Hozzászólások
Elsődleges fülek
Azért ha a saját preferenciánkról van szó, szerintem nem árt, ha magunkból indulunk ki :)
Meg azért az AC valahol sztoris játék is (sőt, valószínűleg az jár jól, aki marad a főszálon), így sérülhet is az élmény a széthúzással, de kinek mi. Nekem amúgy pont az volt a bajom a régi részekkel, hogy nem volt bennük semmi érdemi tevékenység, volt sok ilyen-olyan (többnyire a gyengébbek közül való) mellékküldetés és gyűjtögetés, és ennyi. Az aktuálisan kritizált HZD-ben meg ennyi sincs, nem látom a napi 1 órákat se benne. Biztos van, aki megtalálja benne, de a fejlesztők ezért nem dolgoztak meg.
Megjegyzem, nem feltétlen szoktam darálni a játékokat, sőt inkább nem. A Wizardry 8 5 (!) évig tartott. Nem azért, mert egy percig is untam, de belekeveredve az encounterekbe gyorsan elrepült egy délután, ezért inkább szüneteket tartottam. A Witcher, a KotOR, a Deus Ex is fél év volt vannak idején. Nem unalom miatt, hanem mert így osztottam be.
Amúgy ez az egész olyan, mint az MCU. Ki van találva jól, hogy bevonzzák az embereket, csak ettől még a lekövethetetlen mennyiségű tartalom nem biztos, hogy mind annyira szuperértékes is.
Igen, Aloy a vadonban felnőtt lány a bölcs, a társadalomban felnőttek meg a primitív tuskók, zseniális. Nevetségesebb, mint a vicces jó fej tömeggyilkos Nathan Drake, és még komolyan is veszi magát.
A másik dolog a fenti témához: egyszerűen más az ilyen jellegű játékok törzsközönsége.
Van ismerősöm, aki feleség és gyerekek mellett leül napi 15-20 perc CoD multizni, mert neki az a kikapcsolódás, aztán megy a dolgára, közben tud kicsit dumálni voice chaten a haverokkal, letol 2-3 kört, nem veszi el az életét, attól, hogy multi.
Ugyanez az Assassin's Creed. Egy ismerősöm egész évben kizárólag az aktuális Assassin's Creeddel játszik. Lehet, hogy napi 0 percet, lehet, hogy napi 15 percet, és lehet, hogy napi 1 órát. De mivel nem egyben akarja ledarálni, hanem folyamatosan visszatérni hozzá, neki igenis fontos, hogy legyen karakterfejlesztés, craftolás, sok felfedeznivaló és tartalom, és folyamatosan, akár endgame után is csinálható dolgok, mint mondjuk a városépítés (vagy mi van az új részben?).
Ennek okán őt pont nem fogja érdekelni azoknak a kritikusoknak a véleménye, akiknek egy hét alatt kell valami véleményt mondaniuk a játékról, és ezért nekiállnak darálni. Ilyenkor persze, hogy monotonnak, önismétlőnek és általánosan feleslegesen "sok"-nak tűnhet a játék, csak éppen nem erre van kitalálva. A Ubisoft sem hülye, nyilván pontosan meg van mérve, hogyan játszanak a játékaikkal.
Szóval ne feltétlenül magunkból induljunk ki imo :)
Mondjuk szerintem kevés játéknál fordul elő, mint a The Last of Us 2-nél, hogy egyszerre legyen szuper a játékmenet, felnőtt, rendesen megírt sztori, és csúcs grafika.
És igen, szerintem ott még az is stimmel, hogy a főszereplő csaj leszbi, ez tök jól következik a traumatizált, sokkos múltjából.
úgy viselkedik, mintha napjaink középosztálybeli mintagyereke lenne.
Ilyenkor az jut eszembe, hogy én is átélhetőbbé akartam tenni a fiatalabb olvasók számára a hősnőm problémáját azzal, hogy egy mai tini hevességével dacol a mostohaapjával, (ahelyett, hogy köszönetet mondana levegővétel jogáért, és elkullogna) ellenben a Alloy tényleg egy kibaszott turista, a játékos megtestesítője oly módon, hogy ő, a játékos, ha az életben OP lenne (de nem az, mert felnőtt létére videojátékokkal bassza el az időt), mit válaszolna az adott helyzetben (mindezt átszűrve egy uniformizáló, politikailag korrekt szűrőn, biztos, ami tuti).
Na, most, ez egy nyilvánvaló írási koncepció volt náluk. A baj az, hogy semmi történeti alapja, tehát sehogy nem néz ki. Még élesebb a kontraszt, amikor NPC-k is a képbe kerülnek, mert ők konkrétan retardáltaknak tűnnek Alloy tudásának árnyékában.
Talán a jó megoldás, ha azt akarják tenni, hogy a kaarkter valóban a mai ember szemével nézhessen a világra, egy a Rage első részéhez hasonlatos protagonista eredettörténet lett volna kívánatos (amely játékban mondjuk pont, hogy nem használták ezt semmire)
de jo jatek is volt az.
Karma?
https://www.elemi.hu/a-hirhedt-trofeavadaszt-agyonlottek-del-afrikaban/
"A hírhedt trófeavadászt agyonlőtték Dél-Afrikában"
Gyűlölök vezetni, inkább ökörködésről vagy lazulásról szól ez. A Carmageddon a legjobb.
Na igen, vicc, hogy a posztapokaliptikus alaphelyzet szerint egy kitaszított férfi által a vadonban felnevelt minden kortársa által kiközösített kislányból lesz egy fiatal nő, aki kb. úgy viselkedik, mintha napjaink középosztálybeli mintagyereke lenne. A karakterek és fordulatok is eddig szinte placeholderszerűen tankönyviek. Így nincs sok okom érdemi karakterfejlődésre vagy sztorira számítani, mert a sok szöveg mögött tehetségtelenség van. Hiába érdekes a posztapoliptikus romokon felépült vallásos-törzsi szemlélet, kétlem, hogy kibontva nem válik nevetségessé. Mint a hollywoodi blockbusterek: beszólásokat és látszólag magvas sablonmondatokat sikerül egymás mellé tenni, de értelme végül úgysem lesz semminek. A felszínen látszólag profi, de valójában kínosan nulla.
Aztán majd kiderül persze, de az első 12 órát kb. retconolni kellene, hogy bármi hiteles lehessen. Sorozat előtt sem úgy ragad ott az ember, hogy az első hat epizód eget rengető baromság, de a hátralévő két és háromnegyed évad majd biztos hirtelen jó lesz.
Megy közben az 1997-es Final Fantasy VII is, minden kopottsága és japósága ellenére abban is százszor hihetőbbek a karakterek és a kibomló magukkal hurcolt problémáik. De az FF XII-ben az egyik csapattag pont a törzs szabályaihoz való alkalmazkodásról, illetve onnan kivetettségről szól. Videojátékos szinten az is elmondhatatlanul érettebben összehozott szál.
Egyébként érdekes, mert John Gonzalez a narrative director, aki lead writer volt New Vegason. Igaz, azzal még nem játszottam, de ennél a blockbusteres ürességnél látatlanban többet várnék ott (tudom, azon is dolgozott egy csomó nagy név mellette, ahogy itt is vannak más írók is).
Szerintem csak én vagyok ezek szerint annyira konzol/TPS szűz, hogy a játékmenet a kitéréssel, nyilazással elvigye a hátán.
A vetődgetés tényleg nagyon alap. A héten végigment co-opban a Strange Brigade, kb. abban is végig azt kellett. Nyilazásra inkább RPG-s példák jutnak az eszembe, például a Dragon's Dogmában is rengeteget gurultam és nyilaztam. De mondhatnám a Shadow of the Colossust vagy az új Tomb Raidereket is. A Thief viszont egyértelműen PC-n volt az első igazi íjászélményem ;) Amúgy meg van már mindenben, lásd Crysis 3, Far Cry-ok, Skyrim stb. Ami nem baj, csak az újszerűsége nem biztos, hogy elég komoly szintű itt.
(Válasz lefty kérdésére.)
Kisgyerekként még a Deitch-féléből is bírtam a téma miatt az űrhajósat vagy a görögöst, ahogy a Chuck Jones-féle sci-fi epizódoknak is bejöttek. De azért az igazi kedvencek mindig a régi Hanna-Barbera-vonalhoz kapcsolódtak, és ahogy nőttem, ezek az említettek is bénának hatottak már.
A Chuck Jones-féle Tom nekem túl debil, már külsőleg is, a régiek egyszerűen "emberibbek". Tegnap éppen megnéztem egy epizódot, pont nem szólt semmiről, csak az üldözésről. Sokkal jobban lehetett azonosulni olyan rövidebb történetekkel, mint amikor Jerry világgá megy a nagyvárosba, a karácsonyi megfagyós rész, amikor Tom a mennybe hajtásért teper, amikor csuklanak a kutyák, amikor összevesznek a talált húson, amikor vigyázni kell a kismacskákra/kisegerekre/kiskutyára, kisbabára vagy amikor Tom figyelmét Jerry helyett a szerelme köti le, amikor váratlanul meggazdagodnak, amikor Tom megbetegszik stb. Nem bonyolult történetek, de az elsődleges célcsoport számára testhezállók. Biztos készített Chuck Jones is sztorisabb, mesésebb részt, de talán nem véletlen, hogy egy sem jut eszembe, emezeket meg nem győzöm sorolni, pedig 10 éve egyet se néztem a "régiekből". A robotmacskát is hiába hozták vissza, a sztorit csak a régiből tudok hozzákapcsolni.
Gyalogkakukkék rajzolásával amúgy nincs bajom, de ahogy nőttem, az pont az, hogy untatott az üldözős gegre építéssel. És hát idővel az is megfáradt. Szóval nem, egyáltalán nem vagyok annak sem a rajongója. Eleve azt bírtam a Looney Tunesból is, ha Tapsi Hapsi leleményes és szellemes tudott valahol lenni, a kakukk ezzel szemben látszólag totál idióta egybites, akinek mindig mázlija van a nála még mindig százszor okosabb prérifarkassal szemben. (Egyébként ez a motívum is visszaköszönt a tegnapi pár perc alatt, zavaróan prérifarkasos volt néhány momentum.)
Én arra jutottam, hogy teljesen hagyni kell a Sim-cade stílusú cuccokat. Néhány beidegződést rosszul tanul meg belőlük az ember, és ha rászánsz tényleg egy kis időt a valósabb fizikát nyújtó cuccokra, onnantól bántóan egyszerű a vezetési modelljük. Az Assetto Corsával jól elszórakoztam az elmúlt évben, vettem is profi kormányt. (Fanatec)
Szerencse, hogy kb a Source idejében kompetitív FPS-eztem utoljára :)
Szerintem csak én vagyok ezek szerint annyira konzol/TPS szűz, hogy a játékmenet a kitéréssel, nyilazással elvigye a hátán. Van a játéknak egy közepesen erős hangulata, viszont nyugodt lehetsz; igen, a sztori baromság :D
Ami meg csak a vége felé kezdett megfogalmazódni bennem: A hős bizonyos szempontból kevésbé karakter, mint mondjuk Mr. "carboard box" Duke Nukem, hanem egy üres avatár, aki azért nő, hogy a férfijátékosnak tetsszen, viszont mellé totál aszexuális, hogy véletlenül se keltsen diszkomfortot, ráadásul amolyan SC2 Jim Réjnoros betegségen is szenved, mégpedig, hogy mindenre tudja az erkölcsileg és logikailag helyes választ, egy tévedhetetlen lawfull good karakter nulla személyiséghibával. Kb mint Rei az új SW-ban. Micsoda "karakter"...
Nekem a Forza Horizonnal is az az egyik bajom, hogy csapatod vele, aztán percekig pörgetheted a szerencsekereket, mert mindenért adni kell valami beetetős jutalmat, amit aztán direkt szerencsejátékos körítéssel kapsz meg. Taszító és fölösleges időrablás, mint a körítés nem kevés bullshit része.
Legalább az SSD-k korában már a töltőképernyőket nem kell percekig bámulnom a játékokban. Vagy C64-en beírogatni az indítóparancsokat.
ez a "megrabol" dolog fokozottan igaz a mai játékokra ha egyáltalán annak lehet még nevezni őket. és nem csak az időt hanem a pénzt is lenyúlja. egy CS 1.6 teljesen más mint egy mai AAA live service gané. grindoljál 10 évet, hogy unlockolj mindent, és/vagy fizess. vegyél lootboxot hogy meglegyen minden skin. teljesítsd a napi feladatot, a heti pályát miegymás. magához köt pénzben, időben, szakemberekkel finomhangolják, hogy a maximumot tudják kifacsarni a célközönségből.
ezért is UBI/EA játékot évek óta nem vettem. Utóbbi 3 hónapban Elden Ring, Vampire Survivors, és Binding of Isaac futott a gépemen.
Készséget, ismeretet adhat egy komplex játékrendszer is (ezzel kismalackára is reagálok), ami csak elméleti. Mert mégiscsak megtaníthat a rendszerben gondolkozásra az összefüggések átlátására. Amennyi pénzügyi analfabéta ember van, rajtuk még a WarCraft II is segítene, de annál vannak mélyebb és valószerűbb szabályrendszerek is.
A Crusader Kings sem tűpontos, de azért mégiscsak átélhető formában tudja továbbadni a középkori Európát és feudalizmust, és ezáltal a társadalmak működését.
De én is azért reagáltam egyetértőleg a felvetésedre, mert a most játszott HZD-ben is megrablónak érzem a nyílt világot. Egy feszesebb, csövesebb játék nem vinné el fölöslegesen a szabadidőmet, és valószínűleg jobban le is kötne. Egyelőre, mondjuk, még leköt, de általában beleszoktam unni a hasonló játékokba. Inkább azért játszom, mert az előző generáció egyik nagy neve volt, és érdekel, mit esznek rajta az emberek, nem pedig azért, mert maga a játék érdekel. Magyarán a hobbim iránt vagy elköteleződve, nem a konkrét játék iránt. A világ háttere még eddig érdekes ugyan, de erős gyanúm, hogy valami baromságot hoznak ki belőle.
A "fiatalok" más téma. Az, hogy öregebben ismered az idő fontosságát, egy dolog, de természetes, hogy a fiatalok nem. Én ha visszagondolok magamra, egy csomó időt elcsesztem multira (sokkal kevesebbet, mint mások, de így is egy csomót), és akkor ez életkori sajátosságként elfogadható volt. Egy kényszerű állapot az élet tapasztalásának korábbi szakaszában.
így van, ez nagyon jó szó, hogy "megrabol". ezt érzem én a legtöbb csúcs-siker játékon, főleg a multis játékokon. megrabolja a fiatalokat. úgy menekülnek a virtuális világokba, hogy az káros.
van valami mondás, hogy "a mesék szólnak igazán a valóságról" - na, ez már egyáltalán nem igaz az ilyen játékokra (de mondhatnánk filmeket is)
Mondjuk az a nagy különbség az RTS és a klasszikus táblás játékok között, hogy a gyorsaság, a mikroszekundumos reakció és döntések nélkül nem megy, így a sakkban ennek csak a "felére" van szükség.
Az opening az magolható, endgame is sokszor triviális ha megvannak a minták. De a játék közepén már x lépésre előregondolkozás kell meg kreativitás sem árt. Starcraft is hasonló ebből. Openingek másodpercre megvannak meg a meta is mégis elég változatos.
Ezeket inkább logikai kihívásoknak mondanám. Még a legostobább emberek is rajzani kezdenek a facsés clickbate matekfeladványokon, hogy bizonyítsák, nem megy már a műveleti sorrend.
A dologban amúgy meglepő módon egyetértünk: Én sem vagyok képes indokolni magam számára olyan játékokat, amely nem ad valami készséget (auto szimek), vagy kreatív ihletet (egy jó történet, szituáció). Az viszont, amikor újrajátszok egy Last of Us-t, be kell lássam, hogy csak feel good, mint visszatérni egy jó filmhez. Kicsit mélyebben belelátsz, de ennyi. (Na, jó, ebben is van kivétel; az EVA.ban képes vagyok minden egyes alkalommal új rétegeket felfedezni, zseniális sorozat :D)
Minden más esetben azt érzem csak, hogy a játék nem ad, inkább megrabol - ez esetben az időmtől -, így nem is vagyok képes megérteni azokat, akik felnőtt fejjel is MMO-znak. Már azzal jobban járok ehelyett, ha felpattintok hírszájtokat.
persze, csak félig viccelek :)
de sose értettem azokat akik belemerülnek olyan dolgokba mint pl. marha komplex "fejlődési rendszer" meg ilyesmik, amiknek semmiféle kapcsolódása nincs valós dolgokhoz (nem lehet tanulni belőlük semmit), de még csak pihentető szórakozásnak se jók... vagy nem tudom, lehet hogy valakit ez szórakoztat? de a szórakoztatás lényege is az hogy a való világban könnyebb legyen az életünk...
kislányos. Csak a kurvás 19 éveseket ismerem :D
Évekig volt nálam nyár elején sakktábor. Persze nem mondom, voltak már életképtelenebb vendégeim is, mint a mentál sérültek, meg ilyesmi, de lényeg, hogy a sakkhoz nem éppen klasszikus intelligencia dukál, hanem ilyen gyógyegérnek kell lenni, aki hajlandó éveken át kombinációkat bemagolni, hogy a kellő pillanatban elő tudja őket hívni.
Talán a fenti hölgy apukája nyilatkozta anno, hogy abban hisz, bárkiből lehet bajnokot faragni, tehát nem arról van szó, hogy mint abban a mesesorozatban a múltkor, hogy a drogos zseni csajszi feltör a semmiből, hanem volt az ő átlag lánya, aztán tolta bele kiskorától ezeket az infókat.
A legtöbb élőszereplős sport is ezzel az erővel valami kreált furcsaság, amivel nem találkozol a pályán kívül. Pont az a lényege a fantázia kinyitásának, hogy "mi lenne, ha" filozófiai alapon egy másik világba csöppennénk, és ott más készségeket is használunk, pl Dishonored. A világirodalom jelentős része sem létezhetne, ha nem érdekelné különös felvetések vizsgálata az olvasókat.
Gru
Az előző részek jobbak voltak, illetve sokat kivett belőle, hogy a moziban néztem a gyerekeim unszolására és teli volt a terem ilyen minden szarra vihogó ovisokkal
Batman 3.
Valahogy hosszúnak tűnt, pedig próbált változatos lenni.
"real life Wario" szavakra:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=10228251322012386&set=gm.5681524949...