Hozzászólások
Elsődleges fülek
Oké, akkor Hans Ulrich Rudelhez mit szólsz? Neki alapítottak egy kitüntetést, mert már máshogy nem tudták honorálni.
Már előtte is ismertem a munkásságát. A fentebb linkelt oldalon szemezgettem egy időben. Majdnem minden 4. sztory kiváló mozi adaptáció lehetne.
Erről az oldalról rengeteg filmötletet lehetne meríteni. Doss esete talán felülmúlhatatlan, de azért Benavidez története is megér egy misét. =O
Ja és itt nincs is meg az az infó, ami a wikipédiáján:
A doctor came and examined him but believed Benavidez was dead. The doctor was about to zip up the body bag when Benavidez managed to spit in his face, alerting the doctor that he was alive.[3](see medal citation below) Benavidez had a total of 37 separate bullet, bayonet, and shrapnel wounds from the six-hour fight with the enemy battalion.[4]
Igen, a valóságban több napig tartott a hőstettsorozata és még komolyabbnak hatott, mint a filmen:
he President of the United States of America, in the name of Congress, takes pleasure in presenting the Medal of Honor to Private First Class Desmond Thomas Doss, United States Army, for conspicuous gallantry and intrepidity in action above and beyond the call of duty from April 29 – 21 May 1945, while serving with the Medical Detachment, 307th Infantry Regiment, 77th Infantry Division, in action at Urasoe Mura, Okinawa, Ryukyu Islands. Private First Class Doss was a company aid man when the 1st Battalion assaulted a jagged escarpment 400 feet high. As our troops gained the summit, a heavy concentration of artillery, mortar and machine gun fire crashed into them, inflicting approximately 75 casualties and driving the others back. Pfc. Doss refused to seek cover and remained in the fire-swept area with the many stricken, carrying all 75 casualties one-by-one to the edge of the escarpment and there lowering them on a rope-supported litter down the face of a cliff to friendly hands. On May 2, he exposed himself to heavy rifle and mortar fire in rescuing a wounded man 200 yards forward of the lines on the same escarpment; and 2 days later he treated 4 men who had been cut down while assaulting a strongly defended cave, advancing through a shower of grenades to within eight yards of enemy forces in a cave's mouth, where he dressed his comrades' wounds before making 4 separate trips under fire to evacuate them to safety. On May 5, he unhesitatingly braved enemy shelling and small arms fire to assist an artillery officer. He applied bandages, moved his patient to a spot that offered protection from small arms fire and, while artillery and mortar shells fell close by, painstakingly administered plasma. Later that day, when an American was severely wounded by fire from a cave, Pfc. Doss crawled to him where he had fallen 25 feet from the enemy position, rendered aid, and carried him 100 yards to safety while continually exposed to enemy fire. On May 21, in a night attack on high ground near Shuri, he remained in exposed territory while the rest of his company took cover, fearlessly risking the chance that he would be mistaken for an infiltrating Japanese and giving aid to the injured until he was himself seriously wounded in the legs by the explosion of a grenade. Rather than call another aid man from cover, he cared for his own injuries and waited 5 hours before litter bearers reached him and started carrying him to cover. The trio was caught in an enemy tank attack and Pfc. Doss, seeing a more critically wounded man nearby, crawled off the litter; and directed the bearers to give their first attention to the other man. Awaiting the litter bearers' return, he was again struck, by a sniper bullet while being carried off the field by a comrade, this time suffering a compound fracture of one arm. With magnificent fortitude he bound a rifle stock to his shattered arm as a splint and then crawled 300 yards over rough terrain to the aid station. Through his outstanding bravery and unflinching determination in the face of desperately dangerous conditions, Pfc. Doss saved the lives of many soldiers. His name became a symbol throughout the 77th Infantry Division for outstanding gallantry far above and beyond the call of duty.
A fegyvertelen katona.
Ha csak a fele lenne igaz is, akkor is hatalmas respect a fickónak. Kicsit meg is hatódtam a legvégén, amikor az öregek emlékeznek vissza.
Az éleslövészet fasza volt, 26-ba fájt végül. Ellőttem 30 db. 5.56x45-öst, 5 db. 7.62x54R-t, 5 db. 7.62x51-est, 5 db. őzsörétet, 15 db. 9x19-est, 6 db. .357-est és 6 db. 38-ast, 10 db. .45-öst.
rwurl=https://scontent-frt3-1.xx.fbcdn.net/v/t31.0-8/17973481_1383813615018313...
rwurl=https://www.facebook.com/sandor.vicha/videos/1383813531684988/
Régen láttam egy yt-s animációs kisfilmet, ahol a magyar szuperhősök összefogtak, mert egy sereg megtámadta az országot.
Széchenyi volt az utász, amikor a sereg egy folyóhoz került, akkor a hídember átment hídba a folyó fölött és rajta masírozott keresztül a folyón a sereg. Kossuth volt a híradós, mert azt üzente. Toldi miki volt az irányító, petrencés rúdjával mutatta mindig merre kell menni, ilyesmi. Vicces volt, de nem tudom megtalálni sehogy.
Érdekes, hatszázkettő. Könnyű megjegyezni.
Na ja.
A pár évvel ezelőtti első részre céloztál, vagy az első részre?
Amúgy meg ilyen alakokkal sec-perc alatt fel lehetne göngyölíteni az aknamezőket.
Akkor egy kis ON:
A lányom pár hónapos volt még csak, a dédi meg haldoklott. Elutaztunk hát hozzá, hogy lássa először és utoljára a dédunokáját. Nagyon megörült neki, ahogy mellé ültettük és a lányom cibálta a kendőjét. Egész nap náluk voltunk és hazajöttünk. Anyósom ott maradt mellette, ő mesélte, hogy másnap többször felemlegette a dédi azt, hogy mennyire örült, hogy láthatta és a kezébe vehette.
Harmadnap a lányom ült a nappaliban, majd elkezdett hangosan gügyögni és integetni az üres saroknak a mennyezetnél. Pár perccel később jött a telefon, hogy éppen meghalt a dédi.
Szerintünk a kicsi gyerekek még érzékelnek olyan dolgokat, amiket a felnőttek már nem.