Hozzászólások
Elsődleges fülek
Új Albumot, ha jól tudom 2012 óta nem adtak ki. De, mivel olyan kategóriába tudom sorolni, amelyikbe soroltak számait XY évvel később is tudom hallgatni gyomorforgás nélkül (nem úgy mint egy-két pár hónapos slágert, aminek nulla tartalma van, de annál nagyobb a hypeja), nem mondom, hogy teljesen elfelejtődik.
Viszont Till a Lindemannal hívta fel magára újonnan a figyelmem. Az 2014-ben startolt és bár 2015-ben adott ki számokat/albumot, lövésem sincs, azóta megint mi van.
De Lindemann ott már nem németül énekel.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=QWE_M0CX9So
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem minőségi, amit alkot.
Ez aztán bók volt a javából~!
Annak idején jártam. Talán 1 éve voltam utoljára, mer' óccó vót' a jegy értem, k? Az igazi meccsek mégis csak a régi stadionban voltak. Fú, na ott még élmény volt megjelenni. De, ahogy most teljesít, az kritikán aluli.
Erről beugrott, mennyire meg voltam kövezve akkor, amikor a válogatottunk kiesett, talán tavaly (?), és én hozzátettem a sok nyáladzó, túlbuzgó drukkernek, hogy persze, hogy kiesett, ha szarabb volt mint az ellenfél (ez egy nyers, igaz tény volt - hiába teljesített akkor szépen a csapat, ha szabálytalankodás nélkül - ellenfél részéről - kapnak ki, akkor azon nincs mit megmagyarázni, s ráadásul ott sok bakijuk is volt).
A másik Fórumon fél évig hozzám se szóltak emiatt, és minden kommentem Dislikeolták. De, totál megérte egyébként.
ugye egyetemi focira nem jártál a Deac-ra? Vagy az Exkaliburba (most talán más a neve)?
Sajnos nem. Lemaradtam valamiről?
Ugye nálam ez a dumcsi kérdés is inkább az, hogy van-e erőm hozzá. Amúgy lenne, de ott kezdődik az egész hogy van, aki eleve rossz irányból próbál megközelíteni.
Mondjuk van, aki az önsajnálatával próbálja meg felkelteni a figyelmem. Na gondolhatod, mennyi sikerrel büszkélkedhet úgy, hogy nem elég, hogy az önsajnáltatás eleve távol áll tőlem, még másét is hallgatni - amivel nincs bajom, mert segítek ha marad erőm - , hogy aztán ezzel érje el és hányja a szememre, hogy bezzeg vele nem foglalkozok - ráadásul találkozni se találkoztunk - na az érdekes tud lenni. Nyilván nem úgy fogok hozzá állni, hogy milyen gyönyörű pár lehetünk. Nyilván mindenkinek van nehéz korszaka, de én speciel soha senkihez nem fordultam segítségért, meg tanácsért. Se anyámékhoz itthon, se random emberekhez a neten, mert minek? Magam bőrén tanulok, én pedig úgy éreztem, vagyok elég önálló ahhoz, hogy kipuhatoljam az utat, ami megfelelő lehet.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érdeklődöm más véleménye, vagy úgy általában életszemlélete felé. Minél több embert ismerek meg valamilyen fokon (mert teljesen senkit nem lehet), annál többet 'látok' a világból.
csak vigyazni kell gondolom hogy el ne aludjon az ember par perc hus pazsitos egbamulas utan... :)
Emiatt nem kell aggódnod. A jó öreg nagyi személyes testőröm. Nem csak az engem stírölő pizzás fiúkat és a vevőit jelenti nekem, hanem minden percben mellettem van egy pulcsival, meg egy rakás teasüteménnyel.
Nos, talán ő az akiről elmondhatom, hogy benne megbízok. 100%-ig. De, hát ki tudna ellenállni egy cuki nagymamának?
Optimális esetben valóban nem nyűg. De, őszinte leszek. Én nem tudok őszintén szeretni. Legalábbis baromi nehezen lehet ezt nálam elérni. Ahogy azt is, hogy bízzak. Fura, de teljes bizalmam senki felé nincs. Még a családom felé sem. Ennek számos oka van, de amondó vagyok, ha egyszer megégetted a kezed, nem fogsz másodjára a tűzbe nyúlni, ha a szükség nem követeli meg.
teljesen korrekt hozzaallas a csaladcentrikussag, de idovel majd azon is el kell gondolkodnod gondolom hogy te mit szeretnel az eletben es miben lennel a legboldogabb. Ok ugye nem lesznek veled mindorokkel, mindenki probal menni majd a sajat eletet vinni tovabb, ahogy alkalom adodik ra.
Ez most kicsit ellentmondásosan fog hangzani, részben úgy vagyok vele, hogy: Carpe Diem
Ráérek azon akkor gondolkozni. Nyilván tervezek, és sokkal szövevényesebb dolgok játszanak az agyamban, mint amiket le tudnék írni (vagy akarnék). De, ez így van rendjén. Engem nem kell félteni - szoktam mondani. Mindig hagyok magamnak vészkijáratot, mentőcsónakot és bármit, amit el lehet képzelni. Ezt korán meg kellett tanulnom, másra nem számíthattam.
ennyire magas?
Muter 2 allas + te a programozasban + ocsed a raktarosi allasa mellett nem az kellene hogy legyen a felallas hogy melon kivul nem jut semmi masra energia, nem?
Valóban nem így kellene. De, mondjuk úgy, hogy jelenleg megy pénz a kutyára is, illetve kb. minden hónapban történik valami, ami nagy bónusz kiadás. Ne kérdezd, hogy sikerül folyton megszívnunk. De, annyit tehetünk, hogy amit kell, tejelünk.
Én ugye öcsémnek is adok ám energia italt, meg azért a főzés, kajarendelgetés sem olcsó. Nyilván nem várom el anyámtól, hogy ő csinálja, de ugye ez is plusz kiadás. Meg ugye ha tudok, besegítek máshol, másban is (tartozások és egyebek).
Ugye anya 100k-t kap, én 120-160k-t kb átlagosan. Ebből 80k-t oda adok, és ELVILEG 180k el is megy a lakás minden ügye és bajára. Ami marad, az pedig a kaja, itt-ott a ruha (ugye ezt nekem kb. soha nem fizette, de még öcsémnek is én vettem télire kabátot, hogy ne fagyjon meg).
Energiám épp marad másra. De, ez a más... nem a buli, meg a társaság... elvagyok én újvároson mamámmal. Ott úgyis sok ismerős arcot látok, örülnek nekem, beszélgetünk, ismerkedünk. Nem ritka akkor, persze. De, szeretek szabad lenni olyankor.
No, meg éjjelente csillagokat nézni a hűs pázsiton. Annál nem sok jobb dolog van.
ez is fair, de ovatosan csak a lazan banassal. A csajoknak a fiatal korukban van a legtobb lehetoseguk normalis pasast talalni, mivel ott keresgelnek a legtobben. Ahogy lepsz majd a korba bele, ugy kezdenek rohamosan szukulni lehetosegeid. Ami nem jelenti kozel sem azt hogy kesobb ne lenne eselyed, csak hogy a (nyomos ok nelkuli) halogatas nem fetetlen a legjobb strategia szerintem. Ahogy eselyed van osszehozni egy normalis kapcsalatot (csapjai legyenek a pasinak, etc), erdemes szurkalni a lehetoseget es probalni kialakitani valamilyen stabilt is akire szamithatsz is hosszutavon.
Nos azt nem mondtam, hogy nincs olyan, aki bármikor beállna mellém. Nyilván a lehetőségeim és a lehetségesekkel mindig tartom a kapcsolatot és elemzem, mennyire fogékonyak rám. Ők is támogatnak, és én is őket. És nem mellesleg, a legfiatalabb pasim az elmúlt 2-3 évben 25 éves volt. Illetve persze, volt 31 is. Szóval... mondjuk úgy, hogy kevés, velem egykorú, értelmes srácot találok.
Az én célom most az, hogy a hitelt lerendezzük, ne kelljen attól tartani, hogy utcára kerül a család. Ez szerintem mindennél fontosabb. Ők mellettem vannak, még ha nem is feltétlen értékelik olykor (anyám legalábbis). Nem fogom magam egy pasira bízni, sem pedig olyan döntéseket hozni, amik a család sorsába kerülhetnek csak azért, mert mások által rámolvasott vágyakat kellene üldöznöm...
Én ezt az áldozatot hozom. Nem hiányolom férfi közellétét. Ráérek. Ha erőltetném, még rosszabb lenne. Nincs értelme. Se nekem, se annak nem lenne jó, aki épp velem szeretne kezdeni.
20 éves vagyok, nem maradok le semmiről, ha pedig történik velem valami, úgy vagyok vele, hogy semmi döntésem nem bántam meg. Felelős vagyok a tetteimért. Nincs értelme utólag szomorkodnom miatta. Legfeljebb tanulok a hibákból.
Nyilván a boldog-boldogtalan az már egyéni probléma. Annak idején voltam depressziós, de én úgy voltam ezzel utólag: gyönge picsa voltam.
Szarul fogtam fel a dolgokat, ezért szenvedtem. Nem az életem szar, hanem a felfogásom. Nem könnyű? Lehet. Mindenkinek megvannak a maga akadályai, de sose kapsz nehezebb feladatot az 'élettől', mint amit ne tudnál leküzdeni. A többi az kifogás, és hasonló.
Egyébként ha az intuitív megérzésre gondolsz, mikor mit kell tenned késztetés szerűen (akár egy nemről van szó, akár arról, hogy megváltoztasd a napirended a megérzés végett), ez kétség kívül döntő fontosságú lehet. Volt ismerősöm, akit azért nem késeltek meg aznap a sulijában, mert volt egy megérzésem, hogy pont aznap ne menjen be, inkább pihenjen még a betegségéből, ha kell akkor keresek neki valamit, amivel lekötheti magát. Aztán nagy nehezen rávettem, hétfőn kapta a hírt, hogy keresték, és késeket is találtak a cigány illetőknél, akik félre szerették volna hívni, és már volt balhéjuk hasonló.
Mikor mi a feladat, megbízás, lehetőség. Ez nagyon változó, de mindig van valami.
Pl. Nemrég egy telefonos applikáción dolgoztunk, amit egy ismerős srác indítványozott saját pénzből (ha a superdriver megvan, akkor van elképzelésed arról, ez mire épül), s később várta a támogató cégeket (négy jelentkező helyből volt is akkor). Tőle havonta kapok pénzt, mivel alapító tagként tart számon.
Most egy helyi klinikán melózó főorvos kért maszek webet, amit valamikor össze kéne neki dobni, még nem tudom, mennyiért. De, mivel anyám is az egészségügybe dolgozik és ráad. neki, ezért fog tudni segíteni abban, milyen adatbázisokra lesz szükség.
Jövök még három közös projekttel két különféle cégnek, + egy társulatnak.
Mindehhez... Igazából hozzám vágtak egy pár ezer oldalas lexikont (a mi bibliánkat), és azt mondták, használjam, ha elakadok.
Ennek annyi a hátránya, hogyha időhatáros melót kapok, akkor gáz van. Viszont van, amikor olyat kapok, aminek helyrerakása után, körülbelül hó elején megvan 120k, vagy több, és akkor már nem is kötelező foglalkoznom mással (de, nyilván kell, mert a kapcsolat fontos, érezniük kell, hogy megbízható vagyok).
Annyi a gáz, hogy nekem helyből 80k-t kell a lakás közösbe beadni, és akkor még nem főztem, meg vásároltam be azt, ami feltétlenül kell.
A káros szenvedélyem meg az én kínom, annak a levét én iszom, senki kárára nem megy (kóla ugye, meg e.ital).
Igen, nem ritkán, elég feltűnő, hogy nem értenek meg. De, szerintem aki így nem képes, az másképp sem fog. Nem ebbe fogok beletörni.
Egyébiránt szerintem, ő is az a kategória lehet, aki amúgy szeret másoknak segíteni, és nehezen tud nemet mondani. Én is ilyen vagyok. Hiába a szigor, és a nyers stílus, az hogy én mit vallok, miképp gondolkodok akár az emberekről, nem tudja befolyásolni azt, hogy mint ember, a szerintem helyes mindig a segítség lesz.
Ez mondjuk az erős hangvételű megjegyzésekből is ugyanúgy fogható. Csak nem mindenki épp ezekre kíváncsi. Hanem a pihe-puha, rózsaszín léleksimizésre. Na, ez az, ami baromi távol áll tőlem.
Egyébként annyira nem nehéz kiismerni egy INTJ-t, ha megvan az érzéked hozzá.
Én az a tipikus, ésszel gondolkodok, és ésszel érzek típus vagyok - kifelé. Belül érzelmes, de ezt csak taktikailag használom.
Aki pedig azt állítja, hogy boldogtalan vagyok és beteg, az elég szűk látókörű.
Ilyesmiket talált, igen. Most ott tartunk, hogy ő dupla melókat vállal, én is hasonlóképp cselekszek a programozás mellett (havonta olyan 100-160k-t sikerül megkeresnem), illetve öcsém, bár még sulizik, de sikerült megoldania, hogy gyári munkát, esetleg rakodós melót kapjon a melódiáknak hála. Így végül is mind a hárman dolgozunk. Ez a deviza már csak ilyen.
Örülök, hogy a kiváltságos férfit megkímélted a masszázstól.
Persze, hogy nem.
rwurl=http://kephost.com/images/2017/03/17/bdggs.gif
Köszönöm! Örülök, hogy meghagyod nekem ezt a válaszlehetőséget. Igyekszem tanulni az elrettentő példádból.
Piszok sok értelme lenne ilyesmiről trollkodni. Komolyan.
Azért nyugtass meg, senki nem volt olyan borzasztó ízléssel megáldva, hogy veled veszítse el. Elég maradandó emlék ám az első. Nem túl előnyös, ha csalódásként végződik.
Milyen kis aggódó vagy. Ne félj, boldogulok én a hozzád hasonlók nélkül is.
INTJ egyébként. De, igazából 'az vagyok, aki lenni akarok'. Hogy is mondjam. Ez bonyolult.
Mondjuk úgy, hogy családi ügy.
Ő két és fél éves koromban halt meg, 25 évesen.
Csak egy útmutató megjegyzés volt. Ha otthon lennék is lenne ellene valami kifogásom. Mint egyébiránt mindenre.
Így már értem. Hát, a hétvégékkel óvatosan. Én akkor épp Balmazújvároson leszek. Vagy is, ez olyan egy hónap periódusban mérhető. Utána már a hétköznapokat szentelem rá.
De, mielőtt korán örülnétek, akkora már ott is lesz netem.
Mondjuk úgy, hogy 3 nemi erőszak kísérlete után (nem őt, engem) anyám senkiben nem bízik. Ami jó, mert mindig kifogásként használom, miért nem jöhetnek hozzám újra. Persze az akkor volt. Azóta nyíltan elmondom, hogy leszarom őket. Túl kevesek nekem. Vagy unalmasak. Vagy egyszerűen csak hülyék. De, akkor jó volt eljátszani azt, hogy anyuci kicsi lánya vagyok - ami egyébiránt soha nem volt így.
Az egyetlen dolog amit az első sorban említett dolognál bánok, hogy nem voltak elég profik az elkövetők. Szánalmas. Még erőszakot se tudnak normálisan elkövetni...
Merre laksz, hogy ilyen könnyen száguldozol ide-oda? Mondjuk nem lepne meg, ha dunántúli lennél. Általában onnan ismerem a legtöbb embert. És brassóit. De, az a táv meg nem túl lebecsülendő, úgyhogy nem vagyok biztos az elképzelésemben.
Egyébként pedig, manapság a randi is annyi, hogy beülnek egy mekibe, aztán a mosdóba egymásnak esnek egy zéró kategóriás 'csevej' után. Aztán jön a szelfi; "Életem legjobb randija" felirattal. Fú, én nem tudom, randiztam-e már bárkivel is. Kizárt. Minden annyiból állt, hogy feljöttek hozzám a lakásra, megismerkedtek a muterrel, meg a bűzbomba öcsémmel, aztán ha olyanunk volt, elmentünk a Stadionba egy focimeccsre, vagy befogtam főzni a faszit.
Persze alig vártam, hogy elhúzzon. Egyrészt gyűlölöm, ha rajtam mászkálnak, meg falnak. És én magam se vagyok az az odabújós, hízelgős fajta. Szerintem szeretni nem úgy kell egymást, hogy eltűntök a másik szájában, vagy egyéb testnyílásában. Úgy nem lehet élni.
Különben én se vagyok randipárti. Szerintem nem az a mérvadó, és fölös a köntörfalazás.
Amondó vagyok - valóban.
'Isten' hozott a Pokolban, @Dante.
Egyébként nem. Valóban nem sikerült. Milyen kár.
Szül helyettem pár milliárd másik nő, akarva akaratlan is. Nekem se időm, se energiám nincs hozzá. Van fontosabb dolgom ennél.
A családalapítás nem az én asztalom, és aligha hiszem hogy találok olyan pasit, aki Shaykompatibilis (na jó, talán túlságosan is sokan vannak). Pedig akármennyire fura, én toleráns vagyok. Talán túlságosan toleráns is.
De, eddig valamennyi párkapcsolatomnál úgy éreztem, hogy csak szívességet teszek a nagybecsű lehetőséggel. Megvagyok én kanok nélkül is.
Szerintem nem lesz baj ezzel sem. Szeretem az ilyen keletű filmeket, főleg az adott évekből.
Volt egy rajzfilm, ami macskákról szólt, és horror volt. Az nem rémlik? Illetve megint egy másik, egy régebbi, ami magába foglalt 3 kisebb rémtörténetet, de ezek is horrorok voltak. Ismerős?
Nem tudom már a címüket, de egyszer mikor lebetegedtem ált. iskolás koromba, letöltettem, mert ezeket akartam nézni (nem nagy dolog ez olyan lánytól, aki a barbi babák és egyéb babák gyűjtésébe is azért kezdett, hogy meggyújtsa a hajuk, és leolvassza az arcuk, mert ők úgy szépek).
Egy pillanatra ezzel a filmmel kevertem össze. Akkor viszont ezt kivételesen nem láttam. Pedig nagyon azon voltam egy időszakban, hogy a régi filmeket (Légy, Kedvencek temetője, Poltergeist, Cujo, Halloween stb.) megnézzem. Valahogy másabbak ezek, mint a maik. Van bennük valami, amitől ijesztőbbek (már amennyire ijesztőnek lehet mondani valamit az én szemszögemből).
Szóval így nem figyeltem meg benne, hogy nincs. De, ha így van, az csak jó. Mert a nőkre általában kínszenvedést és halált kívánok. Ne kérdezd miért. Szeretek alfa lenni.
Egyébként megvan még, melyik az a Magyar film, amit meg akartam nézni már csak azért is, mert Magyar esetet dolgoz fel:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=HT7QzuhSIOU
Én is bízom benne, hogy nem lesz. Kár lenne mindezt felrúgni. Szerintem pont elég az, amit elmondtak, megmutattak benne. Ezen a témán nincs mit fejni tovább - a kevés néha több, mint a sok.
A Fűrészhez elfelejtettem hozzászólni. Nos, az első egy-két részt még bírtam, a többi már untatott. Kislány voltam, mikor láttam. Nem azt mondom, hogy nem értettem - azt nem volt nehéz - inkább azt, hogy tényleg, mintha túl nagy lett volna a hype.
Ebből merem feltételezni, hogy a Rémálom az Elm utcában sem azért volt nagy cucc, mert ijesztő volt. Azt is kislányként néztem meg úgy tíz évvel ezelőtt. És egyszerűen nem tudott megrémíteni. Lehet azért, mert négy-hat éves korom óta Alien filmeken nőttem fel, meg ehhez hasonlókon. De, ezeket is úgy néztem, hogy milyen aranyosak benne a Xenomorphok. Huh, el se hiszed, hogy rühelltem Ripleyt, amikor bántotta őket. Nagyon morcos voltam olyankor.
@Vajk Szerintem aki felfogta a helyzetet, az a vak pasasnak drukkolt. Nem tudok állást foglalni olyasvalaki mellett, aki egy általa kialakított szituációból próbál az élete árán menekülni. Ő ugrott be vadászként a ketrecbe, most fusson, ha tud. Csak is azt kapja, amit megérdemel.
És az öreg cselekedete a végén. Nos, az valóban figyelemreméltó.
Mindent beleadtam, hogy megtaláljam azt a macskásat de semmi. Talán nem is ilyesmi témában kellene elsősorban kutakodnom. Valamit kísérleteztek velük, meg gyilkolgatták, kínozták őket.
Amúgy esélyes, hogy Stephen King. A háztetős rémlik is, igen.
Amik emellett eszembe jutnak a háromból (nyilván volt miből szemezgetni így), nos... az egyikben egy macska volt, amit nagyon gonosznak tartottak, és sorra gyilkolta a gazdag család tagjait ilyen-olyan módon. Végül valami emberkét bérel fel az utolsó, életben maradt pasas, hogy vigyázzon a macskára, amíg haza nem ér, vagy már nem tudom. De, persze mission failed.
A másikban valami kocsmából indul haza a hapsi, és találkozik, talán egy Démonnal, aki eleinte meg akarja ölni, de kötnek valami hülye fogadást. Aztán persze van nő is a képben, de az a szál nem érdekelt úgy hogy annyira emlékszem, hogy... szerették egymást? Dunno.
Szabad tudnom a címét?