Hozzászólások

Elhúzom a belem jövő héten Füzesgyarmatra. Valaki tud valami értelmes programot ott a környéken, hogy ne masszív kocsmatúrába torkolljon az ottlétem?

Mert az angolok könnyebb ellenfél, plusz még ott a halálág? Itt legalább volt esélyünk, ha továbbjutunk.

Lehet vótmá valahol, valamikor...
rwurl=http://youtu.be/dOSGS9ruj4U

Na igen, a fő probléma innen ered:

Azt csak halkan jegyezzük meg, Pintér lelépési pénze nagyjából annyi volt, mint amennyit Dárdai sikerdíjként kapott összesen.
Azt még halkabban, hogy Egervári most milliókat kap Diósgyőrben, Pintér Mezőkövesden, Csábi József, Kenyeres Imre is visszaszivárgott a futball vérkeringésébe. És az új módszerek tagadói szép számmal dolgoznak még. Vagyis hosszú távon sok jóra nem számíthatunk.

http://qz.com/716059/post-brexit-the-uk-is-unlikely-to-see-more-producti...

ja Chrome-ban megy, ahol csak egy mezei adblock van, úgyhogy az FF-es uBlockon kell majd finomítanom valamit. :)

Nem nagyon tudom hol van az. :(

Pandorában, de kérvényezned kell psitől a belépést. Na meg ugye elmúltál 18? ;)

Erre tessék:
http://www.rewired.hu/content/donaciok

Bár biztos vagyok benne, hogy nem updatelt a lista.

Ebből azért könnyen vizuálható egy elődöntő:
rwurl=http://kep.index.hu/1/0/1208/12087/120872/12087211_6442c8d02275c6a684cb0...

na meg
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=8_RcWDkcR_Q

...és akkor 2:1 ide. :D
beszarás

*szerk: vagyis a C sarkalt egyet 2:2-re

Érdemes volna ezek után rákérdezni, hogy valóban van-e backup, és ha igen, mikori.

Ha jobban belegondolsz, az ő véleménye is ugyanúgy elfér itt, mint a többieké, és nem feltétlen trollkodás az, amit leírt, hanem van valóságalapja, amivel te is egyetértesz serintem (pl.: utánpótlás vs. stadionok).
Illetve meg lett szólítva egy kommentben.

@M0nk: jöhetnek még ilyenek, ha van időd.

Jöhet.

Szaniszló Csaba írta a helyszínről

Láttam, ahogy a magyar válogatott legyőzte Ausztriát.
Láttam mindezt a helyszínen, Bordeaux-ban, a magyar kispad közvetlen közeléből, ezért sok mindent láthattam, amit Ti talán nem, de amikor majd elmesélitek ezt a meccset a fiaitoknak, lányaiatoknak, unokáitoknak, ezeket is nyugodtan tegyétek hozzá, mert esküszöm, minden szava igaz.
Láttam egy mosolygó szövetségi kapitányt. De nem ám akármikor mosolygott, hanem a kezdő sípszó előtti visszaszámlálásnál. A dalai láma nem áraszt magából annyi nyugalmat, mint Bernd Storck.
Láttam ugyanőt az 1. percben, Alaba kapufája után azonnal a kispad felé fordulni, hogy a csapat ne lássa a reakcióját. "Ezt megúsztuk!" - olvastam le az arcáról olyan egyértelműen, mintha fekete filccel rajzolta volna a homlokára, de félelmet, kétségbeesést, vagy csak pillanatnyi hezitálást nem lehetett észrevenni rajta.
Láttam Szalai Ádámot sokféleképpen a levegőben felívelések után, kivéve úgy, hogy legalább egy osztrák ne mászott volna a hátára. Nem lehet leírni annak a látszólag haszontalan, piszkos munkának a mennyiségét, amit ő elvégez azért, hogy levegye a védelemről és a középpályáról a terhet.
Láttam Gera Zolit egy félidőn át szenvedni, 37 évesen 90 percen át csúszni és mászni úgy, hogy támadásban sokáig semmi nem jött össze neki. Úgy röpködött, mint a Garami József-féle Fradiban tette majdnem 15 éve. Láttam azt is, hogy ő az, akiben Storck a legjobban bízik.
Láttam egy 10 perc alatt lehiggadó válogatottat, amely kicsit olasz volt (tökéletes taktika maradéktalanul végrehajtva), nagyon német, a 62. percben pedig egy pillanatra mintha Messit és Suarezt is láttam volna, csak az egyik hátára Kleinheisler, a másikéra Szalai volt írva.
Hallottam, hogy a gól előtt pár perccel, Szalai hibája után a kapu mögött ülők Böde Danit követelték a pályára, Szalainak pedig akkor mintha nem lett volna kedve mindenkit meghívni egy pálinkára.
Láttam, ahogy megijedünk attól, hogy nyerhetünk. Ahogy nem merjük végigvezetni emberelőnyben a kontrákat, ahogy nem elég élesek az utolsó passzok, ahogy félni kezdünk a győzelemtől.
Láttam Storckot háromszor is cserélni, de még mindig nem láttam rosszul cserélni.
Láttam Stieber lövése után egy labdát fölémenni. De amikor még levegőben volt a labda, láttam Stiebert visszafordulva ünnepelni. Neki lett igaza, így láttam egy újabb magyar gólt, olyan magabiztosat, amilyet csak a legnagyobbak tudnak.
Ezután már mindent homályosan láttam. Mosolyokat, öleléseket, piros-fehér-zöldbe öltözött húsz, harminc, hatvanéves gyerekeket, egy talán mindenkinél boldogabb fiút szürke tréninggatyában, és magamat, amint végre elhiszem, hogy a magyar válogatottat láttam győzni egy Európa-bajnoki meccsen.
Úgy láttam, tényleg itthon vagyunk.

Amikor kijutottunk, már akkor volt egy ilyen "félelmem", hogy beindul egy "Na ugye, megmondtuk"-kampány, és már látom, ahogy a nagy ölelkezésekben röppennek a milliárdok a stadionokra (és nem az utánpótlásra, aminek talán értelme is lenne). Ebből kifolyólag, nem hiszem, hogy jót tenne nekünk egy csoportból való továbbjutás - amire jelenleg elég nagy sanszunk van.

@Cartwright: oké, örülünk Vincent, meg igen, szép teljesítmény, de azért ez mégis csak egyetlen apró győzelem egy eb-n. Hol vannak ezek az emberek, amikor a nemfutball-csapataink világversenyeken akár meg is nyerik az adott rendezvényt.

Na meg az baszna be, ha elbotladoznánk a döntőig, és megnyernénk az EB-t. :D