereket, mert mindenért adni kell valami beetetős jutalmat, amit aztán direkt szerencsejátékos körítéssel kapsz meg. Taszító és fölösleges időrablás, mint a körítés nem kevés bullshit része.
Legalább az SSD-k korában már a töltőképernyőket nem kell percekig bámulnom a játékokban. Vagy C64-en beírogatni az indítóparancsokat.
ez a "megrabol" dolog fokozottan igaz a mai játékokra ha egyáltalán annak lehet még nevezni őket. és nem csak az időt hanem a pénzt is lenyúlja. egy CS 1.6 teljesen más mint egy mai AAA live service gané. grindoljál 10 évet, hogy unlockolj mindent, és/vagy fizess. vegyél lootboxot hogy meglegyen minden skin. teljesítsd a napi feladatot, a heti pályát miegymás. magához köt pénzben, időben, szakemberekkel finomhangolják, hogy a maximumot tudják kifacsarni a célközönségből.
ezért is UBI/EA játékot évek óta nem vettem. Utóbbi 3 hónapban Elden Ring, Vampire Survivors, és Binding of Isaac futott a gépemen.
Készséget, ismeretet adhat egy komplex játékrendszer is (ezzel kismalackára is reagálok), ami csak elméleti. Mert mégiscsak megtaníthat a rendszerben gondolkozásra az összefüggések átlátására. Amennyi pénzügyi analfabéta ember van, rajtuk még a WarCraft II is segítene, de annál vannak mélyebb és valószerűbb szabályrendszerek is.
A Crusader Kings sem tűpontos, de azért mégiscsak átélhető formában tudja továbbadni a középkori Európát és feudalizmust, és ezáltal a társadalmak működését.
De én is azért reagáltam egyetértőleg a felvetésedre, mert a most játszott HZD-ben is megrablónak érzem a nyílt világot. Egy feszesebb, csövesebb játék nem vinné el fölöslegesen a szabadidőmet, és valószínűleg jobban le is kötne. Egyelőre, mondjuk, még leköt, de általában beleszoktam unni a hasonló játékokba. Inkább azért játszom, mert az előző generáció egyik nagy neve volt, és érdekel, mit esznek rajta az emberek, nem pedig azért, mert maga a játék érdekel. Magyarán a hobbim iránt vagy elköteleződve, nem a konkrét játék iránt. A világ háttere még eddig érdekes ugyan, de erős gyanúm, hogy valami baromságot hoznak ki belőle.
A "fiatalok" más téma. Az, hogy öregebben ismered az idő fontosságát, egy dolog, de természetes, hogy a fiatalok nem. Én ha visszagondolok magamra, egy csomó időt elcsesztem multira (sokkal kevesebbet, mint mások, de így is egy csomót), és akkor ez életkori sajátosságként elfogadható volt. Egy kényszerű állapot az élet tapasztalásának korábbi szakaszában.
így van, ez nagyon jó szó, hogy "megrabol". ezt érzem én a legtöbb csúcs-siker játékon, főleg a multis játékokon. megrabolja a fiatalokat. úgy menekülnek a virtuális világokba, hogy az káros.
van valami mondás, hogy "a mesék szólnak igazán a valóságról" - na, ez már egyáltalán nem igaz az ilyen játékokra (de mondhatnánk filmeket is)
Mondjuk az a nagy különbség az RTS és a klasszikus táblás játékok között, hogy a gyorsaság, a mikroszekundumos reakció és döntések nélkül nem megy, így a sakkban ennek csak a "felére" van szükség.
Az opening az magolható, endgame is sokszor triviális ha megvannak a minták. De a játék közepén már x lépésre előregondolkozás kell meg kreativitás sem árt. Starcraft is hasonló ebből. Openingek másodpercre megvannak meg a meta is mégis elég változatos.
Ezeket inkább logikai kihívásoknak mondanám. Még a legostobább emberek is rajzani kezdenek a facsés clickbate matekfeladványokon, hogy bizonyítsák, nem megy már a műveleti sorrend.
A dologban amúgy meglepő módon egyetértünk: Én sem vagyok képes indokolni magam számára olyan játékokat, amely nem ad valami készséget (auto szimek), vagy kreatív ihletet (egy jó történet, szituáció). Az viszont, amikor újrajátszok egy Last of Us-t, be kell lássam, hogy csak feel good, mint visszatérni egy jó filmhez. Kicsit mélyebben belelátsz, de ennyi. (Na, jó, ebben is van kivétel; az EVA.ban képes vagyok minden egyes alkalommal új rétegeket felfedezni, zseniális sorozat :D)
Minden más esetben azt érzem csak, hogy a játék nem ad, inkább megrabol - ez esetben az időmtől -, így nem is vagyok képes megérteni azokat, akik felnőtt fejjel is MMO-znak. Már azzal jobban járok ehelyett, ha felpattintok hírszájtokat.
persze, csak félig viccelek :)
de sose értettem azokat akik belemerülnek olyan dolgokba mint pl. marha komplex "fejlődési rendszer" meg ilyesmik, amiknek semmiféle kapcsolódása nincs valós dolgokhoz (nem lehet tanulni belőlük semmit), de még csak pihentető szórakozásnak se jók... vagy nem tudom, lehet hogy valakit ez szórakoztat? de a szórakoztatás lényege is az hogy a való világban könnyebb legyen az életünk...
kislányos. Csak a kurvás 19 éveseket ismerem :D
Évekig volt nálam nyár elején sakktábor. Persze nem mondom, voltak már életképtelenebb vendégeim is, mint a mentál sérültek, meg ilyesmi, de lényeg, hogy a sakkhoz nem éppen klasszikus intelligencia dukál, hanem ilyen gyógyegérnek kell lenni, aki hajlandó éveken át kombinációkat bemagolni, hogy a kellő pillanatban elő tudja őket hívni.
Talán a fenti hölgy apukája nyilatkozta anno, hogy abban hisz, bárkiből lehet bajnokot faragni, tehát nem arról van szó, hogy mint abban a mesesorozatban a múltkor, hogy a drogos zseni csajszi feltör a semmiből, hanem volt az ő átlag lánya, aztán tolta bele kiskorától ezeket az infókat.
A legtöbb élőszereplős sport is ezzel az erővel valami kreált furcsaság, amivel nem találkozol a pályán kívül. Pont az a lényege a fantázia kinyitásának, hogy "mi lenne, ha" filozófiai alapon egy másik világba csöppennénk, és ott más készségeket is használunk, pl Dishonored. A világirodalom jelentős része sem létezhetne, ha nem érdekelné különös felvetések vizsgálata az olvasókat.
Gru
Az előző részek jobbak voltak, illetve sokat kivett belőle, hogy a moziban néztem a gyerekeim unszolására és teli volt a terem ilyen minden szarra vihogó ovisokkal
Batman 3.
Valahogy hosszúnak tűnt, pedig próbált változatos lenni.
avatar text-to-image generátorral :D
https://www.facebook.com/photo?fbid=10220251777557064&set=pcb.5676631816...
jaj, gameplay, az meg mi? teljesen életidegen szituációk, amiknek semmi közül a való élethez, teljesen haszontalanságok.
a séta szép és érdekes helyeken! na az már igen!
jaja a grafikailag szép az tényleg édeskevés, az érdekesen kialakított hangulatos helyszínek, az az igazi.
Nyilván tisztában vagy vele, hogy van, aki a játékmenetért, a sikerélményért, társaságért (multi), a sztoriért, a poénokért, a paráért vagy éppen a grafikáért játszik. Végtelenül egybites dolog lenne arra leegyszerűsíteni, hogy mindenki minden játékban mindig ugyanazt az egy dolgot akarja csinálni, mint te.
Sétálni meg szerintem olyan helyen jó, ami kinéz valahogy, ahol van mit felfedezni, illetve lehet közben valamit csinálni (elvégre attól lesz valami nyílt semmi helyett világ, hogy van is benne valami). A való életben sem mindegy, hogy a panelok között kavarogsz órákig, vagy valami kellemesebb helyen. Na most a HZD helyszínei grafikailag szépek, de unalmasak, érdekes felfedeznivalót meg 10+ óra alatt sem találtam. Nem szeretem az Assassin's Creedeket, mint játékokat, de azokban legalább tényleg működik a turistáskodás, mint funkció. És valóban, ez is lehet értelme a nyílt világnak, csak nekem általában nem elég.
Open worldhoz? Majd starfieldet tolom, amugy leszarom.
Addig meg Splattercat rivjukat nezek meg par euros szimpi indie jatekokkal tolom amiket ajanl, tokeletes balanceba allt a gamert eletem 🙂
a nyílt világ értelme hogy sétálsz benne.
amúgy sincs egy játéknak más értelme. hiszen mi más lenne?
Nagyjából ugyanígy vagyok vele. Nincs bajom a nyílt világgal, de éppen a HZD-ben tapasztalom mostanában (a harc se köt le, ezerszer láttuk már ezeket az alapokat), hogy mennyire fölösleges nyűg tud lenni. Ha nem adnak neki értelmet, akkor hátrány.
Skyrimet egyszer vittem végig akkor se jártam a városok felében :)
Németek atallnak termoszra :D
https://abcnews.go.com/International/wireStory/berlin-prepares-huge-thermos-heat-homes-winter-86001074#
ez is jó
https://youtu.be/XhhnbXKKPb8
Blasted (Netflix)
Alacsony költségvetésű norvég sci-fi beütésű majdnem vígjáték. Ilyen szegényember The World's End-je. Egy előre láthatóan elb*szott legénybúcsú résztvevőiről szól, akik egy olyan völgybe mennek "bulizni", ami harminc éve él UFÓ turizmusból. Hát persze, hogy akkor érnek oda, mikor elkezdődik az "invázió". Szerintem túl hosszú, túl sok benne a céltalan altáji poén, és csak mérsékelten vicces. De. Voltak benne ilyen rövid kis maradandó motívumok, ami miatt lehet még emlékezni fogok rá hetek, hónapok múlva.
Kezdek kiégni ezektől az open world címektől.
Anno a GTA 5 elég hamar abbamaradt, pedig még mindig érdekel. A Fallout 4 világát szinte teljesen felfedeztem, de a nulla kihívás miatt pont akkorra csömörlöttem meg, mikor már csak a végjáték volt hátra, és soha nem fejeztem be.
A Zero Dawn világánál üresebb helyet még nem sokat láttam, ellenben a harcrendszer elvitte a hátán. Az egész játékidő alatt pont úgy volt kiszintezve, hogy folyamatosan veszélyben éreztem magam egy-egy csata alatt.
Most a Ghost of Tsushimát tolom. Kész lett az első sziget, majd mielőtt jobban belekezdhettem volna nagyobb területbe, felültem a hajóra, ami a tolvajszigetre visz - mint ez kiderült, a DLC, űbertáp ellenfelekkel.
Na, most az van, hogy a játék harcrendszere elsőre totál üdítően hatott. A kezdeti bénázásaim közt még 2-3 alap mongol is szétszedett hardon... Aztán kezd az ember beletanulni, lehet tolni ezerrel a dobótőrt, meg az egyéb cuccot, amelyek szinte mind gyakorlatilag cheat szinten táposak. Néha kinyírnak, persze, de különben már most walk in te park az egész, holott ennél csak könnyebb lesz, ha visszatérek a nagyobb főszigetre.
A mellék küldik nem kaptafák, ami tetszik, de az elején mintha ebből is több lett volna. Az embernek már az az érzése, hogy minden asettet látott, minden harcot megvívott már 20x, aztán a játékidő fele még hátra van. Úgy érzem, lassan felesleges beletennem időt, hagyom a fenébe.
Lehet, csak a küldikre kellene koncentrálni nem felfedezésre, csak ez a nyavalyás komletista késztetés, hogy nem hagyunk ködöt a térképen megmérgezi a dolgot.
Lehet, jobban járnék ilyen Last of Us típusú dolgokkal. Ott az újrajátszást is imádtam.
Ti hogyan álltok most ezekhez?
Én arra jutottam, hogy teljesen hagyni kell a Sim-cade stílusú cuccokat. Néhány beidegződést rosszul tanul meg belőlük az ember, és ha rászánsz tényleg egy kis időt a valósabb fizikát nyújtó cuccokra, onnantól bántóan egyszerű a vezetési modelljük. Az Assetto Corsával jól elszórakoztam az elmúlt évben, vettem is profi kormányt. (Fanatec)