Hozzászólások
Elsődleges fülek
Nálunk csak űrkikötő van.
Milyen szerencse, hogy kb nem megyünk sehova, bár kisebb esélyt látok rá, hogy röffentsünk valamit jan 1. előtt-után pár nappal
Nem mondanám, hogy volt előttem egy értelmes családmodell, mert nem volt, tehát nincs sok viszonyításom.
De először az együttélésről: Én már rájöttem, hogy nem vagyok az a rettentően monogám típus, azonban mégis úgy látszik, hogy egy fiatalon házasodott ember életét élem (gyerek nélkül), tekintve, hogy az asszonnyal 24 éves korom óta, tehát 13 éve együtt vagyok. Ennyi idő után statisztikailag már válni szoktak a népek. Nem tudom, hogy merjek-e erre ráépíteni egy gyereket, amikor én is változom. Már messze nem ugyanaz az ember vagyok, mint a kapcsolatunk kezdetén.
Elindulhatok a gyerek felé, meg elindulhatnék a másik irányba is. Nehéz kérdés, és pont a nehézsége okán semmit nem változtatunk, ami végső soron senkinek sem jó.
Ez a kötet valahogy kimaradt. Ha belegondolok, igazi body horror a javából :D
Sajnos a végén ez az összevisszaság elvett számomra minden feszültséget a történésekből, amely korábban még jobbára jelen tudott lenni.
Valamennyire reagálva az előző témára:
Milyen életutat kövessek vajon a család témájában?
Talán a társadalmi megszokás hatalma, de egyre többször ötlik ez eszembe. Ha mást akarok, mint a többség, az leginkább azért van, mert önző vagyok, vagy mert soha nem mozgattak a társadalmi konvenciók?
Nem látom a win szitut az egész házasság intézményében.
Hozzá lehet állni a dologból a béta szemszögből, hogy megpróbálom lockolni magamnak a nőt. Ez sehova sem vezet. Az ilyen pasik arra ítéltetnek, hogy megcsalják és elhagyják őket.
Mivel nem akarok lockolni abból a poolból, ahonnan nagy eséllyel nőket választanék, ezt megérzik rajtam, így nincs is szükség az elkötelezettség kikényszerítésére, szentesítésére. (persze, vannak a 9-10 wonder womanek, de ilyenek felé nem nyitnék komoly reményekkel, because egy nő sem ér annyit, hogy a hátamra vegyem az egóját és tényleg tartanom kelljen attól egy elkötelezett kapcsolatban, hogy lelép)
Szóval, nem igazán érzem a házasság szükségét.
Ott van a gyerek kérdése:
PRO: Szerintem cool dolog, ha van az embernek egy fia (a lány is lehet jó, csak kockázatosabb). Felnevelhetem, utat mutathatok neki.
Van bennem egy ilyen kép, hogy szomorú ember az, akinek nincs utódja.
KONTRA: Kicsiként jellemzően kibaszott idegesítőek és gyakran gusztustalanok is. Szerintem megőrjítenének. Legalábbis az a műsor, amit kapok belőlük látogatásokkor pár órára, több, mint elég belőlük.
Másrészről, ami talán a legfontosabb: Egyszerűen nem érzem a belső igényt rá, hogy apa legyek. em álmodozom olyan dolgokról, hogy egyszer majd a karomban tarthatom a csöppséget. Igazság szerint valahol messze a sor végén van az egész téma a gondolataim között olyanok mögött, mint az intellektuális siker, cool kocsik, jó életszínvonal.
Nem tudom, el kellene indulnom valamilyen tervvel egy irányban, vagy majd hozza az élet.
Szerintem alap női psziché témában elég érdekes és találó meglátásokat tesz, amelyek igazságtartalmát - számomra - nem nehéz belátni. A mostani videó kicsit erős, ezért is gondoltam, hogy megosztom. Szerintem érdekes gondolatkísérlet.
Ez nem így megy. Szépen lefoglalod a szállást pár napra, és 2*6 órát utazol ;)
Axel nem öregszik.
Négy éves kortól lehet menni családilag síelni! Ott van hó!
Ne aggódj, pokolra kerül. Az már régen rossz, ha a krampusz is rászólt.
Ejj, kísűn szósz, testvír! Tavaly ilyenkor még jól jött volna kis burkolóanyag okosba!
What kind of telep?
Sőt, olyan szinten nem érzem át a privilidzs drámát, hogy az sem izgat, hogy itt is utazol a magas labdáimra :)
Majd az idő eldönti, mi merre kopik, de ez a része legalább holt mind1
Viszont nincs évszázados családi gazdagság. Mindenkinek van és volt esélye megannyiszor, hogy felemelkedjen. Igen, a cigóknak is.
Miért lényeges számunkra, hogy milyen white priviledzs van Usában?
Leginkább az önerő minimuma határozza meg. Utána a törlesztő nem ördöngösség.
Kezest akkor kérnek, ha úgy látják, rezeg a léc. Az esetemben nem esett szó erről. Nyilván az örökli a dealt, akire a házat hagynám, az meg, ha nem akar törleszteni, eladja, és kifizeti a bankot. Ha nem tud törleszteni, sem vevőt találni, értelemszerűen átveszi a bank az ügyet.
36 évesen még simán adtak, de 40 felett már szerintem kevesebbel szeretnének számolni.
Amit számoltam nekik a példában, az a lehetséges maximum negyede, szóval nem vészes. Nyilván úgy érdemes hitelt felvenni, hogy lehetséges legyen mellette a tartalékképzés.
Saját példámmal, én februárban röhögve vettem fel 40 hitelt egy 62.5 milliós ingatlanra. A havi törlesztő 180 körül van, a kamat valami 3%. Lazán jó üzlet.
30 éves futammal felvehet a keresetük felére törlesztőként hitelt. Az bő 80 misi. Persze elvárt legalább 20-30% önrész is. Azaz egy 50 misis ház 15-20 önerő + hitel havi 80 törlesztővel.
Ilyesmire tudtommal már évek óta bőven van példa a modern Kínában, de szépen összeszedte és elgondolkodtató. Tetszik a jövőkép?
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=n2zk7oJTcjQ
Ha a mostani kifingik, lehet, bepróbálok egyet. Az még messze van.
Amellett, hogy mennyibe fáj, tartanék tőle, hogy nem bírná ugyanazt a strapát, mint a mostani az 5000-es teleppel.
Ezért is mosolyogtam meg egy éve, amikor azt mondogatták: vegyél 4 gigás telót, az mindenre elég. Ja, elég, ha két éven belül úgy is cseréled.
Én hiszek benne